Felszólalás adatai

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2001-2002-es költségvetés kiemelt feladata a bérhelyzet javítása, a gyermeket nevelőknek az esélyegyenlősége, annak megteremtése, viszont fontos kérdés számunkra, hogy hol élünk, tehát az az élet, amelyet mi Magyarországon meg tudunk élni, és a gyerekeinknek, az unokáinknak a lehetőségei milyen térben zajlanak. Ehhez szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Mint az Alföldön élő ember, megkísérelem felhívni a figyelmet hazánk legnagyobb tájegységének gondjaira, az előttünk álló feladatokra. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy reformkori méretű feladatok tornyosulnak előttünk, sajnos nem dinamikusan növekvő lakosságszám mellett, hanem fogyó és idősödő népesség mellett. Ismert Alföldünk kényes ökológiai egyensúlya, rendkívül szélsőséges időjárása, csapadékmennyisége. Talán kevésbé köztudott, hogy ugyanakkor mikroklimatikusan nagyon különböző adottságok vannak még az Alföldön is. Ezek megváltozása növényi kultúrák eddig gazdaságos és biztonságos termelését teszi kétségessé.

(16.10)

Elég csak a Kiskunság eltűnt szikes tavaira, vizes élőhelyeire utalni; az utóbbi 30-35 év során több mint 400 tó szűnt meg a vízre oly érzékeny tájon. A nagy kiterjedésű puszták, homokvonulatok csak kiadást igényelnek tulajdonosaiktól, a külföldi számára egyórányi látogatás erejéig érdekesség az európai szavanna látványa, de az itt élő ember nosztalgiával gondol a valamikor halat, vadat adó gazdag vizes élőhelyekre, gyönyörű erdőkre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Előttünk a lehetőség, hogy újraformáljuk országunk legnagyobb tájegységét. Egy jó példa is van már előttünk, ez pedig a Balaton régió. Ha figyelembe vesszük azt, hogy ma már a Balatonra nemcsak rehabilitációs célból, hanem fejlesztési célokból is olyan pénzösszegeket tudunk biztosítani, ami a vízminőség javításán kívül valóban egy olyan infrastruktúrát teremt a Balaton köré, amely kerékpárutakkal, közműhálózatokkal látja el, és egy olyan európai színvonalú tájegység jön létre, amely valóban a megtartóképességet és a profitszerzést is biztosítja; és ha ezzel összevetjük alföldi térségünket, akkor azért megállapíthatjuk, hogy ez a térség még valóban nagyon mögötte jár, hiszen most tudjuk az elmúlt évek elhanyagolt vízvédelmi rendszereit pótolni, ugyanis a megelőző négy esztendőben összességében 5,5 milliárdnyi összeg került az árvízvédekezésre. Ugyanezt a jelenlegi kormány egy év alatt biztosítja, tehát a kormány indulásától kezdődően minden évben 6 milliárdnyi árvízvédelmi összeget fordítunk a töltések korszerűsítésére, hiszen egy olyan fontos feladatot is ellát a jó töltés, hogy az árvízvédekezés költségeit 1:10 arányban javítja, vagyis ott, ahol nincsenek korszerű árvízvédelmi rendszerek, tízszer többe kerül a védekezés egy árvizes időszakban, nem beszélve az óriási kockázatról, amit magában rejt egy ilyen árvízvédekezés.

Természetesen örülünk annak, hogy ez az alaphelyzet gyökeresen megváltozik, tehát megteremti a költségvetés azt a lehetőséget, hogy az alföldi gazdálkodást meghatározó fő folyóink biztonságos mederben folyjanak. Ehhez kellene nekünk kapcsolódni, hogy utána magát a régiót is a megfelelő versenyelőnybe hozzuk az európai uniós csatlakozás előtt.

Ehhez egy jó kapaszkodót kínál most a Széchenyi-terv, hiszen itt 290 milliárd forint áll rendelkezésre, aminek egy szerencsés allokációja folytán, úgy gondolom, az Alföldünket is olyan helyzetbe tudjuk hozni, hogy valóban a vetőmagtermesztés és a szántóföldi növénytermesztés mellett a kertészethez és a kertgazdasághoz, a vízgazdálkodáshoz, a haltenyésztéshez és számos olyan tevékenységhez, amely az Alföldön szinte szükségszerűen egyedül művelhető - tehát az itt élő embereknek ez egyben kényszerűség is, nemcsak lehetőség, mert ezek a kitörési pontjai az itteni gazdálkodásnak -, megfelelő kereteket nyújt az FVM költségvetése; és mondhatjuk, hogy a többi ágazat is bizonyos mértékig rásegít. Rásegít erre a vízgazdálkodás, hiszen a Duna és a Tisza vízgazdálkodási lehetőségei az Alföld öntözésében nagyon szoros együttműködést igényelnek a két tárca részéről; elég csak arról beszélni, hogy a Soroksári Duna-ág a Duna-Tisza közének több mint felét ellátja vízzel, és nem mindegy, hogy ez milyen módon, milyen védműveken, milyen vízi beruházásokon keresztül valósul meg, milyen biztonsággal történik.

Természetesen kapcsolódik ehhez az az alapvető kérdés is, hogy ezt a nagy tájegységet, az Alföldet hogyan tudjuk megközelíteni. Szinte a közelmúltig egy egészen extrém eset állt be Magyarországon; a bajai és a dunaföldvári híd állagának súlyos leromlásával Budapest alatt nem volt normális közlekedési útvonal a Dunántúl és az Alföld között. Úgy gondolom, képviselőtársaimnak nem kell bemutatni, hogy mit jelent ez egy olyan országnál, amelyet a Duna pontosan kettészel, és a gazdálkodás szempontjából mit jelent a régiók egymáshoz való kapcsolódásában.

A bajai Duna-híd rekonstrukciója befejeződött, a dunaföldvári híd pedig most a legjobb úton halad afelé, hogy hamarosan ott is normális forgalom jöhessen létre. Természetesen ez messzemenően nem elég; szükséges a szekszárdi híd mielőbbi megépítése, ami szintén beindult - a szerződések tudomásom szerint megkötésre kerültek, és még ebben a ciklusban beindulhat a híd és a kapcsolódó művek megépítése -, de véleményem szerint szükséges az egész Alföld és Magyarország közlekedési struktúrájának korszerűbbé tételéhez a dunaújvárosi híd megépítése is. Ez Budapest vonatkozásában is egy igen komoly könnyítést jelenthet, hiszen a Nyugat-Európa felé való tranzitforgalmat teljesen fölösleges az M0-ás autóútra behozni; ismerjük az itt kialakult súlyos helyzetet, ezen gyökeresen tudna változtatni a dunaújvárosi híd.

Egy nagyon fontos támogatási program van még az FVM költségvetési tételei között, ez pedig a határon átnyúló CBC-program. Ennek támogatására mindössze 1 milliárd forintot irányoz elő a tárca költségvetése, de ez így is 7,5 milliárd kiadási előirányzatot tesz lehetővé. Úgy gondolom, ez a következő eleme az alföldi térség felhozatalának, hiszen nem képzelhető el ez a nagyon érzékeny ökológiai rendszer anélkül, hogy ne hatolnánk át, illetve ne kapcsolódnánk a vajdasági, bánáti és kárpátaljai területekhez, hiszen vízrajzilag és egyéb szempontból kereskedelmi és egyéb munkamegosztási lehetőségeket is csak úgy tudunk kihasználni, ha ezeket a határmenti programokat tényleg színvonalasan és gondosan végrehajtjuk, együttműködve a környező országok gazdaságaival. Remélem, hogy ehhez a parlament is megfelelő támogatást tud adni, a kormány pedig ütemesen és fegyelmezetten hajtja végre a következő két év ilyen irányú tevékenységeit, és akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy valóban, Magyarország ebben a költségvetési periódusban elindult egy olyan pályán, amely a jövő szempontjából tényleg meghatározó, fölfelé ívelő, nem a stagnálás, hanem a fejlődés, az Európához való csatlakozás kritériumait teljesíti.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)