Felszólalás adatai

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint a szociális bizottság elnöke, az állami költségvetési funkciókon belül a társadalmi és jóléti szolgáltatások funkcionális kiadásaival szeretnék először foglalkozni. Nos, az államháztartás konszolidált funkcionális kiadásait bemutató táblázat pontosan kimutatja, hogy a konszolidált adatok alapján a szociális szektor a nyugellátások kivételével 35 milliárd forinttal kevesebből gazdálkodhat, mint tavaly. Vagyis 35 milliárd a megszorítás, de az időközben bekövetkezett infláció miatt az összes reálérték-csökkenés 105 milliárd forintot tesz ki. Igen, jól hallották képviselőtársaim, 105 milliárdos elvonással számol gyakorlatilag a most elénk került költségvetés. Ezek után talán érthető, hogy az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság elnökeként teljesen elfogadhatatlannak tartom a költségvetés tervezetét.

De nézzünk egy másik globális adatot! Ugyanez a mutató GDP-arányosan, már a nyugellátásokat is beleszámítva, 18 százalékról egyetlen év alatt 17 százalékra csökkenti le ennek a szektornak a juttatását. Természetesen fiskális szemmel nézve gazdasági szakemberek vagy például az IMF nyilván örül ezeknek a számoknak, és legyünk őszinték, lehetne ez egy pozitív versenyképességi jelző is, ha egy olyan év elé néznénk, amikor a lakosság egészére nézve pozitív folyamatok indulnak el, és mindenki több anyagi lehetőséghez jut. De sajnos ez nem így van. Az adóváltozások következtében csak az adózók 40 százaléka mondhatja el, hogy többletforráshoz juttatja a kormányzat őket, és természetesen ez a 40 százalék is erősen differenciált. Az alacsony, átlagos vagy épp átlag fölötti jövedelmekkel rendelkező egy-, kétgyermekes családok tízezer forintos többletjövedelme szinte meg sem érezhető, míg a milliós fizetéssel rendelkező többgyermekes családok negyedmillió forintnál nagyobb kedvezménye már igen jól érzékelhető.

A következő évben az adózótársadalom 60 százalékának egy helyben maradó vagy csökkenő jövedelme, a folytatódó hitelválságra való tekintettel, katasztrofális szociális helyzeteket idézhet elő, még akkor is, ha közben létrejön az állami eszközkezelő társaság, és abba több tízmilliárd forintot beletesz a kormányzat, ami egyébként nincs is benne a költségvetési tervezetben. Magyarul egy szociális válság idején csökkenti a kormány a szociális kiadásokat. Ebben pedig semmi pozitívum sincs, ez a legkeményebb arcul csapása az embereknek. Ehhez a megszorító csomaghoz kell sorolnom a lakásügyek, települési és közösségi tevékenységek és szolgáltatások című funkciót is, amely ugyan 1 százalékkal, 5 milliárd forinttal bővül, de nyilvánvaló, hogy ez is komoly reálérték-csökkentést jelent, és a GDP tekintetében itt is 0,12 százalékkal kevesebb jut ennek a szektornak is.

Nos, ezek a fő számadatok. Mit jelent mindez a társadalomra nézve? A Fidesz elsősorban a bevételi oldalon jelentkező adópolitikájának és a kiadási oldal szociális területén jelentkező elvonásnak köszönhetően a magyar társadalmat véglegesen kettészakítja - ahelyett, hogy a nemzeti együttműködés keretében lehetőséghez jutna az adózótársadalom másik 60 százaléka is. És itt hangsúlyozom, az adózó, dolgozó osztályról beszélek. Ehelyett még kilátástalanabb helyzetbe kerülnek, és ez érvényes a szociálisan rászoruló emberek tömegeire is, azok részére, akik, és ezt megint szeretném aláhúzni, önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. Például a megváltozott munkaképességűek vagy a fogyatékkal élők. A magyar társadalom abban a tudatban szavazott a Fidesz-KDNP konglomerátumra, hogy a következő évet már jobb, biztatóbb körülmények között éli meg. Ám ebben a kiváltságban csak a társadalom felső 10 százaléka részesülhet.

Nemzetünk jelentős része már tűréshatárának végére ért. Elfogytak tartalékai, és most a Fidesz elveszi a reményüket is. Különösen érvényes és fájó számunkra ez a fiatalság tekintetében. Előzőleg Vágó Gábor képviselőtársam már beszélt erről, és itt sok tekintetben csak meg tudom erősíteni a szavait. A fiatalok valóban perspektíva nélkül maradnak. Hiszen ők azok, akik munkába állásukkor alacsony vagy jó esetben közepes bért kapnak, és ők azok, akik nyilvánvalóan nem háromgyermekesként kezdik meg pályakezdő éveiket. Számukra teljességgel elérhetetlen jövőnek tűnik félmilliós vagy milliós jövedelmű, többgyermekes családdá válniuk. Nem marad más választásuk, mint a külföldi munkavállalás, kivándorlás. Számomra ez a legborzasztóbb része a most elénk kerülő költségvetési tervezet társadalmi hatásainak, a tömeges elvándorlás nemzetünk jövőjét pecsételheti meg. Ez a költségvetés ilyen formában mindössze annyit jelent a nemzet fennmaradása szempontjából, hogy nem 50, hanem 51 év múlva omlik össze társadalmunk és államunk.

Most szeretnék néhány szót szólni a kiemelt előirányzatok összegeinek áttekinthetetlenségéről is. A már előttem vezérszónokként felszólaló Nyikos László képviselőtársamhoz hasonlóan szomorúan kell megállapítanom a költségvetés szociális területén is, hogy a több tíz- vagy százmilliárdos tételek mellé nincs semmilyen részadat, számítási módszer feltüntetve sem a fejezeti felsorolásnál, sem az indoklásban. Csak egyetlen, könnyen érthető adatot hadd mondjak példaként. A családi pótlék összege jövőre 7 milliárd forinttal csökken, 357 milliárd forintra. Miért? A törvény indoklásából nem tudhatjuk meg. Egyébként nyilvánvaló alapvető ismereteink birtokában sejtjük, hogy a csökkenő gyereklétszám okán tud spórolni a magyar állam. Kérem szépen, alapvető kötelessége lenne a költségvetésnek bemutatni, hogy egy szociális kiadás tekintetében milyen mértékben köszönhető ez az igénybe vevők létszámváltozásának, vagy milyen mértékben köszönhető ez, mondjuk, egy jogszabályi változásnak.

Ebben a konkrét esetben is például egy csekély 357 milliárdos összegről kell döntenünk, aminek nem látjuk a pontos hátterét. Ráadásul ez a számítási háttér egyébként rendelkezésre áll, mert nyilvánvalóan kiszámolták valami alapján ezt az összeget. Bízom benne, hogy nem csak a hasukra ütöttek valahol, a hivatalok mélyén. Ha csak annyit leírtak volna, hogy mondjuk, várhatóan 3500 fővel csökken az igénybevevők létszáma, már kicsit okosabbak lennénk, többet tudnánk, jobban megalapozhatnánk a döntéseket. A szörnyű tehát az számomra, hogy az államigazgatás számára rendelkezésre állnak ezek az adatok, gyakorlatilag egy 5 perces munka lenne csak beletenni a költségvetési törvényjavaslatba, indoklásként szerepeltetni.

Sajnos idő hiányában nincs időm belemenni a részletekbe, de mindenképp el kell mondanom, hogy a törvény fejezeti indoklásaiban elképesztő általánosságok és arcátlanságok is le vannak írva. Idézek egy mondatot: "A kormányprogramban célként szerepel a családok erősítése, a gyermekvállalás támogatása, a fogyatékossággal élők és családtagjaik támogatása, valamint a kilátástalan helyzetbe került családok támogatása." Nos, a tervezet alapján ennek a mondatnak valahogy így kellene hangoznia: a kormányprogramban célként szerepel a gazdag családok erősítése, a gazdagok gyermekvállalásának támogatása, a fogyatékossággal élők és családtagjaik támogatása, vagyis az ápolási díj 28 500 forintról 29 500 forintra növelése kemény 1000 forinttal.

(15.40)

Mindenki képzelje bele magát abba a helyzetbe, hogy egész életében otthon kell lenni, mondjuk, egy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekkel, nem tud elmenni dolgozni, és 29 500 forintból kell megélnie. A kilátástalan anyagi helyzetbe került családok támogatása a támogatások csökkentésével.

Ezután a szöveg felsorolja a szociálpolitikán belül kiemelt célokat, amik gyakorlatilag nem célok, hanem alapvető törvényi kötelezettségek. Még hab a tortán, hogy a végén felsorolnak hat egyházi szervezetet mint kiemelten támogatandó területet, úgy, hogy valójában egyetlenegy fillérrel sem kapnak többet a következő évben, sőt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület 250 millió forint helyett 194 millió forintot kap mint rendkívül kiemelten támogatandó szervezet a következő évi költségvetésből. Ilyenkor kicsit már nehéz továbbolvasni az indokolás szövegét, ekkor már az ember vérnyomása magasabb fokra lép.

Nos, mindenképp meg kell említenem, amiről most nem lesz időm részletesen beszélni, hogy a KSH augusztusi adatai szerint, ami itt található a kezemben, az alkalmazásban állók havi nominális nettó átlagkeresete egyedül a humán egészségügyi, szociális ellátásokban részesülőknél csökken a tavalyi évhez képest, méghozzá 3,3 százalékkal. Mindez tovább súlyosbítja ennek a területnek a minőségi színvonalát és méltánytalanul igazságtalan működését. Csak megjegyzem, szinte majdnem minden szektorban nominális bérnövekedés, nettó bérnövekedés 10 százalék, miközben itt mínusz 3,3 százalékról van szó.

Végül egy utolsó gondolatsort engedjenek meg! A szocialisták uralma alatt bevett szokássá vált, hogy szegény és szegény ember között faji alapon tettek különbséget. A szocialisták hatalmas bukásában sok-sok minden közrejátszott, de ez a tény is egy jelentős momentum volt. Egyébként meggyőződésem, hogy ezen a téren a szélsőliberálisok magyarellenes politikája volt a meghatározó az elmúlt nyolc év kormányzásában, mindezt értékelték is a választók, és reméljük, mindörökre eltűntek a szélsőliberális SZDSZ-es politikusok, bár itt kételyeim vannak, hiszen van, akit mondjuk, a Fidesz nagykövetnek nevezett ki közülük.

Épp a napokban tartották az úgynevezett szociális expo nevű rendezvényt, ahol az emberi jogaikra, mármint a saját emberi jogaikra oly kényes szélsőliberálisok közül néhányan felvetették, hogy lehet, mégsem kellene faji alapon szegénységi politikát folytatni, mert ez fajgyűlölethez vezet. Természetesen a jelen lévő ultraszélsőséges liberálisok továbbra is hitet tettek a faji alapú rendszer mellett. Én innen csak a szélsőliberálisoknak üzenem, nem azért nem lehet faji, vallási, etnikai, nemzetiségi alapon különbséget tenni szegény és szegény ember között, mert az fajgyűlölethez vezet, hanem egyszerűen azért, mert a legalapvetőbb emberi jogainkat sérti.

Nos, itt tartok a kezemben, ugyancsak elhoztam úgymond bizonyítékként egy 2010-es pályázatot, illetve több pályázatot is, amelyek faji alapon íródtak. Található benne olyan, ami támogatható. Csak idéznék: "A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány közösen Roma Kulturális Alap pályázatot hirdet." Kérem szépen, ez támogatható, mert ez nem másról szól, mint a cigány kultúra értékeinek a megőrzéséről, és igenis a kulturális, identitásmegőrző programokat nemzetiségi, etnikai alapokon is lehet támogatni, ezzel teljes mértékben egyetértünk.

De amit nem lehet viszont ilyen alapokon támogatni, az ugyancsak a következő pályázat: "A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány 2010-ben roma intervenciós keretpályázatot hirdet magánszemélyeket érintő veszélyeztető lakhatási krízishelyzet elhárításának a támogatására." Kérem szépen, ez semmi másról nem szólt, mint arról, hogy ha egy cigány embernek összedől a háza, akkor ő kap pénzt, és ehhez bizonyítani kell neki, hogy ő cigány ember, míg ha ugyanazon a településen egy magyar embernek összedől a háza, ő nem kapja meg ugyanazt a támogatást. Tehát ezért mondom, és nem ok nélkül, Észak-Magyarországon bukott olyan hatalmasat a Szocialista Párt, mert ezt az emberek nap mint nap tapasztalták, és megdöbbenve vették tudomásul.

Sajnos, ez a költségvetés sem mentes ez alól a kitétel alól. Továbbra is szerepelnek olyan fejezetek, mint például romatelepeken élők lakhatási és szociális integrációs programja. Kérem szépen, egyetlenegy dolgot kellene ezzel csinálni, és a Jobbik nem is szólalna fel ebben a kérdésben. Ezt csak át kell keresztelni szegénytelepeken élők lakhatási és szociális integrációs programjának, és higgyék el, egyébként nem is változna az a kör, amely megkapná ugyanezt a támogatást, csak nem faji alapon adnák oda ezt a pénzt az emberek számára, hanem rászorultsági alapon.

Nos, végezetül csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy természetesen nem örülünk ezeknek a fejezeteknek, amik így bekerültek a mostani költségvetésbe, de én ezt a magam részéről egy múltból itt maradt csökevénynek tekintem, és nagyon bízom benne, hogy a következő évi költségvetésben már egyáltalán nem lesznek ilyen jellegű fejezeti címek. Ezeken is próbálunk változtatni, remélem, erre lesz fogadókészség. Ugyanakkor viszont azt is meg kell jegyeznem, hogy jövőre nagyon határozottan figyelni fogja a Jobbik, hogy az államigazgatás milyen alapon fogja kiírni az elkövetkező időszakban az ilyen jellegű pályázatokat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)