Felszólalás adatai

DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy három pontba foglaljam össze mindazt, amit az általános vita lezárását megelőzően szeretnék elmondani.

Elsőként hadd fejezzem ki örömömet amiatt, hogy a Magyar Szocialista Párt, a Magyar Igazság és Élet Pártja, a Magyar Demokrata Fórum és a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja támogatja ezt a országgyűlési határozati javaslatot. Ez a támogatás azt mutatja, hogy a Magyar Országgyűlés, a frakciók és a képviselőtársaim elsöprő többsége aktívan részt kíván venni ebben az előkészítő munkában, és segíteni tudja igenlő szavazatával ezt az egyébként - még egyszer mondom - már nagy ütemben, nyár óta zajló tevékenységet.

Másodikként engedjék meg, hogy magáról az országgyűlési határozati javaslatról annyiban szót ejtsek, hogy ez az országgyűlési határozati javaslat egyszerre hordja magán egy nagyon fontos, nem fölösleges, nem kifogásolható, szimbolikus vonatkozású, szimbolikus hatások elérését célzó döntés jegyeit, hiszen kinyilvánítja egy olimpiarendezési szándék támogatását. Ennek bizony van szimbolikus jelentősége. S hiába tanítják a jogi egyetemeken, hogy persze az ilyen típusú - a kifejezés talán kicsit bántó -, deklaratív jellegű jogi aktusok, jogi döntések ritkábban fordulnak elő, de amikor előfordulnak, akkor nem biztos, hogy ez helytelen. Itt is erről van szó. Egy nagyon helyes, deklaratív vonatkozású parlamenti döntés az, amit meghozhatunk, és amit láthatóan a parlament döntő többségének a támogatásával meg is tud hozni az Országgyűlés.

Ugyanakkor ez a hét pontból álló országgyűlési határozati javaslat... - és azért ne jelentéktelenítsük egy országgyűlési határozati javaslatnak a súlyát, szerepét. Mégsem egy, a családi frizsiderre ragasztott cetliről van szó, ahová az ember felírja, hogy, mondjuk, mi az, ami hiányzik a kamrából, és mit kell a feleségnek, a férjnek, a nagymamának vagy a nagypapának bevásárolni. Nem egy ilyen iratról van szó, hanem a Magyar Köztársaság törvényhozásának egy nagyon-nagyon fontos döntéséről van szó.

Ez hét pontból álló országgyűlési határozati javaslat, és hat ezen túli érdemi pont, ami rendelkezik arról, hogy az egyébként már közbeszerzési eljárás keretében február elejére kiválasztott szakértői csapat által elkészített megvalósíthatósági tanulmányt meddig kell benyújtania a kormánynak a parlament elé; ezek alapján milyen, az állami szerepvállalás mértékéről, annak az arányáról, az állami szerepvállalással megvalósítani kívánt beruházásokról, fejlesztésekről szóló előterjesztést kell az Országgyűlés elé benyújtani; hogyan tartja fontosnak az Országgyűlés a magyar sport fejlesztését annak érdekében, hogy a világ legnagyobb sporteseményén, külföldön megrendezett olimpiákhoz hasonlóan, sikerrel indulhassanak csatába - hadd használjam ezt a kifejezést - a magyar sportolók.

(19.40)

Azt gondolom, ez nagyon konkrét, kézzelfogható, garanciákkal körülbástyázott országgyűlési határozati javaslat, és valóban, nyugodtan elmondhatjuk azt, hogy ez közös munka volt, kormányzati, nem kormányzati szakemberek, a sport világában és a magyar üzleti életben közreműködő szakemberek vettek részt benne. Annál, amit augusztus eleje óta - amióta megalakult az Olimpiai Pályázat-előkészítő Bizottság -, gyakorlatilag az elmúlt négy hónapban elvégeztünk, bármely európai ország, a világon bármely, olimpia rendezésén gondolkodó ország olimpiai pályázat-előkészítő bizottsága sokkal többet nem is igen tehetett volna. Azt gondolom, amikor majd jövő tavasszal, aztán jövő nyáron és ősszel az Országgyűlés újra-újra visszatér erre a kérdésre, akkor már bizony még több elvégzett munkáról tudunk tájékoztatást adni, és még érdemibb kérdésekről tudunk szót ejteni.

Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy a vitában elhangzott súlyponti kérdésekre hadd utaljak röviden, és ezzel kapcsolatban elmondjak néhány gondolatot. Azt gondolom, nem baj, ha kételyek megfogalmazódnak, szükség van arra, hogy a kételyek megfogalmazódjanak; nem baj, ha kritika megfogalmazódik, szükség van a kritikus vélemények megfogalmazására. Az a nagy baj, ha a kétely és a kritika megöli a cselekvést. Minden olyan kritikának, minden olyan kételynek örülök, ami jobbító szándékkal fogalmazódik meg, és a megfogalmazó önmaga sem csupán a kritikáját és a kételyét fogalmazza meg, hanem személyesen is, fizikai értelemben vagy szellemi értelemben közre kíván működni az előkészítésben.

Azonban az a kritika és az a kétely, amelynek egyetlenegy célja van, hogy megölje, lassítsa, akadályozza a cselekvést, azt gondolom, nem csupán a világ legnagyobb sporteseményének az előkészítési munkálatait lassítja, hanem egy nagyon fontos közös nemzeti programot kíván akadályozni. Nehéz néha különbséget tenni, hogy egy megfogalmazott kétely mögött mi a motiváció, ma ilyen kétellyel, olyan kétellyel, ilyen kritikával, olyan kritikával is találkozhattunk, de még egyszer mondom, minden kritika és minden kétely megfogalmazása szükséges, segíti a munkát, ha jobbító szándék vezeti, és még egyszer mondom, nem megölni, nem akadályozni kívánja a cselekvést.

Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy három gazdasági vonatkozású megjegyzést hadd tegyek. Az első André Kostolany sokat idézett, sokszor pontatlanul, sokszor egy kicsit átfogalmazva idézett gondolata, amit ha megengedik - éppen ezért, nehogy ezt a hibát elkövessem - csak tartalmilag szeretnék idézni. A nagyon rideg racionalitás világának tartott közgazdaságtan, közgazdaság-tudomány vagy alkalmazott gazdasági gyakorlat szempontjából is fontos, ő ugyebár a bankvilágot, a tőzsdét illetően fogalmazta meg azt, hogy ez mintegy 4-5 százalékban a racionalitás és 95-96 százalékban a várakozások, a remény, a kalkulációk világa, bizony, az irracionalitás világa - pedig ez a legkeményebb világ, a gazdaság egyik legkeményebb szelete, szektora. Ugyanúgy azt gondolom, nem érdemes egymással szembeállítani a hitbeli, személyes meggyőződésbeli, nagy elszántságok lendítőerejét kihasználni akaró programokat azzal, hogy mindezt természetesen nagyon hideg, pragmatikus, tárgyszerű, ha kell, technokrata alapossággal kell előkészíteni és kivitelezni - a kettő nem mond ellent egymásnak. Álvitának, feleslegesnek, a való élet hétköznapokban megtapasztalt jelenségeivel ellentétesnek gondolom azt, amikor a kettőt egymással szembeállítjuk, hogy valaki csak a hideg racionalitás szempontjából tud beszélni, valaki csak tíz- és százmilliókat akar hallani, vagy ezzel szemben ezeket teljesen sutba dobjuk, és csupán a nemzeti program nagyszerűségéről beszélünk.

Mind a kettő van egyszerre jelen az életünkben, mert azt gondolom, amikor az ember, mondjuk, egy nagyon racionális döntést hoz - hála istennek, egyre több magyar család tud ilyen racionális döntést hozni -, lakást vásárol, akkor persze hidegen, racionálisan kiszámolják, hogy azért ezek a nagyon olcsó és nagyon kedvező hitelkamatok milyen lehetőségeket teremtenek, de utána végül is érzelmi szempontok alapján hoznak döntést, tetszik-e egy lakás vagy nem tetszik egy lakás, kellemes a benyomás vagy nem kellemes a benyomás. Ezt a gazdaságtan, az otthonteremtést költségvetési eszközökkel segítő programjai már nem tudják befolyásolni, nem is kell, hogy befolyásolják, nem is lenne helyes, ha mindezt befolyásolnák.

Másodikként engedjék meg, hogy azt megemlítsem - mert ez konkrét, kézzelfogható -, hogy az olimpiarendezés programja azt jelenti, hogy a legszebb, legjobb arcával fog fordulni ez az ország Európa felé. Az Európai Unió szakemberei, politikai vezetői - az Európai Unióról beszélek és nem európai uniós tagországokról - nagyon nagy elismeréssel szóltak az elmúlt hónapokban a szakmai, politikai tárgyalásokon, konzultációkon arról, hogy nagyon rövid időn belül, reményeink szerint kettő-három éven belül az Európai Unióhoz csatlakozó ország leszünk, amely ország számára megnyílnak az Európai Unió strukturális alapjai, és nagy jelentőségű infrastruktúra-fejlesztési programokat lehet európai uniós forrásokból támogatni. Egy ilyen csatlakozó ország esetében mindig az egyik legkomolyabb kétség az Európai Unió részéről, hogy mennyire hatékonyan, átláthatóan tudja felhasználni ezeket a fejlesztési forrásokat.

Egy olimpia rendezése során a mögötte meghúzódó infrastruktúra-, idegenforgalom-fejlesztési programokra - borzalmas a kifejezés, de hadd használjam mégis -, humánerőforrás-fejlesztési programokra, a magyar egészségügy fejlesztésére, a magyar rendőrség fejlesztésére lehet felhasználni ezeket az európai uniós forrásokat egy átlátható, jól megalapozott és nagyon jól ellenőrizhető stratégia mentén. Így azt gondolom, ez a program oly sok minden között az európai uniós csatlakozásunk szempontjából is rendkívül fontos program.

Végül, de nem utolsósorban azért azt hadd mondjam el - ez is talán a ráció világába tartozik inkább, de nem minden szempontból -, hogy ha 2004-ben vagy 2005-ben nem a mi pályázatunkat tartja a legjobbnak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság - bízzunk benne; én a magam részéről egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy ez bekövetkezzen, ennyiben most itt megszólaló képviselőtársaim egyikével-másikával nem értek egyet -, meggyőződéssel vallom, hogy 1990-től 2001-ig az élet minden területén nagyobbat teljesített, nagyobb utat járt be az ország, mint amit be kellene járnia a 2001 és 2012 közötti tizenegy évben. Ha éppen az előző, most magunk mögött tudott tizenegy évben nagyobb utat tudtunk megtenni, nehezebb körülmények között, akkor azt gondolom, egy kicsivel kevésbé nehéz, de még mindig nem könnyű körülmények között legalább olyan utat be tudunk járni, és akkor alkalmas 2012-ben Magyarország a budapesti olimpia megrendezésére.

Aki azt mondja, hogy nem alkalmas Magyarország, az azt mondja, hogy nem hiszi el, hogy 2004-ben legalább olyan színvonalon tud teljesíteni az ország és ez a város, mint 1992-ben Barcelona. Biztos vagyok benne, hogy 2012-ben fejlettebb lesz Magyarország és Budapest, mint 1992-ben volt Barcelona, de még annál is biztosabb vagyok abban, hogy legalább elérjük azt a fejlettséget, ha nem haladjuk meg, mint amilyen fejlett lesz 2004-ben Athén vagy Görögország. Ha ez a két ország, két város képes volt és képes lesz egy olimpia megrendezésére, akkor a legalább olyan fejlett 2012-es Magyarország és Budapest képes lesz az olimpia megrendezésére.

De még egyszer mondom, hogy ha ez a kedvezőtlenebb végeredmény lesz a valóság, akkor is kézzelfogható gazdasági, turisztikai előnyökkel jár, ha Magyarország, Budapest pályázik. A pályázat előkészítésére fordított forrásokat nagyságrendekkel haladják meg azok a bevételek, amelyek például abból származnak, hogy hihetetlen mennyiségű ingyen felülethez jut az ország mint egy olimpia rendezésén gondolkodó közép-európai ország, meg tudja magát mutatni, a turisztika - ha kell, konferenciaturizmus, sportturizmus - célországává tud válni. Lehet, hogy befektetői döntések esetében nagyon fontos segédpontot jelent, hogy a közép-európai térség mely országába jöjjön egy befektető, és lehet, hogy épp azt az országot választja, amelyikről azt látja, hogy megalapozott módon, szakmailag jól előkészítve olimpia rendezésén gondolkodik.

Biztos vagyok benne - ezt már számokkal alá tudjuk támasztani -, hogy ha 2005-ben nem Budapest nevét tartalmazza a cédula, amit kivesznek a borítékból, 2001 és 2005 között akkor is nagyságrendekkel haladják meg a pályázat miatt bekövetkező gazdasági előnyök azokat a kiadásokat, amelyeket az olimpiai pályázat előkészítése jelent.

(19.50)

A megvalósíthatósági tanulmány elkészül, 2002. július 31-ig kell a szakembercsapatnak ezt elkészítenie. Addig is nagyon komoly munkát kell elvégeznünk. Bízom abban, hogy ahogy eddig, úgy ezután is egy érdemi, az együttműködés nagyon konkrét és kézzelfogható módszereit kialakító együttgondolkodás lesz a főváros és a kormány, a Nemzeti Olimpiai Bizottság és a Magyar Országgyűlés között.

Köszönöm mindannyiuknak ezt a vitát. Engedjék meg, hogy azzal fejezzem be mondanivalómat, hogy épp tegnap ünnepelték az Olimpia nevű leányok a névnapjukat. Ezt nem tudtam, de december 17-e Olimpia névnapja. Ez a december 17-ét követő nap, december 18-a kicsit Olimpia-nap lett, mert a magyar parlament történelmi jelentőségű kérdéssel, az olimpiarendezés gondolatával foglalkozott. Nagyon-nagyon remélem, hogy büszkék gyermekeikre, bármi is a keresztnevük, de gondolom, egy Olimpia keresztnevű gyermekre nagyon büszke az apa és a keresztapa, és remélem, ugyanígy sok büszke keresztapja lesz a magyar olimpiarendezés gondolatának is.

Ezen gondolatok jegyében szeretném megköszönni a mai vitát, és mivel minden bizonnyal ebben az esztendőben utoljára szólalok meg a parlamentben, hadd kívánjak mindannyiunknak békés, áldott karácsonyt és sikerekben, sportsikerekben is gazdag új esztendőt!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)