Felszólalás adatai

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A sok-sok reflexió késztetett arra, hogy nagyon távirati stílusban, de az öt percbe igyekezve belesűríteni néhány megjegyzést és gondolatot elmondjak.

Először is itt most nagy neveket említettünk, Széchenyitől kezdve nagyon sokak, sok magyar jelesség neve szerepelt. Én Szent Ágostont szeretném idézni, aki szerint "az emberi szabadság nem állapot, hanem feladat". Ezzel kapcsolatosan csak az a kérdésem, hogy egy társadalom vagy akár az egyes ember is most ezáltal, ennek a lehetőségével mit csinál: a korlátlan szabadságot vállalja-e, vagy pedig lassan 11-12 évvel a rendszerváltozás után vállal-e egy olyan méltó, nagy horderejű feladatot, mint amilyet például az olimpia jelenthet?

Másodszor: Világosi Gábor azt említette, hogy gyakran sportolókat kérdeznek meg, akik természetesen támogatják a rendezés szándékát. A tisztelt képviselőtársam sajnos már nem tartózkodik itt, de mondom a szabad demokraták jelen lévő képviselőinek, hogy az elmúlt időszakban tudósok, vállalkozók, civil szervezetek, építészek, városfejlesztők, a művészvilág jelesei, a gazdasági szféra, de a politikusok is jelezték ez ügyben a támogató gondolataikat.

Harmadszor: Bauer Tamás azt mondja, hogy az ország ma sem elég erős, minden fejlődése ellenére ma sem képes arra, hogy egy ilyen feladatba belemenjen. Nem erről beszélünk, kedves képviselőtársam. Igen, igaza van, ma valóban nem képes Magyarország erre, de 10-12 év múlva képes lehet.

Egyébként amikor előzetes megbeszélés, egyeztetés volt a pártok között, akkor még Szalay Gábor képviselőtársa úgy említette, hogy különbség van a szándék és a képesség között. Ebben az előterjesztésben szándékról szól az előterjesztő, ezért a szándékot támogatják, a képességről majd később beszélnek.

Negyedszer: Baráth Etele hozzászólásának nagyon örülök. Azt gondolom, hogy fontos ez a megvalósíthatósági tanulmány. Csak halkan jegyzem meg, hogy vajon majd ha a kezünkben lesz ez a megvalósíthatósági tanulmány, akkor majd nem úgy lesz-e, mint a bizonyos EU-jelentésekkel, hogy valakik majd igyekeznek inkább ezt kiolvasni belőle, mások meg azt kiolvasni. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ez fontos.

Ötödször: Kosztolányi képviselőtársam említette már, hogy az önkormányzati bizottság olimpiai albizottsága volt egy ilyen jeles régióban, a siófoki régióban, ahol nemcsak sportolók támogatták, hanem egy komoly szféra reprezentánsai is.

Hatodszor: most már a fővárosban is, de másutt is számos civil szervezet tartott ez ügyben rendezvényeket, konferenciát is. Ezzel kapcsolatosan csak a legutolsó konferenciának, nem mondom sorban, milyen megállapításai vannak, de ezekből egyet kiemelek. Azt mondta ez a konferencia, hogy vannak olyan helyzetek, amikor minden feladatban az emberek problémát látnak, és vannak olyan problémák, amelyek más embereknek viszont a feladatot helyezik előtérbe. Ezért is úgy fogalmazott ez a konferencia, hogy a megrendezés céljához kell hozzárendelni a feltételeket, és nem fordítva. Jellegzetesen úgy érzem a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, hogy jelesül mindig a feltételeket nézzük, és ahhoz igazítsuk a célokat; azt gondolom, hogy ez logikailag helyes, de van egy másik logika is, amikor azt mondjuk, hogy ez a cél, és ehhez a célhoz kell a feltételeket megteremteni. Mi erről beszélünk, és ez a civil egyesület, amelynek a rendezvényén ott voltam, ezt megerősítette.

Hetedszer: a népszavazás kérdésével kapcsolatban csak azt szeretném megjegyezni, hogy egyébként a pályázat alapvető feltétele a társadalmi konszenzus. Azt gondolom, hogy anélkül nem is lehet pályázatot beadni.

És nyolcadszor: az a logika sem igaz véleményem szerint, hogy a fejlesztés máshonnan vonja el a pénzeket. Erre egyébként a felszólalásomban is finomabban céloztam és jeleztem ezt, tudniillik a fejlesztéseknek egy nagy része az olimpiától függetlenül is feltétlenül aktuális. Ez az olimpia legfeljebb csak egy húzóerőt jelenthet ennek a mindenfajta fejlesztésnek.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)