Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HERINGES ANITA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót. Rengeteg gondolat ébredt bennem az eddig elhangzott felszólalások után. Azért a devizahitelesek megmentésére hivatkozni, azt gondolom, a mai napig egy megrendítő hivatkozás, hiszen az érintettek a mai napig nem úgy érzik, ahogy a kormány ezt kommunikálja. Az érintettek a mai napig úgy érzik, hogy ők ott lettek hagyva az árok szélén, az ő problémájuk nem lett megoldva, ők ugyanúgy el vannak adósítva a mai napig, és ugyanúgy napról napra élnek.

Ha egy kistelepülés polgármesterét ma megkérdezzük arról, hogy hogy élnek az emberek a településén, akkor elmondja azt, hogy amíg pár évvel ezelőtt még egy havi fizetés 20-áig kitartott, addig ma ott tartunk, hogy 10-e után már nincs a bérből, akár a közmunkaprogramból megszerzett bérből egy fillér se. Csakhogy a 10-e után még van 20 nap, amikor valamiből meg kéne élni ezeknek az embereknek. Ez az, amit nem lát a kormányzat, és nem hajlandó észrevenni, amikor azt mondják, hogy a magyar gazdaság jobban teljesít. Nem tud jobban teljesíteni, ha az emberek nem érzik, és itt van nagy különbség a reálérték és a nominális érték között, hogy az emberek érzete más. Valahogy a kosárba sokkal kevesebb termék kerül ugyanazért a pénzért.

(13.40)

Fontos kiemelni, hogy a 2015-ös évben a GDP 6 százalékának megfelelő uniós forrás érkezett Magyarországra. Ennek köszönhetők a kedvező gazdasági adatok. Azonban hiába csillog ez a máz olyan szépen, a szakértők szerint a gazdasági szerkezet ingatag lábakon áll. Hiába került egyensúlyba Magyarország pénzügyi makroszinten, ha mindeközben a hazai gazdaság egészének versenyképessége történelmi mélyponton van, ahogy ezt képviselőtársaim is már elmondták. A Világgazdasági Fórum legfrissebb elemzése szerint Magyarország hat helyet rontott, a 69. helyre csúszott vissza a listán. Az Európai Unió 28 tagállama közül hazánk mögött csak Görögország, Ciprus és Horvátország kullog. Azt gondolom, erre nem lehetünk büszkék. Miközben a kelet-európai régió, úgy tűnik, kiheverte a pénzügyi válság okozta sokkot, a 2009-et megelőző szintre tornázta magát, hazánk esetében tovább romlott a vállalkozói környezet minősége. A felmérés szerint a kedvezőtlen trendet 2011, az unortodox gazdaságpolitika térhódítása okozta, emiatt töretlen sajnos az ő helyzetük.

Nézzük, miért is fektetne be ma egy vállalkozó Magyarországra, amikor nem tudja, hogy milyen új adók lesznek kivetve, vagy egyébként milyen lesz az adópolitikája ma Magyarországnak, mire számíthat. Ha befektet, akkor az neki megtérül‑e, tud-e új embereket felvenni? De mire is vegyen fel új embereket, amikor azt látja, hogy ha az európai uniós pénzeket kivesszük, akkor sajnos nem nagyon fejlődik ez az ország? Ha azt látja, hogy a haverokon, barátokon kívül nem tud elnyerni komolyabb beruházást, nem tud elnyerni pályázatot, akkor mire próbálkozzon meg fejleszteni, embereket felvenni, eszközöket vásárolni, telephelyet bővíteni?

Az az érzet és érzékenység, ami ma Magyarországon van, tragikus. Azért tragikus, mert tényleg eljutottunk oda, hogy a korrupció az, ami a legjobban kifejezi ma a gazdaságpolitikáját Magyarországnak. A haverok országában élünk, és persze sokan elmondják, hogy minden szentnek maga felé húz a keze, csak az a baj, hogy itt nem szentek ülnek, hanem álszentek, és azt gondolom, hogy sajnos ez a zárszámadás is az álszentség zárszámadása, hiszen nem tudtak reális számokkal dolgozni, a tervezéshez képest a valóság fényévekre van. Miután már a 2017-es költségvetést is elfogadtuk, valószínűleg jósgömbbel rendelkezik a kormányzat, hiszen már most látja, hogy mi fog történni, milyen tendenciákat várhatunk, és milyen számokkal dolgozhatnak 2017-re is.

És akkor nézzük a számokat: 4,4 millió foglalkoztatott van, aki dolgozik ma Magyarországon, ebből 338 ezer az ingázók és a közfoglalkoztatottak, akikkel önök jelen pillanatban annyira nem foglalkoznak, ha a számok tükrét nézzük. Amire még nagyon-nagyon szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a közfoglalkoztatottak 85-90 százaléka az elsődleges munkaerőpiacra sosem tud kilépni. Tán ezzel kéne foglalkoznunk. Tán azzal kéne foglalkoznunk, hogy ezeknek az embereknek is jövőt és lehetőséget biztosítsunk a következő időszakban.

Nagyon nehéz úgy zárszámadást tárgyalni, hogy az ellenzéki képviselők elmondják a véleményüket, államtitkár úr itt egyedül állja a sarat és próbál válaszolni a kérdéseinkre, de valahogy az egyéni képvi­selőknek, a fideszes egyéni képviselőknek nincs véleményük a saját körzetüket érintő kérdésről. Pedig azt gondolom, ilyenkor kéne mélyen a saját választópolgáraik szemébe nézni és elmondani, tükröt tartva a saját kormányuknak is, hogy mik azok az elhibázott gazdaságpolitikai lépések, amelyeket az emberek nap mint nap megéreznek.

Ma már ott tartunk, hogy miniszterből, államtitkárból, kormánybiztosból több van, mint országgyűlési képviselőből. Ez nem a bürokráciacsökkentés képe. Ma ott tartunk, hogy egyébként ez a rendszer sokkal drágább és sokkal többe kerül, mint valaha került ebben az országban.

A jóléti kiadásoknál is reálértékben 8,3 százalékos csökkenést számolhatunk el. Persze, nominális értékben, mondhatja államtitkár úr, hogy nem így van, de reálértékben a 8,3 százalék simán megállja a helyét. A vállalkozások nem tudnak befektetni, mert nincs mire. Amikor odáig eljutunk, hogy egyébként a tartalékból 3,96 milliárd forintot Andy Vajnának a Magyar Nemzeti Filmalapra adunk oda, akkor nem tudom:, nem beszélték meg előre a barátjukkal, hogy neki kell 4 milliárd forint, és ezért nem írták bele a költségvetésbe? Merthogy a tartalékból ritkán szoktak a barátoknak Magyar Filmalapra 4 milliárd forintot csak úgy odaadni. De természetesen valószínűleg Andy Vajnának ez is jár, vagy ahogy az ön államtitkártársa mondta, jut.

Az MSZP a törvényjavaslat elfogadását nem támogatja, mert a kormány saját maga dicséretét tartja első számú feladatának, míg a költségvetésünk átláthatósága az EU és az OECD egyik legrosszabb értékelését kapta. Az EU-s forrásoknak köszönhető a gazdasági növekedés, csak azt nem tudjuk, hogy ha az önök által plakátokon és mindenhol szidott Brüsszel nem küldené ezeket az összegeket, akkor mi történne Magyarországgal. Valószínűleg még tragikusabb helyzetben lennénk ma.

A kormányzat huncut úri kedvének megfelelően alakítja, változtatja a költségvetésben előzetesen megállapított, elfogadott tételeket. Ez bizonytalanná és kiszámíthatatlanná teszi a teljes állami költségvetési rendszert. A munkakeresés átlagos időtartama nem javult, sőt 18,4 hónap ma. A nyilvántartott munkanélküliek közel fele egy év alatt sem talál mun­kát magának, és a munkakereséssel töltött idő átlagosan is több mint másfél év abban az időszakban, amikor jelentős munkaerőhiány van Magyarországon. Ez arra enged következtetni, hogy azok nem tudnak elhelyezkedni, akik vagy nem tudnak eljutni a foglalkoztatóhoz családi vagy térségi, vagy közlekedési gondok miatt, vagy alacsony képzettséggel rendelkeznek. A kormányzatnak ez lenne az óriási feladata: felzárkóztató képzéseket, valódi munkatapasztalat-szerzéseket, utazási, lakhatási lehetőségeket kellene biztosítani, amelyek érdemben segítik a fentebb jellemzett társadalmi csoportok munka­erő­piaci pozíciójának javítását.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ez lenne az igazi feladat, amit már egyébként Cseresnyés Péter államtitkár úrnak is elmondtam, hogy ha ma egy fiatal munkát szeretne keresni vagy munkát szeretne magának, és fel kell jönnie Budapestre, és itt meg kell élnie, akkor a minimális költségei 205 ezer forint nettó. 205 ezer nettót ma egy pályakezdő fiatal csak álmaiban lát fizetésként. Ha a Zala megyei adatokat nézzük, ott is 138 ezer nettóból lehetne megélni úgy, hogy nem költözött még el a szüleitől, és akkor még hol van a családalapítás, hol van a gyermekvállalás, és hol van az, hogy az ember egy normális életet él Magyarországon, mert csak az élelemre, csak a ruházkodásra és egyébként a tömegközlekedésre, albérletfizetésre, rezsifizetésre lennének elegendők ezek az összegek.

Ezek az összegek sajnos ma egy normális életre nem elegendők, nemhiába hagyta el 600 ezer ember Magyarországot, és próbál meg sajnos külföldön munkát keresni, munkát találni és egy olyan életet biztosítani magának, amit a szülei és a nagyszülei megálmodtak neki. Csak amikor a rendszerváltás megtörtént, azt gondolom, a szüleink és nagyszüleink sem ilyen jövőt képzeltek el a mai fiatalságnak, hanem azt gondolták, hogy nekik könnyebb lesz, nekik valahogy jobb életük lesz, és ezért ők megtettek mindent. Ehhez képest ma azt érzik a nagymamák, hogy nekik kell segíteni mind gyermekeiket, mind unokáikat ahhoz, hogy egyről a kettőre tudjanak lépni, mert a mai fizetésekből Magyarországon, mondjuk ki, nem lehet megélni.

Az aktív támogatások soron a foglalkoztatási és képzési támogatásoknál a kiadás 1,6 milliárd forinttal csökkent. A Nyugdíjbiztosítási Alapnak az eredetileg tervezett 400 millió forint helyett végül 309 millió forint került átadásra.

A költségvetésnek a képzési rendszer átalakításával kapcsolatos során eredetileg bevételt, 9 milliárd forintot könyveltek el. Ez az összeg a Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési és alap részéből került átadásra a szakképzési centrumoknak. Amikor az NGM a KLIK-től átvette ezeket a szakképző tanintézményeket, ekkora összeget biztosított tűzoltó jelleggel a korábban már elmaradt halaszthatatlan dologi kiadások fedezésére.

(13.50)

Egy újabb olyan rendszer omlott össze a KLIK rendszerében, amit önök teremtettek meg rosszul, majd pedig amikor meg kellett oldani ezt a problémát, akkor tűzoltó jelleggel, gyorsan nagyobb összeget kellett biztosítani, hiszen már majdnem ott tartottunk, hogy a villanyt kapcsolták ki és a vizet zárták el ezekben az intézményekben.

A foglalkoztatási lehetőségekben a munkanélküliek számának alakulásánál meglévő területi, valamint munkaképes korú népességen belüli képzettségi különbségek ma is jelentősek. A gazdasági válság következményeként jelentkező kedvezőtlen munka­erőpiaci tendenciák, a csökkenő foglalkoztatás ráirányítják a figyelmet az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökben rejlő lehetőségekre.

A 2016 júniusában megjelent kormányhatározat érinti a Türr István Képző és Kutató Intézetet is. Ezt az intézményt a kormány az Emberi Erőforrások Minisztériumába jogutódlással való beolvasztással megszüntette. Az elmúlt pár évben ez az intézményháló felelős volt a közfoglalkoztatásban részt vevők képzéséért, amit több szempontból sem tudott jól teljesíteni az elmúlt időszakban. A megszervezett képzések szakmai és eredményességi színvonala is jelentős mértékben elmaradt az elégségestől. Úgy tűnik, hogy a közfoglalkoztatottak munkaerőpiaci helyzetén az itt megszervezett és lebonyolított képzések érdemben nem tudtak segíteni, ezzel ellentétben nagyon jól megéltek belőle páran.

Azt is elmondtam már, hogy a közfoglalkoztatottak 85-90 százaléka nem tud az elsődleges munkaerőpiacra kilépni. Jó pár kistelepülési polgármester nekem is elmondta, hogy az a baj, hogy ha ő közfoglalkoztatottat elküld képzésre, aki a konyhai kisegítő képzést megkapja, majd bekerül az iskolába, a helyi óvodába főzni és segíteni a konyhások munkáját, és beválik, akkor három hónapot foglalkoztathatja, mert önök csak ennyi támogatást adnak hozzá, majd három hónap után még akkor is, ha nagyon jól végezte a dolgát és megállja a helyét, és tényleg úgy csinálja a dolgát, ahogy kell, ki kell rúgniuk. Így persze önök jó párszor el tudják ezeket a közfoglalkoztatottakat számolni a statisztikájukban az egy évben foglalkoztatottak számát nézve, csak hát ettől még az ember élete nem oldódott meg. S ha mondjuk, véletlenül pont úgy alakul, hogy ő ott bevált volna, akkor nem kéne egy olyan támogatási rendszernek lenni, hogy ott is maradhasson, dolgozhasson tovább, és a helyére nem egy újabb, három hónap alatt kiképzett konyhai kisegítőt kelljen felvenni, aki három hónap múlva ugyanúgy ki lesz rúgva? Ezeken a településeken egyébként pont a közlekedés okozza a legnagyobb gondot, hiszen területileg nem tudnak bejárni a nagyobb településekre, mert nincs annyi pénzük, hogy az első hónapon túllépjenek, nincs annyi pénzük, hogy az első havi albérletet, kauciót és útiköltséget megfinanszírozzák előre. No, pont ez az a dolog, amin igazán segíteni kéne. De ahogy látjuk, valószínűleg önök is látták, hogy ezt a képzési rendszert rosszul sikerült kialakítaniuk, hiszen a Türr István-rendszert megszüntették, és azt az államtitkárt is leváltották, aki ezért felelt.

Egy csomó olyan dolog van, amiben át kellene gondolniuk a következő időszakot. Sajnálom, hogy Czomba volt államtitkár úr elment. Azt mondta, hogy jót fogunk vitatkozni ezekben a kérdésekben, de ha nincs már bent a teremben, úgy nehéz vitatkozni véleményem szerint. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)