Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, 10-10 perces időkeretben; elsőként Szabó József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én azt hiszem, a késői időre való tekintettel nem fogom kimeríteni a tíz percet, de beszélgetvén kollégáimmal, valószínűleg ők is élni fognak ezzel a jogukkal.

Bevallom őszintén, mint a mezőgazdasági bizottság tagja, vannak pillanatok, amikor az ember olyan törvényekkel találkozik, vagy a bizottság tagjai olyan törvényekkel találkoznak kollégáimmal együtt, amely törvények valóban szakmaiak. Megfigyeltem, hogy amikor tényleg nagyon szakmai törvényekről van szó, akkor nagy konszenzus van a mezőgazdasági bizottságban, és teljesen mindegy, melyik oldalon ülünk, ezek a törvények - ilyen volt az állat-egészségügyi törvény, ilyen volt a növény-egészségügyi törvény, akár az élelmiszertörvény - általában javasolva vannak általános vitára úgy az ellenzék részéről, mint a kormánypárt részéről is.

Mivel itt elhangzott az, hogy jogharmonizációs eljárás kellős közepén vagyunk - én ki merem mondani, inkább a vége felé -, és ezen belül is az Európai Unióval a mezőgazdasági fejezet tárgyalása folyik, sőt azon belül is most a növényegészségügy és az állategészségügy tárgyalása folyik természetesen, előbb-utóbb sor kellett kerüljön a takarmánytörvény módosítására. Ahogy említettem, ennek a törvénycsomagnak - amely tehát a növényegészségügyet, az állategészségügyet és az élelmiszer-előállítást ölelte magába - ma a negyedik része kerül tárgyalásra, ennek az általános vitája kezdődött el, amely a takarmányok előállításáról, forgalmazásáról szól.

Az európai uniós csatlakozáskor történő jogharmonizáción kívül ma nemzetközileg rendkívül fontos az élelmiszer-biztonság kérdése vagy akár a takarmánybiztonság kérdése. És itt akár meg is állnék egy pillanatra, hiszen ma már beszélhetünk takarmányról, de nagyon jól tudjuk, hogy a takarmány komponensekből áll, és nagyon jól tudjuk, hogy amennyiben ezek a komponensek - lehet az akár kukorica, búza vagy bármi, amiből ezt a takarmányt készítették - kezelve vannak olyan szerrel, ez később - s az élet nagy rendező, bizonyította az elmúlt években, főleg a nyugati államokban - megbosszulhatja magát. Hiszen azon állatok, amelyek esetleg olyan takarmányt ettek, később az ember asztalára kerülvén olyan dolgokat okozhatnak - és csak említeném a belgiumi dioxinbotrányt vagy akár a mostani BSE-dolgot -, ami tulajdonképpen egy helytelen takarmány-előállítási technológiából adódott.

Akár az élelmiszerek esetében, úgy a takarmány esetében is messzemenően meg kell felelni az előírásoknak, hiszen egy helytelenül előállított és forgalmazott takarmány az állat általi felhasználás során az emberre nézve is később veszélyes lehet. Természetesen a takarmányozásról szóló törvény kiterjed az állattenyésztést befolyásoló és az állattenyésztés hatékonyságát is meghatározó problémákra. Így például a takarmányok beltartalmi értékeinek és az egyes takarmányok felhasználhatóságának kérdése is rendkívüli fontosságú.

Tehát a takarmányokról szóló 1997-es törvényt az EU-hoz való alkalmazkodás okán módosítani kell, és annak az egyes előírásait az uniós harmonizáció okán meg kell változtatni. A változtatás során kiemelten foglalkozik az új törvény az úgynevezett engedélyeztetés kérdésével, amely részben a gyártmány napi engedélyeztetését szünteti meg, másrészt pedig az ellenőrző hatóságok által történt engedélyeztetési eljárást módosítja, ami azt jelenti, hogy új takarmányok esetében a központi uniós hatóság fogja az engedélyezést megtenni. Természetesen ez akkor fog életbe lépni, amikor EU-tagok leszünk, várhatóan két, két és fél év múlva. Addig viszont, amíg ez be nem következik, úgynevezett ideiglenes engedélyezést a belföldi hatóság végez.

Másrészt pedig: szintén a harmonizáció és az Európai Unió igazgatási rendjébe történő beilleszkedés okán fontos volt annak megnevezése, hogy ezeknek az engedélyeztetéseknek a raportőri tevékenységét ki fogja végezni, és a raportőri tevékenység okán a különböző európai bizottságok munkájában kik és hogyan vegyenek részt. Hiszen - ahogy leírtam - nem mindegy az, hogy mekkora erővel, milyen szakembergárdával, milyen felkészültséggel és milyen törvényi háttérrel tudunk majd ezeknek a bizottságoknak a munkájában részt venni, hiszen valahol azon takarmányokat, amelyeknek az engedélyeztetését elérjük, ezeket fogják nyilván Magyarországon is használni.

A törvény kiterjed arra is, hogy Magyarország részéről kik fogják az előterjesztést megtenni. Ezek a szempontok voltak meghatározóak az 1997-es törvény változtatásánál.

(21.00)

A törvény a felsoroltakon kívül rögzíti az ellenőrzési eljárás rendjét, a laboratóriumi vizsgálatok végrehajtásának rendjét, a laboratóriumi végrehajtás ellenőrzésének rendjét, egészen az igazgatási, szervezési szabályok pontosításától kezdve az ellenőrzések, a mintavételezések és azok rendjének meghatározásáig.

Egy másik és nem utolsó különbség, hogy a '97-es törvényhez képest a gyógyszertakarmányok és a takarmányok ellenőrzését az ÁOGYTI végzi, tekintettel arra, hogy az állat-egészségügyi rendszer része. Az új takarmányok engedélyezése és laboratóriumi tevékenysége esetében a meghatározó az OMMI, és ő lesz az egyértelmű felelős is.

Tisztelt Országgyűlés! A beadott törvényjavaslat az Európai Unió normáinak megfelel, és kisebb módosításokkal egy jobb, korszerűbb uniós törvény fogadható el.

Itt szeretném bejelenteni, hogy frakciónk a tegnapi nap folyamán 21 darab módosító javaslatot adott be. Ezek a módosító javaslatok érdemben nem fogják megváltoztatni a törvényt, inkább, hogy úgy mondjam, különböző eljárásokat, szótani helytelenségeket kifogásol. Hiszen - mint ahogy elhangzott itt, a kolléga említette - bizony sokunk felkapta a fejét azon is, hogy például mit nevezünk adalékanyagoknak. Ugyanis a mi eddigi állatorvosi elképzelésünkben az adalékanyag nem volt takarmány, hiszen egy só nem lehetett takarmány, az EU-ban viszont az adalékanyag is takarmányként szerepel.

Remélem, hogy ugyanilyen konszenzus fogja majd a végső szavazásnál is ezt a törvényt kísérni, és így lesz elfogadva. Ahogy említettem, nem használom ki teljes egészében a tíz percet. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és köszönöm szépen a szót. (Taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Pásztohy András úr, az MSZP képviselője.

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A szocialista frakció agrárosai, elsősorban mezőgazdasággal is foglalkozó képviselői alaposan tanulmányozták a napirenden lévő, a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló T/5042. számú törvényjavaslatot. Véleményünk kialakításához kikértük a szakma, ezen belül a takarmánygyártók és takarmányfelhasználók, az állattenyésztéssel foglalkozók és az állatorvosok véleményét is, de természetesen figyeltünk a tudomány képviselőinek javaslataira is. Ez annál is fontosabb, mert hazánkban is egyre nagyobb a fogyasztói igény az élelmiszer-biztonság iránt. A fogyasztók ugyanis egyre inkább szeretnék tudni, hogy az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek háttere, beltartalma mennyire megnyugtatóan garantált a törvény eszközeivel is.

A törvénytervezet jól illeszkedik abba a törvényi sorba, amely az európai uniós csatlakozáshoz történő harmonizációt is szolgálja, mint például az imént is megemlített állategészségügyről, növényegészségügyről, állatvédelemről szóló törvények. A kormány a jelenlegi, 1995. évi XCII. törvénynek olyan mértékű tartalmi változtatását szándékozta megtenni, amely indokolttá tette egy új törvény megalkotását. A módosítást az Unió jogszabályaival való összhang megteremtése, a nemzetközi és a magyar tudomány eredményei, valamint a gazdasági életben és a gyakorlatban történt változások is szükségessé tették.

A törvénytervezet meghatározza a törvény alkalmazása szempontjából fontos fogalmakat, a takarmányozási hatóságokat, azok feladat- és hatáskörét, a hatósági vizsgálat rendjét, a hatósági intézkedéseket. Szabályozza a takarmány-előállító üzemek működésének, illetve az új takarmányok előállításának és forgalomba hozatalának engedélyezését. Szabályozza a takarmány-előállítás, -tárolás és -forgalomba hozatal feltételeit, a takarmányok csomagolásával és - ami nagyon fontos - jelölésével szemben támasztott követelményeket. Szabályozza a magyar takarmánykódex felépítését és kidolgozásának rendszerét. Meghatározza a minőségvédelmi bírság kiszabásának rendjét is.

Tisztelt Ház! A jelenleg hatályban lévő törvény az Európai Unió szabályaira épült, és sok szempontból - itt is elhangzott az imént - szigorúbb volt annál. Ennek ellenére több fogalom, előírás, forgalmazási szabály eltért az uniós normáktól. A tervezet az ebből fakadó közelítési követelményeknek is eleget tesz.

A törvényjavaslat néhány módosítást igényelt, amiről szintén szó volt az imént. Ezek ugyan kisebb technikai jellegű változásokat igényelnek, de ezeket, úgy gondolom, szükséges megtenni. Ilyen például a szintén elhangzott javaslat, amely nem egyértelműen szabályozza a takarmányadalékot gyártók kapcsolatát.

Összességében frakciónk szakemberei, képviselőtársaim úgy gondolják, hogy a törvénytervezet benyújtása szükséges, annak tartalma elfogadható, szakmai szempontból nézve is támogatható. Mindezek alapján a szocialista frakció általános vitára alkalmasnak tartja, és szerencsésnek tartanánk, hogy a módosító indítványokat egy minden párt szakértőiből, képviselőiből álló grémium készítse elő a jó döntést megelőzendő.

Köszönöm a figyelmüket, és jó munkát kívánok. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Dán János úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A '95. évi XCII., a takarmányokról szóló törvény gyakorlatilag az új törvény érvénybe léptével teljesen érvényét fogja veszteni. Föltesszük a kérdést, hogy miért van szükség új törvényre.

Ha egy politikust kérdeznénk meg, aki most az Európai Unió felé közeledve válaszolna, akkor nagyon egyszerű: azért, mert 1991. december 16-án aláírtuk az Európai Megállapodást, azért, mert a '94. évi I. törvény 3. §-a szerint ezt előírtuk saját magunknak, és azért, mert az Európai Közösségek jogszabályrendszerét át kell vennünk, vagy legalábbis részben át kell vennünk. Azt hiszem, hogy ez nagyon politikus válasz, és a politikus csillagos ötöst kapna, azonban a törvényjavaslat lényege nem ez.

A törvényjavaslat lényege az - és ezt nagyon fontosnak tartom kifejteni -, hogy itt az élelmiszer-biztonságról van szó, a mi saját személyes érdekünkről, és ehhez nem elsősorban külföldi központoknak a központi irányításait kell figyelembe vennünk, mint amire a történelem során volt példa. Ha ezt így tálalnánk, akkor előbb-utóbb arra a megállapításra jutnánk, hogy csöbörből vödörbe estünk, mert most Brüsszelből diktálják majd, hogy nekünk mit kell szeretni és mit kell elfogadni. Azt hiszem, a szemléletváltozásban épp az a lényeg, hogy olyan dologról van szó, amely nevezetesen a mi személyes érdekünk is. Miről van szó?

Amint képviselőtársaim is említették, az élelmiszer-biztonságról, a food safety-ről van szó, amikor is a nyugati országokban már manapság is gyakorlat az, hogy az istállótól a fogyasztó asztaláig figyelemmel kísérik, nyomon követik az elkészült állati eredetű élelmiszert, és itt bizony a környezeti tényezőknek a termelés helyén történő behatásait is vizsgálni kell.

Az állati szervezet környezetében több környezeti faktor szerepel, és két jelentős tényező az, ami befolyásolja a termelés során: az egyik a tartási körülmények, a másik pedig a takarmányozási körülmények. Itt két láncsorról lehet beszélni: az egyik a növény-állat-ember láncsor, a másik pedig az állat-állat-ember láncsor. A táplálkozási láncokat logikailag végigkövetve láthatjuk azt, hogy az a növényből állatba jutó, jutható, esetleg káros anyag, hormontartalmú anyag vagy egyéb toxikus anyag bizony töredék mértékben bejutva is károsodást okozhat az emberben. Ugyanakkor az állat-állat-ember láncsornál is - pont az előbb említették -, a BSE kóroktanának vizsgálatánál jöttek rá, amikor is a tudomány álláspontja szerint Angliában nem kellően hőkezelt, elhullott juhokból készült húsliszttel takarmányoztak szarvasmarhákat, és a szarvasmarhákon jó időeltolódással jelentek meg a BSE tünetei, és hogy a tudomány legújabb megállapításai szerint ennél a betegségnél, melyet a prion okoz, a prion több állatfajnak, több speciesnek a barrierjét áttöri, ami azt jelenti, hogy átment a juhból a szarvasmarhába.

(21.10)

A tudomány jelenlegi álláspontja szerint nem lehet kizárni azt, hogy a Kreutzfeld-Jacob-szindróma úgynevezett iuvenilis formáját ugyanaz a prion okozza, mint amely a BSE betegséget. Tehát ez egy figyelmeztető jel arra, hogy ennek a takarmányláncsornak, amelyet az előbb felsoroltam, igenis minden fázisát figyelemmel kísérjük.

Az első láncszem tehát, amit jelen esetben vizsgálunk, a növény-állat, és majd az állat-ember. Ebben a vonatkozásban ez a törvényjavaslat gyakorlatilag erről szól, hogy a takarmány-előállítás, -tárolás, -forgalmazás területén melyek lehetnek azok a hibalehetőségek, amelyeket egyrészt jogszabályi, tehát törvényi szabályozással és végrehajtási rendeletekkel ki lehet zárni, másrészt pedig ezeknek az ellenőrzését - egyrészt a laboratóriumi háttérrel, másrészt a hatósági államigazgatási apparátussal - végre lehet hajtani.

Véleményünk szerint a takarmány-előállító üzemek üzembe állításakor nemcsak a működési engedélyek kiadását kellene engedélyeztetni, hanem már a létesítéshez is egy hatósági engedélyeztetési eljárás kellene. Ezt, a saját szakmámból kiindulva, elsősorban a járványtani, állat-egészségügyi okok tennék szükségessé. A törvényben szerepelnek azok az utalások, melyek kapcsán a továbbiakban végrehajtási rendeletek várhatók, ugyanis ez a törvény valóban kerettörvény, nagyon jó szakmai törvény, nagyon jó kerettörvény, amit bizony nagyon sok részletre kiterjedő végrehajtási rendelettel lehet igazán teljessé tenni.

A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, valamint a gazdasági miniszter együttes rendelete várhatóan a takarmány-előállítás, -forgalmazás, -felhasználás, az export, az import, az országon való átszállítás, a csomagolás megjelölése, illetve a vizsgálatok feltételeinek az előírásával fog foglalkozni. Az FVM és az Egészségügyi Minisztérium együttes rendelete pedig a megengedettnél több nemkívánatos anyagot tartalmazó takarmányok további felhasználásának az ellenőrzését, a takarmány-ellenőrzés, -vizsgálat teljes rendjét, a kódex kiadását s a többit fogja rendezni. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium együttesen a takarmány behozatalát, kivitelét, átszállítását és ennek az egész ellenőrzési folyamatát fogja előírni. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium az engedélyeztetési és ellenőrzési eljárások díjtételeit fogja meghatározni. Külön rendeletben szabályozódnak a gyártmánylapok, melyek jelentősége az, hogy a gyártmánylapok megléte után tételesen lehet ellenőrizni azt, hogy azok a beltartalmi értékek, amelyeket előírtak, a valóságban is megvannak-e.

Csak engedéllyel lehet tehát engedélyezett alapanyagot, adalékanyagot felhasználni, és ez alapján lehet ellenőrizni. Mindez mire szolgál? Mindez arra szolgál, hogy a törvény és az ennek a végrehajtására létrehozott rendeletek betartását az ellenőrzés szempontjából rendelkezésre álló laboratóriumi hálózat és hatósági apparátus a lehető legprecízebben ellenőrizze; tehát a feladat megvan, s ennek a pénzügyi feltételei is meglesznek. Mindez azt szolgálja, hogy kialakuljon a minél nagyobb bizalom a hatóságban, az ellenőrzési rendszerben, az ipari takarmányt felhasználóban, hogy az az előállított takarmány, amelyet ő megvásárol, valóban azokat a beltartalmi értékeket tartalmazza, másrészt nem tartalmaz-e egyéb káros, toxikus s a többi anyagot, tehát mindenképpen ezerszázalékos biztonságban kell hogy legyen. De a legfontosabb az, hogy az állati terméket fogyasztó ember, tehát mi, fogyasztók legyünk maximális biztonságban, és ez a biztonság ne csak egy szűk rétegre, hanem az összes fogyasztóra vonatkozzon; és a fogyasztóban kiépüljön az a bizalom, hogy ez a rendszer hibátlanul, olajozottan, a fogaskerekek egymásba kapcsolódásával működjön.

Felmerül a törvénytervezet végén a különféle szintű, első és másodfokon eljáró hatóságok rendszere - itt a rendszer azért egy kicsit nehezen átlátható. Kétségtelenül értékelendő az az igyekezet, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium másodfokú hatóságként minél kevesebbszer szerepeljen; elsőfokú hatóságként az OMMI, illetve az Állat-egészségügyi Állomás szerepel. Ugyanakkor van egy kis kavar a rendszerben, mert az egyik esetben az ÁOGYTI az elsőfokú eljárásban résztvevőként szerepel, a második esetben pedig másodfokú hatóságként szerepel. Tehát ez az igyekezet a magyar megoldásban nem igazán csiszolódott ki; kíváncsi lennék arra, hogy a fejlett ipari országokban ezt hogy oldják meg.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Szép estét kívánok képviselőtársaimnak!

Megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Szeretettel üdvözlöm a Ház még ébren lévő és jelen lévő képviselőit, (Rockenbauer Zoltánnak:) a miniszter urat, aki a következő napirendre vár - nem is fogjuk húzni az időt, nehogy itt éjszakázzon -, (Kékkői Zoltánnak:) s az államtitkár urat, aki reggel óta kitartóan közöttünk tartózkodik.

Valóban úgy van ez a törvény, ahogy a bizottsági előadó és a vezérszónokok előttem elmondták, hogy ha szakmai ügyről van szó, akkor úgy tűnik, a politikai nézetkülönbségek másodlagosak, és ez így helyes. Valóban egy olyan törvényt tárgyalunk, amelynek az eredeti változata már az előző ciklusban is 96 százalékos többséggel ment át az Országgyűlésen, csakúgy egyébként, mint az állat-egészségügyi törvény, az élelmiszerekről szóló törvény.

Sokan szokták kérdezgetni, hogy a takarmányozásról miért kell törvényt alkotni, miért nem lehet ezt alacsonyabb jogszabályi szinten rendezni. Ez olyan megállapítása a laikusoknak, ami csak akkor jelenik meg kellő hangsúllyal a társadalomban, hogyha valami probléma van. Az utóbbi évek BSE-fertőzései bizony rámutattak arra, hogy a humán fogyasztásban bekövetkező problémák eredendője az a takarmány, ami kapcsán aztán, abba a táplálkozási láncba kerülve, a folyamat egészen a végső fogyasztóig követhető, ellenőrizhető kell legyen, és megfelelő garanciákat kell nyújtson, elsősorban a fogyasztóknak.

Az európai uniós szabályozás a fogyasztóvédelemből indul ki, mint ahogy azt a német takarmányozási törvény, a Futtermittelgesetz is előírja. Javasolni fogjuk egyébként, hogy ennek a törvénynek az idevonatkozó előírásait a garanciák vonatkozásában még pótlólag, módosításként emeljük be ebbe a törvénybe. Egyebekben az a szabályozási rendszer, amely itt megjelenik ebben a módosításban, nemcsak az európai uniós jogharmonizációt - azt hiszem, nem is ez az elsődlegesen fontos -, hanem a magyar fogyasztóvédelmet és mindnyájunk egészségét szolgálja, természetesen biztosítva azokat a garanciákat is, amelyek a takarmány előállítójának és a takarmány feldolgozójának a munkájához feltétlenül szükségesek.

A bizottsági előadó teljesen korrekten ismertette a bizottsági ülésen elhangzottakat, és azokat a kifogásokat is, amelyek nem érdemi jelleggel, de a törvény jobbá tétele érdekében megjelentek, nevezetesen: a törvény céljának a beemelése akár külön a bevezető, preambulum részbe, akár, mondjuk, külön 1. §-ként megjelenítve - erre nézve benyújtottunk módosító indítványt. Ez többletgarancia, többletutalás arra, hogy a törvény gyakorlatilag milyen társadalmi, gazdasági célt kíván elérni, és milyen eszközökkel.

Egységes a bizottság álláspontja abban - azt gondolom, itt különösebb vita nincs -, hogy a szabályozást és az ellenőrzést végző szervezeteknél ha lehet, kerüljük el a párhuzamosságokat, próbáljuk meg minél kisebb állami költséggel, minél kisebb bürokráciával, de úgy végrehajtani ezt a törvényt, hogy a jogi és törvényi garanciák, és még egyszer hangsúlyozom, a humán- és állat-egészségügyi garanciák is megfelelően biztosítottak legyenek a szabályozásban.

(21.20)

Nos, ennek a törvénynek az egész előkészítése, módosítása, az a folyamat, amely megelőzte az előterjesztést, nem volt vitamentes, nemcsak hazai, hanem bizony nemzetközi szempontból sem. Tudunk erről, és megköszönöm itt is, a nagy nyilvánosság előtt a minisztérium apparátusának és az országos főállatorvos úrnak személyesen is azt a munkát, amelyet az előkészítés során végzett.

Ezt komolyan mondom, nemcsak a jegyzőkönyv kedvéért - örülök, hogy itt van személyesen is -, hanem mert bizony ennek a törvénynek az előkészítése folyamán egyes olyan garanciákat, amelyek a jelenlegi hatályos törvényünkben és ebben a módosításban is megjelennek, bizonyos nemzetközi körök szívesen látták volna enyhülni. Magyarán: a magyar szabályozás szigorúbb, és nagyobb garanciákat biztosít, mint az európai uniós. Ebben az előterjesztésben ez megmaradt, és ez így helyes. Így helyes bizony, és nekünk az egyéni, az országos és a nemzetközi piacon az áruink eredetvédelme szempontjából sem közömbös védelmet az jelenti, ha ez a törvény ezt a szigorú szabályozást fenntartja, és természetesen ehhez az ellenőrző mechanizmus - személyi összetételét illetően és nem utolsósorban a működtetés és az irányítás-felügyelet vonatkozásában - mindenféleképpen megfelelő garanciával és célzatos eszközökkel dolgozik.

Összegezve - hogy ne raboljuk itt egymás idejét, és ne beszéljünk itt tíz perceket -, a Szabad Demokraták Szövetsége üdvözli ezt a módosítást, ezt el fogja fogadni, még akkor is, ha azok a módosító indítványok, amelyeket előterjesztettünk, nem is mennek át; mert nagyjából ilyen módosító indítványokat fognak a kormánypárti oldalról is benyújtani. Ha az megy át, az sem probléma, ha a miénk... - tehát ebből ne csináljunk presztízskérdést.

Az a lényeg, hogy ez a törvénymódosítás jó. Módosító indítványokkal precízebbé lehet tenni, tehát az SZDSZ is ennek a törvénynek az elfogadását javasolja a tisztelt Háznak. És reméljük, hogy több hasonló szakmai törvénnyel is találkozunk még a hátralévő nem hosszú időszakban, amely nem politikai indulatokat, hanem szakmai konszenzust indukál.

Köszönöm szépen. (Taps. - Rockenbauer Zoltán: Látod Zoli, ha nem ülnek melletted a képviselőtársaid, mennyire másként beszélsz!)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Felszólalásra következik Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Ilyen kitűnő ellenzéki és kormánypárti szakemberek után és egybehangzó vélemények után jómagam csak a Magyar Demokrata Fórum egyetértő véleményét fogom nagyon röviden összefoglalni.

Pedig lényeges törvényről van szó, hiszen egy ilyen törvény fontosságára csak akkor döbbennek rá sokan - jómagam is -, amikor olvassák, hogy a szarvasmarhák szivacsos agyvelő-károsodásának betegségét, közismert nevén a kergemarhakórt nagy valószínűséggel bizonyos takarmányok okozzák, és az ily módon táplált szarvasmarha révén terjedő prionfertőzés alakítja ki a kór emberi megfelelőjét, a Kreutzfeld-Jacob névvel jelölt betegséget.

Óriási költségeket okozott az év első felében mind a brit gazdák, mind a brit költségvetés számára ennek a betegségnek a letörése, azaz a fertőzéssel gyanúsított állatok kényszervágása és megsemmisítése.

Ez a törvényjavaslat - a takarmányok előállítása és forgalomba hozatala feltételeinek meghatározásával - két alapvető célt szolgál, erről beszélt valamennyi kormánypárti, illetve ellenzéki képviselő egybehangzóan: az állatok, valamint az állati eredetű terméket fogyasztók egészségének és a takarmányfelhasználók érdekeinek védelmét. E feladatok törvényi szintű szabályozása és az Európai Közösségek takarmányozásra vonatkozó szabályainak figyelembevétele megfelel az egységes európai belső piac követelményeinek.

Egy adattal készültem erre a törvényjavaslatra: Magyarországon az évente felhasznált takarmány értéke mintegy 200 milliárd forint, és a takarmányozási kiadás alkotja az állati eredetű termékek előállítási költségeinek közel 60 százalékát. Ezért a nemzetgazdaság szempontjából jelentős, hogy a takarmányok előállítását, forgalomba hozatalát és felhasználását - az Európai Közösségek tagállamaihoz hasonlóan - Magyarországon is törvény szabályozza.

A modern állattenyésztésben, a gazdasági haszonállatok tenyésztésének folyamatában a megfelelő takarmányozásnak meghatározó szerepe van. A takarmányok körébe nemcsak olyan közismert mezőgazdasági termékek tartoznak, például a széna, lucerna, csalamádé, amelyek ipari feldolgozás nélkül is hasznosíthatók, hanem a nagy ipari üzemekben előállított különböző takarmánykeverékek is.

A takarmánykeverékek előállításához felhasznált takarmánykiegészítő anyagok, takarmány-adalékanyagok, továbbá gyógyszerek szigorú szabályozást igényelnek, hiszen - beépülve az emberi táplálékláncba - gondatlanság esetén egészségkárosodást okozhatnak. Valójában erről szól ez a törvény.

A takarmány minősége alapvetően meghatározza az állattenyésztés eredményességét, és közvetve hat a minőségi élelmiszerek előállítására is. Ma a világpiacon csak az ellenőrizhető módon takarmányozott állatok húsa piacképes. Mezőgazdasági exportérdekeink miatt is fontos a törvény-előterjesztés elfogadása.

Örömmel vettem azt is tudomásul, hogy a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja 21 módosító indítványt terjeszt elő. Minden bizonnyal ezek között vannak azok is, amelyeket a mi szakértőink is jeleztek. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslat elfogadását, és köszönettel veszi tudomásul az előkészítő munkát. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólását, és megadom a szót Kapronczi Mihály képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja támogatja és rendkívül fontosnak tartja a takarmányozás szabályainak törvényi rendezését. Az előterjesztett T/5042. számú törvényjavaslatot is támogatni fogja.

A takarmányozás szabályainak törvénybe foglalását és szigorú állami ellenőrzését azért is tartjuk rendkívül fontosnak, mert az úgynevezett modern takarmányozás az ember által való beavatkozás a természetes táplálkozási láncba annak érdekében, hogy a táplálék-előállításra nem természetes környezetükben tartott, mesterségesen tenyésztett állatokat minél nagyobb teljesítmények elérésére késztesse - természetesen az emberi táplálkozás szükségletének kielégítése mellett az emberiség kárára.

Sajnos, ma már csak az előbbi meghatározás helytálló, mert a viszonylag természetes állatfajták természetes körülmények közötti tartása most rendkívül ritka - ilyen például a hortobágyi szürkemarha, vagy a rackajuhok -, újabban azonban táplálkozási előnyei miatt ismét terjedőben van.

A természet rendjébe való beavatkozás viszont - a múlt századi tapasztalatok alapján ma már biztonsággal állítható - még tudományos alapon is rendkívüli kockázatokkal jár. Előfordulhat, hogy a rövid távon előnyökkel kecsegtető változtatások hosszabb távon már elháríthatatlan, súlyos veszélyt jelenthetnek az egész társadalom egészségére.

A hagyományos, mondhatnám, történelmi takarmányozási módszerek - részint azért, mert az ember által tartott állatokat természetes táplálékával, vagy ahhoz nagyon közeli takarmánnyal etette, másrészt azért, mert rendkívül hosszú idő, évszázadok, évezredek igazolták a módszer veszélytelenségét - nem jelentettek veszélyt a terméket fogyasztóra. Ezért is szükséges lenne itt is visszatérni a természethez.

A világot könyörtelenül átszövő globalizáció a takarmánypiacon is emberek milliárdjának egészségét veszélyeztető módszereket vezetett be, az elérhető magasabb profit érdekében. Ilyenek a génmanipulált növények vagy a fajtától idegen táplálék, valamint a hosszú távon ismeretlen következményű bioaktív és vegyi adalékanyagok. A "mindenáron mennyiségileg többet" egyfajta merényletet is jelent a fogyasztó ember ellen.

A legszomorúbb az egész jelenségben, hogy az utóbbi években mindig akadtak olyan nagy tekintélyűnek nevezett tudósok, akik szinte isteni kinyilatkoztatás súlyával állítják ezeknek a módszereknek az egyedül üdvözítő előnyeit és veszélytelenségét. Példaként említhetném a kérődzők állati eredetű fehérjével etetését, melyet előzetesen autoklávoztak. Ennek köszönhetjük, hogy a világ megismerkedett a szivacsos agysorvadás emberre is veszélyes formájával, a kórokozó prionokkal. Egyszerűen elfelejtették figyelembe venni a nagyobb haszon reményében, hogy a kérődzők kifejezetten növényevők.

Azt is meg kellett tanulnunk, hogy az autoklávozást is túlélő, 300 Celsius-fokot is tűrő kórokozók is léteznek. Azt viszont senki nem tudja, hogy a következmények hány ember halálát fogják okozni 10-15 éven belül a hosszú lappangási idő miatt.

(21.30)

Azt mondanom sem kell, hogy az új módszer bevezetése is szigorúan tudományos alapon történt. Sajnos ma már senki sem tudja olyan nyugodtan és jóízűen enni a boltban vásárolt, hentesárunak nevezett nagyipari készítményt vagy a tőkehúsból otthon elkészített ételt, mint ezelőtt tette. No, nemcsak az előbb említett vállalati tudósok által veszélytelennek minősített ízjavító adalékok, színezékek veszélye miatt, hanem a még bizonyára létező, még ismeretlen, de a globalizációs termelés miatt szinte biztosan az élelembe kerülő, szervezetet károsító veszélyes anyagok miatt is.

Meg kell említenem még olyan, régebben tudományos alapon a takarmányba került szörnyűségeket, mint az antibiotikum etetése étvágyfokozás céljából, vagy mint az anabolitikumok etetése volt a húsállomány növelésére. Mint később kiderült, ezek a hatóanyagok akadály nélkül mentek át a húsból, tejből az emberi szervezetbe, gyermekeink szervezetébe. Ki tudja, hány allergiás vagy rákos megbetegedéssel fizetjük meg a számlát?

A bértudósok, a felelőtlen kockáztatók ellen a takarmányozásból eredő emberi kockázatok csökkentésére csak jól szervezett, magas szinten képzett munkatársakkal rendelkező, jól megfizetett állami felügyelő, ellenőrző szervezet alkalmas. A törvénytervezet, úgy tűnik, ezt tűzte ki céljául. Ez támogatható cél. Hiányosságának tartjuk, hogy a tiltott anyagokat, legalább az eddig ismert legveszélyesebbeket nem sorolja fel.

A 16. §-ban szereplő minőségvédelmi bírság mellett a Magyar Igazság és Élet Pártja nagyon szigorú büntető szankciókat is szívesen látott volna azok ellen, akik tiltott szerrel takarmányozzák állataikat. Olyan rendelkezést is szívesen láttunk volna a törvényjavaslatban, hogy olyan, állati eredetű importélelmiszer esetében, melyből tiltott takarmány hatóanyaga mutatható ki, az előállító céget végleg vagy legalább tíz évre ki lehessen tiltani a magyar piacról, mely egyben emberiség ellen elkövetett közvetett bűntett is.

A Magyar Igazság és Élet Pártja azzal is egyetért, hogy az állam a takarmányok receptúrájában szereplő beltartalmi értékének meglétét is szigorúan ellenőrizze, hiszen a napjainkban tragikus helyzetben levő gazdák a tőlük fillérekért, önköltségi ár alatt megvásárolt alapanyagok miatt is, de a tápokban részükre már uzsoraáron visszaadott takarmányoktól joggal elvárhatják - de milyen joggal! -, hogy tudja azt az eredményt produkálni, ami rá van írva a csomagolására. Magyarul: elvárhatja a gazda, hogy ne csapják be. Ebben is nagy szerepe lehet a törvényben felsorolt állami szerveknek.

Napjainkban a legszörnyűbb fantasztikus alkotások megvalósulásait láthatjuk. Nagyon sok múlt századi sci-fi foglalkozott a táplálkozásunkkal kapcsolatos társadalmi tragédiák lehetőségével. A jelen törvénytervezet megfelelő végrehajtás esetén talán megálljt parancsolhat, de bizonyára némi védelmet nyújthat a profitéhes globalizáció takarmányozásból eredő merényletei ellen.

Azt is célszerű megjegyezni, hogy a takarmányozástan igen komoly és régi tudomány, melynek alkalmazásáról az utóbbi körülbelül negyven évben szándékosan elfeledkeztek. Az előállított állati termékek minősége szorosan összefügg a tartási körülményekkel is.

Ma is pozitív, tehát, ha pozitívan állunk hozzá, talán évek múlva kialszik az emberek félelemérzete, mint erre is van példa a közelmúltból: fűszerpaprika helyett pár éve súlyosan mérgező ólomvegyületekkel ízesítették a gulyást. Ma már senkinek sem jut eszébe, hogy ne paprikázza meg, ami attól finom, de az állam nagyon határozott intézkedéseket tett a jelenség megszüntetésére. Ezt várjuk ettől a törvénytől is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

Felszólalások:   275-297   297-317   317-333      Ülésnap adatai