Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget is a képviselőknek. Rövid politikai, illetve parlamenti pályafutásom során ekkora össznépi egyetértést még nem tapasztaltam, és engedjék meg, hogy elsőként megtapasztalva ezt az érzést, mindenképpen hálámat és köszönetemet fejezzem ki a vicces pillanatokért pedig a Jobbik képviselőjének. (Bana Tibor: Nagyon szívesen!) Azt gondolom, hogy egy össznépi kampányt indíthatnánk, hogy az emberek ezeket a szakmai vitákat nézzék a plenáris ülések helyett, és akkor az országban tapasztalható politikai árkok betemetését talán sikeresebben tudnánk abszolválni. Meglátjuk, hogy elfogadják‑e ezt a kezdeményezést.

Mivel Gúr képviselő úr megemlítette a Hörcsik képviselő úr és az általam említett számok közötti nézeteltérést, az egyik abból fakadt, hogy én V4‑es számokról beszéltem, ő pedig Magyarországra vonatkozó számokról, és így összeadódik. Kukoricára fogok majd térdepelni, megígérem képviselő úrnak, hogy egy ideig fenntartottam a Fidesz és a kormány közötti szakmai véleménykülönbség látszatát.

De engedjék meg, hogy pár kérdésben érdemben is reagáljak a képviselői felszólalásokra, először is a Tessely képviselő úr által elmondottakra. A legfontosabb kérdés, ami ebben az európai bizottsági kezdeményezésben is tükröződik, hogy az Európai Unió jövője ‑ és ez már szóba került itt a parlamentben ‑ alapvetően arról fog szólni, hogy az Európai Unió 28 tagállama egy egységes keretben oldódik fel, elveszítve nemzetállami jellegét, vagy az a vonal erősödik és nyer politikai, társadalmi, gazdasági visszaigazolást, ami az Európai Unió erősségét 28 nemzetállam együttműködésében és egyenkénti érdekeinek az összeegyeztetésében keresi. A magyar kormány egyértelműen az utóbbi mellett foglalt állást, és ezt ebben a politikai megmozdulásban és egyéb intézkedésekben is, azt gondolom, akár a parlamenti képviselők, akár a parlament munkáját követő állampolgárok, választók egyértelműen látják.

Az arányosság kérdése valóban abban a tekintet­ben egy nagyon fontos kérdés ebben a vitában, hogy egy olyan problémáról beszélünk, ami más dimenzióban jelenik meg a nyugat‑európai tagállamok számára, amelyek alapvetően fogadják ezeket a munkavállalókat, és egy teljesen más dimenzióban jelenik meg a kelet-közép‑európai európai uniós tagállamok számára, amelyek pedig küldik ezeket a munkavállalókat. Mi pont ezért gondoljuk azt, hogy ezt nem lehet összeurópai szinten szabályozni. Egy olyan megoldásra van szükség, ami a minimálbér tekintetében valóban megteremti az egyenjogúságot az Európai Unió különböző állampolgárai között, különböző államokból származó polgárai között, de az átlagos bér tekintetében pedig valóban a piaci verseny egy nagyon fontos meghatározó tényezőjévé teszi, hogy ki milyen áron tud szolgáltatást nyújtani, és nem próbál beavatkozni mesterségesen ‑ az egyik európai uniós alapelv ‑ a munkaerő szabad áramlásának a kérdésébe.

Valóban, ez felvet olyan kérdéseket is, hogy az Európai Unió válságkeresésében, ahol látható módon az Európai Unió régi, erősebb és gazdagabb tagállamai megpróbálnak némi nyomást gyakorolni az Európai Bizottságra új szabályok elfogadtatása tekintetében, amely, azt gondoljuk, hogy hátrányosan érinti a 2004 után csatlakozott tagállamokat, egy igen komoly kérdést vet fel, hogy valóban létrejön‑e ez a kétsebességes Európa. De mivel erről már alapvetően mindenki mint tény beszél, azért javaslom mindenkinek megfontolásra, hogy ne csak a veszélyeket lássuk ebben, hanem a közép-kelet‑európai régió számára származó előnyöket is, lehetőségeket is, hiszen egy kétsebességes európai közösségben az sehol nincs leírva és sehol nem egyértelmű a mi meglátásaink szerint, hogy ennek az első sebessége a régi nyugat‑európai tagállamok kell hogy legyenek, hiszen az Európai Unióba 2004 óta immár 13 új tagállam csatlakozott. Azt gondolom, hogy ez a 13 új tagállam akár belső piacát tekintve, akár ebben a tagállami csoportban figyelembe vehető gazdasági növekedést tekintve méltó kihívója lehet ezekben az új gazdasági kihívásokban az Európai Unió régi nyugat‑európai tagállamainak.

Józsa képviselő úr felszólalásairól, eddig még nem volt rá precedens, de most azt kell mondanom, hogy teljes egészében egyetértek képviselő úrral, ezt is megéltük itt a késői órán, fél 11-kor. Nem is szeretném őt ebben a tekintetben kiegészíteni. Azt gondolom, hogy van egy olyan törekvés, amelyben a magyar parlament, ha egységet tud mutatni, és emellé más nemzeti parlamenteket is fel tud vonultatni a közép-kelet‑európai régióból, akkor egy olyan kezdeményezéssel tud élni, ahol valóban ezek a tagállamok felismerik azt a lehetőséget, hogy az európai uniós csatlakozás nemcsak egy gazdasági növekedési lehetőséget, hanem a politikai érdekérvényesítésnek is egy teljesen új dimenzióját nyitotta meg számára.

Az, hogy egy ilyen kérdésben politikai konszenzus tud kialakulni a magyar parlamentben, azt gondolom, hogy sok ügy tekintetében előremutató. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)