Felszólalás adatai

Tehát arról van szó, hogy Magyarországon a munkaerő-kölcsönzés eléggé elterjedt foglalkoztatási forma. 2006-ban, amikor először futott a csúcsra a foglalkoztatásnak ez a formája, akkor durván 130 ezren dolgoztak kölcsönzöttként különböző vállalatoknál. Amikor jött a válság, akkor ez jelentősen csökkent, lement 70 ezerre, de aztán újra megemelkedett, és 2010-ben nemhogy visszatért a 130 ezres, hanem a 135 ezres számot is elérte a kölcsönzési szerződési keretben foglalkoztatottak száma.

Egyébként Magyarországon durván 800 cég foglalkozik munkaerő-kölcsönzéssel, és nagyon sok iskolaszövetkezet van, ami a fiatalok munkához jutását segíti akkor, amikor még egyébként nekik tanulói jogviszonyuk van. Nyugodtan mondhatjuk, hogy nagyon jól tükrözi a foglalkoztatottak részaránya ebben a sávban azt, hogy ez egy nagyon rugalmas és a gazdasági fejleményekre nagyon gyorsan reagálni képes foglalkoztatási forma.

Ugyanakkor elég meghökkentő, hogy nem nagyon tett meg a szabályozó semmit sem annak érdekében, hogy akkor, amikor egy vállalat bajba jut, és a foglalkoztatás a vállalatnál részben vagy egészében kölcsönzés formájában valósult meg, akkor azok az emberek, akik egyébként ugyanúgy bejártak dolgozni, mint hogyha munkaszerződésük lett volna, csak a kölcsönző vállalattal volt szerződésük, azok éppúgy megkapják azt a bért, ami nekik jár, ahogy a rendes foglalkoztatási viszonyban is csődnél vagy felszámolásnál mindig előresorolódnak azok a kiadások, amelyek a dolgozók bérét hivatottak fedezni.

Tehát egyszerűen a korábbi rendszerben vagy a mostani rendszerben a munkaerő-kölcsönző vállalatok besorolódtak a közönséges szállítói tartozók közé. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen, akik kényszerből, más lehetőség nem lévén, vagy egyszerűen azért, mert ez egy nagyon jó, nekik is megfelelő foglalkoztatási forma - gondoljunk külön az iskolaszövetkezetek által nyújtott szolgáltatásokra -, tehát akik ezt választották, és rendben bejártak dolgozni, elvégezték becsülettel a munkájukat, teljesen más elbírálás alá estek, hogyha kölcsönzöttek voltak vagy iskolaszövetkezeti tagok, mint ahogy egyébként közvetlenül mellettük, adott esetben ugyanabban a munkakörben foglalkoztatott, de az Mt. alá tartozó, tehát a munka törvénykönyve alá tartozó munkaszerződéssel foglalkoztatottak. Ez a differencia nem jó.

Én egy kicsit csodálkoztam azon, hogy egy ilyen téma, ahol egyébként viszonylag könnyű azt a szabályozási lépést megtenni, amivel rajtuk tudunk segíteni, a "parlagon hever", hiszen annyian mondták el már magukat itt a munkavállalók érdekképviselőjének, és egy ilyen fontos kérdésben nem csináltak semmit, sem kormányzásuk alatt, sem azután ellenzékben. Ezért én azt gondoltam, hogy lépjünk. Tudom, nem nagy lépés, egy apróság, de fontos lépés lehet annak az ügynek a rendezésében, amilyen méltánytalanság a kölcsönzött munkaerővel kapcsolatban fennáll.

A javaslatom tehát a következő. Ha egy vállalat munkaerőt kölcsönöz, és így foglalkoztat munkatársakat, vagy iskolaszövetkezettől szolgáltatást vásárol, és ezt a szolgáltatást az iskolaszövetkezeti tagok saját személyes közreműködésükkel nyújtják, és ez a vállalat csődbe megy vagy felszámolási eljárásba kerül, akkor az a szállítói követelés, ami a munkaerő-kölcsönző vállalat követeléseként testesül meg, ugyanolyan besorolást kapjon, mint a munka törvénykönyve alá tartozó munkaszerződés alapján foglalkoztatott emberek munkabére. Magyarul, mindegy, hogy valaki kölcsönzött vagy rendes munkaviszonyban dolgozik, ha a vállalat csődbe megy vagy felszámolási eljárásba kerül, akkor azonos elbírálás alá essen, és ne legyen az a méltánytalanság, hogy adott esetben két egymás mellett dolgozó ember teljesen máshogy kapja meg ilyenkor a bérét.

Természetesen ez önmagában nem elég, mert a felszámolási eljárásnál, illetőleg a csődeljárásnál nem mindig van fedezet egyébként a munkabérek kifizetésére, és a Bérgarancia Alap kapcsán is a Bérgarancia Alapra vonatkozó szabályokat módosítani kell annak érdekében, hogy ez a rendszer jól működjön.

Természetesen fel lehet vetni azt a problémát, hogy hogyan tudjuk garantálni azt, hogy ha így kifizetik a munkaerőt kölcsönző vállalatot, az valóban kifizeti-e ezt a pénzt a munkavállalóknak, tehát nem valami más költségre megy el. Ezzel kapcsolatban próbáltam az indítványban megfogalmazni garanciális elemeket, de hogyha bárkinek jobbító szándéka, ötlete van, akkor kérem, segítsenek ebben. Ez egy közös érdek.

Azt gondolom, hogy a magyar foglalkoztatási piacnak a munkaerő-kölcsönzés egy fontos része, a rugalmasságot nagyon komolyan erősíti. A munka törvénykönyve módosítása kapcsán egyébként különböző preferenciákat a munkaerő-kölcsönzőknek és az iskolaszövetkezeteknek már adtunk.

Főleg olyan ágazatokban fontos ez, ahol a feldolgozóiparnak, az exportra termelő vállalatoknak nagyon nagy szüksége van arra, hogy viszonylag rugalmasan tudjanak alkalmazkodni a saját piacuk igényeihez.

Ha ezt a lépést megtesszük, akkor egy kicsit közelebb jutunk ahhoz, hogy egyébként a munkavállalók érdekeit képviseljük, és ezért kérném szépen a képviselőket, hogy támogassák a javaslatot, és hogyha van olyan módosítás, ami ezt a rendszert működőképesebbé teszi, akkor ezt szívesen fogadom.

(15.20)

Egy biztos: remélem, abban politikai egyetértés van, hogy a csődeljárás és a felszámolási eljárás esetén hajtsuk végre a kölcsönzöttek egyenjogúsítását is, hiszen ők épp olyan becsületesen dolgoztak, mint azok, akik egyébként a munka törvénykönyve alá eső szerződéssel foglalkoztatottak.

Tisztelt Ház! Kérem támogatásukat a javaslathoz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)