Felszólalás adatai

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Talán nem lesz meglepő, ha az egészségügyi költségvetés 2006-os tervezését próbálom meg valamilyen szempontból megmutatni a nézőknek, hogy lássák a valóságot. Itt azt hallhattuk ezelőtt egypár perccel, hogy az ellenzék mindig elmondja azt, hogy milyen rossz a költségvetés, a kormánypártok azonban igazolni tudják azt, hogy ez nem igaz - most is így van, ez egészségügyre fordítandó pénzek elégségesek, megfelelőek a jövő évre. Csak az a helyzet, hogy az elmúlt négy évben minden egyes alkalommal valóban így zajlott a vita, és a későbbiekben minden egyes zárszámadás az ellenzéknek adott igazat, tehát amikor független szervezetek, az Állami Számvevőszék vizsgálta azt, mindig az ellenzék észrevételeit húzta alá, és sajnos az élet azokat igazolta.

Mit látunk most a 2006-os tervezett számoknál? Az első és legmegdöbbentőbb tény az, hogy 15 éve először nominálisan, tehát ha csak egyszerűen a számokat vesszük, akkor is csökken az egészségügyre fordítandó összegek nagysága - ilyen még nem fordult elő. Az, hogy most kicsi inflációval számolunk, kevesebbet kellene emelni, az a szokásos kormányzati trükk, de még ezt sem, már az inflációt sem kapja meg az egészségügy, sőt még az idei számokból is visszavesznek összességében 66 milliárd forintot.

Kárpáti képviselő asszony emlegette a nemzeti kockázatközösségnek ezt a bűvfogalmát, ami egy egyszerű humbug, én nem tudom másképp értékelni. Ez egy kormányzati trükk, egy egyszerű szemfényvesztés, becsapása az embereknek, hiszen semmi más nem történt, mint hogy az eddigi hiányt egy másik sorra írta át a kormány: azt mondták rá, hogy 303 milliárd forinttal megemelték ezt a kockázatközösséget. Csak azt nem tudom, hogy akkor már miért nem tették hozzá azt a 65 milliárdot is, olyan mindegy, a papír bármit elbír; akkor miért hagyták ki ezt a 65 milliárdos hiányt, miért nem tették azt is hozzá? Teljesen mindegy, hogy a kormány jobb zsebében van-e a hiány vagy a bal zsebében. Attól, hogy egy sorra odaírtak egy számot, a nemzeti kockázatközösség elve nem valósul meg, ezt szeretném a tisztelt kormánytagoknak és a kormányzati képviselőknek elmondani.

Megyek tovább a humbugok sorában. A gyógy-megelőzési, a gyógyításra és megelőzésre - hogy értsék az emberek is - fordított pénzeszközökről szeretnék egy kicsit bővebben beszélni. Itt összességében, ha minden számot összeadunk, 40 milliárd forint az az összeg, amelyet az ez évi, borzasztó katasztrofális költségvetési helyzetben lévő egészségügyi intézményektől gyakorlatilag még jövőre elvesz a kormány.

(14.20)

Ez azt jelenti, ha lefordítjuk ezt a pénzt, és azt, hogy ez 23 milliárd forintot jelent közvetlenül a kórházaktól elvont és közvetlenül a rendelőktől elvont pénzeknél: ha valaki ma bemegy egy kórházba például vakbélgyulladással, az rá fordított pénz, amit egyébként a kórház kérhet az államtól, körülbelül 134 ezer forint, nagyjából ennyi összegnek felel meg. Ha azt a 23 milliárd forintot, amit jövőre tervez a kormány elvenni a kórházaktól és a rendelőktől… - akkor elmondok néhány részletet, mennyi beteget nem fognak tudni meggyógyítani, mennyivel kevesebbre lesz lehetősége a kórházainknak.

Például egy tüdőgyulladás, amely sajnos teljesen hétköznapi betegség, vezető halálok: például 170 ezer ember kezelését nem fogja biztosítani a kormány, tehát 170 ezer ember, ha csak a tüdőgyulladást vesszük. De vegyünk egy másik példát, például a csípőprotézis-műtétet, erről mondhatjuk azt, hogy ez extra műtét, nem mindenkinek kell csípőprotézist beültetni. Ebben az esetben, ha csak a csípőprotéziseket vesszük, akkor ez durván 50 ezer; ennyit nem végzünk el egy évben, de ennyitől fosztja meg a jövő évre tervezett költségvetés a kórházakat és a magyar embereket. Gyomorfekély: ez egy olyan betegség, mindenki találkozott már gyomorfekélyes beteggel, hozzátartozója lehet ilyen; ha csak a gyomorfekélyt vennénk, akkor ez 200 ezer ember, és sorolhatnám még ezeket a megdöbbentő számokat. Azt gondolom, így még soha senki nem számolt át. (Dr. Vojnik Mária felé:) Kár ezen mosolyogni, államtitkár asszony, mert ezek tények.

Ha veszünk egy százágyas kis kórházat, mondjuk, egy gyermekkórházat, annak körülbelül másfél milliárd forint az éves költségvetése. Az a 23 milliárd forint, amit önök a kórházaktól és a rendelőktől elvesznek, összességében 15-16 ilyen kórháztól teljes mértékben megvonja a forrást. Azt is mondhatnánk, hogy az önök kormányzata, a Gyurcsány-kormány jövőre 15-16 ilyen nagyságú kórház bezárását eldönti azzal a költségvetéssel, amit benyújtottak a 2006. évi tervezéssel. Sorolhatnám még a tényeket.

Befejezésül csak annyit szeretnék önöknek mondani, hogy a benyújtott módosító javaslatainkkal nem tudunk már mást tenni, csak a kármentesítést próbáljuk meg elérni. Arra szeretnénk önöket kérni, hogy legalább az egészségügy érdekében a pártpolitikai célokat félretéve támogassák ezeket a kármentesítő módosító javaslatokat.

Köszönjük szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)