Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő csomag alapjaiban nem változott ahhoz képest, amit az általános vita során is már taglaltunk. Alapvetésként és kiindulópontként továbbra is azt az OECD-országokat vizsgáló statisztikát ajánlom minden kedves képviselőtársam figyelmébe, amelynek értelmében még a személyi jövedelemadó kozmetikai jellegű, ámbár dicséretes 1 százalékos csökkentési tervezete után is a magyar lesz a vizsgált országok közül a negyedik legdurvábban adóztatott gazdaság, főleg, hogyha kétdolgozós, kétgyermekes családmodelleket veszünk figyelembe, vagy pedig átlagosan kereső, átlagos családtípusokat. Ezeket vizsgálta ez a modell, és itt az derül ki, hogy csak a belgák, a németek és az osztrákok adóznak többet a munkabérük után a magyaroknál az érintett OECD-országok körében. Látható tehát, hogy az adócsökkentés költségvetéséről beszélni legalábbis hibás kiindulási pontot feltételez, de ha érdemben elmozdulnánk efelé, a Jobbik egy szót nem szólna, hiszen tudjuk, hogy a kiindulási helyzet sem volt könnyű.

Ugyanakkor láthatjuk azt ‑ mint elmondtuk ‑, a központi költségvetési bevételek ideértendő tömegének jó egyharmada áfabevételekből származó várakozás, és bizony, mivel több mint 4600 milliárdot tesz ki a fogyasztási típusú adók összegének várakozása ‑ ami 45 százalékot biztosít az említett összevetésben ‑, összesen még mindig az innen származó pénzügyi források 215 milliárd forinttal többel fogják terhelni a magyar adófizetők zsebét, mint egy évvel korábban. Értjük mi, hogy az önök várakozásai szerint szélesedik a járulékfizetők köre, értjük mi, hogy bérnövekményt feltételeznek, aminek százalékos alapon nyilván magasabb a befizetési várakozása is, de nem látjuk ezen hatalmas bértömegnövekmény és foglalkoztatotti növekmény alapjait a gazdasági mutatószámokban és a várakozásokban. Azt látjuk, hogy az állítólagos GDP-növekedést a versenyszférában a munkahelyek, álláshelyek rendszerszintű növekménye nem követi, tehát valamilyen hiba van a rendszerben, hiszen miközben statisztikailag kimutatható egyfajta növekmény, az egyszerű emberek életében ez kevéssé érzékelhető, a munkahelyek számában pedig csak elenyésző módon. Mondom ezt anélkül, hogy bele akarnék menni az egymillió új munkahely ígéretével kapcsolatos fejtegetésekbe és hogy részarányosan hol tartanak ezzel, hiszen itt egy céltalan és öncélú számháború alakult ki az utóbbi időben ezen a téren. Mi nem feltétlen kívánunk ehhez csatlakozni, hiszen a számok makacs dolgok, azt mutatják, hogy önök rendszerszinten nem tudták előrevinni ezt az egész szisztémát.

Ha az adócsökkentések költségvetéséről beszélnek, és egyáltalán egy adóvita folyamán talán ez a legfontosabb kérdéskör, akkor azt is látjuk, hogy ‑ mondjuk ‑ csökken a bankadó. De hogyan csökken a bankadó? Az EBRD-vel kötött megállapodásnak megfelelően. Márpedig az EBRD-vel a kormány kötött egy paktumot ‑ ahogy a Bankszövetséggel is kötött egy paktumot ‑, és itt bizony komoly kikötéseket támasztottak az érintett felek Magyarország Kormányával szemben, ahol vállalták, hogy egyeztetés nélkül a banki szférára nézve állítólagosan káros intézkedéseket nem hoznak a továbbiakban. Éppen ezért a hitelkárosultak teljes körű megmentésére is gyakorlatilag nemet mondott a kormányzat.

Ha továbbmegyünk, akkor azt látjuk, hogy az európai uniós rekorder 27 százalékos áfa, a szegények adója, a feketegazdaság melegágya még mindig itt van előttünk, rendszerszinten mérgezi a magyar gazdaságot.

Értékeljük azt, hogy a sertéshús tekintetében egy részlépésre elszánta magát a kormányzat, de pont a saját gazdasági várakozásai, a GDP-növekményről szóló hozsannáiból következik az, hogy sokkal több tartalék lenne ebben a költségvetésben, százmilliárdokkal több tartalék, mint amennyit élelmiszeráfa-csökkentésre fordítottak. Tehát nem lenne túlzás elvárni azt, hogy az alapvető élelmiszerek teljes körét illetően és ami nagyon fontos, a gyermeknevelési cikkeket illetően 5 százalékra mérsékeljék az áfát minden fontos termék esetében. Attól függően, hogy milyen szélesre húzzuk meg ezt a kört, 70 és 220 milliárd forint közötti az elsődleges költséghányad, ami egy költségvetésből állítólag az első évben hiányozna. Már ez is fals adat ‑ ezt kormány közeli szakértők tették közzé ‑, hiszen, ha egy 200 milliárdos teljes körű áfacsökkentést hajtunk végre, már a gazdaság kifehéredése okán az első és második költségvetési ciklusban ebből több mint 30-40 milliárd visszacsorogna a gazdaságba, nem számolva egyéb multiplikátor hatásokkal. Viszont azt is el kell hogy mondjuk, önmagában bármilyen típusú alapvető élelmiszereket érintő áfacsökkentés teljes költségvetési kiadása három-négy költségvetési éven belül garantáltan nullázódik. Tehát a gazdasági pozitív hatásoknak köszönhetően nem kerülne pénzbe hosszú távon egy olyan tisztességes áfacsökkentés, amely a piaci folyamatokkal egyezkedve és megfelelő ellenőrzési mechanizmusokkal bevezetésre kerül ‑ csakhogy lélekbátorság kellene ehhez.

Előttem van egy lista, amely a második Orbán-kormány megalakulása óta bevezetett új adókat vagy adóemelési típusokat tartalmazza. Összesen most már a könyvelői szakma már több mint ötven hasonló tételt alkalmaz. Mi nem akarjuk az összeset kivezetni értelemszerűen, de előttem van az a több tucat, amely esetében vagy felmerül a kivezetés szükségességének a gyanúja, tehát vitatkozni kellene erről, vagy pedig egyértelműen teljes mértékben fölösleges adótípusokról beszélünk. Nyilvánvaló módon a különböző egzotikus adótípusok, amiket a világon sehol nem ismernek, csak Magyarország vezette be őket, egyértelműen kivezetésre szorulnak. De az is látszik, hogy a bankadó, az energetikai különadó, a telekommunikációs különadó, a kereskedelmi láncok különadója, az élelmiszerlánc-felügyeleti díj mind-mind egytől egyig másfajta módon valósul meg és kerül beszedésre, mint ahogy az a jogalkotó szándéka volt. Felháborító, hogy bankok, hitelintézetek, multicégek, élelmiszert árusító hálózatok tulajdonképpen akadály nélkül hárítják a magyar fogyasztókra, a magyar vásárlókra a rájuk kivetett adókat, és Magyarország Kormánya ezzel szemben tesz valamit? Az égadta világon semmit. Tehát látszólagos kozmetikai jellegű kedvezmények érik a magyar lakosságot, így az egyik zsebében egy kicsivel több marad. A másik zsebéből viszont ez a négy-ötféle hálózat folyamatosan szivattyúzza ki a pénzt.

Tehát azt látjuk, hogy rendszerszinten nemhogy nem válik könnyebbé a magyar családok élete, a szegények adója, a 27 százalékos áfa, az áthárított különadók mind-mind a polgárokat terhelik. Ameddig pedig egy adóvita során ilyen jelenségekre kell hogy felhívjuk a figyelmet, sajnálatos módon az ilyen rendszerszintű változtatásnak eladott valamit nem tudjuk támogatni, még akkor is, hogyha a részelemeit természetesen igen ‑ ki az, aki a személyi jövedelemadó csökkentését ne támogatná? De látni kell, hogy másfajta rendszerszintű változások nélkül önök ezen csomagok által csak kozmetikai jellegű beavatkozásokat képesek végrehajtani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)