Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

LUKÁCS ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Fidesztől, amióta csak kormányra került vagy még előtte, azóta halljuk az olcsóbb államot, aztán utána állami rezsicsökkentésről beszél, közigazgatási rezsicsökkentésről beszél, és végig arról beszél, hogy ő olcsóbban szeretné működtetni az államigazgatást, mint az elődei, sőt még olcsóbban akarja működtetni az államigazgatást, mint ahogy eddig ő maga működtette. Ezt a törvényt is ezzel a jelszóval adták ide be, de azt gondoljuk, hogy ez nem a megoldás a problémára.

Az Orbán-kormány 2010 után, aztán 2014 után is egyre csak hizlalja saját magát és az államigazgatást. Hadd mondjak néhány beszédes számot arról, hogy hogyan néz ki állami vezetői szinten ez a kormány! A Bajnai-kormány leköszönésekor 15 miniszter, 20 államtitkár és 49 szakállamtitkár volt. Ez összes­ségében 85 fő, ami az állami vezetőket illeti. Az utána következő Orbán-kormány 9 miniszterrel, ugyan a miniszterek számát csökkentette, de 47 államtitkárral és 80 helyettes államtitkárral dolgozott, ami a 85 főhöz képest már 136 fő, és a következő Orbán-kormány: 9 miniszter, 54 államtitkár és már 101 helyettes államtitkár, ami összességében 164 fő. Ez azt jelenti, hogy a 2010-es 85 fős állapothoz képest 164 főre emelkedett ez.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Államtitkár Úr! Nem a juttatásokat kellene csökkenteni, hanem az állami vezetők számát kellene csökkenteni, mert nem akarjuk elhinni azt, hogy 164 fő kell ahhoz, amit egyébként még önök is az előző ciklusban ennél kevesebb fővel el tudtak látni, az előző időszakokban pedig meg sem közelítette ezt a szintet a miniszterek, államtitkárok és helyettes államtitkárok száma.

Most önök hoztak ide egy törvényt, és ugyanúgy vannak vele, mint máskor, hogy ráírnak valamit a borítólapra, aztán szól valami másról a törvény. Erre például azt írták rá, hogy csökkenteni akarják a juttatásokat. Ez egy régi recept, de megint nem erről szól. Hadd mondjak egy példát! Itt van például a javaslat 4. §-ában foglalt rendelkezés, úgy szól: a miniszteri biztosok jelenleg legfeljebb a helyettes államtitkári illetményre jogosultak, vagyis kaphatnak kevesebb díjazást most is, mint a helyettes államtitkári díjazás. Aztán a mostani módosítás gyakorlatilag a legfeljebb szót veszi ki, és úgy néz ki, hogy így aztán nem legfeljebb ennyit kaphatnak, hanem ennyit kell kapniuk. Ez semmiképpen nem csökkentésnek tűnik a mi olvasatunkban.

És önök nem szüntetik meg a politikai álláshal­mozás lehetőségét, amiről mindannyian sokat beszéltünk, hanem azt mondják, hogy majd lesz egy kormányrendelet, és az majd szabályozni fogja az erre a politikai sleppre vonatkozó juttatásokat. Mivelhogy ez a szabályozás nem ismert, és megint ugyanott tartunk, mint sok-sok törvény kapcsán, hogy csak arról szól a törvény, hogy majd a kormány hoz valamiféle rendeletet, amire már a parlamentnek semmilyen ráhatása nem lesz, és majd mi fogadjuk el ezt a törvényt, és higgyük el, hogy istenbizony, önök olyan kormányrendeletet fognak hozni, ami majd mindannyiunk üdvét szolgálja, és majd akkor sokkal kevesebb lesz a vezető és sokkal kevesebbet is fognak kapni. Mi pedig azt mondjuk most is, mint máskor is, hogy ne rendeleteket hozzanak, hanem a törvényben szabályozzák ezeket a kérdéseket, hogy a parlamentben lehessen erről vitatkozni, és lássuk pontosan, hogy mit akarnak ezekben az ügyekben tenni.

Egyébként a kormány úgy csökkenthetné leginkább a költségeket, ha radikálisan csökkentené ezeket a vezetői álláshelyeket, ezt már elmondtuk. Egyébként e nélkül a törvény nélkül is megvan önöknek a lehetősége, hiszen a kormánytagok és államtitkárok jogállásáról szóló törvény 75. § (2) bekezdése úgy szól, hogy felhatalmazást kap a kormány arra, hogy rendeletben szabályozza a miniszté­riumokban működő államtitkárok, helyettes államtitkárok és állami vezetői megbízással nem rendelkező kormánybiztosok, miniszteri biztosok számát. Tehát ha önök valóban csökkenteni akarnák ezeket a költségeket, akkor ezen törvény alapján nyugodtan csökkenthetnék ezeket a költségeket, mégpedig úgy, hogy nem neveznek ki hetente 30 darab ilyen embert, és nem adnak nekik fizetést, autót, titkárságot és egyéb juttatást.

Azt kell mondjam önöknek, hogy ezekben az ígéretekben önök hiteltelenek. Hiteltelenek azért például, mert emlékeztetnék arra, hogy bő négy hónappal ezelőtt, pontosan február 10-én mi beadtunk egy törvényjavaslatot, amely pontosan a kormányzati költségcsökkentésekre vonatkozott volna, de önök ezt lesöpörték az asztalról. Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy akadályozzuk meg a kormányzati elit álláshalmozását ‑ egyébként ez lehet a korrupció egyik megnyilvánulása is ‑, ezt a törvénytervezetet beadtuk, az Országgyűlés Igazságügyi bizottságának kormányzati többsége még csak tárgysorozatba sem volt hajlandó venni ezt az ügyet, tehát még arra sem méltatta, hogy beszéljünk róla.

A mi javaslatunk valódi megoldást kínált volna ezekre az ügyekre, a kormányzati költségek csökkentésére. Most az önök javaslata látszat­intézkedések sorozata, és még egyszer mondom, olyan látszatintézkedéseké, amelyek gyakorlatilag arra szolgálnak, hogy mi higgyük el, hogy majd önök a rendeletekben úgy fognak közlekedni, hogy ez majd kevesebb pénzbe fog kerülni az embereknek.

Szerintünk arról is beszélni kell, hogy kik kerülhetnek ezekbe a pozíciókba, hogy hogyan lehetséges az, hogy egyébként állami vezetőket megbíznak olyan feladatokkal pluszfizetésért, amiért két fizetést vesznek föl, és sokszor olyan feladatot kapnak egyébként, ami az állami vezetői megbízásukból is ered, tehát annak a keretében el kellene hogy lássák. Ehhez képest megbízzák őket pluszfeladattal, illetve pluszfeladatot nem kapnak, csak kapnak egy pluszmegbízást, és sokszor akár képviselők, akár állami vezetők két fizetésért látják el azt az egy feladatot. Mi azt mondjuk, hogy ezt az álláshal­mozást be kellene fejezni és ezt összeférhetetlenné kell tenni.

Mi azt gondoljuk, hogy az a kormánybiztos, aki állami vezetői tisztséget is betölt, a tevékenységéért ne kapjon két fizetést, ne kapjon két díjazást, elégedjen meg egy díjazással, vagy akár arról is lehetne gondolkodni, hogy ezeket a megbízásokat tegyük összeférhetetlenné. Persze, akkor nem jár két titkárság, nyugodtan az egyik titkárság, illetve az egyik megbízásából eredő lehetőségei kapcsán el tudná látni ezeket a feladatokat. Adtunk be javaslatot arról is, hogy a miniszterelnök ne adhasson államtitkári fizetésnek megfelelő megbízást a miniszterelnöki megbízottaknak. Ezt is javasoltuk, ezt sem látjuk, hogy támogatásra érdemesnek tartották volna.

Mi azt gondoljuk, hogy az önök törvényjavaslata csak címében tartalmazza a költségcsökkentést. Nem tartjuk igazán nagy dolognak, hogy önök azt mondják, hogy most majd meg fogják mondani azoknak a kormányzati szereplőknek, akik eddig első osztályon meg business classon utazgattak, hogy most már ne utazgassanak első osztályon meg business classon, miközben éppen az ön minisztere az, akiről nem tudjuk, hogy mennyiért utazott, hova utazott, kivel utazott, nem hajlandó elmondani ezeket a dolgokat.

(18.10)

Miközben látjuk a honvédelmi miniszter kis útjait, ami nem éppen mondható hivatalos útnak, sokkal inkább magánútnak minősül, de azért az közpénzből lett kifizetve. Hogy ön azt mondja itt, hogy attól lesz költségcsökkentés, hogy a vonaton majd meg fogják szabni, hogy valaki ne első osztályon, hanem másodosztályon utazzon, vagy azt mondják a kormánymegbízottaknak a kormányhivatalokban, hogy mondjuk, cseréljék a nagyobb autót kisebbre. Mi azt gondoljuk, hogy ezek mind olyan álmegoldások, amik igazából nagy megtakarítást nem eredményeznek. Még egyszer elmondom, mert mi azt gondoljuk, hogy igazi megtakarítást az eredményezne, ha sokkal kevesebb emberrel oldanák meg ezt a feladatot, ha ezt az óriási vízfejet kisebbítenék, ha nem neveznének ki ennyi teljesen fölösleges embert igazából olyan feladatokra, amit az államigazgatás a meglévő rendszerén belül meg kéne hogy tudjon oldani.

És azt is látjuk, hogy a kis tételeknél mutatnak most önök óriási szigorúságot, a nagy tételeknél meg kevésbé látjuk, hogy olyan nagyon szigorodnának. Kis pénz, nagy szigor ‑ nagy pénz, kis szigor; erről szól ez a törvényjavaslat. Mi benyújtottunk ehhez a törvényjavaslathoz megint módosító javaslatokat, amik gyakorlatilag megegyeznek azokkal a javaslatokkal, amit hónapokkal ezelőtt már ugyanilyen költségcsökkentésügyben benyújtottunk. Azt várjuk önöktől, hogy ezeket a javaslatainkat támogassák. Ugyanakkor azt mondjuk, hogy ez a kormányzati porhintés gyakorlatilag, amiről önök most beszélnek. Látják azt, hogy az embereknek elegük volt abból, hogy önök három kézzel szórják a pénzüket, és megpróbálnak csinálni egy olyan törvényt, amiről azt tudják mondani, azt tudják kommunikálni, hogy most már önöknek elegük volt ebből, és most már kevesebbet fognak költeni. Nyilván azért az a kérdés felmerül, hogy ha most önökben tudatosult, hogy egyébként sokkal többet költenek, mint kéne, és sokkal gálánsabban szórják a közpénzt, mint ahogy kéne, azért az a kérdés persze felmerül, hogy az elmúlt ötéves kormányzati idejük alatt ez miért most, a hatodik évben merül fel. Miközben azt sem mondhatják, hogy nem figyelmeztették önöket, mert nincs olyan ellenzéki párt, amelyik nagyon sokszor ne tette volna szóvá ezeket a költéseket és ezeket az ésszerűtlen kifizetéseket.

Mi azt kérjük, hogy egészüljön ki a mi javaslatainkkal ez a törvényjavaslat, legyenek befogadók ebben az ügyben, a mi javaslataink valódi költségcsökkentést jelentenek, és akkor ez a törvény valóban arról tud szólni, amiről a címe szól. Mindaddig, amíg ezek nem kerülnek bele ebbe a törvénybe, azt gondoljuk, hogy ez porhintés, és istenigazából nem arról szól, hogy valódi költségcsökkentés legyen, hanem arról, hogy úgy nézzen ki, mintha költségcsökkentés lenne. Köszönöm szépen.