Felszólalás adatai

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar-horvát gázvezeték kérdése egy látszólag unalmas témának tűnő dolog, amelyet a politikusok nagyon sokszor egy-egy rövid expozéval - mint ahogy Fónagy úrnál is láthattuk - három és fél perc alatt letudnak, megnyomják utána a képviselők az igen vagy a nem gombot gyakorlatilag anélkül, hogy a kérdéssel érdemben foglalkoztak volna.

Mivel feltételezem azt, hogy a legtöbb képviselőtársamnak nem az a kedvenc foglalatossága, hogy szabadidejében elkezdi az energiapiac apróságait böngészni, és az energiapiaci tisztánlátása nem biztos, hogy olyan szintű, mint amit egy szavazás adott esetben megkívánna, ezért, ha megengedik, néhány szót szólnék azokról a fontos szempontokról, amelyek ezt a kérdést övezik. Tekintsük át néhány szóval azt a gazdasági környezetet, amelyben Magyarország mozog, nézzük meg Magyarország mozgásterét, és végül, de nem utolsósorban nézzük meg a Fidesz politikájának eddigi változásait, amely az energiapiaci kérdések megítélését, az ehhez való hozzáállást kísérte.

Igen fontos számunkra a gáz ára, hiszen a magyar lakosság, a magyar háztartások kiadásainak körülbelül 11 százalékát az energiapiaci költségek teszik ki. Az elmúlt években láthattuk, hogy a politika számára különösen azért fontos ez a kérdés, mert rendszeresen nagy szociális transzferekkel összecsomagolták ezt a kérdést, rendszeresen ezek ígéretével licitált egymásra a Fidesz és az MSZP, és gyakorlatilag egymást kölcsönösen egy olyan zsákutcába hajszolták, amely egy erős kiadáscsökkentést tesz szükségessé - most már a kormánypárt szavai szerint -, és amelynek a kihatása, magának a kiadáscsökkentő csomagnak az összetétele egyelőre nem ismert előttünk, és nem ismert a választópolgárok előtt. Hozzáteszem, több mint valószínű, hogy nem is lesz ismert az önkormányzati választások utánig, amikor majd előáll a kormány a farbával, hogy mit is kíván tenni.

Nagyon fontos az energiapiacon az ellátás kérdése, illetve az ellátásbiztonság kérdése. Az európai gazdaságélénkítési tervnek, amely elindult, az a célja, hogy a régióban egymással összekapcsolja a tagállamokat, és olyan gázvezetékeket hozzon létre, amelyek alkalmasak arra, hogy a gázpiacot diverzifikálják, azaz a gázpiaci beszerzéseket lehetőség szerint szétterítsék, azért, mert az európai piacon létrejött egy arbitrázs helyzet, magyarul: egy olyan helyzet, hogy különböző országokban ugyanazt az eredetű gázt körülbelül azonos szállítási költségek mellett egészen különböző áron lehet megvásárolni. Ezt gyakorlatilag a Kreml Európát sújtó szalámipolitikájának titulálja jelenleg a nyugat-európai sajtó, ez az, aminek Magyarország is jelenleg áldozata, és jelenleg azért is különösen ennyire fontos ez a magyar-horvát gázvezeték, mert a gázpiaci diverzifikációnak egy nagyon fontos lépését jelenti, és ilyen módon megvalósulhat az, hogy mi is olcsóbban tudjuk venni azt a gázt, amelyet a környező országokban jelenleg is olcsóbban értékesítenek.

Most csak egy példát mondok tisztelt képviselőtársaimnak: rendszeres az, hogy a bécsi gáztőzsdén a magyar áraknál 30-40 vagy akár 50 százalékkal is alacsonyabb áron lehet gázt vásárolni. Jelenleg például a gázpiacot birtokló E.ON Földgáz Trade Zrt. olyan áron vásárolja a gázt, amely az üzemanyag, a benzin, pontosabban a kőolaj árához van kötve, emiatt az ebből adódó árfolyamingások alkalmasint most éppen fölötte vannak jelentősen a környező országokban elérhető gázszintnek.

Láttuk azt a közelmúltban, hogy a Déli Áramlat és a Nabucco-vezeték kapcsán óriási politikai viták zajlottak Magyarországon, és óriási politikai viták övezték ezt a kérdést. Most azért emlékeztetni kell önöket, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy mit is állított nemhogy egy évvel ezelőtt, de fél évvel ezelőtt a Fidesz-kormány: azt, hogy az egy Európa-ellenes gazdasági lépés, amikor a Jobbik szorgalmazza a Nabucco-vezeték mellett a Déli Áramlat megépítését, azért, mert törekszünk arra, hogy a gázpiaci diverzifikáció megvalósuljon. Ebben a pillanatban összeesküvés-elméletek egész tömkelegét zúdították önök a tisztelt választópolgárok nyakára. Kövér László maga is, mielőtt még pártatlan országgyűlési elnök lett volna, még a Fidesz pártpolitikusaként lakossági fórumokon rendszeresen arra hivatkozott, hogy innen jön a Jobbik pénze, lám, lám, itt a bizonyíték, azért, mert a Jobbik a Déli Áramlat megépítését is támogatja, ezzel lehet bizonyítani azt, hogy a Jobbik egy Moszkva iránt elkötelezett, megvásárolt párt. Aztán hogy, hogy nem, valahogy elérte önöket a Déli Áramlat, 180 fokos fordulatot vett az eddigi kommunikáció, és most már önök immár kormányon szintén támogathatónak tartják a Déli Áramlat megépítését.

Ezzel kapcsolatban azért úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim - de ez nyilván az önök lelkiismeretére és becsületére lesz bízva -, hogy egyszer valamikor legalább egy csendes és halk bocsánatkéréssel tartoznak a Jobbik politikusainak és azoknak a választópolgároknak, akik minket megtiszteltek, ugyanis ebből is látható, hogy önöknek nem volt igazuk, ebből is látható, hogy olcsó populizmusból egyszerű politikai haszonszerzés által motivált nyilatkozatot tettek, amikor ezt állították.

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az ukrán Naftogaz és az orosz Gazprom vezetése immár a két ország között zajló gázvita miatt Brüsszelig is eljutott azzal az alkufolyamattal, amely a gázpiaci helyzet megoldatlanságát illeti, illetve most már létrejöttek olyan alternatív útvonalak is - például az Északi Áramlat, amely Oroszországot és Németországot közvetlenül köti össze -, ami azt mutatja, hogy ha mi ebben a régióban nem tudjuk megoldani a biztonságos gázpiaci ellátást, akkor a nyugat-európai államok akár egy külön, saját vezeték megépítése révén saját maguknak meg fogják oldani ugyanezt.

Emlékeztetnék arra, amit Fónagy úr is említetett, hogy Magyarország számára különösen fontos egy észak-dél irányú gázpiaci diverzifikáció, az, hogy a vezetékek megfelelő szállítókapacitással mindkét ország felé kiépüljenek. Megjegyzem egyébként, hogy ebben az évben február 24-én Budapesten volt egy csúcstalálkozó, ami az energiabiztonság kérdését érintette, és óriási szerepe volt a hasonló regionális együttműködéseknek, elsősorban a V4-országoknak, tehát a visegrádi együttműködésben részt vevő országoknak, de ezenkívül jó néhány más ország is a legmagasabb szinten képviseltette magát ezen az értekezleten, például az itt emlegetett Horvátország is.

Különösen fontosnak tartjuk azt, hogy a közvélemény és a parlamenti ellenzék egyaránt tisztán lásson az önök energetikapolitikai elképzeléseit illetően; hogy őszinte legyek, ez egész egyszerűen nem valósult meg. Én magam is, bár a gazdasági bizottság tagja vagyok ugyanúgy, mint az előbb megszólaló Kovács úr, de egyikünk sem hallott arról, hogy Fellegi úr szerette volna velünk egyeztetni a tárcája energiapolitikai elképzeléseit. Én magam is egy újsághírből értesültem arról, hogy a tárcának már előrehaladott tervei vannak erre vonatkozóan, késik ugyan az Európai Unió felé, de rövidesen be fogja az ezzel kapcsolatos anyagot nyújtani.

Hölgyeim és Uraim! El kell hogy mondjam önöknek, hogy én nem voltam túl nagy várakozásokkal a nemzeti együttműködés rendszere iránt, de sikerült alulmúlni ebben a kérdésben is. Akkor, amikor minket meg sem kérdeznek, és én a gazdasági bizottság tagjaként kénytelen vagyok újsághírekből tudakozódni azzal kapcsolatban, hogy önöknek milyen terveik vannak, én kérem azt, hogy hallgassák meg a mi szakértőinket is - kiváló, több évtizedes munkatapasztalattal bíró energetikusok támogatják a munkánkat -, és a nemzeti együttműködés terjedjen ki lehetőség szerint más pártokra is. És most csak emlékeztetnék ezzel kapcsolatban zárszóul, hogy 48 százaléka a választópolgároknak nem az önök pártkoalíciójára, hanem más pártokra szavazott. Kérem, hogy vegyék figyelembe ezeknek a választópolgároknak is az érdekeit és a véleményét.

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy Magyarország most már elég sikeresen kezdi el diverzifikálni a földgázpiacát: Baumgartner felől, Ausztria felől vezeték érkezik Magyarországra. A közelmúltban értesültünk róla, hogy az úgynevezett AGRI-projektben Azerbajdzsán, Grúzia, Románia mellett szintén részt vesz Magyarország, és ilyen irányból is érkezik a FÁK-államokból cseppfolyós földgáz, amelyet Romániából földgáz formájában továbbítanak felénk majd, a rövidesen megépítendő vezeték felé.

(19.40)

Vissza szeretnék kanyarodni oda, amivel Fónagy úr kezdte az expozéját, hogy rendkívül fontos nemzetgazdasági érdek Magyarország számára az, hogy az észak-dél irányú gázpiaci nyitás megtörténjen. Ezzel kapcsolatban viszont valami elmaradt az expozéból, és én valamit erősen hiányoltam. Nem tudom, hányan értesültek önök közül arról, hogy a Földgázszállító Zrt., az a magyar cég, amely a földgázszállítást végzi - amely egyébként nem állami kézben lévő társaság, hiszen a MOL-csoport tulajdona -, felmondta a szlovák Eustream nevű földgázszállító céggel kötött megállapodását, amely arról szólt volna, hogy Magyarország és Szlovákia között is létrejön egy vezeték kiépítése. Ez nem jött létre, és ilyen módon megtörtént az, amitől eddig is tartottunk. (Folyamatos, nagy zaj.) Legyen kedves, elnök úr, egy kicsit... Nem tudom túlordítani a képviselőtársakat. Létrejött az, amitől eddig is tartottunk, hogy Magyarország immár a második közös energetikai nagy értékű beruházását mondja fel Szlovákiával kapcsolatban, Bős-Nagymaros után ez a második közös nagy energetikai projektünk, amelyre mi, magyarok mondunk nemet, és nem tudjuk, hogy miért, nem tudjuk ennek az okát, nem látunk mögé, mert a kormány a nemzeti együttműködést egész egyszerűen nem terjeszti ki arra, hogy szóba álljon az ellenzéki képviselőkkel, így a Jobbik szakpolitikusaival sem hajlandó szóba állni.

Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy milyen súlyos politikai hullámokat kezd verni ez a felbontott megállapodás Szlovákiában. Hölgyeim és uraim, a legnagyobb szlovák napilap, a Sme nemrég arról értekezett, hogy tudomásuk szerint - Szlovákia tudomása szerint, a szlovák politikusok tudomása szerint - személyesen Orbán Viktor miniszterelnök úr volt az, akinek a kérésére a Földgázszállító Zrt. az előbb emlegetett szlovák-magyar közös projektet leállította. Ezúton is szeretném Fónagy urat kérni, aki a kormány részéről képviseli ezt a törvényjavaslatot, hogy a zárszóban legyen kedves, válaszoljon arra, hogy igazak-e ezek az aggályok, mi a helyzet, miért esett kútba ez a szerződés, és az ön által is szorgalmazott, az előbb is emlegetett észak-dél irányú kapcsolat miért nem tud észak felé tovább bővülni, miért nem valósul meg ebben az irányban is a gázpiaci diverzifikáció.

Ezt a kérdést az is különösen indokolttá teszi, hogy az Európai Unió jelentős összegekkel, 2009-2010-ben 1,6 milliárd euróval támogatja a belső energiapiac megteremtését, a belső szállítóvezetékek megépítését. Erre a projektre is 30 millió eurót fogadott el az Európai Unió. Most azt látjuk, hogy a nemzeti együttműködés kormányának országlása alatt ez a 30 millió euró - ami nagyjából 7-7,5 milliárd forintot tesz ki a jelenlegi árfolyamon - egész egyszerűen füstbe megy, elúszik, nem lesz Magyarország számára lehívható. Mi azt szeretnénk, ha önök valóban felelősen gondolkodnának, felelősen elszámolnának a választópolgárok felé azzal, hogy miért nem jön létre ez a projekt, miért esik el Magyarország 7 és fél milliárd forintnyi európai uniós támogatástól, miért kellett lemondani ezt a beruházást, amely egyébként az előbb emlegetett észak-dél irányú kapcsolat nélkülözhetetlen eleme.

Többször is szóba került már az Országgyűlés jelenlegi ülésszakában, illetve a nyári ülésezés alatt a földgázpiac kérdése. Az egyik, amit mi kifogásoltunk, amit a kormány becsomagolt a maga kis kétharmados erővel keresztülnyomott törvénycsomagjába, gyakorlatilag az, hogy a földgáz árképletét még most sem tudjuk áttekinteni. Szanyi Tibor egy tavalyi, GasCon 2010 nevű konferencián maga is úgy foglalt állást, hogy a földgáz beszerzési ára a hatóságok előtt gyakorlatilag ismeretlen árat jelent, nem tudunk vele kalkulálni, a Magyar Energia Hivatal egész egyszerűen nem tudja rendesen bekalkulálni a saját számításai közé a földgáz árát. Ezzel kapcsolatban egy átlátható, a nemzetközi adatokra építő szabályozást tartottunk szükségesnek. Elmondtuk bizottsági ülésen, elmondtuk a parlament plenáris ülésén általános vitában, részletes vitában az ezzel kapcsolatos érveinket. Sajnáljuk, hogy a nemzeti együttműködésbe már nem fért bele egyetlen ilyen érvnek sem a beépítése.

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy mi az, ami mozgatja Magyarországon a politikai döntéshozókat akkor, amikor az energiapiaccal kapcsolatos szükséges törvényváltozások meghozatalára kerül sor. Hát kérem, az energialobbi, semmi más. Az energialobbi, aminek most már többször is tanúbizonyságát adták. Óriási nagykoalíció formálódott az előző parlamenti ciklusban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és a legfontosabb kérdéseket illetően most is nagykoalíció formálódik a Fidesz és az MSZP között. Mi ez ellen tiltakozni fogunk. Mi azért jöttünk ide...

ELNÖK: Képviselő úr, az időkeret lejárt. Húsz másodperccel vagyunk túl.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Egy percet hosszabbíthatok-e, elnök úr? (Zaj.)

ELNÖK: Képviselő úr, a Házszabály szerint erre nincs mód.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Nincs hangom, elnök úr.

ELNÖK: Képviselő úr, szíveskedjen a gondolatait lezárni, az időkerete rég lejárt. Köszönöm.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Arra biztatnám önöket zárszóként, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nemzeti együttműködést a jövőben terjesszék ki az ellenzékre is. Amikor konzultálni szeretnének az Európai Unióval, akkor előtte keressenek meg minket is, fogadják be a tőlünk érkező javaslatokat, a szakpolitikusaink meglátásait. S amikor az energialobbi megpróbálja önöket befolyásolni, ahogy tette a múltkor is...

ELNÖK: Képviselő úr, sajnos nem áll módomban tovább időt adni önnek.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)