Felszólalás adatai

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Lassan két hete annak, hogy a Parlament falai között éles vitát folytattunk a kormány egyik törvénymódosításáról, amely a benzin és a gázolaj, valamint a dohánytermékek jövedékiadó-tételének rendezéséről szólt; rendezéséről olyan értelemben, hogy a korábban hatályos jövedéki törvény 2002. július 1-jei adóemelése mind az ellenzék, mind a kormányoldal számára aggályos.

Az ügy parlamentben történő sürgős tárgyalásba vétele alapján úgy tűnhetett, hogy mindenki szükségesnek tartja az adóemelést, ezzel együtt pedig a társadalom minden tagját terhelő áremelés elkerülését. Nos, ez a felvetés nem bizonyult igaznak. A törvénymódosítással ugyanis lehetőség nyílt volna az áremelés elkerülésére, be voltak nyújtva azok a módosító indítványok, amelyek elfogadásával a július 1-jei adóemelés elmaradt volna, a kormányoldal azonban teljes mellszélességgel az emelés mellett foglalt állást.

A körülményekre tekintettel mi szükségesnek tartottuk a döntés felülvizsgálatát, míg önök, ujjal mutogatva ránk, nagy hangon emlegetve a polgári kormány döntését, megszavazták az adó emelését. Hangsúlyozom, a lehetőség adott volt, de önök nem éltek vele. Ott volt a megoldás a kezükben, de a felelősség áthárításának köpenyében eszük ágában nem volt az adóemelés elkerülése. Tették mindezt azért, hogy mondhassák: ne csináljuk ezt, majd rákenjük a Fideszre; meg egyébként is, a száznapos programunknak nem része.

A Medgyessy-kormánynak 30 nap elegendő volt az első adóemelésre, ráadásul olyan adóéra, amely mindenkit érint a benzin és a gázolaj áremelkedésének továbbgyűrűzése révén; még azokat is, akiknek nincs jogosítványuk, vagy soha nem ültek még autóba. Ráadásul elértük azt, hogy a környező országok közül nálunk a legdrágább a benzin és a gázolaj is. Egyébként holnapra újabb áremelést jelentett be a MOL: a benzin esetében 4 forintot, a gázolajnál 2 forintot. Nem számít a lakosság teherbíró képessége, csak egy számít: majd rákenjük a Fideszre.

Gondoljunk csak arra, hogy mit jelent a család pénztárcájában a benzin, a gázolaj és a gyógyszerek több mint 10 százalékos drágulása. Nem hiszem, hogy túlzó lenne az a feltételezés, hogy az önök által bevezetendő, 6 ezer forinttal növelt havi adójóváírás elviszi a közvetlen és az infláció emelkedéséből adódó közvetett áremelést. Amit az egyik kezükkel még oda sem adtak, azt már a másikkal vissza is veszik. Talán ez lenne a szocialista jóléti rendszerváltás?

Tisztelt Miniszter Úr! Az ön miniszterelnöke után szabadon, engedje meg a kérdést: a szegénységpártiság hogyan egyeztethető össze az adóemeléssel? Tervez-e a kormány kompenzációt a társadalom megnövekedett terheinek csökkentésére?

Várom válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)