Felszólalás adatai

KERTÉSZ ISTVÁN, a számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt számvevőszéki Munkatársak! Az Állami Számvevőszék jelentése sokrétű vizsgálatok tapasztalatait tartalmazza, elemzése mély és tartalmas. Magának a Számvevőszéknek a tevékenysége tehát nagyon jó, de amit megállapít, és ahogy azt értelmezi, azzal nekem gondjaim is vannak.

Ez a 2000. évi tevékenységről szóló jelentés a költségvetés, a nemzetgazdaság, az államháztartás tükre is. Ilyen szempontból nem lehet azt mondani, hogy minden rendben van. Sokkal színesebb a kép annál, hogy valaki ex cathedra kijelentse, a dolgok javultak, a dolog sínen van. A dolgok sok vonatkozásban javultak, például az APEH vonatkozásában is. De ugyanakkor az is igaz, hogy az ösztönzési rendszernek az a sok éve ránk maradt módszere - rendszernek nemigen lehet nevezni - teljességgel emészthetetlen és érthetetlen, s nem tudom, miért kell ennyire ragaszkodni a rosszhoz.

Az államháztartás állapotát is tükrözi ez a jelentés. Az államháztartási törvény az elmúlt három évben alapvetően negatív irányban változott. A kormányzó koalíció gyakorlatilag kiherélte az államháztartási törvényt, pont azokat a kapcsolódási pontokat törölte el, amelyek a parlament szerepkörét erősítették volna. Csak a legpregnánsabbat mondanám: a Fidesz saját maga kezdeményezésére 1998 őszén az államháztartási törvénybe beillesztette, hogy az országgyűlési és az önkormányzati választások előtt három hónappal nemzeti, illetve helyi leltárt kell készíteni a költségvetési gazdálkodás és a költségvetés állapotáról. Roppant jó volt a javaslat, helyes volt a kezdeményezés - tavaly ősszel eltöröltük.

Az is jellemző magatartása a kormányzó koalíciónak, hogy ha az államháztartási törvény valamelyik paragrafusával szembekerül törekvése, álláspontja érvényesítése során, akkor nem betartották a szabályokat, hanem az aktuális problémáik elfedésére módosították. Az elmúlt években gyakorlatilag megszűnt és a törvényből is kigyomlálták az irányelveknek a készítési lehetőségét, szükségességét, átértelmezték az évenkénti költségvetésnek a szükségességét és indokoltságát és a többéves költségvetés lehetőségét, eltörölték a rendes és a rendkívüli tételeknek a külön alkalmazását és a külön szerepeltetését. Gyakorlatilag, tisztelt képviselőtársaim, folytathatnám a sort, aki ma össze akarja hasonlítani az egyik évet a másikkal, az nagyon nehéz útra lép, nagyon nehéz probléma elé kerül.

Az összehasonlítás elvének többszöri megsértése évről évre kimutatható. Tény, hogy a költségvetést és a zárszámadást egyre kevésbé lehet évről évre összehasonlítható elemzés alá vetni.

Említettem már a rendes és a rendkívüli kiadások-bevételek témáját, ami nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy a rendkívüli tételek vonatkozásában mindig korrekciós tételként, korrekció után kellene ezeket alkalmazni és figyelembe venni. De azt is mondhatnám, hogy 1999-ben a társadalombiztosítás gyógyszerkasszájánál követtek el olyan módszert, amivel 20 milliárd forint költségvetési hiányt el lehetett tagadni. Ugyanakkor a 2000. év végi kormányzati intézkedések során 93 milliárd forintot megpróbál a kormányzat letéti számlára helyezni, és ezáltal költségvetési kiadási tételként előirányozni, előírni. Ugyanakkor a 2000. évi áfa rendkívül magas teljesítése miatt december hónapban 50 milliárd forinttal nagyobb áfa-visszautalás történt meg, mint egyébként történt volna, és történt az elmúlt évek gyakorlata és tapasztalatai szerint. Némi túlzással, úgy gondolom, nem vagyok túlságosan könnyelmű, ha azt mondom, hogy az áfa-visszautalások rendkívül gyors munkával, rendkívül kedvező módon lettek ebben a hónapban elvégezve, csak azért, nehogy az áfa 1999-ről 2000-re túlságosan magas szinten teljesüljön, s ezáltal 2001-ben a bázis meghaladása problémát jelentsen.

Hogy megint csak a legpregnánsabbat mondjam, az összehasonlítással kapcsolatosan egy folyamatot szeretnék itt említeni. Az 1999. évi zárszámadásnál, a társadalombiztosítás költségvetésénél, illetve zárszámadásánál volt egy probléma, nevezetesen, hogy 21 milliárd forinttal több volt az egészségügyi kasszának átutalt összeg a nyugdíjkassza rovására. Volt ez akkor így, amikor egész évben arról volt szó a parlamentben, hogy nincs forrás a nyugdíjak magasabb összegének fedezésére. Ezt a 21 milliárd forintot a Magyar Köztársaság parlamentje otthagyta az egészségügynél, jóllehet nem odavaló volt.

Ezek után 2000 decemberében 15 milliárd forintot tett félre a kormány többletbevételeiből, mely a 2000. évi pluszkifizetések fedezete kellett volna hogy legyen. A kormányzat ma is meg akarja segíteni a nyugdíjasokat, az ellenzék maximális támogatása mellett, de immáron nem a 2000. évi elmaradt emelés kapcsán, hanem a 2001. évi várható inflációnövekedés okán mintha az a 15 milliárd forint megint nem lenne.

(13.40)

Ezt, tisztelt képviselőtársaim, semmiféleképpen sem lehet sem kiszámíthatónak, sem koncepciózusnak minősíteni.

A jelentés 8. oldalán található megállapítás, hogy rendszerbeli problémák most is vannak... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tíz perc, bocsánat!

ELNÖK: A kisebbségi vélemény az ajánlás szerint öt perces időtartamú lehet. Fejezze be a mondatot, természetesen erre adok lehetőséget.

KERTÉSZ ISTVÁN, a számvevőszéki bizottság kisebbségi vélemények ismertetője: Jó, majd a hozzászólásomban kiegészítem a többivel.

A jelentés 8. oldalán található az a megállapítás, hogy a rendszerbeli problémák most is megvannak. A megoldások ehhez képest inkább formailag, inkább aktuális szempontok szerint kerültek bevezetésre.

És akkor majd folytatom egyéni hozzászólásként.