Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A törvényjavaslat általános vitájára történő felkészülés időszakában, március 20-a körül adták hírül a napilapok kilenc magyar kamionos esetét. Magánfuvarozókról volt szó, akik közül néhányan már három hete várakoztak az isztrinszkiji vámhivatal előtti országúton, a moszkvai körgyűrű és az idősebb korosztály által sokszor hallott volokalamszki országút kereszteződésénél. Az orosz télutó minden szelének és hidegének kitéve, csupán a vezetőfülkében meghúzódva, mosdási lehetőség nélkül, áldatlan körülmények között várakoztak a magyar kamionosok. Az orosz vámhatóságnak három napon belül vámkezelnie kellett volna a rakományokat, ennek ellenére nem adtak tájékoztatást a késedelem okairól.

(12.40)

A moszkvai magyar konzulátus akkor már több napja igyekezett lépéseket tenni a magyar állampolgárok érdekeinek védelmében, de nekik sem sikerült tisztázniuk a késedelmes vámkezelés okát. Annyit mindenesetre elértek, s a lelkiismeretes munkájuknak köszönhető, hogy március utolsó napjaiban az orosz vámhatóságok nekiláttak a kilenc közül két teherautó vámkezelésének és lepakolásának.

Azóta semmilyen új hírt nem olvashattak a hazai érdeklődők a kilenc magyar kálváriájáról. Az orosz vámhivatal illetékese hivatalosan nem kívánt magyarázatot adni a hetek óta várakoztatott magyar kamionosok ügyére. Azt azonban nem zárta ki, válaszolva egy újságírói kérdésre, hogy az isztrinszkiji vámhivatal valamelyik munkatársa, netán a zámolyi romák és az orosz titkosszolgálat feltételezett kapcsolatára reagálva, vagy éppen - és itt megy a találgatás - a Jugoszlávia elleni bombázásokra visszaemlékezve engedett ellenszenvének, és halogatta a magyar rakományok elvámolását. Az is lehet, folytatták a találgatást, hogy befolyásos valakinek konkrétan azokkal a vállalatokkal van lerendezetlen számlája, akiknek a magyar árut szállították. Csupán ez az egy konkrét eset is nagyon jól példázza ennek a törvényjavaslatnak az értelmét, de egyben a korlátait is.

A magyar állampolgárok, ahogy ez esetben is történt, kérhették a konzul segítségét és kaptak is segítséget, függetlenül attól, hogy hatályos-e a konzuli segítségnyújtásról szóló törvény vagy még nem. Hiszen jelenleg is minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze. Ugyanakkor ez az eset rávilágított arra, hogy nagyon korlátozottak a konzul lehetőségei. A konzuloknak nincs joguk arra, hogy bírósági eljárásban a magyar állampolgárok képviseletében eljárjanak, az őket ért méltánytalanságok ügyét diplomáciai síkra tereljék, vagy hogy helyettük a szállodai, kórházi, ügyvédi, szállítási számlát, a közlekedési és más bírságot kifizessék.

Tudomásul kell venni, hogy kiforratlan jogállamban bármelyik hivatalnok a konzuli védelem ellenére is nagyon sok kellemetlenséget okozhat a hazai állampolgároknak, ha ez éppen neheztel országunkra, például azért, mert esetleg nálunk kikapott a kedvenc futballcsapata, vagy mert kereskedni merünk egy számára ellenszenves céggel. A nyilvánosság ebben az esetben nagy segítség lehetne, de ebben az ügyben, amit a bevezetőmben említettem, megbukott a hazai média. Nagy teret kaptak a tömegtájékoztatásban ezekben a hetekben olyan, külföldön viszonylag kielégítő körülmények között tartózkodó személyek állítólagos és vélelmezett sérelmei, akiket nem is ért sérelem, viszont a hetek óta tisztálkodási lehetőség nélkül várakozó, vezetőfülkében fagyoskodó, hatósági önkénynek kitett magyar sofőrök ügye nem vált komolyabb hírértékké.

A korlátozott lehetőségek ellenére is a magyar konzulok rendkívül sokrétű és hatalmas munkát végeznek. Számszerűsítve munkájukat, évente mintegy 125-135 ezer ügyben járnak el. Leggyakrabban például az elveszett vagy ellopott úti okmányok pótlása érdekében segítenek, de tájékoztatást adnak balesettel vagy halálesettel, más rendkívüli eseménnyel kapcsolatos teendőkről is. Ezzel kapcsolatban jegyzem meg, hogy legutóbb a választókerületemből egy tiszaugi barátom utazott Németországba, és ott halt meg, váratlanul, és tapasztalhattam, a családtól tudom, hogy valóban minden lehetséges segítséget megkaptak az ottani konzulátustól. De tanácsot adnak a konzulok arra nézve is, hogy hol és milyen feltételek árán lehet helyi ügyvédet, tolmácsot vagy éppen orvost találni. Kapcsolatot tartanak a letartóztatott magyar állampolgárokkal, és segítséget nyújtanak a hozzátartozóknak címzett üzenetek továbbításához. Sajnos ez is a köztudottnál gyakoribb feladat. Tavaly hozzávetőleg - magam is meglepődtem, amikor felkészültem erre a megszólalásra -, az elmúlt esztendőben 1200-1300 magyar állampolgár hosszabb-rövidebb ideig tartó letartóztatásáról adtak hírt a konzulok.

Több, ma még nem látható feladatot róhat a konzulokra ez a törvényjavaslat. Például most került az Országgyűlés elé a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat, amelyet a köznyelvben státustörvénynek hívnak. Vajon felvállalhatja-e a magyar konzul a nem magyar állampolgárok, de bizonyos hazai állampolgári jogosítványokat megszerzett személyek érdekvédelmét a jövőben? Amikor a Magyar Demokrata Fórum nevében Kelemen András képviselőtársam támogatta a konzuli védelemről szóló törvényjavaslatot, akkor azt a véleményünket is hangsúlyozta, hogy végső soron az állampolgárok emberi jogi védelméhez és a világban szétszórt magyar nemzet összetartozásához is hozzájárul ez a törvény. Maga a törvényjavaslat ugyan konkrétan nem tartalmazza ezt a feladatot, de véleményem szerint távlatban nem kerülheti el ezt a feladatkört.

A törvényjavaslat céljaival, ahogy ez már korábban megfogalmazódott, azonosul a Magyar Demokrata Fórum, és elfogadását a tisztelt Háznak javasolja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, az MDF és a MIÉP soraiban.)