Felszólalás adatai

DR. CZIRA SZABOLCS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A kérdést azt teszi aktuálissá, hogy a korábbi időszakban érvényes rendeletek megszűntek. Az építőtáborok működésében a 63/1977. számú kormányrendelet részletesen eligazította a táborok vezetőit, a foglalkoztatókat a lebonyolítás valamennyi kérdésében. (Dr. Kis Zoltán: Itt egy pártállami! Építőtáborok!)

Ez a rendelkezés szabályozta többek között a külföldi fiatalok építőtábori keretek között történő munkavállalásának feltételeit is. A rendelet iránymutatásának megfelelően a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló 8/1999. számú szociális és családügyi miniszteri rendelet 7. § j) pontja mentesítette az engedélyezési kötelezettség alól az e keretek között táborozó fiatalok foglalkoztatását, tehát munkavállalási engedély nélkül dolgozhattak a táborozók.

Mivel azonban a hivatkozott rendelkezéseket a 88/2000. számú kormányrendelet és a 30/2000. számú gazdasági minisztériumi rendelet hatályon kívül helyezték, a határon túl élő fiatalok nyári szervezett magyarországi munkavállalása ellehetetlenült. A külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló 8/99. számú szociális és családügyi miniszteri rendelet alapján ugyanis minden egyes külföldi diáknak egyéni munkavállalási engedélyért kell folyamodni, ami több okból is nehézkes.

Elsősorban: az engedélyezési procedúra túl hosszú, több hónapig tart; amikor az eljárást el kellene indítani, még nem lehet tudni, hogy hány diák foglalkoztatására lesz lehetőség, hiszen a mezőgazdasági idénymunkák mennyisége nagyban függ az időjárás szeszélyeitől. A diákok számára az eljárás az időn kívül pénzbe is kerül egy olyan időszakban, amikor még egyáltalán nem lehet garantálni foglalkoztatásukat.

Másodsorban: ha mégis meghatároznák a szükséges létszámot, az engedélyezés kezdete, illetve a beutazás közti igen nagy időintervallum miatt a pontos névsor megadása lehetetlen.

Harmadsorban: a legnagyobb probléma a rendelet értelmezése, a foglalkoztatás tekintetében van. A rendelkezés 3. § (1) bekezdése alapján ugyanis egyéni munkavállalási engedélyt akkor kell kiadni ha

a) a foglalkoztató a kérelem benyújtását megelőzően a külföldi által ellátandó tevékenységre vonatkozóan érvényes munkaerőigénnyel rendelkezett;

b) a munkaerőigény benyújtásától kezdődően nem közvetítettek ki részére olyan kiközvetíthető magyar munkaerőt, aki rendelkezik a jogszabályban előírt, illetve a foglalkoztató munkarőigényében megjelölt alkalmazási feltételekkel;

c) a külföldi megfelel a b) pontban meghatározott alkalmazási feltételeknek.

A diákokat foglalkoztatni akaróknak tehát érvényes munkaerőigénnyel kell rendelkezniük, ami azt jelentené, hogy a diákmunkaerőre vonatkozó igényeket be kell jelenteni a munkaügyi központoknak, ahol, mint tudjuk, nem diákok nyári munkavállalásával foglalkoznak, sőt, a diákmunkaerő nem is tartozik a munkaügyi központok ügyfélkörébe, így érthetetlen, hogy miért van szükség az engedélyezési procedúrára.

Ez a jogi probléma különösen is érthetetlen most, amikor a határon túl élő magyarok helyzetét a parlament törvényi úton kívánja rendezni. Érthetetlen ez azért is, mert olyan iskolák diákjai nem tudnak bejönni ebben az évben az anyaországba, ahol az iskola, illetve a munkaadó kapcsolata több évre visszanyúlik. Főleg erdélyi magyar diákokról van szó.

Valószínű, hogy ez a helyzet csakis valamilyen kodifikációs hibából eredhet, hiszen elképzelhetetlen, hogy szándékosan akarná megnehezíteni a határon túl élő magyarok helyzetét valaki is. Olyan gyors intézkedésre lenne szükség, hogy a diákok még ebben a nyári szünetben jöhessenek dolgozni, a korábbi évek gyakorlatának megfelelően. Ha nem így lesz, a külföldi diákok nélkül a kézimunkaerő-igényes mezőgazdasági munkák pótolhatatlan hiányt szenvednek. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Mádai Péter tapsol.)