Felszólalás adatai

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két napja volt, hogy október 6-án, az aradi vértanúk napján emlékeztünk az első felelős magyar kormányra, amely a magyar országgyűlésnek volt felelős. Erre a felelősségre szeretném felhívni valamennyi képviselőtársamat, és bemutatni, hogy ez a költségvetés a gazdaság, a versenyképesség javítása szempontjából felelős, következetes költségvetés, míg ellenzéki képviselőtársaim semmiféle összefüggő, használható gazdaságpolitikai javaslatot nem mutattak be. (Dr. Tilki Attila: Bemutattunk, de nem most!)

Azonkívül, hogy mindent részletekbe menően elleneznek, semmi épkézláb, használható javaslatuk nem volt, pedig igazán nyitottak lennénk rá, hogy valami előremutatót, jót mondjanak.

(12.10)

Az elmúlt öt hónapban az ország elindult a válságból kivezető úton, a krízis azonban még egyáltalán nem ért véget - mintha erről nem venne tudomást az ellenzék. Most a világválság egyik legfontosabb állomásához érkeztünk. Ami a magyar gazdaság stabilitását illeti, mindazt, amit a válságkezelés területén a válság leküzdése érdekében eddig megtettünk, jelentős áldozatokat is felvállalva, amiben az ellenzék egyáltalán nem volt partner, ezt a stabilizációt bele kell foglalnunk a 2010. év költségvetésébe. Hogy ez a költségvetés takarékos lesz-e? Azt hiszem, minden józanul gondolkodó ember számára ez elfogadható és természetes. Igenis be kell betonoznunk ezeket az eredményeket, mert a válságkezelésnek, az építkezésnek ezek az alapjai, és csak akkor tud erős gazdaság működni a válságot követően, ha ezek az alapok erősek és tartósak.

A válságkezelés első eredményei mindenki számára látszanak. Jelentősen erősödött a forint árfolyama, stabilizálódott 270 forint alatt. Ezzel 1 millió 700 ezer devizahiteles magyar családnak csökkent a törlesztőrészlete. Újra növekedésnek indult az építőipar, harmadára csökkent Magyarország kockázata. Az "Út a munkához" program keretében több mint 90 ezer embernek sikerült munkát adni, és kezd megszilárdulni az ország iránti bizalom, javult Magyarország minősítése, megítélése. Egyik ellenzéki politikustársam azt mondta, hogy a piacok az ő erősödésüket árazzák be. Jelentem, ehhez ennek semmi köze. A piacok a magyar költségvetés stabilitását árazták be, ennek az eredménye, hogy javul az ország megítélése, és kisebb kockázatot jelent a világpiac számára.

Nagyon remélem, hogy túl vagyunk a válság mélypontján, és mutatkoznak a kibontakozás jelei. De ez nem azt jelenti, hogy teljes mértékben el is múlt a válság. Tovább kell folytatni a válságkezelést Magyarországon is. Az ország valamennyi polgára által elért eredmények megszilárdítása, a növekedés újraindítása további takarékosságot igényel. A magyar gazdaság teljesítménye, különös tekintettel arra, hogy a magyar gazdaság világpiaci kitettsége igen nagy, és az exportpiacaink beszűkültek a válság miatt, az idén és jövőre - a kettő együtt - mintegy 7,5 százalékkal csökken a magyar GDP. Ez az országnak közel egyhavi jövedelmét jelenti, és aki ezt nem veszi figyelembe, hogy ennek hatása van a büdzsére, a jövő évi költségvetésre is, az megint struccpolitikát játszik, nem tekint előre.

Törvényszerű, hogy kisebb teljesítmény esetén - amire az ország gazdasága képes - a költségvetés is kevesebbet költhet. Úgy is mondhatjuk, hogy a közös torta kisebb lesz, ezt kell igazságosan beosztani. Amikor egy család kevesebbet próbál okosan elosztani és megélni, megnézi, hogy mire mennyit szánhat, akár cipőre, tankönyvre, gázszámlára, és lehet, hogy elhalasztja a televíziókészülék cseréjét. Amikor az önkormányzatok kezelhetetlennek nevezik a kisebb költségvetést, akkor gondoljanak arra, hogy az önkormányzatok területén a mintegy 55 milliárdos fejlesztés elhalasztása körülbelül a televízió vagy a kerékpár lecserélésének felel meg; egyik család sem abban az évben cseréli le ezeket a tartós fogyasztási cikkeket vagy festi ki a szobát, amikor éppen szűkösség van. Aki azt mondja ma, hogy az egyensúly megbontásával, a hitel elengedésével, megszaladásával kell Magyarországon a válságot kezelni, az kockáztatja az összeomlást, a pénzügyi rendszer kezelhetetlenségét. Ez a politikai felelőtlenség jelenti ma Magyarország számára a legnagyobb veszélyt. Ettől szeretném megóvni az ellenzéki képviselőtársaimat.

Hogy ma Magyarországnak a következő választásokig már nem lesz szüksége arra, hogy igénybe vegye az IMF-hitel fennmaradó részét, ez azt mutatja, hogy a válságkezelés eredményes volt. A válságkezelés eredményeinek hatására Magyarország vissza tud térni a normál tőkepiaci működéshez, visszanyertük a pénzügyi függetlenségünket is. A következő kormány pedig szabadon dönthet arról, milyen úton megy tovább, épít ezekre az eredményekre, vagy kockáztat.

A versenyképesség megítéléséhez szeretném elmondani, hogy jövőre a jövedelemkoncentráció összességében 45 százalékról 44 százalékra csökken, majd a kijelölt költségvetési pálya, adópálya mentén 40 százalékra csökkenhet az újraelosztás. Ezt azért tartom érdekesnek megjegyezni, mert miközben az ellenzék képviselői itt a parlamenti patkóban kígyót-békát dobálnak erre a költségvetésre, egy általuk is elismert élvonalbeli közgazdász, aki a Nemzeti Banknak is volt elnöke - Járai Zsigmondra gondolok -, a közgazdász vándorgyűlésen a 40 százalékot jelölte meg mint egy célszámot, amely a magyar gazdaság versenyképességéhez az újraelosztás területén elérendő. Szeretném, ha erre is tekintettel lennének a képviselőtársaim, hogy a gazdaságnak vannak objektív összefüggései.

Januártól az életbe lépő személyi jövedelemadó- és járulékszabály-változások hatására számottevően mérséklődik az élőmunka költsége. Ez a munkahelyteremtés, nem pedig olyan osztogatás, amelynek nincs vége. Magyarország a térség legversenyképesebb országa lesz, ha ezt az utat folytatni tudjuk, és ezt nemcsak mi mondjuk magunkról, hanem a gazdaság objektív szereplői, minősítő intézetek mondják rólunk.

Szeretném elmondani, hogy a gazdaság élénkítésére jövőre mintegy 900 milliárd forint áll rendelkezésre. Természetesen ebben benne van a 646 milliárd forintos uniós és a mintegy 200-220 milliárdos magyar saját rész. Azt hiszem, hogy aki erre azt mondja, hogy semmi, annak talán egy Móricka-viccet is lehetne idézni, ha méltó lenne ez a megközelítés ehhez, de nem az. Amikor gazdaságpolitika helyett az ellenzék azt mondja, hogy a focimeccs előtt senki nem hirdeti ki a követendő taktikáját, akkor azt hiszem, ez nem egy felelős magatartás. Tehát focimeccs előtti dekázgatáshoz hasonlítani a magyar költségvetés összeállítását, azt hiszem, kevéssé méltatlan a magyar parlamenthez.

Nagyon szeretném, ha felelős gondolkozás jellemezné a patkó mindkét oldalát, és tartalmatlan, mindent elutasító bírálatok helyett olyan épkézláb javaslatokat kapnánk, mint amit az előbb már idéztem, Járai Zsigmond megfogalmazta: érjük el együtt például a 40 százalékos újraelosztási szintet, amivel közösen tudjuk a gazdaság versenyképességét javítani. Remélem, hogy vevők lesznek ezekre a világos és egyértelmű gondolatokra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)