Készült: 2024.09.22.13:35:49 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

193. ülésnap (2012.05.22.), 214. felszólalás
Felszólaló Scheiring Gábor (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:11


Felszólalások:  Előző  214  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Öt pontban igyekszem összefoglalni röviden az LMP álláspontját. Azért választottam az ötös számot ebben a vitában is meg már az előzőben is, mert a kormány öt pontban állapodott meg a Bankszövetséggel, öt új adót vezetnek be a Széll Kálmán-tervben, tehát gondoltam, hogy a vitát segíti, hogyha az ötös szám köré szervezem az LMP mondandóját.

Az első mondanivaló: ha a kormánynak az a célja, hogy a bizonyos gazdasági szektorokban felhalmozódó extraprofitot megszüntesse, akkor azt az LMP maximálisan támogatja. Ugyanakkor az extraprofit szabályozásának van egy olyan módja, ami nemcsak az extraprofitot tünteti el, hanem a fogyasztói jólétet is növeli, azaz csökkenti az árat, ez pedig az lenne, hogyha önök nem kivonnának pénzt a hatóságokból, hanem több pénzt hagynának a hatóságoknál, és növelnék a versenyt a piacon, növelnék a piaci szereplők közötti versenyt, adott esetben a piaci szereplők számát.

Ez egy olyan irány lenne, amivel maximálisan egyet tudunk érteni. Ez nemcsak csökkentené jelentős mértékben a piaci szereplők extraprofitját, hanem több fogyasztói jólétet is eredményezne, csökkentené az árakat. Még egyszer: tehát piaci szabályzás, erősebb piaci verseny. Adott esetben például el lehetne gondolkozni azon, hogy bizonyos biztosítási típusok ugyanúgy hordozhatóak legyenek, mint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás. Azt látjuk, hogy amikor beindul a verseny a biztosítottakért, akkor a biztosítók hajlamosak egymásnak jelentősen alullicitálni, ezzel egyébként jelentősen csökken a bevételük és az úgynevezett extraprofitjuk is. Ez lenne egy olyan elemi irány, amivel az extraprofit ellen lehetne harcolni.

(17.50)

A második megjegyzésem arra vonatkozna, hogy amennyiben a káros gazdasági tevékenységeket kívánnák megadóztatni, ezt is tudjuk támogatni. Az előző vitában szó volt a spekulációs adóról, úgyhogy itt csak utalnék rá, hogy az LMP-nek volt egy javaslata a spekulatív átutalások megadóztatására. Ez érintené a biztosítótársaságokat is. Ugye, nem kell részleteznem, hogy az Egyesült Államoktól az európai válságig milyen szerepet játszottak a biztosítók a pénzügyi buborékgazdaságban. A spekulációs adó a bankok, biztosítók közötti átutalásokat, a derivatívakereskedelmi ügyleteket ugyanúgy érintené, tehát ha a céljuk az, hogy az úgymond káros vagy nem fenntartható, vagy nem jövőorientált gazdasági tevékenységeket adóztassák meg, akkor az LMP-nek erre vonatkozóan is volt javaslata, és ilyen irányú intézkedéseket mi mindig támogatni tudunk.

A harmadik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy ha önök a tőke adóztatását szeretnék növelni, mi azzal is maximálisan egyetértünk, ugyanakkor azt látjuk, hogy önök általánosságban a lefelé tartó adóversenybe szálltak be. A miniszterelnök saját maga nevezte ezt a kormány egyik legfontosabb célkitűzésének; ez az egyik dolog, ami miatt háborút folytatunk az Európai Unióval, hogy az Unió szeretné növelni a társaságok adóját, míg a magyar kormány szeretné, ha tudná csökkenteni a tőkét terhelő adók értékét.

Ezzel az iránnyal mi egyáltalán nem értünk egyet. Mi azt gondoljuk, hogy olyan nemzetközi egyezményekre, megállapodásra van szükség, ami megállítja azt az általános tendenciát, hogy folyamatosan csökken a tőkét terhelő adók száma, és nő a munkát terhelő adók értéke. Ha ezt az irányt választanák, a tőke adóztatását, akkor ehhez arra lenne szükség, hogy kiszálljon a kormány a lefelé tartó adóversenyből, kiszálljon abból, hogy európai országok folyamatosan egymás alá licitálnak annak érdekében, hogy a tőkét becsalogassák az országba.

A negyedik megjegyzésem, hogy amennyiben - ugye, itt arra hivatkoznak, hogy fogyasztási típusú adóként tekintenek erre az adóra, ami abban a tekintetben egy furcsa érvelés, hogy végül is nem a fogyasztást vagy a fogyasztókat adóztatja, hanem a biztosítótársaságokat - a fogyasztást adóztatnák, akkor ezt szintén tudnánk támogatni. De megint csak azt kell mondjam, hogy komoly problémák vannak az önök javaslatával, ugyanis egy ilyen javaslat, egy ilyen típusú adó az, ami létezik egyébként Európában számos országban, ebben a formában, ahogy önök készülnek bevezetni, nem nagyon ismert. Szóval, ha a fogyasztást adóztatnák, mi ezt akkor tudnánk támogatni, ha bizonyos állami szolgáltatásokat finanszíroznának belőle. Lehet úgy érvelni, hogy azért van szükség ezeknek a tevékenységeknek, biztosításoknak a megadóztatására, hogy ebből az állam különböző kárelhárító vagy kárenyhítő, kármentesítő tevékenységét finanszírozzuk. Ez egy létező, értelmes irány lenne, ugyanakkor sajnos annak ellenére, hogy a törvény nagy általánosságban hivatkozik arra, hogy az államnak vannak ilyen típusú kiadásai, de nem köti közvetlenül össze az adót a szolgáltatással, úgyhogy mindenképpen a figyelmükbe ajánlanám ezt a kritikát.

Végül az ötödik pont, amit szeretnék kiemelni, az, hogy ha úgy döntenek, hogy a fogyasztást adóztatják, akkor mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy legyenek kivételek, olyan kivételek, amelyek esetében például rendszeres volt az alulbiztosítottság, tehát a probléma éppen az volt, hogy nem kötöttek a piaci szereplők elég biztosítást. Ilyen például az árvíz elleni biztosítás. Ugye, nem kell ecsetelnem, hogy mekkora problémát jelent ez pont Magyarországon. Itt pont az volt sokszor a probléma, hogy nem volt biztosításuk az érintett feleknek, és ezért kellett az államnak eseti jelleggel, hirtelen beugrania, és megsegíteni az árvízkárosultakat. Tehát például az árvíz elleni vagyonbiztosítást ki kellene vonni, ha ilyen típusú adót bevezetnek, de ugyanígy a mezőgazdasági kockázatok ellen kötött biztosításokat, a vihar, jég, fagy típusú károk elleni biztosítást mentesíteni kellene. Erre megint csak van nemzetközi példa, a francia vagy spanyol biztosítási adók így működnek, a mezőgazdasági típusú biztosításokat kivonták az adó köréből.

Ez lett volna röviden az öt pont. Tehát még egyszer, ha úgy gondolják, hogy extraprofit van bizonyos szektorokban, akkor az extraprofitot magát támadják, növeljék a versenyt a szektor szereplői között, ezáltal nemcsak az állam jár jobban, hanem a fogyasztók is, eltűnik az extraprofit, és a fogyasztók zsebében is több marad, ugyanis csökkennek az árak. Ezt mutatja a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás esete is, ahol a szolgáltatók egymással licitálva folyamatos árcsökkenést eredményeznek. Ha káros gazdasági tevékenységet akarnak adóztatni, akkor ott van az LMP spekulációs adójavaslata. A harmadik pont, hogyha a tőkét szeretnék adóztatni, akkor hagyjanak fel azzal a retorikával, hogy a lefelé tartó adóverseny mennyire áldásos dolog, és álljanak ki bátran a társasági adó intézménye mellett. Végül, ha a fogyasztást akarják adóztatni, akkor valóban a fogyasztást adóztassák, de ebben az esetben a mezőgazdasági károk elleni vagy az árvízkárok elleni biztosításokat vonják ki ennek az adónak a köréből. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  214  Következő    Ülésnap adatai