Felszólalás adatai

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Itt valóban, ahogy az előttem szólók is elmondták, a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvény egy kisebb mérvű módosításáról van szó, amely negyven paragrafusból áll, és annak egyetlen kis részét módosítja ez az előterjesztés, mégpedig a fegyelmi felelősségről szóló kérdést, amely ott négy paragrafus. Ott azért csak négy paragrafus, mert többek között olyan rendelkezés van a jelenleg hatályos törvényben, amely azt mondja, hogy a szabadalmi ügyvivőkkel szembeni fegyelmi eljárás részletes szabályait a Szabadalmi Ügyvivői Kamara szerkeszti meg, fogadja el, és azt alkalmazza, tehát van egy ilyen fegyelmi szabályzata a kamarának, és most tulajdonképpen ennek mint köztestületnek az egységesítéséről van szó, más köztestületekkel együtt. Mivel azonban itt a kamara is szóba jön és maga a Szabadalmi Hivatal, és a jogalkotásról szóló törvény azt mondja, hogy egy törvény-előterjesztésnél ki kell kérni az illető civil szervezetek vagy érdek-képviseleti szervek véleményét is, amikor elkezdődött ennek a témának a tárgyalása az alkotmány- és igazságügyi bizottságban, akkor az lett volna az első kérdésem a kormány képviselőjéhez, hogy vajon e civil szervezetek véleménye ki lett-e kérve.

Legnagyobb megdöbbenésünkre maga a Szabadalmi Hivatal képviselője volt ott, és a kormány képviselője nem, holott a Házszabály előírja, hogy a bizottsági eljárásban a kormányt a kormány erre hivatott megbízottja képviseli. Azt is lehetne tehát mondani, hogy tulajdonképpen ez a bizottsági tárgyalás nem is volt házszabályszerű, ezért ott tartózkodtunk az általános vitára való alkalmasság megállapításától, de itt természetesen mégiscsak állást kell foglalni, mert itt viszont a Házszabály 45. §-a szerint jelen van a kormány igen tisztelt képviselője, tehát ilyen kifogás már fel nem merülhet, ezért érdemben is szólok az egészről néhány szót.

Magáról a fegyelmi felelősségről vagy azzal kapcsolatban egy rendkívül részletes szabályozás történik most ebben az előterjesztésben, még azt is lehetne mondani, hogy talán túlontúl részletes. Még az is felvetődött, hogy ha ez a törvénymódosítás ennyire részletes, amely része lesz magának a jelenleg hatályos törvénynek, akkor mit fog szabályozni maga az alkalmazó, tehát a kamara, annyira részletekbe menő ez a szabályozás; de mindegy, ez a kamara dolga, majd biztos megtalálja azokat a pontokat, amelyeket még tovább szabályozhat. A fegyelmi eljárás módosításának egyik lényeges eleme többek között az, hogy eddig nem volt lehetőség az eljáráson kívüli fegyelmi határozat meghozatalára - most ez a módosítás módot nyit rá. Igaz, hogy úgy tűnik, mintha ez már a részletes vitába menő lenne, de nem: kifejezetten általános vitát érint, mert elvi kérdéseket érint, amit most mondani fogok.

Azt mondja a 2. § (1) bekezdése, hogy akkor lehet lefolytatni tárgyaláson kívül a fegyelmit, hogyha a szabadalmi ügyvivő, aki a fegyelmi vétséget elkövette, beismerésben van. Ez kísértetiesen emlékeztet a régi munka törvénykönyve rendelkezésére, amely úgy fogalmazott, hogy eljáráson kívül is lehet fegyelmi büntetést adni, hogyha a tényállás kellőképpen tisztázott volt. Ez rendben is lenne, csak utána azt mondja ez a módosító javaslat, hogy de nem lehet tárgyalás nélkül fegyelmi büntetést kiszabni, ha az a karból történő elbocsátás - ez is rendben van. Az a legsúlyosabb büntetés - mert felsorolja a jelenleg hatályos jogszabály a büntetések fajtáit: ez megrovás, szigorú megrovás, pénzbírság és elbocsátás - az elbocsátás, tehát természetes, hogy azt nem lehet csak úgy, tárgyalás nélkül meghozni.

De kérem, itt van a pénzbüntetés vagy pénzbírság: a pénzbírság a jelenleg hatályos törvény szerint a köztisztviselők alapdíjának tízszerese, tehát majdnem félmillió forint. Igaz, hogy ez a maximum, tehát nem biztos, hogy ennyit kiszabnak, de akkor is kemény, komoly pénzbírsággal sújtható a szabadalmi ügyvivő. Na már most, ugyanakkor a jelenleg hatályos jogszabály azt is mondja itt a fegyelmi felelősségnél - ott eljáráson kívül, tárgyaláson kívül nem volt, csak tárgyaláson -, hogy ott figyelembe kell venni az elkövetővel szemben az enyhítő és súlyosbító körülményeket, illetőleg, hogyha kárt is okozott, akkor a kár összegét és esetleges megtérülését.

Na már most, ha ilyen van, és ekkor szabhatnak ki pénzbírságot - és különösen ekkor szabhatnak ki pénzbírságot, ha anyagi kár egyébként is van -, ez eljáráson kívül egyszerűen elbírálhatatlan, tehát indokolt lenne, és majd nyilván lesz is idevonatkozó módosító javaslatunk, kiegészíteni ezt a paragrafust azzal, hogy nemcsak az elbocsátásnál, hanem a pénzbírság kiszabásánál is fenn kell tartani ezt a bizonyos tárgyalási menetet. Így lesz tulajdonképpen konform a többi jogszabállyal is, hisz az általános vita során azt is vizsgálnunk kell, hogy az alkotmánnyal összeegyeztethető-e - igen, semmi olyan kifogás nincs -, más jogszabályokkal összeegyeztethető-e. Itt úgy látjuk, hogy nem egyeztethető össze magával az alaptörvénnyel, ezért ezt majd ilyen formában korrigálni kell, egyébként az általános vitára így alkalmasnak tekinthető, hisz ha nem lenne az, nem is tudnánk részletes vitába bocsátkozni és módosító indítványokat előterjeszteni.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)