Felszólalás adatai

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőjeként és mindazon választópolgárok képviseletében, akik választókerületemben, Miskolcon rám szavaztak, támogatom a kormány által beterjesztett 2001-2002-es költségvetést.

A költségvetési javaslat kiemelt céljaival messzemenően egyetértek. Örülök annak, hogy a következő két évben több pénz jut a családok támogatására, a bérek és nyugdíjak emelésére, valamint arra a többéves gazdaságfejlesztési programra, amelyet mi Széchenyi-tervnek nevezünk.

Megismerve a költségvetést, megismerve azokat a számokat, amelyek a következő két év életszínvonalának várható növekedését mutatják, a magam részéről ezt a költségvetést a gyarapodás költségvetésének tekintem. Szeretném ezt az állításomat alátámasztani. Ezért kiválasztottam egy olyan generációt, az időskorúakat, akiknek sorsa iránt már csak a fiatal koromból adódó tisztelet miatt is különös figyelemmel vagyok.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt kezdeményezésére a két évre szóló költségvetési törvény elfogadása esetén 2001-ben és 2002-ben jelentős mértékben emelkednek a nyugdíjak. Mindkét esztendőben az inflációt meghaladó mértékben nő a nyugdíjasok juttatása, 2001-ben 10,3 százalékkal, 2002-ben 9,7 százalékkal nőnek a nyugdíjak, amely így még a legpesszimistább inflációs várakozásoknál is nagyobb mértékű lesz.

Ezzel a döntésével az Orbán-kormány teljesítette a nyugdíjasoknak tett választási ígéretét: az 1998-as választásokat követő négy évben minden esztendőben nőtt, illetve nőni fog a nyugdíjak vásárlóereje. (Rozgonyi Ernő: Hát hogyne!) Sőt, ahhoz a célkitűzésünkhez képest, mely szerint a nyugdíjak vásárlóerejét megőrizzük, a kormány sikeres gazdaságpolitikájának következtében messzebbre jutottunk.

(12.10)

Azt, hogy a polgári kormány hogyan viszonyul az időskorúakhoz, akkor tudjuk igazán értékelni, ha összehasonlítjuk az 1990 óta hivatalba lépett kormányokkal.

A minap a kezembe került az egyik országos napilap cikke, amely összevetette a nyugdíjemelések és az infláció éves mértékét az elmúlt egy évtizedben. Mit gondolnak, mikor volt a nyugdíjak vásárlóereje a mélyponton? 1997-ben, a Horn-kormány regnálásának harmadik évében. És mit gondolnak, mikor maradt el a legjobban a nyugdíjemelés mértéke az inflációtól? 1995-ben, a Bokros-csomag évében. (Béki Gabriella: Jaj, de demagóg!) A Bokros-csomag éve a nyugdíjasoknak is fekete év volt. (Béki Gabriella: De demagóg! - Révész Máriusz: Nem így volt?)

Bocsássanak meg, hogy számadatokkal is terhelem felszólalásomat, de sajnos nem tudom önöknek bemutatni azt a grafikont, amely a nyugdíjak reálértékét, azaz vásárlóerejét mutatja be 1990-től 2000-ig. Egyébként engem is megdöbbentett: a nyugdíjak reálértéke 1997-ig úgy száguld lefelé, mint egy jól megrakott szán a havas hegyoldalon. (Béki Gabriella: Meg az ország is!)

És mindez számokban: 1995-ben 28 százalékos infláció mellett a nyugdíjemelés csak 18 százalékos volt. 1996-ban 24 százalékos infláció mellett a nyugdíjemelés 15 százalék. 1997-ben 18 százalékos infláció mellett a nyugdíjemelés 12 százalék volt. A Horn-kormány négy éve alatt a nyugdíjasok nyugdíjuk vásárlóerejének 12 százalékát elveszítették. (Varga Mihály: Szégyen!) Minden 100 forintból 12 forintot! Aki kíváncsi arra a cikkre, amiből az adatokat vettem, nyugodtan leellenőrizheti a Népszabadság szeptember 13-ai számának mellékletében. Vannak olyanok, akik csak ennek az újságnak hisznek, ezért választottam ezt a forrást.

Tisztelt Országgyűlés! Sokat gondolkodtam azon, miért támogatja a nyugdíjasok jelentős része a Szocialista Párt politikáját. Hogyan tudja elhitetni az MSZP az időskorúakkal, hogy jót tesz nekik, miközben annyi kárt okozott a nyugdíjasoknak, amennyit eddig soha senki. (Révész Máriusz: Így van!) Talán nem véletlen, hogy nyugdíjasklubok működnek MSZP-irodákban. Talán nem véletlen, hogy nyugdíjasok érdekvédelmi szervezeteinek vezetői ülnek az MSZP parlamenti és önkormányzati frakcióiban (Varga Mihály: Így van!), akik természetesen hallgattak az MSZP kormányzása idején arról, hogyan rövidítette meg évről évre a Horn-kormány a nyugdíjasokat.

Most, hogy a Magyar Szocialista Pártot a választók ellenzékbe küldték, ezzel a múlttal a hátuk mögött bírálják a Fidesz vezette kormány nyugdíjemelési terveit, ilyen előzmények után licitálnak a mi nyugdíjemelési terveinkre. Igaz, nehéz volt visszaadni a nyugdíjasoknak azt, amit a szocialisták elvettek tőlük. De a 2000. évre sikerült visszaállítani a nyugdíjak vásárlóerejét az 1994-es szintre, és jó esély van arra, hogy a kormányzásunk negyedik évére a nyugdíjak vásárlóereje megközelítse az 1990-es szintet. Az Orbán-kormány minden évben az inflációnál nagyobb mértékben emelte a nyugdíjakat, mert meggyőződésünk, hogy az időskorúaknak is joguk van az optimizmusra.

Tisztelt Országgyűlés! A nyugdíjemelések példáján szerettem volna bemutatni önöknek, hogy a 2001-2002. évre szóló költségvetés okkal nevezhető a gyarapodás költségvetésének. A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőjeként tiszta lelkiismerettel fogok nyugdíjas választóim elé állni. Én is szeretném, ha a nyugdíjasok még ennél is többet kaphatnának, de biztosíthatom őket arról, hogy olyan kormányuk van, amely mindig hozzáad ahhoz, amiből az előző kormányok csak elvettek.

Köszönöm a figyelmüket. (Varga Mihály: Úgy van! - Taps a kormánypártok padsoraiban.)