Felszólalás adatai

T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma este olyan törvénytervezetről beszélünk, amely az ország lakóinak, polgárainak a közérzetét jelentősen befolyásolja, és nagyon sok helyen jelentős feszültségeket okoz. Persze megengedem, amit az államtitkár úr mondott, hogy van az országnak olyan területe, ahol bizony a munkavállalók bőven válogathatnak a munkahelyek között és a munkáltatók nem találnak munkavállalókat, de ezzel szemben természetesen van az országnak olyan területe is, ahol ez a helyzet nem igaz. Ennek az az oka természetesen, hogy az ország különböző területeinek, térségeinek a gazdasági ereje más és más. Éppen ezért a különböző munkáltatói szervezetek esetleg másképpen ítélik meg egy-egy területen a munkanélküliséget, a foglalkoztatást. Ez azért van, mert az ország, ha nagyon sarkosan fogalmazunk, kettészakadt állapotban létezik.

A parlament előtt lévő törvényterveznek tulajdonképpen van egy szervezetátalakítási része, én erről nem kívánok részletesen beszélni, mert két szabad demokrata képviselőtársam, Tardos Márton és Béki Gabriella erről már részletesen szólt előttem. Arra szeretném tulajdonképpen a figyelmet felhívni, hogy a szervezeti változáson túl egy strukturális kérdéskörrendezést is meg kellene a törvénytervezetnek valósítania, ezt tulajdonképpen csak érinti ez a törvénytervezet, hiszen néhány esetben pozitív megfontolásokat rögzít.

Magyarországon ma a munkanélküliek jelentős része szakképzetlen, egyharmaduk általános iskolai vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkezik; ugyanez a csoport a foglalkoztatottaknak mindössze 16-18 százalékát teszi ki. A szakmával rendelkező munkanélküliek jelentős részének szakképzettsége a munkaerőpiacon nem bizonyul hasznosíthatónak; a munkanélküliek több mint egyharmada, a férfiaknál közel 44 százaléka szakmunkásképző iskolát végzett. Magas továbbá a középfokú végzettséget és egyben szakképesítést adó iskolai végzettséggel rendelkezők munkanélkülisége is. A középiskolával és a felsőfokú iskolával rendelkező munkanélküliek száma elenyésző; az utolsó két típusú munkanélküli tulajdonképpen nagy eséllyel pályázhat foglalkoztatási lehetőségre a munkaerőpiacon.

Béki Gabriella képviselőtársam említette már a 40 év fölötti munkanélküliek helyzetét, ami több mint problematikus, hiszen a munkanélküliek közel 33 százalékát teszi ki a 40 év feletti munkanélküliek aránya. Ez tulajdonképpen azért jelentős dolog, mert 40 éven túl jelentősen romlik az esély a foglalkoztatásra, a munkahely megtalálására. Ez is veszélyezteti a családokat, ez is jelentős károkat okoz természetesen nemcsak az egyénnek, hanem a családnak és a környezetének is.

De ha egy másik struktúrát szemlélünk, nevezetesen a depressziós régiók munkanélküliségét, akkor azt mondhatjuk, hogy a munkaerőpiacon mutatkozó élénkülés még nem jelent igazi álláslehetőséget ebben a térségben, nem jelent megélhetési biztonságot, inkább átmeneti közhasznú munkát. Az állástalanok bő egyharmada részesül munkanélküli-segélyben, jövedelempótló támogatást a munkanélküliek 39 százaléka kap, 31 százaléka pedig semmilyen ellátásban nem részesül. Mindezen gondok kezelését csak egy hatékony, kevésbé bürokratikus, flexibilis szolgáltató szervezet tudná ellátni.

Azzal tulajdonképpen egyetértek, amit az államtitkár úr mondott, hogy az új évezred küszöbén új kihívásoknak kell megfelelnünk, és az új kihívások között természetesen az is ott van, hogy ezeket a strukturális kérdéseket megpróbáljuk kezelni, és megpróbálunk az ezekben a struktúrákban munkanélkülivé vált polgároknak valamiféle esélyt kínálni arra, hogy a munkanélküliségük megszűnjön. Tehát az ilyen rendszernek, amelyről gondolkodhattunk volna, a munkanélküliség veszélyeinek fokozottan kitett emberek számára kellene megoldási lehetőségeket nyújtania. Természetesen ehhez egy új szemléletű törvényre lenne szükség, ennek a strukturális kérdésnek a részletesebb, sokkal átgondoltabb kezelését kellene tartalmaznia.

Az biztosan nem megoldás, hogy a nyilvántartásból töröljük a munkanélkülieket, mert ez a társadalmi problémákat még nem oldja meg. Természetesen a Gidai képviselőtársam és a Béki Gabriella képviselőtársam által említett rokkantnyugdíjasokat és az egyéb, kényszernyugdíjazással kapcsolatos strukturális problémákat is említhetném, azonban azt szeretném általánosságban leszögezni, hogy ettől a törvényjavaslattól a munkanélküliek nagyobbik részének a helyzete valószínűleg nem lesz jobb. Nem jutnak majd hamarabb információhoz, nem oldódik meg a tartósan munkanélküliek visszavezetése a munka világába, és ez ma kulturális, társadalmi kérdés is Magyarországon, és a további fejlődésünknek esetleg gátja is lehet.

Én tulajdonképpen ennek a strukturális, rendszerbeli problémának a nem megfelelő hangsúlyozására szerettem volna képviselőtársaim figyelmét felhívni. Úgy gondolom - mint ahogy Filló képviselőtársam mondta már, ez a törvény többfajta átdolgozáson esett át tíz év alatt -, arra a fajta átgondolásra, amiről én most beszéltem, hamarosan sort kell keríteni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)