Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magát az előterjesztést természetesen támogatjuk, ugyanakkor én azt látom, hogy ez továbbra is csak egy nagyon apró lépés. Annak idején még Tarnai Richárd, a KDNP részéről ‑ ha jól emlékszem ‑, 2013-ban előterjesztett egy kisebb léptékű módosítást, és az LMP már akkor azt az álláspontot követte, hogy a végrehajtói kamarát úgy, ahogy van, meg kell szüntetni.

A bírósági végrehajtói rendszer nem másra van, mint az állami akarat érvényesítésére. Ez a kupleráj nem véletlenül alakult ki, maga a ’94-es végrehajtói kamarai rendszer ‑ klasszikusokat felidézve ‑ egy ficam az egész igazságszolgáltatási szervezetrendszeren belül, több okból is. Tehát ha egyszer az állami akarat érvényesüléséről van szó, és ez az állami akarat jogerős bírói ítéletben mutatkozik meg, akkor mi volt az elvi indoka annak 1994-ben, hogy szakítsanak azzal a rendszerrel, ami egyébként az első szabadon választott kormányzati ciklus alatt is volt, hogy a bíróságok felügyelete alatt működik a végrehajtói rendszer? Onnantól kezdve, hogy nem a keresetlevelet nyújtom be, hanem megszületik a jogerős bírói ítélet, az már nem egyszerűen magánérdek, hogy hogyan érvényesítik azt, ami a bírói ítéletben van, mert az már nem egyszerűen az én kérésem mint felperes kérése, hanem van egy jogerős ítélet, a bíró, az állam valaha még a köztársaság nevében hoz egy ítéletet.

Azt látom, hogy a visszaélések és botrányok sorozata pontosan azért alakult ki, mert egész egyszerűen egy idegen test a köztestület az igazságszolgáltatás szervezetrendszerén belül, legalábbis ami a végrehajtói szakmát illeti. Éppen ezért azt várnánk, és erre volt már öt éve ennek a kormánynak, hogy átfogó átalakítást hajtson végre, merjen konfliktusokat vállalni, még akkor is, ha most egy mandátum hiányzik a kétharmadhoz ‑ megvolt az első ciklusban is erre a lehetőség ‑, és alakítsa át az egész önálló bírósági végrehajtói szervezetrendszert, pontosabban a bírósági végrehajtást alakítsa át, vállaljon fel ebben konfliktust.

Az a helyzet, hogy ha a végrehajtói kamara botrányoktól hangos, az nem pusztán végrehajtói irodákra, magánvállalkozókra száll át; azzal kell szembenéznie a kormánynak, illetve a Magyar Országgyűlésnek is, hogy ha a végrehajtói kamara botrányoktól hangos, ha az emberek azt látják, hogy magánvállalkozók a saját, privát hasznukat figyelve hajtanak vagy nem hajtanak végre jól vagy rosszul jogerős bírói ítéleteket, akkor az egész igazságszolgáltatásba ‑ ha úgy tetszik, kicsit patetikusabban fogalmazva ‑, a jogállamba vetett bizalom illan el, ez forog kockán.

(20.20)

Éppen ezért én azt látom, hogy önmagában a miniszteri biztos kirendelése, illetve ez a módosítás természetesen üdvözlendő irány, de egy nagyon pici lépés. És hát természetesen, miután itt már öt évet végigcsináltunk a nemzeti cinizmus rendszerében, azért élünk a gyanúperrel, hogy miközben a végrehajtói kamara egy csődöt mondott intézmény, ezzel együtt ismerve azt, hogy itt a felszámolói névjegyzékkel milyen bűvészkedések történtek, itt nem biztos, hogy önmagában az átalakítás szándéka vezérli a kormányzatot. Sokkal inkább lehet, hogy vannak már megfejtők a Fidesz körül, akik kinézték maguknak ezt a piacot.

Mindenesetre én továbbra is azt szorgalmaznám, hogy a kormány vegyen egy nagy levegőt, készítsen el egy új bírósági végrehajtási törvényt, terjessze be a parlament elé, és számolja fel ezt az anomáliát. Nem utolsósorban arról is szó van, hogy amikor polgári pert indít valaki, akkor eleve leszurkolja az illetéket, a hatályos jogszabályok alapján körbe van határolva az a kör, hogy mikor lehet személyi illetékmentességet, illetékfeljegyzési jogot kérni, illetve mely esetekben illet meg valakit tárgyi illeték­feljegyzési jog.

De önmagában azért, már elnézést, az egy abszurd dolog, hogy ha egy átlag polgári perben, mikor beadok egy keresetet, leszurkolom az illetéket, megnyerem a pert, akkor utána, ha nincsen önkéntes teljesítés, még plusz előlegezzek költségeket, és az, hogy az az előlegezett költség egyáltalán visszajön-e, az egy magánvállalkozó rátermettségétől, lelkiismeretességétől függ, ez egyrészt egy hihetetlenül igazságtalan rendszer, úgy általában véve is, de a másik viszont az, hogy az, hogy külön a végrehajtási költséget előlegezni kell magánvállalkozóknak, ez tovább szűkíti a joghoz való egyenlő hozzáférés szabadságát Magyarországon. Olyan igazságszolgáltatás kellene Magyarországon, hogy valóban vagyoni helyzettől, képzettségtől függetlenül, egyenlően férhessenek hozzá az emberek az igazsághoz, egyenlően férhessenek hozzá nemcsak a bírói fórumokhoz, hanem ahhoz a pénzhez, vagyonhoz, amit egy jogerős bírói ítélet nekik megítél.

A jelenlegi végrehajtási rendszer nem ezt szolgálja. Éppen a devizahitel-krízis volt, azt gondolom, egy figyelmeztető jelzés a döntéshozóknak, a kormánynak és a parlamentnek, a devizahitel-krízis körüli botrányok legtöbbször éppen a végrehajtók körül sűrűsödtek, ami rá kell hogy ébresszen mind­annyiunkat arra, hogy alapvetően meg kell változtatni ezt a rendszert.

Tekintettel arra, hogy az ördög nem alszik, mert természetesen láttuk, hogy hogyan működik a nemzeti cinizmus rendszere, azért ehhez a javaslathoz néhány módosító javaslatot már csak úgy biztosítékként is benyújtunk.

Egyrészt azt javasolnánk, hogy a miniszteri biztos a rendkívüli közgyűlést, testületi ülést ne akárhogy hívhassa össze, hanem a kamarai szerv működésképtelensége esetén, az ok és a cél megjelölésével. Én azt gondolom, hogy ennyi keretet kell biztosítani a miniszteri biztosnak. Természetesen új helyzet áll elő, hogyha már nincsen ez a kamarai rendszer. Amíg van a kamarai rendszer, a miniszteri biztosnak egy köztestület érdekében azért szabályozott formában kellene eljárnia.

Ugyanúgy egy biztosíték, hogy amíg van ez a kamarai rendszer, a kamarai választásoknál a jelölés titkos ajánlással és a közgyűlés keretében kerüljön sorra. Ez megint csak egy biztosíték arra, hogy ‑ már amennyire erről itt beszélhetünk, de - befolyásolás­mentesen történjen a jelöltállítás és a választás.

Minden egyes ilyen javaslatnál természetesen hozzá kell tennem, hogy erre nyilvánvalóan addig van szükség, amíg ez a köztestületi rendszer ebben a szakmában él. De amíg köztestületi rendszer van, addig viszont világos, szabályozott keretek kellenek, már csak azért is, mert ha Rubovszky kolléga úr itt hivatkozott az ügyvédi kamarára ‑ és nyilván még egyéb köztestületeket is felhozhatunk, azokban a szakmákban, ahol egyébként helyes, hogy létezik kamara, köztestületi önkormányzat ‑, ott is rendszeresen probléma az, hogy bizonyos eljárási szabályok meglehetősen elnagyoltak, önkényesek, és ez vagy az állam, vagy éppen egy jól szervezett kisebbség visszaéléséhez vezethet.

Amit még nagyon fontosnak tartunk ‑ és főként az elmúlt időszak jogszabályi változásaira tekintettel, tehát hogy immáron a jogalkotó a jogi hivatásrendek közé sorolta a bírósági végrehajtási hivatást ‑, mi azt fogjuk indítványozni egy módosító javaslatban, hogy amíg a kamara létezik, addig a szakmai felügyeletet jogászi végzettséggel rendelkező emberek tölthessék csak be. Tehát olyan emberek lehessenek csak vezetők a kamarában, amíg ez a kamarai rendszer van, akiknek van jogászi végzettségük. Elnézést, de hogyha már egyszer a jogalkotó meglépte azt, hogy előír egy magasabb szakmai követelményt, és létezik szakmai önigazgatás, ebből okszerűen következik, hogy ennek a szakmai önigazgatásnak a vezetői legyenek az előírt képzettség birtokában.

Elő fogunk terjeszteni ‑ különös tekintettel az elmúlt időszak botrányaira, főként, ami itt kulminált a devizahitel-krízisben ‑ olyan szabályokat, amik a végrehajtók feddhetetlenségét írják elő. Tehát hogy kamarai tisztséget senki ne tölthessen be, akivel szemben a büntetőjogi felelősséget megállapították, vagy aki fegyelmi büntetést kapott. Én azt gondolom, hogy a megfelelő szakmai és feddhetetlenségi szabályok előírása pontosan a jelenlegi helyzetben elengedhetetlen. Még egyszer, csak azt tudom ismételni, hogy minden cseppnyi bizalomvesztés a bírósági végrehajtói rendszerben bizalomvesztés az igazságszolgáltatásban. Ezt nem lehet kockáztatni, éppen ezért azt gondolom, hogy a feddhetetlenség, illetve a szakmai követelmények szigorítása a kamarai tisztségviselők esetén, az a legelemibb lépés, amit ma a jogalkotónak meg kell tennie.

Úgyhogy ezért kérjük a kormányt, államtitkár urat, illetve az előterjesztő Rubovszky képviselő urat, hogy a módosító javaslatainkat mérlegelni szíveskedjenek, és csak arra tudom továbbra is biztatni a kormányt, hogy sokkal bátrabb lépéseket és sokkal gyorsabban tegyen meg. Öt évig késlekedtek, öt évig tétlenül nézték azt a cirkuszt, ami Magyarországon Bírósági Végrehajtói Kamara címén zajlik. Köszönöm szépen.