Felszólalás adatai

FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet láttán magam is úgy gondoltam, és részben a vita is megerősített abban, hogy egy nem túl bonyolult problémáról van szó, nyúlfarknyi a törvény, annak megfelelő indoklásokkal. Úgy láttam a törvényjavaslat indoklásait, hogy viszonylag pragmatikusak, nem kívánják körbeírni, hogy a privatizációban mi mindent kíván a kormányzat e törvénnyel megvalósítani, hanem egyszerűen megfogalmazta azzal a tizenegy szakasszal kapcsolatban az észrevételeit, hogy miért tartják indokoltnak ezeket a módosításokat.

Ezért lepett meg valójában dr. Bogár László államtitkár úr expozéja, aki ezzel szemben egészen más módon vezette fel ezt a törvényt. Tőle azt hallottam, hogy jelentősen megváltozott a gazdasági környezet, ezért jelentős módosításra van szükség. Nos, ha ez így van, márpedig valószínűleg így van - hiszen Latorcai János, a Fidesz képviselője is aláhúzta, hogy milyen jelentős változások következtek be az utóbbi években a privatizáció terén -, akkor nem érthető, hogy ha ilyen jelentős a környezeti változás és jelentős változásra van szükség, akkor miért ilyen jelentéktelen törvénymódosítási javaslatot nyújtottak be az Országgyűlés számára. Másrészt szintén megfogalmazta az államtitkár úr, hogy ezzel a törvénymódosítási javaslattal a privatizáció körüli jogi bizonytalanságot kívánják eloszlatni. Véleményem szerint ez a nyúlfarknyi törvényjavaslat semmiféle bizonytalanságot nem oszlat el a privatizáció környékén.

Elképzeléseim szerint körülbelül három dolognak kellene megvalósulnia ahhoz, hogy a privatizáció környékén ne legyen bizonytalanság. Elsőként a kormányzatnak valamiféle stabilitást kellene mutatni a privatizáció megítélése tekintetében. Sajnos azt látni, már magát a programot és az azóta végrehajtott tevékenységeket, akciókat illetően is, hogy mást mond a kormány ebben a kérdésben és általában mást is tesz. Véleményem szerint erre a legjobb példa, mint ahogy a beszédemet is kezdtem, a törvényjavaslat konkrét szövege és az államtitkár úr felvezető gondolatai. A másik jogbizonytalanságot oszlató megoldás lehetne, ha készülne privatizációs stratégia és vagyonkezelési szabályzat. Ez ide vezethetne - itt több képviselőtársam is elmondta -, most már igencsak eltelt 4-500 nap a kormányzat működése óta, de sajnos ilyennel nem volt alkalmunk találkozni, s nagyon egyetértek a kisebbségi véleményt elmondó képviselőtársammal, úgy látszik, hogy a kormányzat kifejezetten beleszeretett a vagyonkezelgetésbe, hozzászoktak ehhez a folyamathoz, hiszen az ÁPV Rt.-nek most már akár egy társaságnál is több embere tagja az igazgatóságnak, felügyelőbizottságnak, és szépen elvagyonkezelgetnek házon belül.

A harmadik ilyen tényezőnek tartanám, ha maga a privatizációs szervezet működése a legnagyobb nyilvánosság mellett történne. Sajnos az elmúlt időszak nem erről győzött meg bennünket, a korábbi gyakorlathoz képest is sokkal zártabban működik a privatizációs szervezet, és ha valaki bizonyos folyamatokba bele akar látni, akkor azt a kormányzat személyes sértésnek tekinti és elzárkózik ettől az érdeklődéstől. Talán ezzel is magyarázható - nem tudom, így van-e még, de a közelmúltban még így volt -, hogy máig nem készült el az a szervezeti és működési szabályzat, amely alapján a privatizációs szervezetnek működni kellene. Márpedig ilyen körülmények között nyilvánvalóan minden megengedett, és teljesen szabadon lehet ténykedni. Azért ennek ellenére is úgy gondolom, hogy a rövid törvényjavaslatot azért kíséri valamiféle vita. A kormányon belül is van vita, mint érezhető, pontosabban a kormánypárti frakciókon belül, hiszen az MDF részéről hozzászóló képviselőtársam kifejezte, hogy a tizenegy szakaszból kettővel kifejezetten nem, eggyel pedig csak részben értenek egyet.

Úgy gondolom, hogy a Kisgazdapárt részéről hozzászóló képviselőtársam sem mondta el azokat az aggályokat, amelyeket a Kisgazdapárt összességében meg fog fogalmazni majd ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan. Kifejezetten úgy érzem, hogy a Kisgazdapárt számára majd gondot fog jelenteni, és lehet, hogy ez a módosító javaslatoknál, a részletes vitánál vagy a szavazásoknál fog majd megjelenni, hogy a kormányzat a vagyonkezelésre nagyon vegyes megoldást talált. Részben mindenféle vagyont, különböző minisztériumok által kezelt vagyont is az ÁPV Rt.-hez kíván rendelni, és ez egyfajta logikus magatartás a mostani kormányzat részéről, ugyanakkor van egy kivétel ebben a törvényben is, mégpedig a sportingatlanok vagyonkezelése, működtetése, amit ettől a logikától eltérően az ifjúsági és sportminiszterhez kíván a kormányzat hozzárendelni.

Gondolom, hogy a Kisgazdapárt számára ez fel fog tűnni, hiszen eddig is vita volt a sportingatlanokkal kapcsolatban, és megfogalmazódott az is, hogy az ÁPV Rt. kezelésében olyan vagyon is van, amely talán logikusan a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz is tartozhatna. Mint tudjuk, a korábbi elképzelések szerint, amely az ÁPV Rt. vagyonkezelését próbálta máshová tenni, megfogalmazódott az az elképzelés, hogy a vagyonkezelést az egyes minisztériumok hajtsák végre. Most úgy látszik, a sportingatlanok tekintetében ez így történik. Felmerülhet akkor a kérdés és véleményem szerint a kisgazda oldalról fel is fog merülni, hogy akkor a mezőgazdasággal összefüggő társaságok esetében nem ahhoz a minisztériumhoz kellene-e rendelni ezen cégek vagyonkezelését.

Így tehát azt hiszem, hogy ennek a kis terjedelmű törvénynek az elfogadása is meglehetősen nagy gondot fog a kormányzat részére okozni és a következő vitában, illetve a benyújtott módosító javaslatok döntik majd csak el, hogy csak egy egyszerű lefutású törvényről van-e szó vagy pedig a terjedelme ellenére egy mostanában jellemző magatartásról, amikor is a legkisebb ügyek is gondot okoznak a kormány számára a parlamenten történő átvitelt illetően. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

(17.10)