Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Előre­bo­csá­tom, hogy ezt a javaslatot támogatni fogjuk a holnapi szavazáson, de néhány kritikai megjegyzésem azért lenne.

Az első az, hogy ha nem fűnyíróelvszerűen és nem igazságtalanul hozta volna meg az előző cik­lus­ban a szintén Fidesz-KDNP-s többség azt a törvényt, amivel megszüntette a korkedvezményes nyugdíjat, akkor most erre nem lenne szükség. Ugyanis fű­nyíróelvszerű végrehajtás helyett inkább cizellálni kellett volna a korkedvezményes nyugdíjak rend­sze­rét, és akkor többek között azok a bányában dolgozó emberek, akik több évet lehúztak a föld alatt, nem kerültek volna ebbe a méltánytalan helyzetbe, hogy bányászjáradékban kelljen részesülniük, hanem megérdemelt nyugdíjaséveiket tölthetnék a nyugdíj­kor­határ betöltése előtt is.

A másik része pedig, ami miatt tárgyalnunk kell ezt a módosító javaslatot, az pedig a nyugdíjas-szö­vet­kezetekről szóló törvény. Nem értek egyet állam­titkár úrral, nincs meg minden nyugdíjasnak a le­hetősége arra, hogy nyugdíja mellett munkát végez­zen. Vannak olyan ágazatok a közszférában, ahol dön­tenie kell, hogy vagy nyugdíjat kap, vagy mun­ka­bért kap.

Ezért kellett létrehozni a nyugdíjas-szö­vetkezetekről szóló törvényt többek között. Sokkal egyszerűbb lett volna az, ha meghagyták volna ezen ágazatok nyugdíjasainak is a lehetőséget arra, hogy nyugdíj mellett munkát végezzenek, és akkor nem kellene, vagy akkor tényleg szabad mérlegelés és szabad választás kérdése lenne az, hogy nyugdíjas-szövetkezeten keresztül vagy amúgy normál mun­ka­vállalóként vállaljanak munkát a nyugdíjuk mellett.

Megint figyelmeztetném, illetve emlékeztetném az Országgyűlést arra, hogy ez a rendelkezés, amely kizárta a közszférában dolgozókat a nyugdíj melletti munkavégzésből, illetve a két juttatás egyidejű ka­pá­sá­ból, ez milyen nehézségeket és anomáliákat oko­zott bizonyos ágazatokban. Saját házam tájáról kell beszélnem, a szociális ágazatban milyen anomáliákat okozott, egyik pillanatról a másikra kellett dönteniük sokszor intézményvezetőknek, hogy melyik meg­ol­dást válasszák. Sajnos abban a siralmas helyzetben voltak akkor, és még mindig abban vannak a szo­ciá­lis ágazatban dolgozók, hogy a nyugdíjuk magasabb volt, mint a vezető beosztásban kapott vezetői fize­té­sük, tehát egyértelmű volt a választásuk, egyértelmű volt az, hogy a nyugdíj mellett döntöttek. Így nagyon sok esetben kinevelt új vezető, illetve ugyanolyan mun­katapasztalattal, vezetői tapasztalattal ren­del­ke­ző munkavállaló nélkül maradt egy-egy intézmény. Ez a későbbiekben a működésében nehézségeket okozott.

Összegezve az egészet: magával a módosítandó törvénnyel, az alaptörvénnyel nem értünk egyet, a nyug­díjas-szövetkezetekről szóló törvénnyel, mert eleve nem kellett volna kizárni bizonyos ágazatokat a munkavégzés alól, illetve nem értünk egyet a kor­ked­vez­ményes nyugdíjak fűnyíróelvszerű meg­szünte­té­sé­vel sem.

A bányában, föld alatt dolgozókat igenis meg kellett volna illesse a későbbiekben is az öreg­ségi nyugdíj, az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt is, de ezzel a módosító indítvánnyal egyet­értünk, ha ezzel segíteni tudunk azokon az ezreken, akik jelenleg bányászjáradékban részesülnek. Kö­szö­nöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki oldalról.)