Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Itt a salátára vonatkozóan elhangzott kritikai megjegyzések után hadd kezdjem egy elismerő fordulattal hozzászólásomat. Ez pedig így szól: az elénk terjesztett törvénymódosítás agrárjellegét jól kidomborítja az, hogy ismét "saláta" formában helyezi elénk a földművelésügyi vezetés a mezőgazdasággal is kapcsolatos, változóan kis vagy nagy jelentőségű, de aktuálisnak gondolt elképzeléseinek halmazát. Ez a módszer kiválóan alkalmas arra, hogy ne tudjuk áttekinteni a mezőgazdaság egyes ágazatainak egészét, az egyes ágazatok vertikális problémáit és horizontális kapcsolódásait. Lázas munka látszatát kelti a közel sem koherens, sok törvényt módosítgató javaslat, de tartok tőle, hogy érdemi előrelépést ez sem jelent majd.

Bizonyos, hogy stratégiai jelentőségű kérdést nem hozott elénk most a tárca. A salátajellegből kifolyólag a mennyiség dominál a minőség felett. A mezőgazdaságban, a mezőgazdasági szakigazgatásban dolgozókkal konzultálva egyöntetű a szakmának az a véleménye, hogy a jelenlegi törvényeink eddig is nehezen áttekinthetőek, a gyakori módosítások miatt a jogszabályok áttekinthetetlenek, a jogalkalmazás nehézkes. Nem szerencsés a jogalkotás folyamatának széttördelése sem. Egy szakmai törvénynek vagy törvénycsomagnak előnyére válik, ha felismerhető az a stratégia, amely mentén készül, áttekinthető, belátható, hogy kiknek az érdekében készül, milyen folyamatokat segít elő, milyen jelenségeket kíván visszaszorítani. Így hát ember legyen a talpán, aki az előttünk fekvő salátából mindezeket ki tudja következtetni.

Engedjék meg, hogy erre a félresikerült rendszerre egy félresikerült folyamat példáján keresztül mutassak rá. Hosszú évek óta igyekszünk rávenni a hatalmon lévőket a tolvajlások csökkentésére, mind ez ideig nem sok sikerrel. Most ebben a vonatkozásban természetesen az erdei, mezei közbiztonság területére gondoltam. A sok próbálkozás közül kiemelnék néhányat. 2005 októberében Pásztohy államtitkár úr felvetésem kapcsán elismerte, hogy a gond és a probléma nagy, és ígéretet tett, idézem - 2005 októberében -, hogy: "Az ősz folyamán újragondoljuk, forrást keresünk rá, és biztosítjuk az önkormányzatok felé a mezőőrszolgálat forrását." Mivel megoldás akkor sem és azóta sem született, folyamatosan, többször is felvetettem a témát. Kiemelném ezek közül 2007 novemberéből Gőgös államtitkár úr egyik válaszát. Idézem ezt is: "2006-ban nagyjából ugyanannyi mezőőr tevékenykedett, mint 2005-ben, ez közel 500 mezőőri szolgálatot jelent, ami, én is azt mondom, kevés." Később ezt mondta: "A törvénymódosítás a kezünkben van, azért vagyunk itt, a parlamentben, hogy ha úgy ítéljük meg, hogy ez nem megfelelő, akkor cselekedjünk."

Felteszem, itt arra utalt, hogy meg tudnák oldani az erdei, mezei közbiztonság problémáját, ha akarnák. Ugyanő ugyanekkor az erdővel kapcsolatosan határozott ígéretet tett, ismét idézet következik: "Tehát azt gondolom, hogy ez ellen az az összehangolt hatósági fellépés segíthet csak, amiben valamennyiünknek dolgunk van. Október végére készül el az előterjesztés, akkor visszatérhetünk erre az ügyre, képviselő úr." Hát ez elég régen volt, és tudjuk, hogy máig érvényes szabályozás nincs, pedig maga a miniszter lépett tavaly novemberben, amikor szintén a lopásokkal kapcsolatban ígéretet tett az erdőtörvény módosítása kapcsán. Az azóta bemutatott tervezetből azt tudjuk meg, hogy az új, úgynevezett erdészeti szakszemélyzet kap gázsprayt, lőfegyvert, gázfegyvert, kutyát, jogosítványokat, de felállításának részleteiről, létszámukról, a finanszírozásról amúgy semmit sem. Ezeket szokás szerint a hátralévő körülbelül harminc olyan feladat közé sorolja a törvényjavaslat, amit nem most, hanem valamikor, most még meg nem ismerhető részletekkel fog szabályozni. Közben sikeresen elmúlt még egy esztendő, és 2002 óta a helyzet csak rosszabbodott, az idei tél okozta pusztításoknak még a felmérésére sem történt lépés.

Tisztelt Országgyűlés! Most az elénk terjesztett salátában van ígéret a mezei őrszolgálat ügyében, a 9. §-t idézem: "Felhatalmazást kap az agrárpolitikáért felelős miniszter, hogy az államháztartásért felelős miniszterrel együttes rendeletben állapítsa meg az önkormányzati mezei őrszolgálat megalakításához, fenntartásához és működtetéséhez nyújtandó állami hozzájárulás igénybevételének rendjét és feltételeit, valamint a hozzájárulás legmagasabb mértékét."

(14.50)

Az látható tehát, hogy sokszor sokan foglalkoznak a témával. Egyes becslések szerint az erdőn, mezőn eltulajdonított érték és az okozott kár értéke megegyezik vagy nagyobb a nemzeti agrártámogatás éves nagyságrendjénél, de 2005 óta csak ígéretekben gazdagodtunk.

Az idei keményebb télnek a faállomány ellopására kifejtett hatását még óvatos becslés szintjén is csak a "legekkel" valószínűsíthetik a hozzáértők. Többször bemutattam már a tisztelt Háznak a World Wide Fund for Nature, a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete felmérését, amely 96 ország kormányzati tevékenységét mérte fel és értékelte. Hazánk, pontosabban kormányzatunk nem megfelelő minősítést kapott, amely a kormány illegális fakitermeléssel kapcsolatos fellépését minősítette. Némi reménysugár: Olajos Péter, a Magyar Demokrata Fórum európai parlamenti képviselőjének közreműködésével most az EU Parlament határozatot vagy rendeletet készít a közeljövőben az erdők illegális pusztításának megakadályozására. Ez jól jelzi a kérdés súlyát, amelyet kormányzatunk eddig nyilvánvalóan nem így érzékelt.

Tisztelt Országgyűlés! Ha már ezt a példát ragadtam ki a salátából, nézzük végig azt is, hogy az agrártörvénykezés szétaprózott volta, nem rendeltetésszemléletű gyakorlata hogyan megy el a nyilvánvaló vertikális összefüggések mellett. Ha lesz talán egyszer valaha korrekt, minden érdekelt önkormányzat területén fenntartható mezőőrség, természetvédelmi őr, erdővédelemmel foglalkozó őrzőszervezet, halőr, akkor kiderül - legalábbis a jelenlegi ígéretek alapján valószínűsíthető -, hogy ezek különböző finanszírozású, különböző működési keretek között, különféle jogosítványokkal és lehetőségekkel - így a fegyverhasználattól a kitűzőig - rendelkező és működő szervezetek ugyanazon az önkormányzati területen. Ha működnének, működésük jelentős mértékben átfedné egymást. Más országok ezt a problémát felismerték, megoldották. Mi még az alapokat sem tettük meg.

Ha az agrárirányítás képes lenne áttekinteni az erdei, mezei közbiztonság valamennyi problémáját, és szándékában állna valós megoldást találni, akkor egy kialakított stratégia mentén bizonnyal képes lenne elénk terjeszteni egy, a probléma megoldására vagy legalább vitára alkalmas tervezetet. Ez jelenleg nem így van.

Ha ilyen optikával vizsgáljuk a beterjesztett anyagot, számtalan hasonló összefüggést, problémát lehetne orvosolni. Komoly és jól alkalmazva hatékony eszköz a különféle szabályok megsértése okán alkalmazandó bírságok kiszabása. A tárca törvényben szabályozza a bírság mértékét, ám nem vizsgálja életszerű körülmények között azok behajthatóságát. Megnehezíti ezzel egyrészt a saját felügyelete alá tartozó jogalkalmazók, másrészt az eljárás során utóbb bevont közreműködő szervek, legtöbbször a jegyzők dolgát. A közigazgatási eljárási törvény szerinti végrehajtási irodák felállítása elmaradt, így a kivetett bírságok beszedése nehézkes, ami elsősorban a kivető szervezet munkáját nehezíti, néha negligálja. Nagyon hasonló helyzet jön létre a már említett erdei, mezei közbiztonság már bemutatott problémás kérdéseihez hasonlóan.

Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésre álló idő csekély volta miatt néhány olyan példán keresztül igyekeztem alapvető kifogásaimat bemutatni, amely problémákat a Magyar Demokrata Fórum képviselői az elmúlt időben következetesen és évente többször igyekeztek bemutatni a tisztelt Háznak. Érdemi előrelépést véleményünk szerint az jelentene, ha valódi szakmai viták után, valódi szakértők bevonásával, nem salátajelleggel összeállított törvények konszenzus alapján történő elfogadása segítené a magyar mezőgazdaságot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)