Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom, és mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és magára a részletes vitára következő ülésünkön, illetve későbbi ülésünkön kerül sor.

Soron következik a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/1202. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1202/3., 4. és 5. számokon kapták kézhez képviselőtársaim.

Most megadom a szót Kondorosi Ferenc úrnak, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Az államtitkár urat illeti a szó.

DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő gigantikus méretű törvénycsomag a jogalkotás szerelmeseinek igazi csemegének számít, és a teremben már csak ilyenek vagyunk itt (Derültség.), ezért engedjék meg, hogy kimerítsem ezt az időkeretet, és elmondjam, hogy mit tartunk fontosnak ebben az expozé által jelzendő törvénycsomagban.

A legfontosabb értéknek azt tekintjük, hogy a törvényjavaslat elhárítja az akadályokat a kormány alkotmányban biztosított szervezetalakítási szabadságát érvényesítendő, illetve azt érvényesülni kellően nem hagyó akadályok elől. Másodszor: a javaslat számos kodifikációs ellentmondást számol fel, amelyek az elmúlt tizenhat év jogalkotásának a negatív eredményei. Végül pedig van egy politikai dimenziója ennek a javaslatnak, nevezetesen az, hogy ez a javaslat meghagyja a kormányzati törekvések érvényesítését abban a tekintetben, hogy csökkenteni szeretné a központi költségvetés kiadásait és növelni az állam működésének hatékonyságát. A javaslat jól illeszkedik abba a kormányzati lépéssorozatba is, amely azt célozza, hogy a kormány a jogrendszerbe koherensen beépülő módon hajtsa végre a társadalmi reformokra vonatkozó elképzeléseit.

Ami a kormány szervezetalakítási szabadságát illeti, ez egy alkotmányos alapérték, az alkotmány több rendelkezése biztosítja ezt a szervezetalakítási szabadságot. Ezek a szabályok fejezik ki a parlamentáris demokráciáknak azt az alapelvét, miszerint a végrehajtói feladatokért a mindenkori kormány viseli a politikai felelősséget, ennek megfelelően pedig rendelkeznie kell mindazokkal a jogosítványokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy önállóan, elképzeléseinek megfelelően alakíthassa ki a közigazgatási feladatok ellátásának rendjét, szervezetét. Ennek a szervezetalakítási szabadságnak a fontosságát az Alkotmánybíróság több ítélete is hangsúlyozta.

Ez az alkotmányos alapelv és államszervezési elv a gyakorlati megvalósítást számos akadályban élte meg, hiszen a miniszterek hatásköreit, illetőleg a központi hivatalok feladatait törvények rögzítik, így a legtöbb esetben a kormányzaton belüli szervezeti racionalizáláshoz vagy feladatátcsoportosításhoz törvénymódosítások szükségesek. Ez a körülmény pedig, amellett, hogy lelassítja az esetenként sürgősnek bizonyuló szervezeti megoldások kivitelezését, szükségtelenül olyan ügyek megvitatásával terheli az Országgyűlést, amelyeket egyébként az alkotmánynál fogva nem feladata eldönteni. Elvi szinten pedig ez azzal a nem kívánt eredménnyel jár, hogy a kormányok csak nehézségek árán képesek ellátni a kormányzati szervezetalakításra vonatkozó alkotmányos kötelezettségüket.

Ennek a helyzetnek további következménye, hogy azokban az esetekben, amikor a kormány meg kívánja változtatni a miniszterek közötti feladatmegosztást, és módosítja a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt vagy egyes közigazgatási szervek közötti hatásköri átrendezést kíván megvalósítani, egyben mindig arra kényszerül, hogy minden hatályos jogszabályban módosítsa a megváltoztatni kívánt minisztériumi vagy az adott közigazgatási szervre vonatkozó elnevezést, vagy átvezesse a hatáskörök átrendezése esetén a szükséges változásokat.

Ez a körülmény minden egyes esetben a módosítások egyszerűségéhez, formalitásához képest szükségtelenül nagy jogalkotási feladatot jelent. Ennek a problémának a megoldására több kodifikációs technika áll rendelkezésre, azonban az elmúlt tizenhat évben gyakorlattá vált, hogy ilyen esetekben a törvénymódosításokban, ahol a törvény jogelődöt említ, ott jogutódot kell érteni formulával vagy sommás, vagy kódkulcsos módosítással oldották meg. Ez azonban - és azt hiszem, ez nem igazán vitakérdés - nem tekinthető valódi törvénymódosításnak, és bizonyos esetben a változtatásokat követhetetlenné, a hatályos jogszabályi tartalmat pedig már-már megállapíthatatlanná tette.

Az egymást követő kormányok által megvalósított szervezeti átalakítások sommás módosításai egymásra rétegeződtek, ami különösen azokban az esetekben járt a jogbiztonság sérelmével, amikor egy már megszűnt, de a törvényszövegben még szereplő minisztert, minisztériumot, államigazgatási szervet különböző feladatkörei tekintetében ma esetenként eltérő módon kellene értenünk a rendelkezéseket összeolvasva. A végeredmény a törvényalkotás színvonala szempontjából lesújtó, a törvény-előkészítés során egyszer elmulasztott munkát ez a gyakorlat ezer és ezer jogalkalmazóval utólag végezteti el.

A törvénycsomag első részében olyan rendelkezések kaptak helyet, amelyek azt a célt szolgálják, hogy megteremtődjön az összhang a kormány által irányított államigazgatási szervekre vonatkozó általános törvényi szabályok, valamint a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény között. Ennek érdekében váltja ki a törvénytervezet a jogrendszerben eddig meg nem határozott, átfogó megjelöléseket.

(21.20)

Ennek értelmében kormányhivatalok továbbra is csak azok a szervek maradhatnak, amelyek esetében az ágazati miniszter utasítási joga valamely elvi, a hivatal tevékenységével összefüggő sajátosság - elsődlegesen közösségi jogi követelmények - alapján kizárt.

A törvényjavaslat második részében szerepel azon törvények, tvr.-ek módosítása, amelyekben országos hatáskörű szervek, központi hivatalok és azok területi szervei jelenleg nevesítve szerepelnek. A javaslat a hivatalok, szervek konkrét megjelölése helyett az általános - feladatkör alapján generálisan megjelölt - szervezeti megnevezést alkalmazza, és minden esetben felhatalmazza a kormányt, hogy rendeletében kijelölje a feladatot ténylegesen végző hatóságot vagy hatóságokat. A törvényekből nemcsak az államigazgatási szervek nevesítése marad el és módosul általános megjelölésre, hanem a szervezeti szintre vonatkozó utalások, valamint a szervezet tagoltságát bármely más módon megjelelő rendelkezések is. Ez utóbbi körbe tartozik például az illetékességi okok meghatározása, az első- és másodfokú hatáskör megállapítása vagy a szakhatósági törvényi szintű kijelölések.

A javaslat harmadik részében szerepel mindazon törvények, törvényrendeletek módosítása, ahol a jogszabályok konkrétan megneveznek egyes minisztereket és minisztériumokat. A javaslat - a miniszterek konkrét megnevezése helyett - a módosítandó jogszabály tartalmának megfelelő feladat- és hatáskör ellátásában érintett minisztert nevesíti. A feladatkörök megnevezése teljes mértékben követi az egyes miniszterek feladat- és hatásköreiről szóló kormányrendeletekben szereplő feladatköri listát, így az általános megjelenéshez tartozó konkrét miniszter most már minden esetben kétséget kizáróan azonosítható. Ezek a változtatások teszik érvényesíthetővé azt a célkitűzést, hogy az egyes államigazgatási feladatok ellátásáért felelős szerveket, illetve az egyes szervek közötti feladatmegosztást a jövőben a kormány kormányrendeleti szinten jelölje ki.

A javaslat nagyszámú törvény módosítását tartalmazza, azt hiszem, ez percekig sem kétséges; azonban az irányadó alkotmánybírósági gyakorlat alapján az egyidejűleg megvalósuló nagyszámú törvénymódosítás a javaslat egészében nem okoz alkotmányellenességet, hiszen az egyes módosítások között fennáll az alkotmányos értelemben megkövetelt szoros tartalmi összefüggés. Az Alkotmánybíróság által e tekintetben felállított feltétel mindenképpen biztosított, ugyanis a javaslatban a szervezeti rendelkezések módosítása egységes szempontok mentén, azonos szabályozási megoldások következetes alkalmazásával történik.

Végezetül pedig szeretném jelezni, hogy a törvényjavaslat döntő részében egyszerű többséggel elfogadott törvényi rendelkezések módosítása is szerepel. Ahol viszont olyan törvényt módosít a javaslat, amelyet minősített többség követelményének érvényesítésével fogadott el az Országgyűlés, ott a módosítás kifejezetten csak a miniszterek, a minisztériumok, a közigazgatási szervek megjelölésére irányul, nem az alkotmányos magra, így az alkotmány 34. § (2) bekezdésére tekintettel lehetséges egyszerű többséggel elfogadott törvényben is a módosítás. Így a kormány álláspontja szerint a javaslat elfogadásához teljes egészében egyszerű többség szükséges.

Mindezekre tekintettel kérem az Országgyűlést, hogy ennek a jogtisztító, jogátalakító törvényjavaslatnak az elfogadását támogassa. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint öt-öt perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Csiha Judit képviselő asszonynak, az alkotmányügyi bizottság előadójának.

DR. CSIHA JUDIT, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság november 14-én tárgyalta ezt a törvényjavaslatot, és többségi szavazatával általános vitára ajánlotta.

A vitában megfogalmazódott többségi álláspont három gondolat köré csoportosítható, melyek közül az elsőről az államtitkár úr elég hosszasan beszélt, ezért csak néhány mondatot ismertetnék ebből. Azt állapítottuk meg, hogy az államigazgatás szervezeti rendszerében mára elképesztő állapotok alakultak ki, mely állapotok több évtized alatt jöttek létre. Ráadásul az állandóan változó, inkább szaporodó szervezetek rendre megjelennek a törvényekben, így megszűnésükkor vagy átalakulásukkor sokszor több tucat törvényt kell vagy kellene módosítani. Ez kialakított a magyar jogtárban olyan helyzeteket, amelyek már kezelhetetlenek: több éve már nem létező hivatal több tucat törvényben nevesítve szerepel. Egyrészről ezt az állapotot kívánta feloldani a törvényjavaslat.

Maga a törvényjavaslat, ahogy az államtitkár úr fogalmazott, egy gigantikus mű. Erre van egy másik jelző is, amit annak idején Györgyi Kálmán legfőbb ügyész korában fogalmazott meg: jogi monstrumnak nevezte az ehhez hasonló törvényjavaslatokat. Azt hiszem, ez valóban a magyar törvénytárban fellelhető törvények közül talán a legnagyobb monstrum, igen hosszú, és látszólag áttekinthetetlen, nagyon bonyolult törvényről van szó. Valójában azonban, ha igazán belegondolunk, akkor ez egyszerűsít, ellenőrizhetővé tesz, nem a szervezetet, hanem a feladatot nevesíti; igaz, ezt az egész törvénytáron átvezeti, ettől olyan hosszú, és ettől látszik olyan bonyolultnak. Ahogyan a bizottsági ülésen az előterjesztő képviselője fogalmazott, mind igaz, hogy bonyolult és terjedelmes, de ez a jogállami megoldás, és azt gondolom, ezzel egyet is tudunk érteni.

Úgy láttuk, hogy egy ilyen szabályozással megnő ugyan a kormány szabadsága a szervezetek alakításában, de a felelőssége is, hiszen a törvények által rájuk rótt feladatokat el kell látni. Az, hogy ezt milyen szervezetben látja el, a kormány felelősségévé válik láthatóan is. Ami előnyként hozható fel, hogy a törvényjavaslat elfogadásával az a jogot rontó gyakorlat mindenképpen megszűnik, hogy bármifajta átszervezés esetén törvények tucatjait kellene módosítani.

Összességében tehát a bizottság többségi álláspontja szerint a törvényjavaslat ésszerű, célszerű, a jogbiztonságot szolgáló megoldás, az állami szervek átalakítása így végrehajtható.

Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy röviden szóljak a kisebbségi álláspontról is, hiszen kritika is megfogalmazódott a bizottság ülésén. Az első egy formai kifogás volt, mely szerint kevés idő állt rendelkezésre a felkészülésre a törvényjavaslat terjedelméhez, méreteihez képest, és nem voltak láthatók azok az elemzések, amelyek azokat a várakozásokat igazolnák, hogy a folyamat végén vajon az állami szervezeti rendszer hatékonyabb lesz, polgárbarátabb lesz, esetleg olcsóbb lesz és mindenképpen jobb közszolgáltatást fog nyújtani, ezt vajon milyen számítások támasztják alá.

A kisebbségi álláspontot ismertetők ezért a törvényjavaslat általános vitára bocsátását nem is támogatták, szemben a többséggel, amely ezt a véleményét a szavazatával is megerősítette.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A mezőgazdasági bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Borenszki Ervin képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

BORENSZKI ERVIN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2006. november 14-én tárgyalta, vitatta meg a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló javaslatot. A törvényjavaslat célja, hogy a kormány a szervezetalakítási szabadságát figyelembe véve a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény rendelkezéseit is ténylegesen érvényre juttassa. A törvényjavaslat a kormányzati szervezetalakítás következtében megváltozott jogszabályi környezethez igazítja a hatályos törvényi rendelkezéseket, elvégzi a felesleges jogszabályok deregulációját és az egységes terminológiai szabályozás kialakítását. A javaslat biztosítja, hogy olyan kormányzati szervezet jöjjön létre, amely hatékonyan tudja ellátni az állami feladatokat.

A törvényjavaslat 7. fejezete foglalkozik az agrárigazgatással, amelyben huszonöt, agráriumot érintő törvényt kíván módosítani.

(21.30)

A bizottsági ülésen vita alakult ki. A többségi véleményt képviselők támogatták, hogy a törvényjavaslat átfogó jelleggel hatályon kívül helyezi az egyes hatósági eljárásban szakhatóságként közreműködő szervek törvényi szintű meghatározását. A javaslat hatályon kívül helyezi, illetve az érintett rendelkezés tartalmának megfelelően módosítja az országos hatáskörű szerv, illetve a Ksztv. rendszerében létre nem hozható minisztériumi hivatal fogalmat, az összefoglaló elnevezések helyett fő szabályként a központi államigazgatási szerv fogalmat alkalmazva.

A törvényjavaslat megszünteti az államigazgatási szerv nevesítését, és a tulajdonnévi megjelölés helyett a feladatkörre utaló köznévi fogalmat állapít meg. Ezzel párhuzamosan felhatalmazó rendelkezéseket állapít meg arra vonatkozóan, hogy a kormány a feladat- és hatáskört gyakorló államigazgatási szervet rendeletben jelölje ki.

A javaslatban előfordulnak hibák, melyeket kiigazító módosításokkal fogunk orvosolni. A mezőgazdasági bizottság 12 igen szavazattal, 10 nem ellenében a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Örvendi László József képviselő úrnak.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A mezőgazdasági bizottság kormánypárti többsége a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak ítélte, bár súlyos kifogásokat és hiányosságokat is emlegettek.

A bizottsági szavazás eredménye napjainkban a kormánypárti gyakorlat után nem váratlan, de a lezajlott vita után mégis némi értetlenkedéssel fogadtuk. Álláspontunk szerint a célszerű az lenne, ha a kormány a törvényjavaslatot visszavonná.

De ha már idekerült a plenáris ülés elé, akkor még az általános vita lezárása előtt időt kérünk, javaslunk, hogy eldönthessük, milyen módosító indítványokra van szükség. Ezt az alábbiakkal indokoljuk.

A törvénytervezet nyelvezete kivehetően a megyei tanács v. b. mezőgazdasági osztályát föltámasztandó szándék, és egyéb jellemzői a már letűnt kormányrendszerre emlékeztetnek.

A T/1202. törvényjavaslat csak a hatalomgyakorlásról, az egypárti, erőből való kormányzásról szól. Külön ki kellett vívni, hogy a mezőgazdasági bizottság tárgyalhassa a 24 hatályos törvényt, a teljes mezőgazdasági szakigazgatást önmagában mindössze megsemmisítő törvényjavaslatot.

A szakmai részek ehhez képest teljesen másodlagosak, a fennálló helyzeten csak kicsit rontottak. De készítsünk egy statisztikát a megnevezésekről és a felhatalmazásokról! Megnevezések: szerv vagy szervek, jelző nélkül, számuk tizenegy. Mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv, szervek, növényvédelmi szervek például. Államigazgatási jelzővel ellátott szervek; száma kettő. Egészségügyi államigazgatási szerv, földmérési és távinformatikai államigazgatási szerv. Igazgatási jelzővel ellátott szerv száma egy. Mezőgazdasági igazgatási szerv. Végül is mit fed? Nem derül ki a törvényből.

Hatóságok, számuk tizenhat, és sorolhatnám: engedélyező hatóság, talajvédelmi s a többi. Állami jelzős hatóság; száma egy: állami adóhatóság. Miért e kavalkád az elnevezésekkel? Mit takarnak e nevek, netán mindegyik elnevezés más tartalmat visel? Ha igen, mit? Miért az egyik hatóság állami, a másik nem? Miért az egyik szerv igazgatási, a másik államigazgatási, a többi csak szerv? Miért nem hivatalnak vagy hatóságnak nevezzük egységesen? Ez fejezné ki magyarul a jogállásukat.

Szolgálatok száma például egy. Állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési szolgálat. Ez külön érdekesség, miután a tervezet először külön-külön is megnevezi az állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonságot. Az előbbit hatóságként, az utóbbit szervként, majd összevonja, sőt az országos főállatorvost is egyedüliként meghatározza. Ez mit jelent? Ha a hatóságot összeadjuk a szervvel, akkor egyenlő a szolgálattal? Ez a szolgálat is a mezőgazdasági igazgatási szerv része? De hogyan? Vagy egyedüli megnevezettként tévedés lenne, vagy a többi a tévedés? Vagy itt van: valamiért felelős miniszter. Csak a mezőgazdaságban számuk huszonegy: növényvédelemért felelős, agrárpolitikáért, sorolhatnám. Az FVM-miniszter a törvényjavaslat szellemében és megfogalmazásában megszűntnek tekintendő?

Ezt mi indokolja? Hetenként kormányfői ötletekkel fog változni a kormány a parlamenttől függetlenül? Valóban Magyarország Kft. lesz, teljhatalmú vezérigazgatóval, még igazgatótanács és felügyelőbizottság sem kell? Mi indokolja a félelmet attól, hogy egy magyar törvényben megnevezzék a Magyar Köztársaság minisztériumait? Titkos, fölösleges intézmények?

Vagy térjünk át a felelősségre! A tervezet a demokratikus államrendtől idegen, albérletbe kiadott felelősséggel állapít meg, ezzel akár szmsz-kérdéssé degradálva indokoltan törvényszintű kérdésköröket. A kormányfölhatalmazások száma a feladat végzését ellátó szervek megalakítására tizenhat a mezőgazdaságban. Mi a korlátja, a kötelezése a kormánydöntésnek? A parlament majd leskelődjön, hogy mit is csinál a kormány az országgal? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen a figyelmet, és még egyszer azt kell mondanom, hogy a mezőgazdasági bizottság kisebbségi része nem fogadja el a törvénytervezetet.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Eközben kétperces felszólalásokra nincs mód.

Elsőként megadom a szót Wiener György képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. A képviselő urat illeti a szó.

DR. WIENER GYÖRGY, MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Első közelítésben úgy tűnik, hogy egy nagy terjedelmű, technikai törvényjavaslattal állunk szemben, amely átnevez szervezeteket, tulajdonneveket köznevekkel vált fel, és lényegében mindössze kodifikációs módosításokat hajt végre a magyar jogrendszeren, illetőleg az államszervezeten.

Második közelítésben azonban nyilvánvalóvá válik, hogy teljesen új alapokra helyezi ez a rendkívül nagy terjedelmű törvényjavaslat a magyar államigazgatást. Ám nem egyszerűen teljesen új alapokra helyezi, hanem - szemben az ellenzéki vélekedésekkel - az alkotmányos rendnek megfelelő bázist teremt a magyar államigazgatási szervezetrendszer működése számára. Melyek azok az alapvető jelentőségű alkotmányos szabályok, amelyek ezt a törvényjavaslatot megalapozzák?

Mindenekelőtt az alkotmánynak az a rendelkezése - ez az alkotmány 40. §-ának (3) bekezdése -, amely szerint a kormány az államigazgatás bármely ágát közvetlen felügyelete alá vonhatja, és erre a célra külön szerveket hozhat létre. Szintén alkotmányos alapot jelent a 2006. évi LIV. törvény 1. §-ával elfogadott új alkotmányos rendelkezés, amely szerint törvény minisztérium, miniszter vagy központi közigazgatási szerv elnevezését - és nemcsak központi, hanem általában közigazgatási szerv elnevezését - a jelen lévő országgyűlési képviselők több mint felének szavazatával elfogadott törvénnyel módosíthatja.

Vegyük figyelembe azt is, hogy az Alkotmánybíróság - mint erre már államtitkár úr utalt - szintén értelmezte a hatályos alaptörvényünket, és így például az indoklásban is megemlített, 50/1998-as alkotmánybírósági határozatával kimondta, hogy a kormányt szervezetalakítási autonómia illeti meg; a kormány teljes mértékben alkotmányosan jár el akkor, amikor az alkotmány keretei között és természetesen a hatályos törvényeket is figyelembe véve megállapítja az államigazgatás szervezetrendszerét.

(21.40)

Tehát semmiféle olyan elem nem található ebben a törvényjavaslatban, amely az alkotmányos berendezkedéstől, illetőleg annak elveitől eltérne. Sőt, úgy is fogalmazhatnánk, hogy igazából most valósul meg a hatalommegosztás elve, mert eddig a kormány önálló jogkörének gyakorlását számos, országgyűlési hatáskörben megalkotott törvény korlátozta. Természetesen ez a törvényjavaslat is az Országgyűlés számára igen komoly jogosítványokat tart fenn, egyébként az alkotmány előírásainak megfelelően.

Ha megnézzük, hogy milyen jogi normák szabályozzák - e törvényjavaslat értelmében és egyben figyelembe véve a 2006. évi LVII. törvényt is - az államigazgatási szervek felépítését, feladat- és hatáskörét, akkor azt láthatjuk, hogy a minisztériumok felsorolásáról természetesen továbbra is törvény rendelkezik, miként ezt az alkotmány előírja. Csakhogy a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényhez nem kell egy pótlólagos törvényjavaslatot majd benyújtani - mint ez történt '98-ban és 2002-ben egyaránt, amely átrendezte az új szervezeti felállásnak megfelelően a minisztériumok feladat- és hatásköreit -, hanem e törvény alapján lehetőség nyílik arra, hogy külön törvényjavaslat benyújtása nélkül és a joganyag radikális átrendezése nélkül lehetőség nyíljon arra, hogy keresztülvezessék a változtatásokat a jogrendszeren. Hogyan történik ez? Úgy történik, hogy a minisztériumok feladat- és hatáskörét a kormányrendeletben megállapított, úgynevezett minisztériumi statútumok tartalmazzák. Eddig is ez volt a helyzet, de törvények is meghatároztak minisztériumi elnevezéseket, miként erre például Csiha Judit képviselő asszony is utalt, és jelenleg számos olyan törvény van hatályban - és egyben törvényerejű rendelet is -, amelyek már régóta megszűnt szerveket nevesítenek.

Ezért szükséges az, hogy ne földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterről beszéljünk, hanem beszéljünk arról, hogy van az agrár- és vidékfejlesztésért felelős miniszter, a földügyekért felelős miniszter, a növényegészségügyért felelős miniszter, az állategészségügyért felelős miniszter, az erdőgazdálkodásért, a vad- és halgazdálkodásért felelős miniszter, az élelmiszer-biztonságért, az élelmiszeriparért felelős miniszter, és így tovább; mert egyáltalán nem biztos, hogy ezek a tevékenységterületek, ezek a funkciókörök mindig egyazon tárcához tartoznak majd.

Ugyanakkor azt is világosan látni kell, hogy a kormányhivatalok e törvényjavaslatban is - csakúgy, mint a 2006. évi LVII. törvényben - egyfajta kiemelt státussal rendelkeznek. Az a négy kormányhivatal, amelyet a 2006. évi LVII. törvény nevesít, továbbra is törvény által szabályozott szervezet lesz, szemben a többiekkel, a központi hivatalokkal, amelyek létesítéséről ezután kormányrendelet dönt majd. E téren egyébként nem történik semmilyen érdemi változás, hiszen a 2006. évi LVII. törvény egyértelműen kimondja azt, hogy kormányhivatalt törvény, központi hivatalt pedig kormányrendelet hoz létre. Semmiféle titkosságról nincs itt szó, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hiszen a kormányrendeleteket is ki kell hirdetni, a kormányrendeletek mindenki számára megismerhetőek.

A központi hivatalok rendszerét tehát ez a kormányrendeleti jogszabályháló fogja szabályozni, s azt is világosan látnunk kell, hogy ha a központi hivatalokról, illetőleg a területi államigazgatási szervekről kormányrendeletek döntenek, akkor a fórumrendszer, illetőleg a szakhatósági hozzájárulások elfogadására jogosult szervek körének meghatározása sem történik ezt követően törvényi szinten. Ennek következtében módosul a közigazgatási eljárásról szóló 2004. évi CXL. törvény, s ennek következtében kerülnek ki a törvényekből a szakhatósági eljárásokra, szakhatósági hozzájárulásokra történő utalások.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a szabályozás első közelítésben bonyolult, második közelítésben azonban rendkívüli mértékben leegyszerűsíti a jogrendszer kezelését, lehetővé teszi azt, hogy ne kelljen számtalan jogszabályt módosítani egyszerűen azért, mert elnevezésbeli változások történtek.

Természetesen azt is világosan látnunk kell, hogy mindezek a változtatások, mindezek a módosítások egy ilyen hatalmas, átfogó törvényjavaslatban nem történhetnek meg hibák nélkül, hiszen itt az átnézett joganyag mennyisége valóban felmérhetetlen, és senkitől sem lehet elvárni, hogy megnézze, hogy hány törvényt, illetőleg hány törvényerejű rendeletet kívánnak módosítani az előterjesztők. Ebből a munkamennyiségből pedig szükségszerűen következik az, hogy kisebb hibák, hiányosságok belecsúsztak a tervezetbe, ám ezek néha valóban csak elírást jelentenek. Ugyanakkor vannak elvi alapok is.

Ellenzéki képviselőtársam részéről elhangzott az a kifogás, hogy hol hatóságról, hol hivatalról beszél a törvényjavaslat. A magyarázat azonban e téren rendkívül egyszerű: hatóságról abban az esetben beszél a törvényjavaslat, ha az adott szerv, illetőleg szervtípus - hiszen a konkrét szervezeti felépítésről kormányrendelet dönt majd - államigazgatási hatósági jogkörrel rendelkezik, tevékenységében alkalmazza az általam előbb már említett 2004. évi CXL. törvény előírásait. Amennyiben nem rendelkezik hatósági jogkörrel egy szervezet, akkor nem nevezi hatóságnak a törvényjavaslat ezt az intézményt, hanem valóban felváltva használja a szerv, hivatal vagy más megjelölést.

Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a kormányrendeletek teljes pontossággal tartalmazni fogják majd, hogy hogyan épül fel egy szervezetrendszer, melyik a központi szint, melyik a területi, illetőleg a helyi szint. Nagy előnye ennek a törvényjavaslatnak az is, hogy egyszerre valósítja meg a központi, illetőleg a területi államigazgatás reformját, amit eddig egyetlen kormány sem tudott elvégezni.

Éppen azért - s a törvényjavaslat egyéb előnyei miatt is - azt javasolom az Országgyűlésnek, hogy fogadja el ezt a törvényjavaslatot, természetesen alapos vita után, figyelembe véve a benyújtandó módosító indítványokat is, egyben kérem tisztelt házelnök urat arra, hogy a módosító indítványok benyújtásának határidejét kedd 17 órában állapítsa meg.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(A jegyzői székben dr. Hende Csabát Móring József Attila váltja fel.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Örvendi László József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. (Jelzésre:) Akkor elnézést, a forgatókönyvbe hiba csúszott. Megadom a szót Répássy Róbert képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, vezérszónoki körben én jelentkeztem hozzászólásra. Tisztelt Ház! Igyekszem a frakciónk részéről nagyon méltányos kritikát mondani ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, magyarul: megtehetném azt, hogy tíz perc alatt csak a törvényjavaslat hibáit és hátrányait ecseteljem, erre egyébként a bizottsági üléseken részt vevő fideszes képviselőtársaim véleményei bőven szolgáltatnak muníciót. Azonban tényleg úgy helyes, ha ehhez a törvényhez azt is elmondjuk, hogy mi az, amiben egyet tudunk érteni, és mi az, ami a mi elképzeléseinkkel is egyezik.

A kiindulópontja ennek a törvényjavaslatnak az az alkotmányos rendelkezés, amely a kormány számára egy szervezetalakítási szabadságot ír elő. Ezzel, nemcsak azért, mert ezt az alkotmány előírja, hanem mert mi magunk is így látjuk, így gondoljuk, ez a felfogásunk, egyetértünk természetesen, és ennek minden egyes konzekvenciáját hajlandóak vagyunk tudomásul venni. Nem véletlen, hogy megszavaztuk azt az alkotmánymódosítást, amely nélkül ez a törvényjavaslat most nem kerülhetett volna a Ház elé, vagy legalábbis ennél sokkal nehezebb és bonyolultabb módon lehetne módosítani a vonatkozó törvényeket. Tehát egyetértünk abban, hogy a kormánynak egy szervezetalakítási szabadsága van.

(21.50)

Azt hiszem, nagyjából abban is egyet lehet érteni, amit Wiener képviselő úr a felvezetőjében elmondott, hogy első megközelítésben a törvény egy kodifikációs, jogtechnikai jellegű javaslat, vagy ha úgy tetszik, deregulációs javaslat, de valóban második megközelítésben jelentős terjedelmű, jelentős mélységű változást fog előidézni ez a törvényjavaslat az államigazgatási szervezetrendszerben. Mondjuk úgy, hogy a kiindulópontokban egyet tudunk érteni. Hozzáteszem, hogy innentől kezdve már viszont csak a kételyeink megfogalmazása, a kételyeink tűnnek erősebb érveknek a törvényjavaslattal szemben. Ezért a végső álláspontunk az, hogy nem támogatjuk a törvényjavaslat elfogadását.

Hadd mondjam el, hogy milyen kételyek merülnek fel. Az első problémánk az - lehet, hogy ez formainak tűnik, de mégiscsak jelentősége van ennek is -, hogy ez egy 400 oldalas törvényjavaslat az indoklásával együtt, ráadásul ahogyan mondta Wiener képviselő úr, és én magam is idéztem, hatásában az egész államigazgatási szervezetrendszer átalakítására kiható hatású javaslat, ezért egyszerűen méltatlan. Méltatlan, és a törvényjavaslat jelentőségéhez nem adekvát az, hogy este tíz órakor egy egyórás vita után lezárjuk a törvényjavaslat tárgyalását.

Nem véletlen, hogy a Fidesz a mai parlamenti ülés napirendjének a megállapításánál azt indítványozta, hogy az általános vitája a mai napon ne záruljon le. Az most egy könnyebbséget jelent, ha az elnök úr úgy dönt, hogy valóban elfogadva az MSZP javaslatát, holnap 17 óráig lehet benyújtani a módosító indítványokat, ehhez magam is csatlakozom, de ez nem oldja meg a problémát. Jobb lett volna ezt a törvényjavaslatot legalább két hétig általános vitán tartani, mert úgy van az, ahogyan Wiener György úr mondta, hogy számos pontatlansága, kisebb-nagyobb hibája van a törvénynek azon túl, hogy még nem látjuk a hatásait.

A javaslatnak szerintünk a legnagyobb hibája az, hogy miközben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium egy kodifikációs javaslatként fogja fel, valójában a hatásaival nem számol a törvényjavaslat. Nem én vagyok az első, aki ebben a Házban szóvá teszem, hogy a törvényjavaslatok mellett az úgynevezett hatásvizsgálatokat nem látjuk. Tehát ebben a javaslatban pont az van benne, az a szándék van benne, hogy a kormány át akarja alakítani az egész államigazgatási szervezetrendszert. Csak akkor lehetne megnyugtató módon és teljes lelkiismeretünkkel dönteni erről a törvényjavaslatról, ha látnánk, hogy hova akar a kormány eljutni, milyen szervezetrendszert akar felállítani a jelenlegi szervezetrendszer helyett.

Azért nem gondolom, hogy a kormány szervezetalakítási szabadságát ilyen tágan kellene értelmezni, hogy a kormány elindít egy folyamatot a parlamentben egy törvényjavaslattal, de a képviselőknek nem mutatja meg, hogy a kormányrendeletekben, amelyek ki fogják fejteni e törvényjavaslat konkrét mechanizmusát, a konkrét szervezetrendszert... - ezt az országgyűlési képviselőknek látniuk kellene azzal együtt, hogy ezt a törvényjavaslatot tárgyalják. Nagyon hangsúlyosan hiányoljuk azt, hogy nem látjuk ennek a folyamatnak a végét, milyen szervezetet akar kialakítani a kormány.

Éppen ezért a jelenlegi állapotában úgy tűnik, és ez is oka annak, hogy nem fogjuk ezt a törvényjavaslatot megszavazni, hogy egy közigazgatási zűrzavar következik ezután. Az fog történni, hogy igazából egy fél évig nem fog tudni magához térni a közigazgatás. Nem pontosan e miatt a törvény miatt, hanem a miatt a szervezetátalakítás miatt, amely ebből a törvényből következik, legalább egy fél évig, a jövő év közepéig a már most is meglehetősen döcögősen dolgozó államigazgatás további bizonytalanságban lesz, és nem fog tudni e törvény hatásaitól dolgozni. Zűrzavar lesz, gyakorlatilag az államigazgatás diszfunkcionális működést fog mutatni. A nem szavazatunkkal, azzal, hogy elutasítjuk ezt a javaslatot, arra is fel akarjuk hívni a figyelmet, hogy a kormány szervezetalakítási szabadságába az is beletartozik, hogy ezért az esetleges zűrzavarért, esetleges diszfunkcionális működésért az ellenzék nem vállalja a felelősséget, ezért csak a kormánynak, illetőleg a kormánypártoknak kell vállalni a felelősséget.

Ha ebből a következő fél évben az államigazgatásban tényleg károk, működési zavarok következnek, akkor ezért bizony a kormánynak kell vállalnia a felelősséget. Nem csodálkoznék azon, ha ennek a törvénynek az újabb és újabb módosításai egyébként rövidesen újból a Ház elé kerülnének, mert ahogy valóban Wiener György is utalt rá, nem sikerült tökéletesre csiszolni ezt a törvényt, ami már egyébként magából a terjedelméből is adódik. De hát az egész államigazgatást nem lehet statikus módon kezelni, hanem természetesen a különböző törvényhozási folyamatok érintik az államigazgatást, és ezért vissza kell majd hozni ide a Ház elé e törvény újabb és újabb módosításait.

A másik vagy sokadik ok, amely miatt nem támogatjuk a törvényjavaslatot, hogy úgy látjuk, e törvényjavaslatnak a kormány számára az egyik legfontosabb célja az, hogy jogalapot teremtsen az akár tízezres nagyságrendű elbocsátásokhoz, tehát a köztisztviselők elbocsátásához. Ugyanis hogy fog kinézni ez a folyamat, aminek ez a törvény az első lépése? Úgy fog kinézni a folyamat, hogy most a parlament lehetővé teszi államigazgatási szervek, hivatalok, hatóságok összevonását, regionális átszervezését és a többi, ezt utána kormányrendeletek formájában meg fogják tenni, és utána a folyamatnak az lesz a vége, hogy akinek nem jut feladat, azt el fogják bocsátani, és ez tízezres nagyságrendű elbocsátási hullámot fog jelenteni.

Önmagában természetesen azt nem lehet kifogásolni, ha egy államigazgatási feladatot nem kíván ellátni vagy nem olyan létszámmal kíván ellátni a kormány, mint ahogyan eddig ellátott, önmagában nem lehet ezt kifogásolni, azt azonban kifogásolni lehet, hogy a közszolgálatban dolgozóknak bizonyos védettséget jelentenek a törvényi garanciák, és e törvényi garanciák alól gyakorlatilag kihúzzák a talajt az ilyen törvénymódosítások. E törvénymódosításnak többek között az a célja, hogy az átszervezésre hivatkozva lehessen elbocsátani ilyen sok embert.

Én ezt a törvényjavaslatot az alkotmányügyi bizottság ülésén egyébként egy cinikus törvényjavaslatnak tartottam, pontosan azért, mert ahogy az államtitkár úr is elmondta, tulajdonképpen ez egy jó szándékú deregulációs és jogtechnikai javaslat, és a végén több ezer embernek nem lesz munkája. Ez lesz tulajdonképpen a törvényjavaslattal elindított átszervezési folyamat vége. Hangsúlyozom, nem azt mondom, hogy közvetlenül ebből a törvényből következik az elbocsátás, de azt mondom, hogy a közigazgatási átszervezéseknek, amelyeknek ez az első lépése, egy nagy arányú elbocsátás lesz a vége. Tisztességesebb lenne, ha a kormány ebben a tekintetben őszinte lenne, és nem egy ilyen kodifikációs bravúrral próbálná elindítani ezt a folyamatot.

Tisztelt Ház! Összefoglalva tehát, amiben egyet tudunk érteni, az maga az alkotmányos kiindulópont, hogy a kormánynak joga van és alkotmányos joga az, hogy a szervezetalakításban szabad kezet kapjon. Ezt az ellenzék tudomásul veszi. Azt azonban nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni, és nem vagyunk hajlandóak szó nélkül szemlélni, hogy e törvényjavaslat következtében az államigazgatás legalább fél évre megbénuljon, az államigazgatás olyan állapotba kerüljön, amely káros nemcsak a kormány munkájára nézve, hanem bizony az államigazgatást mint szolgáltatást igénybe vevő állampolgárok számára is káros hatása lesz ennek a folyamatnak. Összefoglalóan: nem támogatjuk a törvény megszavazását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Most megadom a szót Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Az kétségtelen tény, egy jogalkotási kuriózum az, amely előttünk fekszik az asztalon. Én sem emlékszem arra, hogy a 16 éves eddigi országgyűlési pályafutásunk során ilyen javaslattal találkozhattunk volna. Ha jól néztem, akkor talán majdnem 300 törvényt módosít összességében a törvényjavaslat. Ez is egészen biztosan párját ritkító, ahogy az államtitkár úr szóhasználatát visszaidézem, gigantikus törvényjavaslatról van szó. Valóban nagyon érdekes jogtörténeti emlék is lesz majd egyszer minden bizonnyal. Nagyon nagy munka fekszik mögötte - ezt rögtön az elején érdemes itt megemlíteni és elismerésként is elmondani.

Én csak néhány szempontra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek ennek a technikai jellegű javaslatnak különösen nagy közjogi és esetleg politikai jelentőséget is adhatnak.

(22.00)

Amit liberális politikusként a javaslat legfontosabb pontjának tartok, az az, hogy az egy újabb lépést jelent a magyar alkotmányosság továbbfejlesztésében, az időről időre óhatatlanul is jelentkező közjogi kérdőjelek feloldásában. A kormánynak ugyanis a hatályos alkotmány rendelkezései a kormányzati struktúra kialakításában nagy szabadságot adnak, ezt tudjuk mindannyian, ma is hallhattuk. Az alkotmány logikája szerint ugyanis a végrehajtói feladatok ellátásáért a kormányt terheli a felelősség. Ennek a feladatának azonban csak akkor tud eleget tenni és megfelelni, ha felesleges és garanciális szempontokból sem indokolható bürokratikus eljárások nélkül a folyamatosan változó igényekre rugalmasan, gördülékenyen és gyorsan reagálva tudja elképzeléseinek és a társadalom által támasztott igényeknek megfelelően alakítani a közigazgatás szervezetrendszerét.

Márpedig jelenleg azzal, hogy az ilyen kisebb-nagyobb szervezetátalakítások esetében minden egyes alkalommal törvényeket is módosítani kell, a mindenkori kormányzat döntéseinek érvényesítése jelentősen lelassul, és körülményessé válik. Ez pedig azt is jelenti, hogy a kormányok csak döcögősen tudnak megfelelni az alkotmányban rájuk rótt felelősségnek. A javaslat ezen az ellentmondásos közjogi helyzeten változtat, egyértelművé téve a szervezetalakítással kapcsolatban fennálló felelősségek megosztását a kormány és az Országgyűlés között. Még egy tényező, amely alátámasztja a javaslat helyességét: nyilvánvaló, hogy az államigazgatás rendkívül szerteágazó és nagy számú, az Országgyűlés által törvényekben meghatározott feladatait konkrétan milyen szervezetrendszerrel optimális megoldani, a végrehajtói hatalmi ág rendelkezik minden szükséges információval.

A javaslat elfogadása esetén azzal a szintén jelentős következménnyel is járna, hogy csökkenne az Országgyűlés ügyterhe. Olyan formális előterjesztések tárgyalásától szabadulna meg a parlament, amelyekkel eddig elvi indok nélkül, a kormányzati felelősség meglétére való gyakori hivatkozással kellett foglalkoznia. Ez pedig azt jelenti, hogy több idő és energia jut más, érdemi jogszabálytervezetek alapos bizottsági és plenáris megvitatására. A bizottságokban és a frakciók mellett dolgozó szakértőknek is kevesebb dolguk lesz a jellemzően nagy terjedelmű és technikai jellegű módosításokat tartalmazó törvényjavaslatok áttanulmányozásával. Ezzel pedig véleményem szerint azt sem hiú ábránd elvárni ettől a javaslattól, hogy az Országgyűlés szakértői háttérmunkájának színvonala is nőni fog. Csökkenni fog az a gyakran hangoztatott szaktudásbeli deficit, amely az Országgyűlés és a kormány között fennáll.

Fontos hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat a kormányzati szervezetalakítással és nem a szervezetátalakítással kapcsolatos törvénymódosításokat tartalmazza. Tehát egyetlen olyan passzust sem tartalmazhat, amely tartalmilag változtatná meg az egyes államigazgatási feladatokra, az érintett szerv által gyakorolt hatáskörökre vonatkozó hatályos szabályokat. Ha e követelményt az elfogadott törvény is tükrözi majd, úgy alaptalan minden olyan félelem, amely szerint ez a törvény szerveket szüntetne meg, hatásköröket vonna meg, vagy biztosítana valamely szerv számára. Az iménti felszólalásból hallhattuk, hogy több tízezer lehetséges alkalmazott elbocsátásáról és egyebekről lehet szó. Nos, nem ez a törvény lesz az, amely ezért felelőssé tehető vagy egyáltalán okolható. Lehet ilyen lépéseket tenni, de ez a törvény egy ésszerűsítést, egy racionalizálást hajt végre a magyar jogrendben.

Az eddig felsoroltakból következik a javaslat politikai jelentősége, amit éppen abban látok, hogy teljesen egyértelmű, a legnagyobb igyekezettel sem lehet pártpolitikai, netalántán ideológiai jelentőséget tulajdonítani ennek a javaslatnak. Az elérni kívánt célok, így a kormányzati szervezetalakítási szabadsággal kapcsolatos alkotmányos szabályok érvényre juttatása, az akár a jogbiztonság sérelmét is elérő helytelen kodifikációs gyakorlat gyökeres megváltoztatása és az Országgyűlés tehermentesítése a felesleges törvényalkotási feladatok alól, mind olyan célok, amelyekben nem lehet vita közöttünk, az egyes pártok, egyes frakciók képviselői között. Ráadásul, áttekintve a javaslat által a fenti problémákra adott válaszokat, úgy gondolom, hogy gyakorlati, szakmai, jogtechnikai szinten sem robbanhat ki közöttünk ebben a tekintetben óriási szócsata.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ez ugyanis egy jól előkészített, alaposan végiggondolt és egységes megoldásokkal szolgáló javaslat. Úgy gondolom, hogy a minden párt által állandóan és régóta emlegetett politikai konszenzusteremtés esélyeit az ilyen jellegű, mind céljaiban, mind eszközeiben senki által meg nem kérdőjelezhető törvényjavaslatok közös megszavazásával lehet növelni. Emiatt is kérem az ellenzéki kollégákat, hogy szavazatukkal majd ők is támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Természetesen a javaslat kisebb hibákat tartalmazhat, erre nyilvánvalóan érdemes odafigyelni a bizottsági vitában és a jövő héten is tartó részletes vitában. Néhány módosító javaslatot Wiener György képviselő úrral mi is benyújtottunk, nyilván érkezhetnek máshonnan is ilyen típusú javaslatok. Én egyetlenegy érdemi dologra szeretnék kitérni, és hogy ne csak a támogató véleményem jelenjen meg, benyújtottam egy olyan módosító javaslatot is, amely tükrözi a Szabad Demokraták Szövetségének, a liberális pártnak az ellenvéleményét is. Ez rögtön a törvényjavaslat 1. §-ának (3) bekezdésében a kormány üléseinek dokumentálása című törvényhelyben mutatható ki. Nem értünk egyet azzal, hogy csak összefoglalók készüljenek a kormányülésről.

Egy hosszú-hosszú évek óta tartó politikai vita, és mint ismert korábbról is, jelentős politikai vita egyfajta jogszabályi rögzítése az, ami itt látható. Kétségtelen tény, hogy korábban ismert volt az a gyakorlat, hogy készültek jegyzőkönyvek, hangfelvételek a kormány üléséről, és készült összefoglaló is bizonyos kormányülésekről. Úgy gondolom, hogy történeti szempontból nagyon nagy jelentősége van annak, hogy a kormányülésen elhangzottak dokumentálásra kerüljenek. Természetesen most nem a nyilvánosságra hozatalról beszélek, az egy másik kérdés. Az én módosító javaslatom azt a célt tűzte ki, hogy ezek a hangfelvételek, amelyek útján rögzíteni lehet a kormányülésen elhangzottakat, a törvény erejénél fogva szerepeljenek a magyar jogrendben, és lehetőséget adjanak arra, hogy a történészek megismerhessék azt, hogy a kormányülésen ki milyen véleményt fogalmazott meg.

Számos probléma adódott abból az elmúlt időszakban, hogy ilyen rögzítés, már nem a mostani vagy az ezt megelőző, hanem egy korábbi kormányzati ciklusban, ilyen hangfelvétel nem készült. Ha ilyen felvételek készülnek, és megfelelő időintervallum után azok kutathatók lesznek, esetleg nyilvánosságra hozhatók lesznek, történeti szempontból nagy jelentőséggel bír. Ez az egyetlen olyan érdemi módosítás, amit mi a törvényjavaslathoz benyújtottunk, a többi inkább technikai és pontosító jellegű. Mindemellett, miután ez egyébként egy elenyésző, kis hányadát alkotja ennek a törvényjavaslatnak, és talán sikerül is benne egyezségre jutnunk, a Szabad Demokraták Szövetsége messzemenőkig támogatja ezt a törvényjavaslatot, nagyon szükségesnek és fontosnak tartja, bár egy nehezen értelmezhető, de jogalkotási szempontból korszakos jelentőségű törvényjavaslat.

Reméljük, hamarosan, mondjuk, a jogalkotásról szóló törvény is követni fogja ezt itt a parlamentben, amely újabb jelentős lépés lehetne. Ismerjük mindannyian az előkészített javaslatot, hiszen sokszor vitattuk már. Örülnék, ha ismét elénk kerülhetne.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Medgyasszay Lászlónak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat tehát az alapja a kormány által elhatározott kormányzati szervezetátalakításnak. Az eddig elhangzottaktól eltérően, rendhagyó módon, talán kissé visszaélve a lehetőséggel, a törvényjavaslat általános értékelése helyett felszólalásomban ennek az átalakításnak egy speciális részéről kívánok szólni, a következményről; egy olyan következményről, amely az egész magyar társadalmat érinti: az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos átalakításról, hiszen ennek az átalakításnak az alapját is ez a törvényjavaslat képezi.

Az élelmiszer-biztonság elsődleges letéteményese az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hatóság. Sosem tagadtam, sőt az elmúlt években magam is javasoltam, szervezeti átalakításra, reformra az állat-egészségügyi igazgatásnak igenis szüksége van. Ennek a folyamatát éppen az előző kormány akasztotta meg, s bár a miniszterváltással történt komoly szemléletváltozás, de a kormány által jelenleg generált folyamatos forradalmi hangulat, az örökös azonnali megszorító, átszervező intézkedések nem kedveznek az elmélyedt munkát igénylő kérdéseknek, így ma már érezhető javulás nincs a területünkön.

(22.10)

Ma már ha a kormány kimondja a "reform" szót, minden tisztviselő minden mással felhagyva kétségbeesetten kapaszkodik meglévő székébe, s joggal, mert miközben a törvényjavaslat minden eddigi formát, kapaszkodót felszámol, nem mutatja a jövőt. Márpedig e szakterületen első helyen áll a bizalom. A jogszabályi megfelelés, a rendben lévő igazolások csak az alaphelyzet. Ha nincs meg a bizalom, hogy a tettekben is a leírtak valósulnak meg, úgy járunk, mint most éppen Románia, hogy bár csatlakozik, de csak az Unió által kijelölt intézete igazolásával szállíthat élelmiszert az Unióba. Meggyőződésem, hogy az állat-egészségügyi szolgálatban elsősorban nem létszámprobléma van, hanem szervezeti. Hurcoljuk még az elmúlt rendszer rogyadozó struktúráját, s most a rogyadozót a jelen kormány továbbrontja a hályogkovács bátorságával.

Mert mi fog történni a törvény alapján a jövőben? A kormány elhatározta és 2118/266. (VI. 3.) számú határozatával elrendelte, hogy a földművelésügyi és egészségügyi miniszterek tegyenek javaslatot az egységes élelmiszer-biztonsági szervezet kialakítására és felügyeletére. Ugyanez a kormányhatározat előírta, hogy a fővárosi és megyei növény- és talajvédelmi szolgálatokat, a növény- és talajvédelmi központi szolgálatot, a megyei földművelésügyi hivatalokat és a fővárosi és megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomásokat a megyeszékhelyen működő egységes FVM szakigazgatási szervvel kell összevonni, és körzeti kirendeltségeket kell kialakítani. Az érintett minisztereknek javaslatot kellett kidolgozniuk az átszervezésre kerülő agrár-szakigazgatási intézmények országos és regionális szintjére is. A feladatokat 2007. január 1-jére kell elvégezni. Közben ugyan a kormányhatározat elfeledkezett néhány országos hatáskörű szervről, de a kezemben lévő mostani tervezet ezt már pótolja.

Az átalakítási törvény hátterét egy kormányrendelet biztosítja, amely tervezetben már megjelent. Egy mezőgazdasági szakigazgatási hivatal létrehozásáról szól ez a rendelet. Ez az úgynevezett MGSZH jogutódja lesz minden megyei és országos agrárigazgatási intézménynek. Létrejön egy országos hatáskörű központi hivatal, amelynek területi szervei lesznek. A területi szervek és az országos központ önálló jogi személyiség lesz, de a pénzügyi gazdálkodási és humánpolitikai feladatokat a központ látja el. A területi szervek élén főigazgató fog állni, helyettesei lesznek a szakmai igazgatók, felelősök: állatorvos, növényvédő s a többi. Ezen túlmenően körzeti irodák lesznek a kistérségek szerint, ahol minden szakma képviselve lesz.

Az átszervezés jelen állása szerint a kialakítandó új intézmény vezetői az FVM-hivatalok vezetői lesznek. Már rendelkeznek írásos megbízással, és folyik az adatgyűjtés, az ingatlanok, valamint az anyagi eszközök osztogatása, leltározása. Valaki már említette - úgy emlékszem, Répássy képviselőtársam, vagy valaki más a felszólalók között -, hogy szinte a megyei tanácsi rendszer jön vissza. Én éltem abban a világban, amikor megyei tanácsi rendszerben működött az állat-egészségügyi szolgálat, és az bizony nem volt egy egyértelműen hatékony szervezet. Újra kettős irányítás jön létre. Kettős irányítás, egyrészt a központból, másrészt a helyi igazgatótól, bár a munkáltatói jogokat a helyi főigazgató fogja gyakorolni, a kinevezést pedig az országos hivatal vezetője. Ez a terv.

Jelen állapot szerint az állategészségügy az élelmiszer-biztonságért, a teljes élelmiszerláncért, a takarmánybiztonságért, a járványügyért és az állatvédelemért felelős szakigazgatási szervezet. Feladata és hatásköre törvényekkel pontosan körülhatárolt. Hatóság. A hatósági döntések megalapozásához országos állami laborhálózat és olyan központi intézményrendszer áll rendelkezésre, amely objektíven védi a fogyasztó érdekeit, és biztosítja a magyar termékek külföldre jutásához megkívánt garanciákat. Az intézmények hazai és nemzetközi akkreditációval rendelkeznek, melyet az összevonásokat követően valószínűleg elvesztenek, bár egyes jogászok szerint ezt gyorsan pótolni lehet. Ezeket az eljárásokat azonban mégiscsak újra le kell folytatni, ami azzal jár, hogy bizonyos akkreditált vizsgálatokat addig máshol, külföldön kell elvégeztetni. A növény- és talajvédelem hasonlóan hatósági feladatokat lát el. Az FVM-hivatal hatósági jogköre jelenleg kizárólag a halászati és vadászati felügyeletre szól, egyéb államigazgatási feladatai az elmúlt években elfogytak.

Azért említettem ezeket a szervezeteket is, mert a hatósági szervezetek, az állat- és a növényegészségügy a jelenleg meglévő és működő integrált költségvetés keretei között működőképesek. Viszont az intézmények összevonását követően egy hibrid jön létre, hiszen egy érdekvédelmi, szaktanácsadási feladatokat ellátó szervezet, a falugazdászok - akik egyébként az én szívemhez nagyon közel állók, és nagyon fontos szerepet töltenek be a magyar agrárgazdaságban -, egy hatósági rendszerrel, szinte ha kiéleznénk, majdhogynem ellenérdekelt rendszerek egy fedél, egy irányítás alá kerülnek. Egy ilyen összevonás, főleg politikailag kinevezett vezetővel, megkérdőjelezi a hatóságok szavahihetőségét, az intézkedések hatékonyságát, és még sorolhatnám tovább a problémákat.

A jelenlegi hatósági állat-egészségügyi szolgálat az EU-elvárásoknak megfelelően pontosan meghatározott, nemzetközileg elfogadott és auditált, független rendszerben dolgozik. Direkt irányítása lehetővé teszi, hogy szakemberei adott időben és helyen gyorsan, teljeskörűen és szabadon rendelkezzenek. Gondoljunk csak az elmúlt időben a madárinfluenzára! A szakmai döntések, az ezekhez szükséges pénzügyi-humánpolitikai háttér egységes rendszert alkot. Ez rendkívül fontos akkor, amikor országosan egy járványvédelmet kell megoldani. Nem lehet szakmai, humánpolitikai és pénzügyi hatásköröket szakmai következmények nélkül szétválasztani.

A hatósági állat-egészségügyi szolgálat a világon mindenhol a közigazgatás része. Ma azonban hazánkban a közigazgatás is nagyon rossz lábakon áll - nem akarok erősebb szavakat használni -, és sajnos azt látjuk, hogy gőzerővel folyik a közigazgatás szervezeti és emberi demoralizálása. Nagyon fontos lenne, hogy - miután az egész közigazgatás hadilábon áll - legalább az állat-egészségügyi szolgálat önálló, jó működését megőrizzük.

Tisztelt Ház! Tudom, hogy önök most egy kicsit elképedve hallgatják, hogy nem a törvényről, hanem egy következményről beszélek. De nem tudtam magam meghazudtolni, hiszen magam is állatorvos vagyok, és fel akartam hívni a figyelmet arra, hogy milyen következményekkel fognak majd járni ezek az átszervezések.

De hogy ne csak kritizáljak és ne csak a borús jövőről beszéljek, szeretném felhívni a döntéshozók figyelmét, hogy ha már annyira akarnak átszervezni és mindenképpen átszervezni akarnak, akkor átmenetileg azért egy ésszerűbb megoldást kellene itt alkalmazni, nevezetesen a hatósági feladatokat ellátó szervezeteket kellene összevonni a mezőgazdaság területén. Ezek a következők: az állat- és növényegészségügy, a halászati és a vadászati felügyelet. Ebben az egészben benne foglaltatik az élelmiszerlánc biztonsága, hatósági felügyelete. Egyébként a minisztériumban hasonló módon szerveztek most főosztályt, és ezt kellene továbbvinni szervezetileg le vidékre, és akkor talán nem történne akkora kár a törvény alapján létrehozandó átszervezés kapcsán.

Köszönöm, hogy ezt a rendhagyó felszólalást meghallgatták. Remélem, hogy lesz füle meghallani annak, aki ebben dönteni tud, és a mai rendkívül zilált közigazgatásban legalább az élelmiszer-biztonságunkat meg tudjuk őrizni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Hock Zoltánnak, az MDF vezérszónokának.

HOCK ZOLTÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt megfogyatkozott Ház! Elhangzott a szocialista bizottsági véleményt elmondó Csiha Judit részéről az, hogy ez egy jogalkotási monstrum. De mondhatnánk dinoszauruszt is. Mennyiségét tekintve valóban egy monstrumról van szó, de azért a minőségét tekintve lehetett volna rajta sokat javítani.

Az új ciklus megalakulása kapcsán az ellenzék segítséget nyújtott a kormánypártoknak, illetve a kormánynak az alkotmány módosításához, annak érdekében és azt a nagyon fontos gesztust megtéve, hogy egy választást követő győztes többségnek joga van arra, hogy az általa megválasztott és támogatott kormányon keresztül kialakítsa a saját szervezetét, és lehetővé tette azt, hogy feles törvényekkel ennek megfelelően alakíthassa a kormányszerkezetet, hiszen erre kapta meg a választóktól a felhatalmazást.

Itt rögtön meg is kell állni egy fél percre, és értelmeznünk kell ennek az alkotmánymódosításnak a lényegét és üzenetét, és választ kell tudnunk adni arra a kérdésre, hogy a kormánynak van-e adott esetben alanyi jogon lehetősége arra, hogy kedvére alakítgassa a kormányzati szerkezetet, vagy a kormánytöbbségnek van a parlamenten keresztül ezt a lehetőséget megadni számára.

(22.20)

Nagyon fontos vizsgálni a legitimitás kérdését, hogy kinek is van legitimitása, és a legitimitása honnét és milyen irányban terjed. Azt gondolom, hogy a választások eredményeként a szocialista, illetve a szabad demokrata frakció összessége kapta meg azt a többségi legitimitást, amelyből fakadóan megalakulhatott a második Gyurcsány-kormány. Ebből fakadóan mi azt gondoljuk, hogy Wiener képviselő úrnak ebben vélhetően nincsen igaza, hiszen ez nem a hatalmi ágak szétválasztásának a kérdése, mert ha ez egy prezidenciális köztársaság lenne, és a mindenkori miniszterelnököt közvetlenül a választók emelnék abba a székbe, amelyet ő elfoglal, és a legitimitása közvetlenül a választótól származna, akkor azt gondoljuk, hogy jogosan tarthatna igényt arra, hogy ő egyébként ezen legitimitás következményeként sajátságosan és saját kedvére és képére alakítsa a kormányt.

Tekintettel arra, hogy a miniszterelnöknek és a kormánynak a legitimitása a parlamenttől származik, ennek megfelelően úgy gondoljuk, hogy a hatalmi ágak szétválasztásában ebből a folyamatból nem lehet kirekeszteni a parlamentet, mert ez a törvénymódosítás, ez a meglehetősen valóban gigantikus, több száz törvényt módosító előterjesztés, gyakorlatilag a parlamentnek a közvetlen befolyásolási, ellenőrzési lehetőségét kizárja, hiszen ezt követően, amennyiben ezt a törvényt a parlament elfogadja, a parlament és itt kitüntetett helyen az ellenzék már adott esetben csak interpellációk, azonnali kérdések keretében, közvetett módon képes adott esetben tudomást szerezni a kormányrendeleteken keresztül gyakorolt változásokról, amelyet mi elégtelennek tartunk, semmiképpen sem elégségesnek. Mi egy kicsit úgy érezzük, hogy a kormány, illetve a kormánytöbbség visszaélt azzal az ellenzéki gesztussal, ami a 2006. évi LIV. törvény elfogadását eredményezte, és amelynek a hatására és lehetőségeként ez a törvény egyáltalán ebben a formában idekerülhet.

Ugyanakkor más problémánk is van ezzel a törvénnyel, nevezetesen, hogy a szervezetalakításon túlmutatóan olyan mértékben nyúl bele a hatósági eljárások kérdésébe, és első fok, másodfok meghatározásába, amelyben már alkotmányos aggályokat is vélünk felfedezni. Nevezetesen, eddig csak törvény mondhatta ki a fellebbezés kizárásának a körülményét, a jövőben ezt egy kormányrendelettel is el lehet intézni, meg lehet már oldani; egy kormányrendelet is megfoszthatja adott esetben az állampolgárt vagy az ügyfelet attól, hogy másodfokra fellebbezzen, hiszen a fellebbezés kizárását kormányrendelet is meghatározza.

Ez nem oldja fel azt a kérdést, amelyet ez a törvény azért szabályoz, hogy minden közigazgatási határozattal szemben bírósághoz lehet fordulni, hiszen a bírósági eljárás időintervalluma azért az esetek többségében lényegesen és jócskán meghaladja a Ket.-ben meghatározott eljárási időket, aminek okán, azt gondoljuk, hogy adott esetben a fellebbezést megfogalmazó ügyfél érdekei relevánsan és lényegesen sérülnek, ezért ezt semmiképpen nem tartjuk szerencsésnek.

Ezt a törvényt a kormány szándéka szerint január 1-jétől kell alkalmazni, és azt gondoljuk, hogy ahogy az előttem szóló Répássy képviselő úr is megemlítette, meglehetősen nagy káosz várható. Hiszen a kérdés úgy is feltehető, hogy miért késett a kormány ennek a törvénynek a benyújtásával pontosan fél évet, hiszen ezt a kormányprogram elfogadásával egy időben, a kormány megalakulásával egy időben kellett volna benyújtani, hiszen feltehető az a kérdés, hogy az elmúlt, durván öt-hat hónapban mit tett a kormány. Hiszen ha most alakítja ki csak a szervezeti rendszerét, ha most alakítja ki a kormány új struktúráját, akkor mit tett eddig az elmúlt 5-6 hónapban, milyen logika mentén folyt a kormányzás, és adott esetben azt az olcsó poént is meg lehetne ejteni, hogy nem zajlott kormányzás az elmúlt öt hónapban, ezért nem tűnt fel senkinek egyébként, hogy nem azon logika mentén működtek a dolgok, mint amit ez a törvény adott esetben a képviselők számára megfogalmaz.

Nem gondoljuk azt, hogy ez egy szerencsés megoldás, hiszen akárhonnét közelítjük meg ezt a kérdést, ez releváns módon lényegesen tovább erősíti a miniszterelnök mozgásterét és a jogosultságát, hiszen ettől kezdődően gyakorlatilag kormányrendeletekkel lehet a lábáról a fejére fordítani az egész magyar közigazgatást, és ameddig ez felszivárog a parlament szintjére, ameddig eljut egyáltalán a képviseleti demokrácia csúcsára, sok esetben ez már nem lesz elég idő a korrekcióra, hanem meglehetősen nagy zavarokat fog okozni.

Ennek megfelelően, gondolom, nem árulok el nagy újdonságot, mi a magunk részéről nem fogjuk támogatni ezt a törvénymódosítást, függetlenül attól, hogy a törvény valóban grandiózus, de nem ezt látjuk most mi a legszükségesebbnek, és úgy gondoljuk - ki is mondom nyersen -, pótcselekvésnek tekintjük ezt a törvénymódosítást. Tekintettel arra, hogy a kormány biztos parlamenti többségének a tudatában a számára szükséges, okszerű és számára prioritást jelentő változásokat viszonylag gyorsan át tudta volna vezetni a jogalkotás keretein belül, és ebben az esetben nem sérülne, még egyszer hangsúlyozom, nem sérülne a parlamentnek az a fajta ellenőrző szerepe, amelyre végül is hivatott, amelyre végül is megválasztatott, ezért ezt a formát mi a magunk részéről nem támogatjuk.

Természetesen ettől függetlenül önöknek lehetőségük van arra, hogy ezt a törvényt megszavazzák, lehetőségük van arra, hogy adott esetben ezt a nagy átalakítási folyamatot megkezdjék, ugyanakkor azt gondoljuk, hogy ez nem a hatékonyságot fogja növelni, hanem azokat a szükséges intézkedéseket fogja hónapokkal, ne adj' isten, évekkel eltolni, illetve hátrébb sorolni, amely döntések megszületésének, meghozásának viszont már réges-régen meg kellett volna kezdődnie. Ez alkalmas lesz megint arra, hogy sok hivatalban keressék a helyüket, alkalmas lesz arra, hogy sok hivatalban keressék a széküket, keressék a feladatukat, és még azt a nyilvánvalóan cinikusnak tűnő megjegyzést is lehet tenni, hogy ebben a törvényben az is benne foglaltatik, hogy a kormány szándéka szerint holnap mondjuk rá a gyermekélelmezésre vagy éppen az iskolai oktatás bizonyos szegmenseire, hogy azzal nem az oktatási tárca, hanem adott esetben a mezőgazdasági tárca fog foglalkozni, mert adott esetben a kormány számára ez így praktikus.

Ez sok minden, csak nem az az irány, amely adott esetben az emberek, az önkormányzati világ és általában az ügyfelek - akik a közigazgatással bármilyen kapcsolatba kerülnek - jogbiztonságát erősítené. Ezért én nem mondok ilyen nagy szavakat, hogy vonja vissza a kormány a törvényt, mert nyilván jól felfogott és hirtelen felindultságból elkövetett jogalkotási cselekményként ezt most már végig fogja vinni a parlamenten, de ahogy ezt Répássy képviselő úr nagyon plasztikusan megfogalmazta, egy, a közigazgatás egészére kiható ilyen horderejű törvényt este fél 11-kor itt kutyafuttában, ilyen tucatnyian megtárgyalgatunk, aztán a parlamenten egyébként meg egy gombnyomással átverünk, a következményeit egyébként meg, azt gondolom, még éveken keresztül viselni fogjuk, és adott esetben fizetni is fogjuk. Bízom benne, hogy a kormány átérzi ebben a felelősségét, és bízom benne, hogy a kormánypárti többség is átérzi ebben a felelősségét, és az a fajta pánik, ami adott esetben a pénzügyi helyzet, adott esetben az államháztartás helyzete, adott esetben a változtatási szükségszerűségek szorításában elhatalmasodik rajtuk, nem fog olyan hibákat elkövettetni velük, amit később nagyon nehéz lesz korrigálni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Ezzel a vezérszónoki kör végére értünk, még két felszólaló jelentkezését látom a monitoron. Font Sándoré a szó.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy talán a magyar parlament megcsúfolása az, ami itt a napokban történik, kezdve a ma estével és folytatva a holnapi nappal. Ilyen mélyre talán nem kellene süllyeszteni a törvényalkotást.

Akik élelmesek voltak, és percről percre figyelték az internetet, azok észrevehették, és talán hat napjuk is volt arra, hogy az első bizottsági ülésig a jelenleg tárgyalt törvényt elolvashatták, de hogy feldolgozni, értelmezni és átlátni nem tudták, ebben egészen biztos vagyok.

A bizottsági vitákon gyakorlatilag a kormányoldal kényelmes helyzetben volt, fogalmuk sem volt arról, hogy mi történik, de biztosak voltak abban, hogy a kormány nyújtotta be, tehát biztosan jól csinálja.

(22.30)

Mert ha ezt mélyen kielemzik, akkor arra a következtetésre jutnak, amire Hankó Faragó Miklós jelzéssel volt, hogy egy korszakalkotó törvény, amit nagyon sokszor vissza fogunk idézni, amit talán nem egy hétfő este 10 és 11 óra között kellene tárgyalni; amely törvénynek talán nemcsak az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium előterjesztésében, hanem a hozzá kapcsolódó és általa érintett összes minisztériumot felsorolva kellene itt most az előadóknak lenni, és emögött mindegyik, ezen minisztériumokhoz jelenleg tartozó bizottságnak és szakmai területek szakmai hozzászólóinak kellene itt lenni. Mert jogászszempontból ezt kodifikációnak meg deregulációnak, meg mindennek lehet mondani, de mögötte minden egyes kutatóintézet, intézményi háttér, szervezet, ma működő, olyan, amelyik több mint száz éve működik Magyarországon, azoknak a sorsáról szól ez a törvény.

Ezért persze nem is nagyon értem Hankó Faragó Miklóst, amikor felismeri ennek a törvénynek a súlyosságát, de utána maga mondja el, hogy szerinte milyen jó lesz, mert kevesebbszer kell törvénykezni, hiszen az a négyszáz törvény, amit módosít - gyakorlatilag közel négyszáz, aki ezt megszámolta, én nem... (Dr. Répássy Róbert: Nem, háromszáz! - Dr. Hankó Faragó Miklós: Háromszáz!) Jó, maradjunk háromszáznál, az is egy szép szám azért! Ma háromszáz törvényt módosítunk ezzel az egy benyújtott törvénymódosítással, az se semmi, mondhatnánk, most már szabadabb fogalmazást megengedve este fél 11-kor. Ezek mögött micsoda hatalmas hétköznapi következmények állnak majd az elkövetkezendő időszakban, ebből majd fogok idézni, lehetőségem szerint valamelyest volt időm betekinteni a mezőgazdaság és háttérintézményeinek a felszámolásába, mert ez a törvény azt is teszi.

De mit tesz még ez a törvény? Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak egy hihetetlen hatalmat ad csendesen, titkosan. Innentől kezdve az összes intézmény - és nevesíti, hogy mely miniszter miért felelős, és milyen intézmények állnak mögötte -, ezekkel az intézményekkel többé az Igazságügyi Minisztérium beleszólása nélkül, ha jól értelmezem, nem tehetnek semmit, majd mindig hozzájuk kell elszaladni véleményezésre, hogy hoppá, szeretném módosítani annak a törvénynek az egyik pontját, amit önök tetszettek benyújtani. Igaz, önök abszolút nem értenek hozzá, mert fogalmuk nincs, hogy mit csinálnak a szőlészeti, borászati kutatóintézetekben, ott most kellene ám nekünk valamit csinálni, és ezért az FVM-nél, vagyis a mezőgazdaságért felelős miniszter majd a minisztérium vezetőjeként szeretne valamit tenni. Persze, most már nem önálló törvényként, mint ahogy szabályozta eddig - és majd felsorolom, hogy hány intézet munkáját és háttérintézet munkáját szabályozta eddig az FVM környezetében törvény -, most már majd egy rendeleti úton, de mondhatnánk, egy házszabállyal vagy egy szmsz-szel vagy éppen egy grundfocicsapat belső szabályzata alapján országos hatáskörű intézmények szabályozását innentől kezdve el lehet végezni.

Tehát többet nem jelölhetünk ki stratégiát, irányvonalat. Tényleg, mit is várnánk, ahogy Medgyasszay László itt feltette a kérdést, a növényegészségügy, az állategészségügy, az élelmiszer-biztonság területén? Ezeket törvényben fogalmaztuk meg, pontosan azért, hogy stratégiát, célt jelöljünk ki, hogy Magyarországnak ezek érdekei.

Ezen belül természetesen lehet rendelettel a hétköznapi eseményeket szabályozni, de ezek most innentől egy pillanat alatt elvesznek. És aztán majd panaszkodunk arra, hogy naponta tonnaszámra találnak - és ez csak a jéghegy csúcsa - a most még működő hatóságok emberi fogyasztásra nem alkalmas élelmiszereket? Amikor nem tudjuk nekik majd a stratégiai irányt kijelölni, mert esetleg az Igazságügyi Minisztérium szabályozása által egy rendeleti szintre lesüllyesztettük ezeknek az intézeteknek a szabályozását? Én csak felvillantok néhány esetet, amivel szeretném érzékeltetni - Hankó Faragó Miklóssal egyetértve -, hogy milyen súlyú törvényről van szó.

Ahogy Répássy Róbert vezérszónokként a Fidesz képviseletében elmondta: igen, a kétharmados törvényeknél a kormány ilyen értelmű szabadságát megadtuk. De nem az olyan értelműt, hogy szétverjük a teljes magyar intézményi háttért! És most nem beszélek a környezetvédelemhez tartozó, a munkaügyhöz, a szociális világhoz tartozó intézmények hátteréről, amiről már egy-két interpelláció és napirend előtti felszólalás elhangzott mostanában. Akkor kezdték el érzékelni, valamiért jelezték, hogy bezár a munkaügyi központ ott nálunk. Nem tudták, hogy miért, csak érzékelte a képviselő. Itt az alapja, ez a négyszáz oldal, csak nem volt idejük a képviselőknek elolvasni, mert körülbelül 8-10 ezer oldal környékén tartunk, ami a mai törvénykezésben és a holnapi, keddi törvénykezésben elolvasásra várt volna a képviselőknél.

De nézzük csak a mezőgazdaságot! A mezőgazdaságnál csak tételesen felsorolom - és még sajnos hagyok ki - olyan intézményeket, olyan rendszereket, amiket innentől kezdve törvény nem szabályoz, mert önök ezt most megszüntetik. A fővárosi és az összes megyei növény- és talajvédelmi szolgálat; a növény- és talajvédelmi központi szolgálat; a megyei földművelésügyi hivatalok; a fővárosi és megyei állat-egészségügyi állomások; Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet; Állami Erdészeti Szolgálat; Földművelésügyi Költségvetési Iroda; Országos Borminősítő Intézet; Állatgyógyászati Oltóanyag-, Gyógyszer- és Takarmány-ellenőrző Intézet; Országos Állat-egészségügyi Intézet; Országos Élelmiszer-vizsgáló Intézet; kutatóintézeti hátterek, például a szőlészeti, borászati kutatóintézetek, négy van ilyen Magyarországon.

Egy nagyon érdekes folyamat indult el 2004-ben, amikor a minisztérium - mezőgazdaságról beszélek - kiszervezte magából az MVH-t, gyakorlatilag az operatív irányító testületet, ezzel gyakorlatilag fél munkát adva már a minisztériumnak. És megmaradtak a szakigazgatási szervek. Ezeket a szakigazgatási szerveket most az Igazságügyi és Rendvédelmi Minisztérium egyetlenegy törvénytervezettel kiszervezi az FVM-ből. Tessék mondani, mi marad ezek után az FVM-ben? Tehát 2004-ben kiszervezték az operatív működő, irányító csapatot, ez lett az MVH, azok ma hétköznapi kapcsolatban vannak a gazdálkodókkal, és most pedig kiszervezik alóluk a szakigazgatási rendszert. Innentől kezdve az FVM mint minisztérium megszűnt, kiürült. Politikai főtudorként megmaradhat, de egyszerűen nem látom, hogy mit fog ezek után csinálni.

De milyen lesz az új felállás az FVM környezetében lévő háttérintézményeknél? Úgy néz ki, lesz egy országos mezőgazdasági szakigazgatási hivatal. Ilyen még nem volt. Ennek lesz egy új elnöke, aki államtitkári rangban lesz, ha jól tudjuk. És lesznek annyian alelnökök szakállamtitkári rangban, ahány az eddigi, az előbb felsorolt 11-12 országos hatáskörű intézmény volt az FVM mögött. Akkor kérdezem én: mit is egyszerűsítettünk így? Tehát létrehoztunk egy új rendszert. Nade ez nem elég, létrehozzuk ugyanezeknek a megyei rendszerét is. A megyei rendszert majd úgy nevezik, hogy megyei szakigazgatási hivatal. Ennek a megyében kineveznek egy főigazgatót. Eddig ilyen nem volt; majd a főigazgató alá annyi igazgatót, ahány szakigazgatási szerv abban a megyében működik.

Szeretném érzékeltetni, a kormány kezében óriási lehetőség van, ugyanis elnöknek és alelnököknek és különösen a megyei főigazgatóknak itt lehet a bukott kormánypárti politikusokat berakni minden további egyeztetés nélkül, mert kinevezéssel jár. Egy rettentő jó bújóhely innentől kezdve, mint említettem, a bukott kormánypárti képviselőknek így az önkormányzati választások után.

Véleményem szerint aztán elég komoly gond lesz, hogy ki is fogja vezetni ezt az országos mezőgazdasági szakigazgatási hivatalt, mert ennek a hivatalnak kétszer, ötször, tízszer akkora súlya lesz, mint magának az FVM-nek, amely alól mindent kiszerveztek. Elgondolkodtató, hogy ki lesz ennek a vezetője. Nem véletlen, ahogy halljuk, hogy megindultak a találgatások, hogy maga Gráf József is szívesebben menne arrafelé, és elkerülné a politikai támadásokat. De lehet hogy Benedek Fülöp, aki magának szervezve talán egy jó új helyzetet alakít ki. (Dr. Géczi József Alajos: Ez nincs a törvényjavaslatban!) Nade, hogy mit csinálna akkor Gőgös Zoltán szegény? Nem tudjuk.

Elnök úr, most befejezve a tízperces felszólalásomat, második hozzászólást kérve majd folytatom. (Dr. Géczi József Alajos: Hoppá! - Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Megnyugtatott, képviselő úr. Salamon Lászlóé a szó. (Font Sándor felállva: Köszönöm.) Bocsásson meg, először adjuk meg a szót Salamon Lászlónak, és utána folytassa.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Elnök úr, ha ez egy összefüggő gondolatsort képez, én szívesen átengedem a lehetőséget, hogy fejezze be Font képviselő úr. (Dr. Géczi József Alajos: Nem, nem árt újragondolni kicsit!)

ELNÖK: Én úgy gondolom, hogy valóban adjunk egy kis gondolkodási időt a képviselő úrnak. (Font Sándor feláll. - Dr. Géczi József Alajos: Nem, hadd gondolja át kicsit!) Font képviselő úrra gondoltam.

Salamon képviselő úr, mondja a beszédét, legyen szíves! De ezek szerint visszavonta a jelentkezését?

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Nem, nem lépek vissza!

ELNÖK: Akkor tessék szíves lenni a felszólalását elmondani!

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalási módjáról kívánok beszélni, és arról a képtelen eljárásról, ami majd ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásához vezetni fog, illetőleg az oda vezető utat már láthatjuk most is.

(22.40)

Képviselőtársaim, akik az imént felszólaltak, szinte kivétel nélkül foglalkoztak ezzel a kérdéssel, bár ígéretes módon igyekeztek a törvényjavaslat egyes elemeinek a kibontására kísérletet tenni: Hankó Faragó Miklós képviselő úr a kormánypárti oldalról is igen visszafogottan, diplomatikusan kuriózumnak nevezte a törvényt - hát, ez valóban kuriózum a javából. Répássy képviselő úr csak utalt arra, hogy a bizottságban kemény kritikák hangzottak el, és - ha jól emlékszem - úgy fogalmazott az imént, hogy igen visszafogott lesz a törvényjavaslat kritikájában. De aztán fölerősödtek ezek a bíráló megjegyzések Hock képviselő úrnál, aki ugyan másokat idézve, de úgy látom, hogy egyetértve monstrumtörvényről és dinoszaurusz-törvényről beszélt, és nagyon világosan kimondta, amit én is gondolok és talán élesebben is megfogalmazandónak tartok, hogy itt a parlament tényleges szerepe ennél a törvényalkotásnál megkérdőjeleződhet. És aztán Font képviselő úr az imént azt a kifejezést használta, hogy ez a parlament megcsúfolása.

Igen, képviselőtársaim, ahogy ezt a törvényt a kormány előterjesztette, ahogy ezt a törvényt a parlament most tárgyalja és el fogja fogadni, az a parlament megcsúfolása, azt is mondhatnám, hogy része annak a folyamatnak, amit a parlament formálissá válásának, a parlament, a parlamentarizmus működése kiüresedésének lehet nevezni.

Nem elszigetelt jelenségről van szó sajnos, az utóbbi időben ez most már, úgy látszik, szokás lesz a Házban, meg kell barátkozni azzal - már aki tud, én nem -, hogy a parlamenti többség szervilis módon, bólogatójánosként fogadja el a törvényeket, és jó néhány törvényre - erre mindenképpen - jellemző, hogy azt sem tudja, hogy mit szavaz meg, mert ezt a törvényt ez alatt az idő alatt nem lehetett becsületesen, tisztességesen végigelemezni és kiértékelni.

Miről van szó, képviselőtársaim? Arról van szó - elhangzottak ezek az adatok -, hogy egy négyszáz oldalas és háromszáz törvényt módosító, háromszáz más törvényt módosító törvényjavaslatot tíz nappal ezelőtt, november 10-én, egy pénteki napon kaptunk kézhez. Négyszáz oldalas, ezt kellett tárgyalásra kész állapotban megismerni, tisztelt képviselőtársaim, és már hétfőn, három nap múlva például az alkotmányügyi bizottság ülésén erről vitatkozni. Ez vicc! Ez komolytalan! Ez méltatlan ahhoz, amit parlamentarizmusnak neveznek! Nem így képzelték azok, akik ezt az alkotmányos modellt százötven-kétszáz évvel ezelőtt megálmodták.

Nem igaz, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebben csak technikai jellegű módosítások szerepelnek. Egyébként ha csak technikai jellegű módosítások szerepelnének, akkor is módot kell adni arra az ellenzéknek - és szerintem a kormánypártoknak saját maguknak is, ha becsülik azt, amit itt csinálnak -, hogy a rendelkezéseket, a mégoly technikai rendelkezéseket is pontosan meg lehessen ismerni, végig lehessen követni, ne a kormánytisztviselők becsületszavára, hogy biztos úgy van, ahogy ő magyarázza úgy általában a törvényt a bizottsági ülésen, ne pusztán becsületszóra kelljen a parlamentnek valamire rábólintania.

De nemcsak technikai jellegű kérdések szerepelnek ebben a törvényben, például Hankó Faragó Miklós képviselőtársam nagyon is érdemi kérdésről beszélt, amikor a kormány üléseinek a dokumentálásával kapcsolatos rendelkezéseket kifogásolta, mellyel, megjegyzem, az adatvédelmi országgyűlési biztosnak is meggyűlt a baja, mármint ezekkel a rendelkezésekkel, és az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságánál találkozhattunk az adatvédelmi biztos kifogásokat tartalmazó levelével.

De idézhetek más rendelkezéseket is, tisztelt képviselőtársaim, amelyekből egyértelmű, hogy itt új rendelkezések beiktatásáról van szó, nem pusztán arról, hogy az egyik főhatóságot átírják egy másiknak a nevére, hogy úgy-ahogy hatásköröket el akarnak osztani. Megjegyzem: egyébként azoknak is lehet érdemi vonatkozása, tehát nem lehet ezeket sem pusztán technikai jellegűeknek minősíteni, hanem, mint mondtam, új jellegű rendelkezésekről van szó.

Nézzük például a törvényjavaslat 1. §-ának a (4) bekezdését! Idézem: a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény 26. §-a a következő új (9) bekezdéssel egészül ki, idézet: (9) bekezdés; a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott kormánybiztos e tevékenységét a Miniszterelnöki Hivatal politikai főtanácsadójaként látja el, ha munkáját díjazás ellenében végzi. Kérem szépen, ez egy új érdemi szabály!

Más: az 1. § (5) bekezdése, a kormány tagjai és államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény 31. §-át egészíti ki ez az (5) bekezdés egy új (6) bekezdéssel, idézem: a minisztert a rendelet kiadásában nem lehet helyettesíteni. Kérem szépen, ez egy nagyon lényeges, nagyon fontos alkotmányjogi szabály, ami itt megjelenik. Nem technikai jellegű szabály, hanem arról szól, hogy a miniszteri rendelet kiadására e rendelkezés értelmében csak a miniszter lesz jogosult, és más - minisztert helyettesítő jogkörben - jogszabályt nem alkothat. (Dr. Géczi József Alajos: De ez nem rossz!)

Az 1. § (7) bekezdését idézem, az pedig ugyancsak a kormány tagjai és államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény 71. §-át egészíti ki új (5) bekezdéssel, idézem: "A kormányhivatal tevékenységéről a (2) bekezdés c) pontjában meghatározottak szerint beszámol a kormánynak, valamint tájékoztatja az Országgyűlés feladatkörben érintett bizottságát, a tájékoztatást a kormányhivatal honlapján közzé kell tenni." Új rendelkezésről van szó.

Nem folytatom, tisztelt képviselőtársaim. Az imént Medgyasszay László képviselőtársam szerényen és az ő szokott rokonszenves modorában mentegette magát, mondta, hogy rendhagyó felszólalása volt. Mint hallottuk, az állategészségügyről és az élelmiszer-ellenőrzésről beszélt, és ő is érezte, ebben a megjegyzésben tükröződött, hogy egy ilyen áttekinthetetlen és kezelhetetlen törvényjavaslatban ő egyvalamit kiválaszt. Mert valóban, ahogy ő erről beszélt, más beszélhetett volna a bűnügyi nyilvántartásról, a biztosításról, a frekvenciagazdálkodásról vagy az építésügyi igazgatás kérdéseiről, bármiről, mondhatnám, ami az államigazgatási tevékenységgel kapcsolatban valakinek eszébe juthat.

Volnának egyébként megfelelő technikák, illetőleg vannak megfelelő technikák arra nézve, hogy egy áttekinthetetlen törvényjavaslatot áttekinthetővé tegyünk több javaslat formájában, például - ez csak az egyik lehetőség - kivételes eljárásban is meg lehetne sok mindent tárgyalni, és meg lehetne oldani az áttekinthetőséget és a gyorsaságot is. De úgy tűnik, és az emberben az a gyanú merül fel, hogy szándékos ez a dolog, hogy ne lehessen a törvényalkotásnak igazából megismernie, megtárgyalnia azt a kérdést, és az ehhez szükséges elemző, a szakértők részvételével történő megfontolt mérlegelését a döntés előtt meghozni.

Tisztelt Országgyűlés! Így, ebben a formában ez a törvényjavaslat a terjedelme, rendelkezéseinek fontossága folytán, továbbá a tárgyalására biztosított idő komolytalan rövid volta tekintetében alkalmatlan tárgyalásra és elfogadásra, a Kereszténydemokrata Néppárt már csak ebből az okból sem fogja ezt a törvényjavaslatot támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(22.50)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Répássy Róbert képviselő úrnak.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Csak egy rövid megjegyzéssel akarok csatlakozni Salamon Lászlóhoz, mert alapvetően ő egy eljárásjogi kifogást vetett ennek a törvényjavaslatnak a szemére, illetve a benyújtás módja tekintetében fogalmazott meg ilyen kritikákat.

Ha megnézzük azt az ütemezést - azért mégiscsak elgondolkodtató -, hogy az első Gyurcsány-kormány és a második Gyurcsány-kormány is hogyan nyújtja be a törvényjavaslatait, akkor látható, hogy általában az ülésszakok első felében nem csinál semmit a Gyurcsány-kormány, egészen pontosan azt csinálja, hogy a miniszterelnök itt minden hétfő délután egy színpadot kreál a parlamentből, és díszletként itt ülünk, már aki itt ül, és hallgatja az ő felszólalásait, majd utána, amikor törvényhozói munkát kellene végezni, a kormány ilyen harmincas-negyvenes dömpingben nyújtja be a törvényjavaslatokat.

Most nézzék meg például, hogy a mai napirenden vagy a holnapi napirenden hány törvényjavaslat szerepel, és nézzék meg, hogy milyen horderejű kérdésekről van szó. Ennek két oka lehet. Az egyik oka egy hihetetlen trehányság, vagy olyan fejetlenség és kormányzati semmittevés magyarázza ezt, hogy nem csinálnak semmit két hónapig, utána pedig ráöntik a parlamentre a törvényjavaslatot - ez az egyik lehetőség. A másik lehetőség az, hogy egy tudatos törvényhozási taktikáról van szó, arról van szó, hogy például a költségvetésben rejlő megszorító intézkedésekről még kevesebbet beszéljen a politika és a közélet, minél kevesebb hang hallatszódjon a megszorító intézkedésekről, ezért különböző kisebb-nagyobb fajsúlyú törvényekkel próbálják elfedni a megszorító intézkedések hatását.

De egy a lényeg, mindegy, hogy most milyen okból önti ránk a kormány ezeket a törvényjavaslatokat, az a lényeg, ahogy a Salamon László fogalmazott: érdemben ilyen horderejű törvényjavaslatokat nem tud a parlament kitárgyalni, és ha az Országgyűlés kormánypárti képviselői sem állnak ennek ellent, akkor bizony valóban egy törvénygyárrá fog silányodni a parlament, ha már most nem az. Nem tudom, hogy esetleg nem a jövőbe, hanem a múltba kell-e helyeznem ezt a törvénygyár kifejezést, de a lényeg az, hogy ebben a tárgyalási menetben egyszerűen nem kezelhetőek, nem tárgyalhatóak ezek a törvények.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Most ismét Font Sándor képviselő úré a szó.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ott hagytam abba, hogy az FVM-ből 2004-ben kikerült az MVH, ezzel gyakorlatilag az operatív rendszert vitték ki, most pedig 2007 januárjától kiviszik a szakigazgatási rendszert országos mezőgazdasági szakigazgatási hivatal néven. De itt a folyamat még állt meg, merthogy információim szerint 2007 júniusában a teljes földhivatali rendszer csatlakozik az országos mezőgazdasági szakigazgatási hivatalhoz - erről már azért a hétköznapi embernek is van fogalma, hogy mi az, hogy földhivatal -, és utána jön a nagy falat, 2008, amikor az MVH-t beintegrálják az országos mezőgazdasági szakigazgatási hivatalba. Na, most akkor hova is jutottunk? Létrehozták az új FVM-et, minden most már benne van, kivéve a miniszterét és a politikai apparátusát, de ez az új FVM nem tartozik a parlament felügyelete alá, merthogy egy szakigazgatási hivatalba kivittek most már mindent az FVM-ből, ami létezett.

Hogy ennek a hétköznapi jeleit próbáljam érzékeltetni, ezért két példát szeretnék itt bemutatni. Az egyik a Bács-Kiskun Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, ennek a szolgálatnak én ügyfele vagyok. Azért vagyok ügyfele, mert azoknak a gazdálkodóknak, akik pályázat útján részt vettek agrár-környezetgazdálkodási pályázaton, a gazdálkodás megkezdésének évében - ez egy ötéves pályázat - és a gazdálkodás befejezési évében, tehát az ötödik évben is talajmintát kell venni meghatározott, nagyon rafinált helyekről, mélység 30 és 60 centiméter, keresztbe-kasul húzva vonalakat a területen, nem részletezem, ezt be kell küldeni a talajvédelmi szolgálathoz. Azért kell beküldeni, mert ez a szolgálat megnézi a beltartalmi értékeit ennek a földnek mindenféle paraméterével, megnézi öt év múlva is, és megnézi, hogy helyesen gazdálkodtam-e, nem használtam-e olyan szereket, ami tilos, és visszapótoltam-e azt a tápanyagot, amit közben a gazdálkodás során kivettünk a földből. Ez egy logikus dolog?

Ez a Bács-Kiskun Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat néhány héttel ezelőtt arról értesít: "Tisztelt Cím!" - ez én vagyok - "Értesítem, hogy az FVM növény- és talajvédelmi főosztály vezetője a miniszter jogkörében eljárva a Bács-Kiskun Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat talajvédelmi laboratóriumát megszüntette, illetve azt onnan" - most figyeljenek! - "kiszervezte. A kiszervezés következtében a laboratórium működését a továbbiakban az SGS Hungária Kft., Budapest, Sirály utca 4. látja el eredeti helyen, változatlan feltételekkel és minőségben." Felháborító!

Mint ahogy az előbb említettem, minden gazdálkodónak, aki az agrár-környezetgazdálkodásban részt vesz, kötelező a laboratóriumi mintát elvinni a talajvédelmi szolgálathoz. Tessenek elképzelni akkor, hogy körülbelül hány ügyfele van ennek a szolgálatnak! Ennek a szolgálatnak jelenleg több mint 200 millió forintos megrendelési állománya van. Ezt, amit az állam megrendelési állományként írt elő és az uniós követelések, egy az egyben az SGS Hungáriának - ne tévesszen meg senki a név, hogy Hungária, ez egy multinacionális világcég magyarországi leányvállalata -, ennek a cégnek egyetlen tollvonással több mint 200 millió forintos megrendelési állománnyal a kormány kiszervezte. Zseniális!

Egyet nem írtak azonban oda. Az igaz, hogy eredeti helyen változatlan feltételekkel és minőségben, de az árat elfelejtették ideírni, hogy az SGS Hungária innentől kezdve, majd amikor öt év múlva visszatérünk, és utána újra kezdjük az első és az ötödik évet, vajon milyen áron látja el nekünk ezt a talajvédelmi szolgálatot.

Hogy tovább felvillantsam, mit okoznak most önök az FVM környezetében; persze az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak halvány fogalma sincs arról, hogy mit okoz, nem tudhatja, hogy mi működik egy minisztérium szakigazgatási hálózatában. Ez maga a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet. Amellett, hogy ezt 1896-ban alapították, Magyarország egyik legrégebbi intézete - tartok tőle, hogy van nagyon sok híres kutatója és eredményes szőlőfajtája, amit most itt fel tudnék sorolni, de most nem ez a lényeg -, többek között ennek az intézetnek van például egy tarcali pincéje, és abban a pincében Magyarország legértékesebb tokaji aszú borait tárolják. Az értékét számtani értéken számolva most olyan 12-15 milliárd forintra teszik, könyvviteli értéken néhány száz millió forint.

Nagyon izgatottá tett engem ez a kérdés: vajon kinek tetszett meg a tarcali pince? Hova szervezik ki? Mert minekutána a szőlészeti-borászati kutatóintézeteket most a leíratok alapján vagy privatizálják - egyik szempont -, vagy pedig hozzácsatolják egy oktatási intézményhez, ki nézte ki magának az FVM kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetét és annak a tarcali pincéjét? Nagyon izgalmas kérdés. És hány száz millió forintért veszi meg a számomra felbecsülhetetlen értékű, de napi értéken 12-15 milliárd forint értékű borkészletét? Aztán nézzük az egri kutatóintézetet! Vajon Magda Sándor gyöngyösi iskolájához csatolják, ő nézte ki magának, vagy pedig az egri főiskolához fogják csatolni?

A nyáron Dunaföldváron voltunk, ahol a Bács megyei, kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet által felügyelt, csemegeszőlőt előállító telep és bemutatótelep van. Ott találkoztam egy szlovákiai magyar úriemberrel, aki elmondta, hogy minden szlovák csemegeszőlőfajtának ő a fajtatulajdonosa. Tudják, hogy miért? Mert Szlovákiában, Pozsony mellett egy magyar alapítású szőlészeti és borászati kutatóintézet volt. Ezt Szlovákia már önálló államként felszámolta, hordott szét mindenki mindent, persze elsősorban az eszközöket, és ami ingatlanokra, épületekre rá tudták tenni a kezüket az akkori privatizőrök, mert azok látszottak izgalmasnak. Volt egy személy, ez a szlovákiai magyar, aki azt a százéves tudást próbálta megmenteni ebből a kutatóintézetből. Kiment szépen a telepre, és egyenként - mert ott kutató volt, és tudta, hogy az ősök száz éven keresztül mit hagytak ott rá, tárgyiasult formában ott volt a szőlősorban - elkezdte szépen kiszedni, és a saját kertjében elültetni, újra nevesíteni őket, és újra fajtajogot bejegyezni. Ezzel az alannyal kísérletezünk most mi, magyarok, mert volt szíves áthozni, és Dunaföldváron a löszös oldalon, a Duna másik oldalán ideálisabb felületet találni, és nézni, kutatni, hogy például az olasz csemegeszőlőkkel hogyan tudunk konkurens terméket előállítani. Harminc-negyven fajta ott van, és itt állunk annak a lehetőségnek a szélén, hogy igen, Magyarország egy nagyon speciális területen, a csemegeszőlő területén az egyedüli, ma még verhetetlen Olaszországgal szembe tud szállni.

De ennek az volt az előzménye, hogy szétverték a magyar alapítású, Pozsony melletti kutatóintézetet. Ilyen helyzet elé állították most természetesen itt, Magyarországon is a négy magyar szőlészeti-borászati kutatóintézetet.

(23.00)

És Wiener Györgytől kérdezném, ha adna választ, hogy mi alapján kéri most, hogy holnap estig a házelnök javasolja a módosító indítványok beadását. Répássy Róbert kezdeményezésére a Ház az ülésnap megkezdésekor kérte, hogy ma csak a vezérszónoklatok hangozzanak el, és legyen időnk egy ilyen súlyú törvény - mint ahogy az összes hozzászóló említette - kitárgyalásához, és legyünk szívesek még időt adni erre. Most önök is rájöttek ara, hogy tényleg nem jó ezt egy nap alatt letárgyalni, tényleg kellene, hogy valaki döntsön ebben. De kérdezem én, jelölje meg már a Házszabály azon pontját, hogy a házelnök ezt elrendeli-e, minekutána döntöttünk a napirend elfogadásáról.

Nem lett volna etikusabb, Wiener úr, ha ön rábeszéli a frakciótársait, hogy fogadják már el a Fidesz-frakció és Répássy Róbert indítványát, hogy ne kelljen ilyen csúfos helyzet elé állítani a magyar parlamentet, hogy este 10 és 11 óra között letárgyaljuk 300 törvény módosítását? Azt hiszem, hogy ön is igazából ezt gondolta, csak megint a párthatalom ön fölött és ezt ön elfogadva döntött, és kénytelen-kelletlen most néhányan, négyen-öten tárgyaljuk ezt a törvényt este 11 órakor.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Még egy jelentkezőt látok. Wiener Györgyé a szó.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A vita részben formális vagy annak látszó kérdések irányába mozdult el. Mindenekelőtt az merült fel, hogy mennyi idő állt rendelkezésükre a képviselőknek ahhoz, hogy áttekintsék ezt a valóban monumentális méretű törvényjavaslatot.

Salamon képviselőtársam november 10-éről beszélt. Elfelejtkezett azonban arról - és én csak a jegyzőkönyvi hűség kedvéért utalok erre -, hogy a Magyar Országgyűlés honlapján ez a javaslat november 3-án megjelent. Tehát 17 nap állt rendelkezésre, ami természetesen egy ilyen törvényjavaslat esetében nem igazán hosszú idő, de mégis, elvileg lehetőséget biztosít arra, hogy át tudjuk nézni a javaslatot.

Nem minden képviselőnek kell ezt átnéznie, hiszen a parlamentben a képviselők között is kialakult egy munkamegosztás, létrejött egy szakosodás; nyilvánvaló, hogy azoknak a képviselőknek kell ezt megnézniük, akik államigazgatással, alkotmányjoggal foglalkoznak, és természetesen tárgyalniuk kell az egyes szakirányokban ismeretekkel rendelkező képviselőknek is, de az ő számukra csupán egy-egy fejezet feldolgozása jelent munkát. Kétségtelen, hogy sokat kellett olvasni, sokat kellett dolgozni. Magam is az elmúlt napokban kizárólag ezzel a törvényjavaslattal foglalkoztam.

Mi indított arra, hogy javasoljam, hogy ne ma legyen a zárónapja a módosító javaslatok benyújtásának, hanem a holnapi nap? Egész egyszerűen egy parlamenti szokásjog. Számtalan alkalommal előfordult, hogy az országgyűlési képviselők valamelyike ezt kérte a levezető elnöktől, aki most a házelnöki jogosítványokat gyakorolja, és az a szokás alakult ki, hogy ilyenkor ezt a lehetőséget biztosítják a képviselők számára.

Természetesen elvben lehetőség nyílt volna arra is, hogy tárgyaljuk a jövő héten is még ezt a törvényjavaslatot. Egyébkén a részletes vita alkalmat ad arra a benyújtott számtalan módosító indítvány miatt, hogy folytassuk a vitát, és tudjuk azt is jól, hogy a parlamentben kialakult egy olyan, házszabályellenes gyakorlat, amely szerint a részletes vitában, sokszor a záróvitában is visszatérnek azokra a kérdésekre, amelyek az általános vita témakörébe tartoznak.

Ennek következtében úgy ítélem meg, hogy nem zárjuk le ma az általános vita lezárásával az eszmecserét, hanem ezt a jövő héten folytatjuk, és egyben a bizottságokban is lehetőség nyílik a további munkára. Ennyit a formális kérdésekről, a rendelkezésre álló idő megítéléséről.

Áttérnék néhány tartalmi problémára. Hock Zoltán képviselőtársam azt fejtegette, hogy itt hiányzik a valódi legitimáció. Azt javasolnám Hock Zoltán képviselőtársamnak, hogy nézze meg nagyon alaposan az 50/1998. alkotmánybírósági határozatot és annak az indoklását is, különösen az indoklás 9. pontját.

Ez a 9. pont levezeti azt, miért is jogosult a kormány arra, hogy az alkotmány alapján éljen önálló szervezetalakítási jogával, amelyről ez a törvényjavaslat szól. Pontosan azért, mert vissza tudja vezetni a legitimációját, a támogatottságát a parlamentre, a parlament mögött pedig - a népszuverenitás elve alapján legalábbis elvileg - a népakarat húzódik meg. Ameddig ezt a láncolatot ki lehet mutatni, fejtegeti az Alkotmánybíróság határozatának az indoklása, addig legitimációs probléma nem merülhet fel, és természetesen legalitási, alkotmányossági probléma a szűkebben értelmezett alkotmányjogi értelemben sem állhat fenn.

Tehát megvan a megfelelő legitimációja a kormánynak ahhoz, hogy az államigazgatás szervezetrendszerét úgy alakítsa át, ahogy azt az alkotmány és a törvények keretei között szükségesnek tartja. Egyébként maga a parlament adja meg ezzel a törvénnyel, illetőleg a korábban elfogadott 2006. évi LVII. törvénnyel erre a felhatalmazást. Mint utaltam arra, tulajdonképpen ez a felhatalmazás már megtörtént, hiszen a 2006. évi LVII. törvény kimondja, hogy a központi hivatalokat kormányrendelettel kell létrehozni.

Felmerült az is több felszólalásban, hogy nem látjuk világosan, hogy milyen szervezetrendszer húzódik meg az egyes elnevezések mögött. Egyetlenegy példán bemutatnám - ezt megtettem egyébként az alkotmányügyi bizottság ülésén is -, hogy feltehetően milyen kormányzati szándékok húzódnak meg a névváltoztatások mögött. Vegyük elő a pénzügyi igazgatást, azért, mert ennek nem olyan bonyolult a szisztémája, nem olyan bonyolult a struktúrája, mint az agrárigazgatásnak.

Világosan láthatjuk, hogy megjelenik egy új fogalom, hogy állami adóhatóság. Azt is világosan látjuk, hogy eltűnnek a törvényekből olyan kategóriák, mint APEH, mint Szerencsejáték-felügyelet, mint Illetékhivatal - bár néhány helyen az illetékhivatal a törvényjavaslatban szerepel. Ebből pedig levonhatjuk azt a nagyon egyszerű következtetést, hogy az a szervezet, amelyet jelenleg Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak nevezünk, s amely az adóigazgatás centruma, magában fogja foglalni majd az illetékhivatalokat, és magában fogja majd foglalni a Szerencsejáték-felügyeletet is, amely jelenleg egyébként nem egyszerűen központi hivatal, hanem országos hatáskörű szerv. De miért országos hatáskörű szerv? Azért, mert egy 1991-es törvény hozta létre, és 1991-ben csak minisztériumok és országos hatáskörű szervek voltak; a 3333/1992. - egyébként titkos - kormányhatározat írta elő először azt, hogy országos hatáskörű szervek mellett központi hivatalok, illetőleg minisztériumi hivatalok is létrejöjjenek.

A közigazgatási racionalitás pedig megköveteli, hogy egy ilyen intézmény, amely szűk területen működik, mint a Szerencsejáték-felügyelet, ne egyszerűen országos hatáskörű szerv minőségében szűnjön meg, de ez egy olyan terület, ahol nincs szükség arra sem, hogy egy önálló központi hivatal működjön, lehetőség nyílik arra, hogy ez egy központi hivatal belső szervezeti egységeként folytassa tovább a tevékenységét.

Más ágazatok esetében szintén elvégezhetnénk ezt a levezetést. Egyébként Font képviselőtársam - amint tapasztaltam felszólalásai alapján - nagyon alaposan utánanézett annak, hogy milyen változások várhatóak az agrárigazgatás szférájában, de megítélésem szerint téved akkor, amikor arról beszél, hogy megszűnik a parlament ellenőrzési jogosítványa e téren, tudniillik a politikai felelősség a miniszterelnököt és kormánytagokat terheli.

(23.10)

Ebből pedig az következik, hogy ha a központi hivatal vagy bármilyen más központi vagy nem központi államigazgatási szerv tevékenységét kontrollálni kívánja az Országgyűlés, abban az esetben rendelkezésére állnak azok az eszközök, amelyek a politikai felelősség megállapítását lehetővé teszik. Tehát annak következtében, hogy kvázi kiszerveznek egy adott funkciókört a minisztériumból, és rábízzák egy központi hivatalra, legkevésbé sem szűnik meg az adott szervezetért és az adott szervezet tevékenységéért a kormánynak és mindenekelőtt a miniszterelnöknek a felelőssége.

Nagyon röviden utalnék arra is, amit Font képviselőtársam nagyon hosszasan fejtegetett, hogy ez a törvényjavaslat úgymond lehetővé teszi a kiszervezéseket. Eddig is voltak kiszervezések, valamennyi kormány alatt voltak ilyenek. Ez a törvényjavaslat nem erről szól, éppúgy, mint ahogy nem is az elbocsátásokról szól, hiszen az idén is voltak elbocsátások e törvényjavaslat nélkül is.

Világosan látnunk kell, hogy mi a törvényjavaslat célja. A törvényjavaslat célja az, hogy a régóta húzódó államigazgatási reformot megvalósítsa, azt az államigazgatási reformot, amelyet először 1992-ben az Antall-kormány tűzött ki célként, amellyel a Horn-kormány is foglalkozott, amely több kormányhatározatba foglaltak szerint felmerült az Orbán-kormány időszakában, s amelynek a folyamata megkezdődött Medgyessy Péter miniszterelnöksége alatt, tehát messze nem fejeződött be.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindössze erről a reformról van szó, nem elbocsátásokról és kiszervezésektől. Az e törvényjavaslat nélkül is megvalósítható.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Salamon Lászlóé a szó.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Wiener képviselő úr az alkotmányügyi bizottságban is elmondta, amikor kifogásoltuk a rövid időt, hogy nem november 10-én, hanem már november 3-án hozzá lehetett jutni ehhez a törvényhez, merthogy a számítógépen megjelent. Csak az is elhangzott a bizottság ülésén, hogy nem volt letölthető a törvény, mert lefagyott; ez egy akkora anyag, hogy a komputertechnika se alkalmas a dolog kezelésére és a közvetítésére. Egyébként, képviselő úr, és ha november 3-án jutottunk volna hozzá, akkor más a helyzet? Háromszáz törvény módosítását meg lehet tárgyalni, erre a tárgyalásra föl lehet készülni két hét, három hét, egy hónap alatt? Szakértők elemző munkáját lehet biztosítani? Ezt nem gondolják komolyan!

Egyébként mivel telt a múlt hét? Öt tárgyalási napunk volt itt a parlamentben, ebből három nap - csütörtök, péntek, szombat - költségvetési vita volt, ami valamennyi képviselő érdeklődési körébe kell hogy tartozzon, az egyéni választókerületekben lévő képviselőknek éppúgy, mint bármilyen szakterülettel foglalkozó képviselőknek. Ez a megoldás igenis elzárta annak a lehetőségét, hogy a képviselők ezzel a törvényjavaslattal megismerkedjenek. Ön kivétel. Kétségtelenül Répássy képviselő úr tudott arra időt szakítani, hogy annyit fölmérjen ebből a törvényből, amit itt elmondott, hogy hová fog ez a törvény vezetni, és milyen mögöttes célokat lát a törvény mellett, de a képviselők egésze számára ennek a törvénynek a megismerése nem volt lehetséges. Ennek a törvénynek a megtárgyalása és elfogadása, képviselő úr, nem felel meg egy demokratikus jogállam törvényalkotásával szemben támasztott követelménynek

ELNÖK: Répássy Róbert kér szót.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Wiener képviselő urat hallgatva a vita során már nem először azt érzem, hogy csapongunk a kodifikációs, jogtechnikai jellegű törvényjavaslat jelzőtől a nagyszabású államigazgatási reformig, és igazából már én se tudom eldönteni, hogy ez a törvényjavaslat micsoda. De talán egyszerűbb lett volna, ha azt teszi a kormány, amit javasoltam, hogy tegye mellé azokat a kormányrendeleteket, amelyek megmutatják számunkra, hogy milyen államigazgatási szervezetrendszert akarnak létrehozni. Mert ha ezt megtette volna a kormány... - én nem vagyok hajlandó elhinni azt, hogy van egy törvényjavaslat, amely január 1-jén lépne hatályba, és amely tulajdonképpen újonnan szabályozza az államigazgatási szervezetrendszert, és ennek a törvényjavaslatnak a végrehajtására a rendeletek nincsenek legalább tervezet formájában készen. Én ezt nem vagyok hajlandó elhinni. Ha meg így van, az nagy baj szerintem. Nagy baj, ha november 20-án még nincsenek készen azok a rendeletek, amelyeknek január 1-je után már a szervezetrendszert életre kellene hívniuk.

Ebből az egészből az következik szerintem, hogy nem véletlenek például az olyan feltételezések, amelyekről Font Sándor beszél, hogy tulajdonképpen hogyan fognak megszűnni ezek a hivatalok, és milyen esetleges hátsó szándékok vannak ezeknek a hivataloknak a megszüntetésével kapcsolatban. Ezeket a feltételezéseket mindaddig teljes joggal fel lehet vetni, ameddig a kormány nem teszi le az asztalra, hogy például az agrárigazgatásban milyen szervezetrendszer marad meg.

Most egy olyan vitában vagyunk, ahol például Wiener György a kormánypárti nézőpontból állandóan feltételezéseket mond el, de olyan feltételezéseket, amelyekkel szándékozik bennünket megnyugtatni. Mi pedig olyan feltételezéseket mondunk el, amelyek az aggályainkat tartalmazzák. Nem lett volna egyszerűbb, és nem lett volna tisztább, ha a kormány ideteszi azt a szervezetábrát, amely megmutatja, hogy hogyan fog működni a magyar közigazgatás ezek után?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Hock Zoltán következik.

HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Örülök, hogy egyetértett velem, és ugyanazt mondta, amit én mondtam, nevezetesen, én azt fogalmaztam meg az előző hozzászólásomban, hogy a kormány legitimitása nem közvetlenül a választóktól származik, a kormány legitimitása a parlamenttől származik. Ennek megfelelően Magyarország egy parlamentáris berendezkedésű ország, ezért azt gondolom, hogy igenis nagy hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a parlament ellenőrző jogosítványait, ha úgy tetszik, adott esetben befolyásolási lehetőségeit ne csorbítsuk, és ne szüntessük meg.

Amit képviselő úr mondott, az egy kormánypárti hiten alapul. Önök abból indulnak ki, hogy az önök által támogatott és legitimált kormány egyébként helyesen, szakszerűen, okszerűen és minden tekintetben adekvát módon fog eljárni. Csak nem számol ez a jogalkotási monstrum - ahogy önök fogalmaztak -, ez a joganyag az ellenzékkel, tudniillik mi vélhetően ilyen mértékben azért nem hiszünk abban, hogy a kormány minden tekintetben adekvát módon és okszerűen fog eljárni. Ezért igényeljük azt a lehetőséget, hogy adott esetben a kormányzati szerkezet tekintetében legalább a plenáris ülés adta lehetőségeken és kereteken belül elmondhassuk a véleményünket, hogy tudniillik ez a törvény pontosan azt vizionálja, hogy a kormány ezt követően saját hatáskörében kormányrendeletekkel gyakorlatilag kedvére átalakíthatja a kormányt, és ezzel alapvetően megfosztja a parlamentet attól a lehetőségétől, hogy ezt a folyamatot érdemben kontrollálja és befolyásolja.

A másik, ami izgalmas megjegyzés volt: ön azt mondta, hogy ez a törvény tulajdonképpen a 16 éve várt és húzódó közigazgatási reformról szól. Nos, azt gondolom, ha ez a közigazgatási reform, amit itt mi hatan-heten, késő este megtárgyalunk, és jövő héten szavaz a parlament róla, akkor isten óvja ezt az országot, a közigazgatást meg az ország polgárait is, mert abból sok minden ki fog sülni egyébként, csak félek, hogy semmi jó nem fog ebből következni.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Font Sándoré a szó.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Wiener György! Hogy oszlassam az ön által felvetett gondolatot, hogy nincs igaza Répássy Róbertnek, ez nem a leépítésről és nem az elbocsátásokról szól - persze azért csendesen megjegyzem, hogy de akkor miért csinálják, tessék mondani -, hogy erősítsem azt a gondolatot, ami mégiscsak Répássy Róbertet igazolja, egy mondatot idézek abból a levélből, amelyet múlt héten minden FVM megyei hivatalvezetője megkapott. Tudjuk, ezen megyei FVM-hivatalvezetők alá az összes szakigazgatási intézet gyakorlatilag betagozódik. Leírják nekik, hogy mit hogyan kellene átszervezni, és van ebben egy nyomtatott, bold betűkkel kiemelt, aláhúzott mondat: ehhez az eljáráshoz valamennyi szükséges intézkedés megtehető. Tessék majd értelmezni, vajon mit jelent egy ilyen szó, ha leírunk az FVM megyei hivatalvezetőinek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Wiener György következik.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Vitathatatlan, hogy zajlik egy államigazgatási létszámcsökkentés. Én nem arról beszéltem, hogy ilyen folyamat nincs.

(23.20)

Én arról beszéltem, hogy ez a folyamat e nélkül a törvényjavaslat nélkül is megvalósítható, és meg is valósul. Egyébként ilyen létszámcsökkentések a korábbi kormányok időszakában is előfordultak, de nem egy átfogó államigazgatási reform keretében.

Azon valóban lehet vitatkozni, hogy a parlamentben mennyi idő szükséges ahhoz, hogy az államigazgatási reform alapelveiről eszmecsere folyjon. Meg kell jegyeznem, hogy már most májusban is, tehát 2006. május végén is lezajlott erről egy vita, most is zajlik egy vita, jövő héten is lehetőség nyílik erre, mint a korábbi felszólalásomban erre már utaltam, tehát bizonyos idő rendelkezésre áll.

Font képviselőtársam feltette a költői kérdést, hogy mi ennek a változtatásnak a funkciója. Mindenekelőtt nem az, amire ő gondolt egy korábbi hosszabb előadásában, hogy új státusokat teremtsünk. (Font Sándor: Ez benne van.) Pont fordítva: a történet arról szól, hogy a korábbi vezetői státusok egy jelentős része éppen a lehetséges szervezeti összevonások következtében megszűnik, mert valóban előfordulhat az, hogy ha összevonunk egy szervezetet, akkor megnő a helyettesek száma, de ugyanakkor megszűnnek vezetői státusok, és ami mondjuk, a racionalitás szempontjából nem utolsó szempont, megszűnnek önálló ellátó, kiszolgáló szervezetek. Ezeknek az összevonása is biztosítható. Hozzá kell tennem, hogy ez járhat létszámcsökkentéssel, de ilyen összevonás akkor is lehetséges, ha nem fogadunk el egy ilyen törvényjavaslatot.

Nagyon röviden utaltam arra is, hogy ennek a javaslatnak hatalmas előnye, hogy egyszerre akarja végrehajtani a központi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a területi államigazgatás reformját. Ezt a szempontot is vegyük figyelembe, képviselőtársaim!

ELNÖK: Répássy Róberté a szó.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Nekem egyre jobban tetszik az, hogy Wiener képviselő úr mindig elmondja itt a Parlament falai között azokat a kormányzati szándékokat, feltárja, amelyeket egyébként maga az előterjesztő az expozéban például nem mondott el. Nekem ez nagyon tetszik, hogy a képviselő úr elmondja, hogy egy nagyszabású államigazgatási reformot készít elő ez a törvényjavaslat.

Most csak az jutott eszünkbe, és ezt kifogásolta egyébként Hock képviselőtársam is, hogy ez a bizonyos nagyszabású államigazgatási reform, ha jól értjük, ez után a törvény után már egy egyszerű kormányrendeleti vagy több kormányrendeleti szinten fog megvalósulni. Tehát kedves Wiener képviselőtársam, egy ilyen horderejű kérdésről, mint az államigazgatási reform, mi itt, a parlamentben nem fogunk vitatkozni, legfeljebb napirend előtti felszólalásokban fejthetjük ki a véleményünket, egy-két interpellációban kérdezhetünk rá, de valójában nekünk, parlamenti képviselőknek sem beleszólásunk, de még csak véleménynyilvánítási lehetőségünk sem lesz az államigazgatási reformról. Majd a kormány különböző jogalkotási, kodifikációs műhelyekben felállítja, létrehozza ezeket a kormányhivatalokat, ezeket az államigazgatási szerveket, megalkotja a kormányrendeleteket; bocsánat a kifejezésért, utána meg mindannyian nézünk, mint a moziban, hogy mi fog történni. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Mivel több jelentkezőt nem látok, megkérdezem Kondorosi Ferencet, kíván-e szólni. (Dr. Kondorosi Ferenc: Majd később.) Később kíván szólni.

Az indítványnak megfelelően az általános vitát nem ma, hanem holnap 17 órakor zárjuk le. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, ezért holnap döntjük el, hogy mikor folytatjuk a vitát.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1035. számon, az egészségügyi bizottság ajánlását pedig T/1035/39. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a törvényjavaslathoz érkezett módosító javaslatok közötti összefüggésekre figyelemmel a részletes vitát egy szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Kérdezem önöket, hogy egyetértenek-e ezzel. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Megállapítom, hogy az indítványt elfogadták.

Kérem a felszólalni kívánó képviselőket, hogy a felszólalásuk kezdetén jelezzék, a bizottsági ajánlás melyik pontjához kívánnak hozzászólni.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-43. pontjaira. Kérdezem, hogy kíván-e valaki ötperces időkeretben felszólalni. (Dr. Csáky András jelentkezik.)

Csáky Andrásé a szó.