Felszólalás adatai

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát és a vita egészét lezárom.

Államtitkár úr kíván-e szólni? (Juhász Gábor nemet int.) Nem. A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Soron következik a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Latorcai János és Salamon László képviselők önálló indítványát T/5121. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/5121/3. számon a honlapon megismerhetik.

(13.30)

Az előterjesztéshez egyetlen módosító javaslat érkezett, így a részletes vita egy szakaszban nyílik meg.

Megnyitom a vitát az ajánlás 1., 2. és 3. pontjaira. Kérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Nincs jelentkező. A részletes vitát lezárom.

Kérdezem az előterjesztőket, most vagy határozathozatal előtt kívánnak szólni. (Jelzésre:) Nem most.

A benyújtott módosító javaslatokkal ez esetben is várhatóan a következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvényjavaslat módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/5725. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/5725/5. számon a honlapon megismerhetik.

Indítványozom, hogy a részletes vitát két szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Az első szakaszban az ajánlás 1. és 4. pontja szerepel, amelyik az esküszöveg módosítását kezdeményezi, a második vitaszakaszban pedig a 2. és 3. pontokat vitatja meg az Országgyűlés, melyek jogtechnikai módosítást kezdeményeznek.

Aki ezzel az indítvánnyal egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Az Országgyűlés látható többsége elfogadta a javaslatot.

A felszólalási időkeret mindkét szakaszban hat perc. Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1. és 4. pontjára, és megadom a szót Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat benyújtásával a kormány célja az volt, hogy egy alkotmányellenes helyzetet megszüntessen, hiszen az Alkotmánybíróság két ez évi határozatával, a 9/2008. és a 14/2008. határozatával egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy alkotmányellenes az a helyzet, amely szerint az Országgyűlés Házszabálya olyan esküszöveget tartalmaz, amely alapján az Országgyűlés által megválasztott közjogi tisztségviselők esküt tesznek. Úgy gondolom, a törvényjavaslat megfelelően korrigálja ezt a helyzetet, az Alkotmánybíróság döntésének megfelelő szabályozást nyújtott be a kormány.

Boross Péter képviselő úr két módosító javaslatot nyújtott be, amely módosító javaslatok lényege arra irányul, hogy aki esküt tesz, ahogyan ezt eddig is mindenki tehette, aki esküt tett, az eskü szövegének elmondása legvégén meggyőződésétől függően az "Isten engem úgy segéljen!" mondattal fejezi be az esküt, vagy a mondatot nem mondja el. A törvényszöveg tartalmaz egy zárójeles, dőlt betűs kitételt, amely szerint a megválasztott önkormányzati tisztségviselő meggyőződése szerint választhatja, hogy mondja vagy nem mondja ezt a mondatot.

A képviselő úr elhagyást javasoló indítványa arról szól, hogy ez a döntési lehetőség szűnjön meg, s az eskü szövege egységesen, egyértelműen, kötelezően tartalmazza az "Isten engem úgy segéljen!" kitételt. Mi ezzel a módosító javaslattal nem tudunk egyetérteni, őszintén szólva nem is nagyon értem, ezt miért nyújtotta be a képviselő úr, hiszen ma is - és ha majd elfogadjuk a törvényt, azt követően is - bárkinek mindenféle korlátozás nélkül természetesen lehetősége lesz, hogy meggyőződése szerint ezt az utolsó mondatot kívánja-e a nyilvánosság előtt elmondani vagy nem kívánja elmondani. Kötelezővé tenni azonban véleményünk szerint nem lenne helyes, sőt úgy gondoljuk, egyértelműen ellentétes lenne a vallás- és lelkiismereti szabadság követelményeivel vagy az állam és az egyház elválasztására vonatkozó alkotmányos kötelezettségekkel.

Nagyon sokan vannak olyanok, akik nem mondanák el az eskü szövegét, hogyha ezt kötelezően el kellene mondaniuk, de természetesen sokan vannak olyanok is - és teljesen mindegy, hogy hányan vannak -, akik ragaszkodnak hozzá, hogy ezt a mondatot elmondhassák. Úgy gondolom, mindkét fél érdekét figyelembe kell és lehet is venni. Minden további nélkül tudunk olyan törvényi rendelkezést alkotni, amely szerint akár ez, akár az a választás szabadon gyakorolható az által, aki éppen esküt tesz. Nem is értem, miért fontos az, hogy a képviselő úr egyértelműen kötelezővé tegye, hogy csak ezt és ezt lehet.

Azzal semmilyen problémám nincs, hogy hivatkozik a történelmi hagyományokra, egyébként arra is, hogy a vegyes fogadalom az ésszerűséggel is ellentétes. Éppen az elmúlt hosszú-hosszú évek gyakorlata igazolja azt, hogy ebből semmilyen probléma nem adódott, még olyankor sem, amikor többen egymás mellett egyszerre tettek esküt, és néhányan alkalmazták ezt a kitételt, elmondták ezt a mondatot, néhányan pedig nem. Ilyen esetekben sem jelentett ez semmilyen problémát. (Dr. Boross Péter megérkezik.) Örülök, hogy közben Boross Péter képviselő úr is megjelent az ülésteremben.

Ezért úgy gondolom, erre a módosító javaslatra nincs szükség. Az a kívánalom, amit ő szeretne elérni, az teljesülhet, minden további nélkül bárki elmondhatja ezt a mondatot, és ebben senkit nem is kíván senki megakadályozni. Ugyanolyan hibát követnénk el, ha megtennénk, hogy megakadályozzuk, mintha kötelezővé tennénk.

Azt szeretném tehát kérni, hogy az Országgyűlés ezt a módosító javaslatot ne támogassa, mert akkor egyoldalúvá válik a törvény. Így egyébként - úgy gondolom - a fennálló helyzetet rögzítve, megfelelő törvényi szintű szabályozással az eskü szövegét problémamentesen tudjuk alkotmányosan, törvényi szinten szabályozni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Keller László tapsol.)

ELNÖK: Boross Péternek adom meg a szót.

DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én az általános vita keretében már kifejtettem azokat az érveket, amelyek miatt módosító javaslatomat benyújtottam. Ennek valóban az a lényege, hogy ne legyen a törvényben két helyen is szabadon választott gyakorlat az eskü befejező szövege, hanem kötelezően az "Isten engem úgy segéljen!" régies formulával fejeződjön be.

Úgy hiszem, a magyar nyelv ismeretében nem kell különösebb hangsúlyt adni önmagában annak sem, hogy mi a különbség az eskü és a fogadalom között. Óriási különbség van e két szó jelentése és jelentősége között, amit jól kifejez az "esküszegés" vagy a "fogadalomszegés" közti nagyon lényeges különbség. Tehát a magam részéről már önmagában ezért is csak egyféle szöveget tudok elképzelni, de azt nagyon nehezen, hogy nemcsak itt, a parlamentben, hanem bárhol másutt is, amikor valaki ünnepélyesen kötelezettséget vállal valamire, akkor az kétféle variációban hangozzék el. Nem hiszem - hogy árnyaltan fejezzem ki magam -, hogy nem látszik annak a sutasága, hogy mennyire befejezetlen ez a szöveg, amennyiben eskü helyett azzal a fogadalomtétellel zárja valaki.

De amire külön szeretném e helyt is felhívni a figyelmet: szokásaink, hagyományaink vannak; a nemzet történelmi tényező, történelmi létezés, és őrizzen meg mindent, azt, amit egykoron elődei oly ünnepélyesen kinyilvánítottak, őrizze meg legendáit, regéit, meséit, dalait, és senki ne próbálja ezektől megfosztani. Ez az "Isten engem úgy segéljen!" befejező szöveg önmagában a maga régies formájában kifejez egyfajta ünnepélyességet.

Én tudom, hogy most a jogalkotásban nem ez a döntő és kardinális kérdés, de csak arra utalok, hogy vagy van valakinek a belső érzelemvilágában megfelelő töltés arra, hogy felismerje ennek a jelentőségét, és amikor egy törvény úgyis előterjesztésre kerül, akkor annak megfelelően döntsön, vagy pedig nem.

(13.40)

Emlékeztetek még arra, hogy mikor született ez a kettősség, mikor született, milyen lelki halmazállapotban volt ez az ország közvetlenül a rendszerváltozás után, mi áradt a magyar közéletben, a hagyományainkkal és minden mással szemben - amire egykor, mikor én még egész ifjú voltam, büszkének kellett lenni, azt később szégyellni kellett. Negyven év van mögöttünk. Ennek a negyven évnek a termése, hogy egyáltalán itt két variációban kell esküt vagy fogadalmat tenni.

Tisztelt Ház! Nekem mély meggyőződésem, hogy aki átérzi ennek a vitának a mögöttes tartalmát, és hogy ez nagyobb jelentőségű, mint maga az előterjesztett törvénymódosító javaslat, biztos vagyok benne, hogy ha átérzi, akkor másképp viszonyul ahhoz, hogy magyarhonban, Magyarországon ma eleinktől örökölt szokás szerint esküt tegyünk le, amelyben fohászkodunk az égiekhez. Egyáltalán nem esik le a korona senki előtt, aki az Úr létét tagadja, netán ateista, hisz ezt a szokások erősítették meg a magyar hagyományokban, és annak több vonatkozásban is mégiscsak érzelmi indíttatásból is eleget kellene tenni. Én tehát ezért szeretném, ha a képviselők minél nagyobb többsége újragondolná ezt, és legalább azok a baloldalon elhelyezkedő képviselők, akik egyébként hozzáteszik ezt a zárószöveget az eskütételhez, legalább felszabadultan hadd szavazzanak saját véleményük és álláspontjuk szerint, ne már a pártregula mondja meg, hogy szabad az égiekhez fohászkodni, netán tilos. Én ezért fenntartom a javaslatomat, még egyszer mondom, azért, mert túlmutat a törvényjavaslat jelentőségén mindez.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 2. és 3. pontjára. Kérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Dr. Salamon László jelentkezik.) Salamon Lászlóé a szó.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat úgy indult eredetileg, hogy nem lesz itt különösebb vita rajta. Látjuk, hogy az első vitaszakaszban is felmerült egy kérdés, amely vita tárgyát képezi. A második vitaszakaszban általam előterjesztett módosító indítványok szerepelnek, az ajánlás 2. és 3. pontjában lévők, amelyekről nagyon röviden szót kell ejtenem.

Az ajánlás 2. pontjában szereplő módosító indítványom a törvényjavaslat logikájának a következetes végigvitelét szorgalmazza. Ugyanis a törvényjavaslat a jelenlegi formájában a választási bizottság tagjai számára nem biztosítaná azt a kettősséget, amely a törvényjavaslat alapfilozófiája, az eskü, illetve a fogadalom kettősségét. Ott a jelenlegi szöveg továbbra is csak esküről beszélne. Ezt a megoldást következetlennek tartjuk. Ha az Országgyűlés valóban abba az irányba lép, hogy más megoldandó jogi problémák mellett - mert azért hadd tegyem hozzá, e törvényjavaslat okát egy alkotmánybírósági határozat tartalmazza, az Alkotmánybíróság rendelkezett akként, hogy nem lehetséges, hogy a különböző esküformulák a Házszabályban szerepeljenek, alapvetőn ezt az alkotmányossági kérdést kívánja megoldani ezt a törvényjavaslat -, tehát ha már arra szánja el magát a törvényjavaslat, hogy az eskü és a fogadalom kettősségét megerősíti a magyar jogban elnevezés szerint is, hozzáteszem gondolatjelben, de facto ténylegesen ez a kettősség jelen van, itt minden eskütételen ezt látjuk, de ha ezt megerősíti elnevezésében is ez a törvényjavaslat, akkor legyen következetes, és akkor ez valósuljon meg a választási bizottság tagjait illetően is.

Tegnap az alkotmányügyi bizottságban valamiféle olyasmi érvelést hallottunk a kormánypárti oldalról, elzárkózva az én mostani felvetésemtől, hogy tulajdonképpen erre azért nincs szükség és lehetőség, mert a választási bizottság tagjaira nézve nem ez a törvény fog rendelkezni. Nem egészen világos még most sem számomra, hogy akkor melyik, és egyáltalán hogyan lesz rendezve ez a kérdés. Ez tehát az egyik módosító javaslatom kapcsán a mondanivalóm.

A másik módosító javaslat pedig a helyi önkormányzati képviselők, illetőleg polgármesterek tekintetében merül fel. Ott is egyrészt ez a kettősség kérdése az egyik eleme e módosító javaslatnak. A másik pedig az, hogy a mostani törvényjavaslat szerint, ha az önkormányzati képviselő vagy polgármester nem teszi le az esküt, akkor ennek semmi joghatása nincs, jogait továbbra is gyakorolhatja. Ezt nagyon furcsának tartom. Ha szabad, akkor előttünk mintaként a saját jogi státusunk áll. Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény világossá teszi, hogy ha a képviselő nem teszi le az esküt, akkor nem gyakorolhatja a képviselői jogait, és addig mellesleg tiszteletdíj sem jár neki. Nem értem, hogy miért kell ennek máshogy lennie az állami élet más szféráiban. A válasz az volt az alkotmányügyi bizottságban erre a felvetésre, hogy hát úgyis abban a feltételezésben vagyunk, hogy az esküt úgyis leteszi mindenki. Ez kétségtelenül így van, de a jogszabály szintjén - és ennek szerintem elvi és szimbolikus jelentősége van - világossá kell tenni szerintem, álláspontunk szerint, hogy az eskü vagy fogadalomtétel elmaradása a jogok gyakorlását akadályozza, különben teljesen kiüresedett és semmitmondó formulává válik az eskü vagy fogadalom, amelynek, úgy gondolom, így nem lenne már értelme. Nem tartom helyesnek, hogy ez a törvényjavaslat ebbe az irányba kíván lépést tenni.

Tisztelt Országgyűlés! Talán akik figyelik ezt a vitát, elgondolkodnak azon, hogy ilyen kérdéseken is vitatkozunk. Hát ha ez a törvényjavaslat tárgya, akkor nem tehetjük meg, hogy ezekről a kérdésekről ne beszéljünk. Nyilvánvalóan szimbolikus, jelképes súlya, de egyben néminemű közjogi súlya is van e kérdéseknek. Tehát nem tehetjük meg, hogy ne hozzuk szóba ezeket a problémákat, és ne vitatkozzunk róla. Ezt egyébként a helyzet értékeléseként tartottam fontosnak elmondani.

Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy az itt előadott indokaimra tekintettel mindkét módosító javaslatomat szíveskedjenek a szavazásnál támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Wiener Györgyé a szó.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Salamon László két módosító javaslatára reagálnék.

Az egyik módosító indítvány megpróbálja korrigálni a törvényjavaslat általa feltételezett hiányosságát, megítélésem szerint azonban ilyen hiányosság nem áll fenn. Kétségtelen, hogy a törvényjavaslat következtében kettősség lép fel abban a tekintetben, hogy másként alakul az eskü, illetve fogadalomtétel az Országgyűlés által megválasztott közjogi tisztségviselők esetében, és másként a helyi, az országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottsági és a területi választási bizottsági tagok, valamint a szavazatszámláló bizottsági tagok esetében. De a kettősség nemcsak ezen a területen áll fenn, hanem az esküszöveget illetően is. Ha az 1997. évi sokszor módosított C. törvény 28. § (1) bekezdésének második mondatát is elolvassuk, világosan láthatjuk azt, hogy ott utalás történik a törvény 1. számú mellékletére.

(13.50)

A választási szervezet tagjai esetében az 1. számú mellékletben foglalt esküszöveg marad továbbra is érvényes. Az országos választási bizottsági tagoknál viszont változás történik, mert ők azt az esküszöveget mondják el, amely a most benyújtott törvényjavaslatban szerepel. Ily módon valóban fennáll ez a kettősség, de nincs semmiféle joghézag. Az esküszöveg tartalma is eltér egymástól, nemcsak a megjelenési helye és a konkrét megfogalmazása. Tudniillik, az Országgyűlés által választott tisztségviselők esetében az eskü szövege a jogszabályok megtartására általában vonatkozik az alkotmányon kívül, míg az 1. számú mellékletben levő esküszöveg kizárólag a népszavazásra és népi kezdeményezésre vonatkozó előírások megtartását követeli meg az eskütevőtől.

Valószínű, hogy amikor majd a sokszor módosított 1997. évi C. törvény egy újabb revízió alá esik, és egy átfogó novellával sikerül a jelenkor viszonyaival összhangba hoznunk a jogi szabályozást, akkor az esküszöveget ott is módosítanunk kell, és módosítanunk kell azt a mostani látszólagos hiányosságot is, hogy nincs különbségtétel eskü és fogadalom között. Itt jegyzem meg, hogy jelenleg is, mint erre Salamon képviselőtársam is utalt, lehetőség nyílik arra, hogy vallásos esküszöveg hangozzék el, és természetesen arra is, hogy ilyen ne hangozzék el. Tehát érdemben ez a szabályozás nem okoz semmiféle problémát.

Átfogóbb jellegű kérdéskör az, amely a 3. ajánlási pontban szereplő módosító javaslattal összefüggésben jelenik meg. Az az elképzelés, amelyet Salamon képviselőtársam előterjeszt a módosító javaslatában, konstitutív jellegűvé teszi az esküt, mint ahogy egyébként erre ő is utalt, míg a jelenleg hatályos szabályozás az országgyűlési képviselők kivételével már mindenhol ezt deklaratív jellegűnek tartja, kivéve az önkormányzati képviselőket, illetőleg a polgármestereket.

Nem nyújtott be Salamon képviselőtársam módosító indítványt ahhoz a bekezdéshez, amely hatályon kívül helyezi a szintén többször módosított 1994. évi LXIV. törvénynek azon rendelkezését, amely szerint megszűnik a polgármester megbízatása, ha az esküt nem teszi le. Ennek a szakasznak a hatályon kívül helyezése is azt a célt szolgálja, hogy egy egységes rendszer jöjjön létre, és az eskünek, illetőleg fogadalomtételnek ne legyen jogi konstitutív ereje.

Itt jegyzem meg azt is, hogy az európai uniós szabályozások általában az eskü deklaratív, szimbolikus funkcióját hangsúlyozzák. Igaz, vannak ez alól kivételek is, így a cseh, illetőleg a szlovák alkotmány kimondja, hogy amennyiben a megválasztott köztársasági elnök az esküt nem teszi le, akkor úgy kell tekinteni a helyzetét, mint ha meg sem választották volna. Ez azonban csak két ország esetében jelentkező szabályozás, az általános alapelv az, hogy az eskünek nagyon nagy a jelentősége, de nincs jogi konstitutív hatálya.

Meg kell jegyeznem még azt is, hogy Magyarországon az 1945. évi XI. törvénycikk 6. §-a - amely egyébként először tett különbséget eskü és fogadalom között -, illetőleg az 1946. évi I. törvénycikk szintén 6. §-ának (2) bekezdése, amely ezt a különbségtételt fenntartotta, egyben az esküszöveg tartalmán módosított is, sem tulajdonított konstitutív erőt az esküszövegnek, szemben az 1920. évi I. törvénycikkel, amely szerint a kormányzó a hivatali tevékenységét csak akkor kezdheti meg, ha letette az esküt.

A modernebb felfogás tehát egyértelműen az, hogy az eskünek - mint előbb említettem - nagy a jelentősége, de abból a feltételezésből kiindulva, hogy az esküt a megválasztása után azonnal le kell tennie a megválasztott közjogi tisztségviselőnek - még mielőtt hivatalba lépett volna -, nem lehet az aktushoz konstitutív hatályt fűzni. Előbb történik meg általában az eskütétel, mint ahogy a hivatalba lépés megtörténne.

Meg kell még azt is jegyeznem, hogy természetesen a ma hatályos 2006. évi LVII. törvénynek az eskütételre vonatkozó rendelkezése és az alkotmányszöveg között is van egy technikai különbség; ezzel most nem kellene foglalkozni, csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg. Az alkotmány ugyanis azt mondja ki, hogy a kormány a miniszterek kinevezése után alakul meg, míg a 2006. évi LVII. törvény a miniszter eskütételét elvben előbbre hozza, a hivatalba lépés előttről beszél. Ez természetesen csak egy technikai probléma, a korrigálása nem e törvényjavaslat kapcsán, hanem az alkotmány szövegének szükségszerű átfésülésekor, finomításakor történhet csak meg.

Végezetül utalnom kell arra, hogy noha látszólag csak egy formális kérdéskörről van szó, a jogi szabályozás egységesítése ezen a területen is jelentős, és célszerű követni e téren is a nemzetközi sztenderdeket. Nagyon röviden utalnék ezzel összefüggésben Boross Péter korábbi miniszterelnök úr módosító javaslataira is, valóban van olyan európai alkotmány, amely kötelezően előírja a vallási esküt - ez az ír alkotmány -, és van egy olyan alkotmány, a német alkotmány, az úgynevezett Grundgesetz, amely alapszabálynak, alapelvnek tekinti a vallási esküt, de úgy fogalmaz, hogy elhagyható. És van két olyan alkotmány, az osztrák, illetőleg a lengyel, amely alternatív lehetőségeket biztosít. Számos más alkotmány nem foglalkozik az eskütétel vallási vonatkozásaival; és van olyan alkotmány is, például a francia, amely utalást sem tesz a köztársasági elnök eskütételére. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Ez esetben az én figyelmetlenségemet is megköszönheti, képviselő úr, mert másfél perccel sikerült túllépni a felszólalási időt.

Salamon László két percben kért szót.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Minél többet beszélünk erről - és Wiener képviselő úr felszólalása is ebbe a sorba áll be -, annál inkább az a meggyőződésem, hogy rosszul értékeltük egy-két héttel ezelőtt azt a helyzetet, hogy ez egy rutin törvényalkotás lesz. Nekem most már egyre inkább az a meggyőződésem, hogy ez az eskü-fogadalom kérdés és a kapcsolódó jogi problémák nincsenek kellően végiggondolva.

Megint elkövetett egy hibát a kormány. Mert abban maradtunk az egyeztetések során - különböző egyeztetéseken felmerült ez a kérdés -, hogy ennek az alkotmánybírósági határozatnak, ami arról szól, hogy ne a Házszabály tartalmazza ezt a kötelezettséget, hanem más jogszabályok, csak ennek tegyünk eleget, és ne bocsátkozzunk más kérdések taglalásába. Erre a kormány belehoz egy olyan elemet a dologba - nem vádként mondom, elfogadom, hogy jóhiszeműen -, ami nincs megfelelően végiggondolva, és megjegyzem: végigegyeztetve. Hát kétharmados törvényekre is van itt utalás, ha jól értem, képviselő úr, ugyebár a polgármester megbízatásának a megszűnése az önkormányzati törvényben szabályozott kérdés. De majd reagál rá, most én fejből gondolom ezt végig, lehet, hogy nem emlékszem pontosan.

Hogy a két percen belül maradjak: nekem most van egy felvetésem. Nem szorít minket az idő abban az értelemben, hogy két héten belül ebből törvénynek kell lenni. Azt a javaslatot teszem - ez nem ügyrendi javaslat, hanem, hogy úgy mondjam, politikai értelemben megfontolandó javaslat, amit, a frakcióvezetőkhöz eljutván, végiggondolhatnak a frakcióvezetések -, hogy tegyük félre ezt a kérdést, és vitassuk meg, egyeztessük azokat a problémákat, amiket, úgy látom, ennek a vitának a végéig nem tudtunk megnyugtatóan tisztázni, és ne kapkodjuk el ezt a dolgot.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre Wiener Györgyé a szó.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő egyfelől szorít minket, másfelől nem, tudniillik két határidővel állunk szemben. Az egyik egy június 30-ai határidő, a másik pedig egy december 31-ei. A június 30-ai határidő sürgető, a másik nyilvánvalóan nem.

Ami a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló többször módosított 1994. évi LXIV. Törvényt illeti, az feles, és ez a megszüntetési jog abban szerepel. Kétharmados a 2000. évi XCVI. törvény, amelyet egyébként nem kellett volna kétharmaddal elfogadni, de a parlament ily módon döntött róla, ennek következtében az is kétharmadossá vált. Ebből pedig az következik, hogy feles döntéssel hatályon kívül lehet helyezni azt a rendelkezést, amely szerint megszűnik a polgármesteri tisztség abban az esetben, ha nem teszi le az esküt.

Meg kell azt is jegyeznem, hogy a mai szabályozás sem igazán konstitutív, tudniillik azt mondja ki a Házszabály 8. §-ának (4) bekezdése, hogy a képviselő nem gyakorolhatja a jogait, nem veheti fel a tiszteletdíját, illetőleg a költségtérítését, és nem jogosult kedvezményekre.

(14.00)

De maga a jogviszonya létrejött. A jogászok, mint közismert, különbséget tudnak tenni aközött, hogy létrejön egy jogosultság, illetőleg hogy azt a jogosultságot lehet-e ténylegesen gyakorolni.

Tehát a ma hatályos szabályozás sem mondja ki azt, hogy bármiféle konstitutív ereje lenne az eskütételnek, kivéve a polgármestereknél, ahol ez megszüntetési okként szerepel, tudniillik az önkormányzati képviselők esetében is az a helyzet, hogy nem gyakorolhatja a jogait, de nem szűnik meg a képviselői megbízatása. Az összhangot kívánja megteremteni a különféle szabályozások között ez a törvényjavaslat, ennek következtében nem látok itt olyan komoly problémát, amellyel számolnunk kellene. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Kérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Mivel nincs jelentkező, a részletes vita e szakaszát és a vita egészét lezárom.

Kérdezem Juhász Gábor államtitkár urat, kíván-e szólni. Öné a szó.

JUHÁSZ GÁBOR igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen érdekes, parázs vita alakul ki, vagy mondjuk így parázs vita helyett, hogy többirányú, bölcs megközelítése ennek a kérdéskörnek.

Az eredeti célunk csak annyi volt, hogy orvosoljuk az Alkotmánybíróság határozataiban megállapított törvényhozói mulasztást, és egyúttal az egyes megválasztott közjogi tisztségviselők eskü-, illetve fogadalomtételi szabályai tekintetében egységes és átlátható rendszert alakítsunk ki. Ezért nem is célja a javaslatnak, hogy az Országgyűlés által választott közjogi tisztségviselők, valamint a polgármesterek, helyi önkormányzati képviselők körén túlmenően más eskütételre kötelezettek tekintetében is végrehajtsa a fogalmi egységesítést.

Azért a vitában elhangzottakra reagálva hadd mondjam el, hogy természetesen, ahogy Salamon képviselő úr felvetette, egyeztetni lehetséges, sőt szükséges, parlamenti képviselők között ez akár szakmai ártalomnak is tekinthető, de hogy nem haszontalan, abban mindenképpen biztos vagyok. Abban az értelemben, ha még eredményes is lesz az egyeztetés, nem látom semmi akadályát annak, hogy visszatérjünk az ezen túlmenő eskü, illetve fogadalom szabályozására is.

Viszont mivel most csak ezt a célt tűztük ki, hogy ennél a körnél teremtsünk egy tiszta és világos helyzetet, erre való tekintettel nem tudjuk támogatni Salamon képviselő úr módosító javaslatát, amelyben a helyi és a területi választási bizottsági tagok esetében módosítottuk volna a választási eljárási törvény hatályos szövegét is.

Salamon képviselő úr másik javaslata fenntartaná az önkormányzati képviselők eskütételének elmulasztása esetére a képviselői jogok gyakorlásának tilalmát - ahogy ön fogalmazott, furcsa. Nem furcsa ez, hiszen a magyar jogrendszer e tekintetben nem következetes. Hogy mondjak néhány példát is rá: ha az Országgyűlés által megválasztott magas közjogi tisztségviselők, mint például a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Alkotmánybíróság tagjai, a legfőbb ügyész vagy az országgyűlési biztosok esetében a törvények nem fűznek az eskü elmulasztásához ilyen jogkövetkezményt, indokolatlan a helyi önkormányzati képviselők esetében ezt a jogkövetkezményt fenntartani.

Másrészt szerintem is életszerűtlen, hogy a megválasztott önkormányzati képviselő megtagadja az eskütételt. A helyi közvéleményben várható erkölcsi rosszallás szerintem is nagyobb visszatartó erőt jelent, amely mellett nincs szükség a törvényben külön hátrányos jogkövetkezmény előírására.

(A jegyzői székben Nyakó Istvánt Gulyás József
váltja fel.)

Végezetül engedjék meg, hogy röviden reagáljak Boross Péter miniszterelnök úrnak az esküszöveggel kapcsolatos javaslatára. Megértem és át is érzem azt az érzelmi indíttatást, amivel itt a hozzászólását elmondta, sőt a saját esküimben én is általában hozzáteszem az "Isten engem úgy segéljen!" jelzőt. Ezzel csak utalnék arra, hogy mondókájának egy bizonyos részében utalt arra, hogy legalább azok a baloldali érzelműek szavazzák ezt meg, akik különben ezt szokták mondani.

Ugyanakkor szeretném önnek elmondani azt is, hogy a minisztériumunknak két következetes álláspontja kell legyen minden egyes kérdés kapcsán. Az egyik, hogy képviselnünk kell az Európai Unió jogrendszerét. Ez esetben erre bizony van egy jogeset, az Emberi Jogok Bírósága egy '99-es ítéletében San Marino esetében megállapította, hogy az állam keresztény hagyományai nem indokolhatják a lelkiismereti szabadság korlátozását, így vallási tartalmú eskü kötelezővé tételét.

A másik pedig a magyar alkotmányosság, amit képviselnünk kell. A magyar alkotmányban pedig az van, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság mint alapvető jog részeként garantált szabadsága, hogy a vallása és meggyőződése kinyilvánítását mellőzze.

Ezért azt tudom önnek mondani így a vita összefoglalójában, hogy miközben megértem, sőt érzelmileg el is fogadom, amit mond, a magyar és az európai jogállamiság talaján ez a módosító indítvány a mi véleményünk szerint nem befogadható.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy mindezekre való tekintettel a benyújtott javaslatot változtatás nélkül szíveskedjék támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)