Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nem jelentkezik senki.) Jelzést nem látok.

Tisztelt Ház! Megkérdezem Kondorosi Ferenc államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Kondorosi Ferenc jelzésére:) Nem kíván válaszolni. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Latorcai János és Rubovszky György - KDNP -, Varga Mihály és Répássy Róbert - Fidesz - képviselők önálló indítványát T/293. sorszámon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig T/293/2. sorszámon kapták kézhez. Emlékeztetem önöket, hogy legutóbbi ülésünkön az expozé, a bizottsági vélemények ismertetése és a vezérszónoklatok már elhangzottak.

Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, 10-10 perces időkeretben. Írásban előre jelentkezett Rubovszky György képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt. Megadom a szót, képviselő úr.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az idő előrehaladottságára figyelemmel rendkívül rövid leszek. Azért kértem szót a Kereszténydemokrata Néppárt nevében, mert az elmúlt ülésen a Kereszténydemokrata Néppárt nem tudott a vezérszónoklatok idején szót kérni.

Tisztelettel, fura helyzetben vagyunk, mert én most hozzászólok a törvényhez, holott a törvény előterjesztője is vagyok. Itt gyakorlatilag egyetlenegy, az elmúlt vita jegyzőkönyveit olvasva egyetlenegy kérdésre szeretnék csak kitérni. Jelesül arról van szó, hogy előterjesztésünk szerint az Országgyűlés az alkotmánymódosítással - és ez a módosítás leglényegesebb pontja - hozza létre a költségvetési tanácsot. Felmerült az a kérdés, hogy a költségvetési tanács felborítaná a magyar belső rendet és a költségvetéssel kapcsolatos jogalkotási folyamatot.

Hivatkoznak képviselőtársaim arra, hogy a költségvetési törvényjavaslat előzetes véleményezésének lehetősége adott az Állami Számvevőszék részére, és a Számvevőszék ezzel a jogával minden évben élt is. Ez igaz, képviselőtársaim, de ismerjük a számvevőszéki indítványokat, és ismerjük az indítványok sorsát. Tudjuk azt, hogy szinte nem fordult elő, hogy a költségvetés megalkotásakor az adott kormányon lévő pártok erre túl nagy súlyt fektettek volna. Ezért nagyon fontosnak tartjuk ennek a költségvetési tanácsnak a létrehozását, és különösen azért tartjuk ezt rendkívül fontosnak, mert ez a költségvetési tanács az előzetes véleményének megalkotását követően a törvény elfogadása után, még mielőtt a kihirdetésre sor kerülhetne, egy indítványt, egy javaslatot, egy véleményt tehet le a köztársasági elnök asztalára abból a célból, hogy a köztársasági elnöknek szakmai, kibontott szakmai érvek is rendelkezésére álljanak annak elbírálásánál, hogy a törvényt alá lehet-e írni, vagy vissza kell küldeni az Országgyűlésnek.

Nem hiszem, hogy bárkinek a fejében komolyan megfordulhat, hogy ezzel a kormány költségvetés-alkotási lehetősége szűkítve lenne. Itt kizárólag arról van szó, hogy ez egy olyan féket, egy olyan megfontolási kényszert vezetne be a folyamatba, ami megítélésem szerint mindenféleképpen a költségvetéssel kapcsolatos jogalkotás jobbításához vezetne. Ilyen körülmények között csupán csak ennek kibontása erejéig szerettem volna szót kérni.

Köszönöm szépen, és kérem a törvényjavaslat elfogadását.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szólásra jelentkezett Domokos László képviselő úr, Fidesz. Öné a szó, képviselő úr.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ugyan késő este vagyunk, és nem biztos, hogy mindenki kellő súlyával érzékeli ennek problémáját; az SZDSZ és a kormány részéről is úgy tűnik, hogy viszont valamiféle garanciarendszerben gondolkodik. Igen ám, de az a konvergenciabizottság, amelyet javasol a kormányzat, az SZDSZ, az a kormánynak egy újabb szervét hozza létre, ezért úgy éreztem, hogy a késő esti órák ellenére is mégiscsak meg kell indokolnom mint képviselőnek, hogy az előterjesztésben miért van szükség olyan új garanciákra, amelyek alapvetően egy független intézményként hoznák létre ezt az alkotmányban is rögzített független intézményt mint költségvetési tanácsot.

Azt gondolom, a független intézmények ma egy horgonyt, stabil pontot - mondhatnánk a szocialisták kedvenc szavával: biztonságot - jelentenek a gazdasági szereplők szemében. Ezért a független intézmények hasznosak a kormánynak is, a jó együttműködés meghozza gyümölcsét, az ellenállás vesztese pedig a kormány, közvetlenül pedig a polgárok, megítélésem szerint. A független intézményekkel való tartós együttműködést, a közös célok felé vezető döntéseket mindig megjutalmazzák a gazdaság szereplői is. Ennek nemcsak hazai, hanem nemzetközi tapasztalatai is ezt igazolják.

Az adóforintokkal való gazdálkodás esete nem nevezhető olyan célnak, amire külön intézménynek kellene ügyelnie. Az okos gazdálkodásra a mindenkori kormány kap felhatalmazást, a legnagyobb felelősséget ő viseli. Ha a kormány biztosítja az átláthatóságot, ellenőrizhetőséget és számonkérhetőséget, akkor ezek a szabályok képesek biztosítani a piac bizalmát. A kormány költségvetési gazdálkodása önmagában is hiteles lehet, ha sem tartósan, sem pedig nagymértékben nem tér el a közép- és hosszú távú céloktól. Ha ez nem így van, újra kell gondolni azokat a szabályokat, amelyek lehetővé tették, hogy esetleg nem akadályozták meg a kormányt a sorozatosan rossz döntések meghozatalában, a tartósan kedvezőtlen helyzet fenntartásában, a korlátok büntetlen átlépésében.

A Fidesz-KDNP-szövetség arra tesz javaslatot ezen törvényjavaslat és alkotmánymódosítás keretében, hogy több lépcsőben sikerüljön kiépíteni azokat a garanciákat, amelyek mentén a polgárok, a vállalkozások adóforintjaival hiteles gazdaságpolitikai pálya mentén átláthatóan, ellenőrizhetően és számonkérhetően folyjék a mindenkori költségvetés kialakítása. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez nem a második Gyurcsány-kormányt bilincsbe verő javaslat, intézmény, a furcsa éppen az, hogy neki volna a legnagyobb szüksége rá, hogy rövid úton bizalmat teremtsen a gazdasági szereplők szemében.

A hitelesség elvesztésének, a visszaszerzés kitolódásának kárát az egész ország fizeti a gyengébb árfolyamon és a tartósan magas kamatokon keresztül, aminek nagysága idén elérheti akár a 200 milliárd forintot. Ugye, a megszorító csomagban csak ebben az évben háromszáz-egyéhány milliárdról beszélnek, ez a bizalomvesztés csak ebben az évben megközelíti ennek nagyságrendjét, hiszen az adósságszolgálat többletterhe, illetve a később átgyűrűző inflációs veszteség még nagyobb lehet. Nem is beszélve a növekedési áldozatról, ami eléri majd a nemzeti jövedelem, a GDP 1,5-2 százalékát, ami elérheti az 500 milliárd forintot.

(21.50)

Ez a javaslat segíthet mind a mostani kormánynak, mind az országnak, de nem utolsósorban olyan korlátokat teremthet, amelyek megakadályozzák a következő kormányokat is abban, hogy az ország kárára költekezzenek a következő években. Sokszor felmerül, hogy miként jutott ide az ország, miért kellett jóléti illúziót teremteni, és már a miniszterelnök is azt mondja, hogy ezt kár volt. Azt gondolom, hogy egy normálisan működő országban nem kell ilyen illúziókeltésen dilemmázni, hanem egyszerűen olyan törvényi garanciákat kell teremteni, hogy ez létre se jöhessen, egyetlenegy kormányfőnek vagy kormánynak se legyen erre lehetősége.

Hogy mi van a költségvetésben, mi történt eddig, és hogy sikerült ide eljutni, annak egy külön fejezetét lehetne az elmúlt három-négy év költségvetési gazdálkodásából felidézni. Miért mondtak csődöt sorra az eddigi szabályozók? Miért váltak formálissá az államháztartási törvény korlátozó rendelkezései? Miért lehet minden szabályt félreértelmezni vagy felpuhítani? Emlékszünk - Göndör István is itt van -, hogy 2002 nyarán az államháztartási törvényből a pótköltségvetés intézményét hatályon kívül helyezték. Tulajdonképpen onnantól kezdve szabadult el a költségvetés költésének a lehetősége, és ma, amikor 11 százalék körüli hiányról beszélünk - ami esetlegesen elérhető korlát, de ami igazából már nem is korlát, hanem a világ egyik legnagyobb hiánya -, akkor sem lehet pótköltségvetést benyújtani. Nyilvánvaló, hogy ez a törvények teljes mértékű kitrükközése, mint ahogy különböző trükkök kialakításában igen jó volt az elmúlt években a kormány, nem úgy, mint a felelős gazdálkodás kialakításában.

Látom, hogy ez kételyeket ébresztett képviselőtársamban. Felidézem, hogy a törvényi szabályozás semmibevételével - ez az állatorvosi ló - milyen nevetséges állapotba hozta a parlament ellenőrző szerepét a kormányzat. Még ma is érvényben van az a 2003. évi CXVI. törvénye a Magyar Köztársaságnak, amely a 2004. évi költségvetésről és az államháztartás hároméves kereteiről szól. De hol vannak ezek a számok már, pedig ma erre törvény kötelezi a kormányt. S akkor illúziókról beszélünk! Ha a kormány betartaná a törvényt, akkor az illúziókeltés lehetősége se nyílt volna meg az elmúlt három évben. Idézem az 1. §-t: "A magyar gazdaság tartós növekedésének és versenyképessége erősítésének elősegítése érdekében a kormányzati szektor hiányának az adott évi költségvetési törvényben az államháztartás 8. § (4) bekezdése szerint számított mutatója a bruttó hazai termék, a GDP 2004-ben 3,8 százalékát, 2005-ben 2,8 százalékát, 2006-ban pedig 2,5 százalékát nem haladhatja meg." Ez a paragrafus, mint említettem, még ma is érvényben van, ma is törvény kötelezi önöket erre.

Megkérdezhetnénk joggal és az állampolgárok meg is kérdezik, mégis hogy történhetett ez meg. Azt gondoljuk, nekünk azt kell kezdeményeznünk, hogy egy olyan független szervezet próbálja meg a kormányzatot a megfelelő irányba terelni, mint a költségvetési tanács. Azt elfogadjuk, hogy nem ez lenne ennek az egyetlen eleme, de mindenképpen egy alkotmányosan rögzített, a mindenkori kormányra vonatkozó követelmény, amely a végén azt eredményezhetné, ami mindannyiunk célja, hogy a költségvetési törvények is betartásra kerüljenek. Hiszen a mai költségvetési és egyéb, a költségvetést szabályozó törvények már nem elegendők, a hitelességet kívülről is biztosítani kell a gazdaság működése érdekében.

S akkor Kornai Jánost idézem, akit előszeretettel szeretnek idézni, ő azt mondta, nem az a kérdés, hogy 2006-ot követően milyen intézkedéseket fognak tenni, hanem az, hogy tudnak-e mellé kellő hitelességet teremteni. Úgy tűnik, már külföldön sem elég az a kommunikációs erő, ami egyre inkább Magyarországon sem, hogy elhiggyék, a kormány képes cselekedni. Ezért gondoljuk úgy, hogy egy független intézmény jól betöltheti ezt a garanciateremtő szerepét, és a költségvetés átláthatóbbá s meggyőzőbbé válhat a következő évtől ennek az intézménynek a működésével, a kisebb hiány pedig alacsonyabb adóterheket jelent az ország egésze számára.

Ennek az elvetése nyilván ezek ellenkezőjét jelentheti, ideges és bizonytalan piaci környezetet, sérülékeny gazdaságot, a hiteltelen gazdaságpolitika extra terheit pedig - mint ahogy idéztem - 100 milliárdos nagyságrendekben mindenki meg fogja fizetni, és ezáltal egy magasan tartott adórendszerrel versenyképtelenné teszik a magyar gazdaságot. Ebben kérem együttműködő szándékukat a későbbiekben, a törvény elfogadásakor.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Hozzászólásra következik Wiener György képviselő úr, MSZP.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A vita egy újabb szakaszába lépett. A vezérszónoki körben már elhangzottak a kormánypárti ellenérvek és az ellenzéki érvek a költségvetési tanács felállítása kapcsán. Világosan látnunk kell, hogy nem egy egyszerű változtatásról lenne szó. Abban egyetértek az előttem felszólaló fideszes és KDNP-s képviselőtársaimmal, hogy nem egyszerűen a mostani kormány esetében jelentene ez nagyon komoly változtatást, hanem - mint erre vezérszónoki felszólalásomban már utaltam - az alkotmányos rend egészét gyökereiben alakítanánk át.

Világossá vált Domokos László képviselőtársam felszólalásából, hogy itt nem egyszerűen véleményezésről, hanem a kormány és a parlament tevékenységének rendkívül erőteljes kontrolljáról lenne szó, olyan kontrollról, amely a választók által létrehozott parlamentáris kormányzati rendszerrel szemben döntően a befektetői érdekeket védelmezné. Ilyen értelemben azt is mondhatjuk, hogy az előterjesztett javaslat teljes mértékben megfelel a mostani úgynevezett mainstream közgazdasági áramlat tanításainak. Nehogy azt gondoljuk, hogy magyarországi elképzelésről van szó, ennek az intézménynek a létrehozásáról, bevezetéséről már évek óta vitatkoznak az Európai Unióban. A vita tárgya az, hogy kell-e a független monetáris hatóság, a jegybanki intézményrendszer mellett egy másik, a parlamenttől lényegében független hatóság is - ezt nevezhetjük fiskális hatóságnak, fiskális tanácsnak vagy költségvetési tanácsnak -, amely a parlament számára megszabja a költségvetési hiány mértékét, illetőleg az adósságállomány növekedésének a felső határát.

Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy ez a javaslat még nem teljes mértékben felel meg annak az elképzelésnek, annak a koncepciónak, amely formálódik az uniós közgazdászok körében, mert látszólag csupán véleményezési jogot biztosítana ennek az intézménynek. Igaz, hogy ez a véleményezési jog nagyon erőteljesen befolyásolná a köztársasági elnök magatartását is, lehetővé téve, hogy a köztársasági elnök visszaküldje a már elfogadott, de még ki nem hirdetett költségvetési törvényt, s ezáltal lényegében olyan állapotot idézzen elő, hogy a következő év január 1-jén az országnak ne legyen elfogadott költségvetése.

Ráadásul ez az alkotmánymódosító törvényjavaslat nem mondja meg, hogy milyen szempontokat kell figyelembe vennie a költségvetési tanácsnak, sőt egyenesen úgy fogalmaz, hogy ez az intézmény a Magyar Köztársaság költségvetésének a pénzügyi-gazdasági véleményező szerve, viszont olyan szervezet, hogy költségvetés, nincs. Tehát nem a parlament szerve, nem a köztársasági elnök szerve, nem a kormány szerve, hanem az elvontan értelmezett költségvetésé, ez pedig nem jelent mást, mint azt, hogy egy független intézmény jön létre, amely akár jegybanki pozíciót is elfoglalhat a majdani gazdaságszabályozásban, gazdaságirányításban.

És valóban, a Nyugat-Európában folyó viták lényege az, hogy ezt a fiskális vagy költségvetési hatóságot egyszer majd fejlesszük jegybankká, és emellett az is polémia tárgya, hogy ez egy európai uniós szintű intézmény legyen-e, vagy pedig nemzeti keretek között működő független hatóság. Azt is világosan látnunk kell, hogy mindezek az elképzelések a lehető legszorosabban összefüggnek az úgynevezett növekedési és stabilitási paktummal, melynek az a célja, hogy az Európai Unió nagyon szigorú monetáris és fiskális politikai keretek között tevékenykedjen.

(22.00)

Világosan látjuk azt, hogy az Európai Unió tagállamainak egy jelentős része nem tud megfelelni ezeknek a követelményeknek. Ne tévesszük meg a magyar társadalmat, nemcsak Magyarország ellen indult úgynevezett túlzottdeficit-eljárás, hanem 12 állam ellen folyik jelenleg ilyen, az Európai Uniónak pedig összesen - mint közismert - jelenleg 25 tagállama van.

Valóban igaz, hogy a magyar költségvetési hiány a GDP-hez viszonyítva rendkívül magas. Abban Domokos képviselőtársamnak a legteljesebb mértékben igaza van, hogy abban a bizonyos 2003. évi CXVI. törvényben előírt feltételeknek a következő évek politikája nem felelt meg. De nem felelt volna meg akkor sem, ha egy ilyen tanács már korábban működött volna, már csak azért sem, mert egy ilyen szervezet nem tudja igazán pontosan prognosztizálni a tényleges folyamatokat, mint ahogyan erre a Nemzeti Bank, a Pénzügyminisztérium, maga az egész kormány és az Országgyűlés sem képes.

Régen volt olyan vélekedés, hogy a költségvetési törvények valójában nem valóságos jogszabályok, legfeljebb elképzelések terve a jövőre nézve. Később ezt az álláspontot felülvizsgálták, de azt is világosan látni kell, hogy a költségvetési előirányzatok és a teljesítések között a diszkrepancia kormányról kormányra elég jelentős volt. Természetesen más-más mutatóknál volt nagyon nagy az eltérés, például a Fidesz kormányzati időszakában a 6,3 százalékra előre jelzett infláció végül is 9,8 százalék volt 2000-ben, és ezzel az eszközzel nagyon jelentős jövedelmet lehetett kivonni, például a ma is annyit emlegetett önkormányzati szférából.

Domokos képviselőtársam felvetette azt a problémát is, hogyan jutottunk el idáig. Ez egy nagyon hosszú út. Voltak olyan elemei is, amelyek egyszerűen adminisztratívak voltak. Ilyen volt például, hogy 2002-ben a Medgyessy-kormány úgy döntött, hogy a Magyar Fejlesztési Bankot be kell építeni az államháztartás szisztémájába. Ennek az lett a következménye, hogy csaknem 200 milliárd forinttal megugrott az államháztartási hiány, lévén, hogy a Magyar Fejlesztési Bank volt az a szervezet, amely nagyon jelentős hiteleket vett fel autópálya-építésre. Korábban ezek a hitelek nem minősültek államadósságnak, most annak minősültek, ráadásul az adott tárgyévben még a Fejlesztési Bank effektív hiánya is hozzáadódott az államháztartás egészének a deficitjéhez.

Természetesen voltak más okai is a hiánynak. Három célt kívánt megvalósítani a Medgyessy-, illetőleg az első Gyurcsány-kormány, és ez a három cél együtt, mint erre a vezérszónoki felszólalásomban már utaltam, rendkívüli mértékben megterhelte az államháztartást. A kormányzat egyszerre kívánt deficitet csökkenteni, adót csökkenteni - az adóterhelés minden eltérő vélekedéssel szemben elég jelentősen mérséklődött, gondoljunk csak az szja középső kulcsának a megszüntetésére vagy más lépésekre -, és emellett rendkívül ambiciózus autópálya-építési programot is kitűzött maga elé, és ennek egy jó részét amúgy meg is valósította.

Mindez azonban együttesen, plusz az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés, döntő szerepet játszott a mostani helyzet kialakulásában. De azt is világosan látnunk kell, hogy az életszínvonal, szemben a Fidesz-kampány során hangoztatott érvekkel, erőteljesen növekedett, a reálbérek növekedése 2002. július 1-je és 2005. június 30-a között 22,5 százalék volt, erre utaltam a vezérszónoki felszólalásomban, ha pedig 2006. július 30-át nézzük majd meg, akkor valószínűleg 30 százalék körül mozog, esetleg azt meg is haladja. Pontos adatot majd néhány héttel később lehet mondani.

Emellett pedig más területeken is nagyon jelentős előrelépés volt, mely szintén nagyon komoly áldozatokat jelentett a jövő számára. Mindezen túlmenően azt is látnunk kell, hogy a GDP viszonylag jelentős növekedése sem volt független a rendkívül magas államháztartási hiánytól. Tudnunk kell azt, hogy mindaddig, amíg az államháztartás hiánya összegszerűen meghaladja a folyó fizetési mérleg hiányát, addig a nagy hiány - számos negatív hatása mellett - egyben növekedésgyorsító is. A visszafogás pedig - ebben megint egyetértek Domokos képviselőtársammal - a növekedés ütemét lassítja, úgynevezett növekedési áldozatot eredményez.

Nem lehet azonban mindezen tényezők alapján az egész magyar államberendezkedés alapelveit felborítani, nem lehet a parlamentet és a kormányt egy ilyen tanács politikai-gazdasági és hosszabb távon jogi kontrollja alá helyezni, nem lehet csak és kizárólagosan a befektetői érdekeket védelmezni. (Az elnök csenget.) Még akkor sem, ha ezek az érdekek meghatározó szerepet játszanak minden kormány politikájának alakulásában.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Domokos László képviselő úrnak, Fidesz.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Wiener György teljes tévedésben van, hiszen a magasabb adók minden állampolgár érdekeit sértik. Egyrészt majd meg fogják tapasztalni az ellenállást, amit már ma is láthattunk itt a Parlament előtt, és majd szombaton, és folytathatnám tovább, a szakszervezetek és az egész magyar társadalom reakcióit.

Másrészről pedig a vállalkozások egy nagyon nagy része bizony 3 milliónál több munkahelyet tart meg és próbál biztosítani, amiből jó lenne, ha legalább négy lenne, és további munkalehetőségeket teremtene. Akkor egészében, persze, a befektetők szemszögét is figyelembe kell venni, de azért fel szeretném hívni a figyelmet Wiener György tévedésére.

Van egy hároméves költségvetési keretről szóló törvény, azt nem véleményezi a tanács, hanem az ma is létezik, ez a parlament saját hatásköre. Mert - olvassa el a szöveget - az éves költségvetés benyújtását kell előzetesen véleményezni. Tehát nem a levegőből fogja véleményezni a költségvetési hiány számait, hanem a parlament önmaga által is megszabott feltételeinek az érvényesülését, időarányosan. Másrészt pedig kérdezem, ön fogja tudni vagy a parlament fogja tárgyalni augusztus 31-én, amikor konvergenciaprogram gyanánt a kormány egyébként önbevallásként és önkötelezettségként, a parlamenttől függetlenül kötelezettséget fog vállalni a hiánycélokra és a költségvetés számaira úgy, hogy még ön és én sem fogjuk látni sem, nemhogy tárgyalni és nemhogy véleményezni! Tehát azért az alkotmányos túltengésről lehetne beszélgetni, de a konvergenciaprogramot, amit a kormány fog benyújtani ősszel, és az előző kettőt, amit visszadobtak, azt sem tárgyalta a parlament, és az sokkal súlyosabb következményeket és követelményeket állít a magyar lakosság és a munkahelyeket teremtő vállalkozók számára, mintha itt elméletieskedve egy alkotmányos, hibbant véleményt mond.

Köszönöm.

ELNÖK: Két percre Wiener György képviselő úr kért szót.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Domokos László Képviselő Úr! Ön tökéletesen félreértette, amit mondtam, de ez önmagában semmiféle problémát nem jelent, ez a parlamenti vitáknak, úgy látszik, egy immanens, kiiktathatatlan mozzanata.

Először is, én nem állítottam azt, hogy a magasabb adók kedveznek a gazdasági növekedésnek; én azt állítottam, hogy a deficitnek volt szerepe - számos kellemetlen mellékhatása mellett - abban, hogy a magyar gazdaság növekedési üteme, például 2006 első negyedévében 4,6 százalék volt. Természetesen ez nem folytatható tovább, mert közben a folyó fizetési mérleg hiánya is nő, illetőleg komoly finanszírozási problémák merülnek fel.

Másodszor: egyetlen mondattal nem mondtam azt, hogy ezt a 2003. évi CXVI. törvényt kellene véleményezni, hiszen egy ilyen új intézmény, mint például a költségvetési tanács, ha netán létrejönne, ez csak a jövőre nézve fejthetne ki tevékenységet, tehát a három éve hatályban lévő koncepcióról, illetőleg az azon alapuló törvényről természetesen szó sincs ilyenkor.

Harmadszor: itt nem hibbant alkotmányossági megoldásról vagy problematikáról van szó. Lehet ilyen szót használni, engem ez különösebben nem zavar, én nem fogok ilyen kifejezést használni önnel szemben; hogy mit gondolok, az a magánügyem. Világosan látni kell azt, hogy nem lehet rövid távon megoldani ilyen problémákat, és nem lehetséges egy olyan cél érdekében, hogy a mostani kormányt kontroll alá helyezzük, magának az államberendezkedésnek a hosszú távú átalakítását elvégezni.

Végezetül teljesen egyértelmű, hogy európai uniós ügyekben a kormány jár el. Az már az Európai Unió úgynevezett demokratikus deficitjével összefüggő probléma, hogy nem a nemzeti parlamentekkel, hanem a kormányokkal lép kapcsolatba a brüsszeli szervezet. (Az elnök csenget.) Itt is csak ez történik, nem magyar sajátosságról van szó.

(22.10)

ELNÖK: Domokos László kétpercese következik.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Teljesen igaza lenne, képviselő úr, ha a kormány betartaná a törvényeket Magyarországon; nem tartja be jelenleg a költségvetés törvényeit. És hogy ne félreértés legyen, én nem a 2006-os költségvetésről beszéltem. A mindenkori éves költségvetés tartozna ennek a tanácsnak a hatáskörébe, a mindenkori hároméves költségvetési koncepció - (Göndör István felé:) ha idefigyel, akkor talán megérti - továbbra is a parlament hatásköre, sőt, ha partner lenne ebben, és nem pedig az európai uniós demokráciadeficitre hivatkozna, akkor partner lenne abban, hogy a konvergenciaprogram is idekerüljön - ha már úgyis itt nyaralunk ahelyett, hogy a normális szünetét ülné a parlament -, akkor most nyugodtan megtárgyalhatnánk azt az egyébként augusztus 31-én benyújtandó konvergenciaprogramot, amelyet például akár ez a költségvetési tanács is majd később véleményezhetne, a mindenkori aktuálisat, hiszen évente be kell nyújtania a magyar kormányzatnak.

Azért az nem elfogadható, ne haragudjon, hogy egyik oldalon a kormány azt csinál, amit akar, amikor meg a parlament igyekezne egy korlátozó, költségvetési törvényt betartó szándékot érvényesíteni, akkor azt mondjuk az alkotmány mögé bújva, hogy micsoda túlterjeszkedés ez. Talán össze kellene hangolni ezt a két rendszert, és ha már az Európai Unió felé ilyen kötelezettséget a parlament megkerülésével tud a kormány vállalni... - szerintem nemcsak hogy alkotmányos deficit lesz, hanem alkotmánysértő módon is. De most ennek a vitáját ne folytassuk le, mert annak a súlyát, következményeit nemcsak néhány befektető fogja elszenvedni vagy élvezni, hanem mind a tízmillió magyar állampolgár, és ennek viszont a felelőssége, azt gondolom, mindannyiunk számára nagyobb, mert ha véletlenül ennek súlyos következményei lesznek, akkor kevés lesz az Európai Unióra mutogatni. Az Európai Uniónak megvan a szankciórendszere, amelynek a végeredménye lehet az, hogy a nagyon várt nagy befektetési alapokból egy fillért nem fog megkapni az ország, és mi meg itt maradunk az adófizetéssel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit, azt gondolom, egyikünk se vár.

Köszönöm.

ELNÖK: Két percben megadom a szót Wiener György képviselő úrnak.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Domokos Képviselőtársam! Nem az Európai Uniót kívánom hibáztatni, csak jeleztem, hogy az Unió jelenleg a kormányokkal áll kapcsolatban, kialakult ennek egy rendje. Ön vegye fel a kapcsolatot az Európai Néppárt frakciójában ülő egykori fideszes képviselőtársaival, hogy ezen a helyzeten változtassanak, a parlamentekkel tartson kapcsolatot az Unió Bizottsága és az Unió más intézményei, s abban a pillanatban, ahogy itt változás történik, természetesen a kormányok felelőssége megszűnik, és a kormányzati felelősség helyébe a közvetlen, direkt parlamenti felelősség lép. Ez lenne az első megjegyzésem.

A második megjegyzésem az lenne, hogy ön folyton a bizalomról beszél, és arról, hogy hogyan kellene ezt megerősíteni. Vegyük azonban azt is észre, hogy ha egy ilyen alkotmánymódosító törvényt elfogad a magyar parlament, annak nem az az üzenete valójában, hogy mostantól kezdve sokkal jobban meg lehet bízni a magyar gazdaságpolitika hitelességében, hanem az az üzenete, hogy a magyar parlamenten belül is akkora a bizalomvesztés a parlamenti többséggel és a kormánnyal szemben, hogy egy ilyen intézményt hoznak létre.

Hozzá kell tennem, hogy más államokban is vitatkoznak - erre már utaltam - a költségvetési tanács vagy fiskális hatóság megteremtéséről; olyan államokban is, ahol pillanatnyilag úgy tűnik, mintha az államháztartás rendben lenne. Ezt azért mondtam, mert például a görögöknél is csak utólag derült ki, hogy milyen problémák jelentkeztek. De pontosan egy olyan időszakban, amilyenben most van Magyarország, a bizalom megerősítésének nem ez az útja. Egyébként megítélésem szerint rövidesen a külföldi befektetők bizalma is meg fog erősödni a magyar kormánnyal szemben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), kivéve, ha azt látják, hogy a magyar politikai erők sem bíznak saját magukban.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Két percben megadom a szót Domokos László képviselő úrnak, Fidesz.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Utolsó gondolatként próbálom elmondani, hogy a politika elmaszatoló felelősségét, kérem, most és utoljára fejezzük be. A kormánynak a felelőssége ma a költségvetést egyensúlyban tartani. Ezt nem teszi meg, ezért azt kell mondani, hogy a felelősségérzete teljes mértékben megszűnt. És a végén ide behozza most júliusban, hogy az összes adót ilyen-olyan módon emeljük meg. Ma ez a tárgya a helyzetnek, és sajnos nem az irigyelt görögök helyzetében vagyunk, bár nekik is megvan a maguk baja, hanem sajnos a libanoni és a Srí Lanka-i költségvetésen is túl vagyunk, ahol a világ első legnagyobb hiánya van, tehát sajnos azt mondom, hogy rendkívüli helyzet van, és ehhez a rendkívüli helyzethez bizony Magyarországnak minden eszközt itt a parlamentben is meg kell ragadnia. Egyébként tehetetlenül nézik az önök képviselői is, hogy gombnyomogató-jánosként kell nekik az adóemeléseket elfogadni. Azt gondolom, ebben kellene egy kicsit alkotmányosabb és demokratikus intézményrendszert, így a parlamentet is ebben előmozdítani, elősegíteni, hogy ehhez hozzá tudjon járulni. Egyébként nincs más szerepe önnek - nekünk nem, de mint kormánypártinak önnek -, mint hogy az adóemeléseket megszavazza Wiener György is. Gondolom, két év múlva már nem szeretne adóemelést megszavazni, de még mindig nincs a költségvetési egyensúly rendben.

Ezért kérem az együttműködését és nem pedig azt, hogy miért nem lehet ezt megcsinálni. Nekünk sajnos meg kell csinálni, mert az elmúlt évek ide vezettek, és nem várhatunk arra, hogy majd a németekkel mit fognak csinálni. Nekünk saját magunknak kell megoldani a saját problémánkat, nem pedig az Európai Unió szabályai mögé bújni.

Köszönöm.

ELNÖK: Göndör István hozzászólása következik, az ajánlás szerint tízperces időkeretben.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem most jól jött Domokos képviselő úr utóbbi hozzászólása, mert én továbbra is megerősítem: képviselő úr, ez a törvényjavaslat nem szól másról, mint hogy önök találtak egy hangzatos kifejezést, alkotmányhoz nyúltak csak azért, hogy továbbra is, tartósan, amíg ez napirenden van, azt a hiszterikus hangulatot fenntarthassák, ami önre és néhány kollégájára jellemző. Amikor bizalomról beszélünk, képviselő úr, ehhez hozzájárul az, amit önök csinálnak. Nem véletlenül mondtam el az előző törvényjavaslatnál, hogy sem ön, sem Varga Mihály ide se jön, amikor az önök képviselőtársai arról beszélnek, hogy meg kell tartani a jelenlegi létszámában a közszolgákat.

Tisztelt Képviselő Úr! Én más oldalról közelítem ezt a javaslatot. Ahogy ön mondta, az emléke majdnem tökéletes, a pótköltségvetéssel kapcsolatban igen, én is az egyik aláírója voltam annak, ahol azt mondtam, hogy szigorítsuk a feltételeket. De továbbmegyek: az, amit ön és képviselőtársai itt benyújtottak - tisztelt képviselő úr, egyetértek azzal, amit Wiener György mond -, alkotmányossági kérdéseket vet fel. Önök a köztársasági elnök urat olyan helyzetbe próbálják hozni, hogy a köztársasági elnök úr küldjön vissza egy, a parlament által megszavazott költségvetést. Miután én magam megéltem néhány törvényjavaslatot már, amit visszaküldött köztársasági elnök, kíváncsi lennék rá, hogy a köztársasági elnök úr azt mondaná-e, hogy itt vagy ott tessék növelni a bevételeket, vagy itt vagy ott tessék csökkenteni a kiadásokat, vagy tessék elhagyni ezt vagy azt a fejlesztést azért, hogy más mutatók legyenek a költségvetésben. Felelőtlenek, komolytalanok a kezdeményezők, képviselő úr, akik ebbe őket belehajszolták ezzel kapcsolatban.

De folytatnám a sort: ön ugyanúgy tudja, mint én, hogy az államháztartási törvény és az Országgyűlés Házszabálya milyen szigorú feltételeket szab más törvények mellett a költségvetés megalkotására is, és akkor hangzatosan az 1. §-ba beteszi, hogy nem lehet sürgős kihirdetést kérni. Nagyon hosszú procedúra a benyújtástól az Állami Számvevőszék véleményezésén keresztül, a parlamenti vitán, a bizottságok vitáján keresztül, mire egy költségvetést elfogad az Országgyűlés. Azt gondolom, hogy ha erről beszélünk, akkor lehet, hogy arról kellene beszélni, hogy a visszaküldés mellé milyen szankciókat alkalmaz akkor a köztárasági elnök. Ejnyebejnyét? Dádát? Vagy micsodát?

De aztán folytatom: anélkül, hogy az indoklásban ezt leírnák, bizony ez egy nagyon magas fokú bizalmatlanság az Állami Számvevőszék teljes apparátusával szemben, mert az alkotmányban ugyanúgy függetlenként jelölt állami számvevőszéki elnököt, mint a Nemzeti Bank elnökét, a nemzeti banki elnök alárendeltségébe helyezik. Képviselő úr, egyszerűen nonszensz! Csodálom, hogy Wiener képviselő úr erre nem szánt hosszabb időt, ő mint jogászember biztosan hosszan tudna erről beszélni, hogy milyen furcsa helyzet az, ha a magyar alkotmányban rögzítenénk azt, hogy az ott meghatározott két külön független szervből az egyiket a másik alárendeltségébe hozom.

(22.20)

De tovább folytatom: a 32/E. § egyértelműen megfogalmazza, hogy a Nemzeti Bank elnöke felelős a monetáris politikáért, úgy, ahogy Wiener György elmondta, itt pedig már beemeljük, becitálják önök, hogy a fiskális politikában is szereplő legyen a Nemzeti Bank elnöke. Nem akarok arról beszélni, hogy a Nemzeti Bank elnöke a tevékenységével mennyiben járult hozzá a magyar gazdasággal szembeni bizalomvesztéshez. Érdemes lenne erre is példákat hozni Európa másik feléből. Elmondom önöknek, hogy a német bankelnök egy évben négyszer nyilatkozik. Tessék meggondolni: a mi jegybankelnökünk egy negyedév alatt többször, mint négy - és milyen formában és milyen tartalommal!

Azt gondolom, képviselő úr, hogy ez az indítvány, és még egyszer hangsúlyoznám, semmi más célt nem szolgált, mint azt, hogy önök fenntarthassák azt a hisztériát, amit az államháztartás hiánya körül keltettek, és szeretnének még sokáig fenntartani. Én pedig megerősítem önt abban, hogy a kormánykoalíció igenis határozott és eltökélt abban, hogy azokat a szociális vívmányokat, amelyeket a múlt négy évben tettünk, megőrizzük, azt az ambiciózus fejlesztési politikát, amelyet magunk elé tűztünk, is megtegyük. Ennek pedig az a feltétele, hogy most átmenetileg nő az adóterhelés, úgy, ahogy Wiener György elmondta, de azt is tudomásul kell venni, hogy az elmúlt négy év volt az, amikor érdemben csökkent az adóterhe akár a vállalkozásoknak, akár a magánszemélyeknek.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Rubovszky Györgynek.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, mert Göndör képviselő úr vagy véletlenül, vagy szándékosan érti félre a törvényjavaslatot. Az alkotmánynak a törvény kihirdetésével kapcsolatos részében annyiban kívánunk módosítani, hogy a törvény, az elfogadott törvény sürgős kihirdetését ne lehessen kérni a költségvetési törvény tekintetében.

Miért tesszük ezt? Azért, hogy ne üres és kapkodó legyen a köztársasági elnök intézkedése, hanem ennek a költségvetési tanácsnak az Országgyűlés által elfogadott törvény kézhezvétele után legyen ideje egy megfelelő és értékelhető javaslatot letenni a köztársasági elnök úr asztalára, azzal a céllal, hogy ne elkapkodott javaslatokat tegyen a köztársasági elnök, hanem amikor a köztársasági elnök a költségvetési tanács véleménye alapján visszaküldi a Háznak újragondolásra, akkor ezt az indítványát kellően és megfontoltan alá tudja támasztani.

Itt azért egyre szeretnék hivatkozni: volt már az ilyen megszorító csomagot tartalmazó költségvetésekkel kapcsolatban olyan, képviselő úr, biztos ön is emlékszik rá, amikor a kihirdetett törvény egy részét az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Milyen jó lett volna, ha akkor a köztársasági elnök újragondolásra visszaadhatta volna, és nem egy megkezdett költségvetési év derekán... (Göndör István: Képviselő úr, az nem költségvetés volt!) Elnézést kérek, a költségvetési törvény egy részét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) semmisítette meg az Alkotmánybíróság.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Domokos László képviselő úrnak, Fidesz.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Ha a szocialista képviselők itt késő este valóban érdemben le akarják folytatni ezt a vitát és ez a szándékuk, akkor én szívesen adok választ. Be fogok adni, illetve beadtam egy olyan módosító javaslatot, amely az elnökség kérdéséről szól, amelyet feszegetnek, hogy kit kinek lehet alárendelni; mi azt mondjuk, hogy három egyenrangú tag legyen. Elfogadjuk, hogy ne legyen egyik független szervezet vezetője sem alárendelve a másiknak, ez egy joggal felvethető kérdés. De ha valóban így gondolják, akkor tegyék meg önök is azokat a módosító javaslataikat, amelyek a köztársasági elnöknek mint egyféle korlátozás vagy szankció körülményét is körülírja egy visszaadás kapcsán, ha úgy érzik, hogy egyáltalán érdemi vitát kívánnak erről folytatni.

De engedjék már meg, az ellenzéket állandóan hisztériakeltéssel vádolni akkor, amikor a saját miniszterelnökük azt mondja, hogy nem kellett volna a jólét illúzióját évekig fenntartani az országban, és ebben a politika egésze felelős, mondja Kuncze Gábor, az önök koalíciós partnere, akkor most meg azzal támadni egy ilyen garanciális rendszer esetében, amely stabilitást adna a dolognak, hogy az ellenzék még itt is hisztériát kelt, hát pont ennek a felelős, alkotó ellenzéki feladatnak próbálunk helyt adni, olyan garanciális elemekre próbáljuk felhívni a figyelmet, amely eleve nem teremt ilyen körülményeket, amelyek most megtörténtek.

S ne haragudjon, tényleg ne tévessze itt meg az állampolgárokat! Az a kevés, aki hallgatja esetleg ezt a mai vitát: hol lesznek a szociális eredmények megőrizve, akkor, amikor 3-5 százalékos reáljövedelem-csökkenésről beszél már a miniszterelnök is, és majd októberben, a választások után benyújtják ezt a költségvetési törvényt? Amikor a mai 3 százalékról 6 százalékos inflációt fognak jövőre beállítani? Ezek lesznek azok a megnyugtató intézkedések? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Gondoljuk már végig!

Köszönöm.

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelzést nem látok.

Megkérdezem az előterjesztőket, hogy kíván-e válaszolni valaki a vitában elhangzottakra. (Senki sem jelentkezik.) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Varga Mihály, Domokos László, Fidesz, Latorcai János, Hargitai János, KDNP, képviselők önálló indítványát T/291. sorszámon, a bizottságok ajánlását pedig T/291/1., 3. és 4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben. Tessék, képviselő úr!