Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A polgári kormány tudománypolitikájának, kutatási-fejlesztési-innovációs stratégiájának alapvető célja a hatékonyság növelése és a kiválóság támogatása. A tisztelt Ház által most tárgyalt törvényjavaslatban szereplő módosítások, változtatások e célok eléréséhez kívánnak hozzájárulni. Magyarországon a tudományos teljesítmények körülbelül 40 százaléka az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz köthető, ezért az ország kutatási-fejlesztési tevékenységének, teljesítményének erősítését e kutatói hálózat teljesítményének fokozásával lehet a leggyorsabban és a leghatékonyabban elérni, és ezzel együtt  szándékaink szerint  a K+F+innovációs rendszerben a szereplők közötti együttműködéseket erősíteni, az innovációkkal és találmányokkal, újításokkal, az úgynevezett magas hozzáadott érték növelésével a hazai gazdasági teljesítményeket gyarapítani.

Ennek érdekében az előttünk fekvő törvénymódosítás javaslatot tesz a kutatóhelyeknél foglalkoztatottak jogviszonyának megváltoztatására. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényről a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényre térne át a foglalkoztatotti jogviszony. Ez a jogállásváltozás lehetővé teszi a kutatók versenyképes bérrendezését, ahogyan erről az államtitkár úr is beszélt, mert a kutatóhelyeknél jelenleg érvényes közalkalmazotti jogállás a jogviszony különböző kérdéseit, feltételeit annyira részletesen szabályozza, hogy azoktól csak nagyon szűk körben lehet eltérni, és akkor is sokat kell bűvészkedni a különböző szabályozók között.

(18.50)

Az áttérés a munka törvénykönyvére, a munkajogviszony nagyobb szabadságot ad a bérek alakítására, így az sokkal jobban köthető majd teljesítményi mutatókhoz, kiválósági értékekhez. A törvényjavaslatnak tehát az a célja, hogy a kutatási hálózat teljesítményének növelését az egyéni motiváció eszközével hatékonyan támogatni tudja.

A törvénymódosítás  azaz a közalkalmazottakról szóló törvényről a munka törvénykönyvére való korábbi áttérések tapasztalatait figyelembe véve  részletesen szól a jogállásváltozás körülményeiről. Egyértelműen leszögezi, hogy a jogállásváltozással érintett munkavállalók kutatóhelynél megállapított munkabére nem lehet kevesebb annál, mint amekkora összegre az érintett illetményként 2020. december 31-éig jogosult volt, ideértve természetesen az alapilletményt, alapilletmény-eltérítést, illetménykiegészítést, nyelvpótlékot, képzettségi pótlékot, címpótlékot, vezetők esetében a vezetői pótlékot.

A törvényjavaslat rögzíti, hogy a munkabér megállapításánál figyelembe kell venni a 2020. december 31-éig megvalósult, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény által kötelezően előírt átsorolást, a más munkakörbe történő helyezéshez kapcsolódó illetményváltozást, továbbá a szakmai cím visszavonásával vagy adományozásával összefüggő illetménymódosulást. A magasabb vezetők és vezetők vezetői megbízása esetén a munkaszerződés a közalkalmazotti jogviszony megszűnése időpontjában fennálló kinevezés tartalma szerint jön létre. A 2020. december 31-éig ki nem adott időarányos szabadságot meg kell váltani.

A törvényjavaslat arról is rendelkezik, hogy a jogállásváltozással létesített munkaviszony első évében még a közalkalmazotti jogállásról szóló törvénynek a munkáltatói felmentésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, és az első öt évben még a Kjt.-nek a jubileumi jutalomra vonatkozó szabályait is alkalmazni kell.

A kutatók jogállásának megváltozására vonatkozó javaslat elkészítésekor a kormány megvizsgálta, hogy a kutatóhelyekre, az ott foglalkoztatottakra vonatkozóan milyen folyamatok és tendenciák érvényesülnek ma Európában, az egyes országok milyen megoldásokat választanak tudományos teljesítményük növelésére. Anélkül, hogy részletesen belemennék az egyes országokba, engedjék meg, hogy rövid összefoglalót, összegzést tegyek. Európában egyre inkább mindenhol a határozott idejű kutatói szerződéseket preferálják. Ennek oka, hogy a kutatói kiválóság kiválasztása szempontjából a leghatékonyabbak a verseny, a folyamatos pályázás és a kutatói mobilitás, és ezzel szemben a közalkalmazotti lét a kutatói utánpótlás ellen ható hatásokat gyakorol.

Európa számos országában a kutatóhelyeken csak egy igen szűk tudományos elit már befutott kutatói körében, tudományos műhelyek, iskolák teremtése érdekében preferálják a határozott időtartamra szóló kinevezést. E kutatóhelyek stratégiájának homlokterében a kiemelkedő K+F projektek és az ehhez szükséges magas színvonalú infrastruktúra biztosítása áll. A mai modern rendszerekben a jelentős, kiemelkedő kutatási jövedelmek ezekben a nagy K+F projektekben való részvétel formájában realizálódnak, és kevésbé a fix kutatói javadalmazásból erednek.

Az Egyesült Királyságban az állami kutatóintézetekben ma egy vegyes rendszer van. A trend az  immár két évtizede ez a trend folytatódik vagy zajlik , hogy folyamatosan csökken a közalkalmazottak száma, és az újonnan felvett kutatókat már nem közalkalmazotti szerződéssel alkalmazzák, hanem gyakorlatilag a munka törvénykönyve szerint. Ezzel párhuzamosan pedig csökkentik is az állami fenntartású kutatóintézetek számát. Ausztriában a kutatói foglalkoztatás nem közalkalmazotti jogviszony. Németországban is ehhez hasonló a rendszerszintű szabályozás, határozatlan idejű szerződés alapján alkalmazzák a kutatókat, jellemzően abban az esetben, ha azok vezető pozíciókat töltenek be. Alapvetően a kutatók többségét projektekre veszik fel. Lengyelországban az egyetemi szféra oktatóit, kutatóit, az állami kutatóintézetek kutatóit egyaránt a munka törvénykönyve alapján foglalkoztatják, nem közalkalmazottak. Hollandia ebben az évben, tehát a 2020. évben változtatta meg a szabályozást, és a korábbi közalkalmazotti jogállás ez évtől már nem érvényes a kutatókra, áttértek ott is a munka törvénykönyvére. Jelenleg Magyarországon is a kutatókat többféle jogállás alapján foglalkoztatjuk. Az állami kutatóintézeteknél jelenleg a közalkalmazotti jogállásról szóló törvény, a felsőoktatási kutatóhelyeken a közalkalmazotti jogállásról szóló törvény és a munka törvénykönyve egyaránt előfordul, a vállalati szektorban pedig értelemszerűen a munka törvénykönyve.

A kutatási hálózat teljesítményének növelését a kormány a törvényjavaslatban szereplő egyéni motiváció eszközei mellett a kutatóhálózat költségvetési forrásainak jelentős bővítésével is igyekszik előmozdítani. Erről államtitkár úr már szólt, úgyhogy ezt nem ismételném meg. Ez részben jelent egy beépülő 22 milliárdos többletet, illetve infrastrukturális fejlesztési forrásokat. Csak megjegyzem, hogy összességében a különböző kutatóközpontok fejlesztésére vonatkozó tételek 36,5 milliárd forintot tesznek ki, tehát egyáltalán nem kis tételről van szó a már említett 22 milliárdon kívül.

Egyúttal a törvény szól a Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsra vonatkozó szabályozás egyszerűsítéséről, valóban az összetételre vonatkozóan, a titkárság feladatkörére vonatkozóan és az irányító testületre vonatkozóan is tartalmaz néhány kitételt, de alapvetően  ahogy ezt államtitkár úr hangsúlyozta  a gerincét, súlyát, súlypontját ennek a törvényjavaslatnak a kutatóhelyeken foglalkoztatottak jogállására vonatkozó változtatás teszi ki.

Azt gondolom, a törvényjavaslat annak a célnak, amely megfogalmazódik benne, hogy hogyan lehet a magyar kutatói és tudományos teljesítményeket erősíteni, ezeket hogyan lehet még jobban becsatornázni a gazdaság vérkeringésébe, egyértelműen megfelel, igazodik azokhoz a nemzetközi trendekhez, amelyeket látunk Európa más országaiban, olyan országokban, amelyek eddig is az innováció és a tudományos kutatás terén élen jártak. Úgyhogy e tekintetben nem valami egyedi megoldást alkalmaz Magyarország, hanem ezeket a példákat szem előtt tartva, ezeket az ismereteket megpróbálja helyi, hazai viszonyokra adoptálni, alkalmazni. Bízunk benne, hogy sikeres lesz. Kívánom, hogy ez így történjen, és kérem szépen, hogy a parlament majd támogassa a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)