Felszólalás adatai

De a sarkalatos törvények előterjesztésével lassan vagy talán a jövő év elejére eljutunk oda, hogy világosan látható, hogy önök milyen politikai rendszert akarnak ebben az országban. Erről, azt gondolom, hogy a vita is ízelítőt adott. Bárándy Gergely és Schiffer András képviselő úr sok mindent elmondott ezzel kapcsolatosan az anomáliákról, a jogállam lebontásáról, a kinevezési gyakorlatról, és itt egy nagyon sziporkázó vita is kialakult.

De azt gondolom: azt, hogy széles körben bizalomhiány alakult ki ebben az országban, nem lehet kilóra és dekára mérni, mert Rétvári Bence államtitkár úr is azt kérdezte, hogy a köztársasági elnöknek hány darab törvényt kellett volna visszaküldeni. Valóban nincs ilyen mérce. De vajon nem kellett volna-e visszaküldeni neki az egyházakról szóló törvényt? Nem lehetett volna-e visszaküldeni a médiáról szóló törvényt annak érdekében, hogy egy szilárdabb társadalmi közmegegyezés alakuljon ki az ország, a társadalom életét oly fontos területen szabályozó törvények tekintetében?

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De a legújabb ilyen sziporka, azt gondolom, hogy például az önkormányzatok vagyonának az alkotmányos védelme volt. Hiszen mindeddig úgy gondoltuk, hogy az alkotmányban rögzített védelem valami szilárd hátországot jelentett egészen addig, amíg a miniszterelnök úr megállapodást nem kötött a megyei közgyűlési elnökökkel, nosza, egy perc alatt megváltoztatták ezt az előírást is. Tehát ez mutatja azt, hogy az önök felfogásában a jog nem a hatalom korlátját jelenti, hanem az uralom eszközét jelenti.

A Demokratikus Koalíció úgy gondolja (Moraj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.), hogy Magyarországon egy nyugatos polgári demokráciát kell építeni. Ma Magyarországon nem nyugatos polgári demokráciát épít a Fidesz. Egy nyugatos polgári demokráciában a jogállam, a jog uralma és a jogbiztonság az, amin alapul egy politikai berendezkedés. Itt is le kell szögezni azt, amit itt nagyon sokan érintettek, hogy a demokratikus rendszer felszámolására demokratikus választás útján sem szerezhető felhatalmazás. Az, hogy önöknek kétharmada van, nem jelent arra felhatalmazást, hogy a demokráciát felszámolják. Ez illegitim, és ez elfogadhatatlan.

Az alaptörvény elfogadása előrevetítette az igazságszolgáltatás hatalmi érdekeknek megfelelő átalakítását. Gondoljunk csak arra, hogy a bírói állásokkal kapcsolatosan moratóriumot rendeltek el, a másik oldalon pedig felpörgették a személycseréket, megnyitották a lehetőséget, az utat - a bírák nyugdíjszabályozásával kapcsolatos dolgokra gondolok. De említhetném a különböző eljárási szabályok megváltoztatását, amelyek korlátozzák a védelem lehetőségét, felborítják a fegyveregyenlőség elvét vagy pedig a bíróságok kijelölésével kapcsolatos szabályokat. De ha ezt a törvényt nézzük, itt is a vezető megbízatások időtartama, bizonyos személyek felelőssége vagy pontosabban a felelőtlensége jelzi, mutatja azt, hogy a hatalom befolyásolni akarja ezeket a területeket.

Nyilvánvaló, hogy az expozéban jelzett ok, nevezetesen, hogy az ügyhátralék az indoka és az oka annak, hogy ezt a törvényt előterjesztették, nem felel meg a valóságnak. Valójában az önkormányzati rendszer felszámolása és a hatalomhoz kötés az, ami valódi és igazi szándékot jelent. Ezzel a törvénnyel az ügyek intézése nem gyorsul meg. Ez jól hangzik, látszólag eladhatóvá teszi ezt a törvényt, de valójában nincs köze a valósághoz. Kétszer ad, aki gyorsan ad - mondta államtitkár úr, ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak; noha, természetesen az ügyintézési határidő, az eljárás gyorsasága tekintetében számtalan teendő és lehetőség van még.

De azért nézzük a számokat is: az igazságszolgáltatás hatékonyságának európai bizottsága szerint ezekben az országokban 286 nap alatt intézik átlagosan a polgári ügyeket. Magyarországon ez 170 nap, Olaszországban 533 nap, mondhatjuk, hogy viszonylag jól állunk, még egyszer: természetesen sok a teendőnk. S miközben erre hivatkoznak, mintegy 30 ezer ügy átszignálására kerül majd sor hamarosan a bírák nyugdíjazásának új szabályai miatt.

Ennek a törvénynek nagyon sok hiányossága van, de önök sokszor hivatkoznak arra, hogy másutt is így van, és hoznak különböző európai példákat. De azt gondolom, hogy a konkrét hatalmi helyzettől, szituációtól, kormányzati szándékoktól, gyakorlattól, a gyakorolt politikai kultúrától nem lehet elvonatkoztatni. Nem véletlenül fogalmazódnak meg ezek az aggályok, ezek a kritikák és ezek a félelmek ma itt, Magyarországon.

Gondoljunk csak arra, amit hamarosan tárgyalni fog majd a tisztelt Ház a mai napon, az ügyészségi törvényre, amelynek a szabályai alapján mondhatjuk azt, egy átláthatatlan, átláthatatlanabb hatalmi ág alakul ki, ahol a legfőbb ügyész hatalmát még tovább erősítik, a felelősségét pedig nem lehet tetten érni, nem lehet megfogni. Itt van ez a bírói szervezeti törvény is, amelynek a lényege az önkormányzati rendszer felszámolása, és ami alapvető koncepcionális probléma meg hiba, miközben más szervezeti, személyi, működési kérdésre egyáltalán nem ad választ.

Átalakítják a bíróságok igazgatási szakmai viszonyait, a szakmai és igazgatási vezetését úgy, hogy közben centralizálnak, sértik a bíróságok függetlenségét, az alkotmányos elveket, nemzetközi elvárásokat, gyakorlatot és elveket. A bíróságok meglévő valós gondjaira ugyanakkor ez a törvény nem ad adekvát választ. Az önkormányzatiság helyére, a bírói önkormányzat helyére egy teljesen kontrollálhatatlan hivatalt helyeznek, és nem is csak egy hivatalt, hanem ráadásul egy egyszemélyes vezetőt, egyetlenegy személyt.

Ezek az intézkedések nem fogják megoldani a bíróságok gondjait, számtalan problémáról lehetne itt vitatkozni, mint például arról a strukturális gondról, hogy ma Magyarországon a bíróságok létszáma hihetetlenül szélsőséges módon szóródik, hiszen az egyszemélyes bíróságtól a 741 fős Fővárosi Bíróságig terjed a személyzeti ellátottság ügye. Vagy mondhatnánk a területi lefedettség kérdését, amely nem követte az elmúlt évtizedekben a gazdasági, társadalmi változásokat. Vagy boncolgathatnánk azt a problémát, hogy a közeljövőben majd járásbíróságok működnek. Csak van egy bizonytalansági tényező: ki tudja azt megmondani ma itt, ebben az ülésteremben, hogy Magyarországon vajon hány járás lesz néhány hónap múlva, miként fognak alakulni akkor majd a bíróságok székhelyei, illetőleg a bíróságok száma?

Tehát tényleg sok minden egyéb dolog is üzen ebből a törvényből. Én is azt gondolom, hogy a különböző elnevezések avíttságot, múltba fordulást jelentenek, nem önmagukban, nem egyenként, de ha megnézzük az elmúlt hónapokban vagy az elmúlt másfél évben követett gyakorlatát a kormánynak, akkor nyilvánvaló, hogy milyen folyamatba illik bele ez az elképzelés; a régmúlt, a háború előtti időszak, a Horthy-korszak hangulatát hozzák ezek vissza.

De nyilvánvaló: ennek a törvénynek mégis az igazi lényegét az országos bírói hivatal létrehozása, illetőleg annak elnökéhez kötődő feladatok és hatáskörök jelentik, akit kétharmaddal kívánnak megválasztani, miközben majd megszűnik az Országos Igazságszolgáltatási Tanács.

(13.10)

Nyilvánvaló, hogy ez akár egy örökös tisztség is lehet. Az elmúlt percekben sokat beszélt a Ház erről a dologról. Kialakul egy olyan túlhatalom, amely sok mindent eldönt a bíróságok világában, hogy kiből lesz bíró, dönt a vezetői kinevezésekről, a költségvetésről, a létszámgazdálkodásról, belső szabályzatokat adhat ki, amelyek egyébként normatív utasításként vannak aposztrofálva, miközben azt gondolom, hogy itt azért a jogalkotási törvénnyel is némi kollízió, némi ütközés felfedezhető.

És mindennek a személynek, mindennek a hivatalnak, illetőleg a vezetőjének, persze a törvény szerint, van egy ellenőrző testülete, de ennek az ellenőrző testületnek, az országos bírói tanácsnak az összetétele révén, az eljárási szabályok révén nincs igazi ellensúly szerepe és lehetősége, eszköztelen, az ellenőrzési jogosítványai formálisak. Ez a törvény tehát a jogállami elvárásokat is csak formálisan igazolja vissza.

Egy ilyen törvény előkészítésével kapcsolatosan az várható el, hogy széles legyen az egyeztetés. Szakmai és társadalmi egyeztetési deficit tapasztalható itt a törvény kapcsán, mondhatnánk, hogy ez a nemzeti együttműködés rendszerének egy újabb gyöngyszeme. Azért érdemes figyelni az olyan tekintélyes személyek és testületek véleményére, mint amit Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke elővezetett a mai napon, illetőleg amit itt leírtak. Ez egy tessék-lássék egyeztetés volt.

És az előkészítésnek az a stílusa is egy botránykő, hogy nem az arra hivatott kormányzati szerv, miniszter terjesztette elő, illetőleg készítette elő, hanem Áder János, vagy éppenséggel az ügyészségi törvény kapcsán az fogalmazódik meg, hogy mindazt a Legfőbb Ügyészség Hivatala írta. Nyilvánvaló, hogy ezzel a törvénnyel nem nő az átláthatóság, nem javul a nyilvánosság, pedig a bíróságok működésének egyik fontos garanciáját jelenthetné, hogyha ezen az úton továbbhaladnának.

És itt ismét szeretnék hivatkozni Baka András elnök úr visszafogott, elegáns hangvételére és az annál drámaibb észrevételeire, amit ismertetett, és amelyet, azt gondolom, sokan ismerünk. Ez a közel 30 oldalas anyag számtalan olyan problémát vet fel, amire megoldást kellene találni: akár a költségvetési források garanciájára, az ügyészségről szóló törvény, illetőleg a bírósági szervezeti törvény közötti különbség áthidalására, megoldására; vagy az eljáró bíróság kijelölésével kapcsolatos OBH-elnöki jogosítványok újragondolása szintén egy olyan kérdés, amivel foglalkozni kellene, meg kellene oldani, de úgy látom, sajnos a kormánynak erre már sem ideje, sem pedig szándéka nincs.

Az új tervezet tartalmazza azt is, hogy közigazgatási bíróságot hoznak létre. Át kellene gondolni azt a javaslatot, amit Baka András elnök úr is említett, illetőleg előterjesztett, hogy regionális szintre kellene ezt felemelni. És ebben a törvényben egyébként, ha valaki végiglapozza, számtalan olyan kérdés van, ami eljárási szabály, keverednek az anyagi és eljárási szabályok ebben a törvényben. Számtalan sebből vérzik ez a jogszabály tehát. Ez a vita is jól kihozta ezt. És Rubovszky György javaslatát, miszerint a módosító indítványokat ne az általános vita lezárásáig, hanem a nap végéig lehessen benyújtani, egy jó szándékú javaslatnak tartom, ugyanakkor egy beismerő javaslat is, hogy itt bizony nagy javításra szorulna ez a törvény.

Sajnálatos módon még nagyszámú módosító javaslat sem tudja ennek a törvénynek az igazi hibáit, a koncepcionális problémákat kijavítani, amik alapján elmondhatjuk, hogy a bírói függetlenség, illetőleg a bíróságokba vetett bizalom ennek a törvénynek az elfogadása esetén tovább fog gyengülni. Ezek a szabályok nem fogják megerősíteni, éppen ezért azt gondolom, hogy ezt a törvényt vissza kellene vonni. Nem támogatom, és a Demokratikus Koalíció képviselői sem támogatják.

Köszönöm szépen.