Felszólalás adatai

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! A napokban a televízió képernyőjén ország-világ láthatta Princz Gábort, amint önelégülten szürcsöli kávéját egy elegáns bécsi kávéház teraszán. No persze, Budapestre is el-ellátogat, s mint megtudhattuk - elvégre ragyogó sajtója van -, most éppen a költészet terén mutatja fel hihetetlen nagy zsenijét.

Ez az egész Postabank-ügy már eddig is elég sok pénzébe került a magyar adófizetőknek. Mint hírlik, most újabb hatmillió dolláros követelés ügyében perlik. Eszébe sem jut senkinek, hogy többek között a Postabank ügyében Princz úron kívül is milyen felelősség terheli játszótársait: Medgyessy Péter volt pénzügyminisztert, Surányi Györgyöt, volt MNB-elnököt.

Hasonló a helyzet az MNB hírhedt bécsi pénzmosó bankjával is: mély hallgatás. Az adósságcseréről pedig, amely a szintén a már említett duó letitkosított összjátékából születhetett, ugyancsak nem tudunk annál többet ma sem, mint hogy a buta magyar adófizető fizeti ezt a számlát is. Kunos Péter már rég el is felejtette, hogy röpke ideig börtönkönyvtáros volt, mert áthágott valami törzsi szabályt, bezzeg Kovács úr, a tettestárs, illetőleg korunk nagy alkimistája ügyében ugyancsak évek óta csend honol, nem történik semmi.

Hasonlóan zokszó nélkül kellett a magyar társadalomnak tudomásul vennie életünk megrontójának, Bokros Lajosnak nagy manőverét is, amikor azért fizettünk tulajdonképpen a vevőnek, hogy tulajdonosa lehessen egy banknak (Kuncze Gábor közbeszól.), persze az előbb említett játszótársak nélkül ez sem történhetett volna meg.

Nagy vadra nem lövünk vagy csak vaktölténnyel? Vajon milyen érdekkörök védelmét élvezik ezek az urak? Milyen alkuk köttettek és köttetnek meg valahol a háttérben?

Aztán tovább: az M3-as autópályába mintegy 2 millió köbméter, több mint 600 millió forint értékű illegális, magyarul, lopott ásványi anyagot építettek be. Az NBH ezért feljelentéssel élt. A Heves Megyei Főügyészség a nyomozást megtagadta. A Legfőbb Ügyészség 1999-ben, helyt adva a panasznak, elrendelte a pótnyomozást. A Heves megyei rendőrkapitányság megszüntette a nyomozást. A háttérben valahol felsejlik a Strabag. Tessék mondani, tisztelt kormány, hát mi folyik ebben az országban?!

Aztán itt van a Cereol-ügy, hosszú évek óta húzódik. Károsultja folyamatosan a magyar paraszt, és az egész magyar társadalom. A fővárosi bíróság gazdasági kollégiuma megállapítja: "a magyar növényolaj-ipari óriásvállalatot törvénysértő módon szerezte meg a Cereol". Majd folytatja: "a jogsértő úton szerzett vagyon megtartható". Kérem, aki valaha is hallott már a jogról vagy aludt egy jogszakkönyv mellett, annak most leeshet az álla. Elképesztő, az ember egész egyszerűen nem tudja, hogy hol él! Példák sokaságára hivatkozhatnék még sajnos. Így aztán kezdem érteni, hogy a nagy privatizátorok mitől ilyen pökhendiek, mitől ilyen nyugodtak, és mitől van ekkora önbizalmuk.

A magyar jog sajátos: nyugodtan orozzál, rabolj, csak elég nagy legyen a zsákmány, és tartozzál a védett nagy vadakhoz! Ne félj, megsegít az ügyészség, megsegít a rendőrség vagy a független magyar bíróság! Kezdem érteni, miért hajtogatják eszelősen egyesek, hogy a privatizációt nem lehet felülvizsgálni; ugyanazok, akik szerint korábban és most is az államadósságot sem. Tessék mondani, volt már rendszerváltás? Eljutott ennek a híre az ügyészségig, a bíróságig, a rendőrségig? Avagy ez lenne a jogállamiság, amit nekünk, buta bőgatyásoknak el kellene fogadnunk?

A MIÉP azt mondja: nem, és ebből elég volt; rendet akarunk, olyat, amely törvényeken alapszik, és mindenkire egyformán vonatkozik, a nagy vadakra is.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)