Felszólalás adatai

KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Tisztelettel bejelentem, hogy elmondom a 33. napirend utáni felszólalásomat. Igaz ugyan, hogy az előző 32 alkalommal az elmúlt ciklusban szóltam, a legtöbbször a valódi gazdák érdekében, az előző kormány tsz-lobbija által sugallt gazdanyomorító intézkedései ellen. Meg kell állapítanom, hogy azóta már más is eltanulta a napirend utáni szólások nyilvántartását, a jobbat viszont sosem szégyen alkalmazni, és a jobbtól sem szégyen tanulni.

A magyar belpolitika egyik legfontosabb eseménye a liberális és szocialista sajtó szerint az úgynevezett gazdatüntetések megtartása és elhalasztása; részletesen taglalják azokat a szerintük szörnyű szerződésszegéseket, amit a kormány elkövetett, és az állítólagos retorziókat, amivel a szegény gazdákat a gaz kormány sújtani készül. Aki ezekről a híresztelésekről tudomást szerez, úgy gondolja, hogy a demokrácia szabályait súlyosan sértő, diktatórikus intézkedések készülnek Magyarországon a gazdák ellen.

A köztudat a "gazda" szó alatt a földjét maga vagy maga is művelő, de önállóan és racionálisan gondolkodó parasztembert ért, akit a kolhozrendszer erőszakos bevezetéséig általános megbecsülés övezett. Csak a kuláklisták és a kommunista sajtó próbálta évtizedekig lejáratni és gyűlöletessé tenni a "gazda" szót. Régebben, beleértve az utóbbi éveket is, a szövetkezeti vezetők nem nevezték gazdának magukat. Az előző kormány idején sokszor lehetett hallani, hogy a gazdák szaktudáshiánya az oka a mezőgazdaság nehéz helyzetének - közben összekacsintottak a hatalommal, mikor az szétverette a tüntető valódi gazdákat.

Ezek az emberek gátlástalanul most hirtelen gazdává váltak, legalábbis ezt az ismét tisztességessé váló nevet próbálják magukra ragasztani. Ez a lépés azért nem érte el a célját, mert mindenki tudja róluk, hogy ők voltak azok, akik mértéktelenül vehették fel a hiteleket, a hiteltámogatások közel 98 százalékát 1997-98-ban. Közben a valódi gazda nem kaphatott hitelt akkor sem, ha akart volna, de nem is merte felvenni, mert pontosan tudta, hogy azt visszafizetni a meglévő piaci viszonyok között lehetetlen, és az, hogy helyette az adófizető polgár fizessen, nem fért össze a gazdabecsülettel.

(21.30)

Viszont a szövetkezeti adósságok átvállalása az adófizetők terhére már többször is megtörtént. Ezt akarják most is elérni. Nagyrészt a szövetkezetek pénzőrlő malmába jutott az a kétszer 50 milliárd forint támogatás is, amit a szocialista-liberális kormány a zsebükbe dugott '97-98-ban, miközben a hektáronkénti 2000 forintos vetési támogatást is megszüntette. Vezető szerepet vállaltak a szocialista földrablási programban, cinkosként támogatván a magyar föld kiárusítását külföldieknek, a várható szövetkezeti földtulajdon érdekében, amit szintén állami támogatásból szándékoztak kifizetni, mint a vagyonjegyek esetében a gazdáktól.

Tömegével alakultak át a vezetőségek tagjai kft.-vé, bt.-vé, erre rendszerint az egyszerű tsz-tagok fizettek rá, helyenként nyomorba jutva. A valódi gazdák ez idő alatt dolgoztak, fogukat összeszorítva, nadrágszíjukat összehúzva, saját szükségleteik rovására is, például a németektől levetett használt gépeket is megvásárolták, minimális lehetőségeik szerint hitel nélkül. Közben értetlenül nézték az eladósodott szövetkezetek által vásárolt 20-30 millió forintos gépcsodákat és a vagyonfelélést. Most ezek a gépek vonultak volna árvízveszély idején az utakra, a becsületes gazda nevet pajzsként felhasználva, a gépek vezetőülésében, a minimálbér közelében fizetett, ősztől tavaszig munkanélküliként az állam nyakába akasztott vezetőikkel. Ha megnézzük, hogy kit képviselnek ezek a parancsra mozduló becsületes parasztemberek, akkor kiderül, hogy az összes termőföld 20 százalékán 50 százalékban veszteséges tsz-lobbit, azokat, akik belebújtak az általuk lenézett gazdák bőrébe.

A jelenlegi mezőgazdasági kormányzat minden igyekezete ellenére valóban követ el hibákat. Ilyen például a közel 200 oldalas, de majdnem alkalmazhatatlan támogatási rendelet, a gazdák elleni bürokratikus, kommunista típusú ellenőrzési rendszer, a megélhetést veszélyeztető hatalmas bírságok, az árszabályozás hibái, a földalapú támogatás indokolatlan, drasztikus csökkentése. Ezek véleményünk szerint jó szándékú tárgyalásokkal javíthatók. Reméljük, hogy a polgári mezőgazdasági kormányzat megtanulta azt is, hogy (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kivel szabad leülni tárgyalni.

Köszönöm szépen. (Dr. Gidai Erzsébet tapsol.)