Felszólalás adatai

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm, a táblán jóváírták a vita alatt elment néhány értékes másodpercet. (Derültség.) Tisztelt Ház! Elöljáróban ehhez a SAPARD-vitához szeretnék annyiban csatlakozni, hogy azért arról ne feledkezzünk meg, hogy az előcsatlakozási alapokat az Európai Unió azért hozta létre, hogy a társult országok megtanulják azt, hogy hogyan kell a szervezeteket kialakítani, hogyan kell pályázni. Tehát tulajdonképpen a reménybeli harmincszor-negyvenszer nagyobb összegek felhasználásának előiskolája lenne az előcsatlakozási alap, beleértve a mezőgazdaság és vidékfejlesztés céljait szolgáló SAPARD-ot is. Nos, ezen az előiskolán Magyarország megbukott, mert két éve nem képes olyan szervezetet létrehozni, ami ezt a pénzt normálisan, az európai uniós követelményekhez igazodóan kezelni tudja. Ettől függetlenül az más kérdés, hogy a pénz megvan vagy nincs meg. Meglesz a pénz. Az sem egy haszon persze, ha már 2000-ben nem lehetett felhasználni, 2001-ben nem lehetett felhasználni, az nem ugyanaz, hogy majd 2002-ben fel lehet egy nagyobb összeget használni. Ennyit szerettem volna ehhez hozzátenni.

Most már mondanivalóm eredeti tartalmához visszakanyarodva: nem az országjelentés a mai vita tárgya, de természetesen rányomja bélyegét, hiszen nemrégiben ismertük meg, november 13-án. A szokásos metódusban zajlik a vita. A kormányoldal megközelítései engem sokban a futballedzők nyilatkozataira emlékeztetnek, amikor a téli alapozást mindig nagyszerűnek és jónak minősítik, és nagyon kevés szó esik a problémákról.

Tavaly is a miniszter úr figyelmébe ajánlottam azt az összeállítást, amely összehasonlítja az országjelentéseket, immáron négyet. Ezt a Kopint-Datorg készíti el minden esztendőben, és változatlanul tizennégy olyan súlyponti problémát regisztrálnak, azonosítanak be, amely a csatlakozási felkészültségünk szempontjából lényegesnek minősül. Az a véleményem, hogy a 2001 novemberében közzétett országjelentés ezekben a kérdésekben vajmi kevés előrehaladást mutat, és elsősorban erre kellene a figyelmet összpontosítani, mert ha ezekben a súlyponti kérdésekben a regionális intézményrendszertől kezdve a mezőgazdaságig bezárólag nem történik lényeges előrehaladás, akkor vajmi keveset tettünk az ország felkészülése ügyében.

Másrészről pedig azt is szeretném figyelmükbe ajánlani, hogy az egyes fejezetek végén kialakított általános értékelésekben nagyon sok kritika van. Ezt tételesen, tényszerűen végig lehet nézni, nincs számottevő haladás vagy kevés előrelépés történt. Tehát ezeket érdemes összegyűjteni, és ezek objektív képet adnak, minden elfogultságtól mentesen egy tárgyilagos képet kaphatunk, hogy valójában hogyan állunk a felkészülés menetében. Az is érdekes számomra, hogy több helyütt az 1997-ben megkezdett reformok folytatását hiányolják: nyugdíj-, igazságszolgáltatási reform; vagy a már megkezdett reformok lelassulására utalnak, például a MÁV esetében. Ezek, azt hiszem, mindenféle politikai elfogultságtól mentes vélemények.

Szeretnék néhány gondolatot elmondani a jogharmonizációról. Nyugodt lélekkel kijelenthetjük, hogy Magyarországon a jogharmonizáció kiteljesedéséhez és annak eredményes végrehajtásához megvannak a feltételek, és nincs semmiféle olyan politikai ok, ami ezt hátráltatná. A miniszter úr örömmel közölte, hogy tegnap sikerült lezárni a bel- és igazságügyi együttműködést. Hadd tegyem hozzá, ez jórészt annak is köszönhető, hogy ez év tavaszán például a szocialista képviselőcsoport hozzájárult négy olyan kétharmados törvény elfogadásához, amelyekkel tartalmilag még ráadásul voltak is vitáink, nem voltunk meggyőződve, hogy ez az a pillanat, amikor ezeket a törvényeket el lehet fogadni vagy el kell fogadni, de elfogadtuk, hogy ne hátráltassuk a csatlakozást. Tehát az ellenzék, legalábbis a Szocialista Pártot, a szabad demokratákat illetően elősegíti azt, hogy a jogharmonizációs tervet arányaiban és az integrációs folyamat érdekében teljesíteni tudjuk.

Én kritikusnak érzem a következő esztendőt, hiszen 2002. december 31-éig kell a terveinket teljesíteni, és tudvalévő, hogy legalább fél esztendeig nem működik az Országgyűlés a választások miatt. Javaslom, hogy találjuk meg azt a formát, és ebben a szocialisták kezdeményezők, hogy akár az Országgyűlés integrációs bizottsága, akár ezt kiegészítve egy szélesebb bizottság folyamatosan ellenőrizze, kísérje figyelemmel abban az időszakban is, amikor az Országgyűlés nem tart plenáris ülést, a jogharmonizáció és a csatlakozási tárgyalások helyzetét. Ennek semmilyen alkotmányos akadálya nincsen, hiszen az alkotmány kimondja, hogy az Országgyűlés működése az új Országgyűlés megalakulásával jár le. Egyébként félő, hogy azok a fölhalmozódott restanciák hólabdaszerű effektust is kiválthatnak a jogharmonizáció menetében.

Szeretnék néhány gondolatot elmondani az igazságszolgáltatás kapcsán. A miniszter úr elmondta, hogy tulajdonképpen a fejezet lezárása gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Európai Unió befogadta a magyar igazságszolgáltatást.

(13.00)

Ezzel a véleménnyel nem tudok teljes mértékben egyetérteni, nem tudok egyenlőségjelent tenni a fejezet lezárása és a magyar igazságszolgáltatás Európába történő integrálása között. Én jobban örültem volna, ha a luganói egyezményt írják alá és felvesznek bennünket, mert az tényleg azt jelenti, hogy minden magyar bírósági határozatot elismertek volna, mindenütt Európában, és kölcsönösen végrehajthatták volna.

Ez a lépés nyilvánvalóan késik, az országjelentésben nagyon komoly kritikai megjegyzések, észrevételek vannak az igazságszolgáltatással kapcsolatban. Nemcsak a már sajnos megszokott, a Legfelsőbb Bíróság túlterhelése, amely alkotmányos funkcióit veszélyezteti; új elemmel egészült ki, a szűkös költségvetési források szempontjából a Bizottság megállapítása újszerű. És ez így is van sajnos, mert 1999-től 2002-ig a nemzeti költségvetés, a központi költségvetés egészén belül a bírósági szervezet 2,6-es költségvetési aránya 2002-re 1,7-re csökkent. Ez nincs összhangban azzal a feladattal, amit a magyar bírósági szervezetnek be kell töltenie a csatlakozást követően.

Azt sem tartom véletlennek, hogy az Országgyűlés vonakodik megtárgyalni az Országos Igazságszolgáltatási Tanács '99-es beszámolóját, amit még nem tárgyalt meg, a 2000-est sem, és semmi esély nincs arra, hogy decemberben ezekre sor kerüljön.

Feltétlenül fontosnak látom, és szeretném felhívni a kormány figyelmét a bíróképző intézet létrehozására. Nem lehet tanfolyamokon, négy hét alatt, öt hét alatt, hétvégeken elsajátíttatni a közösségi jog alkalmazását, ráadásul speciális, ágazati felkészítésre is szükség van. Ezt csak egy rendszeresen működő intézet keretei között lehet megoldani.

Végezetül szeretnék néhány gondolatot az alkotmányos kérdések kapcsán elmondani. Világosan ki kell mondani, hogy népszavazásra van szükség, a népszavazásnak meg kell erősítenie reményeink szerint a csatlakozás tényét, a csatlakozási szerződést. Ez egy olyan demokratikus forma, amitől nem tekinthetünk el. Meg kellene most már kezdeni a tárgyalásokat - a megbeszélések ugyan korábban elkezdődtek, de az érdemi tárgyalások még nem kezdődtek meg - az alkotmánymódosítás konkrét tartalmát illetően, hiszen az igazságügyi tárcának októberig kellett volna elkészülnie ezzel az előterjesztéssel, amiről legalábbis számomra még semmiféle információ nincsen.

Azzal is számot kell vetni, hogy az Európai Unió mint formálódó alkotmányos közösség gazdagítja azt a követelményrendszert, amely a demokratikus, alkotmányos jogállami működéssel kapcsolatban lépésről lépésre egyre egzaktabb és egyre egyértelműbb követelményeket állít a társult országok elé, köztünk hazánk elé is. Ezeknek is meg kell felelnünk annak érdekében, hogy a Magyar Köztársaság teljes értékű és teljes jogú tagja legyen az Európai Uniónak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)