Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Három kérdéssel szeretnék foglalkozni ebben a második vitaszakaszban.

Az egyik. A 229. ajánlási pontban tettem egy kezdeményezést, amely szerint szeretném, ha azoknak a munkanélkülieknek a problémáján, a probléma megoldásán próbálnánk közösen gondolkodni, akik már betöltötték az 55. életévüket, több évtizedes munkaviszony van mögöttük, viszont vagy azért, mert a cég eltűnt vagy valami egyéb más okból nincs munkahelyük, munkanélküliek. Rettentően nehéz, vagy mondhatnám azt, hogy szinte minimális esélyük van arra, hogy újra elhelyezkedjenek, és hogy nyugdíjas éveik előtt még aktív munkával tölthessenek néhány évet. Azt gondolom, hogy kísérletet kellene tennünk valamilyen támogatási formában ennek ösztönözésére, ösztönözni a munkáltatókat arra, hogy alkalmazzanak ilyen munkavállalókat.

Erre kínálkozott ez a lehetőség, az a törvényhely, ahol lehetőséget látok erre, és az én kérésem, az én indítványom, hogy tegyünk egy olyan engedményt, hogy az a munkáltató, aki olyan munkavállalót alkalmaz, aki már betöltötte az 55. életévét és egy évig munkanélküli, ott a minimálbér mértékéig a költségvetés vállalja át a társadalombiztosítási terheket. Ez azt jelenti, hogy ha ezt a munkavállalót valaki csak az átlagbért figyelembe véve foglalkoztatja, akkor is a terhek 50 százalékát átvállalja a költségvetés, tehát azt hiszem, hogy teremtünk egy lehetőséget. Abban is biztos vagyok, hogy nem lesznek tömegesen olyanok, akiket e foglalkoztatási lehetőség körében, ebben az intézményi formában alkalmaznának, tehát nem okoz a költségvetés számára olyan mérhetetlen terhet, hogy ezt ne lehetne felvállalni.

A javaslatot a gazdasági bizottságban a képviselőtársak, úgy látom, megértették és támogatták. Én tisztelettel kérem a kormány képviselőit, hogy gondolják ezt még egyszer végig, mérlegeljük, hogy ezt a lépést tegyük meg.

(13.40)

A másik a 243. ajánlási pont, amelyben azt indítványozom, hogy ne az eredeti törvényjavaslatban szereplő pénztár-felügyeleti díj kerüljön bevezetésre, hanem a korábbi maradjon meg. Indoklom ezt azzal - gondolom, a képviselő hölgyek és urak látták az elmúlt napokban, több újságcikkben publikáltak róla -, hogy a pénztáraknál mennyire nőnek a költségek. Márpedig ha a költségek növekednek, miközben nem engedjük, hogy jogszerűen növekedjen az oda befizethető összeg, ez azt jelenti, hogy közvetve mindenképpen azoknak a zsebéből veszünk ki pénzt, akik a magánnyugdíjpénztárakat vagy valamely más egészségpénztárat választanának. Azt gondolom - és itt megint kompromisszum felé hajlik a javaslatom -, részben elfogadva, hogy a kormány szakít a korábbi hagyományokkal és nem teszi lehetővé a növekményt, de legalább többletköltségekkel ne terhelje a magánnyugdíjpénztárakat. Én kérném még egyszer a mérlegelést és a megértést.

A harmadik ebben a vitaszakaszban a 262. ajánlási pont, amelyről már Vojnik képviselő asszony is beszélt; most már csak kiegészítem az általa elmondottakat. Az a meggyőződésem, hogy nyugodt szívvel csökkenthetjük a fix összegű egészségügyi hozzájárulás mértékét, mert ha a képviselő hölgyek, urak visszaemlékeznek arra, amikor a fix összegű rendszer elindult, akkor is, az akkori kormánypártokban is nagyon sokat vitatkoztunk azon, hogy ez milyen hosszú ideig tartható fenn, de akkor éppen a feketefoglalkoztatás miatt, éppen azért, mert nagyon sokan voltak kívül a munkaerőpiacon, kellett egy olyan rendszer, amely némi fedezetet nyújt az ellátásokra. Most, amikor már a minimálbért 40 ezer forintra lehet emelni és a foglalkoztatás is minden körülmények között növekszik - erről a kormány, maga a kormányfő is sokszor tett említést -, ez lehetővé teszi, hogy újra a jövedelemarányos járulékokból szedje be a kormány, vagy mondjuk azt, hogy teremtődjön meg a költségvetésben a fedezet a különböző szolgáltatásokra. Tehát mindenképpen érdemes lenne, ha nem is ezzel a mértékkel, de valamilyen közbülső értékkel a fix összegű egészségügyi hozzájárulást csökkenteni.

Azt gondolom, ha ebbe az irányba tennénk lépést, talán megszabadulnánk attól a problémától, amiről már délelőtt is olyan sokat beszéltünk, hogy mit jelent a minimálbér ilyen mértékű növekedése. Mert nemcsak azt az oldalát kell vizsgálnunk, hogy ez mit jelent a munkavállalóknál, hanem azt is, hogy a munkáltatóknál ez milyen többletterheket jelent, és ebben az irányban ez egyfajta enyhítést jelenthetne.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)