Felszólalás adatai

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr, Miniszterelnök Úr! A mai nap témája, hogy tisztázzuk, hogy az embereket vajon a gazdaság alakulásában hogyan érintik a következő hónapok intézkedései, amit a kormányzat hoz, illetve ebben az évben mi történt. Mire számíthatnak, milyen kormányzati intézkedések segítik majd a munkahelyek megmaradását, a munkanélküliek számának csökkentését? Az a most végzett diák, aki éppen most keres munkát, megkaphatja-e, megtalálhatja-e a számára kívánt és dolgozni kívánt munkahelyeket? Mikor és mennyi lesz a következő hónapokban azon árak emelkedése, amit az ön kormánya fogad el, illetve ő maga hagyja jóvá?

(12.30)

Hogyan alakul majd a nyugdíjasok életszínvonala a következő hónapokban, miután éppen július 1-jével 1200 gyógyszer ára emelkedett, és augusztus 1-jével a gáz ára emelkedik tovább? Hogyan rontják az óvodák és iskolák, valamint a kórházak anyagi feltételeit majd a következő hónapokban a megszorító intézkedések hatására, amelyeket éppen a múlt hónapban jelentettek be, illetve a napokban jelentett be a pénzügyminiszter úr?

Azt gondolom, ezek azok a kérdések, amelyek igazán izgatják a mai magyar társadalmat, sokkal inkább, mint az, hogy mi volt 1996-ban, '98-ban vagy 2000-ben. Azt gondolom, ennek megfelelően joggal vetődik fel az a kérdés, amelyet a vállalkozók tesznek fel mindannyiunk számára, de elsősorban a kormány felé: mikor szünteti meg a kormány azt a pénzkivonást, amely a reálszféra, a munkahelyeket teremtő vállalkozások számára teszi lehetetlenné a helyzetet, és körbetartozások, sorbaállások alakulnak ki a gazdasági szférában? Gondoljunk csak a Tállai András által is említett áfavisszatartások kérdésére, ami 300 milliárd forintot jelentett a napi gazdaság működésében, és arra a bizalomvesztésre, amely ehhez kapcsolódik a gazdaság szereplői részéről. Gondoljunk a kiszámíthatatlan jövőre: minden szép szó, amelyet elmondott többször 40 perces beszédében, sem tudja ellensúlyozni azokat a tetteket, amelyek eredményeképpen a kisvállalkozások nehezen jutnak a saját áfájuk visszaigénylése esetén a kormányzattól pénzhez. Illetve a gazdák joggal várják azt, hogy a kiegészítő kifizetések hogyan alakulnak, mikor szüntetik meg azt a gyakorlatot, hogy a földművelésügyi és agrártárcánál egy éve levő pénzek kifizetése elmarad. Mikor fogják az agrár-környezetvédelemben azoknak a kifizetéseknek a visszatartását megszüntetni, amelyeket már másfél éve várnak az ebben érintett vállalkozók?

Joggal várják a civil szervezetek, önkormányzatok és vállalkozók, hogy mikor szünteti meg a kormányzat a különböző állami támogatások visszatartását, mikor nem az ő pénzüket kívánja használni a napi működésében, hanem a rendes, tisztességes elszámolással már az átutalások megtörténnek. Joggal várják azok az állami beruházásban részt vevő vállalkozók is, akiknek a kifizetetlen számlái folyamatosan nőnek az Államkincstárban. Mikor adják vissza azt a 13. havi bért, amelyet sajnos 2004-ben elvettek a közalkalmazotti szférától, és gyakorlatilag nem is tervezik 2006-ig, hogy ennek a pótlása megtörténik? Négy év alatt csak háromévnyi 13. havi bér kifizetéséről gondoskodnak mai számok alapján.

Mikor csökkentik a centralizációs rátát? Úgy látszik, hogy mint nem közgazdász, nyilván kevésbé tájékozott ebben, hiszen ez az a komplex mutató, amely kifejezi, hogy az állam mennyire mohó, mennyire vonja magához a gazdaságban létrejövő pénzeket. Ezt mosollyal sajnos nem lehet elintézni. Itt az a táblázati sor, amely világosan megmutatja, hogy bizony a 2001-es 42,6, a 2002-es 40,8 százalék után 2003-ban 44,3, 2004-ben 44,4 százalékpontnak megfelelően alakult ez a centralizációs ráta. Ez a kérdés az, amely kifejezi azt a komplex mutatót, amely az állam centralizációs szerepét és ennek megfelelő mohóságát jeleníti meg. Ekkor lehet megérteni tulajdonképpen azt a sodródó gazdasági politikát, amelyet az elmúlt években kialakítottak - egyébként nemcsak ön, ennyiben mentsük föl, hiszen alig nyolc hónapja miniszter, hanem az elődeivel, az előző miniszterelnökkel, Medgyessy Péterrel együttesen -, amely alapján a napi gazdaság szintjére leértek ezek a feszültségek, és bizony azóta sem tudnak választ adni, hanem újabb és újabb intézkedésekkel próbálják a költségvetés egyre nehezebb hiányát pótolni.

Hiszen azért lássuk be, hogy ön nagyon sokféle gazdasági kérdésről szól, és egy részvénytársaság ülésén abban, amit ön előadott itt az előző felszólalásában, igaza is lehet, ha egy részvénytársaságként működő gazdasági egység lenne a magyar költségvetés, és arról kell beszélni, hogy a biotechnológiában mi fog történni. De azért lássuk be, hogy önök mégiscsak az államháztartás elköltése keretében az összes nemzeti jövedelem 40 százalékát költik el, és ez az a költségvetési tétel, amellyel igazából gond van, amelynek eredményeképpen a mindennapokban megnehezedik az emberek sorsa.

Miniszter úr, én azzal kapcsolatban tenném fel a kérdést… Tegnap nem jött el a napirend utáni vitára, pedig meghívott bennünket, mi itt voltunk; államtitkára igyekezett helytállni, de meg kell mondani, hogy nem adott választ ezekre a kérdésekre. Szeretném megkérdezni tehát: mennyire fognak az árak emelkedni az ön által engedélyezett hatósági árak esetében? Hogy konkrétan fel is soroljam, hogy mire gondolok: a gázárak tekintetében. 2002 és 2005 között hogyan változott a villanyáram ára, az autópályák használati díja? Miért kellett az infláció háromszorosával emelkednie? Miért kellett a villanyáramnak 30 százalékkal, a gázáraknak több mint 50 százalékkal emelkedni az elmúlt három évben? És mi a helyzet a BKV éppen július 1-jei áremelkedésével kapcsolatban, illetve a volánjegy- és bérletárak változásával az elmúlt hónapokban, években? Milyen áremelést fog majd január 1-jével engedélyezni újból? A MÁV és a vasút, a személyszállítási jegyek és bérletek árának kérdése…

Ezek azok a kérdések, miniszter úr, amire még van 40 perce, hogy szóljon, hogy ebben milyen intézkedéseket kíván tenni, mert ezekben közvetlenül az ön kompetenciája van, és miután a kormány többi szereplője nem jött el, ezért nem tehetünk mást, mint ezt kérdezzük. És persze megkérdezzük azt, hogy valóban, a villany és a gáz ára áfájának a középső sávba sorolására, esetleg a középső sáv csökkentésére megvan-e az ön szándéka az adócsökkentések tekintetében. És akkor talán megérti azt, hogy bizony a bölcsődékben, óvodákban, általános iskolákban, kollégiumokban és középiskolákban azok a térítési díjak, amelyek a mindennapokban érintik az embereket, azok a gázáremelések, amit éppen augusztus 1-jével is tervez, minden ember számára jelent terheket. Erre kérem a válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)