Felszólalás adatai

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Bár mindenkinek érdeklődésére tarthat számot az egészségüggyel kapcsolatos összes probléma, és ennek minden ága-boga, ennek ellenére én két másik ügyről szeretnék szólni a részletes vita kapcsán. Az egyik a távhő áfájának csökkentése, a másik a foglalkoztatás. Ez utóbbiról különösen azért, mert úgy érzem, hogy a délelőtti vitának van néhány lezáratlan ügye, kísérletet tennék arra, hogy ezeket a lezáratlan ügyeket a mi szempontunkból megvilágítsam.

A távhő áfája ügyében azért szeretnék újra támogató mondatokat mondani, mert ez az az ügy, amely 600 ezernél több lakást és nagyjából két és fél millió embert érint. Azt mindenki tudja persze, hogy a távhő drága és széttagolt rendszer. Két egyéb szempontra nagyon kevésszer szoktunk emlékezni; először arra, hogy akik ott laknak, mármint a távhővel fűtött lakásokban, általában nem maguk választották ezt a formát, hogy ott lakjanak. Számukra ez tehát nem egy szabad választás lehetősége volt, ezért kell segíteni abban, hogy minél kisebb összeg menjen el a családi kasszából a fűtésre. A másik, amire emlékezni kell, az, hogy ezt a fogyasztást a bent lévők nem szabadon választják meg; nem szabadon választják meg, hogy mikor kezdődik, mikor végződik, milyen meleg legyen és így tovább - hozzáteszem: a legtöbb esetben.

Egy olyan városban, mint az országgyűlési választókerületem, Nyíregyháza, ahol 16 ezer ilyen típusú lakás van, nem mindegy, hogy egy távhőáfa-csökkentés párosul-e más intézkedésekkel. Azt szeretném tehát állítani, hogy az áfacsökkentés elengedhetetlen feltétele annak, hogy jelentős megtakarítása legyen a bentlakóknak. Azonban csak az egyik feltétele, hiszen mindemellett a szabályozhatóság, a mérhetőség, a korszerűsítés, a szigetelés a módja annak, hogy előállhasson az az állapot, amely számításaink szerint városunkban a következő időszakban az áfa csökkentésével együtt nagyjából egy egyharmadnyi hődíjban való megtakarítást jelent a lakásokban lakóknak, és nyilván az áfa csökkentésével megegyező összegű megtakarítást az alapdíjban, ami általában a legtöbb helyen létezik.

Ezért szerettem volna ezt a néhány támogató mondatot elmondani, hogy jelezzem, hogy a szocialisták álláspontja ebben az ügyben az volt, hogy nem egyetlen és megváltó intézkedéssel kell csökkenteni azt a hatalmas különbséget, ami a gázfűtés és a távfűtés között van, mármint az ára között van, hanem nagyon sok olyan dologgal, ami ehhez hozzájárulhat.

A másik dolog, amiről beszélnék, a foglalkoztatás kérdése, hiszen egyfelől a viták középpontjába került az "Út a munkához" program és annak a minősége, jósága vagy hasznossága, a másik oldalról pedig lezáratlan kérdésként maradt a levegőben, hogy vajon munkahelyteremtésben és munkahelymegtartásban mi történik. Én az "Út a munkához" programmal kapcsolatban egy kicsit értetlenül figyeltem azokat a véleményeket, amelyek elégtelennek vagy nem hasznosnak mondják ezt a programot; érvelvén azzal, hogy itt inkább arra kellene törekedni, hogy részben oktassuk, tehát piacképesebbé tegyük azok tudását, akik ebben a programban benne vannak, részben pedig teremtsünk munkahelyeket, és akkor nem kell majd ilyen közcélú típusú munkákkal foglalkoztatni embereket.

Csak az a baj ezekkel a véleményekkel, hogy nem tudják, hogy kikről beszélünk, kik ezek az emberek. Ezek az emberek azok, akik eddig szociális segélyen voltak, most rendelkezésre állási díjban részesülnek majd, ezek az emberek hosszú ideje nem dolgoznak, sem egészségük, sem képességük, sem esetleg lakóhelyük miatt nem tudnak elhelyezkedni. Ezért tehát a program elsődleges célja önmagában az, hogy el lehessen menni dolgozni, fel kelljen kelni, fel kelljen öltözni, és el kelljen menni meghatározott időben munkát végezni. Ezek az emberek, akikről beszélünk, talán első lépcsőként kerülhetnek ide, és ezután majd lehet beszélni - ha lehet - arról, hogy hogyan tesszük alkalmassá a versenyszférában való elhelyezkedésre őket, vállalkozásoknál, másoknál.

Lezáratlannak éreztem a munkahelyteremtés és a munkahelymegtartás kérdését. Ellenzéki képviselőtársaim jó néhánya szokott érvelni azzal, hogy a munkahelymegtartásban nem történt semmi, és ez a szóban forgó - azt hiszem, Czomba képviselőtársam említette - 17 milliárd nem hatékony, hiszen nem fogyott el belőle még szinte semmi, és különben mire való ez az egész, miért nem inkább munkahelyteremtéssel foglalkozunk, vagy ennek a formának a megfelelővé tételével, hogy megtarthassák a munkahelyeiket a vállalkozások.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném jelezni, hogy a költségvetés keretein kívül munkahelymegtartásra az eddigi 17,5 milliárdon kívül 20 milliárd pályázható most, és további 20 millió EU-s forrásról dönt a kormány. Mindemellett újfent megnyílt az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány pályázati lehetősége. Nagyjából ezek azok a pénzek, amelyek eddig jelentették 80 ezer munkahely megtartását, 80 ezer embernek a biztonságát, hogy őket legalább a pályázat időszakáig, plusz még ugyanannyi ideig nem fogják elküldeni. Ezért tehát azt gondolom, hogy ezeket folytatni kell, ha európai uniós forrásból, akkor abból. És hogy vajon miért fogyott el ebből olyan kevés, mert mindig ez az érv, hogy de ez nem fogy, nem pályázzák. Persze, hogy kevés fogy el belőle, havi a finanszírozása. Ez pedig azért van, mert meg kell védeni a foglalkoztatottakat. Tehát nem úgy van a dolog, hogy a vállalkozás odamegy, tartja a markát, megkapja a támogatást, majd utána, ha kedve van, három hónap után bejelenti, hogy sajnálom, csődbe mentem, ez a havi finanszírozás a munkavállalókat védi.

És végül a munkahelyteremtésről. Azért nagyon érdekes az a néhány vélemény, ami a vitában megfogalmazódott, hogy de hát ebben nem történik semmi, mert az elmúlt hét végén, szombaton én egészen más híreket hallottam. Én úgy tudom, hogy egyrészt Kecskeméten megtörtént a Mercedes-gyár alapszerződésének az aláírása, a másik oldalról a dunaújvárosiak pedig arról beszéltek - és nyilvánvalóan ez megjelent a lapokban is -, hogy 70 milliárdnyi beruházással megnyílt egy papírgyár, teremtődött a polgármester úr állítása szerint kétezer munkahely. Úgy gondolom, hogy ennél a munkahelyteremtésnél azért jó lenne tudnunk azt, hogy ezek vannak, és hogy ezek nem magukban való dolgok, mert ezeket a híreket egybe lehet rakni.

Zárni pedig két dologgal szeretném a mondandómat. Az egyik, hogy a módosító indítványok jó néhánya került górcső alá a szocialista frakció részéről, éppen Székely miniszter úr említett három ilyen nagyon érdekes módosító indítványt. Azonban én nem azt akarom felemlíteni, hogy a megyém egyik fideszes képviselője olyan óvodára próbál költségvetési pénzt szerezni, amely regionális fejlesztési forrásból meg van támogatva, és megindult a megvalósítás, mert ezt minek, hanem azt szeretném mondani, hogy az egész módosító csomagnak mi a célja. Nyilván az a célja, hogy Varga elnök úr elmondhassa a költségvetési bizottság elnökeként, hogy 450 milliárdos módosító csomagunk van a költségvetésre. Egyvalami ezzel a baj, hogy ennek nincs meg a fedezete, és ezt már a vitában képviselőtársaim bizonyították.

Végül egy, a vitához nem tartozó dolgot, képviselőtársaim. Érdeklődve figyeltem Kovács képviselő úr és miskolci képviselőtársa vitáját, tehát hogy ki látja meg a városban az új uszodát, ki pedig a patkánytelepet, de nem ez a lényeg. Én Moldova György védelmében szeretnék két mondatot mondani. (Font Sándor: Rászorulna!)

Moldova Györgytől nem lehet rendelni, ő általában azt szokta megírni, amit akar. Ezért tehát egy kissé félrevezető az, amit képviselőtársunk mondott ebben az ügyben. Ő egy szuverén író, és azt hiszem, hogy egy olyan életpálya után, mint az övé, megérdemel legalább ennyit, hogy higgyünk abban, hogy azt ír, amit akar, mert az hozzátartozik az ő írói létéhez és személyéhez.

Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. Képviselőtársaim, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)