Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Elég furcsa volt kormányoldalról hallgatni az érveket meg azt a számonkérést, hogy miért nem érdeklődött eddig az ellenzék az európai uniós források felhasználása iránt. Ez elég abszurd, hiszen hétről hétre a parlamenti felszólalásaink jelentős része, interpellációink és azonnali kérdéseink pont azokat a kérdéseket feszegetik, hogy vajon milyen hatékonysággal és a közjó szempontjai szerint letteke elköltve ezek a források.

Meg hát, egyébként is, miért nekünk kellett ezt a vitanapot kezdeményezni? Tehát ott azért 12 000 milliárdról beszélünk az előző költségvetési ciklus tekintetében, most meg akkor lehet, hogy akár 18 500 milliárdról beszélgetünk, ami azért egy elég látható lépték, és talán megérne annyit, hogy időről időre egy ilyen vitanap keretében a kormány részéről érkezzen indítvány, és meg tudjuk ezeket az ügyeket beszélni.

Én egy picit az agráriumra szűkíteném le most ezt a kérdéskört. Az európai uniós csatlakozásunk áraként gyakorlatilag nagyon sok eszközről lemondtunk, ami az agráriumunkkal kapcsolatos, azzal a helyzettel, hogy tudjae befolyásolni vajon, és ha tudja, akkor milyen mértékben egy nemzetállam azt, hogy mi történjen az ő termőterületein, mi történjen az ő vidéki régióiban.

Ezekről a lemondásokról megoszlik a vélemény, ki soknak, ki kevésnek érzi azt, amikor átadtuk a piacunkat, amikor nagyban korlátoztuk a nemzeti hatásköröket. De abban azért egyetértettünk, hogy ennek bizony voltak előnyei is. Ilyen előnyei voltak azok a támogatások, amelyek soha nem látott léptékben és mértékben jelentek meg a magyar agráriumban.

Mire használták fel önök az elmúlt időszakban ezt a mérhetetlen forrásmennyiséget, ezt a rengeteg lehetőséget, hiszen mégiscsak erről kell most beszélgetnünk, hogy mennyire voltak sikeresek ezek a programok, ezek a politikák. A sikert pedig úgy érdemes szerintem meghatározni, ha megnézzük azt, hogy az adott programnak mi volt a célja, és azt elértüke vele.

Vajon az volte a célja ezeknek a forrásoknak, hogy elérjük azt, hogy ma a gazdálkodók kevesebb mint 3 százaléka uralja a termőterületek kettőharmadát? Vajon ez lehetette a cél? Vagy ezt fogalmaztáke meg akkor, amikor 2010-ben a nemzeti vidékstratégiával álltak elő, ami jórészt szintén arról szólt, hogy az agráriumunkba érkező európai uniós forrásokat miként akarják felhasználni és milyen célokra? Bizony nem erről volt szó, hanem pont az ellenkező folyamatot ígérték, nem azt, hogy bebetonozzák a nagybirtokot, sőt bizonyos tekintetben növelik is, hanem, hogy lebontják, és majd a családi gazdálkodók szövetsége fogja a magyar vidék és agrárium gerincét adni, ahogy ezt a nyugat-európai országok jelentős részé-ben látjuk.

Vajon ki lehete, ki merike jelenteni azt, hogy hatékonyan kerültek ezek a források elosztásra, és a közjó szempontjai szerint, ha azt az arányt nézzük, hogy a gazdálkodók 10 százaléka viszi el a források négyötödét? Éppen az ellenkező folyamatot ígérték be itt is 2010 folyamán, hogy megfordítják a trendeket, és pontosan az ellenkezője fog történni annak, mint ami egyébként történt. Vajon a vidék és városok közötti szakadék csökkente ezen 12 000 milliárd forint elköltése után? Ezek költői kérdések, hiszen nem csökkent. A vidéki elvándorlás mértéke egyáltalán nem csökkent, és nem fordult meg ez a trend.

Ahogy a mezőgazdaság egyes ágazatain is végigmehetünk szépen egyesével akár, sajnos ezt most nyilván időkeret hiányában nem tudom megtenni, de ha csak néhány példát megemlítünk, szerintem világossá válik, hogy miről akarok itt beszélni.

Elköltöttünk tehát 12 000 milliárdot, és ma ott tartunk, hogy a bogyós gyümölcsök gyakorlatilag eltűntek Magyarországról, hogy olyan hagyományos zöldségekből, mint a hagyma, a paprika, behozatalra szorul ez az ország, vagy hogy mást ne említsek meg, most már a gyümölcsök területén is óriási visszaszorulásnak lehetünk szemtanúi sajnos. Bizony ezek a források az állattenyésztés területén sem kerültek megfelelő hatékonysággal elköltésre, legalábbis egyetlenegy olyan haszonállatot sem tudnak megnevezni, amelynek a piaca, amelynek az egyedszáma érdemben növekedett volna, olyat viszont sokáig tudunk sorolni, ami radikálisan csökkent, és a baromfin kívül gyakorlatilag minden egyéb haszonállatunkra ez igaz. Tehát az állattenyésztés területén sem sikerült ezeket a forrásokat a gazdálkodóknak megfelelően, az ő érdekeiknek megfelelően elkölteni.

Vajon modernebb és versenyképesebb lette ettől az agráriumunk? Hát, itt sincsenek jó híreink. Tudom, nem szeretik, ha a múlttal példálózunk, de sajnos azt kell kimondanom, hogy az átkosban sokkal versenyképesebb és hatékonyabb volt a mezőgazdaságunk a nyugatihoz képest, és itt is csak tovább nőtt az olló. Pedig feladat lenne bőven, és olyan hasznos terület, amire elkölthetnénk ezt a mérhetetlen mennyiségű összeget.

Már szó volt az élelmiszer-önrendelkezésről, és ebben is rengeteg teendője lenne Magyarországnak, hiszen szerintem abban mindenki egyetért, hogy ha valami kiútja lehetne ennek a nemzetnek, ha lehetne egy olyan prioritást megnevezni, ami a nemzetgazdaság számára tényleg pártokon felül, kormányokon felülállva fontos lehet, az pont az élelmiszer, mert hitünk szerint igenis a kiváló minőségű, GMO-mentes, magas feldolgozottságú élelmiszer lehet például egy olyan védjegye Magyarországnak, amivel az európai és később talán a világpiacon is fenntartható módon meg tud jelenni. Én reméltem, hogy ezekről is szó esik ma a kormány részéről, és abban bízom, hogy a következő költségvetési ciklust már egy tisztességes kormány felállása után ilyen célokra fogjuk tudni elkölteni. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)