Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény, valamint az egyes törvények ezzel összefüggő módosításáról szóló T/1667. számú törvényjavaslathoz módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló 106/2007. (XII. 6.) országgyűlési határozat módosításáról szóló H/1671. számú országgyűlési határozati javaslathoz nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor, következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/1668. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/1668/2. és 3. számokon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Réthelyi Miklós miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr.

DR. RÉTHELYI MIKLÓS nemzeti erőforrás miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatunk megtárgyalásakor nem tekinthetünk el attól, hogy megvizsgáljuk, milyen környezetben, milyen feltételek között érkezik ez a javaslat, azaz milyen állapotban találja az egészségügyi ágazatot.

Önök is ismerik azokat a problémákat, amelyek a magyar egészségügyben az elmúlt években olyan súlyossá váltak, hogy már az egész ellátórendszer működőképességét veszélyeztették, veszélyeztetik. Az ágazat a fenntarthatóság peremére sodródott, a betegutak kaotikusak, emberi erőforráskrízis van, egészségügyi intézményeink pedig sosem látott adósságállománnyal küzdenek. Mindezt tovább nehezítették azok az úgynevezett csontvázak, finomabban szólva, azok a korábban ismeretlen tények, költségvetési tételek, amelyekkel az elmúlt hónapokban az új kormánynak kellett szembenéznie.

Ebben a helyzetben a legfontosabb az volt, hogy az ágazat túléljen, ezért minden lépésünket az vezérelte, hogy a működőképességet meg tudjuk őrizni. A 2010-es év tehát az egészségügy működésének biztosításáról szólt és szól, a következő esztendő viszont már a fenntartható átrendeződés éve lesz.

A tisztelt Ház előtt lévő egészségügyi javaslataink ennek az átrendeződésnek a feltételeit, keretrendszerét teremtik meg. A tervezetben már olyan elemekkel is találkozhatunk, amelyek a Semmelweis-tervben, a nemrég bemutatásra került átfogó szakmai vitairatban foglalt legfontosabb célkitűzések felé tesznek lépéseket. Nem feledkezhetünk meg róla, hogy Semmelweis-terv vitairat, az abban foglaltak a szakmával való párbeszéd után nyerik el végső formájukat, de mindez jól jelzi: a változásokra, változtatásokra módszeresen készülünk.

Engedjék meg, hogy ismertessem az előterjesztés legfontosabb elemeit. Először is szükség van az egészségügyi ellátás struktúrájába történő beavatkozásra, korrekcióra. Másodszor: olyan javaslatokat teszünk, amelyek az egészségbiztosítási rendszer ésszerű működését szolgálják. Ezenkívül lépéseket teszünk az emberi erőforráskrízis kezelése érdekében az egészségügyi életpályamodell kidolgozásához szükséges valid adatok megszerzésére. Negyedszer: a kormányprogramban lefektetett elvek mentén olyan gyógyszergazdálkodást szeretnénk, ahol a betegek érdekének érvényesülése, a gyógyszerellátás biztonsága, a gyógyszerész szakmai felelősségének és függetlenségének helyreállítása, a közvetlen lakossági gyógyszerellátás nemzeti érdekkörben tartása és a gyógyszerellátás finanszírozhatóságának megteremtése egyszerre van jelen. És végül, de nem utolsósorban: a fogyatékkal élők ellátásában törvényi pontosításokra, egyszerűsítésre volt szükség a betegellátás minőségének javítása érdekében.

Engedjék meg, hogy kicsit részletesebben is kifejtsem, milyen rendelkezésekre van szükség az említett célok megvalósulása érdekében!

A javaslat az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény módosításával az egészségügyi ellátás struktúrájában tapasztalható anomáliákat kívánja felszámolni a szolgáltatói érdekek mentén. A módosítás rugalmasabbá teszi a kapacitások átrendezését, elsősorban a kapacitásátcsoportosítás feltételei tekintetében. A gyakorlati tapasztalatokra is figyelemmel, annak érdekében, hogy a szerkezet átlátható legyen, a kapacitásfelosztási eljárást háromévente kell a jövőben elvégezni, a jelenlegi eljárás befejeződését követően első ízben 2013-ban. Az ellátási terület meghatározásának jelenlegi szabályozása számos szolgáltatót érintett hátrányosan, a javaslat ezen a helyzeten is változtatni kíván.

Jelentős eleme a tervezett szabályozásnak, hogy az átfedésmentesség követelményét a jövőben a speciális ellátotti kör részére ellátást nyújtó szolgáltatók esetében - itt az egyházi szolgáltatókat, valamint az úgynevezett egyszakmás szolgáltatókat említem meg -, valamint az uniós pályázat alapján befogadásra kerülő egészségházak esetében nem kell alkalmaznunk.

(12.00)

Megszűnnek az ellátórendszer nehezen értelmezhető kategóriái, így a súlyponti kórházak felsorolása kimarad a törvényből. A javaslat lerakja a struktúra teljes átalakításának alapjait, utalva arra, hogy az egészségügyi szakellátás szervezése és koordinálása a jövőben - külön törvény által meghatározott módon - a szolgáltatók együttműködésével kell hogy történjen.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényt módosító rész a beteg- és szolgáltatóbarát egészségbiztosítási rendszer kialakítását célozza. Ezen körben felszámolja a pénzbeli ellátásokkal kapcsolatban felmerült problémákat és joghátrányokat, növeli a biztosító ellenőrző szerepét, valamint pontosítja az ellenőrzések során alkalmazható szankciók mértékét és feltételeit.

Kiemelten fontos az emberi erőforrás problémája. Az egészségügyi dolgozók áldozatos munkája sem szakmailag, sem pedig anyagilag nincs kellő módon megbecsülve, ezért is gyorsult fel az utóbbi években a magyar orvosok, ápolók és más szakdolgozók külföldre vándorlása. Mindehhez az itthon maradt egészségügyi dolgozókra még fokozottabb terhet, felelősséget ró.

Egy széles körű, egyeztetéseken alapuló életpályamodell kidolgozása ezért elengedhetetlen. Az életpályamodellben szereplő stratégiai lépések segítségével ugyanis meghatározhatók azok a beavatkozási pontok és lehetőségek, amelyekre alapozva rövid, közép- és hosszú távú programok dolgozhatók ki az e területen dolgozók helyzetének javítására, és ezáltal közvetetten és párhuzamosan az egészségügyi ellátás színvonalának növelésére.

A javaslat a kidolgozandó életpályamodellhez kapcsolódó rövid távú stratégia törvényi szinten rendezendő kérdéseit kívánja megteremteni. Ezt - az életpályamodell kidolgozásához szükséges valid adatok megszerzése érdekében - az egészségügyi humán erőforrás monitoringrendszere adattartalmának bővítésével teszi meg.

Az egészségügyi dolgozók munkája elismerésének jele az is, hogy a Semmelweis-nap az egészségügyi dolgozók számára munkaszüneti nap lesz. Az egészségügyi oktatás új alapokra történő helyezése is kiemelt célkitűzés. Az egészségügyi ágazati-szakmai képzés és ezen belül a továbbképzés jelenlegi helyzetének rendezése jelen javaslat egyik fontos eleme, hiszen ez az egyik első lépés a szükségletekhez igazodó képzés és az igényekhez igazodó, magas színvonalú ellátás biztosításában.

A gyógyszerellátásban olyan alapvető fontosságú változtatásokat szeretnénk, amelyek indokolják, hogy ezeket részletesebben is ismertessem. A nemzeti együttműködés programja a gyógyszertár-létesítés és -működtetés újraszabályozásának szükségességét írja elő. A kormányprogram végrehajtásának első lépéseként a kormány előterjesztésére a parlament 2011. január első napjáig felfüggesztette a közforgalmú gyógyszertárak létesítését olyan településeken, ahol már működik közforgalmú gyógyszertár, továbbá megtiltotta a gyógyszertári vállalkozások további fúziójának engedélyezését. Ezen intézkedésével egy időben jelezte, hogy a gyógyszertárak létesítésének és működtetésének szabályait meg kívánja változtatni.

A kormány a gyógyszertárak létesítésére vonatkozó szabályok gyakorlati megvalósulásáról 2010. október elején jelentést terjesztett az Országgyűlés elé. A széles körű adatgyűjtésre alapozott jelentés mindazon folyamatokról és jelenségekről is átfogó elemzést nyújtott, amelyek ma a lakossági gyógyszerellátást jellemzik.

Anélkül, hogy a részletekbe belemennék, hadd idézzem a jelentés összegzésének fontos mondatait: "A nagyvárosokban a lakosság gyógyszerekhez jutásának lehetőségei bővültek, mind a gyógyszertárak számát, nyitva tartási idejének hosszát, mind a gyógyszerválasztékot tekintve, azonban a piaci verseny a lakossági gyógyszerellátás minőségét illetően nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A minőségi szolgáltatások országos szintű, egyenletes elterjedése helyett a hozzáférési esélyegyenlőtlenség irányába torzul a rendszer, és a kistelepülések gyógyszerellátását biztosító gyógyszertárak esetében a működtetést veszélyeztető terhek növekedése figyelhető meg. A jelenlegi szabályozás hátráltatja az államot a minden polgár számára egyenlő feltételekkel nyújtandó gyógyszerellátási kötelezettségének biztosításában."

Mindezek figyelembevételével készítette el a kormány a gyógyszerellátást alapvetően új alapokra helyező tervezetét. A gyógyszerellátásra vonatkozó új szabályozás elsődlegesnek tekinti a gyógyszerellátás biztonságát, a betegérdekek érvényesülését, az állam szabályozó és ellenőrző funkciójának visszaállítását, a gyógyszerész felelősségének és függetlenségének helyreállítását, a gyógyszertár szakmai és gazdasági működtetését, a gyógyszerellátás finanszírozhatóságának megteremtését, a vidéki gyógyszerellátás javítását, a gyógyszertárak szolgáltatásainak fejlesztését és a lakossági gyógyszerellátás nemzeti érdekkörben tartását. Továbbá figyelembe veszi az Európai Unió Bíróságának e témakörben hozott határozatait is.

A javasolt változtatások visszaintegrálják a gyógyszertárakat az egészségügy rendszerébe. A közforgalmú gyógyszertáraknak újra előírjuk a teljes körű gyógyszerellátás kötelezettségét. Jelentősen bővülnek a gyógyszertárak egészségügyi feladatai is. A gyógyszertárban forgalmazható valamennyi termék esetén megköveteljük a helyes alkalmazást célzó tájékoztatást, valamint előírjuk a gyógyszertáraknak a prevencióban és népegészségügyi programokban való részvételét.

Az egészségügyi feladatok újradefiniálása és az elmúlt években kialakult helytelen gyakorlat egyaránt megköveteli a gyógyszertárakban folytatott marketingtevékenység újraszabályozását. Ennek lényege, hogy a gyógyszertárak közötti versenyt a gyógyszertárak által a betegnek nyújtott szakmai szolgáltatók növelésével és javításával kívánjuk elősegíteni. A gyógyszertár egészségügyi feladatainak újrafogalmazása megköveteli, hogy a lakossági gyógyszerellátásért viselt felelősségi rendszert is újraszabályozzuk.

Körültekintő szabályozásra van szükség annak érdekében is, hogy a gyógyszertámogatásra fordított járulékok és központi költségvetési források hatékonyan legyenek felhasználva, ezeket ne nyeljék le eleve veszteséges vállalkozások, illetve ne legyenek adóparadicsomba menekíthetők. Fontos továbbá, hogy más uniós országok gyakorlatához hasonlóan az egészségügyi piac fölötti nemzeti rendelkezés lehetőségét biztosítsuk. Ezek a célok több intézkedés együttes eredményeként érhetők el.

Alapjaiban változik meg a gyógyszertárak létesítésének szabályozása. A javaslat az ellátatlan települések gyógyszerellátási problémáinak megoldására jelentős lépéseket tesz, többek között megteremti a mozgó fiókgyógyszertár létesítésének lehetőségét. Ugyanakkor az Európai Bíróság ítéleteivel összhangban a gyógyszertárral már ellátott településeken újra geográfiai és demográfiai kritériumok meglétéhez kötjük új gyógyszertár létesítését, és ebben a folyamatban egy pályázati rendszer előírásával az államnak az alkotmányos felelősséggel arányos jogokat biztosítunk. Ezáltal megelőzhetővé válik azonos feladatot ellátó, párhuzamos struktúrák további létrehozása.

Helyreállítjuk a gyógyszerész szakember felelősségét a gyógyszertárban folytatott szakmai munkáért. Ezt célozza a személyi jog szabályozásának módosítása és a menedzsmentkötelességek előírása. Biztosítjuk a gyógyszerész szakmai függetlenségét. A gyógyszertárak nemzeti érdekkörben tartásával és a szakmaiság biztosításával szabályozzuk a tulajdonosi szerkezetét, amely folyamatosan kerül megvalósításra, hogy a gyógyszerellátás biztonsága ne sérüljön, és megelőzzük a nemkívánatos gazdasági értékvesztést.

(12.10)

Kizárjuk a gyógyszertári fúziókat, nem tartjuk kívánatosnak, hogy off-shore cégek és gyógyszerpiaci szereplők gyógyszertári tulajdonnal rendelkezzenek. Sávos befizetési kötelezettség körében az elláthatóbb rendszer, az egyszerűbb számítási mód, illetve az alacsony árú generikus termékek és a referenciatermékek támogatásának ösztönzése irányában kerül sor a szabályok módosítására. Az egyes forgalmazók között a befizetés egyenletesebben oszlik majd meg.

A törvényjavaslat az orvosok gyógyszerrendelési és a gyógyszerészek gyógyszerkiadási gyakorlatban jelenleg szankcionáló rendszer helyett egy motiváló, ösztönző rendszer kialakításának kereteit kívánja megteremteni. A javaslat elfogadását követően kezdődhet meg azoknak a kormány- és miniszteri rendeleteknek a megalkotása, amelyek a most kialakított törvényi kereteket további tartalommal töltik meg. Ilyen például a gyógyszertárak szakmai minimumfeltételeinek a korrekciója, a szolgálati renddel, az ügyeleti ellátással kapcsolatos előírások megváltoztatása, a hatósági feladatok áttekintése, a gyógyszertárak egészségügybe történt visszaintegrálásának megfelelő szakmai normák módosítása.

Röviden szeretnék kitérni azokra a módosításokra is, amelyeket eddig nem említettem, de fontos változásokat jelentenek. Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény módosítása körében pontosításra kerül a vényen feltüntetendő adatok köre. A javaslat előírja azt is, hogy a szűrések során keletkezett adatok személyhez kötött módon kerüljenek megküldésre az országos szűrési regiszter részére. Lehetővé tesszük a védőoltással megelőzhető fertőző betegségek esetén az oltóanyag-megigényléstől a felhasználásig történő nyomon követhetőségét a visszaélések kizárása és a hatékonyság ellenőrzésének biztosítása érdekében.

Kiemelt járványügyi érdekből a javaslat előírja, hogy a betegellátó a tuberkulózis észlelésekor haladéktalanul továbbítja az ÁNTSZ részére a beteg egészségügyi és személyazonosító adatait, így a felkutatáshoz szükséges intézkedések haladéktalanul megtehetők lesznek. Indokoltnak tartjuk az orvostudományi kutatások szabályozási környezetének módosítását is, figyelemmel a gyakorlati tapasztalatokra, illetve a gyógyító eljárások területén jelentkező új módszerek megjelenésére.

Néhány szót a mefedronról: a bűnüldöző szervek a közelmúltban Magyarországon is több alkalommal foglaltak le mefedront, amely a kábítószerlisták alapján - a szakbizottság álláspontja szerint - visszaélés szempontjából veszélyes új szernek minősül. A mefedron partidrogként történő fogyasztása egyre elterjedtebb. Az elmúlt két év során az Európai Unió több tagállamában vonták nemzeti ellenőrzés alá a hatóanyagot. A szer által jelentett kockázatokra és elterjedtségére tekintettel az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény módosításával a mefedron is kábítószernek minősül, így az azzal kapcsolatos elkülönítési magatartások a visszaélés kábítószerrel tényállás hatálya alá esnek.

Tisztelt Ház! A nemzeti együttműködés kormánya legfontosabb céljai között szerepel az egészségügy megmentése. Mindez azonban nem megy egyik napról a másikra, egy nehéz, hosszú, de következetes munka áll előttünk. Ebben nagyon fontos lépést jelent az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló javaslat, ezért a törvényjavaslattal együtt ehhez a munkához is kérem a támogatásukat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr.

Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Megadom a szót Nagy Kálmánnak, az egészségügyi bizottság előadójának.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. NAGY KÁLMÁN, az egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A T/1668. számon beadott törvényjavaslat mint törvény, nem alkot egységes ívet. A benne foglalt célkitűzések olyan, előzőleg hozott törvények módosítását tartalmazzák, amelyek az egészségügy jelen helyzetében a sürgős teendők közé sorolandók, így 6 fejezetben és 109 paragrafusban fogalmazzák meg azokat a változásokat, amelyeket a Nemzeti Erőforrás Minisztérium az egészségügy jelen helyzetében kiemelten kívánatosnak tart módosítani. A fejezetcímek a törvényekhez csatoltan két 1997. évi, egy 2005. évi, két 2006. évi törvény módosítását jelentik, ezenkívül még számos olyan törvény módosítását, amelyek különböző időszakokban voltak beadva.

A törvény célja világos: a nemzeti együttműködés programjában foglalt célkitűzések mentén haladva olyan ponton kívánja szabályozni az egészségügyi ágazat legfontosabb törvényeit, ahol új nemzeti egészségügyi célok megvalósítására sürgős szükség van. Változtatni kíván az alapellátás ösztönzési rendszerén, módosítja a népegészségügyi szűrővizsgálatok szervezését, monitorozását, amely hatékonyságnövekedést és a lakosság egészségi állapotának javulását eredményezi. Az ellátási igényekhez rugalmasabban alakítható rendszer a cél. Változtatni kíván a progresszivitási szinteken és az ehhez rendelt feladatokon, megszüntetve az itt kialakult káoszt, rugalmassá tenni a kapacitások elosztását, szolgáltató egészségbiztosítást kíván megvalósítani.

Az egészségügyi dolgozók szemszögéből egy új, széles körű egyeztetésen alapuló életpályamodell kidolgozásának teszi meg a kezdeti lépéseit. Ilyen például a humán erőforrás monitoringrendszer adattartalmának bővítése, amely biztosítja a feltételeit egy minden egészségügyi dolgozó számára kívánatos jövőkép kialakításának. Hangsúlyozza, hogy Magyarország gazdasági fellendülésének egyik feltétele az egészségügyi ipar innovációs kapacitásának a fokozása, a fogyatékossággal élők helyzetének javítása.

A gyógyszergazdálkodásnak az új törvényben előírt megváltoztatása pedig megteremti, hogy a közforgalmú gyógyszerellátásban megőrizhető, sőt növelhető legyen a gyógyszerészeti tudáson alapuló működtetési kompetencia. Ennek meghatározója a többségi gyógyszerészi tulajdonon alapuló gyógyszertári vezetés.

A törvényalkotó szándéka szerint ezzel biztosítható a szakmai függetlenség, és kizárhatók olyan gyógyszerpiaci szereplők, akik csak a profit-, illetve a tulajdonszerzést tartják szem előtt. A gyógyszerészi többségi tulajdon megszerzésére a már működő gyógyszertárak esetében a törvény kellő átmeneti időt biztosít. Eszerint 2014. január 1-jéig a tulajdonnak meg kell haladnia az 50 százalékot a gazdasági társaságban. A cél világos: a gyógyszerpiaci liberalizáció megállítása és a gyógyszertárak létesítésének és működésének újraszabályozása, a betegek jobb ellátásnak érdekében.

Összességében az előttünk álló törvény egy, a korábbiaktól eltérő új koncepciót vet fel számunkra, amelynek középpontjában a beteg és a szolgáltatásokat végző orvos, gyógyszerész, egészségügyi dolgozó áll. A bizottság többségi véleménye alapján ez a törvény az orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi dolgozók által várt szabályozás, amely előnyben részesíti a beteget és az azt ellátó egészségügyi dolgozót, és ezt a törvényt mi elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Garai István Leventének, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kicsit nehéz helyzetben vagyok - vagy könnyű helyzetben - a kisebbségi vélemény megfogalmazásakor - nem sokan szorultunk kisebbségbe, ha jól emlékszem, talán ketten a szavazás alkalmával, tehát ezt a véleményt kell hogy interpretáljam, utána természetesen majd lesz lehetőség reagálni második körben a miniszter úr expozéjára és egyéb olyan dolgokra is, amelyek a bizottsági ülésen nem hangzottak el.

(12.20)

Összességében úgy gondoljuk, hogy a jogharmonizációs elemek és egyéb konkrét jogi terminusok megfogalmazásán túlmenően, ami egyébként nyilvánvalóan szükséges, és ez a törvénygyártásban egy alapvető jelentőségű folyamat, számos látszat-újradefiniálást tapasztaltunk, konkrét cselekvések helyett forrás- és pénzhelyettesítő, PR-, látszat- és pótcselekvések halmazát próbáljuk, illetve sikerült kiolvasni a törvényjavaslatból.

Összességében az a véleményünk, hogy nagyon sok paragrafust módosít, de lényegi változást sok tekintetben - el kell ismerni, hogy bizonyos tekintetben igen - alapvetően nem jelent az egészségügyi rendszerben. Szerettük volna kihámozni, hogy jövőre milyen régi koncepció alapján fognak újabb komplex törvényjavaslatot benyújtani az illetékesek, mert erre több helyen van hivatkozás az általános és a részletes indoklásban is, de ezt nem sikerült kihámozni, és sajnos nagyobb baj, hogy nem sikerült kihámozni a jövő évi költségvetésből sem. Mert hogyha az országnak lesz egy elfogadott költségvetése, utána már olyan durva, nagy strukturális változtatásokat, amelyeknek financiális vonzata is van, jövőre nagyon nehéz lenne keresztülvinni.

Kovács Tibor képviselőtársam úgy fogalmazott: nem érdemes vagy alig érdemes megtanulni a törvényjavaslatban lévő fogalmakat, mert fél év múlva teljesen más fogalmakat fognak kitalálni a törvénygyártók. Egy-két konkrét dolgot is megemlítenék.

Jómagam a regionális egészségügyi tanácsok védelmében emeltem szót. A magyarázatban azt olvassuk: "Az elmúlt évek tapasztalatai, valamint a szolgáltatóktól és a szervezetektől érkezett észrevételek alapján megállapítható, hogy a regionális egészségügyi tanácsok a szakellátási kapacitások felosztásához kapcsolódó feladataikat - a jelenlegi szervezeti felépítésük és erőforrásaik mellett - nem képesek ellátni, ezért javasoljuk, hogy az egészségügyről szóló törvényben ezt a feladatukat töröljük." Én úgy gondolom, hogy a szervezeti felépítés, az erőforrások pótlása volna inkább az az út, ami ezt a folyamatot elősegíthetné, mert tapasztalataim szerint az elmúlt esztendőkben azért a regionális egészségügyi tanácsok egy olyan fórumot testesítettek meg, ahol sokszor pártpolitika-semlegesen, szakmai kérdések kerültek terítékre, és számos esetben szakmai, és mondhatni még azt, hogy politikai konszenzus is történt. És most jön egy önkritikus elem, hogy annak idején, pár évvel ezelőtt, szerintem helytelenül, volt olyan, hogy a politika ezt felülírta. Tehát már akkor sem voltam emellett, hogy bizonyos ilyen szakmai konszenzusos megállapodásokat a politika felülírjon.

Van egy olyan a 89. §-ban, hogy az egészségügyi szakellátás szervezése és koordinálása törvényben meghatározott módon, amit most még nem tudunk, hogy majd hogy, háziorvosi körzeteken alapuló területi egységeken és a többi - tehát egy alulról szerveződő és egyre bonyolultabb szakellátó rendszer képét látjuk. Nem elvitatva a háziorvosi rendszer alapvető originális és gyökeres jelentőségét, ezt nagyon nehéz szakmailag indokolni, és számos ellenérvem van, amit majd a 15 perc alatt fogok elmondani, hogy én ezt egy kicsit másként gondolnám. Arról nem beszélve, hogy bármiféle struktúraváltásnak továbbra se látjuk az anyagi fedezetét a 2011-es költségvetésben.

Képviselőtársam felvetette a bizottsági ülésen a 4. §-ban a várólista megkerülésével kapcsolatos gondolatait. Ezt valószínűleg hosszadalmasabban el fogja mondani, kifejti. Tehát: a biztosított saját kezdeményezésére kiegészítő térítési díj mellett jogosult az ellátás - s a többi - eltérő tartalommal történő igénybevételére - többletköltség -, az egészségügyi ellátás keretében igénybevett egyéb kényelmi szolgáltatásokra. Ezt jó lett volna pontosabban kifejteni. De akkor vagyok korrekt, ha azt mondom, hogy az államtitkár úr jelezte, hogy a Semmelweis-terv keretében ez már egyfajta társadalmi vita része lehet. Ugyanakkor itt egy törvényjavaslatból lesz egy elfogadott törvény, amit utána az egészségügyi szolgáltatók ki tudja majd, milyen formában fognak alkalmazni, ami ezt a veszélyt szerintünk magában rejti. Természetesen, hogyha megnyugtató választ kapunk ebből a szempontból, úgy gondolom, azt megköszönjük.

Felmerült a bizottsági ülésen a patika-tulajdonrész vonatkozásában az 50 százalékos tulajdonrész kötelezővé válása és elérése. Feltettünk ott egy kérdést, hogy: miből? Tehát kérdés az, hogy miből fogják a gyógyszerészek ezt a tulajdonrészt kivásárolni, saját források híján esetleg más források igénybevételével, és mi történik akkor, hogyha ezt nem tudják véghezvinni.

Lejárt az időm, majd a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) 15 percben folytatom, de ez volt a bizottsági ülésen a kisebbségi véleménynek talán a gerince.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Bábiné Szottfried Gabriellának, az ifjúsági bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő asszony.

BÁBINÉ SZOTTFRIED GABRIELLA, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Bizottságunk november 22-én tárgyalta és támogatta a törvényjavaslatot.

A benyújtott javaslat bizottságunkat érintő legfontosabb pontjai:

A kormány által benyújtott törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy egyes gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök esetén az 50 főt meghaladó esetekben is nyújtható legyen a támogatás az adott gyógyszerhez, ha a beteg kezeléséhez annak alkalmazása szükséges.

Jelenleg a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők esetében nem lehet érvényesíteni a 6 hónapos általános visszamenőleges igényérvényesítés szabályát, így az ellátás egy részétől elesnek az érintett biztosítottak. A törvénymódosítás a fenti esetekben egyszerűsíti az igények visszamenőleges érvényesítését.

A gyakorlatban a szülő nők egy időben nyújtják be a terhességi gyermekágyi segély, valamint az azt követően járó gyermekgondozási díj iránti igényüket. A gyed a terhességi gyermekágyi segély folyósítását követően állapítható meg, így ez idáig a kérelmet az egészségbiztosító nem tudja elbírálni.

A törvénymódosítás pontosítja a fenti kérelmek elbírálására vonatkozó határidőket. A kormány előterjesztése a jogalap nélkül felvett pénzbeli ellátások visszafizetésére kötelezés határidejét a jelenleg hatályos 30 napról 90 napra javasolja felemelni, amely módosítás folytán hatékonyabbá válna a jogalap nélkül felvett ellátások megtérülése is, mivel az első fokon született döntések meghozatalára több idő jutna.

A jelenleg hatályos jogszabály a gyes folyósítása mellett munkát végzők táppénzre jogosultságának idejét és a táppénz összegének megállapítását oly módon szűkíti, hogy a táppénzre jogosultság idejének megállapítását csak a gyes folyósítása alatti munkavégzés idejére lehet figyelembe venni, a táppénz összegének megállapítása esetében pedig csak ezen időtartam alatt elért jövedelmet. A gyermekgondozási segélyről való lemondás bürokratikus intézménye felesleges többletadminisztrációs terhet jelent az ellátást folyósító szerveknek. A javaslat szerint a gyes mellett munkát végzők esetében az általános szabályok szerint kerülne megállapításra a táppénzre jogosultság időtartama és összege, így a biztosítottat joghátrány nem érné, és egyszerűbbé válhatna a táppénzre jogosultság elbírálása és összegének megállapítása.

A törvényjavaslatot elfogadásra javasoljuk. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőként megadom a szót Mikola István képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoport vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal kezdem, hogy nem szeretjük a salátatörvényeket, főleg azért, mert nagyon sok részterületen hoznak szabályozásokat, módosításokat, ezért nehéz egységben, összefüggéseiben látni, és még nehezebb tárgyalni összefüggéseiben, az egyes részletelemeket is szem előtt tartva. Mégis azt kell mondjam, hogy a jelenlegi helyzetben szükség volt erre a szabályozásra, ennek a törvénytervezetnek a benyújtására, már csak azért is, és főleg azért, mert interferál, összefügg azzal a másik két nagy szabályozási áramlattal, amelyek közül az egyik már kodifikált törvénytervezetként éppen tárgyalás alatt áll itt a parlament előtt, ez a 2011. évi költségvetési törvény tervezete; a másik pedig egy széles körű szakmai vitát, együttgondolkodást indított, a Semmelweis-programról van szó, amelyik az egészségügynek a jövőbe irányuló stratégiai fő irányait jelzi.

Én olyan értelemben és olyan szempontból vizsgáltam ezt a törvénytervezetet, hogy illeszkedik-e abba a stratégiai rendszerbe, ami formálódik az egészségügy konszolidációja keretébe, a bajokból történő kilábalás keretébe. Úgy gondolom, hogy ez a törvénytervezet valóban az ágazat konszolidációját szolgálja, és abban a szűk gazdasági mozgástérben, amit ebben az évben, a következő évben "élvez" az egészségügy, valóban nagyon fontos szabályozásokat hoz, amelyek lehetővé teszik azt, hogy az ágazat elkezdjen egy olyan többéves, talán évtizedes programot, ami kilábalást, konszolidációt jelent, és amelyben nem tétlenségre vagyunk kárhoztatva a nehéz gazdasági környezetben, hanem bizonyos területeken megalapozó, és hosszú távon nyilván a betegek jobb, minőségibb ellátását szolgáló lépéseket is tudunk tenni.

(12.30)

Ettől a salátatörvénytől alapvetően nem változik meg természetesen az egészségügy, de úgy érzem, hogy annak az elrugaszkodásnak a része, amelyik végül is az ágazat konszolidációjához vezethet.

Én a stratégiai irányok szempontjából szeretnék a törvénytervezet kapcsán néhány megjegyzést tenni. Elsőként azt a kérdést vetem fel, hogy valóban tükrözi-e ez a törvénytervezet, hozzájárul-e ahhoz a tervhez, ahhoz a vágyhoz, ahhoz az elváráshoz, miszerint az államnak nagyobb felelősséget kell vállalnia az ellátórendszer működtetését illetően. Azt gondolom, hogy igen, tetten érhető a törvénytervezetben a nagyobb állami felelősségvállalás; gondolok itt a struktúrának a fellazítását jelentő paragrafusokra.

Nem értek egyet az előttem szóló szocialista Garai István Leventével abban, hogy nincs mozgástér. Van mozgástér, hiszen fellazul az a szerkezet, amit a korábbi törvények bebetonoztak, a korábbi ciklusok bebetonoztak, hiszen mód nyílik ennek a törvénynek az alkalmazásával egyes intézeteken belül, de intézetek között is, intézménycsoportok között is bizonyos kapacitásátrendezésre, a térségi szükségletekhez jobban igazodó ellátórendszer kialakítására. Tehát az állam felelősséget vállal a struktúrának a térségi betegellátás szükségleteihez történő alakításában.

Azt gondolom, hogy ha a többi szabályozást is - mint ahogy az előbb a bevezetőben kitértem erre - tekintem, akkor azt kell mondjam, hogy talán és reményeim szerint az igazán korszerű technológiával felszerelt intézeteket és a jó humán szoftverrel, orvostudással, szaktudással rendelkező intézetek számára a tvk fellazításával talán azt a lehetőséget is megadja, és erre kell egyértelműen törekedni, hogy ezek az intézetek felpörgetve sokkal több beteget lássanak el, jobb minőségű gyógyítási szolgáltatást tudjanak nyújtani. Hiszen ha ezt teszik, akkor nyilvánvaló, hogy az egyik legkritikusabb, már-már krízishelyzetet jelentő várólistákat is sikerül rövidíteni, és az embereket a szenvedéseikben meg lehet óvni a hosszú várakozási kényszertől. Azt gondolom, hogy az ellátás színvonala is jelentősen javulhat ebben.

Amikor arról beszél a törvénytervezet, hogy a biztosító ellenőrzési szerepét is növeli, akkor nyilvánvaló, hogy a betegellátás biztonságát állami felelősséggel szolgálja. Egyáltalán meg kell jegyeznem azt, hogy olvasván ezt a törvénytervezetet, olyan érzésem támad, hogy valóban az egészségügyben elkezdődik egy lassú, a gazdasági mozgástérhez illeszkedő átalakulás. Végül is sok minden változni fog, amihez korábban ragaszkodtunk, a hagyományos struktúrához, a mindenki számára elérhető, a kor szerinti legmagasabb szintű, ráadásul térítésmentes, ingyenes ellátáshoz - azok már távol vannak tőlünk. Vagy éppen az egészségügyben meglévő paternalisztikus, kicsit félfeudális szerkezetet fellazítva valóban talán egy jobb, egészségesebb, és a betegellátás szempontjából eredményesebb ellátórendszer és működési mód alakulhat. Ebben a törvénytervezetben ennek a nyomai fellelhetők.

A másik stratégiai irányultság, amiről itt a miniszter úr hosszabban szólt, ugyancsak tetten érhető ebben a törvénytervezetben, ez pedig az emberi-szakmai erőforráskrízisnek a megoldására irányuló törekvés. Bár ebben a törvénytervezetben ennek csak bizonyos megalapozó tevékenységére utaló szabályozás jelenik meg, konkrétan az egészségügyi humánerőforrás-monitoringrendszereknek a kialakításával, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valóban egy életpályamodellt tudjunk kialakítani, és valóban biztonságot, megélhetést és egy jó közérzettel végezhető munkalehetőséget tudjunk a szakmában meghatározó embereknek, orvosoknak, ápolónőknek, és más szakmai területekhez tartozó, a betegellátás szempontjából nélkülözhetetlen szakembereknek az ittmaradásához, egzisztenciájához.

Ma, amikor a végzett orvosoknak körülbelül 30 százaléka a végzés után rögtön eltűnik a szemünk elő, akkor, azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos megalapozó tevékenység. Nem nagyon látványos, nem sokan fogják érteni, hogy miről van szó, hiszen ha humánerőforrás-monitoringról beszélünk, valljuk be, hogy ezt igazán csak a szakma érti, de nekünk tudunk kell, hogy ez egy nagyon fontos megalapozó ténykedés, ami nélkül nem lehet olyan életpályamodellt kialakítani, ami pályán tartja, és a jó közérzettel végzett munka lehetőségét nyújtja a szakembereinknek.

Szabadjon kitérnem arra is, hogy ezt azért is fontosnak tartom, mert korábban is vallottuk, most is valljuk, hogy az egészségügyben, bár eluralkodik egy közgazdasági, pragmatikus, számolós szemlélet, azért mi valamennyien tudjuk, hogy az igazi, meghatározó és költséghatékonyság szempontjából is meghatározó tényező maga az orvos, hiszen a szakmaiságával, a tapasztalataival, de még az intuícióival is az orvos az a szereplője ennek a rendszernek, amelyik képes arra, hogy akkor, amikor a receptet írja, amikor vizsgálatot utalványoz, amikor gyógyszertámogatást utalványoz, akkor gazdaságilag racionálisan járjon el, és képes arra, hogy megtalálja a gyógyításban azokat az optimális megoldásokat, sokszor protokollokban, guideline-okban is megfogalmazva, amelyek amellett, hogy minőségi, eredményes gyógyítást jelentenek, gazdaságilag is hatékonyak, költséghatékonyak a rendszerben. Tehát mi az emberierőforrás-krízis megoldásában ezt az elemet a salátatörvényben nagyon fontosnak tartjuk és hangsúlyozzuk.

Az alapellátás megjelenik a rendszerben, szűkre szabottan, néhány bekezdésben, de mégiscsak nyilvánvaló a tárca törekvése és az egészségpolitikának ez a stratégiai irányultsága, amely a házi orvoslás erősítésével a lakóhely közeli, definitív ellátásra akar ösztönözni. Emellett népegészségügyi szerepvállalást és feladatvállalást is kíván a háziorvostól, a háziorvosi alapellátási praxisoktól, ezt ösztönzi, mert pontosan tudja, hogy itt is ez a gazdaságilag hatékony megoldás. Ha a lakóhely közelében gyógyítható meg a beteg, akkor az a rendszer számára nyereség, a beteget sok kíntól menti meg, az ellátórendszer különböző szintjein való kalandozásoktól és ebből származható ártalmaktól menti meg, és költséghatékony megoldásként természetesen gazdaságilag is értelmezhető.

A népegészségügyi tevékenység forszírozása pedig egyáltalán az "egészségesen élni jó" életérzésnek a kiteljesítését, vagy éppen a betegség megelőzhetőségét jelenti, ami a rendszer szempontjából, de talán elsősorban a betegek szempontjából rendkívül fontos stratégiai irányultság. Amennyiben valóban ilyen ösztönzés történik, akkor, azt gondolom, hogy az életkorhoz kötött védőoltások vagy egyáltalán a védőoltások, a Magyarországon világcsúcsnak számító védőoltási rendszerben való közreműködése az alapellátásnak, vagy éppen a szűrővizsgálatok, esetleg speciális, helyhez köthető szűrővizsgálatok szervezése az egészségügyi rendszer számára felbecsülhetetlen értéket jelenthet.

Örülünk annak, hogy az adminisztratív terhek csökkenésével talán több idő fog jutni - és itt elsősorban megint a definitív ellátásra való késztetésre gondolok - az alapellátó rendelőkben, praxisokban a beteggel való foglalkozásra és a beteg eredményes gyógyítására.

Fontos, stratégiához illeszkedő elem a törvénytervezetben a gyógyszerpolitikában tervezett változások sora. Talán ez a legfajsúlyosabb része ennek a rendszernek, amelynek különösen örülünk, hiszen 2001 óta kínlódunk a magyarországi gyógyszer-kiskereskedelmi egységeknek, a gyógyszertáraknak a repatriálása gondolatával - annak idején erről törvénytervezetet is alkottunk -, hiszen továbbra is valljuk, azóta is, azelőtt is, és továbbra is vallani fogjuk, hogy a gyógyszer-kiskereskedelem, a patika, de maga a gyógyszerész is a gyógyító-megelőző rendszer része, és nem pusztán kereskedelmi egység.

A patikusnak, a gyógyszertárnak ott kell lenni a területen, a lakóhely közeli ellátás segítésében, hiszen a gyógyszerész felkészültsége, főleg ma, amikor a gyógyszerterületen, a gyógyszerpiacon óriási áramlatok jelennek meg... - amelyeket, valljuk be őszintén, sokszor az orvos is nehezen tud követni, gondolok itt például a biológiai készítmények térhódítására, vagy az előttünk álló óriási kihívásra, a genetikus készítmények, genetikus gyógyszerek érkezésére.

(12.40)

Irdatlan költségigényű áramlatok ezek, amelyeket okosan, a beteg javára, az optimális gyógyító munkát segítendő nem nélkülözhető a patikus közreműködése. Tehát örülünk ennek az új gyógyszerpolitikának, amelynek része a gyógyszer-kiskereskedelmi egységek önállóvá válása, az abban dolgozó szakembernek, a patikusnak, a gyógyszerésznek a menedzsmentjogok birtoklása, hiszen ki más irányíthatna egy ilyen egészségügyi intézményt, amelyik a gyógyítás irányában elkötelezett, mint maga a szakgyógyszerész.

Örülünk annak, hogy a menedzsmentjogokat bírni fogja, örülünk annak, hogy ez a tulajdonosi rendszerben is leképeződik, és örülünk annak - itt most óriási viták vannak, gondolom, ezt mindannyian, akik az egészségügyben járatosak vagyunk, észleljük -, hogy az az óriási gyógyszer-koncentráció, ami folyik a gyógyszergyártói világ, a nagykereskedői világ között, nem fogja befolyásolni a továbbiakban a gyógyszer-kiskereskedelemnek a gyógyítás irányába történő elkötelezettségét, ezt a hivatását. Ezt azért is fontosnak tartjuk, mert nyilvánvaló, hogy a gyógyszerpiac mint a világ legnagyobb piaca, hiszen ha a volumenét, az értékét nézzük, akkor a hadiiparnál is nagyobb piac a gyógyszerpiac, nyilvánvaló, hogy profitérdekeltségtől vezérelt óriási piac ez, és nem szabadna odáig jutni, hogy a profitérdekeltség határozza meg azt a gyógyszerportfóliót, amit velünk meg akarnak etetni. Elnézést kérek a kicsit szimpla leegyszerűsítésért. Tehát végül is a profitérdekeltség abba az irányba hat, hogy a gyártó által legyártott gyógyszereket a kereskedő eladja, a gyártó pedig azokat a gyógyszereket gyártja le, amelyek a piacon is kurrensek, amelyek profitot hoznak. Tessék arra gondolni például, hogy ma gyakorlatilag nem fejlesztenek ki új antibiotikumokat, pedig óriási szükség lenne rá, hanem a gyógyszergyártás elmegy egy egészen más irányba, ami a profitérdekeltségének jobban megfelel.

Ki lehetne az a szakember, mi lehetne az az intézmény, milyen vagy melyik lehetne az az intézményrendszer, amelyik ki tudná egyensúlyozni ezt a profitérdekelt portfóliót, eladni a naponta készülő, forszírozó, cselekvő akaratot, mint maga a gyógyszerész, mint maga a gyógyszer-kiskereskedelem, amelyik ott van az orvos mellett, és segíti az orvost abban, hogy valóban racionális és költséghatékony gyógyszeres terápiát tudjon folytatni. Tehát úgy gondoljuk, ez egy nagyon pozitív lépés, ezt üdvözöljük, és erősítjük a tárcát abban, hogy azokat a vitákat, amelyeket a gyógyszerpiacon mozgó óriási hatalmú, nagy intézmények és szervezetek most elindítottak, valóban a beteg érdekében, a teljesebb, definitív és lakóhely közeli betegellátás érdekében, ezt szem előtt tartva tudja kezelni, és tudja megvívni.

Még néhány megjegyzés: szerettük volna látni ebben a törvénytervezetben - ha már saláta, bele lehetett volna pakolni, de nem látjuk benne - a hivatásrendi köztestületek, a kamarák szabályozásáról szóló kodifikációt is. Tudomásunk van arról, hogy önálló törvényben fogja a tárca szabályozni, egyet is értünk vele, meg kell mondanom, hiszen olyan fontos, olyan meghatározó és olyan érzékeny területről van szó, hogy szerencsésebb is, hogyha a tárca ezt szabályozná. Reméljük, még ebben az évben megtörténik ennek a szabályozása, hiszen, mint említettem, az orvos nélkül, annak a hivatásrendi köztestülete nélkül, amelyik a gyógyítás etikai felügyeletét ellátja, őrködik az egészségügyi orvosi szolgáltatások minősége felett, nem nagyon lehet ezeket a szép, ebben a törvénytervezetben szereplő irányultságokat kiteljesíteni.

Én magam még szeretném - most már nem a salátatörvényben, hiszen nincs benne - az új orvos jogállásokat is szabályozni, és továbbra is mondom azt, hogy az orvos jogállások végiggondolása és ennek valamilyen új típusú kodifikálása nem várathat tovább magára. Egész Európában dominánsnak látjuk a szabad szellemi foglalkozású orvos jogállást, ezek az orvosok szerződéses jogviszonyban dolgoznak, és díjtételekkel számolják el a diagnosztikus gyógyító tevékenységüket.

Ebből az a helyzet következik, és erre akarok kilyukadni, ami ma az egészségügy egyik legnagyobb problémája, a legnagyobb kontramotivációs rendszere, de mondhatom azt is, hogy rákfenéje, a paraszolvenciakérdés megoldása. Ott, ahol szabad szellemi foglalkozású szakorvosi létrendszer van, ahol a hippokratészi definíciót vallják a szabályozásban az orvosra vonatkoztatva - mármint, hogy az orvos szabad szellemi foglalkozású művész, hiszen Hippokratész nemhiába tette hozzá a művész kifejezést, mert az orvosi munka spirituális tevékenység is, nem csak materiális, hogy a kettő meg kettő az négy logikán alapul -, ahol ilyen jogállásban dolgoznak az orvosok, ott értelmezhetetlen a paraszolvencia, és ott nem kell félni attól, hogy az ebben a törvénytervezetben rögzített pozitív változások igazán elinduljanak, és az orvos ezek mellé a változások mellé felsorakozva segítse a jó szándékú tárca ilyen irányú törekvéseit.

Az egészségügyi bizottság megtárgyalta ezt a törvénytervezetet, mint hallottuk, támogatta az általános vitára bocsátását, és a továbbiakban is támogató attitűddel fog hozzáállni ehhez a kérdéshez.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, az MSZP-képviselőcsoport vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

KOVÁCS TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, nem okozok meglepetést azzal, hogyha az első mondatommal azt mondom, hogy az MSZP képviselőcsoportja számos kérdésben nem azonosul azzal, ami itt elhangzott a kormány, illetve a kormánypárti képviselők részéről. Nem vonatkozik ez természetesen arra, amit a bizottsági elnök úr itt elmondott, mert számos ügyben lehet szakmai vitát folytatni ezekben a kérdésekben, és mi is fontosnak tartjuk ezeket a kérdéseket rendezni, de sajnálatos módon, amiről beszélt, jelentős részében nem a törvényjavaslatban van, hanem majd egy jövőbeni elképzelés, amit mi is szívesen látnánk.

Összességében azt kell mondanom, és rendkívül sajnálatos, hogy ezt kell mondanom, tisztelt államtitkár úr is, ismerve ennek a törvényjavaslatnak a tartalmát, ismerve az adótörvényeket, a költségvetést, azt kell mondanunk, hogy az egészségügy megmentése 2011-ben elmarad. Ettől csúnyábbakat is lehetne mondani, mert mondhatnánk akár azt is, hogy 2011 az egészségügy fekete éve lesz. A dolgozói, akik egyébként rendkívül alacsony jövedelemmel bírnak, az elfogadott adótörvények kapcsán ráadásul még a jövedelmükben sem lépnek előre egy jottányit sem, és a különböző kedvezmények szűkítése sem segíti az ágazatban dolgozókat, márpedig tudjuk, egy ágazat nem tud szerencsésen, hatékonyan és jól működni megelégedett alkalmazottak nélkül. Ezen a területen gyakorlatilag nem történik semmi, sőt azt mondanám, bizonyos területen inkább visszalépés van.

Elismerem, hogy a tárca szakemberei nehéz helyzetben voltak, amikor megpróbáltak megfelelni azoknak az elvárásoknak vagy inkább várakozásoknak, amelyek a szakmában is, a közvéleményben is megfogalmazódtak a választási kampány során, mert hallhattuk kormánypárti képviselőktől, hogy azonnali ágazati beavatkozásra, az ágazat megmentésére van szükség. Sajnálatos, hogy ugyanezt hangoztatták egyébként az ágazat érdekképviseletei az előző ciklusban, nagyon nagy hangon, és érdekes módon ők most eltűntek a porondról, nem lehet hallani a hangjukat, nem lehet hallani azt a véleményt, amit korábban ezen a területen megfogalmaztak.

Kérem a kormánypárti képviselőket, ne arra hivatkozzanak, hogy korlátozottak a források, a lehetőségek meg minden egyebek. Ezt már a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy a kormánypárti frakciók politikai döntése volt az, hogy a rendelkezésre álló jelentős forrásokat arra használják, hogy a magas jövedelműeknek rendkívül magas adókedvezményeket adtak, ezzel több száz milliárd forintot vettek ki a költségvetésből. Azt kell mondanom, születhetett volna olyan politikai döntés is, hogy ezt azért most nem lépjük meg, mert vannak sokkal fontosabb dolgaink, amelyeket meg kellene oldani, például az egészségügy problémáit. Ezeket a több száz milliárdos forrásokat lehetett volna ezekre a célokra, az egészségügy helyzetének a rendezésére is fordítani.

(12.50)

Tehát beszéljünk világosan: politikai döntés volt, önök hozták ezt a politikai döntést, és ennek a politikai döntésnek a következményeit kell megmagyarázniuk az ágazat dolgozóinak is, meg a magyar közvéleménynek is.

Azt kell mondjuk természetesen - nem természetesen, de sajnálatosan -, hogy a benyújtott törvényjavaslat olyan szempontból sem mutat még irányt sem, hogy milyen szándékai vannak a kormányzatnak. Néhány területen valóban olyan módosításokat nyújtottak be, amelyek szükségszerűek, ezt természetesen el kell ismerni, mert vannak a javaslatnak pozitív elemei is, és egy ellenzéki pártnak nem az a dolga, hogy egyébként a pozitív elemeket sorolja itt föl. Erre vannak a kormánypárti képviselők, és az ellenzéki képviselők szokás szerint azokkal a területekkel foglalkoznak, amelyeket egyébként ők másképpen gondolnak.

Ráadásul az is baj, tisztelt államtitkár úr, a benyújtott törvényjavaslat abból a szempontból sem nagyon könnyen áttekinthető és konzisztens, hogy az érintettek nemigen fogják nagyon érteni az egyes szabályozási területeket. Sőt ön is elismerte a bizottsági ülésen, hogy bizony könnyen előfordulhat az, hogy ha egy új törvénycsomag kerül a Ház elé, akkor bizony ezeket a definíciókat el is lehet talán felejteni, és teljesen más definíciókkal találkozunk. Azt kell mondjam, hogy úgy tűnik, az egészségügyi kormányzat vezetői már azzal is elégedettek, hogy nominálisan nem csökken az ágazat finanszírozása.

Bár azt kell mondani, hogy bizonyos területeken van némi csökkenés, más területeken meg van némi növekedés, de ismert az a félelem az ágazat vezetői részéről is, hogy ez a pénz, ami a költségvetésben van erre az ágazatban, az a túlélésre sem lesz nagyon elég, és nem nagyon látszik az, hogy ha ebben az évben több tíz milliárd forintos a hiány a kórházak működésére, akkor a jövő évben ez hogyan lesz biztosítható. Sajnos ez nem látszik sem ebben a törvényben, sem a költségvetési törvényben. Igazából az egészségügy legjelentősebb problémái közül - leszámítva azokat a részterületeket, amelyekről a miniszter úr is, de bizottsági elnök úr is beszélt - lényegében nem oldja meg az egészségügy egyetlenegy komolyabb problémáját sem.

Visszatérnék a törvényjavaslatra a tekintetben, az expozéban is elhangzott, hogy 5 törvény jelentősebb módosítását tartalmazza az előterjesztés: ilyen, mint a kötelező egészségbiztosítási ellátásról, az egészségügyről, az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről, egyéb, gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról, a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátásról és az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvények. Ezek azok, amelyekben több módosítás van, és 7 egyéb más törvényben pedig apróbb módosításokat tartalmaz ez a javaslat.

Nem vitatható, hogy az E-alap terhére igénybe vehető és nem igénybe vehető szolgáltatások körét kellett pontosítani, szabályozni, a méltányossági gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-támogatást szintén, a szakorvosi képzéshez kötött gyógyszer-, illetve gyógyászati segédeszköz-rendelést, a pro família szabályozást, a jogalap nélkül felvett pénzbeni ellátások visszatérítését, ezek olyan kérdések, amelyeket nyilvánvalóan szükséges volt szabályozni. Pozitívum az is, hogy lezárul az a vita, hogy finanszírozódik a szolgáltatóknak az a munkája, amit a védőoltások beadásával végeznek. Remélem, hogy egyébként mindenki számára elfogadható és azonosan értelmezhető lesz a szabályozás.

Még egyet mindenképpen meg kell említeni: jogos igénye volt az ágazat dolgozóinak, hogy ugyanúgy, mint a köztisztviselői nap, legyen egy szabad munkanap. A Semmelweis-nap munkanappá (sic!) tétele nyilvánvalóan pozitív fogadtatásra talál majd az ágazat dolgozói körében, és ezt teljesen indokoltnak tartjuk a mi részünkről is.

Most a problémákról beszélek, amit mi kicsit másképpen gondolunk, mint önök. Első kérdés az, hogy valóban olyan nagy adminisztrációs probléma volt-e, hogy most ezen változtatni kell, hogy az elszámolási nyilatkozatokat ki kellett adni az ellátott beteg számára. Most ezt a kötelezettséget nem írják elő, hogy ez kötelező, de ha a beteg kéri, akkor ki kell adnia az ellátónak. Van egy bibije a dolognak: nincs semmiféle szankciója annak, hogy ha a beteg kéri, és az intézet mégsem adja ki; akkor kérdés, hogy a beteg hova fordulhat panasszal, mert egyébként a szabályozás még az OEP-nek ezt a jogosítványát is kiveszi a rendszerből. Tehát valószínűleg ez lassan-lassan ki fog hullani a rendszerből, mert a szolgáltató azt fogja mondani, hogy ha nincs szankciója a dolognak, akkor bolond leszek ezt megtenni. Az a hivatkozás, hogy egyébként az ügyfélkapun keresztül ez elérhető, én kérdezném az itt ülő képviselőtársaimat, hogy ki nézte meg valaha egyszer is az ügyfélkapunk keresztül, hogy ő hogyan áll. (Jelzésre:) Egy jelentkezőt, a bizottság tagját látom e tekintetben. Szóval, ezzel kapcsolatban vannak aggályaink.

Elhangzott már itt a kisebbségi vélemény megfogalmazásakor is, hogy a 23/A. §-ban megfogalmazott rendelkezés valószínűleg nagy vitát fog kiváltani, mégpedig az a szabályozás, hogy térítés ellenében bizonyos szolgáltatásokat hol és milyen feltételekkel és hogyan lehet igénybe venni, és hogy ez lehetővé teszi-e esetleg a várólisták átlépését is. Ezt nagyon pontosan kellene szabályozni, tisztelt államtitkár úr, mert hogyha az intézmények ezt is egyéni módon fogják értékelni, és nem egységes értelmezése lesz ennek a szabályozásnak, ez visszaüthet, hacsak... Hacsak, és e tekintetben már nem vagyunk annyira biztosak, mert az ön szájából hallhattuk a bizottsági ülésen, hogy egyébként a kormányzatnak van szándéka ezt a kérdéskört társadalmi vitára bocsátani, hogy külön térítés ellenében bizonyos szolgáltatásokat hogyan nyújthat az egészségügy. Nem szeretnénk, ha az következne be, hogy akinek van pénze, akkor az megkerülhetné ezeket a listákat, a szegények meg várhatnának a sorukra, tehát ezt nagyon fontos kérdésnek tartjuk.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Önök többször hangsúlyozták, hogy a korbácsrendeletet mindenképpen lazítani és szűkíteni kell. A mi olvasatunkban nem ez van a szabályozásban. A szabályozásban minthogyha éppen ennek az ellenkezője, kicsit szigorítása lenne, és a hatáskört is a kórházakra helyezné át a jogszabály. Nem biztos, hogy szerencsés ez a módosítás.

Aztán itt van egy következő, ugyanilyen kényes kérdés, hogy a kórházban csak az intézeti gyógyszertár által kiszolgált gyógyszer használható fel a mostani szabályozás szerint. Ezt most önök föloldják. Ennek lehet természetszerűleg az az azonnali következménye, hogy a kórház meg fogja követelni a betegtől, hogy legyen szíves behozni a gyógyszereket, amit jelenleg a jogszabály persze nem tesz lehetővé, de hát köztudott, hogy ez a gyakorlat, ez tulajdonképpen folyik a kórházakban. Most tulajdonképpen törvényi fölhatalmazást adnak arra, hogy akkor... (Dr. Szócska Miklós államtitkár nemet int a fejével.) Államtitkár úr ingatja a fejét; ha nem így van, akkor kérem, hogy válaszoljon rá, vagy nézze meg a kodifikált jogszabályt, hogy mi értelmezzük-e rosszul ezt a szabályt, vagy pedig rosszul lett kodifikálva.

Itt is elhangzott, hogy a törvényjavaslat legvitatottabb része a gyógyszerellátásra vonatkozó szabályozás, itt mindenféle érv és indok elhangzott, hogy erre miért van szükség.

(13.00)

Egy dolog, amit én a bizottsági ülésen kérdeztem, nem hangzott el ezzel kapcsolatban, mégpedig az, hogy a felhasználók, az állampolgárok részéről érkezett-e olyan panasz a gyógyszerellátással kapcsolatban, vagy olyan kritika, hogy az a szabályozás, amit a korábbi kormányzat elfogadott, annyira rossz, és olyan kiszolgáltatott helyzetbe teszi, vagy rosszabb helyzetbe teszi a fogyasztót, hogy emiatt van szükség a változtatásra. Ilyet nem hallottunk, sőt ennek az ellenkezőjét hallottuk, hogy tulajdonképpen rugalmasabbá vált olyan értelemben a rendszer, hogy főleg nagyobb városokban több lehetőséget kínált a fogyasztónak, hogy megvásárolhassa vagy beválthassa a gyógyszerét.

Az a hivatkozás, amit önök elmondanak, hogy a kistelepülési gyógyszerellátást nem segítette a korábbi szabályozás, ez valószínűleg így van, meg az adatok is ezt mutatják. Csak az a probléma, hogy ez, amit önök kínálnak most, ezen a területen semmiféle változtatást nem indukál és nem generál. Tehát nem lesz jobb a kistelepülési gyógyszerellátás ettől a javaslattól. Ráadásul vannak ellentmondásai is ennek a javaslatnak. Lehet ilyen politikai filozófia, amely azt mondja, hogy a gyógyszerláncokra nincs szükség Magyarországon, de akkor megkérdezzük, hogy miért pont négy gyógyszertár az, amivel egy tulajdonos rendelkezhet. Miért nem három, vagy miért nem kettő, vagy miért nem hat? Ezt igazából nem nagyon értem, remélem, hogy nem valamiféle lobbiérdek diktálta azt, hogy pont négy legyen az a gyógyszertárszám, amit egy tulajdonos még működtethet, és ez nem láncként működik.

Egészen vitatható a szabályozásnak az a része, hogy erőszakos tulajdonátruházásra kerüljön sor a következő években. Ennek a technikáját sem értem. Egyébként elolvastam a jegyzőkönyvet, a bizottsági jegyzőkönyvet: államtitkár úr is azt mondta, hogy hát bizony ez még nincsen kidolgozva, még ezen gondolkodunk, meg még majd megoldjuk ezt a problémát. Mert fölvetődött az a kérdés is, hogy hogyan hat majd ez a szabályozás azokra a fiatal gyógyszerészekre, akik be akarnak lépni a pályára. Honnan lesz nekik pénzük arra, hogy saját maguknak úgymond gyógyszertárat vásároljanak, vagy ha nem ez lesz, akkor egyáltalán milyen megoldások képzelhetők el?

Olyan jogszabályt elfogadni, aminek a végrehajtására vonatkozó elképzelések még nem állnak készen, elég érdekes. Persze, arról már nem beszélünk, mert sajnos e tekintetben az előző kormány sem volt különb, azt kell mondjuk, de a jogalkotási törvény mégiscsak úgy rendelkezik, hogy a törvényjavaslat benyújtásakor legalább a kormányrendeletek koncepcióját is be kellene nyújtani ahhoz, hogy igazán átlátható legyen a jogszabály működése és minden következménye. Mondom, e tekintetben az előző kormányok sem voltak különbek, de erről a területről nem tudunk sok mindent, nem tudunk igazán véleményt mondani.

Mindezekre tekintettel azt kell mondjam, tisztelt államtitkár úr, amit az elején is mondtam, hogy rendkívül sajnáljuk azt, hogy bár a lehetősége meglett volna, az egészségügy jelentősen a következő időszakban nemhogy előrelépni nem tud, a szinten tartást is kritikusnak tartjuk. Ez a jogszabály ezt a problémát nem igazán kezeli, még akkor is, ha bizonyos részterületeken ad megoldást. Mindezekre tekintettel nem tudjuk támogatni a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Nagy Kálmánnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő úr, öné a szó.

DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor egy ilyen jellegű törvényt értékel valaki, ha az egy tipikusan salátatörvény, akkor az egyik, számomra fontos feladat, hogy átnézze az előző salátatörvényeket. Én átnéztem az előző ciklus salátatörvényeit. Általánosságban egy kormány akkor fogalmaz meg ilyen jellegű törvényeket, ha egy egységes szakminisztériumi szabályozást akar a törvény által, tehát előkészül valamire, vagy utólagosan korrigál valamit. Itt igazából egy egységes szakminisztériumi szabályozás előtti törvény van.

Azt gondolom, és azt is nagyon szomorúan tapasztaltam, amikor elolvastam az előző salátatörvényeket, és most úgy gondolom - bár Kovács képviselő úrnak nagyon köszönjük a sok megfontolandó javaslatát és a tárgyilagosságát is, amit a törvénnyel kapcsolatosan kifejtett -, ha valaki végiggondolja, akkor valami olyan döbbenetes dologra jön rá, hogy van valami már, ami soha nem visszahozható, és ezért az előző kormány a felelős.

Ha önök egyfajta gazdasági konszolidációt várnak el az egészségügyben, akkor visszagondolhatnak arra a 250 milliárd forintra, ami eltűnt az egészségügyből 1990 óta. És ennek a többsége az utóbbi évek működésének az eredménye. Sőt, ha visszagondolnak, akkor azt mondják, hogy ennél többet is kivettek volna, ha minden erővel nem akadályozzuk meg azt, hogy ez a pénz kikerüljön a rendszerből.

Mi azt gondoljuk, hogy amikor a szociális népszavazás megtörtént, akkor mindazok a problémák, amelyek most fölvetődnek, ha nem úgy dől el a szociális népszavazás, ahogy eldőlt, most olyan mértékben kulminálnának, hogy a rendszer teljes működésképtelenséget mutatna, gyakorlatilag összeomlana. Az orvoslásban, és most ez nem csak Magyarországra vonatkozik, egy borzasztó problémakör az, amelyik meghatározza a rendszerszerű működést gyakorlatilag minden országban. Ez a hatékonyság, az eredményesség és a gazdaságosság szembenállása. Ez olyan mértékben okoz problémát, hogy már maga a definiálása is rendkívül nehéz.

Amikor egy ilyen törvény megszületik, mint ez a törvény, amelyik gyakorlatilag egy törvény-előkészítő törvény, akkor meglépi azokat a lépéseket, amire szisztematikusan egy későbbi egészségpolitika felépíthető, vagyis gyakorlatilag megpróbál korrigálni valamit azokból a tragikus hibákból, amit a korábbi négy év elkövetett.

Nyilvánvalóan azt kell mondanom, hogy ezért a törvény, mivel nem fogható keretbe a jellegénél fogva, hiszen több korábbi törvényt érint, éppen ezért úgy, mint egy egységes szemléleti rendszert, valóban nem is lehet sem bírálni, sem dicsérni. Mi mégis megköszönjük a kormányzatnak, hogy megtette ezeket az első lépéseket, mert ennek ellenére mi úgy érezzük, hogy vannak benne olyan elemek, amelyek egy megváltozott szellemiséget tükröznek. Ez a megváltozott szellemiség az, amely az egészségügyi dolgozót, az orvost, a szakápolót és a beteget is egy egészen más viszonyrendszerbe teszi, vagy megpróbálja áthelyezni. Vagyis azt, hogy az egészségügyi államtitkárság valóban gazdája óhajt lenni az ágazatnak. Valóban annak a részproblémáit is meg akarja oldani. Valóban nem mindenáron megszigorítani akar, hanem ahol lehet, könnyít, és ahol lehet, pontosít azon a működésen, amelyet az egészségügyi dolgozók végeznek.

Én a képviselő úrral ellentétben elolvastattam - bár lehet, hogy ő is megtette, akkor elnézést kérek - olyan orvosokkal a szabályozást, akik a mindennapi életben orvosi munkát végeznek.

(13.10)

Ők számos olyan elemet fedeznek fel, amelyik direkt a munkájukat megkönnyítő elem, például különösen a családi orvosok. Én nem mondom, hogy megoldja a helyzetüket teljességében, de mégis kiutat nyit számukra számos olyan, mindennapi problémájukból, amelyik éppen a betegellátással direkt módon kapcsolatos. Vagyis azt kell mondanom, hogy például az alapellátásban egy rugalmasabban működő rendszernek a kialakítását teszi lehetővé. Elismeri az alapellátó orvosoknak a képzettségbeli különbségét, és lehetőséget ad, hogy a képzettségét minél teljesebben fejtse ki az alapellátó orvos. Ez önmagában egy nagyon fontos dolog.

Valóban, a kórházi struktúra átalakítása, amely az előző években azt a felosztást alkalmazta, hogy súlyponti vagy nem súlyponti kórház, ez bizonyos fokig a kórházakat, illetve a kórházak fenntartóit oly módon érintette, hogy a nem súlyponti kórház egy másodrangú intézmény. Közülünk is, mármint a mi akkori padsorainkból is számos képviselő volt az, aki kérte, hogy a kórházát súlypontivá minősítsék át azért, mert úgy érezte, hogy a rendszerben ő egy másodrangú, sokkal kevésbé fontos személlyé vált, és az ő gyógyítási tevékenysége is leértékelődik ezzel.

Azt gondolom, hogy a betegellátási utak újraszervezése lehetőséget fog adni arra, hogy megérezzék a betegek, hogy számukra mi a súlyponti és mi a nem súlyponti. Én itt kérem államtitkár urat, hogy a betegellátás szabályozásánál a betegeket vegye alapvetően alapul, és ne csináljunk egy olyan parkot, amelyiken az utakat előre meghatározzák, csak éppen a betegek nem azokon az utakon járnak. Tehát ha egy rendszert csinálunk, akkor adjuk meg ugyan a lehetőséget a kilépésre a rendszerből, de azért a rendszerben az alapvető működést mégis a betegek szabják meg. Én úgy érzem, hogy ez a beteg, a kórházvezető és a fenntartó szempontjából egyaránt lényeges tényező.

Ugyanis sokszor az elmúlt időszakban nem az volt a problémánk, hogy a betegek elégedetlenek voltak, nem azért ragaszkodtak sokszor olyan ellátási formákhoz, amelyekről tudtuk, hogy azt az ellátási formát ott egyszerűen már nem lehet vagy nem lehet olyan színvonalon nyújtani, hanem azért, mert a fenntartó financiális szempontból úgy érezte, hogy ehhez muszáj ragaszkodni. A másik dolog meg az volt, hogy az embereknek az elmúlt ciklusban borzalmas sok jogukat megvonták, és azt mondták, hogy az egészségügyi ellátás, ez a kis maradék része, ez a kis mákszeme a biztonságnak, amit én nem engedek ki a kezemből semmi pénzért. Nem véletlen volt az, hogy az egészségügy központi szerepet játszott az elmúlt időszakban.

Én nem vagyok rendszeres olvasója a Beszélőnek, de egy abban megjelent cikket elolvastam, amelyik Molnár és Horváth miniszterek miniszterségét bírálta. A cikk címe: "Autópálya-csomópontok a semmibe?" Már maga a cím is rendkívül jellemző. Az autópályák csomópontjai valahonnan a perifériáról indulnak, alulról, és nekünk azokat a lépéseket kell követni, amiket a beteg végül is ezen az úton végig akar járni. Akármennyire is nehéz, sokszor problémás számunkra, hogy ezt gazdaságilag meg tudjuk valósítani, de a vezető elv föltétlenül ez kell hogy legyen.

Nagyon sok szó esett itt a gyógyszergazdálkodás szabályozásáról. Mi akkor, amikor korábban megszületett ez a törvény, rendkívül élesen szembeálltunk vele. De messzemenően nem azért, nem vizsgáltuk annyira, olyan mértékben, annyira kifejezetten a tulajdonosi viszonyokat, hanem egyszerűen azt vizsgáltuk, hogy vajon a beteg, a gyógyszerész és az orvosok közötti harmónia megjelenik-e a gyógyszerellátásban. Hát hogy? Ha valakinek nincsen orvosa, és nem kapcsolódik hozzá valamilyen gyógyszerész, és krónikus beteg, annak az ellátása nem rendszerszerű. Az bemehet a gyógyszeráruházba, és levehet egy kis paklit, csomagot, amibe belerakhatja a gyógyszereit. De vajon ez mind az ő érdekében történik? Körülveszi az a biztonság, ami szükséges ahhoz, hogy az ő krónikus betegsége jól karban tartható legyen, és mellette dolgozzon?

A másik dolog az, hogy a gyógyszerész-társadalom része a magyar társadalomnak, méghozzá olyan meghatározó része, amelyik nemcsak egyfajta egészségügyi biztonságot jelent számukra, hanem egyszerűen része az értelmiségnek. Ezt leminősíteni egy olyan helyzetbe, amelyiknek az a következménye, hogy nehezen tudja eldönteni, hogy kereskedő, cégvezető vagy gyógyszerész, nagyon súlyos hiba lenne. Nem véletlen volt az, hogy a minisztérium beszabályozta, hogy mekkora tulajdonnal rendelkezhet egy gyógyszerész.

Én kérem önöket abban, hogy amikor gondolkoznak a törvényről, és ha keresik benne azt, ami a törvénynek egyfajta szellemiséget ad - mert mindennek, ami itt, ebben a Házban történik, kell lennie meghatározó szellemiségének -, akkor abban a szándékban gondolkozzanak, amit én felfedeztem ebben a törvényben, hogy megpróbálja az orvos, a beteg és a gyógyszerész viszonyát visszaállítani egy olyan humánus helyzetbe, amelyikért mi, orvosok egész életünkben küzdöttünk. Én azt gondolom, hogy ha ezt végiggondolja valaki, akkor meg fogja találni azokat a pozitívumokat, amikért el tudja fogadni ezt a törvényt.

Nagyon szépen köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka, Gyenes Géza következik. Képviselő úr, öné a szó.

DR. GYENES GÉZA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Engedje meg, hogy bejelentsem, hogy a vezérszónoki időt Kiss Sándor képviselőtársammal osztjuk meg, 10-10 percben.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam orvosként mint bizonyos szakmai műhelyek munkájában korábban részt vevő, mikor ezt a törvényt kezembe kaptam, megmondom önöknek őszintén, hogy kicsit meg voltam döbbenve, és azt mondtam, hogy az a nyolc év idő, ami a Fidesznek a kormányzásra való felkészülésre rendelkezésére állt, ez a nyolc év műhelymunka, félő, hogy elmaradt. Ehhez a felkészülési időhöz képest ez az anyag borzasztó kevés elképzelést, koncepciót tartalmaz. Sőt, említettük, hogy itt az egészségügy megmentése a feladat idén. Ha valamit meg akarok menteni, akkor eléggé radikális, lényegi segítséget kell adni annak, akit meg akarok menteni, mert ez a törvénytervezet sajnos az egészségügy megmentésére nem alkalmas.

Kétségtelenül elhangzott, hogy ennek a törvényterveznek egy későbbi törvény előkészítésében lesz szerepe, ezért is egy borzasztó nagy időveszteségnek tartom, hogy a kormányzás fél évében még csak olyan elvi anyagokon vitázunk, mint a Semmelweis-terv, annak is már régen kész kellett volna lenni, az életpályamodell, aminek a kidolgozása, úgy tudom, elkezdődött, de az is még egyelőre nem tudom, mikor valósul meg.

(13.20)

Holott úgy kellett volna az egész kormányzást kezdenie véleményem szerint a Fidesznek, hogy már a kormányzás első napján a korábban jól átgondolt, elképzelt, kiszámolt elvek alapján bevezet bizonyos lépéseket, hiszen az egészségügy megmentése valóban nagyon sok azonnali lépést kívánt volna.

Ha végigvesszük azt, hogy egyáltalán mi a legnagyobb baja az egészségügynek és miért kell az egészségügyet feltétlenül megmenteni, akkor ez a lista talán a leginkább az úgynevezett humánerőkérdésben vérzik, ott sebes leginkább az egészségügy, hiszen most már lassan teljesen mindegy, hogy milyen új szervezeti vagy szerkezeti elképzelések lesznek az egészségügyben, gyakorlatilag most már ott tartunk, hogy az egészségügy szakmai, személyi összetétele a fokozatos pályaelhagyás, külföldi munkavégzéshez való elvándorlás miatt, a pálya vonzerejének csökkenése miatt vagy éppen a fiatal orvosként pályára lépők perspektívátlansága miatt - legalábbis ők nem látnak benne perspektívát - egyszerűen a munkaerő utánpótlása sem biztosított egy olyan rendszerben, amikor jogosan tesszük fel a kérdést: ha a nyugat-európai uniós tagországaink orvos- és egészségügyi szakdolgozó-elszívó képessége - márpedig az van neki - így megmarad változatlanul, akkor ki fog minket Magyarországon ma vagy holnap meggyógyítani?

Ehhez képest - azért próbáltam ezt a drámai képet valamelyest ábrázolni - ez a törvény első lépésnek igen kevés. Valahogy az az érzésem, hogy politikai szándék nem áll e mögött, nem áll olyan szándék e mögött, hogy igen, ezt az egészségügyet valóban meg akarjuk menteni, valahogy élje túl ezt az esztendőt, hogy mi lesz a jövő évben, azt majd meglátjuk, megéljük. Csak az a baj, hogy az egészségügy egy olyan ágazat, amelyben nagyon komoly előtervezésre van szükség, számításokra van szükség, teljesen kiszámíthatóvá kell tenni a rendszert, ki kell mindent találni, az összes feltételt, a finanszírozási rendszert is. Úgyhogy ehhez képest azon is csodálkozom, hogy az előző kormány idején a Fidesznek volt a társadalombiztosítással kapcsolatosan egy parlamenti határozatbeterjesztése, hogy ez is miért nem került leporolásra, hiszen legjobb tudásunk szerint még mindig nem dőlt el, hogy igazán állami egészségügyet akarunk csinálni, vagy szolidaritás elvű társadalombiztosításon keresztül akarjuk finanszírozni és megvalósítani az egészségügyet.

Mit ad, ha már egyszer nincs életpályamodell kialakítva, semmiféle olyan intézkedést nem igazán tudtak, amitől az egészségügyi dolgozók pályaorientációja, pályaelhagyási kedve lecsökken? Megkaptuk a Semmelweis-napot, amit természetesen mindenféleképpen köszönök az egészségügyi dolgozók nevében, de azért hadd tegyem hozzá némi malíciával, hogy amikor Semmelweis-nap van, akkor egy egészségügyi intézmény körülbelül egyötödnyi dolgozója - ez az ügyeleti összteam - dolgozni fog. Tehát valójában az egészségügyi dolgozóknak olyan, hogy ünnepnap és munkaszüneti nap, nem igazán realizálódhat minden alkalommal.

Nagyon örülünk, hogy ezt a 2003. évi LXXXIV. törvényt megnyitották - éppen a Semmelweis-napot ebbe a törvénybe rakta bele a kormányzat -, de elég szomorú - és ez megint a humán erő körülményeinek, munkahelyzetének az érdemi javítását jelenthette volna vagy jelenthetné -, amikor nem igazán nyitotta ki ezt a törvényt, pontosan azoknak a kérdéseknek a taglalására, pontosítására, hiszen ez a törvény sok helyen jogszabály-pontosító, egyértelművé tevő szerepet kapott, de a LXXXIV. törvényben nyugodtan meg lehetett volna az ügyelettel kapcsolatos szabályozást is nyitni, hiszen a jelenlegi szabályozás értelmezhetősége finoman szólva kétes, azaz munkáltató és munkavállaló teljesen másképp értelmezi, tehát valószínűleg a törvény rossz. Ennek mi a következménye? Megint csak a pályaorientációt rontja, a munkakörülményeket rontja, hogy a kollégáink által teljesített, elsősorban ügyeletben teljesített pluszmunkaidőnek a tisztességes, törvényes elszámolása, annak az ügyeleti díjban való tisztességes elszámolása, illetve, mivel most már, 2004 óta hivatalosan is szolgálati időt képez az orvosi ügyeletben töltött idő - igaz, hogy csak az önkéntes része -, ezek az idők nincsenek elszámolva tisztességesen, és a szakszervezeti múltam kapcsán több intézményben történt vizsgálataink szerint az így szerzett, elvileg törvény alapján szerzett szolgálati időnek az OEP felé, illetve a társadalombiztosítás felé, nyugdíjbiztosítás felé lejelentése során jó esetben az ott ügyeletben töltött önkéntes óráknál az egyötödét jelentették le a munkáltatók. Tehát komoly érdeksérelmet szenvednek, nemcsak ügyeleti díjban, hanem szolgálatiidő-jóváírásban is, ami viszont - köztudott - a nyugdíj alapja.

Nagyon örültünk egyébként - ez most egy másik törvény, csak idekapcsolom, ez is egy fontos dolog -, amikor a nőknél a nyugdíjba menetel korát bizonyos szempontból módosították. Mi rögtön megvizsgáltuk az orvosnők helyzetét, és nagyon sokan nem tudják igénybe venni, hiszen a mostani törvényalkotásban világosan értésünkre adták - meg is lehet érteni -, hogy pénzhiány miatt a képzési időt, ami azért orvosi berkekben hat év, nem tudják hozzászámolni. Ebből kifolyólag nagyon sok doktornő a gyerekekkel való foglalatoskodás kapcsán beszámítható nyolc évvel sem ment semmire, mert nem tudta összeszedni a harminckét évet. Viszont - és itt kapcsolódik megint csak az ügyeleti és a szolgálati idő kérdése - javasoltuk, és lesz is egy törvénymódosító javaslatunk, amit remélem, hogy a kormányoldal is támogatni fog, hogy ezeknek az orvosnőknek az esetében az ügyeletben töltött idő, hiszen ők a szolgálati időbe beszámítandó napi nyolc órát ledolgozzák, még tizenhatot, huszonnégyet dolgoznak esetenként, és ezeket az időket 2004-ig egyáltalán nem számolták el, mintha szórakoztak volna, vagy nem tudom, mit csináltak volna, holott kifejezetten közérdekű, közfeladatot láttak el. Tehát nagyon kérnénk, hogy az orvosnők és az egészségügyben dolgozó valamennyi nő esetében, hiszen ügyeleti rendben nemcsak orvosok dolgoznak, hanem nagyon sok szakdolgozó is, számítson bele. Ez csak egy oldalkitérés volt, de nagyon örülnék, ha az egészségügyi dolgozókért történő törvénykezés bizonyos értelemben kicsit ezzel is szélesedhetne.

Sajnos ennek a jogszabálynak, ennek a törvénynek az is hibája, megnéztem, van-e benne olyan, amit már a 2011. évi költségvetés effektíve befogadott; hát, nagyon kevés. Tehát ha olyat alkotok, aminek nincs költségvetési háttere, egy-két kivétellel természetesen, vagy ami eddig is volt, és ezen nem változtat ez a jogszabály sem, ez is egy picit a kevésséget jelenti, tehát amivel hiányérzetemet váltja ki.

Nagyon fontos kérdésekben lettek bizonyos könnyítések, aminek bizonyos szempontból örülni lehet, hiszen az OEP által történő szankcionálások valóban elég érdekes módon és összegszerűségében is magas összegben teljesültek. Hangsúlyozom, nem azért hozom szóba, hogy azt az orvost vagy azt a szolgáltatót, aki a törvényeket megszegve, sőt a Btk.-t súrolva csinál valamilyen szolgáltatást vagy számol el hamisan vagy valami, hogy azt ne kelljen megbüntetni, teljesen egyetértek. Mint ahogy régen komolyan megbüntették azt az orvost is vagy szolgáltatót, aki esetleg egy adminisztratív hibát vétett, és abszolút jogosult betegnek felírt olyan gyógyszert, amire a betegnek szüksége van, tehát nem igazán okozott a tb-nek veszteséget. Ehhez képest a tb akkor sem a polgári törvénykönyv értelmében vett kártérítési rend szerint járt el, hanem igen magas büntetéseket szabott ki. Azzal, hogy ezek a büntetések bizonyos szempontból normalizálódtak és csökkentek, ennek nagyon örülünk, csak egyetlenegy szépséghibája van, amit nem értenek meg: kérem, az OEP-finanszírozást, amit odaadnak a háziorvosnak vagy a szolgáltatónak, és azt az OEP büntetésből elvonja, vegyük már tudomásul, hogy ott emberek maradnak ellátás nélkül!

(13.30)

Nem az ellátót büntetjük, hanem azokat az embereket, akiknek abból a pénzből szolgáltatást kellett volna kapniuk.

Rövidítek, mert látom, hogy az időm letelt. Az úgynevezett dicséreteket majd besöpörhetik Kiss Sándor kollégámtól, mert kétségtelenül megállapítható, hogy ebben a törvényben az úgynevezett legproduktívabb, legeredményesebb rész valóban a gyógyszertárak működtetésének deliberalizációjával összefüggésben volt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Most a Jobbik-képviselőcsoport második vezérszónoka következik. Megadom a szót Kiss Sándornak 7,5 percben.

DR. KISS SÁNDOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Talán kevesen tudják, képviselőtársaim, hogy a gyógyszerészet, a gyógyszerellenőrzés Európában és talán a világon is az egyik legfejlettebb Magyarországon, hála a régi nagy gyógyszerész elődöknek: Than Károlynak, Jármay Gusztávnak, Winkler Lajosnak, Vámossy Zoltánnak és a többi nagyszerű embernek és nagyszerű gyógyszerésznek, valamint hála annak a magas szintű egyetemi szintű oktatásnak, ahol nemcsak magas szinten, hanem lelkiismeretesen oktatják a gyógyszerészhallgatókat.

Ezen a magas színvonalon csökkentett volna - talán csökkentett is - a 2006. évi XCVIII. számú törvény, ami az SZDSZ nyomására, a szocialisták bűnös közreműködésével lépett életbe. Ez a neoliberális szemlélet igen sok kárt okozott a magyar gyógyszerészetnek, a magyar gyógyszerellátásnak, és ezen keresztül a magyar lakosságnak.

A most tárgyaláson lévő saláta egyik levele foglalkozik ezzel, és megpróbálja ez a salátalevél helyreállítani azokat a károkat, amiket ez a 2006-os XCVIII. számú törvény okozott. 2006-ban rászabadították a magyar gyógyszerellátásra a tőkét, annak minden hordalékával együtt.

(A jegyzői székben Erdős Norbertet
Móring József Attila váltja fel.)

Tessenek elképzelni - én patikus vagyok -, engem is keresett meg zöldséges, butikos, és mondták, hogy na, csináljunk patikát, nyissunk patikát! És akkor mondtam neki, hogy figyeljetek, gyógyszerész kellene, akkor elcsodálkoztak ezen, hogy ez így van?

Ez a tőkerászabadulás, bizony, a nagykereskedőknek is kárt okozott. Biztosan tetszenek tudni arról, hogy micsoda károk keletkeztek a nagykereskedőknél, amikor patikát nyitott egy lánc vagy befektető, és aztán meglépett a nagykereskedő pénzével, sok tízmillió forinttal.

A gyógyszerellátás sokszereplős rendszer, sokféle érdek jelenik meg: gyártók, nagykereskedők, patikák - a gyártókon belül is vannak az originális gyártók, a generikus gyártók -, és bizony megjelenik a végén - és néha talán úgy érzem, hogy utolsósorban - a beteg érdeke. Ebben a törvényjavaslatban - megmondom őszintén - nem igazán látom azt, hogy a beteg érdeke is megjelenne, függetlenül attól, hogy igen komoly egyeztetés folyt az érdekeltek között abban, hogy végül is milyen legyen ez a törvényjavaslat. Még egyszer mondom: nem nagyon látom azt, hogy valóban megjelenne igazából a beteg érdeke ebben a törvényjavaslatban.

Mivel saláta a javaslat, ezért úgy gondolom, hogy sok minden belefért volna, de majd erre is kitérek. Viszont vannak olyan részei, amivel nem nagyon tudunk egyetérteni. Az egyik a gyógyszer reklámozásának kérdése, amikor azt látjuk a tévében, hogy ha fáj valamije, gyönyörű gyógyszerszemek jelennek meg - szinte esztétikai élményt nyújtanak bizonyos gyógyszerkészítmények -, csak bekap egyet, és mindjárt milyen jó lesz, és mindjárt jobban érzi magát. Ezt látjuk a tévében, egymás után jönnek a reklámok. Ezt mindenképpen károsnak tartjuk.

Tehát nem látjuk a törvényben azt, hogy valamilyen módon a gyógyszer fogyasztására ösztönzést próbálná gátolni. Képviselőtársaim, azt tudni kell, hogy amelyik gyógyszernek nincs mellékhatása, annak hatása sincs. Amikor tehát azt látjuk, hogy a dohányzásellenes kampány során a cigaretta dobozára az van ráírva, hogy halált okoz, mert tiltjuk a cigarettareklámot, tiltjuk az alkoholreklámot; nem azt mondom, hogy tiltsuk a gyógyszerreklámot, de mindenképpen olyan fékeket kell beépíteni, hogy a fogyasztásra ösztönzést megállítsuk.

Nem akarnék mindenféle irodalmi példákra hivatkozni, hogy hányan halnak meg például paracetamol-túladagolásban Nagy-Britanniában, hányan kerülnek kórházba ebből kifolyólag, mekkora költséget jelent az ellátórendszernek a túlzott, indokolatlan gyógyszerfogyasztás, és még ennek kapcsán - bár nem lesz rá időm, de - kitérnék arra az állami felelősségvállalásra, amikor igenis foglalkoznia kell az államnak az állam polgáraival. Tehát a verseny mindenhatóságát valamilyen szinten korlátozni kell, és nem győzöm hangsúlyozni azt, hogy mennyire oda kell figyelni az államnak, a gyógyszerészeknek, a kormányzati szakembereknek arra, hogy micsoda súlyos veszély a lakosságra nézve a túlzott gyógyszerfogyasztás.

Kérem szépen, tetszenek tudni, hogy kik a legkevesebb gyógyszert fogyasztók a társadalomban? Megmondom: a gyógyszerészek! Volt olyan professzor, aki életében nem is szedett be, csak már egészen-egészen az élete végén gyógyszert. Nem véletlen ez! Erről is vannak tanulmányok; azért fogyasztanak keveset, mert ők tisztában vannak azzal, hogy ennek milyen súlyos következményei vannak.

A másik kérdés a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények kérdése. Magyarországon lehet kritizálni azt a szabályozást, ami van, de higgyék el, hogy sokkal jobb, mint az, ami az Unióban van. Tehát hogy azért változtassunk ezen a szabályozáson, mert uniós direktíva írja ezt nekünk elő, ezt semmiképpen nem tartjuk helyesnek. Nem szeretnék kitérni arra - főleg a távol-keleti termékek esetében -, hogy milyen súlyos visszaélések és milyen súlyos egészségkárosodások lehetnek ezen termékek kontrollálatlan forgalmazásának és fogyasztásának következtében.

Amikor egy vérnyomáscsökkentő teában az originális gyógyszer hatóanyagát találják meg, és beszedi a beteg - nem a fogyasztó, majd erre külön kitérnék -, tehát amikor beszedi a fogyasztó ezt a teát, csodák csodájára valóban csökkent a vérnyomása, de nem a teától, hanem a törzskönyvezett gyógyszer hatóanyagától, amit úgy csempésztek bele. Én tehát arra kérném a kormányzatot, tudom, hogy itt határidő van, és uniós előírások vannak erre vonatkozólag, hogy erre a szakma bevonásával mindenképpen keressenek, keressünk - még egyszer mondom: a szakma bevonásával, a kutatók bevonásával - olyan megoldást, ami a magyar állampolgárok érdekeit képviseli. Tehát ne vegyük át az uniós direktívát azért, mert az nekünk kötelező. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

ELNÖK: Fölhívom a figyelmét, hogy az összesített húszperces keret lejárt, de ismételt rendes felszólalásra lehetősége van, nem csak kétperces reagálásra, ha majd úgy gondolja. Jelenleg a vezérszónoki körön kívül négyen vannak bejelentkezve rendes felszólalásra. Megvan a lehetősége, ha úgy gondolja. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Most megadom a szót Szilágyi Lászlónak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő úr, öné a szó.

SZILÁGYI LÁSZLÓ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ambivalens érzésekkel tekintek erre a paragrafustömegre.

Úgy kezdődik az indoklása ennek a törvénytervezetnek, hogy az egészség a nemzeti együttműködés rendszerének egyik szilárd pillére. Ez rendkívül biztatóan hangzik, és ha a Semmelweis-terv olvastán ezt igazoltatva látjuk is, tehát elhisszük is, a költségvetési törvényből és ebből a salátából nem derül ki. Úgy folytatódik az indoklás, hogy közös bennünk, hogy a fizikai fájdalomtól és a kiszolgáltatottságtól mindannyian félünk. Ez is egy nagyon jól csengő mondat, de mondjuk ki, hogy az ágazati dolgozók és az ellátandó betegek kiszolgáltatottsága sok tekintetben olyan mértékű, ami hatalmas demoralizációhoz vezet, és nagyon kínzó az ellátórendszer fogyatékossága.

(13.40)

Kőszeg Ferenc megrázó dolgozatára utalnék, ami néhány hónappal ezelőtt jelent meg az ÉS-ben, és egy nagyon komoly egészségpolitikai vitát is kavart. Nagyon komolyan rámutatott erre a kínzó kiszolgáltatottságra mind az ellátottak, mind pedig az ellátók részéről.

Azt mondja a törvénytervezet indoklása, hogy az egészség éppen ezért minden embernek drága kincse. Ez egy nagyon szép kitétel, nagyon jól hangzik, de úgy tűnik, hogy a magyar ember ezt nem így gondolja. Itt utalnék Gerő András civilizációs kiáltványára, amely nem tudom pontosan, mikor került nyilvánosságra, de méltatlanul elhallgatja a politikai elit, és abszolút hiányzik a diskurzusból az a gondolatfolyam, amely ebben található. Tehát az oktatásunk, az ellátórendszerünk, a kommunikációnk nem azt erősíti, hogy az egészség a legdrágább kincsünk, és ez nagyon szépen meg is látszik az emberek egészségtudatosságán. Az egészség megőrzésével nem foglalkozik senki, sem az emberek, sem pedig az ellátórendszer, a betegségek kezelésének rendszere pedig több ezer sebből vérzik.

Tisztelt Ház! Mi sem szeretjük a salátatörvényeket, ahogy Mikola elnök úr említette. Elképesztően kusza az egészségüggyel foglalkozó joganyag, és ez a jogalkotási kultúránknak egy nagyon tanulságos lenyomata, és abszolút támogatnánk az államtitkár úr abbéli szándékát, hogy valamiféle dereguláció történjen ezen a területen. Nem biztos, hogy ez a saláta még ezt szolgálja, hiszen tovább növeli a paragrafustengert és az átláthatatlan törvények és alacsonyabb rendű jogszabályok hálózatát. Sokszor az az érzésünk, hogy bizonyos dolgok talán nem is az Országgyűlés elé tartoznak, hanem kormányrendeletben vagy alacsonyabb szintű jogszabályban kellene szabályozni, bizonyos esetekben pedig azt gondoljuk, hogy a kormány ott gondol magának felhatalmazást kapni, ahol a parlamentnek lenne létjogosultsága. Ebben nagyon jó lenne egyszer és mindenkorra rendet tenni.

Van nekünk már jogalkotási törvényünk, hétfőn fogadta el az Országgyűlés, van törvényünk a jogalkotás társadalmi ellenőrzéséről is, mégis azt látjuk, hogy a társadalmi egyeztetés meglehetősen döcögős még ebben az esetben is. Itt van előttünk egy ilyen kodifikált csomag, egy hatalmas paragrafustenger, és akkor a sajtóból értesülünk arról, hogy zajlik bizonyos egyeztetési folyamat a piac különböző szereplői és a szaktárca között. Mire innen felállunk és az általános vitának vége lesz, könnyen lehet, hogy kiderül, hogy már nem is ez a kormány szándéka, ami le van írva, hanem a háttérbeszélgetések és alkudozások révén már teljesen már érvényes, mint amiről mi itt vitatkozunk. Nyilvánvalóan borzasztóan fontos lenne, hogy koncepcionális szakaszban elkezdődjön a vita az ágazati szereplőkkel, és ha nem is születik konszenzus, ha nincs is megegyezés a szereplők között, hiszen nagyon komoly gazdasági érdekekről van szó, akkor is valamiféle lenyomata legyen a politikai döntésnek és a kormány által idehozott törvénytervezetnek a háttérbeszélgetések és alkudozások kapcsán.

Azt is el kell hogy mondjam, tisztelt Országgyűlés, hogy ami az egészségügyben működik, nagyon szépen mutatja a politikai elitünk, nem a mostani, hanem az elmúlt húsz évben regnáló politikai elitünk gyakorlatát és stílusát. Azt láttuk, hogy minden egyes jogalkotási aktusban erőteljesen lehet látni bizonyos lobbiszervezetek patáját, akik beteszik a lábukat a döntéshozók ajtaján, és megpróbálják befolyásolni a jogelőkészítőt és a jogalkotót is. A kormánynak nem a dolga, azt gondolom, hogy bizonyos gazdasági szereplőket kiszolgáljon és a szájuk íze szerint alakítsa ki az ágazati szabályokat, hanem egy választási ciklusokon átívelő stabil szabályozást kellene végre kialakítani, amelyben minden egyes stakeholder szereplő megtalálja a maga szerepét, és bizonyos fokig el tudja fogadni e szabályozás irányát.

Mit látunk? Azt látjuk, hogy az előző kormányzat szinte puccsszerűen bevezetett egy patikaliberalizációs rendelkezéscsomagot, az akkori gyógyszerpiaci szereplők ellenére és akarata ellen, s egy radikális fordulatot hajtott végre, és nagyon gyorsan úgymond végigverte a társadalmon ezt az intézkedéscsomagot. És akkor jön az új adminisztráció, amelynek képviselői akkor kijelentették, hogy ezt vissza fogják csinálni. Most tényleg vissza is csinálják, egy másik lobbi, egy másik társadalmi csoport akaratának való megfelelés kényszerében, vagy pedig éppen jól felfogott érdekében természetesen, és egy újabb nagyon radikális fordulatot hajt végre, és újra néhány hónap alatt megpróbálja az ágazati szereplőkkel végrehajtatni ezt. Azt gondolom, hogy ezt nem lehet. Itt nem lehet egyik pillanatról a másikra ilyen nagy horderejű változást végigverni a társadalmon, kedves képviselőtársaim, hanem hosszabb egyeztetéseket kíván ez az egész, és sokkal komolyabb társadalmi egyeztetési folyamatra van szükség, hiszen nagyon sokféle társadalmi szereplő van, és nagyon különbözőek az érdekek.

Ha egy komoly szereplő vagy egy komoly gazdasági érdekcsoport ellenében hajtunk végre valamit, akkor nagyon komolyan befeszülnek a viszonyok, betartanak ezek a szereplők, és elkezdődik az a játék, ami Magyarországon egyáltalán nem idegen, hogy nem hajtanak végre bizonyos jogszabályokat, hanem várják, amíg jön egy következő kormány, és ezt visszacsinálja. Ez megy itt húsz éve ebben az országban. Az egészségügy területére nekem még nincs nagy rálátásom, de a társadalom nagyon sok szegmensében ezt játsszuk már a rendszerváltás óta. Itt egy hosszú távú megegyezésre van szükség, ahol minden egyes politikai erőnek nagyon oda kell tennie magát, hogy megszülessen valamiféle konszenzus, és ami mentén végre el lehet kezdeni egy tartalmas egészségpolitikát.

Tisztelt Ház! Nyilvánvalóan a legnagyobb formátumú és hatású változtatások a gyógyszerellátást érintik, de a deklaráció, amely mindannyiunk deklarációja, azt gondolom, ebben egyetértünk, hogy színvonalas, egyenletes és biztonságos gyógyszerellátás legyen ebben az országban, ezt pusztán ezzel a csomaggal még nem lehet elérni. Ha elhisszük azt, hogy ez a törvény-előkészítés előkészítése, akkor nyilván valamiféle önmegtartóztatást és türelmet kell gyakorolnunk, és megvárnunk, amíg ezek a jogalkotási lépések is megtörténnek, de önmagában ezzel még, ami előttünk van, nem fogjuk elérni a biztonságos ellátást. A kis patikák sorsa ettől nem lesz könnyebb, sajnos. Remélem, hogy lesz alkalmam kifejteni, mi mit gondolnánk segítségnek a kistelepülések kispatikái számára, de most csak azt tesszük, hogy a nagyvárosokban korlátozzuk a versenyt, amely nem feltétlenül indokolt és nem feltétlenül ilyen mértékben.

A tulajdoni szerkezetet, a tulajdonosi szerkezetet ilyen gyorsan és ilyen brutálisan átrendezni nagyon kockázatos. Ez torz piaci viszonyokat fog eredményezni, és valószínűleg alkotmányossági és közösségi szempontok is sérülnek ezáltal. Nemcsak elvi, hanem technikai probléma is, hogy hogyan lehet három év alatt ilyen nagy tulajdonosváltást végrehajtani ebben az ágazatban. Azt gondolom, hogy biztonságosabb kiutat kell biztosítani a korábbi befektetők számára, ha egyetértünk ennek az irányával, különben jönnek a strómanok, jönnek a zsebszerződések, és igyekeznek majd átmenteni ezeket a javakat, és egy sokkal kaotikusabb környezet alakul ki, ha túl gyorsan akarjuk végrehajtani ezt a változtatást.

Ahogy itt többen elmondták előttem, főleg az ellenzéki oldalról, ez a törvénymódosítás még nem menti meg az egészségügyet, hiszen rengeteg minden hiányzik ebből a törvényből. Akkora saláta kellene ide, hogy szerintem el se férne ebben a szobában, ha hirtelen egy törvényjavaslattal meg akarnánk menteni az egészségügyet; de igazából még a fenntartható átrendeződés jelei sem látszanak, bármennyire is tetszetős az államtitkár úr jelszava.

Azt elmondtuk, hogy érdemes egyben kezelni az előttünk fekvő költségvetési törvényt és az adójogszabályok változásait, tehát a költségvetést követő salátát és ezt a bizonyos egészségügyi salátát. Ebből az jön ki, hogy az egészségügyre fordítható keret reálértékben csökkenni fog, és ez az LMP szerint elfogadhatatlan, és nincsenek még itt kodifikálva és kódolva a rendszerszintű változtatások, amelyek kivezetnek minket ebből az áldatlan helyzetből.

(13.50)

A kórházak finanszírozásában és a gyógyszerkasszában továbbra is komoly feszültségek lesznek, a szolgáltatók tovább fogják termelni a deficitet és az adósságokat. És bizony ez a törvénycsomag semmiféle megoldást nem nyújt a humánerőforrás-krízisre, különösen nem, hogyha megint megnézzük az adójogszabályok változásait. A szakdolgozók fizetése bizony nominálisan is csökkenni fog bizonyos esetekben, és a nővérhiány már így is alapvetően veszélyezteti az ágazat működését.

Az alapellátás fejlesztésére kell nagyon nagy figyelmet fordítani. Ebben a csomagban ez még nem szerepel, de nagyon várjuk, hogy legyen. Sok apróságban egyetértünk ezzel a csomaggal, de így voltunk tavasszal is, és nagyon szívesen megszavaztuk volna az előző parlamenti időszakban az egészségügyi salátát, de nem volt rá alkalmunk, hiszen alapvetően nem értettünk egyet egy elemével. Most is lehet, hogy így fogunk járni. Hogyha nem sikerül módosító indítványokkal megszelídíteni a patikaalapítást érintő szabályokat, akkor könnyen lehet, hogy nem fogunk tudni a törvényjavaslat mögé állni.

(A jegyzői székben Szilágyi Pétert Hegedűs Lorántné váltja fel.).

Nem sorolom az apróságokat, lesz alkalmunk szerintem az általános vitában, meg majd a részletesben is a módosítók kapcsán beszélni az apróbb módosításokról. Beszéljünk a legnagyobb formátumú dologról, a patikák helyzetéről!

Tisztelt Államtitkár Úr! Általában támogatjuk azt a törekvést, hogy a kistelepülések gyógyszerellátást javítani kell. Azt említettem, hogy szerintem ez alapján ez nem fog bekövetkezni. Általában támogatjuk azt is, hogy a gyógyszertárak inkább valamiféle közfeladatot ellátó intézmények legyenek, ne pedig kereskedelmi egységek, se pedig olyan profitot termelő üzletek, mint egy normál butik. Tehát én érzek egyfajta tendenciát és egyfajta jogalkotói szándékot, és ezt mi szellemiségében alapvetően támogatjuk.

Támogatjuk azt, hogy a tulajdonosi szerkezet eltolódjon a szakmai szereplők, a kisvállalkozók és középvállalkozók irányába. Ezt mindenképpen szeretnénk deklarálni. Támogatjuk azt is, hogy a gyógyszertárak irányításában a szakmai szempontok érvényesüljenek elsősorban, bár a szakmai szempontok érvényesülését, gondolom, erősebben kellene definiálni. Tehát benne van a törvényjavaslatban, hogy a menedzsment szakmai kérdésekben nem utasíthatja a gyógyszertárost, a szakmai vezetőt. De hogy erre hogyan tudunk törvényi garanciákat teremteni, azt még nem látjuk pontosan. Tehát ezt biztosan finomítani és pontosítani kell.

Tiszta szívünkből támogatjuk azt, hogy a vertikális integrációt és a versenytorzító összefonódásokat megszüntessük. Ezt nagyon sok ország megtette előttünk, és mindenki jól járt vele, tehát ezzel javult az ellátásbiztonság, és jobb helyzet állt elő. Biztos, hogy támogatjuk azt, hogy erősebb versenyhivatali kontroll legyen a fúziók esetében, tehát ne lehessen megtenni azt, amit eddig megtettek bizonyos szereplők.

Nem tudjuk ilyen formában támogatni azt, hogy a gyógyszerészek mindenáron többségi tulajdont szerezzenek ezekben a gyógyszertárakban, legalábbis ilyen módon nem. Lehet, hogy az újonnan alakuló gyógyszertáraknál ilyet elő lehet írni, ezt meg kell vizsgálni. Nekünk van már a rendszerben egy módosító javaslatunk, ami arról szól, hogy elővásárlási jogot kell biztosítani a gyógyszerészeknek ezekben az üzletekben, és így, szépen lassan kellene ezt a tulajdonosi szerkezetváltást megvalósítani, de nem ilyen gyorsan és nem ilyen brutális eszközökkel.

Nagy vitánk volt abban, hogy a menedzsmentfunkciókat kötelezően a gyógyszerészekre kell-e tenni. Ők alapvetően nem ezt tanulták, nem ehhez értenek. A képzésükben, én azt gondolom, nem hangsúlyos elem az, hogy ők jó menedzserek és jó üzletvezetők legyenek. Ők gyógyszerészek, és nagyon jól tudnak gyógyszert készíteni, vagy pedig nagyon jól meg tudják azt ítélni, hogy a betegnek mire van szüksége, hogyha az orvosi vényből esetleg nem pontosan derül ki. Tehát ezzel én óvatosan bánnék.

Mindenképpen meg kell fontolni azt a passzust, hogy maximum négy gyógyszertárat lehessen-e egy vállalkozónak birtokolni, hiszen egy másik helyen már kiküszöböltük azt, hogy bizonyos összefonódások és nemkívánatos szereplők legyenek a gyógyszertárak tulajdonosai között, így erre a passzusra talán nincsen szükség. Tehát ha van egy tisztességes, rendes gyógyszerész, miért ne lehetne neki öt-hat vagy hét üzlete? Tehát én azt gondolom, önmagában nem a lánccal van itt a probléma, hanem az összefonódásokkal és a gyógyszergyártói és a gyógyszer-nagykereskedői piaccal.

Mi segítene valóban a kispatikákon? Erre talán még van időm kitérni. Az árrés növelése mindenekelőtt. Mindenekelőtt! Ez nem sértene költségvetési érdeket, ha jól ítélem meg a helyzetet. Nyilvánvalóan eredményezne bizonyos gyógyszerár-növekedést, amit a fogyasztóknak kell megfizetni, de hogy ha komolyan gondoljuk azt - és ez kormányhatáskörben megoldható, amennyiben jól ismerem ezt a szabályozást -, hogy előnybe akarjuk hozni a patikusokat ezen a piacon, akkor az árrés növelését kell eszközölni.

A külön támogatású kispatikák, mert látjuk, hogy van ilyen, a költségvetés is tartalmaz egy bizonyos soron 110 millió forintot: ez valószínűleg kevés ahhoz, hogy a kispatikákat helyzetbe hozzuk és a túlélésüket valamilyen módon elősegítsük. Biztos, hogy ezt a szolidaritási elvet kell nekünk érvényesíteni, ahol a nagy szereplők fizetnek a kicsik javára, és így tudjuk őket valamilyen módon, ha nem is előnyös helyzetbe hozni, de legalább a túlélésüket biztosítani.

A kézi gyógyszertárak szabályozásában is látunk egy lehetőséget, hiszen kistelepülésen nem biztos, hogy megél egy gyógyszertár, bármilyen állami külön támogatással sem képes fennmaradni. De hogy ha a háziorvosok anyagilag és adminisztratíve érdekeltek abban, hogy kézi gyógyszertárakat tartsanak fenn, sőt fejlesszenek, akkor a gyógyszerellátás talán nem sérül, és a betegnek nem kell még egy szereplőhöz elmennie, megkapja a gyógyszerét a körzeti orvosnál közvetlenül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Úr! Nagyon sok apróság lenne még ezzel a csomaggal kapcsolatban. Én azt remélem, hogy a következő hetekben, amíg eljutunk a végszavazásig, nagyon sok alkalmunk lesz még a módosító javaslatok kapcsán és az illetékes társadalmi szervezetek véleménye kapcsán beszélni erről. Ez a törvénytervezet fordítható olyan irányba, hogy az LMP is mögé tud állni.

Ennyit kívántam ebben a körben elmondani. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Eddig abban a hiszemben voltam, hogy legalább az LMP képviselői örülnek annak, hogy sok salátatörvény kerül az Országgyűlés asztalára, tudvalevőleg sok vegetáriánus van önök között, de ezek szerint tévedtem. (Derültség.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Mielőtt az írásban előre bejelentkezett hozzászólók kapnának lehetőséget, kétperces reagálásra következik Kupper András, a Fidesz képviselője.

DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Kovács Tibor Képviselő Úr! Nagyon örülök, hogy a vezérszónoki körben az után, hogy a saját véleményét elmondta, visszatért a vitához, hogy meghallgathassa a válaszokat is.

Nyilván az ön véleményét azok a hiányos ismeretek alapozták meg, amelyek alapvetően arról árulkodnak, hogy ön nincsen tisztában azzal, hogy mi a helyzet a patikákkal az országban. Ön nem hallott ezek szerint arról, hogy hány patika zárt be kistelepülésen, hány fiókpatika szűnt meg. Enélkül, és persze ha nem figyel oda a bizottsági ülésen sem arra, hogy az ön által feltett kérdésekre bizottsági társai és az államtitkár milyen választ tud adni, akkor természetesen nehéz rendes képet kialakítani a patikahelyzetről.

Az első és a legfontosabb, amit a patikákról el kell mondani, az, hogy nem értünk egyet azzal, hogy a versenyt kizárólagossá lehet tenni. Az LMP vezérszónoka is ambivalensen fogalmazott, egyfelől hiányolta a versenyt, másfelől később aztán említést tett arról, hogy helyesnek tartja, hogyha visszaszorítjuk a versenyt. De én azt gondolom, hogy ennek a törvénynek a legfontosabb része, a legfontosabb üzenete az, hogy a patikust kell a gyógyszerforgalmazás középpontjába helyezni. És önmagában már attól, hogy a patikus a középpontba kerül, már a betegnek is jó, és ezt a Jobbik patikus képviselőjének mondom. Ez már a gyógyszerész, a patikus és a beteg közötti kapcsolatot is jobbá teszi önmagában, és hatékonyabbá fogja tenni azt a gyógyszerterápiát, amit az orvos ír elő. Tehát én a törvénynek ezt a momentumát tartom a legfontosabbnak.

(14.00)

Azonkívül pedig az, hogy a törvény a gyógyszerész pozícióját erősíti, egyfajta garanciális elemet ad ennek a rendelkezésnek, hosszú távon biztosítja azt, hogy a gyógyszerész-beteg kapcsolata a terápia érdekében minőségi javuláson (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) menjen keresztül. Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces válaszadásra megadom a szót Kovács Tibornak, az MSZP képviselőjének.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha jól értettem, a képviselő úr nekem címezte a kritikáját. Én a vezérszónoklatomban is azt mondtam el, hogy a kistelepülési patikák kérdése egy nem egyszerűen megoldható és megválaszolható kérdés. Ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy a forgalom, illetve a bevételek alapján a kistelepüléseken nem lehet gazdaságosan patikát működtetni, hacsak nem vállalja az állam vagy a társadalombiztosítás, hogy valamiféle normatív módon ad többletfinanszírozást, ami a veszteségeket pótolja.

Lehet, hogy beszéltek arról, hogy hány patika zárt be a kistelepüléseken - de valaki készített erről elemzést, hogy miért zártak be ezek a patikák? Azért zártak be, mert más patikák nyíltak? Akkor gyakorlatilag a szolgáltatás, ahol nyíltak patikák, mégiscsak a betegeket szolgálja! Ha egy patika többféle és jobb szolgáltatást, ne adj' isten, kedvezményeket ad a fogyasztónak, azzal mégiscsak a fogyasztó jár jól, úgy gondolom, és a fogyasztó érdekében. Nehogy már elkezdjünk azon filozofálni, hogy be kellene zárni a nagy bevásárlóközpontokat, hogy a településekről ne oda menjenek az emberek bevásárolni, hanem helyben, a kisboltban próbáljanak mindent beszerezni. Ez azért mégiscsak nem a világ fejlődési irányába mutató kezdeményezés.

Ha egyébként ilyen az elképzelése vagy a kormánynak, vagy a kormánypártoknak, akkor tessék letenni azt, hogy miből és hogyan akarják finanszírozni és támogatni az ilyen jellegű patikák létrehozását.

ELNÖK: A kétperces vitakör következő felszólalója Heintz Tamás, Fidesz.

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Igen, mondta már a mai napon a képviselőtársam, hogy elmúlt egy visszahozhatatlan pillanat, valóban nem 2006 ősze van, hanem 2010. Nem 2006 ősze van, amikor azokat a törvényeket meghozták önök, tisztelt szocialista képviselőtársaim, amelyek a mai helyzethez vezettek. Jó lenne ezt minden felszólalásuk előtt az eszükbe és valamennyiünk szívébe vésni, mert enélkül értelmetlen minden szó.

Kedves Kovács képviselőtársam, ön sajnálja. Hát, mi is. Sajnálja ezt a lehetőséget, amely most itt, az orrunk előtt van, és amelyet mi nem használunk ki, mondta néhány perccel ezelőtt. Mondják ezt önök, amikor 2006-ban a konvergenciaprogram kapcsán és annak ürügyén kifosztották az országot. Mondják ezt egy olyan IMF-hitel felvételével, amely nyomorba döntötte az országot. Mondják ezt egy olyan patikaliberalizációs törvény életbe léptetését követően, amelyről néhány perccel ezelőtti - nyugodt szívvel higgye el -, komoly adataink vannak, tehát néhány perccel ezelőtti adatok. Igen, az én hazámban, Somogyországban is nyíltak patikák a 2006-os döntést követően. Egy Kaposvártól 14 kilométerre lévő patika élt egy évet. Tudja, miért? Mert már rögtön megjelent a nagyvárosban az az ajándékozási struktúra, az a rendszer, amely elszippantotta Kaposfőnek és vonzáskörzetének beteglétszámát. Egy másik településen, ahol 3 ezer lakos volt, szintén hasonló helyzet volt. Majd folytatom, nyilván két percben nem lehet mindezt elmondani.

Egy picike önmérsékletet javasolnék tehát, és egy olyan kritikát, amely az elmúlt négy évet nem felejti el. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő reagáló két percben Kiss Sándor, a Jobbik képviselője.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak egy fogalompontosítást szeretnék eszközölni, a fogyasztó fogalmáét. A fogyasztó az, aki csipszet vesz, autót vesz, televíziót vesz. Vegyél minél többet, fogyasszál! A patikába alapvetően nem a fogyasztó tér be, hanem - mondjuk így - a beteg.

Én azt szeretném, kedves képviselőtársaim, hogy a további felszólásokban ne fogyasztóról beszéljünk, ha lehetne kérnem. Ezt a fogyasztót különítsük el, hogy van a fogyasztó, aki minél többet fogyaszt, és van a beteg, vagy az az egészséges ember, aki az egészségét szeretné megőrizni, és ezért megy a patikába. Csak ezt szeretném mondani.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Nagy Kálmán, a KDNP képviselője.

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Én Kovács képviselő úrnak nem név szerint szeretnék reflektálni arra, amit elmondott, mert azt tanították, hogy ilyen szituációkban, mint ez, nem a személyhez kell szólni, hanem a tárgyhoz.

A kispatikáknak ilyen támogatása jelenleg is létezik, a kispatikák nem ezért csuktak be, hanem olyan rendszert teremtettek itt, amit az előttem szólók elmondtak, amely nem adta meg azt a fajta lehetőséget a gyógyszerész számára, hogy aktív részese legyen a beteg gyógyulási folyamatának. Mi meg azt akarjuk, hogy aktív részese legyen, méghozzá együtt tudjon működni a beteggel, ezt viszont a nagyáruházban nem fogja megkapni soha.

A másik dolog, amit az elnök úrnak szeretnék mondani, hogy nem kedveljük a salátatörvényeket. Megtisztelne, ha figyelne egy pillanatra. Tehát nem kedveljük a salátatörvényeket, azonban azt kell mondanom, hogy az elmúlt időszakban mégis kényszerültek rá a kormányzatok. Ezt a salátatörvényt én ebben a vonatkozásban kifejezetten egy előkészítő törvénynek érzem, amire ráépül egy egészségügyi koncepció, úgyhogy nem hiszem, hogy ebben a vonatkozásban bírálni lehetne, már csak azért sem, mert azokat a disszertációkat sem, amikor opponens voltam, nem nagyon kedveltem, amelyeknek nem volt egységes ívük. De itt, ha végiggondoljuk azt, ha szereplőkben gondolkodunk, tehát beteg, orvos, egészségügyi dolgozó, akkor megtaláljuk azt a szellemiséget, ami szükséges, hogy egy ilyen törvény elfogadásra kerüljön.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: A kétperces vitakörben most Göndör István, az MSZP képviselője következik.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Szándékaim szerint nem akartam ebben a vitában részt venni, de arra, amit most Nagy Kálmán képviselő úr mond: képviselő úr, én nem tudom, hogy ön mikor járt utoljára gyógyszertárban. Én jártam olyanban is, ami nagyáruházban van, és jártam olyanban is, ami már évtizedek óta gyógyszertár, és mind a kettőben találkoztam a gyógyszerésszel, aki nekem, mint évtizedek óta gyógyszert fogyasztó embernek, azt mondta, hogy tessék már ezt megkonzultálni a doktorral még egyszer, mert szerintem ez a két gyógyszer egymással nincs összhangban. Tehát van ilyen, létezik. Az, hogy a nagyáruházban, de már nem csak ott, a másikban is árulnak millió más dolgot, ami nem gyógyszer, tán sok esetben még gyógyhatású készítménynek sem nevezném, hanem kozmetikumnak, ez van.

A másikra, amit még ezt megelőzően a somogyi képviselőtársam elmondott: én Zala megyéből jőve, látom a kisfalvakban, én magam is egy ilyen helyen élek. Képviselő úr, elbeszélünk egymás mellett, és nem akarjuk tudomásul venni, hogy az egészségügyben ugyanúgy számít a pénz, és ugyanúgy kell, hogy valamennyire ott is mérlegeljük a hatékonyság, a gazdaságosság kérdését, mert azt már lehet látni évtizedek óta, hogy a golyó nem lesz nagyobb, csak többfelé lehet osztani. Azt kell eldöntenünk, hogy mi a jobb, ha egy ilyen 300-400 lelkes faluban a falugondnoki rendszer biztosítja és házhoz viszi a gyógyszert, vagy fenntartunk egy kis gyógyszertárt bérrel, minden más rezsivel, és összesen van, mondjuk, naponta két beteg.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Kétperces reagálásra megadom a szót Kupper Andrásnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Göndör képviselőtársamnak csak ennyit szeretnék mondani, hogy amikor kiviszik autóval a betegnek a gyógyszert, akkor ott nincs gyógyszerész-beteg találkozó.

(14.10)

A kispatikákról és a kistelepülésekről Nagy Kálmán képviselőtársam már beszélt. Csak csöndben jegyzem meg Kovács képviselőtársamnak, hogy a nagyvárosi bevásárlóközpontokban megnyitott patikák és a mellettük, az utcán, a régi helyen működő patikák jövedelmezősége is romlott amiatt, hogy a nagytelepüléseken pedig valóban egy csomó új patika kinyílt.

Végezetül még egy érdekes momentumot hadd mondjak Kovács képviselőtársamnak. Valószínűleg még nem hallott arról a fejlett Nyugaton, vagy ahogyan a Fábry szokott fogalmazni, a nálunknál szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban elindult azon mozgalomról, hogy igenis, a nagyvárosi bevásárlóközpontokat szétfeszítik a kistelepülések, és azt mondják, hogy márpedig ők nem fognak bevásárolni, olyan központokat hoznak létre, hogy a saját termékeiket vásárolják a saját piacaikon, és igenis, kiszorítják a multikat az adott településekről. A mozgalmat Cittaslow-nak hívják egyébként, érdemes utánanézni, mert nagyon sokat tudnánk belőle tapasztalni. A mozgalom a fejlett Nyugaton terjed, és igenis, arról szól, hogy a nagy bevásárlóláncokat ki kell szorítani a nemzeti piac megőrzése érdekében.

Azt gondolom, ez a törvénytervezet kísérletet tesz arra, hogy a multinacionális tőkéscsoportoktól a hazai patikusokhoz kerüljön vissza a patika, a gyógyszerkiszolgálás. Abban biztos vagyok, hogy egyik napról a másikra ezt a problémát nem lehet megoldani, de ez a törvény egy fontos, jelentős irányba megtett első lépés volt, és arra kérem az államtitkár urat, hogy a következőkben újabb lépésekre tegyen majd javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót szintén két percben Szilágyi Lászlónak, az LMP képviselőjének.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm a szót. Kupper András képviselő úrnak mondom, hogy a verseny, azt hiszem, egyik alapeleme a mi berendezkedésünknek, tehát önmagában nem azzal van a baj, hogyha a verseny folyamán mindenki azonos módon jut az információhoz, azonos pályán fut, és ha ugyanazok a szabályok vonatkoznak mindenkire, akkor a verseny egy jó dolog. Azt gondolom, ha a nagyvárosokban látunk a gyógyszerellátásban színvonal-emelkedést, ez a versenynek köszönhető és a szakmai befektetőknek köszönhető. De ha kiszűrnénk ebből az egész rendszerből a versenyt torzító elemeket - azt gondolom, ebben maximálisan együttgondolkodunk -, akkor jót tennénk.

Ezt elfelejtettem mondani, vagy nem került rá sor a vezérszónoki felszólalásomban, hogy mi még odáig is elmegyünk, hogy igenis egyetértünk azzal, hogy a marketinget és az egyéb eszközöket egy kicsit távolítsuk el ettől a szektortól.

Itt egy alapvető döntés van: ez a gyógyszerellátás egy közhasznú, közegészséget szolgáló dolog-e ebben a társadalomban, vagy pedig egy piaci dolog. Bármelyik irányba mehetünk, mind a két pályán lehet értelmes feltételeket teremteni, de ha azt gondoljuk, hogy ez egy abszolút közhasznú dolog, akkor pedig korlátozzuk a versenyt, vegyük ki ebből az egészből a kapitalista elemeket, akkor finanszírozzuk adóból, legyen közalkalmazott a gyógyszerész és a többi, és a többi. Ha pedig azt gondoljuk, hogy ide beengedünk piaci elemeket és versenyelemeket, akkor viszont ezt a részét vegyük komolyan, csináljuk korrekt módon. Ez volna a mi véleményünk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Heintz Tamás, a Fidesz képviselője.

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Kedves zalai képviselőtársam, Göndör István! Nem beszélünk el egymás mellett, egészen más koncepcióról beszélünk. Az elmúlt nyolc év arra volt alkalmas önöknek, hogy a kistelepüléseinket, a vidéket tönkretegyék: út, vasút, posta, orvos és most gyógyszer, ne beszéljünk az iskoláról sem, ma csak a gyógyszerész, illetve az egészségügy a kérdés.

Ez egy igazi kérdés: versenypiaci szemlélettel küzdök a kistelepülések gyógyszertáraiért, vagy azt mondom, hogy nekem kell a vidék? Az az alapvető koncepció, hogy beterelem öt vidéki nagyvárosba a vidék lakosságát, az ott maradt termőföldön biodízelt vagy bármely más csodaterményt termelek, és megveszem sárgarépából az argentin 12 hét alatt ideérő mocskot, vagy azt mondom, hogy nekem a vidék fontos, az ott lakók fontosak, és értük alapvető szolgáltatásokat megteszek? Bocsánatot kérek LMP-s képviselőtársamtól, a papot kihagytam. Tehát igen, a vidékre kellenek az egyházak, a szolgáltatások, hogy helyben maradjanak az emberek, és olyan terményt engedek a vidékre, amely ellátja munkával az ott lakókat, tehát nem az előbb említett biodízelt, biofüvet, energiafüvet, egyebet termelek. Ha ezt a kérdést így vetjük fel, fel sem merül az, hogy igenis, nekünk ezt a rendszert helyzetbe kell hoznunk, például úgy, hogy a vidéki nagyobb intézményeknél a gyógyszerbeszerzést a kispatikákon keresztül valósítom meg, például egy szociális otthonba. Ma ez nem így van: megy a multicéghez, a nagy bevásárlóközpontba, és ott szerzi be a gyógyszerét. Ha ezt megteszi, máris emelkedik a patikája.

Zárszóként: emelem a kalapom és köszönöm Gölle 80 évnél idősebb patikusának és a Babócsa környékén lakó másik kolléganőnek, ha szabad így szólítanom a hölgyet, akik még kitartanak, és ott nem kell megnyitni, mert még nyitva van a patika.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A kétperces vitakör következő felszólalója Nagy Kálmán, a KDNP képviselője.

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Göndör képviselő urat mélyen tisztelem, a politikai szaktudását pedig elismerem. Azt gondolom, a gyógyszertár, gyógyszerész és beteg kapcsolatának a megítélésében azonban önnel szemben én évtizedes előnyökkel bírok.

A másik pedig az, hogy helyreállt a világ rendje. Az előző ciklusban mi minden erővel védtük azokat az embereket, akik az úgynevezett kisfogyasztók, akiknek minden olyanfajta tényezőre szükségük van, ami egy gyógyszertárban beszerezhető, tehát az emberség, a szaktudás, a betegként való kezelés. Nem, ebben nincs igaza a képviselő úrnak.

A nagy gyógyszertárak fölösleges gyógyszerfogyasztást generálnak, nem beszélve arról, hogy egyáltalán nincs szükség arra, hogy egy bevásárlóközpontban gyógyszertár legyen. Lehet, hogy talán úgy gondolja, hogy ez egy kicsit könnyebbség, de el kell mondanom, hogy Miskolcon, ahol egyébként is elegendő gyógyszertár volt, a nagy bevásárlóközpontokban tíznél több gyógyszertár volt az elmúlt időszakban. Nem értem, hogy ez miért szükséges. Nem értem.

Én azt gondolom, hogy igenis, a betegnek, az orvosnak, a gyógyszerésznek harmonikus egységben kell működniük, és ez nem verseny. Versenyezni lehet egy bizonyos határig, azon a szinten két orvos között is, hogy ki tud többet nyújtani a beteg számára - de ez nem azt jelenti, hogy több gyógyszert adunk el neki, ez messze van attól! Úgyhogy alaposabban kell végiggondolni ezt az ügyet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A szó Kiss Sándor képviselő úré, Jobbik.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Szilágyi László képviselőtársam kétpercese miatt nyomtam meg a gombot.

Tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a versenyt mi mozgatja. A profit. Tehát a verseny szereplői azért dolgoznak, azért machinálnak, hogy minél nagyobb legyen a profitjuk. A minél nagyobb profit elérésének mik a módjai? A bevétel növelése, tehát esetünkben a gyógyszerfogyasztás ösztönzése, a költségek lefaragása, esetleg olyan szakmailag szükséges tényezők kiiktatása - amelyek bizony költségbe kerülnek - az egész rendszerből, ami természetesen a minőség rovására megy. Milyen költségcsökkentő tényező lehet a legegyszerűbb? Az alkalmazottak létszámának csökkentése, a fizetésük mértékének csökkentése.

El tetszenek tudni képzelni, amikor egy viszonylag nagy forgalmú gyógyszertárban van egy gyógyszerész, esetleg egy vagy két szakasszisztens, meg nem állnak egy percre sem a nyolc óra alatt. Arról szó nincs, hogy esetleg még leüljön, egy szakfolyóiratba beleolvasson, vagy egyáltalán a beteggel beszélgetni tudjon. Természetesen ez is a verseny miatt van. Ez a verseny tehát - még egyszer mondom - nem ugyanaz, mint a gazdaság más részében bekövetkező verseny.

Alapvetően két szemlélet van a gyógyszerellátás területén, így hívják, hogy a merkantil szemlélet és az etikus szemlélet. Magyarországon - csak utalnom kell a régi nagy elődökre - eddig az etikus patikus szemlélet uralkodott.

(14.20)

Tehát a gyógyszer biztonságának - tehát hogy megfelelő gyógyszert kapjon a beteg - a legfontosabb záloga a gyógyszerész lelkiismerete.

Majd folytatom később, köszönöm.

ELNÖK: A következő felszólaló Mikola István, a Fidesz képviselője.

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Szeretnék egy-két kérdést megvilágítani, bár látván azt, hogy belemegyünk most már a részletes vitába, talán nem is lenne célszerű, de nézzük meg ezt a versenyt. Hogy néz ki ma a verseny? A verseny úgy néz ki például, hogy megjelenik a nagykereskedő, patikaláncot képez, és azokban a láncokban 180 napra készletez. Van, ahol még tovább is. A nem hozzá tartozó gyógyszertártól készpénzfizetést kér a gyógyszer kiszállításakor, ha nem fizet, azonnal megterheli, és tulajdonrészt szerez a patikájában. Most tessék ezt a helyzetet végiggondolni: ebből nyilván az következik, hogy valódi verseny nincs. Kiszolgáltatottság van a tőkés érdekeknek, vagyis a gyártói, nagykereskedői érdekeknek.

Nem tudok a részletekbe belemenni, de tessék a rabatt kérdését végiggondolni, hogy ki manipulál, hogyan manipulál a patikába térítésmentesen, ingyen kijuttatott gyógyszerekkel. Megint csak a nagykereskedő. A következő szempont: ha a Váci utcában kétszer annyi patika nyílik, mivel a gyógyszertárak bevétele szinte kizárólag az árrésből származik, nyilvánvaló, hogy vidékről elhúzza azt az árréstömeget, amiből a gyógyszertárat működtetni lehet.

Nem akarom tovább folytatni, mert látjuk ennek a folyamatnak a mélységeit: a készletezés, a rabattképzés, az erre épülő promóció az egyetlen bevételi forrást koncentrálja a gyógyszertár-működtetésben. Tehát ez a rendszer tovább nem tartható fenn. A verseny ott kezdődik, hogy például a készletezésben mindenki egyformán veszi ki a részét, részesül, hogy a rabattban egyformán, átlátható módon részesül a kis gyógyszertár, és nem a Váci utcában nyílik még kétszer annyi gyógyszertár, hanem azzal, hogy igazságosabban osztjuk el az egyetlen bevételi forrást - vagyis az árrést -, vidéken is létesülnek gyógyszertárak, és vidéken is "jó üzlet" lesz gyógyszertárat nyitni. Tehát a patikaliberalizáció súlyos károkat okozott, gyakorlatilag a versenyt is eltorzította, a tisztességes piaci versenyt lehetetlenné tette.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Göndör István, az MSZP képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök annak, amit Mikola képviselő úr mondott, hogy kimondta az árrés kérdését. Szeretnék arra hivatkozni, és tudom, hogy ön is itt ült, az árréssel már akkor is gondjaink voltak, amikor még patikaliberalizációról szó sem esett. Akkor is kellett a fővárosi nagy gyógyszertárak és a kicsit között egyfajta kiegyenlítést tenni. De ezen az árrésen keresztül megyek vissza oda, amit előtte mondtam, hogy az árrésből kell tudni gazdálkodni. Mindegy, hogy kicsi vagy nagy.

Akkor most mondom Heintz Tamás képviselőtársamnak és Kiss Sándor képviselő úrnak: képviselő urak, alig tíz évvel ezelőtt még az utcán álltunk sorba, hogy a gyógyszerünkhöz hozzájussunk. Most, a verseny után van ideje a gyógyszerésznek arra, hogy ugyanabban a gyógyszertárban, ahova eddig jártam, a gyógyszerész megismer, és vált velem öt mondatot, és megkérdezi, hogy érzem magam. Tehát a versenynek igenis volt ilyen szempontból is jótékony hatása, tehát aki ezt tagadja, az szerintem nagyon-nagyon régen fordult meg gyógyszertárban.

Hadd fejezzem be azzal, amit Mikola képviselő úr mondott. Képviselő úr, a tisztességtelen piaci magatartásról Magyarországon van törvény. Az, amit ön elmond, az ebbe tökéletesen beleillik, tehát ez tilalmazható. Tehát a Versenyhivatalnak lehet, hogy van tennivalója ezen a területen, de akkor neki kell tenni. Rosszul hangzik, de azt mondom, hogy ennyiben egyetértek LMP-s képviselőtársammal. Szóval nem jó az, ha a piaci viszonyokat jogszabályokkal korlátozzuk, ha a versenyt jogszabályokkal akarom korlátozni, mert azzal mindig a törvény erejével hozok valakit előnyös helyzetbe, és ez nem jó.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: A következő felszólaló szintén két percben Puskás Tivadar, a KDNP képviselője.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Szilágyi képviselő úr hozzászólása indított meg abban, hogy a verseny, amiről beszélnek, egyszer egy piacon lévő versenyt jelent, itt a patikák esetében egy közfeladatot kellene ellátni. Szóval annak a patikaliberalizációs törvénynek az volt a célja, hogy igazságosabb legyen az elosztás, többen hozzáférhessenek a gyógyszerhez. Nem fértek többen hozzá, hiszen bezártak a kispatikák. A Váci utcában az ötödik megnyíló patika után Mohácson bezárt három patika. Ez az egyik dolog.

A másik: a patikán kívül kapható gyógyszerek szerencsére nem váltották be azt a nagyszerű kívánalmat, hogy odamenjenek a betegek, és ott nagy számban vásároljanak gyógyszereket. De arról van információnk, hogy jelentős mértékben előfordult ezeknél a gyógyszereknél az, hogy gyógyszerhamisítás történt. Úgyhogy maradjunk abban, hogy egyrészt a verseny a közfeladatot ellátó hálózatnál szerintem korlátozandó, másodszor pedig a patikán kívül kapható gyógyszerek rendszerét továbbra is meg kellene szüntetni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót két percben Kovács Tibornak, az MSZP képviselőjének.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt a gondolatsort szeretném folytatni, amit Mikola képviselő úr elkezdett. Amennyiben érvényesül ez a jogszabály, amit most benyújtottak, akkor az fog történni, hogy megszűnnek úgymond ezek a patikaláncok valamilyen módon. Említettem a vezérszónoklatban is, hogy kétségeink vannak, hogyan fog ez a dolog működni. Sőt aggályaink vannak a tekintetben, hogy nem jön-e létre egy zsebszerződéses rendszer, és akkor gyakorlatilag ott vagyunk, ahol a part szakad, mert tulajdonképpen kötnek egy zsebszerződést a patikussal, hogy virtuálisan övé a patika 50 százaléka, valójában pedig nem. Tehát ezt a dolgot nem tudom, hogyan lehet ezzel a jogszabállyal megoldani, bár államtitkár úr mondta, hogy a részleteket nyilvánvalóan ki kell ehhez dolgozni.

De a gondolatsor folytatása volt, hogy hát ezek a patikák továbbra is a gyógyszer-nagykereskedőktől fogják beszerezni az áruikat, mint ahogy eddig is onnan szerezték be. Na most, ezt a gondolatot úgy kell folytatni, hogy a következő lépés a gyógyszer-nagykereskedő cégeknek is az államosítása, hogy ez a folyamat megszakítható legyen? Mert nem tudom, hát mondja meg, képviselő úr, hogy nem erre gondolt nyilvánvalóan, de hát a dolgok mégiscsak ezen az úton mennek majd tovább, hogy azok a gyógyszer-nagykereskedők, amelyek elvileg a saját láncaikat kedvezményesebben látták el most, mint más patikákat, ez elképzelhető, nem tagadom, hogy ilyen lehetséges, és valószínűleg elő is fordul - de a dolog hogyan fog megváltozni? Ennek a tartalmát nem látom, és ezért vannak kétségeink, hogy hogyan változtatható meg ez a gyakorlat, amiben kétségtelenül lehet, lehetséges fantázia, bár nem látom, hogy mitől lesz több kispatika.

ELNÖK: A következő felszólaló két percben Heintz Tamás, a Fidesz képviselője.

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz) Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kicsit térjünk már vissza erre a patikadologra, mert úgy tűnik, hogy mélyen láncellenesek vagyunk. Hát, a rabláncot nem szeretjük, de amúgy nem a láncok ellen, hanem a kispatikákért szól, reméljük, még nem a harang.

Tehát világosan kellene látni azt, hogy az a tevékenység, ami az elmúlt, most már negyedik évben zajlik, az egyértelművé tette a kormányzat számára - és a patikustársadalom számára is -, hogy a kispatikák megszűnésében, kivéreztetésében a létrejött patikaláncok alapvető szerepet játszottak. Tehát ha mi és önök is, hiszen ne felejtsük el, hogy önök is azért hozták létre 2006-ban ezt a törvényt, hogy a hozzáférést segítsék az esélyegyenlőség nevében, hogyha mi ezt valóban meg akarjuk tenni, akkor a jelenlegi struktúra megállítása, illetve visszafordítása az alapvető feladatunk.

Hogy ez mennyire így van, higgye el, hogy azok a kispatikák, amelyek száma az elmúlt évben még 1650 volt, ezek közül az elmúlt évben 85 szűnt meg, a bevételcsökkenésük 25,8 milliárd forint volt, egyéb árbevételük közel egymilliárddal csökkent, az árréstömegük változása 7 milliárd forint - természetesen mínuszban -, személyi jellegű ráfordításaik 3 milliárd forinttal csökkentek.

(14.30)

Tehát egyértelműen látható, hogy azok a patikák, amelyek ott a vidéken, ott az egyébként nagyon sok millió embert érintő helyen - tehát én is nagyon örülök annak, ha valaki kap a három receptje mellé még egy mosóport, rendkívül kellemes, ha kap egy ingyen olvasnivalót is, meg is mérik a vérnyomását, de ez a kisebbség. A nagy többség igenis kisvárosokban, kistelepülésen, falvakban lakik, tehát a többségi érdek is azt kívánja, hogy ezeket az embereket helyzetbe hozzuk, és ennek egyetlen módja a magyar patikustársadalom támogatása, és ehhez ez a törvény jó alapot biztosít.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Reagálásra következik Kiss Sándor, a Jobbik képviselője.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akartam volna már kétpercest nyomni, de Kovács Tibor képviselőtársam zseniális ötlete világosított fel arról, hogy valamire nem figyeltem a módosító javaslatok kapcsán. Ő felhívta a figyelmet arra, hogy zsebszerződések jöhetnek majd létre, hogy a patikusnak 50 százalék a tulajdonrésze. Valóban, erre nem gondoltam.

Úgy gondolom, hogy a patikusnak 100 százalékban tulajdonosának kell lenni. Amennyiben ezt a törvénymódosításban előírt határidőig nem lehet megoldani, mindenképpen, ha még lehetőségem nyílna egy olyan módosító javaslatra, hogy meghosszabbított három évvel a patikus tulajdoni joga 100 százalék legyen. Nem tudom, lesz-e még idő ennek a módosító javaslatnak a benyújtására.

Tehát nagyon jó volt ez a meglátás Kovács Tibor képviselőtársamtól, hogy nem 50 százalékban kell, mert valóban zsebszerződések jöhetnek létre, hanem 100 százalékban kell hogy tulajdonosa legyen a patikus a patikának, hogy felelősségre lehessen vonni, hogy amennyiben nem etikusan dolgozik, a szakmának nem megfelelően dolgozik, akkor igenis veszítse el az egzisztenciáját. Tehát mindenképpen köszönöm ezt a figyelemfelhívást.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Szilágyi László, az LMP képviselője.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen. Végig azt éreztem a felkészülés alatt is, itt is azt érzem, hogy három dolog keveredik: a tulajdonlás, a menedzsment és a szakmai vezetés. Ha megfelelő garanciákat tudnánk arra teremteni, hogy valóban ne lehessen szakmai döntésében felülbírálni a patikust, hiszen ez a mi érdekünk, hogy mi jó gyógyszert kapjunk, és jó anyagokat kapjunk a betegségünkre és az egyéb kínjainkra, akkor szerintem nagyon sokat tettünk máris. Tudom azt, hogy ez nagyon nehéz.

Azt gondolom, túlzás egy kicsit, hogy mind a három fronton előtérbe akarjuk helyezni a patikust. Említettem, hogy ők másfajta képzést kapnak, nincsenek felkészítve menedzseri tulajdonságokkal. Ez megtanulható természetesen, de elsősorban az lenne a fontos, és erre kellene szerintem mindannyiunknak figyelni, hogy a szakmai irányítása jó legyen ezeknek a patikáknak, és ne lehessen üzleti és egyéb szempontokkal ezeket felülbírálni. Azt gondolom, hogy ezen a nyomon kellene tovább haladnunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót szintén két percben Garai István Leventének, az MSZP képviselőjének.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Lesz 15 percem is, ahol majd a kollégák látják, hogy orvosi megközelítésben sok szempontból ki fogok állni a kispatikák mellett, mert gyakorló orvosként látom ennek a jelentőségét, sőt mi több, ezzel kapcsolatban még a korbácsrendeletnek az egyik nagy ellenzője voltam annak idején, ebből írtam egy diplomamunkát. Éppen ezért ezekkel a különböző táblázatokkal többé-kevésbé tisztában vagyok, sőt mi több, elolvastam az egész törvényjavaslatot, még a részletes indoklást is. Egyetlenegy mondatot engedjenek meg, hogy idézzek belőle, és nem akarok senkit megbántani, mert az alapproblémát ettől függetlenül érzem, értékelem, és ennek megfelelően fogok majd a későbbiekben is politizálni. De itt van egy mondat, részletes indoklás, a törvényjavaslatból a 65. §-hoz a 75. oldalon: "A statisztikai adatokat tartalmazó táblázatokból megállapítható, hogy a lakosság gyógyszertárhoz való hozzájutása elsősorban a nagyvárosokban lett könnyebb, a kistelepülések gyógyszerellátása lényegében nem változott." Puff. (Dr. Szócska Miklós nemet int.) Államtitkár úr rázza a fejét, látom, de bocsánat, ez itt van benne. (Kovács Tibor: Ez van leírva.) Ez egy lapszus, vagy nem tudom, hogy mit mondjak rá.

Kedves Képviselőtársaim! Ismernek, ismertek annyira, hogy a kritikai elemeket el szoktam viselni, sőt mi több, magamra is veszem, és majd lesz ilyen önkritikai elem a későbbiekben, de most azért nagyon keményen kaptunk itt, de ha ez itt igaz, akkor kicsit szoftosabban!

Köszönöm szépen. (Derültség és taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk az előre bejelentett felszólalók köréhez. Elsőként megadom a szót Puskás Tivadarnak, a KDNP képviselőjének, 15 perces időkeretben. Öné a szó.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Három megállapítást szeretnék mondani. Az egyik: az egészség a nemzeti együttműködés rendszerének egyik szilárd pillére. Hallottuk ma már. A következő, ezt is félig-meddig hallottuk, hogy a salátatörvény soha nem a jogalkotás gyönyöre. Mindig valamiféle szükség hozza létre, és soha nem gyönyörű jogi alkotásokat tisztelhetünk benne. Ez a törvény is ilyen, nyilvánvalóan valamiféle kényszer hozta létre.

A harmadik megállapítás, ez itt a vezérszónoklatok, illetve az itteni fölszólalások után jutott eszembe, miszerint vádolják itt a kormányt, vádolják az egészségügy irányítását azzal, hogy rögtön nem alakította azonnal át az egészségügyet. Egy dolgot felejtünk el, az pedig a következő. Ülünk egy rohanó vonaton, és ezen a rohanó vonaton próbálunk meg mozdonyt cserélni, vagy legalábbis a mozdony hajtóművét kicserélni, ugyanis a rohanó vonat az egészségügy rendszere. A beteg tegnap is, meg tegnapelőtt is, meg holnap is beteg lesz, egészségügyi ellátásra szorul. Tehát mindenképpen úgy kell átalakítani ezt a rendszert, hogy közben működőképes maradjon.

Miről volt szó? Arról volt szó, hogy az idei esztendő feladata a működőképesség biztosítása. Arról is volt szó, hogy bizony kevés volt az a beavatkozás, és azonnali nagyszerű dolgokat vártak MSZP-s képviselőtársaink. Úgy gondolom, hogy a minimumrendelet megszüntetése például az egészségügy továbbmenetelének a feltétele volt, és biztosította is. A gyógyászati segédeszköz-beszerzés nehézségeit a kormányrendelettel sikerült megszüntetni. Azt hiszem, hogy olyat várunk a mostani törvénytől, amely ezen a rohanó vonaton a mozdony kicserélését lehetetlenné tenné abban az esetben, ha megállítanánk. Ha megállítanánk, a mozdonyt cserélhetnénk, csak a betegek ellátása nem folytatódhatna.

Mire van szükség? Tökéletesen egyetértünk, együttműködésre van szükség és hosszú távú tervekre. Igen, mentésre van szükség. A mentésben is úgy működik ez az egész dolog, hogy először diagnózist kell fölállítani, itt tartunk most, aztán a terápiát meghatározni, és a terápia meghatározása után úgy kell ezt végrehajtani, hogy bizony életben maradjon még a beteg.

A mostani törvény, ami, mondom, nyilván nem a jogalkotás csúcsa, tehát egy szükségeltető szabálymódosítást tartalmaz, 12 törvény ilyen-olyan részeinek a módosítását hivatott befolyásolni.

(14.40)

Ha valamiféle ívet próbálnánk ebben összeszedni, nyilván nem tudnánk, de nagy csoportokat próbálunk találni ebben: az egészségügyi struktúrát, az egészségbiztosítást, az emberi erőforrást, az egészségügy szerepének meghatározását, a fogyatékkal élők helyzetének javítását, illetve a gyógyszergazdálkodást befolyásoló törvényeknek a kiigazításáról, átalakításáról van szó.

Az egészségügyi ellátás struktúrájával kapcsolatban foglalkozik az alapellátás kérdésével. Az alapellátásban azt mondja, hogy három dolgot erősít, illetve három dologban veszi figyelembe az alapellátás teljesítményét: egyszer a többletmunkát értékeli, nagyon lényeges, hogy a szűréseket külön jutalmazza, és azt is igyekszik megtenni - bár nem a korbácsrendelet formájában -, hogy az azonos hatóanyagú, különböző árú gyógyszereknél az olcsóbbat preferálja. Mi várható vagy mit szeretnénk ebből az egészből? Azt szeretnénk, hogy a szűrések preferálásával a népegészségügyi folyamatokat megfordítsuk, magyarul az emlőrák, a méhnyakrák, a vastagbélrák előfordulása, az ebből eredő halálozás csökkenjen.

A kórházakkal kapcsolatban a súlyponti kórház mint fogalom megszűnik. Soha nem definiálták a dolgot, most akkor meg ne is használjuk, mert értelme nem sok van. Annak viszont jelentősége van, hogy ha a kapacitások átalakítására, illetve a kapacitások belső átalakítására lehetőséget nyújtunk a törvényben, a fenntartó az általa fenntartott intézetekben a kapacitások átalakítására hivatott lesz ezután.

Az egészségbiztosítással kapcsolatban annyit említenék csak meg, hogy növeli az egészségbiztosító ellenőrzési szerepét, ennek a lehetőségét.

Az emberi erőforrást illetően rettentő nagy probléma az egészségügyben a szakemberhiány. Két oldalról szüntethető meg ez. Az egyik: a képzésben olyan szakembereket képezünk, akikre szükség van. Ehhez az kell, hogy végre legyen egy olyan listánk, amely tartalmazza az egészségügyben dolgozók szakképzését. Ha jól tudom, ilyen listával nem rendelkezünk még, most igyekeznek összegyűjteni ezt a tudásanyagot. Rettentően fontos az egészségügy jövőjének meghatározása szempontjából, az egészségügyben az oktatás meghatározása szempontjából nagyon fontos dolog.

Semmelweis-nap: úgy gondolom, hogy mindannyian egyetértünk vele; örülünk, ha ilyen történik.

Az egészségügy szerepéről. Említettem, hogy a nemzeti együttműködés programja egészségüggyel foglalkozó fejezetének 3.9. pontja szerint Magyarország gazdasági fellendülésének, versenyképességének egyik feltétele az egészség szerepének újraértékelése. Az egészségügyet a magyar gazdaság egyik hajtóerejének kell tartanunk, úgy kell meghatároznunk. Egészséges emberek nélkül nem lehet megfelelő gazdasági produkciót sem végrehajtani, elérni.

A következő a fogyatékkal élők helyzetének javítása, a gyógyászati segédeszköz-ellátás beszerzésének egyszerűsítése. Úgy gondolom, ez olyan kérdés, amellyel mindenképpen foglalkozni kell, és a racionalizálás mindenképpen azt segíti elő, hogy a jövőben könnyebben, bár kontrolláltan juthassanak hozzá ezek a betegek, illetve a megváltozott egészségi állapotú emberek a gyógyászati segédeszközhöz.

A gyógyszergazdálkodás kérdésével a törvény jelentős része foglalkozik. Én úgy gondolom, hogy erről sokan sok minden okosat mondtak, és itt ebben a vitában, ami előtte zajlott, szintén rengeteg minden elhangzott, olyan is, amivel egyetértettünk, olyan is, amivel nem.

Azt engedjék meg, hogy egy mondatot felolvassak, ami a szándékot tükrözi. A gyógyszerellátásra vonatkozó új szabályozás elsődlegesnek tekinti a gyógyszerellátás biztonságát, a betegérdekek érvényesülését, az állam szabályozó és ellenőrző funkciójának a visszaállítását, a gyógyszerész felelősségének és függetlenségének helyreállítását a gyógyszertár szakmai és gazdasági működéséért, a gyógyszerellátás finanszírozhatóságának megteremtéséért, a vidéki gyógyszerellátás javítását, a gyógyszertárak szolgáltatásainak fejlesztését és a lakossági gyógyszerellátás nemzeti érdekkörbe tartozását. Én úgy gondolom, ez a mondat vagy ez a két mondat volt az, amely a salátatörvény gyógyszerellátásra vonatkozó alaphangulatát, alapszemléletét türközi.

Tisztelt Képviselőtársak! Azt hiszem, hogy a folyamat, az egészségügy megmentése elkezdődött, az idei évben a működés biztosítása, a jövő évben pedig az átrendeződés megindítása a cél. Ezt szolgálja a salátatörvény, aminek az elfogadását javasolom mindenki számára. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársak! Mielőtt áttérnénk a következő fölszólalásra, megkérem Móring József Attila jegyző urat egy bejelentés, információ felolvasására. Jegyző úr!

MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az egészségügyi bizottság az irodaházi üléstermében a vita befejezését követően ülést tart. Kérem a bizottság tagjait, biztosítsák az ülés határozatképességét.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most kétperces felszólalásra következik Gyenes Géza, a Jobbik képviselője.

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Puskás képviselő úr - hiszen az ön felszólalására nyomtam meg a kétperces gombot -, ön az egészségügyet, egyébként nem rossz a hasonlat, egy rohanó vonathoz hasonlította, amin meg kell csinálni azokat a változtatásokat menet közben, mint például a vonat motorjának vagy meghajtóművének a cseréje.

Az én türelmetlenségem elsősorban annak szólt, hogy ezen a motorvonaton vagy rohanó vonaton, amit ön is mondott, lassan már nincs személyzet, így masiniszta se. Kétségtelen, hogy a kormányzat - a költségvetésből is látszik - bizonyos pénzhiányban szenved, illetve nincs elegendő pénz. De ilyen esetben kell priorizálni a politikának, a kormánynak is, és én úgy gondolom, hogy az egészségügyben a pályán tartás érdekében, azért, hogy legyenek masiniszták, legyen személyzet a vonaton, egyszerűen első lépésként, még a szerkezetátalakítás előtt is egy bérjavítást vagy valamit el kellett volna indítani. Hiszen ez a probléma, hogy nincs kellő számú kolléga a pályán - és nem állt meg az elvándorlás, továbbá az utánpótlást biztosító rezidens kollégáknak is eléggé kifelé áll a szekérrúdjuk, legalábbis nagyobbik részük szeretne elmenni az országból -, úgy gondoltam, hogy az első nagy probléma, aminek prioritást kell adni, pontosan az úgynevezett személyi, humánerőkérdés rendezése. Én ezért vagyok türelmetlen, mert ezt a lépést pénzhiányban is priorizáltan, de meg kellett volna tenni akár a kormányzás első pillanatától kezdve, de legalábbis ebben az évben.

(14.50)

De látható most már, hogy erre sajnos nem kerül sor, és félő, hogy a 2011. évben sem sikerül. Pedig enélkül nem lesz egészségügy.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Puskás Tivadar, a KDNP képviselője.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Egészen biztos, hogy nagy bajban vagyunk az emberi erőforrást illetően, de én úgy gondolom, hogy elkezdődött a rezidensekkel kapcsolatos első lépés, és ez már mindenképpen azt jelenti, hogy elindultunk valamerre, priorizálunk.

Még annyit szeretnék mondani, hogy elhangzott itt, hogy az egészségügy az idei esztendőben csupán a szinten tartást vagy minimális pénzbeli emelkedést mutat. Azután mondani ezt, tisztelt Kovács képviselőtársam, hogy 400 milliárdot kivontak a konvergenciaprogram kapcsán az egészségügyből, úgy gondolom, hogy ez nem igazságos dolog.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Rendes felszólalásra következik Garai István Levente, az MSZP képviselője.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek, hogy némi ismétlésbe bocsátkozom, de ezt annyira lényeges kérdésnek tartom, hogy a kisebbségi véleményen túlmenően, saját véleményemként is elmondom.

Itt a kiegészítő térítési díj melletti ellátásokról van szó. A 4. §-ban azt olvashatjuk, hogy a biztosított saját kezdeményezésére, kiegészítő térítési díj mellett jogosult az ellátás ilyen-amolyan bekezdésében foglaltaktól - többletköltséget okozó - eltérő tartalommal történő igénybevételére és az egészségügyi ellátás keretében igénybe vett egyéb kényelmi szolgáltatásokra. Ismét elmondom, hogy államtitkár úr erre a felvetésünkre bizottsági ülésen azt mondta, hogy a Semmelweis-tervben ezt társadalmi vitára bocsátjuk. Úgy gondolom, hogy ez így korrekt. Nem tudom, hogy ez lesz-e a sorsa a dolognak. Mindenféleképpen az a véleményem és az a véleményünk, hogy minden olyan kezdeményezés, amely esetleg magában rejti bizonyos egészségügyi szolgáltatásokhoz, alapszolgáltatásoknak mondható szolgáltatásokhoz való hozzájutás korlátozását vagy anyagi helyzettől való befolyásolását, ezt nem tudjuk támogatni. Tehát ebből a szempontból biztosítékokat kérünk, akár most nyilatkozat szintjén, akár a későbbiekben vagy folyamatában, módosító javaslat formájában.

A következő egy rövid módosítás, amely arról szól, hogy mentesül a továbbképzési kötelezettség alól a 75. életévét betöltött egészségügyi dolgozó. Minden tiszteletem azoknak a kollégáknak szól, akik magas koruk mellett erkölcsi kötelezettségből, becsületből, betegszeretetből, hivatástudatból, kényszerűségből dolgoznak. Szó volt, Gyenes Géza képviselő kollégámmal elég sokat szoktuk emlegetni a háziorvosok átlagéletkorát, ha jól tudom, 55 évet már meghaladta, tehát még 75 év feletti kollégáink is vannak, akik dolgoznak, sőt 90 év felettiről is tudok, volt egy ilyen orvoskongresszus, ahol erről beszélgettünk. De - a kollégákat tisztelettel megkövetem esetleg, ha bármiféle negatív érzést keltek bennük - náluk egyetlenegy dolog van, ami fontosabb számunkra: a beteg. Nyilvánvaló, hogy a betegellátáshoz kell egyfajta fizikai megfelelés, ami egyébként benne van az orvoslásban, a különböző kötelező vizsgálatok elvégeztetésével, de a jó pap is holtig tanul, a tudomány állandóan fejlődik. Elnézést, hogy a fiamat belekeverem ebbe a dologba, meg szó volt erről a sportorvoslásról is; a fiam nagyszerű sportoló, erre büszke vagyok, mert az, hogy rászokott a sportra, ez mindenféle politikai tudományomnál talán többet ér, és együtt nézegettünk egy bizonyos csatornát, ahol láttunk egy 70 év feletti egyetemista kosárlabdázót Amerikában. Azt hiszem, 75 éves vagy 76 éves volt az illető. A lényeg az, hogy szórta ám a kosarakat, kétségtelen, de azért a gyűrűt nem vették lejjebb 305 centiméternél. Ebből következik az, hogy ha betegek közelébe megyünk és gyógyítunk, akkor a fizikai, szellemi felkészültségi szintet tartani kell. Tehát úgy gondolom, hogy ebből a szempontból nemcsak a jó papnak kell holtig tanulni, hanem az orvoskollégáknak is.

Gyógyszerellátás, gyógyszerészet. Van itt, amivel szó szerint egyetértek, és azt fel is olvasom: "55. § A gyógyszertár egészségügyi feladata a lakosság gyógykezeléséhez kapcsolódó gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és a gyógyszertárban forgalmazható egyéb termékek helyes alkalmazására vonatkozó teljes körű tájékoztatással történő kiszolgáltatása, az e termékekkel kapcsolatos, a betegségek megelőzését szolgáló, a betegekkel történő együttműködést megvalósító felvilágosító, tanácsadó szolgáltatás, a helyes és eredményes gyógyszeres terápia elősegítése, követése," - nagyon lényeges - "valamint a prevencióban, népegészségügyi programokban való részvétel." Ebből látszik az, hogy a gyógyszer egyfajta speciális termék, a gyógyszertár valóban egy speciális hely, egy megszentelt hely, ahol beteg emberek talán megpróbálják az egészségüket visszanyerni, és ebből következik az a megjegyzésem is, hogy aki beteg, ő nem fogyasztó, a fogyasztó itt a beteg, a beteg ember. A beteg ember kiszolgáltatott sok mindennek, elsősorban a betegségének, és ezt figyelembe kell venni, hogy a beteg ember védelemre szorul, és ebből következik, hogy a gyógyszerészet, a gyógyszerforgalmazás, a gyógyszergyártás és sok minden más speciális pozitív diszkriminációja részemről elképzelhető, ugyanakkor nyilvánvalóan nagyon strikt törvényi megkötések mellett, az ésszerű és tisztességes versenyhelyzet mellett szintén. Mikola kolléga szokta mondani, hogy az orvoslás az egy művészet. Igen, kérem, művészet, és az ilyen szituációknak az emberséges, orvosi szakmával paralel megoldása ez is egyfajta művészet. Ez nem gyógyítás, de valamilyen áttételes módon mégiscsak gyógyítás a betegeknek a gyógyszerrel való ellátása. Tehát én azt gondolom és azt kérem mindannyiunktól, hogy a mesterséges vagy valós, különböző érdekeken, materiális vagy politikai érdekeken lépjünk túl, és próbáljunk valami közös megoldást találni ezen a területen is.

A következő a reklámozással kapcsolatos megjegyzéseim. Tilos a gyógyszertárból kizárólag orvosi vényre kiadható s a többi, s a többi, reklámozása. Egyetértek. "A bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik - az egészségnevelési célú - az egészségügyi államigazgatási szerv által egyedileg engedélyezett védőoltási programokat népszerűsítő kampányokra, valamint az ezekhez kapcsolódó gyógyszerekről szóló tájékoztatásra." Egyetértek vele, de megmondom őszintén, még azokat a gyógyszereket is beleírnám szakmai és egyéb indíttatásból, ami például a dohányzással kapcsolatos és a dohányzás elleni harc része lehet. Tehát ezzel való kiegészítést mindenféleképpen javasolnám.

Előrebocsátásával annak, amit elmondtam a versennyel és a beteg emberek pozitív diszkriminációjával, engedjék meg, hogy idézzem a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamarának egyfajta megközelítését, mert azt mondom, hogy sokfajta megközelítés van, az előbb mondtam egyet, most mondok még egyet; nyilván az a közös felelősségünk és tudásunk, hogy a betegek érdekében igazságos, de törvényes megoldást találjunk. A következőt írják: "A törvényjavaslat értelmében a nem gyógyszerészek 2014. január 1-jei tulajdonrészüket 50 százalék alá kell hogy csökkentsék, ezzel elveszítenék az ellenőrzést vállalatuk felett. Ezen túlmenően a törvénytervezet már 2011. január 1-jétől életbe léptetne egy szabályt, miszerint a gyógyszertári vállalkozások taggyűlése nem hozhatna a gazdálkodás szempontjából jelentős döntést a felelős gyógyszerész hozzájárulása nélkül." Sok igazság van benne egyébként. De: "Ennek következtében már a jövő évtől megvonnák minden, nem gyógyszerész végzettségű többségi tulajdonostól a saját tulajdona feletti ellenőrzést, rendelkezést. Véleményünk szerint a tervezett szabályozás súlyos, jogsértő beavatkozást jelent a gyógyszertári vállalkozások létező tulajdonosi szerkezetébe, ezért nem elfogadható. A beavatkozás sérti mind a magyar, mind az európai alkotmányos normákat." Nem vagyok jogász, meggondolásra javaslom; nyilvánvalóan a minisztériumban vannak jogtudós kollégák, akik ezt értékelni fogják.

Itt van egy javaslatuk: "Amennyiben bevezetésre kerülne a gyógyszertárak tulajdonosi szerkezetére vonatkozó kötelező szabályozás, az kizárólag csak a törvény hatálybalépése után megalakuló gyógyszertárak, illetve gyógyszertári vállalkozások tekintetében legyen alkalmazható."

(15.00)

Szilágyi László LMP-s kollégám felvetéseiből is néhányat osztok, tehát valóban kérdés az, hogy miből lenne a patikusoknak a tulajdonszerzése. Én is félnék a strómanoktól, zsebszerződésektől, ugyanakkor támogatnék bármiféle állami támogatást ezen a területen is a legelején elmondottak alapján. Akár - elhangzott itt elővásárolási jog, állami támogatás és egyéb - anyagi támogatások formájában, azért, hogy valóban a patikusokat hozzuk helyzetbe, de az legyen törvényes és alkotmányos, legyen végrehajtható, és ugyanakkor ne forduljon visszájára sehol. Se a kistelepüléseken, se a nagytelepüléseken! Én úgy gondolom, hogy van törvényes és van jó megoldás, ami jó a betegeknek, elsősorban a betegeknek, mert ők a legfontosabbak számomra, és úgy gondolom, hogy mindannyiunk számára.

Egypár szót engedjenek meg, mert szó volt a struktúraváltásról, a különböző kapacitáslekötésekről, és a háziorvoslás kontextusában próbáltam egypár gondolatot elmondani, de nyilván az nem fért bele, most szeretném folytatni.

Mikola képviselő úr amit a háziorvoslásról elmondott, feladatairól jelentőségéről, abszolút egyetértek. (Dr. Mikola István tapsol.) Nagyon lényeges, ember közeli, emberközéppontú, a beteg, a család mindennapjait ismerő doktorokra van szükség. Ez a legfontosabb először, másodszor, harmadszor, negyedszer, ugyanakkor a megfelelő háziorvoslás - kimondhatjuk azt is, mert rengeteg pénzről vitatkoztunk - egy nagyon hatékony egészségügyi ellátási forma, mert ha ezt jól csinálják, akkor drágább egészségügyi szolgáltatásokat válthat ki, és azt mondom, hogy ez mindannyiunk érdeke.

Ugyanakkor a törvényjavaslat 89. §-ában azt olvashatjuk, hogy a jelenleg hatályos törvény az egészségügyi szolgáltatók kapacitásait régiós bontásban szabályozza. A régiós bontás helyett javasoljuk a jövőben kisebb területi egységek, például a háziorvosi körzetek alapulvételét, az erre vonatkozó szabályozást külön törvény fogja tartalmazni. Persze ezt jó lenne tudni, hogy körülbelül mi is lesz ebben a külön törvényben legalább ötlet szintjén.

Ugyanakkor, amikor minden tekintetben elismertem a háziorvoslás jelentőségét, úgy gondolom, hogy a makroszintű kapacitások kiépítésében ez azért nem egy originális és alapvető jelentőségű dolog. Ennél sokkal lényegesebbek az általános morbiditási és népegészségügyi mutatók a lakosság szempontjából, mert ne haragudjanak, kedves képviselőtársaim, de most jönnek a példák. Az, hogy hány háziorvosi vagy gyerekorvosi körzet van egy településen, nem hinném, hogy ettől függne, hogy hány vakbélgyulladásos beteget kell megműteni a területileg illetékes kórházban, és nem gondolnám, hogy amikor a légimentő-bázis helyszínéről vitatkoztunk, hogy az Szentesen, Félegyházán, Szegeden legyen-e, akkor megint nem a háziorvosok száma, ellátási kötelezettsége vagy színvonala volt a lényeges, hanem mondjuk, az autópályák. Így lehetne folytatni a sort, akár a tumoros betegségek diagnosztikájával, kezelésével, sok tekintetben nyilván a primer prevenció szintjén. A primer prevenció szintjén minden összefügg a háziorvoslással, de azért a diagnosztika és a terápia egy bizonyos szintjén az már megint népegészségügyi és egyéb demográfiai és egyéb morbiditási mutatóktól függ.

Egy pozitív példát hadd mondjak. A múltkor is elmondtam a költségvetési vitán, hogy a coronariabetegségek halálozási statisztikája bizonyos pozitív mutatókat tár elénk az elmúlt jó néhány esztendőben - ezt az egészségügyi bizottság előtt is tárgyaltuk -, és emögött elsősorban nyilvánvalóan a különböző invazív kardiológiai beavatkozások, hemodinamikai, diagnosztikus és egyéb beavatkozások rejlenek, ami nagyon nehéz volna azt mondani, hogy bármiféle direkt összefüggés van bármiféle háziorvosi jelenléttel vagy ellátással kapcsolatosan. Már csak azért sem, mert ez a koncepció valamikor ez után fog életbe lépni, és az elért eredmények az elmúlt 8 évnek köszönhetőek, azért, mert egy csomó hemodinamikai labor létesült. Miért létesült? Mert a morbiditási, mortalitási, népegészségügyi mutatóink pontosan mutatták, hogy hol van a legnagyobb baj.

Azt mondom, hogy a kapacitások allokálása, lekötése elsősorban morbiditási, mortalitási, népegészségügyi, földrajzi elérhetőségi mutatókon kell hogy alapuljon, és természetesen bizonyos közvetett módon a háziorvoslással is annyiban összefügghet majd, amikor reményeink szerint - és erről is szó volt, hogy bizonyos szakvizsgákkal rendelkező kollégák, akár praxisközösségekben, egyre több olyan ellátást válthatnak ki, ami most jelenleg szakrendelői szinten vagy bizonyos városi kórház szintjén odahelyezhető, odaallokálható, de azt mondom, hogy ez a jövő feladata, ezt mindenféleképpen nyilvánvalóan támogatni fogom.

Nagyon röviden, némi kritikai megjegyzést engedjenek meg, képviselőtársaim. Itt szó volt róla a miniszter úr expozéjában, hogy felmérés, felmérünk, felmérünk, felmérünk. Egy alliterációval azt mondanám, hogy fizetés, fizetés, fizetés.

Nem kellene felmérni azt, hogy egy kezdő orvos nettó 95 ezer forintos havi bérével, nyelvtudással és jövőképpel... Azt mondom, hogy a hazaszeretet nagyon lényeges momentum, meg a család és sok minden más, de azért ne vessünk követ fiatal kollégákra, hogy mondjuk, ötszörös-nyolcszoros fizetésért máshol próbálnak szerencsét.

Ugyanakkor arról is szó volt, hogy sok mindent nem jól csináltunk mi az elmúlt 4-8 esztendőben. Sajnos, így van. Akkor is szóvá tettem sok mindent. Ugyanakkor önök - a kollégákat kiveszem, mert ők mindig szakmai alapon vitatkoztak az elmúlt időszakban is, tehát velük nagyon jó a szakmai és politikai kapcsolatrendszerem, és ez így is fog maradni - az elmúlt 4-8 esztendőben állandóan azt hallottuk, hogy ezt rosszul csináljátok, így kellene csinálni, azt rosszul csináljátok, úgy kellene csinálni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tavasszal ott volt a plakát, hogy megmentjük, mentsük meg s a többi. Tehát olyan képzetünk volt, és itt Gyenes képviselő kollégámmal teljes mértékig egyetértek, hogy a sok hiba ellenére volt egy nyolcéves felkészülési időszak, volt egy olyan választási kampány, amikor azt gondoltuk, hogy igen, a Fidesz tudja, meri, teszi, és itt valóban egy pozitív diszkrimináció van. Azonnal kellett volna valamit csinálni, és itt a prioritás is.

A prioritás is egy nagyon lényeges momentum lenne vagy lett volna. Erről is szóltam, hogy nem akarok belemenni, hogy magánnyugdíjpénztár, ilyen adó, olyan adó, amolyan adó. Befolyt, kész, a jogtudósok vitatkoznak rajta. Szerintem nem volt minden tekintetben alkotmányos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de ha már befolyt, többet kellett volna az egészségügyre szánni belőle. Én ezt kérem, mert még ezt a pénzt nem költöttük el, hogy több pénzt az egészségügyre, a betegeknek, az egészségügyi dolgozóknak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Szócska Miklós államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. SZÓCSKA MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Csak szeretném megnyugtatni, hogy mi azok vagyunk, akik megszüntettük a vizitdíjat, nem azok, akik bevezettük. Ez a törvényjavaslat és a 4. § semmilyen új elemet nem tartalmaz. Pontosít egy korábban zűrzavaros formában létezett szabályozást, mondjuk, a luxusszolgáltatások, egyágyas kórterem igénybevételére, és egyben kedvező a szolgáltatók számára, hogy innentől kezdve ez ott marad náluk, tehát az ilyen kiemelt szolgáltatásokért számított díjak az intézmények fenntarthatóságát fogják növelni. Tehát semmilyen hátsó szándékról, hogy vizitdíjat vagy térítési díjat szeretnénk bevezetni, ilyenről nincs szó.

Arról van szó, hogy egy, a rendszerben jelenleg is fizetős elemként lévő tétel szabályozását pontosítottuk. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi azok vagyunk, akik eltöröltük, nem azok, akik bevezetjük. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Majd eljön még az idő!)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Szilágyi László képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen. A német kereskedelmi kamara egészen pontosan kell hogy tudja, hogy Németországban semmi keresnivalója nincs a kiskereskedelemben a gyártói, illetve nagykereskedői szférának, nyilván Magyarországon sincs. Ebben, azt hiszem, egyetértünk az előterjesztővel.

Abban viszont igaza van a német kereskedelmi kamarának - vagy hogy is hívják ezt a szervezetet, aki nekünk levelet írt -, hogy ilyen brutális tempóban megvonni a tulajdonrészüket ezeknek a vállalkozásoknak nem nagyon lehet, és valóban fölmerülhetnek alkotmányossági és uniós aggályok, úgyhogy mi ezt a részét szeretnénk lassítani.

Ha nálam a szó, egy pillanatra hadd mondjam el, hogy mindannyian tűkön ülünk, mert egy órája megy a saját bizottsági ülésünk, és csak hadd fejezzem ki azt, elnök úr - és kérem, tolmácsolja a házbizottságnak -, hogy ez lehetetlen helyzet, hogy egy ilyen horderejű törvényjavaslatot a plenáris vitán akkor tűzünk napirendre, amikor egyébként a bizottsági ülés szokott lenni vagy éppen fordítva. Tehát több figyelmet kérnénk ilyen szempontból, mert nem tudjuk végigbeszélni ezeket a kérdéseket itt a plenárison. Nekem magamnak rengeteg mondanivalóm lenne még, de kénytelen vagyok visszafogni magam, mert soha nem jutunk el a bizottsági ülésünkre.

Köszönöm szépen. (Dr. Mikola István: Helyes!)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tájékoztatom, hogy ez a törvény általános vitája. Természetesen megvan a képviselők lehetősége, hogy érdemben a házbizottsághoz forduljanak.

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a felszólalásokat. Kiss Sándor képviselő úrnak adom meg a szót, a Jobbik képviselőcsoportjából.

(15.10)

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Még egyszer köszönöm a szót, elnök úr. Én csak Szilágyi László képviselőtársamat szeretném pontosítani abban, amikor arról szólt, hogy a magyar gyógyszer-kiskereskedelemben nincsenek jelen a nagykereskedők, hát szeretném tájékoztatni, hogy jelen vannak, és terjeszkednek. (Közbeszólások: Nincs helye!) Ja, nincs helye! Akkor bocsánat, rosszul értettem. Köszönöm. Ezzel teljes mértékben egyetértünk, hogy nincs helye, de ott vannak.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ügyrendi kérdésben kért szót Kovács Tibor képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Azt szeretnénk kezdeményezni, miután egész nap itt ültünk a teremben, és nem volt lehetőségünk a módosító indítványok beadására, tegye lehetővé, hogy ne a napirend bezárásával, hanem a mai nap végéig lehessen a törvényjavaslathoz módosító indítványt benyújtani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Erre a Házszabály szerint és a kialakult gyakorlatnak megfelelően is lehetőség van, tehát az erre vonatkozó szükséges intézkedést megteszem. (Közbeszólások az MSZP részéről: Köszönjük szépen.)

Tisztelt Országgyűlés! A monitoromon változatlanul megjelent Kiss Sándor képviselő úr neve. Kérdezem a képviselő urat, hogy kíván-e felszólalni.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Mivel ilyen horderejű kérdésről van szó, mindenképpen szeretnék pár szót szólni. Nem tudom, miért nem szól a mikrofonom. (Közbeszólások: A kártyát be kell dugni.)

ELNÖK: Valószínűleg a kártyával van gond, képviselő úr. Legyen olyan kedves ellenőrizni!

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Igen, elnézést, a kártyával volt probléma. Mindenképpen szeretnék egypár szót mondani - tudom, hogy bizottsági ülésünk lesz.

Kedves Képviselőtársaim! Nem véletlenül hivatkoztam a nagy gyógyszerészelődökre, amikor kezdtem a vezérszónoki felszólalásomat, és nem véletlenül hivatkoztam arra, hogy milyen fejlett a magyar gyógyszerészet és a magyar gyógyszerellenőrzés. Úgy gondolom, hogy az EU direktíváit olyan mértékben kell átvennünk, és ez vonatkozik a gyógyszerészetre is, amennyiben az a mi érdekeinket szolgálja.

Engedjék meg, hogy egy kis példát felelevenítsek. Találtam egy olyan készítményt, amelyen egy kenőcs neve volt, Hidrofil nonion, az volt a lényeg, hogy oda volt írva, hogy német gyógyszerkönyvi minőség. Gondolom, ezzel akarták emelni a termék minőségét, vagy azt sugallni, csak én hozzáteszem, hogy a magyar gyógyszerkönyv szigorúbb, mint a német gyógyszerkönyv. Volt egy idő, amikor nem lehetett régebben etilmorfint kapni a patikákban. Azért nem lehetett, mert még az akkor létező Alkaloida leállt a gyártásával. Németországban gyártottak etilmorfint, és ott a minőségi követelmények alacsonyabbak, mint a magyar minőségi követelmények, és ezért bizonyos mértékig megszűnt a gyártása.

Tehát én arra szeretném felhívni az államtitkár úr és a kormányzat figyelmét még egyszer, hogy vegye figyelembe azokat az eredményeket, amelyek több mint egy évszázad alatt kialakultak a magyar gyógyszerészetben, és semmiképpen ne csökkenjen a színvonal, ne csökkenhessen a gyógyszerek minősége és a gyógyszerellenőrzés minősége amiatt, mert az Unió tagjai vagyunk.

A Jobbik mindenképpen szükségesnek tartja e törvényjavaslat, e törvény bekövetkező hatásainak a majdani értékelését úgy, ahogy ez megvolt a 2006. évi XCVIII. törvényben is. Tehát mindenképpen szerencsésnek tartanánk azt, hogy esetleg 2013-ban ezt a salátalevelet, ennek a hatásait mindenképpen értékelje a kormányzat, hogy mi történt ezzel.

Örömmel hallottam azt, hogy ez a törvényjavaslat egy majdani törvény megalapozása. Bízom abban, hogy minél hamarabb megalkotódik ez az új, gyógyszerészetre vonatkozó törvény, mert bizony nagyon sok minden kimaradt, amit bizony bele lehetett volna tenni ebbe a salátába. Kimaradt például a magisztrális díj tételeinek a korrigálása. Kérem szépen, tíz éve ugyanannyi a magidíj, tehát a gyógyszer elkészítésének a díja. Tetszenek tudni, hogy 250 forintot kap adózottan, vagyis adózatlanul a gyógyszerész egy kenőcs elkészítésére. Kérem szépen, ha egy gyógyszerész egész nap csak kenőcsöt készítene, tegyük fel, teljes lendülettel, akkor sem tudná kitermelni a munkabérét!

Nagyon lényeges az árrés rendezése, erről már hallottunk egypár szót. Kérem szépen, Magyarországon a gyógyszerek kiskereskedelmi árrése Európában a legalacsonyabb. Már régen a gyógyszerészek álma volt az, hogy az Európai Unió átlagának a 80 százalékára korrigáljuk a gyógyszerek kiskereskedelmi árrését. A gyógyszerek kiskereskedelmi árrésében óriási lehetőség van nemcsak a jövedelmezőségük biztosítására, hanem önmagában az, hogy milyen, akár a generikus programban is felhasználható magának az árrésnek a kérdése.

Nincs tisztázva a gyógyszeralapanyag-ellátási kötelezettség. Kérem szépen, a gyógyszeralapanyagok forgalmazása, gondolom, nem éri meg, hiszen macerával jár, bevizsgálással jár, nem egy nagy volumen, és nagyon sok magisztrális alapanyagot, gyógyszeralapanyagot nem lehet kapni a nagykereskedőknél. Mindenképpen szerencsésnek tartanánk azt, hogy valamilyen módon a kormányzat hasson oda, akár oldja meg ő maga, hogy a most már európai gyógyszerkönyvben fellelhető gyógyszeralapanyagokhoz hozzájuthassanak a patikák. Tudom, ez talán úgy tűnik, hogy nem annyira lényeges, de hogy a magisztrális gyógyszerkészítés ne tűnjön el a magyar gyógyszerellátásban, ez mindenképpen lényeges szempont lenne.

A másik nagyon lényeges dolognak gondoljuk a gyógyszerek árának a kialakítását. Kérem szépen, én és a Jobbik elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy megkülönböztetjük, hogy vannak tb-támogatott és nem tb-támogatott gyógyszerek. Kérem szépen, ha egy gyógyszer vényköteles, akkor annak bizony hatósági árának vagy legalábbis maximált árának kellene hogy legyen. A beteg nem választhat, hogy ő most melyik gyógyszert veszi meg, hiszen az orvos azt írta fel neki, függetlenül attól, hogy támogatott vagy nem támogatott az a gyógyszer. Tehát mindenképpen szerencsésnek tartanánk azt, hogy úgy, ahogy volt régebben, hogy a gyógyszerek, ha nem is hatósági, bár legszívesebben azt szeretnénk, de legalább a maximált áron kerüljenek forgalomba, tehát a gyógyszerek ne lehessenek szabadárasok.

A másik óriási dolog, régi törekvés az, hogy az orvosok hatóanyagot írjanak fel. Tudjuk, legalábbis én hallottam, lehet, hogy nem jó, hogy az orvostársadalom részéről van egyfajta ellenállás erre vonatkozóan. Nem is arra gondoltunk, hogy egyből bevezetni, de valamilyen módon igenis akár a generikus készítményeknél, akár a top 10 hatóanyagoknál valamilyen módon megjelenhessen a hatóanyag-felírás a recepten. Ha már itt tartunk, bár nem szorosan ide kapcsolódik, azt kellett tapasztalnunk, hogy a patikákban az ÁNTSZ ellenőrzése bizony hiányos, egyszerűen azért, mert a tiszti gyógyszerészek nem tudnak eljutni minden patikába. Ezelőtt nem is olyan sokkal bizony minden évben legalább egyszer eljött a tiszti főgyógyszerész, de most egyszerűen nem tud eljutni a patikába, mert nincs rá ideje; aztán a magisztrális készítmények bevizsgálása gyakorlatilag megszűnt. Arról van szó, amikor bejön a tiszti gyógyszerész, és az elkészített gyógyszert fogja, elviszi, és laboratóriumi körülmények között bevizsgálja. Hát, kérem szépen, én gyakorló gyógyszerészként is tudom azt, hogy ez micsoda ösztönző erő arra, hogy valóban a gyógyszerek minősége megfelelő legyen.

Mindettől függetlenül, amiket elmondtam, mi támogatjuk ezt a salátatörvényt, kiállunk mellette. Természetesen beadtunk jó pár módosító javaslatot, amely alapvetően, kardinálisan nem változtatja meg magának a törvénynek a szellemiségét, csak apróbb módosításokat eszközöl.

Köszönöm szépen. Nem tudom, lesz-e még felszólaló, de valóban mennünk kellene a bizottsági ülésre. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(15.20)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni a napirendi pontokhoz. (Nincs ilyen jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Szócska Miklós államtitkár urat, kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót Szócska Miklós államtitkár úrnak.

DR. SZÓCSKA MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Urak! Köszönöm a szakmai javaslatokat, köszönöm a támogató hozzászólásokat és a kritikát is. Én azok közé tartozom, aki az ilyesmikből szeret tanulni, és természetesnek veszi ezt. Új fiú vagyok az ilyen jellegű vitákban, tehát néha azért kapkodtam a fejemet, hogy mi mindent lehetett kiolvasni abból a szövegből, amit mi összeraktunk. És nem reagálnék a vitában elhangzott ellenmondásokra, bár volt önellentmondás is a hozzászólókon belül.

Az első szó a salátáé. És ha megengednek nekem egy ilyen hosszú vita után ennyi könnyedséget, én magam vegetáriánus vagyok, és a mai reggelim is egy nagy tál zöldség volt balzsamecettel és olívaolajjal - ez egy népegészségügyi üzenet volt -, tehát én azt szeretném kérni önöktől, hogy nézzék ennek az előnyeit, hogy most egy csomagban tudták áttekinteni azokat a változtatásokat, ami a jövő évben a keretfeltételeket rakja össze.

Ami kritikaként hangzott el, hogy kevés ebben a konkrétum, az az én szememben azért dicséret, mert mi nem direktívákat akartunk idehozni, hogy ez van, ez lesz, erről vitatkozzunk - azok érkezni fognak a jövő év folyamán -, hanem mi az átrendeződés feltételrendszerét szerettük volna megteremteni. Úgy gondolom, lehet, hogy ez egy szokatlan módszertan, de mindenképpen korrekt. Például az egyeztetéseket olyan szinten folytatjuk, hogy pénteken az összes kórházigazgatót várjuk egy egyeztetésre, ahol a salátatörvény hatásait és a Semmelweis-terv szempontjait értelmezzük a számukra.

Én úgy gondolom, hogy ez is előzmény nélküli az elmúlt 8 év egészségpolitikájában, és az is, hogy mondjuk, a frakción belül a népjóléti kabinetet másodjára fogjuk tájékoztatni az egészségügyben tervezett változtatásokról, a vitairat gondolatairól. Tehát igyekszünk módszeresen haladni, és azokra a vitákra, amelyeket a szakmai szempontokról hiányoltak esetleg, sor kerül a jövő év során.

A költségvetési pozícióról, mert ez több hozzászólótól elhangzott. Talán azzal kezdeném, hogy 2011 fekete év lesz-e. Én úgy gondolom, hogy 2006, 2007, 2008, 2009 és 2010 volt a fekete év. Tehát az, hogy egy 5,5 százalékos GDP egészségügyi közkiadásról egy 4,3 százalékosra sorvadt az egészségügyi közkiadás mértéke, szerintem ez volt az a fekete momentum az egészségügyben, aminek a hatásait most próbáljuk feldolgozni. (Kovács Tibor: És most mennyi lesz?) Hogy mennyi lesz? Azt szeretném mondani erre, hogy 2011-ben kicsivel több fog jutni 12 hónapra, és ez 12 hónapra fog eloszlani, mint 2010-ben 13 hónapra elosztva. Tehát én úgy gondolom, hogy a fenntartható átrendeződés feltételei adottak, de nem gondolom azt, hogy ez a megváltás az, ami még az egészségügyből hiányzik.

A megváltást a magam részéről nem is úgy képzelem el, hogy: bumm, egyszerre valami átalakul, hanem ez egy nagyon kemény, következetes munka lesz, amit eddig soha senki nem akart berakni a rendszerbe, és mindig ilyen megváltó gondolatokkal próbálkoztak, hogy na, majd a piac mindent megold! Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy hol lenne most azoknak a privatizált társadalombiztosítási egységeknek a részvényértéke ez után a válság után. Hol lenne a magyar társadalombiztosítás értéke, hogyha a privatizáció megtörténik? Tehát úgy gondolom, hogy az egészségügy megmentése valahol ott kezdődött meg, amikor azt sikerült megakadályozni.

Egyeztetés. Elhangzott, hogy a sajtóból értesültek a képviselő urak arról, hogy egyeztetés zajlik a háttérben, és minthogyha háttéralkukra készülődnénk. Szó sincs erről! Igazából ezt a parlamenti bizottság előtt is bejelentettük hivatalosan, hogy a gyógyszerpiaci szereplőkkel tárgyalások zajlanak, és itt legfeljebb olyan korrekciókra - nem háttéralkukra, legfeljebb olyan korrekciókra - lehet számítani, amelyek ellátási érdekből vagy a gazdasági értékmegőrzés érdekében történnek. Tehát nem alkudozás zajlik, hanem nyílt, szakmai egyeztetés a betegellátás és az ellátórendszer érdekében.

A patikaügyek. Azért azt látni kell, hogy itt egy aranyláz kezdődött a liberalizációval, és ezt az aranylázat bizony hitelből finanszírozták. És mi a háttérben látjuk azokat az ellenőrzési jelentéseket, amik mondjuk, a patikus részvételét az ellátásban, bizonyos ellátási formákban milyen alacsony valószínűségűre teszik, és látjuk a patikák eladósodását is. Azt lehet mondani, hogy a liberalizáció következtében a gyógyszerellátó-rendszer fenntarthatósága megingott, és minden egyes patikapiaci szereplő szabályozást igényel. Nincs közöttük ellentét ebben a tekintetben. A piaccal együtt felelősséget is kapnak a patikák, ez népegészségügyi és hatékonyságra törekvési felelősség. Ezt egyértelművé kell tenni.

Több olyan javaslat hangzott el, amit mi támogathatónak érzünk egyébként. Nem térek ki részletesen ezekre, nehogy felhangja legyen.

Szeretném az államosítást helyretenni. Itt semmiféle államosításról nincs szó! Nem az államhoz kerül át semmiféle tulajdonrész. Tehát ez egy téves kifejezés, és mindenkinek szeretném a figyelmébe ajánlani a WHO ez évi jelentését, ami az egész Bismarck-Beveridge vitát is múlt időbe helyezi, tehát ezt az államosítást tévesen használjuk a mai vitában.

Az egészségügyi ellátórendszer átrendezése nem várathat magára. És még egy dologra hadd hívjam fel a figyelmet. 2006-ban 400 milliárd forint állt rendelkezésünkre uniós erőforrásokból az egészségügyi infrastruktúra és ezen keresztül az ellátórendszer struktúrájának a megújítására. Ha 400 ezer forintos építési négyzetméterekkel számolok, akkor ez 1 millió négyzetméter építését tette volna lehetővé. Tehát az, aki nem egy rendszerstratégia mentén kötött le ebből 260 milliárdot, az súlyos felelősséggel tartozik ezért.

Tehát azt tudom mondani, hogy az ellátórendszer hatékonnyá tételére 2006-ban minden lehetséges erőforrás megvolt. Tehát itt egy hatalmas lehetőséget tékozoltunk el vagy tékozoltak el az akkori döntéshozók. Mi igyekszünk azt a 60-70 milliárdot, ami ebből még az infrastruktúra megújítására fennmarad, a működési költségeket kiegészítve, az ellátórendszer korszerűsítésére és hatékonnyá tételére fordítani. Tehát amikor fekete évről beszélünk, erről a 400 milliárdról, ennek a lehetőségéről, annak a lehetőségéről is meg kell emlékezünk, ami ebben a pénzben benne van.

Köszönettel vettem a magas labdát, hogy esetleg valami elírás történt az anyagunkban. Oda fogunk erre figyelni. Én is hadd üssek le egyet, az egyik vezérszónok a Semmelweis-napról ezt munkanappá nyilvánítva emlékezett meg. Szeretném mondani, hogy munkaszüneti nappá nyilvánítottuk ezt a napot, úgyhogy ezzel is szeretném pontosítani.

Köszönöm a szót, és jó munkát kívánok a bizottságoknak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az agrárgazdaság 2009. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az ennek elfogadásáról szóló, a mezőgazdasági bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A jelentést J/1482. számon, a határozati javaslatot pedig H/1646. számon kapták kézhez a képviselők. A hatáskörrel rendelkező bizottságok benyújtották ajánlásaikat, amelyek J/1482/1., valamint H/1646/1. számokon a honlapon elérhetők.

(15.30)

Az előterjesztői expozék előtt engedjék meg, hogy külön tisztelettel köszöntsem Székely Csaba professzor urat, az Agrárgazdasági Tanács elnökét, aki a helyszínen kíséri figyelemmel a vitát. (Taps.)

Megadom a szót Ángyán József úrnak, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárának, a jelentés előterjesztőjének, 25 perces időkeretben. Tájékoztatom önöket, hogy az államtitkár úr ismerteti a kormány álláspontját a mezőgazdasági bizottság országgyűlési határozati javaslatáról is.

Öné a szó, államtitkár úr.