Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Megkezdjük a határozathozatalokat. Kérem önöket, ellenőrizzék, hogy képviselői kártyájukat elhelyezték-e a szavazógépben.

Tisztelt Országgyűlés! Most sürgős tárgyalásba vételi kérelmekről határozunk.

A kormány T/1426. sorszámon benyújtotta az egyes rendészeti tárgyú és az azokkal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslatát, és kérte ennek sürgős tárgyalásba vételét. Megkérdezem, hogy a kormány részéről kívánja-e valaki indokolni a kérelmet. (Nincs jelzés.) Jelzik, hogy nem.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat sürgős tárgyalásba vételéhez a Házszabály 99. § (2) bekezdése értelmében a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges. (Több képviselő belép az ülésterembe.) Foglaljanak helyet, képviselőtársaim, jobb oldalon, bal oldalon egyaránt.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy sürgős tárgyalásba veszi-e a T/1426. sorszámú előterjesztést. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az előterjesztést 238 igen szavazattal, 77 nem ellenében, tartózkodás nélkül sürgős tárgyalásba vette.

(Jelzésre:) Nem működött a gépe Révész Máriusznak, Básthy képviselő úrnak. Igennel szavaztak? (Jelzésre:) Igen. (Többen jelzik, hogy nem működik a szavazógépük.) Képviselő úr is, igen, jegyezték. Tehát plusz 4 igent kérek hozzá. Köszönöm szépen. Kérem, ellenőrizzék még egyszer a kártyájukat, akik most jöttek be.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány T/1427. sorszámon benyújtotta a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvénnyel összefüggésben szükséges törvénymódosításokról és egyes iparjogvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatát, és kérte ennek sürgős tárgyalásba vételét.

Megkérdezem, hogy a kormány részéről kívánja-e valaki indokolni a kérelmet. (Nincs jelzés.) Jelzést nem kaptam.

A törvényjavaslat sürgős tárgyalásba vételéhez a Házszabály 99. § (2) bekezdése értelmében a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy sürgős tárgyalásba veszi-e a T/1427. sorszámú előterjesztést. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 248 igen szavazattal, 92 nem ellenében, tartózkodás nélkül sürgős tárgyalásba vette.

Tisztelt Országgyűlés! Most részletes vitára bocsátás következik.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló T/1248. sorszámú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az előterjesztést 250 igen szavazattal, 93 nem ellenében, tartózkodás nélkül részletes vitára bocsátotta.

Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitára ma este kerül sor.

(17.00)

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény módosításáról szóló T/1322. sorszámú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az előterjesztést 300 igen szavazattal, 42 nem ellenében, tartózkodás nélkül részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom továbbá, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény, valamint az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló T/1245. sorszámú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az előterjesztést 289 igen szavazattal, 54 nem ellenében, tartózkodás nélkül részletes vitára bocsátotta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló törvényjavaslat Házszabálytól való eltéréssel történő összevont, általános és részletes vitája, valamint a módosító javaslatokról történő határozathozatal. Selmeczi Gabriella képviselő, Fidesz, önálló indítványát T/1425. sorszámon kapták kézhez.

Megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben.

Öné a szó.

DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! 1997-ben a szocialista kormány elvette az emberektől a saját pénzük felett való rendelkezés szabadságát azzal (Zaj, derültség az MSZP soraiban.), hogy arra kötelezte őket, hogy nyugdíjjárulékuk egy részét magánnyugdíjpénztárakba utalják. Az azóta eltelt időszakban a magánnyugdíjpénztárak a világgazdasági folyamatok miatt válságba kerültek, és komoly veszteségeket szenvedtek el, így az emberek befizetéseinek egy része is elveszett.

Ez a törvényjavaslat, amely önök előtt fekszik, most visszaadja az embereknek a saját pénzük feletti rendelkezés szabadságát. Elfogadása esetén senki nem lesz kötelezhető arra, hogy a pénzét feltegye a nyugdíjtőzsdére, és kockáztassa azt ott.

Miről is szól tehát a törvényjavaslat? Arról szól, hogy a törvény elfogadása esetén a pályakezdőknek már nem kell kötelezően belépniük a kockázatos magánnyugdíjrendszerbe. Nem lesznek kötelezhetőek, mert ezt a törvényt, amelyet a szocialista kormány hozott, eltöröljük. (Zaj az MSZP soraiban.) Azok az emberek, akik már tagjai a vegyes rendszernek, vagyis a törvény kötelezte őket, vagy akár önként beléptek a magánnyugdíjpénztárakba, azok a tagok a jövő év végéig eldönthetik, hogy vissza kívánnak-e lépni a biztonságot nyújtó állami nyugdíjrendszerbe, tehát megadjuk nekik a választás szabadságát, megadjuk nekik a döntés lehetőségét.

Vannak olyan honfitársaink, akik az elmúlt években mentek nyugdíjba a vegyes rendszerből, tehát már tagjai voltak a magánnyugdíjpénztáraknak. Ezek az emberek szinte kivétel nélkül nagyon-nagyon rosszul jártak, hiszen úgy veszítették el az állami nyugdíjuk 25 százalékát, hogy közben gyakorlatilag most a magánnyugdíjpénztáraktól szinte semmit nem várhatnak, azt a kis pici összeget, amit megkaptak, sok esetben értékén csökkenve, most visszakapták egy összegben. Csalódottak, rosszul jártak, úgy érzik, hogy átverték őket. Most ezeknek az embereknek is megadjuk a választás lehetőségét; hogyha úgy döntenek, hogy visszajönnek az állami rendszerbe, akkor úgy vesszük, mintha ki sem léptek volna, tehát visszakapják az állami nyugdíjuk 100 százalékát. Szocialista képviselőtársaimnak segítségül: ez a 9. §, amely ezt a szabályt tartalmazza.

Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy feltegyem azt a kérdést, hogy akkor, amikor erről a törvényjavaslatról van szó, akkor, amikor arról beszélünk, hogy meg kell védeni azokat az összegeket, azokat a vagyonokat, amelyeket kötelezően a magánnyugdíjpénztárakba kellett befizetni, akkor vajon miért ilyen nagy a zaj a szocialista képviselők soraiban.

(17.10)

Vajon mi a problémájuk azzal a lehetőséggel, hogy mi visszaadjuk az állampolgárok számára a döntés szabadságát, azt a választási jogot, hogy ők döntsenek arról, hogy mi legyen az ő nyugdíjforintjukkal? Mi kifogásolnivaló van ebben? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Már egyszer döntöttek.) Az állampolgároknak az az érdekük, hogy megadjuk nekik a döntési szabadságot. Vajon a szocialistáknak miért fáj ez? Én egy darab okot, érvet tudok emellett felfedezni, ez pedig az, hogy a szocialista képviselők most sem az állampolgárok érdekeit nézik, hanem valami teljesen más érdeket néznek.

Mi lehet ez az érdek? (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Szögezzük le... - íme a zaj, amiről beszélünk, hogy valami fáj. Mi lehet az az érdek, ami mellett ilyen hangosan szólnak? Azt tudni kell, hogy akárhogy is működik egy magánnyugdíjpénztár, az az ominózus '97-es törvény, amelyet a szocialista képviselőtársaim fogadtak el, garantál a magánnyugdíjpénztáraknak egy nagyon busás, zsíros működési költséget, ez közel 5 százalék. Ez a '97-es törvény egyben garantál egy vagyonkezelői díjat is, amely 0,8 százalék. Én ezeket összeadtam, hogy éves szinten mekkora összeget tesznek ki. (Közbeszólás: Jaj, ne!) Ez közel 40 milliárd forint egy évben - elég nagy összeg. Vagyis, akárhogyan gazdálkodnak a magánnyugdíjpénztárak, nyereséget termelnek, veszteséget termelnek, egy biztos, hogy ezt a 40 milliárd forintot éves szinten mindenféleképpen elszámolják, azaz kiveszik a magán-nyugdíjpénztári tagoknak a zsebéből. Én azt hiszem, hogy ez egy jó üzlet, hogy bármi van a világban, válság ide, válság oda, garantáltan kapnak egy bizonyos bevételt.

Most nézzük, hogy ugyanezeket a működési költségeket az állami, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer milyen összegen, milyen értéken végzi. Az állami nyugdíjbiztosítás működési költségei közel 1 százalékot - vagyis nem nagyobbak, mint 1 százalék - tesznek ki, és vagyonkezelői díj természetesen nincs. Mit is csinál a társadalombiztosítás, mit is csinál a nyugdíjbiztosítás ezért a 0,9 százalékos költségért? Három tevékenységet lát el: nyilvántartja a nyugdíjakat - ugye, egy komoly feladat -, megállapítja a nyugdíjakat, és folyósítja a nyugdíjakat. Azt hadd mondjam el önöknek, hogy a nyugdíjfolyósítás egy nagyon költséges feladat, tulajdonképpen a költségek java részét ez teszi ki. Tehát az állami nyugdíjbiztosító három feladatot végez, három feladatot, tevékenységet lát el ezért a 0,9 százalékért. Ezzel szemben ma egy magánnyugdíjpénztár ebből a három tevékenységből csak egyet végez, nyilvántart, és persze vagyont kezel, de ezért kap 0,8 százaléknyi összeget. És még egy összehasonlítás: ha Nyugat-Európában megnézzük, hogy mennyiért kezelnek a vagyonkezelők vagyont, akkor ez az összeg ennek a töredéke, pusztán 0,2 százalék.

Ha összehasonlítjuk az adatokat, akkor már látszik, hogy '97-ben minden esélyt megadtak a szocialisták a vagyonkezelőknek, a menedzsmenteknek, tehát a pénztárak menedzsmentjének ahhoz, hogy ez egy jól jövedelmező üzletág legyen a számukra. Ezzel szemben a magánnyugdíjpénztár-tagoknak nem biztos, hogy ez egy jól jövedelmező tevékenység volt.

Hogy egy-két példát is hozzak fel önöknek, ez alatt a pár nap alatt én közel 1500 darab egyenlegértesítőt kaptam magánnyugdíjpénztár-tagoktól. Ezekből az egyenlegértesítőkből az derül ki, hogy alig volt olyan állampolgár, aki megúszta ezt az elmúlt pár évet, vagyis nem veszített értékéből, vagy legalábbis elérte az állampapírok hozamát az ő befektetése. Nagyon durva egyenlegközlőket, nagyon érdekes példákat tudok önöknek felsorolni. Van olyan magánnyugdíjpénztár-tag, aki az éves befizetésének a dupláját elveszítette. A dupláját! A mai bizottsági ülésen hallhattunk olyan példát is, valaki arról számolt be, hogy a befizetett pénzéből nominálisan, tehát szám szerint 200 ezer forint hiányzik. Ugye, azért ezek háztartásonként elég komoly pénzek. Tudok olyat is mondani, hogy valaki a tíz év alatt befizetett 640 ezer forintja után most pusztán 2700 forintot kapott. Ez is bagatell ahhoz képest, mint amit, mondjuk, egy állami nyugdíjrendszer garantál az indexálással, illetve amit az állampapír után számítható hozamok hoztak és jelentettek.

Tehát egyértelműen leszögezhető, hogy ma a magánnyugdíjpénztár-tagok rosszul járnak, kötelezően elő van nekik írva a belépés, nagyon magas a működési költség, és ezért cserébe semmi biztonságot, semmi garanciát nem kapnak, ezzel szemben az állami rendszer olcsón működik, jóval alacsonyabb működési költségekkel, garantálja a nyugdíjakat ezért cserébe.

Ha arról beszélünk még, hogy vajon milyen érdekek húzódnak meg vagy húzódtak meg ennek a törvénynek az elfogadásakor, 1997-ben, akkor térjünk vissza a közeljövőre - a közelmúltra, elnézést. A tavalyi évben a Bajnai-kormány benyújtott egy olyan törvényjavaslatot, amely arról szólt, hogy ezeknek a magánnyugdíjpénztáraknak a vagyonát egy egyszerű tollvonással, egy egyszerű törvénymódosítással adjuk át a vagyonkezelők részére, és ezek a magánnyugdíjpénztár-tagok ezután elvesztik a tulajdonukat, és pusztán ügyfélként fognak tudni fellépni, ügyféllé válnak ebben a rendszerben. Ezt a törvényt akkor a szocialista képviselőtársaim megszavazták, elfogadták. Hogy nem sikerült elvenni a magánnyugdíjpénztár-tagoktól a tulajdonukat, a vagyonukat, a befizetésüket, az annak volt köszönhető, hogy az akkori köztársasági elnök úr elküldte a törvényjavaslatot előzetes normakontrollra, és az alkotmányosság szűrőjén megbukott, tehát végül is megmenekültek a pénztártagok abból a szempontból, hogy az oda befizetett forintjaik akár értékükön, akár értékük alatt, de végül is megvannak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azok a riogatások tehát, amelyek arról szólnak, hogy itt valami rossz történik a magánnyugdíjpénztár-tagokkal, helytelenek, hamisak (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem rossz?! Elveszitek a pénzüket.), és itt valami teljesen másról szólnak az önök érvei. A magánnyugdíjpénztár-tagok befizetései biztonságban vannak jövő év decemberig, hiszen ez az ominózus 30 milliárd forint, amelyről ma is szavaz a törvény, átkerül a biztonságot nyújtó állami pénztárba, és mi ott garantáljuk azt, hogy ez a pénz jóvá lesz írva a magánnyugdíjpénztár-tagoknál. Lehetőséget adunk arra, hogy akik visszalépnek a magánnyugdíjpénztár-tagságból az állami rendszerbe, azok, ha veszteségük van, akkor jóvá fogjuk írni nekik ezeket a veszteségeket az állami rendszerben, ha pedig nyereségük volt, akkor azt is meg fogják kapni, akkor is jóvá fogjuk írni ezeket az összegeket.

Szeretném még egyszer leszögezni, hogy ez a törvényjavaslat, amely önök előtt fekszik, visszaadja a döntés szabadságát, a választás jogát a magánnyugdíjpénztár-tagok számára, visszaadja a döntés jogát az állampolgárok számára. Én azt szeretném kérni a képviselőtársaimtól tehát, hogy támogassák a mostani törvényjavaslatot, és szavazzanak igennel.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki hozzászólni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Most a gazdasági bizottság előadói következnek. A bizottsági állásfoglalást Szatmáry Kristóf képviselő úr ismerteti, ötperces időkeretben.

SZATMÁRY KRISTÓF, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági és informatikai bizottság a mai ülésén megtárgyalta a T/1425. számú törvényjavaslatot a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról, és a bizottság nagy többséggel, 21 igen és 5 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.

A vitában sok érv egyébként elhangzott, részben azok, amelyeket az előterjesztő az imént ismertetett. Én hadd emeljek ebből ki valóban csak néhányat. Nagyjából egyetértésben volt a bizottság a tekintetben, még azok is, akik egyébként nem szavazták meg - vagy azok egy része -, hogy a jelenlegi magán-nyugdíjpénztári rendszer nem jó.

(17.20)

Nem jól lett kitalálva, nem jól működik, és az abban részt vevő állampolgároknak az elmúlt 12 évben kevesebb hozadékot hozott, mint amit az állami nyugdíjrendszer adott volna. Erre valóban - ahogy az előterjesztő említette - egyetlen számítással vagy példával lehetne élni, hogy az éves szinten befizetett 360 milliárd forintból lényegében közel 40 milliárd forint az, amit a magán-nyugdíjpénztári menedzsment költségekként, különböző jogcímek alapján elszámolt. Ez jóval magasabb egyébként annál egyrészt, amit a nyugat-európai hasonló intézmények vagy más európai intézmények felszámolnak, és jóval magasabb annál is egyébként, mint amit az állami nyugdíjpénztár ilyen irányú tevékenységre felszámít.

Egyetlen számítás szerint lehetne úgy is mondani, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer a mai, rosszul működő hatékonyságával lényegében egyhavi nyugdíjbefizetést vesz el az emberektől, több mint egyhavi befizetésbe kerül a magyar állampolgároknak az, hogy magán-nyugdíjpénztári rendszerben működtetik a nyugdíjukat. Ez egy igazságtalan rendszer, annak idején nem kérdezték meg az ebbe belekerült állampolgárok nagy részét, hogy kívánnak-e ebben a magán-nyugdíjpénztári rendszerben működni, avagy sem. Tehát az az előterjesztés, amely most a Ház előtt van, amely visszaadja az állampolgároknak azt a jogát, hogy eldöntsék, hogy a saját nyugdíjukat ebben a rendszerben vagy egy hatékonyabb rendszerben kívánják működtetni, mindenképpen a Magyar Országgyűlés támogatását kell hogy élvezze.

Sok érv elhangzott egyébként ezen túl is, lényegében - itt főleg a szocialista képviselőtársaimnak mondanám - az elmúlt időszakban egyébként ezzel kapcsolatban két törvény is elfogadásra került a parlamentben az önök beterjesztésében. Egyrészt már korábban az 52 év felettiek részére ezt engedélyezték, tehát pontosan látszódott korábban is, hogy ez a rendszer nem működik jól, különben nem tették volna ezt meg korábban, és ahogy az előterjesztő említette, sajnálatos módon egyébként másfél évvel ezelőtt megpróbálták a magán-nyugdíjpénztári vagyon nagy részét egy ügyes húzással átadni a menedzsment tagjainak. Ha ez akkor sikerült volna, akkor ma sajnos nem lenne miről tárgyalni az Országgyűlésben, ugyanis az emberek elmúlt 12 évben befizetett pénze a rendelkezési jog szerint átkerült volna azokhoz a menedzsmentekhez, amelyek jól látható módon egyébként érdekeltek ennek a rendszernek a fenntartásában.

Jó néhány más érv is elhangzott, többek között az, hogy valóban van az egész nyugdíjpénztári rendszernek olyan eleme, amely kidolgozást érdemel, vagy jobb megtárgyalást igényel. A mostani döntés viszont arról szól - és ebben mondom, nagy többséget kapott a bizottságban az előterjesztés -, hogy adjuk vissza az embereknek azt a jogát, hogy szabadon döntsék el, hol kívánják a jövendőbeli nyugdíjukat fialtatni, hova kívánják ezt a pénzt fektetni: egy ma rosszul működő magán-nyugdíjpénztári rendszerbe, vagy pedig az elmúlt évek alapján kimondható, hogy ehhez képest viszonylag jól működő állami nyugdíjpénztári rendszerben.

És valóban, végezetül azt ki kell azért emelni, hogy látszott a bizottságban, hogy a legtöbb frakció egyébként támogatta ezt, illetve azoknál is, akik nem támogatták, megfogalmazódott, hogy nem a jelenlegi rendszert kívánják fenntartani, hanem csak bizonyos kérdésekre még nem kaptak választ. Összességében csak az az álláspont nehezen méltányolható, akik azt mondják, hogy ez a rendszer maradjon úgy fönn, ahogy van, mert ez a rendszer nem jó, ez a rendszer pénzt vesz el az emberektől. Aki ezt mondja ma, az csak a magán-nyugdíjpénztári menedzsmentek érdekeit védi.

Ennek tükrében a bizottság - még egyszer mondom - 21 igen szavazattal, 5 nem szavazat ellenében, nagy többséggel támogatta az előterjesztést, és erre kéri a parlamentet is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A gazdasági bizottság kisebbségi véleményét Kovács Tibor képviselő úr ismerteti.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét Szatmáry Kristóf korrigálásával kell kezdenem, ugyanis azok a képviselők, akik nem támogatták a javaslat általános vitáját, azt fogalmazták meg, hogy a jelenlegi pénztártörvénnyel kapcsolatban vannak olyan elemek, amelyek módosításra szorulnak, de nyilvánvalóan egy 10-12 éve működő rendszer működési tapasztalatai alapján van mit korrigálni. Tehát nem azt mondtuk, hogy elutasítanánk vagy elfogadhatatlannak tartanánk a jelenlegi rendszert, sőt ennek az ellenkezőjét állítottuk.

Ismét az történt, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy nagyon fontos, több száz milliárd forintot érintő törvényjavaslat úgy kerül a Ház elé, hogy a kormány, hogy kikerülje az egyeztetési kötelezettségét, ezért képviselői önálló indítvány formájában nyújtja azt be a Háznak.

Másodsorban el kell mondani, hogy minden nyugdíjrendszer - függetlenül attól, hogy a világban hogyan működik - a bizalom elvére épül. Ha egy kormány és a kormánypárti képviselők túlnyomó többsége az elmúlt hetekben mást sem tett, mint ezt a bizalmat próbálta aláásni és a bizalmat próbálta rombolni, akkor nyilvánvaló, hogy ez a nyugdíjrendszer így nem lesz fönntartható, és ezek a képviselők, akik most azt mondják, hogy ez a rendszer nem működik megfelelőképpen, azok egy-két évvel ezelőtt alapvetően mást mondtak. De a választási kampányban sem mondták ezt, hogy van egy ilyen célja egyébként a kormányzatnak, hogy ezt a rendszert meg kívánja változtatni.

A képviselő asszony a bizottságban azt kérte rajtunk számon, hogy nem arról beszélünk, ami a törvényjavaslatban le van írva. Tisztelt képviselő asszony, ön sem arról beszélt itt a Házban, ami a törvényjavaslatban le van írva, sokkal inkább különböző véleményekről, leginkább megalapozatlan véleményekről, azzal a szándékkal, hogy a bizalmat tovább ringassák ezzel a rendszerrel kapcsolatban. Példaként említeném azt az állítást, amit önök folyamatosan megfogalmaznak, minthogyha az állami nyugdíjrendszer megbízhatóbb és stabilabb lenne, mint ez a több lábon álló, hárompilléres nyugdíjrendszer.

Tisztelt Képviselő Asszony! Szeretném emlékeztetni önt a Fidesz kormányzásának kezdetére - mármint az előző kormányzásra -, hogy mivel tetszettek kezdeni a kormányzást. Megvontak 19 ezer forintot a nyugdíjasoktól (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Taps az MSZP soraiban.), ami egyébként járt volna nekik. Ez az állami nyugdíjrendszer stabilitása.

Az az állításuk sem áll meg, hogy reálhozamot produkált ez a nyugdíjrendszer, a biztosítótársaság nyugdíjrendszere. Nyilvánvalóan a válság időszakában az állami nyugdíjrendszer is szenvedett el veszteségeket, nem csak ez a magán-nyugdíjpénztári rendszer. Tehát erre hivatkozni, hogy volt egy olyan év, amikor nem produkált reálhozamot... - ami egyébként az államira nem mondható el, mert ott nem produkál reálhozamot a rendszer. Nem beszélnek arról sem - azt nem tudom, hogy miért nem beszélnek a kormánypártiak arról -, hogy egyébként ez örökölhető, az állami nyugdíjrendszerben, ha valaki visszalép, akkor ezt az örökségét elveszíti, és semmiféle garancia nincs arra, hogy a későbbiekben kárpótolják.

És ez az, amit vártunk ezzel a törvényjavaslattal, hiszen korábban azt ígérték, hogy majd a következő törvényjavaslatban, amit benyújtanak a Ház elé, abban az lesz leírva, hogy az a 400 milliárd forint, amit most elloptak a betétesektől, hogyan kerül vissza a betétesekhez. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van!)

De ettől a helyzet sokkal rosszabb, tisztelt képviselőtársaim, mert Matolcsy miniszter úr ma bejelentette, hogy tulajdonképpen nemcsak erre a 420 milliárd forintra fáj a foguk, hanem az egész 3000 milliárdra (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypárti padsorokban.). És amikor nekünk olyanokat mondanak a bizottságban, hogy mi úgymond a nyugdíjpénztárak érdekeit képviselnénk: nem, tisztelt kormánypárti képviselők, mi a pénztártagok, a magánemberek eddigi megtakarítását féltjük önöktől, mert önök el akarják lopni tőlük ezeket a megtakarításokat. (Taps az MSZP soraiban.)

Erről szól ez a jogszabály, és ezért nem beszélnek őszintén erről a jogszabályról. Mindenfélét előhoznak, meg mindenféle ígéreteket tesznek, aminek semmilyen törvényi alapja nincs. Nem támasztják alá semmivel azt az ígéretüket, hogy majd ezek a pénztártagok kárpótolva lesznek. Erről szól a történet, tisztelt képviselőtársaim, ezért nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot sem, amit most benyújtottak utólag a Házhoz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most az ifjúsági és szociális bizottság előadói következnek. A bizottsági állásfoglalás ismertetésére megadom a szót Czunyiné Bertalan Juditnak, ötperces időkeretben.

(17.30)

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az ifjúsági bizottság valóban alig egy órája megtárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és szintén nagy többséggel, 16 igen szavazattal, 4 nem szavazattal és 1 tartózkodás mellett a Ház számára általános vitára alkalmasnak és elfogadásra alkalmasnak ítélte meg.

Néhány dolgot kiemelnék a bizottsági ülésen elhangzott érvekből és természetesen ellenérvekből is. 1997-ben a nyugdíjrendszer módosításával kötelezővé tették a magán-nyugdíjpénztári tagságot. Ennek okán egyébként generációk kerültek abba a csapdába, hogy nem volt választási lehetőségük, és pályakezdőként be kellett lépniük a magánnyugdíjpénztárba. Generációk élték meg azt, amikor 2008-ban a magánnyugdíjpénztáraknak, részint a gazdasági világválság okán, részint pedig a működésük kapcsán, 183 milliárdos veszteséget kellett elkönyvelniük, és félreértés ne essen, ez a tagdíjakon csapódott le.

Azt is megélték a magán-nyugdíjpénztári tagok, amikor 2002-ben a visszalépés lehetősége néhány generáció számára nyitva állt, hogy bizony ezekkel a visszalépésekkel élve az államnak több mint 90 milliárdos bevétele keletkezett, illetve a jogosultak 67 százaléka lépett vissza az állami nyugdíjrendszerbe. Azt gondolom, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, és valóban arról kell beszélnünk, azon túl, hogy a visszalépés lehetőségének szabályait tartalmazza, a pályakezdők számára feloldja azt a kötelező jelleget, ami a '98. június 1-jével munkába állók számára, egyébként különösebb társadalmi egyezetés nélkül, a '98 után munkába lépőkre vonatkozóan belépett.

Szintén számol ez a törvényjavaslat azzal, hogy ennek az önrendelkezésnek vagy a magán-nyugdíjpénztári tagságra vonatkozó belépésnek az önkéntességét visszaadva a választók eldönthetik, hogy hol látják biztosítottnak a nyugdíjas éveikre a befizetett járulékaikat, illetve a tagdíjat.

Kontroll és felügyelet nélkül vagy különféle ellenőrzés nélkül működtek a magánnyugdíjpénztárak, így lehetséges az, hogy nem érték el, illetve nem tudják felmutatni azt a reálhozamot, amiről egyébként itt az előttem szólók körében már volt szó, csak azt is mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy ennek a reálhozamnak nem 0,37-1,2 százalék között kell lennie, hanem jóval afölött, hogy a tagdíjak megtakarításai a nyugdíjas évekre valóban pozitív szaldóval zárjanak.

Azt gondolom, az sem elhanyagolható körülmény, lehetőséget adva a magán-nyugdíjpénztári tagoknak a visszalépésre, illetve a kötelező jelleg megszüntetésére, hogy ez az összeg hiányzik az állami nyugdíjkasszából. A 2010. évben 372 milliárd forint volt az, amelyet az államnak a nyugdíjak kifizetéséhez hozzá kellett rendelnie a nyugdíjpénztárba. 2013-ra ez elérné a 454 milliárd forintot. Ez a 2700 milliárd forint pedig az elmúlt időszakban az állami nyugdíjpénztárból is hiányzik, hiszen önök is nagyon jól tudják, hogy a 9,5 százalékból 8 százalékot fizetünk a pénztáraknak, 1,5-et pedig az állami nyugdíjbiztosítónak. Ergo ez a közel 3000 milliárd forint onnan hiányzik, és nem jól fialtatott összeg. Selmeczi képviselőtársam említette, hogy milyen hozamokkal, illetve milyen mínuszokkal zártak az egyéni értesítők alapján ezek a magánnyugdíjpénztárak. Azt gondolom, hogy indokolt ezeknek a körülményeknek az összevetése.

A bizottság többségi álláspontja az, hogy ezeknek az okoknak a mérlegelése alapján, valamint a magán-nyugdíjpénztári tagoknak a választási lehetőség visszaadásával, a nyugdíjas időszakukról való gondoskodás kapcsán történő választásukat visszaadva éljünk ezzel a lehetőséggel, és támogassuk ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi véleményt két előadó ismerteti a rendelkezésre álló 5 perces időkereten belül. Elsőként megadom a szót Sneider Tamás képviselő úrnak.

SNEIDER TAMÁS, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik már kifejtette az álláspontját, hogy mit is képzelünk mi a magán-nyugdíjbiztosítási pénztárak átalakításával kapcsolatban. Most egy második törvényjavaslatot látunk két hét alatt ezen a területen, ami elénk kerül.

Én most igazából csak egy hasonlattal szeretném megmutatni, hogy miről is van szó. Az előző törvényjavaslat, amikor 420 milliárd forintot vett el tulajdonképpen az állam a magán-nyugdíjbiztosítási pénztáraktól, arról szólt, hogy gyakorlatilag megsebeztük a nagy bikát, egy kicsit vágtunk az erein, egy kis vért csepegtettünk a földre, de semmi komoly változás nem történt.

Ez a most előttünk lévő javaslat arról szól, hogy kivéreztetjük most ezt a bikát, csak az a baj, hogy még mindig erről szól, és nem arról, amit Hegedűs Tamás képviselőtársam mondott, hogy le kellene teríteni ezt az állatot, azért, hogy ne okozzon minél több bajt. Hiszen a megsebzett vagy a kivérző bika még törni-zúzni fog az elkövetkező időszakban, és ez komoly problémákat okozhat. Éppen ezért is adtunk be egyébként egy módosító javaslatot, amit a gazdasági bizottság támogatott, és erről majd Hegedűs Tamás képviselőtársam szólni fog.

Az elmúlt percekben és már jó ideje azt halljuk, hogy milyen hatalmas problémát jelent a magán-nyugdíjbiztosítási rendszer Magyarországon, de ezt halljuk a Fidesz szavaiból. Mindez azért érdekes, mert eddig nem ezt hallottuk. Most úgy tűnik, mintha már évek, évtizedek óta önök ezt az álláspontot képviselnék, holott ez nyilvánvalóan nem így volt. És ennek alátámasztására engedjék meg, hogy felolvassam azt az egy-egy mondatot, ami a Jobbik és a Fidesz pártprogramjában szerepelt a választásokkor.

A Fidesz programja így szól: "Nem engedjük, hogy az állami nyugdíjak mellett szolgáltatást biztosító magán-nyugdíjpénztári rendszer megtakarításai veszélybe kerüljenek." (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van!) Ez a javaslat azért nem erről szól. Itt egyszerűen át fogják önök ezt rakni. (Zaj a Fidesz padsoraiból.)

És nézzük, hogy mit mondott a Jobbik programja, nézzük ezt az egyetlenegy mondatot: "A kötelező magánnyugdíjrendszert megszüntetjük, és visszavezetjük az állami rendszerbe, oly módon, hogy az egyéni számlavezetés megmarad." Kérem szépen, ezt az egyéni számlavezetést hiányoljuk még mindig, és ezért nem tudunk teljes szívvel egyetérteni ezzel a javaslattal.

A többit majd természetesen ki fogom fejteni a vita során. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Kettő és fél perc időkeret maradt Vágó Gábor képviselő úrnak. Hallgatjuk!

VÁGÓ GÁBOR, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az LMP legnagyobb problémája a jelen törvényjavaslattal az, hogy egy hatalmas társadalmi rendszert, jelesül a nyugdíjrendszert úgy reformál meg a kormánytöbbség, hogy hétről hétre, adagolva, bizonyos részproblémákra fokuszálva ad be nagyon gyors módosító javaslatokat. Ebből hiányzik a rendszerszintű szemlélet, márpedig egy ilyen nagy társadalmi rendszer reformjánál szükség van arra, hogy az összes parlamenti párt és a társadalom konszenzussal álljon ezen reform mögött. Hiszen a nyugdíjrendszer akkor jó, ha az emberek belevetett bizalma évtizedeken keresztül fenn tud állni.

Jelen esetben azt látjuk, hogy egyik héten jön egy javaslat, majd hétfőn rögtön, egyszerre megszavazzák. A következő héten pénteken még egy javaslat jön, hétfőn megint megszavazzák. Azt várjuk, hogy jövő héten milyen részproblémával fog jönni a kormány, és miben fog majd a Jobbik nekik asszisztálni, hogy hogyan spóroljuk meg a vitát.

Mert igenis a Jobbiknak és a kormányzatnak van felelőssége abban, hogy a nagy társadalmi rendszerek reformjáról szóló vitát nem ejtjük meg. A jelen parlamenti ciklusnak és nekünk, az összes képviselőnek az a legfőbb feladatunk, hogy ebben a ciklusban a ketyegő nyugdíjbombát megállítsuk és hatástalanítsuk. De ez a hatástalanítás nem mehet össztársadalmi, összpolitikai konszenzus nélkül.

Jelen esetben, ahogy ezt Róna Péter is megfogalmazta, fércmunka folyik. Fércmunka folyik, mert attól függetlenül, hogy jók az irányok, nagyon rosszak a megoldások. Minden törvényjavaslat arra utal, hogy majd a kormány rendeletben megoldja a részletkérdéseket, és utána a következő héten jönnek egy újabb részletkérdéssel, és abba is csak annyi van benne, hogy majd a kormány rendeletben megoldja. Nincsenek letisztázva azok a viszonyok, hogy hogyan képzeli el a Fidesz az egész nyugdíjrendszer reformját, hanem hétről hétre ad hoc jogalkotással történik az egész nyugdíjreform, úgy, hogy igazából nem is tudjuk, hogy mire megy ki a játék.

Tehát egy sunyiban végrehajtott nyugdíjreformot látunk, és nem arról van szó, hogy akkor most a nyugdíjválasztás szabadsága jó kérdés-e, vagy nem jó kérdés, hanem arról van szó, hogy hetente, ahogy Sneider úr is mondta, mint a torreádorok, bökdössük (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a bikát, de valójában nincs arról szó, hogy...

ELNÖK: Köszönjük szépen.

VÁGÓ GÁBOR, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: ...látnánk, mire megy ki a játék. Köszönöm a szót. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most frakciónként két képviselői felszólalásra van lehetőség, az első körben 20-20 perces, a második körben pedig 10-10 perces időkeretben. Az elsőként szólásra jelentkező független képviselő a második kör elején, 10 perces időkeretben fejtheti ki álláspontját.

(17.40)

Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót az első kör 20-20 perces időkeretében. Elsőként Hargitai János képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt.

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Akkor, amikor pár nappal ezelőtt, múlt héten itt a Házban az esti órákban a magán-nyugdíjpénztári befizetések 14 hónapra történő visszatereléséről beszéltünk - viszaterelés alatt azt értem, hogy az államháztartás rendszerén kívülről visszahozzuk legalább átmenetileg az államháztartás rendszerébe ezeket az összegeket -, akkor arról is beszéltünk, hogy további törvényeket fogunk benyújtani; a további törvények egyike itt van.

Akkor is szó volt arról, hogy a pénztártagoknak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy újra mérlegeljék az elmúlt 12 év teljesítményét, amit a magánnyugdíjpénztárak számukra nyújtottak, és szabad akaratukból eldöntsék azt, hogy ezt a rendszert működtetni akarják-e, vagy esetleg visszajönnek az állami nyugdíjrendszerbe.

Azt kell látnunk mindannyiunknak, hogy a kormánynak alkotmányos kötelezettsége a nyugdíjrendszer működtetése. Ez két feladatot is jelent a kormány számára. Nyilván azonnal - holnap és holnapután is - nyugdíjakat kell garantálnia azoknak, akik ezt a nyugdíjat megszolgálták és ezt a nyugdíjat várják, és a kormány abban is érdekelt és az is alkotmányos felelőssége, hogy hosszú távon is egy olyan rendszert működtessen, ami fenntartható rendszer. Amikor ezt a 12 évet, a magán-nyugdíjpénztári rendszert értékeljük - ahogy többé-kevésbé már eddig is elhangzott -, azt mindenképp meg kell említenünk, hogy nincs olyan szakértő, aki azt mondaná, hogy eredményesen gazdálkodott ez a rendszer azzal a 2700 milliárd forinttal, amivel gazdálkodik.

Két számadatot szoktunk ilyenkor megidézni. Az egyik, hogy ha vagyonra vetítjük ezeknek a pénztáraknak a működési költségeit, akkor még ma is a vagyonra vetítetten is 1,2 százalékba kerül a rendszer működtetése. Nemrégen ez még 2 százalék volt. Az 1,2 százalék is vérlázítóan magas, a nemzetközi átlag 0,6 százalék körül van.

A magyar átlag akkor is nagyon magas, ha nyivánvalóan ezek a számok egy kicsit torzítanak, mert ha egy nagyobb összeggel gazdálkodik egy pénztár vagy gazdálkodnak pénztárak, akkor természetesen egy más átlagszám jön ki, de az biztos, hogy a vagyonra vetített érték Magyarországon nagyságrendekkel haladja meg a nemzetközi átlagot is. Ugyanez igaz akkor is, amikor az adminisztrációs költségeket az éves díjra vetítjük, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon ez 4 százaléknál többe kerül, és ez nyugat-európai viszonyokat látva megint csak nagyságrendekkel magasabb, mint ami elvárható lenne.

Egy nagyszerű elemzésből - egy mai napilapból - vettem ezeket a számokat, és ennek az elemzésnek a gondolatsorát követem, amikor azt mondom, hogy egy év alatt a menedzsment és a mögötte lévő szponzorintézmények 24 milliárd forinttal gazdagodnak évente. Nyilvánvalóan a menedzsment és ezek a szponzorintézmények persze mindenhol pénzbe kerülnek, de minden összevetés azt mondja, hogy Magyarországon egy évben 18 milliárddal többe kerülnek, mint az európai átlag. Ha 12 év alatt veszem ezt a 18 milliárdos éves többletet, akkor máris 200 milliárd extraprofitot találunk. Ez az extraprofit nem a pénztártagok zsebében van, hanem a menedzsment és a mögöttük lévő szponzorintézmények zsebében.

Egyszerűen arra kell választ találnunk, hogy azok, akik nem támogatják a visszatérés lehetőségének felkínálását, miért érdekeltek abban, pontosabban miért abban érdekeltek, hogy a jelenlegi rendszer fennmaradjon, és ez a 200 milliárd ne a befizetőknél, a magánpénztári tagoknál hasznosuljon, hanem sokkal inkább a menedzsmentnél és a mögötte lévő szervezeteknél.

Szocialista képviselőtársaink erre adjanak nekünk valamifajta választ, hogy miért érdekeltek ennek a rendszernek a megvédésében. A mi szándékunk tiszta. Mi világosan gondoljuk azt, hogy ennek a pénznek jobb helye van a pénztártagok zsebében, és a pénztártagok szabadon dönthessék el megint az év végén azt, hogy a jelenlegi rendszer működtetésében érdekeltek-e, vagy ezt a pénzt visszahozzák az állami nyugíjpillérbe.

Az egész tőzsde működésére is tekintettel vagyunk akkor, amikor a visszahozatalnak - mert azt reméljük persze, hogy az emberek nagy része ezt a megoldást fogja választani - olyan módját javasolja a törvénytervezet, hogy abban a portfólióban, amiben ma elhelyezkednek ezek az összegek, abban a portfólióban jön ez vissza az állami nyugdíjpillérbe, ilyen szempontból a tőzsdei rendszert sem fogjuk megingatni.

Biztos vagyok benne, hogy a döntésünk a pénztártagok milliói számára kedvező döntés (Dr. Vadai Ágnes: Nekem biztos nem!), mert 12 év működés után kapja meg mindenki annak a lehetőségét újra, hogy mérlegelve az elmúlt 12 év gazdálkodásának eredményességét vagy eredménytelenségét, szabadon döntsön arról, hogy ezeket a forrásokat visszahozza-e az állami nyugdíjpillérbe. (Zaj, közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

Arra az okfejtésre már nem akarok kitérni, amit megemlítettem egy héttel ezelőtt is, amikor itt este vitáztunk, hogy mik azok a kényszerek, amik többek között minket erre a felismerésre vezetnek, vagy a kormányt erre a felismerésre vezetik, hogy így járjon el, ahogy éppen el kell járni. Most csak azt említem meg, hogy a kormánynak van egy alkotmányos kötelezettsége. A kormány ezzel az alkotmányos kötelezettségével élni akar, élni is fog, és azt gondolom, hogy a pénztártagok számára is ez a megoldás kínál egyedül üdvözítő megoldást, és ezzel el fogjuk érni azt, hogy az a 200 milliárd, ami valahol máshol hasznosult, az elkövetkezendő években tényleg a magyar nyugdíjasok érdekeit szolgálja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő fölszólaló Burány Sándor képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz a fülünk hallatára olyan sebességgel forgatja ki a fogalmak eredeti jelentését értelmükből, hogy azt még Orwell híres regényének, az 1984-nek újbeszél-szerkesztői is megirigyelhetnék. (Felzúdulás a Fidesz padsoraiban.)

Ugyanis a Fidesz által használt újbeszélben az államosítást a szabadság kiterjesztésének hívják. A Fidesz által használt újbeszélben biztonságnak hívják azt, hogy lenyúlják 3 millió ember pénzét. A Fidesz által használt újbeszélben pedig úgy akarják megvédeni 3 millió ember 2700 milliárd forintnyi megtakarítását, hogy tönkreteszik a pénzkezelő intézeteket.

Hölgyeim és Uraim! A cél teljesen világos. Első lépésben önök elvesznek havonta 10 ezer forintot 14 hónapon keresztül 3 millió embertől. Ha önök ezt védelemnek hívják az újbeszél jegyében, akkor szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a bűnügyi szakirodalom ezt a technikát védelmi pénznek nevezi, de a pesti szakzsargonnak van erre egy egyszerűbb kifejezése: úgy hívják, hogy lenyúlás. De azt a gyakorlatot, amelyben először kisemmiznek 3 millió embert, aztán azt mondják nekik, hogy csináljatok, amit akartok, csak a Fidesz hívja szabadságnak.

Második lépésben a Fidesz le akarja nullázni a magánnyugdíjpénztárakat. Látszólag a magánnyugdíjpénztárak ellen, a menedzsment ellen viselnek hadat, de valójában 3 millió ember pénzére fáj a foguk. Ez 2700 milliárd forint legalább, egyes szakértői becslések szerint 3000 milliárd forint is lehet. Azt pedig, hogy milyen biztonságban van a nyugdíjasok pénze a Fidesz-kormány alatt, már többször megtapasztaltuk. Képviselőtársaim már említették, hogy 1998-ban önök többek között azzal kezdték a kormányzásukat, hogy megrövidítették a nyugdíjasokat; de nem kell olyan messzire visszamenni az időben: néhány napja önök átírták a nyugdíjkorrekció szabályait, és néhány ezer forinttal idén is megrövidítették a nyugdíjasokat. Az az állítás tehát, hogy a Fidesz vezette kormányban biztonságban van a nyugdíjak értéke, az egészen egyszerűen hazugság.

Fel kell tenni a kérdést, hogy mindezt miért. Nos, a válasz egyszerű. Azért, hogy legyen pénzük egy teljesen igazságtalan adórendszerre, egy olyan adórendszerre, amelyben önök most az államosítás bevételét egyszerűen a gazdagoknak adják. (Felzúdulás a Fidesz padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van! Így van! - Taps az MSZP padsoraiban.) Ez számunkra elfogadhatatlan! (Egy hang az MSZP padsoraiból: Burzsujok!)

(17.50)

Néhány héttel ezelőtt Orbán Viktor miniszterelnök úr e Házban azt mondta, hogy egyik legnagyobb ellenségének a cinizmust tekinti. Nos, hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, a cinizmus itt tombol napjainkban a tisztelt Ház falai között, de legnagyobb magyar ellensége, Orbán Viktor miniszterelnök mindeközben nincs a teremben.

Ez a törvényjavaslat, hölgyeim és uraim, egész egyszerűen elfogadhatatlan. Egyetlen dolgot tehetnek vele: azt, hogy visszavonják.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Rozgonyi Ernő képviselő úr, Jobbik.

ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kötelező magánnyugdíjpénztár rendszerét mint olyat a Világbank találta ki, és az IMF volt a sugalmazója általában a kilencvenes évektől kezdődően itt Kelet-Európában, Dél-Amerikában és Ázsiában. Ehhez azt is tudni kell, hogy azok a fejlettnek nevezett országok, amelyeket irigylünk - az életszínvonalukat is irigyeljük, meg a nyugdíjasaik pénzellátottságát is irigyeljük -, nem ismerik a kötelező magánnyugdíjpénztárnak a fogalmát sem, nemhogy bevezették volna. Ez ugyanis egy tipikusan - ki merem mondani - úgy működő valami, mint az összes többi pénzszivattyú, amit csak azért találtak ki, hogy a nemzeteket, amelyeket ebbe be lehet vinni, ezen az úton is kiszipolyozzák. Teljesen egyértelmű a dolog, hiszen azt a pénzt, amit kivontak az állami nyugdíjalapból, a tb-alapból, és betettek, kötelezően betetettek a magánnyugdíjpénztárba, a magyar államnak a társadalombiztosítási alapokban állandóan pótolnia kell. Komoly közgazdasági elemzések bizonyítják, hogy ha Magyarországon nem lett volna kötelező magán-nyugdíjbiztosítás, akkor az állam adóssága ma körülbelül 9-10 százalékkal lenne kevesebb. Ennyit jelentett az elmúlt néhány esztendő!

Aztán azt is tudni kellene, hogy ennek az egész rendszernek természetesen megvannak a haszonélvezői is. A haszonélvezői azok, akik a magánnyugdíjpénztárakat vezetik, a menedzsment, aki ragyogóan megfizeti önmagát, hiszen nem véletlenül olyan költséges a magánnyugdíjpénztárak működése, ennek oka van. Az egyik alapvető oka az, hogy igen sok pénzért pihentetik szinte a pénzt, mert ha az éves hozamokat nézzük, azt látjuk, hogy ezek bizony igen gyenge kis dolgok, ezek még az inflációval sem tartottak lépést. Ebből következik, hogy nincs min sajnálkozni.

A Jobbik frakciójának tulajdonképpen az jelenti a problémát, hogy miért nem merünk mi szembenézni a problémával egyenesen, miért kell nekünk apránként lépegetni, miért kell nekünk a kutya farkát darabonként levágni, miért nem egyszerre vágjuk le, azaz miért nem szüntetjük meg ezt az egész rendszert úgy, ahogy van. Nem szabad választások kérdése, hanem a magyar állam felel azért, hogy a lakosai nyugdíjat kapjanak, és ennek a forrását nem lehet máshova rakni. Kész, punktum.

Hadd tegyem azt is hozzá, hogy ennek természetesen óriási ellentábora van, és volt mindenhol, ahol ezt megtették, mert volt, ahol megtették. Például megtette Argentína. Egész egyszerűen bevezette, mert be kellett vezetni, aztán rájöttek arra, hogy megint egy pénzszivattyú működik, rájöttek arra, hogy fejre állítják az országot, és elkezdtek másképp gondolkozni.

Mit mondanak erre a magyar elemzők? Volt egy műsor, amelyben elemzők - persze célzottan összeválogatott személyek - ültek egy asztalnál, és arról beszélgettek, hogy micsoda borzalmas dolog lenne az, ha ezeknek a magánnyugdíjpénztáraknak az államosítására kerülne sor. S akkor egészen vad dolgokat mondtak, példaképpen hivatkoztak Argentínára, és azt mondták, hogy igen, amikor Argentína államosította a magánnyugdíjpénztárakat, akkor az országban kitört az államcsőd. Itt megint valami óriási zavar van a fejekben, és nem is érti az ember, hogy olyanok, akik magukat elemzőknek és szakembereknek tartják, hogyan tudnak ekkora marhaságokat mondani! Ugyanis az államcsőd 2001-ben volt, és 2008-ban vagy 2009-ben államosították a magánnyugdíjpénztárakat. Az égvilágon semmi összefüggés nincs a kettő között! Aztán azt mondták, hogy ha ezt meglépik, akkor összeomlik a tőzsde. Meg azt mondták, hogy ha ezt meglépik, akkor az emberek kivonják innen a pénzeket. S az égvilágon mindent mondtak Argentínában - és érdekes módon ez mind nem következett be. Mert miért következett volna be? Az égvilágon semmi ok nem volt erre.

Ha megnézzük, hogyan működnek a magánnyugdíjpénztárak, akkor olyan összegeket látunk, hogy - becslések szerint - évente 37 milliárd forintot költenek önmagukra, a menedzsment eltartására. Ez abszurdum! Higgyék el, hogy magyar viszonylatokban, magyar összegek mellett ez abszurdum. Ez megengedhetetlen!

S hadd tegyem hozzá azt is, miután ez nyilvánvalóan veszteséget okoz a költségvetésnek, ebből az is következik, hogy az egész ország csak jól jár azzal, ha ezt a kötelező magánnyugdíjpénztár-ügyet egyszer s mindenkorra felszámoljuk. De addig is úgy tekintem és úgy tekinti a Jobbik, hogy ez talán egy lépés ebbe az irányba, talán van emögött egy ilyen gondolkodásmód. És ha van, akkor azt örömmel üdvözöljük, és a Jobbik ennek fejében támogatja ezt a jogszabályt.

Azonban azt is hozzá szeretném tenni, hogy itt valószínűleg zavar keletkezik majd, ha másképp nem, mesterségesen keltett zavar, ezért a Jobbik-frakció benyújtott egy módosító javaslatot ehhez, és ebben a módosító javaslatban tulajdonképpen arról van szó, hogy a magánnyugdíjpénztárakat érintő változások okozta esetleges bizonytalanságok miatt veszélybe kerülhet az emberek, a számlatulajdonosok pénze, megtakarítása, és ebben a helyzetben indokolt a fokozott állami szerepvállalás. Ezért javasoljuk, hogy a magánnyugdíjpénztárak kezelésében lévő vagyoni ellenőrzéssel kapcsolatban is nevezzenek ki megfelelő állami felügyeletet, amelyik ellenőrzi ezeknek a szervezeteknek a belső és külső működését. Higgyék el, hogy ez fontos dolog, mert a pénzek eltüntetésében nemcsak a magánnyugdíjpénztárak játszanak - hogy mondjam? - igen jelentős szerepet, hanem a bankok is. Óriási pénzügyi manőverekről van szó, és itt mindenki jól jár, csak a magyarok nem járnak jól.

Azt is szokták mondani, hogy ha ilyesmi bekövetkezne Magyarországon, akkor baj lenne, nem tudnánk eladni azokat a kötvényeket, amelyeket éppen a hiány finanszírozására adunk ki. No de kérem szépen, hát kínálati oldalról változna meg a dolog, hiszen ha kevesebb az állam vesztesége, akkor kevesebb ilyen kötvényt kell eladnia! Tehát nincs ilyen összefüggés. Az összes érv, ami ilyenkor elhangzik, légből kapott és tipikus liberális szemléletből fakadó ellenérvcsoport, aminek az égvilágon semmiféle valóságmagja nincs. Hadd tegyem hozzá, mindenhol a világon, ahol felléptek ez ellen, ahol nem voltak hajlandók beszállni ebbe a dologba - például Csehország, Szlovénia nem volt hajlandó beszállni -, ott nincsenek ilyen problémák. Javaslom tehát a tisztelt kormányzó frakcióknak, hogy gondolják át, érdemes meglépni a következő lépést is, vagy netántán érdemes volna egyből meglépni ezt az egészet, nincs értelme ennek a szalámitaktikázásnak.

Vannak ugyan fenntartásaink, vannak gondolati eltéréseink a benyújtott javaslathoz képest, de általában azt mondhatom, hogy a frakciónk meg fogja szavazni ezt a törvényt. Kérjük azonban, hogy vegyék figyelembe a módosító javaslatunkat is.

Köszönöm szíves türelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

(18.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Magyar Szocialista Párt frakciója jelezte és előre bejelentette, hogy négyen élnek első körben a felszólalás jogával. Egy képviselőtársunk már beszélt. Most megadom a szót Gúr Nándornak, utána Harangozó Tamásnak, majd pedig Horváth András Tibornak 20 perces időkereten belüli felszólalásra.

Elsőként tehát Gúr Nándor következik.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan vezet az út a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló törvénytervezetig? Igazából úgy vezet, hogy a hiteles kormányzás nagyjából 400 milliárd forint pluszt jelent ennek az országnak, mert a kamatterhek majd ennyivel fognak csökkenni. Az IMF-vel való tárgyalások és az Európai Bizottsággal való tárgyalások pedig azt hozták, hogy nem 400 milliárd pluszt, hanem 400 milliárd mínuszt kellett hogy elkönyveljen ez az ország, és ennek következtében így már a magánnyugdíj-megtakarításokra is szükség van, az is kell.

1998 előtt, nagyjából egy év leforgása volt az az idő, amíg egyébként egyeztetések sokasága történt meg a korosztályos szervezetektől kezdve a szakmai szervezeteken keresztül, míg a bevezetés megtörtént. Jelzem a képviselőtársaim felé, hogy az 1998 és 2002 közötti időszakban nem találtam olyan irományt, amely arról szólt volna, hogy bárkinek is bántotta volna az orrát az, ami a magánnyugdíjpénztárak működésével kapcsolatosan fennáll. Nem akarták megszüntetni, de 2007-ben sem, majd 2010-ben sem, a programok nem ezt igazolják vissza. Nem volt szándék.

Ma mégis van. Miért van ez? Nem kétséges ma már előttem, hogy a 3000 milliárd forintos nagyságrend az oka ennek a történetnek. Legyünk egyszerűek, beszéljünk egyszerűen! Mit is tesznek önök? Nem tesznek mást, mint elvesznek. Elvesznek! Elveszik az emberek pénzét, hogy szabadon dönthessenek. Értik? Elveszik az emberek pénzét, hogy szabadon dönthessenek. Nehéz e két fogalmat egymás mellé helyezni. Elvesznek 420 milliárd forintot, akár akarják, akár nem, akár kimondják, akár nem, kivesznek a nyugdíjrendszerből. Magyarul a postás elveszi a pénzt. Elveszi, elteszi, és azt sem mondja, hogy visszaadom, és ha visszaadom, mikor adom, hogyan adom, miképp adom, lesz-e majd ellentételezés. És arról nem beszélnek, hogy elveszik a lehetőségét az örökölhetőségnek. A magánnyugdíjpénztárak keretei között van, az állami kassza keretei között nem létező fogalomról beszélünk. Elveszik az örökösödési lehetőséget, elveszik. Elveszik, és hogyan adják vissza? Egy nagy kérdőjel van. Nem adják vissza. Nem akarnak nyilatkozni arról, hogy visszaadják, csak az állami rendszerbe belépők esetében beszélnek visszaadásról, kompenzálásról. És mi van a többiekkel? Ez a választás szabadsága? Igen, aki arra megy, amerre én mondom, annak kompenzálok, aki nem arra megy, másképp gondolkodik, önmagáról akar gondoskodni, más alternatívát választ, az pedig felejtse el még a pénzét is, azt a pénzét, amit a korábbiakban gyűjtött?

A döntés szabadságának az ekképpeni értelmezése elfogadhatatlan. És hová vezet? Oda vezet, amit tagadnak, tagadtak egy éve, tagadtak két éve, tagadtak két hónapja, egy hónapja: a svéd modell bevezetéséhez. Oda vezet, hogy ha befizetek, és azt osztom újra, akkor ez Magyarországon 20-25 százalékkal kisebb mértékű nyugdíjakat fog jelenteni. Mondják ki! Mondják meg, mutassák meg az emberek felé ezt is! Mondják, és ne tagadják el úgy, ahogy sokszor a nyugdíjasok és a nyugdíj előtt állók esetében már sok mindent eltagadtak. Az állami szerepvállalást csökkenteni kívánják, vagy talán nem is csökkenteni, egyszerűen le akarják nullázni, és nem is akarnak állami szerepvállalást a történet kapcsán. Megint becsapnak mindenkit. Becsapják a nyugdíjasokat, becsapják ma már a nyugdíj előtt állókat is, és teszik ezt a nemzeti együttműködés jegyében. Azt gondolom, amikor önálló képviselői indítvány keretei között történik ez a dolog, akkor ez önmagában is becsapás egy ilyen fajsúlyos kérdés vonatkozásában. Magyarul 400 milliárd plusz helyett 400 milliárd mínuszt csináltak, ezért kell elvenni a pénzeket, ezért kell beszedni, ezért ennek a következtében a gazdagok felé a személyi jövedelemadó-kiszabás vonatkozásában kell eljuttatni ezeknek a forrásoknak egy részét, de csak egy részét, mert ebben az esztendőben és a jövő évben, ha azt mondom, hogy a bankadó, a válságadó és a magánnyugdíjpénztárak együttes elvonása meghaladja az 1100 milliárd forintos nagyságrendű pénzt, ebből mintegy 320-350 milliárdot fognak majd a személyi jövedelemadó 16 százalékos egykulcsos rendszerén keresztül visszajuttatni a gazdagok irányába - és hol a többi pénz? (Dr. Vitányi István: Nálatok van!) Erről nem is beszélünk.

Magyarra fordítva a szót, összefoglalva két gondolattal: Selmeczi Gabriella az elmúlt napokban a vizsgálatot elvégezte, az eredményt leszűrte, jön a jótékony kormány, amely biztonságot nyújt, miközben elveszi az emberek pénzét, elveszi az öröklési lehetőséget, és döntési szabadságot nyújt, de csak egy irányba, abba az irányba, amelybe a kormány gondolkodik, egyéb más esetben semmifajta együtt gondolkodás nincs. Ez az irány pedig nem más, mint a zsákutca iránya.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Harangozó Tamás képviselő úr.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő, a témakört érintő törvényjavaslatok átlépnek minden határt. Az állam és - bár nem tudom, ma már lehet-e szinonimaként használni - a Fidesz, visszaélve hatalmával, egyszerűen lenyúlja közel 3 millió magyar polgár befizetéseit. "Einstand!" - mondják a Pásztor fiúk Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című művében. Megnéztem a Wikipédiában, hogy pontosan mit ír erről a kifejezésről. Eszerint a fenti műből közismertté vált, régi pesti gyermeknyelvi kifejezés, amelyet olyan helyzetekre használnak ma is, amikor az erőszak jogán valakinek felháborító módon lefoglalják a tulajdonát.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány, illetve Selmeczi Gabriella által álságosan és hazug módon egyéni képviselőként benyújtott javaslatok szinte tényállásszerűen megvalósítják e népi kifejezést. De álljunk meg itt egy pillanatra, és nézzük meg pontosan, ki is a törvény beterjesztője! A törvényt az a Selmeczi Gabriella szenátor asszony jegyzi, aki államtitkárként még '98-99-ben megengedte volna a piaci szereplők beengedését az egészségpénztárakba is. Tevékenységét nem tudta kiteljesíteni, hiszen le kellett mondania államtitkári pozíciójáról, mert egy csúnya nagy fegyvergyártó cég érdekében visszaélt befolyásával. Valóban hiteles megoldás, tisztelt képviselőtársaim, valóban hiteles személyekkel.

De lássuk a törvény konkrét rendelkezéseit! Azok után, hogy az első törvényjavaslat elveszi az emberek pénzét, e javaslat ideiglenesen megnyitja a lehetőséget a társadalombiztosításba való visszalépéshez. Arról azonban egy szót sem szól, hogy mi lesz a magánnyugdíjrendszerben maradni kívánókkal, a befizetéseikkel, milyen megoldást kíván megvalósítani a kormány - illetve elnézést, a kormány szemmel láthatóan semmit. Tehát úgy kellett volna feltenni a kérdést, hogy Selmeczi képviselő asszony milyen nyugdíjrendszert álmodott meg a Magyar Köztársaságnak, a magyar nemzetnek. (Dr. Selmeczi Gabriella: Szép álmaim vannak!)

De hogy nézzük a törvény konkrét rendelkezéseit: talán elkerülte a figyelmet a benyújtott törvényjavaslat 10. §-a, amely a kormánynak ad felhatalmazást arra, hogy rendeletet alkosson. A magam részéről ezt alkotmányellenesnek tartom. Ebben a kormány arra kap felhatalmazást, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépés, továbbá az egyéni számlakövetelés átadásának és elszámolásának részletes szabályait rendeletben állapítsa meg. Nem volna nagy baj ezzel a felhatalmazással, ha az előzmények ismeretében nem kellene alappal tartanunk attól, hogy a kormány már nem is törvényben, hanem kormányrendeletben kíván szabályozni. Okot ad erre a felhatalmazás megfogalmazása, amely nem mondja, hogy pusztán technikai szabályok megalkotására kap a kormány felhatalmazást. Nem következik a megfogalmazásból az sem, hogy az elszámolási szabályokat a kormány a társadalombiztosítási rendszerbe való visszalépés kapcsán akarja megállapítani. Ráadásul ez a felhatalmazó rendelkezés is hatályba fog lépni a törvény kihirdetését követő napon, azaz a kormánynak a rendeletét jóformán haladéktalanul meg kellene alkotnia.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztában vagyok azzal, hogy a jogállamiság legfontosabb összetevője, a jogbiztonság követelményei sem a kormányt, sem önöket, kormánypárti képviselőket nem különösebben izgatja. A magánnyugdíjpénztárakat a társadalombiztosítás átfogó reformja keretében hozták létre. Ez a törvény a nyugdíjbiztosítás egyik, eddig kötelezően igénybe vehető pillérét, intézményrendszerét alakítja át, ekként társadalombiztosítási jogalkotásnak minősül, így pedig nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni még törvénnyel sem, főként pedig nem lehet a kormánynak olyan felhatalmazást adni, amelyből olyan tartalmú rendeleti szintű szabályozás is következhet, amely törvényi szabályozás tárgykörébe tartozik. Ez ugyanis a jogbiztonság sérelméhez vezet. A pénztártagnak a magán-nyugdíjpénztári rendszerben is joga van arra, hogy a nyugdíjba vonulás esetén meghatározott feltételek mellett járadékszolgáltatásban részesüljön. Nyilvánvaló, hogy az állami nyugdíjrendszerbe való visszalépés esetén ez a jog nem sérülhet, az átmenet során az érintettek számlakövetelését át kell adni.

Úgy gondolom ugyanakkor, hogy az elszámolás maga olyan tartalmi kérdés, amelynek minden egyes elemét törvényben kell szabályozni. Elfogadom, hogy az elszámolás technikai szabályainak megalkotására is szükség lehet, de akkor erre kellett volna felhatalmazást adniuk.

(18.10)

Nem világos tehát, hogy a felhatalmazó szabály alkotmányellenességhez vezető megfogalmazása a lóhalálában végzett törvény-előkészítés vétlen hibája, vagy nagyon is tudatos, a kormány szabad kezet kíván magának a nyugdíjrendszer átalakításában ahhoz is, hogy ehhez rendeletalkotási felhatalmazást teremt.

Tisztelt Országgyűlés! Egy képviselő javaslatára tehát a kormány szabad kezet kap, hogy rendeleti úton szabályozza a komplett nyugdíjbiztosítás kérdését. Még szerencse, hogy ez a felhatalmazás nem szóbeli utasításra szól. Mindezt egy nap alatt!

Hölgyeim és Uraim! Ez tolvajtempó, elfogadhatatlan, tűrhetetlen, tarthatatlan! Az MSZP mindent meg fog tenni e hárommillió ember védelme érdekében, az intézményesített lenyúlás megállítása érdekében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Horváth András Tibor képviselő úrnak, MSZP.

HORVÁTH ANDRÁS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok érdekes számot hallottam ma itt a pénztárak működéséről, a pénztárak veszteségességéről. Utánanéztem, és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének néhány adatát idézném.

A pénztárak valóban 2008-ban 422 milliárd forint veszteséget szenvedtek el. 2009-ben azonban már 458 milliárd forint hozamot produkáltak, és a pénzügyi felügyelet szerint a 2010. év első hat hónapjában pedig 117 milliárd forint hozamot produkáltak a pénztártag tulajdonosoknak. A PSZÁF azt is megjegyzi ebben a vizsgálatban, hogy a tagok kvázi reálhozam-garanciát kaptak, hiszen nyugdíjba vonuláskor a pénztár számítást végez, milyen lenne az egyenleg, ha a havi befizetések az adott hónap inflációs rátájával megegyező kamattal növekedtek volna. Ha a pénztár ennél kevesebb hozamot produkált, akkor a pénztárak garanciaalapjából ez kiegészítésre kerül. Tehát az az érvelés, amit itt több képviselőtársamtól hallottam, hogy rosszul működik, nincs megfelelő hozam, a pénzügyi felügyelet szerint nem egészen állja meg a helyét.

Azt gondolom, hogy ha önöknek erre a befizetésre van szüksége ahhoz, hogy a költségvetésben keletkező hiányt pótolni tudják, akkor önök most - én szebben mondom - nem einstandolnak, hanem kölcsönkérnek a választóktól. Kölcsönkérnek attól a 3 millió pénztártagtól, akinek a befizetését most nem teszik be az ő saját privát számláikra. Ha önök vagy bármelyikünk elmegy egy bankhoz, és kölcsönkér, akkor nagyon bonyolult, nagyon sok oldalból és bekezdésből álló szerződést íratnak velünk alá mindenféle garanciákkal. Az önök által beterjesztett törvényekben semmilyen garancia nincs arra, hogy önök ezt a 420 milliárd forintot - hiszen az idén 60, jövőre pedig 360 milliárd forintot - hogyan, miképpen adják vissza azoknak az embereknek, akik ma a magán-nyugdíjpénztári rendszerben vannak. Ha önök azt mondják, hogy rosszul gazdálkodnak ezek a magánnyugdíjpénztárak, és a magánnyugdíjpénztárak működésének stabilizálása céljából a menedzsmentköltségeket csökkenteni kell, hiszen ezt ma is törvény szabályozza, ezt a szocialista frakció akár még támogatni is tudná, de önök nem erre terjesztettek be törvényjavaslatot.

Egyébként azt gondolom, hogy ha a nyugdíjrendszerbe, egy 13 éve működő rendszerbe ilyen mélyen avatkoznak be, akkor jó lenne valami hosszú távú koncepciót látni. Nem azt a koncepciót, hogy önök most fogják és a pénztártagok által befizetett pénzt nem utalják át a pénztártagok számára, és nem adnak semmilyen garanciát arra, hogy ez hogyan fog a későbbiek folyamán átkerülni ezekre a számlákra, hanem arról szól, hogy most itt és azonnal önöknek a költségvetéshez pénzre van szükségük. Egy ilyen előterjesztésnél nem ártott volna, azt hiszem, az érdekképviseletekkel vagy a társadalommal valamiféle vitát folytatni.

(Nyakó Istvánt a jegyzői székben Göndör István
váltja fel.)

Az is mutatja, hogy mennyire kapkodó az előterjesztés, hogy a normaszöveg csak a törvény elfogadását követően pénztártagokká válókra vonatkozik, míg az indokolás szövegében már mindenkire vonatkozik a képviselő asszony által beterjesztett törvényjavaslat.

Azt gondolom, hogy ha önök felelősen gondolkodnak a nyugdíjrendszerről, felelősen gondolkodnak arról a hárommillió emberről, aki a magánnyugdíjpénztárak tagja, akkor önöknek ezeket a törvényjavaslatokat vissza kell vonni, és egy sokkal kiérleltebb, leegyeztetettebb, olyan rendszert kell beterjeszteni a Ház elé, ami nem arról szól, hogy hárommillió embernek 420 millió forint befizetését elveszik.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót az LMP képviselőjének, Scheiring Gábor képviselő úrnak.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Rögtön az elején szeretném leszögezni: jelen törvényjavaslattal sajnos továbbmennek azon a hamis úton, amin a magán-nyugdíjpénztári befizetések einstandjával elindultak. Ebben a formájában ez a törvény egyszerű szemfényvesztés. Szemfényvesztés ugyanis az, hogy visszaadnák a választás szabadságát. Épp ellenkezőleg, önök úgy veszik el a magán-nyugdíjpénztári tagok pénzét, hogy nem mondják meg továbbra sem, hogy mi lesz ezeknek a pénzeknek a sorsa.

Rögtön az elején szeretném tisztázni azt a kérdést, hogy itt továbbra sem rendszervitáról van szó. Tisztelt Kormányoldal! Önök ezzel a törvénnyel egy célt kívánnak elérni, elterelni a figyelmet a másik nyugdíjügyi módosítóról, amellyel havi 30 milliárdot einstandolnak 14 hónapra. Önök nem rendszervitát kezdeményeztek, sem ez, sem az ezt megelőző módosító nem erről szól, ezek a módosító javaslatok a rendszerátállásról egy betűt sem tartalmaznak. Ezzel a törvénnyel nem a nyugdíjrendszert akarják rendbe tenni, hanem egyszerűen el akarják lehetetleníteni a magánnyugdíjpénztárakat. Erre utal a retorika, Szijjártó Péter nyilatkozatai, miszerint lehet, hogy nem is kell majd azzal foglalkozni, hogy a 14 hónap után hogyan utaljanak. Előkészítetlen, erőszakos módszerrel akarnak átalakítani egy, az ország hosszú távú fenntarthatóságát alapvetően befolyásoló 3000 milliárdos rendszert, nem foglalkozva annak kockázataival és költségeivel, amit majd a magán-nyugdíjpénztári tagoknak kell elsősorban fizetni.

Ha rendszervita lenne, akkor beszélgethetnénk valóban arról is, hogy mennyi baj van a magánnyugdíjkasszák jelenlegi rendszerével, és elvi szinten elképzelhetőnek tartjuk azt, hogy előkészítsünk egy visszatérést a magánnyugdíjkasszák rendszeréből az állami nyugdíjkasszába. Ezen a ponton szeretném elmondani, hogy a Lehet Más a Politikának továbbra sincs álláspontja azzal kapcsolatban, hogy a magánnyugdíjkasszát vagy az állami nyugdíjrendszert válasszuk. Azt gondolom, hogy önök is megengedhetnék maguknak azt, hogy kétharmados többséggel nem azt az utat választják, hogy előre tudják a választ egy olyan kérdésre, amit még tulajdonképpen fel sem tettek. Lenne idejük arra, hogy érdemben megvizsgálják ezt a kérdést. Lenne idejük arra, hogy érdemben előkészítsék az átállást, és ezt követően kezdenénk el magát a rendszervitát lefolytatni. Önök nem ezt az utat választják, önök már rég tudni vélik a választ egy olyan kérdésre, amit még egyáltalán meg sem fogalmaztak.

De ha már rendszervitát akarnak, akkor engedjék meg, hogy tegyek egy kis kitérőt. Akárcsak az államháztartási egyenleg változásai, úgy a nyugdíjak reálértékének alakulása is a politikai ciklusoktól függött az elmúlt húsz évben. A választások utáni két évben rendszerint jelentősen visszaesik, a választásokat közvetlenül megelőző években viszont jelentősen felgyorsul a nyugdíjak növekedési üteme. Ez ugyanúgy vonatkozik az előző Fidesz-kormányra is, mint minden ezt megelőző kormányra. Önök, tisztelt kormánypárti képviselők, ugyanúgy játékszernek tekintik a nyugdíjasokat, akiket a választás előtt hitegetnek, aztán átvernek.

A mai magyar nyugdíjrendszer erősen nyitott, szabályozásának számtalan paramétere változtatható. Ilyen például az, hogy mi minősül szolgálati évnek, mi a kezdő nyugdíj kiszámításának alapjául szolgáló nettó kereset, mi a nyugdíjak indexálásának szabálya. Ez kiszámíthatatlanná teszi a társadalombiztosítási nyugdíjrendszert, ami nem járulékmeghatározott, de nem is szolgáltatásmeghatározott, így mind a nyugdíjasok, mind az aktívak, azaz a jövő nyugdíjasai becsapottnak és kizsákmányoltnak érzik magukat.

(18.20)

Az LMP szerint a cél egy olyan nyugdíjrendszer kialakítása lenne, amelynek alapvető rendeltetése az időskor tisztes megélhetési feltételeinek megbízható és jogelveken nyugvó garantálása. Az új nyugdíjrendszernek az igazságosság és a szolidaritás alapelveinek követése mellett átláthatónak, kiszámíthatónak és mégis rugalmasnak kell lennie, hogy a gazdasági, munkaerő-piaci, illetve demográfiai körülményekhez alkalmazkodhasson. Nemzetközi tapasztalatok szerint ezeknek az elvárásoknak jól megfelel a svéd típusú egyéni számlás rendszer, amelyet kisebb módosításokkal többek között Lengyelországban és Olaszországban is alkalmaztak, vagy a német mintájú pontrendszer, amely bizonyos módosításokkal például Franciaországban is működik.

Mi a kettő közül valamelyiket biztosan támogatnánk. A klasszikus egyéni számlás rendszerek egyik fontos eleme, hogy az állampolgárok számára a mostaninál jóval kiszámíthatóbb helyzetet teremtenek, mert a nyugdíjbefizetésekről egyéni számlán vezetik a nyilvántartást, aminek egyenlegéről mindenki évente értesítőt kap az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretein belül. A másik fontos eleme ezeknek a rendszereknek az automatikus szabályrendszer révén történő alkalmazkodás a gazdasági, munkaerő-piaci, demográfiai körülmények megváltozásához. A nyugdíjak változása kiszámítható pályán mozog, az emelések és csökkentések nem a mindenkori választási ciklusok vagy a külső kényszer hatására bekövetkező költségvetési megszorítások fényében történnének.

Tisztelt Kormányoldal! Erről kellene beszélni, ezt azonban nem teszik, mert önök is, továbbra is inkább azt választják, hogy játékszerként kezelik a nyugdíjasokat, akik úgy táncolnak, ahogy önök fütyülnek. Semmit nem ér a rendszervita, ha nem beszélnek a rendszer fenntarthatóságáról, és nem beszélnek az egyéni számlákról. De mint kormánynak önöknek nemcsak beszélni, hanem tenni is kellene. Mi az, amit ehelyett tesznek? Önök a törvénymódosítás általános indoklásában arra hivatkoznak, hogy a törvény visszaadja mindenkinek a saját pénze feletti szabad rendelkezés jogát. A valóság, tisztelt képviselőtársaim, ezzel szemben az, hogy önök arra kérnek felhatalmazást, hogy úgy vegyék el az emberek pénzét, hogy nem mondják meg, azt hová teszik.

A törvénymódosítás 10. §-ával a kormány saját magát arra kívánja felhatalmazni, hogy, idézem: "A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés, továbbá az egyéni számlakövetés átadásának és elszámolásának részletes szabályait rendeletben jelölje ki." Ezzel elismerik, hogy sehol sem tartanak az egyéni számlás rendszer kidolgozásával, ami biztosítaná azt, hogy az egyéni megtakarítások ne süllyedjenek el az önök által ellenőrzött államkassza egyre sötétebbnek tűnő bugyraiban. Az átlépéssel együtt nem teremtik meg annak a lehetőségét, hogy az átlépők pénzét egyéni számlákra vezessék az állami rendszerben. Súlyos hiba, hogy önök a gombhoz varrják a kabátot. Előbb einstandolják a kasszák bevételét, majd lehetővé teszik a kasszákból való kilépést anélkül, hogy megmondanák, hová, és csak ezt követően kezdenek el azon gondolkodni, hogy hogyan tennék fenntarthatóvá az állami nyugdíjrendszert.

De továbbmegyek: a 11. § értelmében felhatalmazást kapna a kormány, hogy rendeletben jelölje ki azt a szervet, amely az einstandolt befizetéseket kezelni fogja. A törvény erről a szervről nem mond többet, mint hogy a magánnyugdíjpénztárat elhagyók követelésének értékét a tagok portfóliójában lévő eszközökben adja át a magyar államot képviselő, a kormány által kijelölt szerv részére. Melyik lesz ez a kijelölt szerv, tisztelt képviselőtársaim? Ki az a rejtélyes hős, aki majd megmenti az emberek megtakarításait? Ne haragudjanak, de kénytelen vagyok én is a nyugdíjvédelemről sajnos a védelmi pénzre asszociálni.

Ez ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, egyszerűen gengsztertempó. Egy mérhetetlenül igazságtalan adóreformmal vernek egy méretes lyukat a költségvetésen, ezzel veszélyeztetik az államháztartás egyensúlyát, aztán a lyuk betömésére einstandolják a magán-nyugdíjpénztári tagok befizetéseit, majd kijelentik, hogy megvédik az emberek nyugdíját. Önök arra kérnek pénzt, hogy attól a veszélytől óvják meg az embereket, amit saját maguk jelentenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valamitől meg kell védeni az embereket, akkor az a kormányzati önkény. Mit csináltak nyolc évig? Nem volt idejük kitalálni, hogy milyen rendszert szeretnének? Végül szeretném megjegyezni, hogy merőben érdekes, hogy a Fidesznek hirtelen milyen fontos lett az egyéni választás szabadsága. Némi ideológiai zavarra utal, hogy az egyik pillanatban államosítanak, a közösségi érdek jegyében megvonják az egyéni döntés szabadságát, a következő pillanatban pedig a választás szabadsága mellett érvelnek. A történet, tisztelt képviselőtársaim, úgy lenne kerek, ha a választás szabadságára hivatkozva nemcsak azt tennék lehetővé, hogy az emberek a járulékok egynegyedét áthozzák az állami rendszerbe, hanem azt is, hogy a másik háromnegyedét elvigyék a magánnyugdíjpénztárakba.

Mindezt csak azért mondom, mert aki a gazdaságpolitikai kérdésekben a választás szabadságára hivatkozik, és ad valamennyit a logikai következetességre, annak gazdaságpolitikai programja erősen hasonlítani fog az előző, álbaloldali kormány programjára. Ezt, gondolom, nemcsak én, hanem önök sem szeretnék. No de remélem, hogy nem fogják az egyéni szabadságra vonatkozó érvelést majd elfelejteni akkor sem, amikor például az alkotmány alapértékeiről vitatkozunk. Az egyéni választás szabadsága nem csak akkor fontos, amikor éppen önöknek tetszik, amikor éppen az önök érdekét szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében azt kell mondjam, hogy egyelőre ami előttünk van, az nem más, mint a szabadság látszata. Egyszerű szemfényvesztés annak elkendőzésére, hogy önök úgy veszik el a magán-nyugdíjpénztári tagok pénzét, hogy nem mondják meg, mi lesz a pénzük sorsa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző nyugdíjügyi fideszes előterjesztés alkotmányellenességét még készek voltunk egy módosítóval orvosolni. Sorozatos alkotmánysértésekhez azonban nem tudunk asszisztálni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Rogán Antal képviselő úr, Fidesz.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelmesen hallgattam itt az ellenzéki hozzászólásokat az elmúlt, most már lassan egy órában, és két dologgal szeretnék nyitni mindenképpen. Először is szeretném ellenzéki képviselőtársaimat ismételten emlékeztetni arra, hogy mi is ennek a törvényjavaslatnak a tárgya, ennek fényében mi is a vita tárgya. Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy lehetővé teszi a visszalépést a magán-nyugdíjpénztári rendszerben jelenleg lévő magán-nyugdíjpénztári tagoknak akár az állami nyugdíjrendszerbe, a másik oldalról pedig megszünteti azt a kötelező magánnyugdíjpénztárba történő belépést, amit a pályakezdőknél írtak elő önök most már sok-sok éve.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyiben ez a törvényjavaslat valóban visszaadja a választás szabadságát. Még emlékszem arra, hogy egészen fiatal pályakezdő voltam, amikor bevezették a magán-nyugdíjpénztári rendszert. Annak első néhány évében még megvolt a választás szabadsága. Dönthetett úgy egy pályakezdő, hogy belép a kötelező magánnyugdíjpénztárba, vagy nem lép be, és marad az állami nyugdíjrendszer keretein belül. Én például azok közé tartozom, aki annak ellenére, hogy a Nemzeti Bank munkatársaként dolgoztam akkor éppen, azt a döntést hoztam többek között a Magyar Nemzeti Bank egyik akkori, a rendszerről készülő tanulmányát elolvasva, hogy maradok az állami nyugdíjrendszer keretein belül. De az utánam következő évfolyamoknak erre nem volt már meg a lehetősége, ugyanis ezt önök elvették tőlük. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságot írtak elő. Itt szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy ma volt egy tanulságos pillanata - több is volt, amire vissza fogok térni - a gazdasági bizottság ülésének, ahol azért szakmai részletkérdéseket is megtárgyaltunk azok mellett a lózungok mellett, amiket Kovács Tibor képviselőtársam ott is elmondott természetesen, és amiket képviselőtársai itt is elismételgettek egy jövendő népszavazás reményében, az MSZP hitelességének mentése céljából. Merthogy semmi másról nem szól az önök nagy védelmezése, mint hogy próbálnak végre fölszállni valami hajóra, ahol az MSZP ki tud mászni a jelenlegi mérhetetlen népszerűségvesztéséből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérnék erre a tanulságos pillanatra. Ott egyik képviselőtársunk, akinek nem adatott már meg az, ami nekem igen, hogy választhatott a rendszer két pillére között, kötelezően be kellett lépni a magánnyugdíjpénztárba, előhozta a saját pénztári egyenlegét, és kimutatta, hogy ő ott nominálisan veszített az elmúlt két esztendőben a befizetéseiből. Ennyit egyébként a kitűnő vagyongazdálkodásról. Ott ezt önök konkrét példán keresztül, egy konkrét folyószámlán keresztül is láthatták. De, tisztelt képviselőtársaim, én itt szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy önök itt nagyon sokat beszélnek arról, hogy egyébként az embereknek úgymond pénze van. Most, visszafordítanám a kérdést: az embereknek akkor lenne itt pénze, ha azt arról a számláról kivehetnék. De nagyon jól tudjuk, hogy ezt nem vehetik ki. Abból vagy nyugdíj lesz, vagy nem lesz nyugdíj ebben a formában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt nem az számít, hogy mennyi pénz van azon a virtuális folyószámlán, ami fölött nem rendelkezhetnek, hanem az a kérdés, hogy ez után a folyószámla után mennyi nyugdíjat fognak majd kapni.

(18.30)

Itt szeretném megint felhívni a figyelmüket arra, hogy ha valaki, mondjuk, a következő évben nyugdíjba menne az elmúlt 12 éves magán-nyugdíjpénztári tagsága után úgy, hogy a nyugdíjának egy részét még az állami rendszerből kapja, a másik részét pedig a kötelező magánnyugdíjpénztár után, akkor, ha ma kiszámolják, az derül ki, hogy ő kevesebb nyugdíjat fog kapni, mint aki egyébként az elmúlt 12 évben végig ott maradt az állami nyugdíjrendszeren belül. Erről tehát ennyit. Ez mutatja igazán azt, hogy ezen belül mennyire volt hatékony a gazdálkodás. Nem is a hozam számít igazán, tisztelt képviselőtársaim, hanem az, hogy aki a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer tagja volt az elmúlt 12 évben, kedvezőtlenebb feltételekkel mehet nyugdíjba 2011-ben, mint aki az állami nyugdíjrendszer kereteiben maradt, és onnan mehet nyugdíjba. Ez jelzi azt, hogy ezzel a rendszerrel bizony komoly baj van. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) És mi lesz ezután, 2012-ben, 2013-ban?

Ne kiabáljanak, arra kérem, tisztelt képviselő úr, a szocialisták soraiból, mert ezt önök is tudják. Különben miért nyitották volna meg 2009-ben az 52 év fölöttiek számára a visszalépés lehetőségét? Azért mert féltek attól, hogy le fog bukni a rendszer. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Nem! Nem! - Közbeszólás a Fidesz soraiban: Így van!) Ettől féltek, tisztelt képviselőtársaim, azért próbálták meg elérni, hogy egyébként az idősebbek, akik után majd nyugdíjat kell fizetni, visszalépjenek a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszerből az államiba, mert tartottak attól, hogy ha több tízezer ilyen eset lesz, az ki fogja váltani az emberek, ki fogja váltani a társadalom haragját. Ez volt az önök igazi problémája, ezért nyitották meg.

S ha alkotmányellenesnek nevezik a mostani intézkedéseket, akkor fölhívnám a figyelmet, hogy pontosan ugyanezt csinálták. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Ha akkor egyébként alkotmányos volt ez az 52 év fölöttiek számára, akkor mi a probléma a mostanival?

Fel szeretném hívni a figyelmüket arra is, hogy abban a törvényben, amit önök akkor alkottak, amiben lehetővé tették a visszalépést, ugyanúgy volt kormányrendeletre való felhatalmazás, az a kormányrendeletre való felhatalmazás ott is a részletszabályok megvalósítására szólt, csak most egy kicsit nagyobb feladatra van szükség, tisztelt képviselőtársaim. Mert önök azt is nagyon jól tudták, hogy amikor az 52 év fölöttiek visszalépését teszik lehetővé, az ő megtakarításaikat a magán-nyugdíjpénztári rendszerben állampapírban vezetik. De ott is fel kellett hatalmazni arra a megfelelő állami szerveket, hogy egyébként ezeket a megtakarításokat kezeljék ebben a formában, például az ÁKK-t fel kell hatalmazni, az állami társadalombiztosítási rendszert.

Én azt gondolom, ugyanerre vonatkozik egyébként a rendeleti felhatalmazás itt is, csak itt egy kicsit bonyolultabb rendszert kell megalkotni, mert ha mondjuk, tömeges lesz a visszalépés - ami úgy tűnik, hogy elég valószínű -, abban az esetben, tisztelt képviselőtársaim, nemcsak állampapírokat kell kezelni, nemcsak készpénzt, hanem akár részvényvagyont is ebben a formában. S ennek a felelős kezelésére, én azt gondolom, nem a törvényen belül kell meghatározni, hogy hogyan működik egy vagyonkezelés, hanem arra igenis egy kormányrendeletnek kell megalkotnia a maga kereteit és szabályait, tisztelt képviselőtársaim. Tehát ne rögtön alkotmányellenességet kiáltsanak!

Azon csodálkozom, hogy egyébként ezt olyan ember is mondta itt most parlamenti frakcióból, aki ott ült a gazdasági bizottság ülésén, hallotta a kormány képviselőjétől a pontos indoklást, ott bólogatott is, majd felállt, és ugyanazt elmondta, amit előtte a gazdasági bizottság ülésén. Erről ennyit. Tehát önöknek érvelni is fölösleges ezek után, mert csak azt szajkózzák, amit egyébként előtte is mondani akartak. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Az érvekre hallgatni nem nagyon szeretnének, tisztelt képviselőtársaim.

Térjünk vissza szintén arra - mert azt gondolom, hogy erről is mindenképpen érdemes beszélni -, hogy ennek a rendszernek mik lettek volna a hatékonysági feltételei. Ha már egyszer kötelező magánnyugdíjpénztár, akkor én ugyanarra utalnék, amire a frakcióvezető úr is utalt itt a napirend előtti hozzászólásában, hogy azért vannak tőlünk nyugatra olyan országok, ahol egyébként nem is a kötelező, hanem az önkéntes elven működő nyugdíjpénztáraknál sokkal szigorúbb vagyonkezelési szabályokat írnak elő, mint amelyek Magyarországon a kötelező magánnyugdíjpénztáraknál léteztek, és sokkal kevesebb költségelszámolást tesznek lehetővé. (Közbeszólások az MSZP soraiban: Csináljuk meg! - Miért kell ahhoz elvenni a pénzt?)

Önök most szeretik kikerülni ezt, de emlékeztetném önöket arra, amit Hargitai képviselőtársam mondott és kiszámolt, hogy ha most összevetjük azt, hogy a pénztárak az elmúlt 12 évben mekkora kezelési költséget vehettek fel az után a pénz után, amit az állami szférából átutaltak oda, akkor az derül ki, hogy 12 év alatt közel 200 milliárd forintról beszélünk. 200 milliárd forintról. Persze, ha valaki ezt a számot hallja, akkor már azt is érti, hogy adott esetben egyes képviselőtársaim miért védik olyan hangosan a kötelező magánnyugdíjpénztárakat itt a Házban (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Így van!), mert 200 milliárd forint nagy pénz, nagyon sok érdeket megmozgat, azzal nagyon sok képviselőnek meg lehet nyerni úgymond a lobbitevékenységét itt a tisztelt Házon belül. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Szégyelld magad!)

De arra is szeretném önöket emlékeztetni, hogy ez a rendszer mindeközben valójában milyen hatékonysági faktorokat produkált. Ha megnézzük, hogy ha az összes pénzt, ami egyébként bekerült a kötelező magánnyugdíjpénztárakba, csak államkötvényekbe fektették volna az elmúlt 12 esztendőben, akkor az jönne ki, tisztelt képviselőtársaim, hogy jobb hozamot sikerült volna realizálni, mint így. Ez azért önmagában eléggé elgondolkodtató.

A következő tény is eléggé elgondolkodtató. Fel szeretném hívni a figyelmüket - már utaltam rá a hozzászólásom elején - a Nemzeti Banknak arra a tanulmányára, ami akkor készült, amikor ez a rendszer bevezetésre került, és akkor szakértők kiszámolták, hogy 3,4 százalék körüli hozam szükséges ahhoz, hogy ebből a rendszerből ugyanannyi nyugdíjat tudjanak kifizetni, mint az állami nyugdíjrendszer keretein belül. Most ehhez képest ennek az egyharmadát sikerült a pénztáraknak produkálni az elmúlt 12 évben. Ezért mondom azt, hogy aki jövőre ebből a rendszerből nyugdíjba menne, kevesebb nyugdíjat kap, mint az, aki egyébként 12 éven keresztül az állami rendszer része maradt, és ez az, ami igazán elgondolkodtató.

Arra kérem önöket, hogy ne arról beszéljenek az embereknek, hogy nekik itt megtakarításuk van, mert az egy virtuális megtakarítás, soha nem vehetik fel, hanem az a lényeg, hogy az után mennyi nyugdíjat fognak kapni. És ma az a helyzet, hogy ez után kevesebb nyugdíjat kapnának, mint az állami nyugdíjrendszer keretein belül.

Ugyancsak érdemes arról beszélni, hogy itt a mi szemünkre róják, hogy miért nincs a társadalombiztosítási rendszeren belül egyébként egyéni folyószámla-vezetés. Én elmondtam már ezt kétszer is itt, a tisztelt Házban, még egyszer szeretném elmondani: ez azért van, mert önök az ezzel kapcsolatos, 2001-ben elindult munkálatokat 2002-ben leállították. Ha nem állították volna le, akkor ma már mindenkinek, aki az állami nyugdíjrendszeren belül járulékot fizet be, ugyanúgy folyószámlája lenne, ugyanúgy tudhatnánk, hogy egyébként oda mennyi pénzt fizet be, és tartok tőle, hogy nem véletlenül állították ezt le 2002-ben, nem véletlenül tették azt meg, hogy csak a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszeren belül lehessen egyébként egyéni folyószámla-vezetés.

Én azt gondolom, hogy ezek mögött, ha az ember a történéseket egymás után nézni, akkor azt is láthatja világosan, kik azok, akik az elmúlt 12 évben nem az embereket, hanem a kötelező magánnyugdíjpénztárakat és a vagyonkezelőket védelmezték, és kik azok, akik elgondolkodtak azon, hogy ez a rendszer jó-e így vagy nem. Szerintem ez ma azért egy perdöntő kérdés.

Arról, hogy a rendszer jó-e vagy nem, biztosan fog többször tárgyalni a Ház, biztosan fog ezzel kapcsolatban többféle döntést is hozni, de a mostani törvényjavaslat - és erre még egyszer szeretném önöket emlékeztetni - arról szól, hogy mindenkinél meglegyen a választás szabadsága, saját maga dönthessen, marad a magánnyugdíjpénztárban vagy nem, és az állami nyugdíjrendszert választja mint pályakezdő, vagy a kötelező magánnyugdíjpénztárt választja. Ezt miért ellenzik? Miért akarják megtiltani a fiatal pályakezdőknek, hogy adott esetben az állami nyugdíjat válasszák? (Közbeszólás az MSZP soraiban: A pénzt miért kell elvenni?) Az önök álláspontja gyakorlatilag ezt jelenti, mert önök itt ma a parlamenti vitában ezt ellenzik. Erről szól ez a törvényjavaslat, és nem másról.

Arról is érdemes talán néhány szót mindenképpen váltani, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha már ezekről az ominózus kötelező magánnyugdíjpénztárba menő pénzekről beszélünk, ezek hol is hiányoznak valójában, mert azért azt ne felejtsük el, hogy nem csak jövőbeni nyugdíjasok vannak, jelenbeni nyugdíjasok is vannak. A jelenbeni nyugdíjasok nyugdíját minden évben az államkassza, illetve a Nyugdíj-biztosítási Alap kell hogy kigazdálkodja. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor a kötelező magánnyugdíjpénztárakról a döntés megszületett, azzal az a döntés is megszületett, hogy minden évben az állami nyugdíjrendszerből kivesznek több mint 300 milliárd forintot. Ezt a 300 milliárd forintot a költségvetésnek kell oda visszatenni, hogy a jelenbeni nyugdíjasok nyugdíját ki lehessen fizetni. A költségvetés honnan tudja ezt visszatenni? Vagy adósságból, vagy pedig adókból tudja visszatenni, tisztelt képviselőtársaim.

Mikor önök arról beszélnek, hogy mi ebből adócsökkentést akarunk finanszírozni, én megfordítanám: tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt tíz évben többek között azért kellett magasabb adókat fizetnünk, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztárak menedzsmentjei zsebre tehessék a vagyonkezelési díjakat. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Így van!) Mert én azt gondolom, ha nem kellett volna a Nyugdíj-biztosítási Alapban pótolni az onnan kikerülő pénzösszegeket, akkor a magyar költségvetés részben nem került volna abba a helyzetbe, amibe az elmúlt tíz esztendőben. Tehát igenis meg kell fordítani innen a kérdést. Ha így nézem, hogy egyébként egy kötelező magán-nyugdíjpénztári tagság után a jövőben rosszabb nyugdíjat kapok, mint ha az állami nyugdíjrendszerben maradtam volna, és ez alatt az időszak alatt még több adót is fizetek, akkor mi a jobb: ha maradt volna az állami nyugdíjrendszer, vagy az, ha egyébként kevesebb adót fizetek a jelenben, és még a kötelező magánnyugdíjpénztárakkal sem kell ebben a formában bajlódni?

(18.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! De legalább ezt a döntést bízzuk az emberekre, és ez a törvényjavaslat - még egyszer szeretném önöket emlékeztetni - erről szól. Arról szól, hogy visszaadja nekik a választás, a döntés szabadságát: dönthetnek, hogy magánnyugdíjpénztár vagy az állami nyugdíjrendszer, s ezt a döntést hagyjuk meg nekik!

És még egyvalamire utalnék: itt többször elhangzott, hogy nem kompenzálja az állam semmilyen formában azokat az embereket, akik a következő 14 hónapban nem tudnak befizetni a kötelező magánnyugdíjpénztárakba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a gazdasági bizottság ülésén világosan elhangzott, hogy a jelenlegi jogszabályok alapján egyértelmű, mivel a korábbi törvényjavaslat, amit a Ház elfogad a mai napon, gyakorlatilag arról szólt, hogy az állami nyugdíjkassza felé irányítja ezt az ominózus 8 százaléknyi befizetést, nyilvánvaló, hogy ez ott kerül elismerésre azok részéről, akik a következő 14 hónapban, mondjuk, az állami nyugdíjkasszához fognak a kötelező magánnyugdíjpénztár helyett nagyobb arányban hozzájárulni. Ezt a jelenlegi jogszabályok elrendezik. Erre vonatkozóan nem kell külön jogszabályt alkotni, ez a gazdasági bizottság mai ülésén világosan elhangzott. Azt gondolom, hogy ha valaki a frakciók képviselői közül éppen nem hallgatta vagy nem figyelt, akkor ezt egyébként meg fogja találni a jegyzőkönyvben, nézzen utána, és akkor, azt gondolom, arra a kérdésre, amit talán nem véletlenül tesznek fel, világosan megkapja a választ, mert azt gondolom, hogy erre nem kell új jogszabály, ezt a jelenlegi jogszabályok megválaszolják.

Úgyhogy ezek fényében arra kérem a tisztelt Házat, és nemcsak a kormánypárti frakciókban, hanem adott esetben az ellenzéki frakciókban ülőket is, hogy egészen nyugodtan támogassák ezt a törvényjavaslatot, mert ez a törvényjavaslat valóban egy választási szabadságot ad vissza minden pályakezdőnek és egyébként minden magyar alkalmazottnak. (Zaj az MSZP soraiban.) És a választás szabadsága, azt hiszem, jár, mert az, ami kötelező, az nem választható, márpedig önök a magánnyugdíjpénztárakat kötelezővé tették az elmúlt esztendőkben, és ez, önmagában mint logika is, igen erőteljesen elgondolkodtató, mert nem hiszem, hogy a nyugdíjakat érdemes lenne kiszervezni, vagy legalábbis hadd dönthessenek róla az emberek, hogy szeretnék-e kiszervezni a nyugdíjukat vagy nem akarják kiszervezni, és mi ezt a döntési szabadságot fogjuk nekik visszaadni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az első körben a fennmaradó időkeret terhére Harrach Péter képviselő úr hozzászólása következik.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kívántam felszólalni, de mivel olyan ellenzéki érveket hallottam, amelyek egy része az első polgári kormány nyugdíjpolitikájával foglalkozott, néhány ténnyel szeretném a tévedéseket kiigazítani.

Először arra a kérdésre válaszoljunk, hogy melyik volt az a két kormány, amelyik a nyugdíjasok "érdekében" - persze idézőjelbe tettem - emelte a nyugdíjkorhatárt. Nyilvánvaló: két szocialista kormány, a Horn- és a Bajnai-kormány.

Azután válaszoljunk arra a kérdésre, hogy a nyugdíjak reálértéke hogyan alakult a rendszerváltás után. Először az első kormányzati ciklusban... (Lendvai Ildikó: Vissza lehet állítani!) Inkább olvasson újságot, képviselő asszony, mint hogy közbekiabál! Az első kormányzati ciklusban 8 százalékos reálérték-veszteség volt, a második, a Horn-kormány idején már 12 százalékos volt a nyugdíjak reálértékének vesztése. Egyetért, képviselő asszony? Nem tehet mást, ez a KSH adata.

Melyik volt az az első kormány, amelynek idején minden évben emelkedett a nyugdíjak reálértéke, összesen több mint 20 százalékban? Az első polgári kormány. Ezek tények, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Mikor kezdett ismét csökkenni a nyugdíjak reálértéke? 2007 után.

És mit is jelent az a 19 ezer forintos szocialista füllentés? Emlékeztetem önöket, hogy a Horn-kormány idején 12 százalékos reálérték-veszteség volt. Érthető volt a lelkiismeret-furdalás, Horn Gyula megígérte, valami ahhoz hasonlót, mint Medgyessy Péter, hogy bezzeg a következő évben nagy juttatások lesznek. Ezt az ígéretet törvényi formában tette, és ha az úgy teljesült volna, ahogyan Horn Gyula megígérte, akkor ugyanaz lett volna a helyzet, mint a Medgyessy-kormány idején, hogy meginog a költségvetés.

Mit tett az Orbán-kormány? Ennél többet adott, de széthúzva. Az első Orbán-kormány által vezetett kormányzati ciklusban az emberek többet kaptak a Horn-féle ígéretnél, de nem egyszerre zúdították rá a költségvetésre, és ezért annak egyensúlya megőrizhető volt. Ez az a bizonyos 19 ezer forintos hiánynak nevezett füllentés.

És néhány szót a magánnyugdíjpénztárról. Úgy érzem, a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságról szóló döntés rossz döntés volt, mert kockázatos, drága és magánérdeket szolgál. A magán-nyugdíjpénztári előterjesztés, ami most előttünk áll, nemcsak hogy minden nyugdíjas esetében biztosítja, a visszalépők esetében is, hogy nem járnak rosszabbul, sőt, mivel az állami nyugdíj tiszta igénybevétele többet jelent egy nyugdíjasnak, mint a vegyes rendszer, ezért nemhogy nem járnak rosszul, hanem jobban járnak.

És végül engedjék meg, hogy egy mondatot a KDNP nyugdíjkoncepciójáról is szóljak, amit az előző ciklusban beterjesztettünk, de természetesen ez sem került tárgyalásra. Ebben a nyugdíjkoncepcióban szerepel az egyéni számlavezetés, szerepel a rugalmas nyugdíjba vonulási idő, és még több olyan szempont, mint például a családi érdek figyelembevétele. Én úgy gondolom, hogy ha ezeket az előremutató és pozitív szándékokat annak idején megtárgyalták volna, akkor már ma is másképpen nézne ki a nyugdíjasok helyzete.

Azt gondolom, ez a javaslat, ami előttünk áll, minden egyes nyugdíjas érdekét szolgálja, és szolgálja a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának és hosszú távú működésének a biztosítását is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ebben a körben további hozzászólások: elsőként Vágó Gábor képviselő úr, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megmondom őszintén, kicsit zavarban vagyok, mert nem is tudom, hogy a nemzeti együttműködés rendszere melyik prominensének higgyek, hiszen Orbán Viktor úr azt mondta most szombaton: "Most ne hallgassunk a huhogókra, a kételkedőkre, az örök bizonytalanokra, akik akarva vagy akaratlanul a múlt védelmezőivé válnak." Én szeretnék jövőbeli nyugdíjasként a jövő védelmezőjeként feltűnni, és ezért hiszek inkább Lázár János frakcióvezető úrnak, aki azt mondja: "Az új kormány nem gondolja, hogy nála van a bölcsek köve, a kormány legnagyobb érdeme az, hogy visszahozta a kételkedés jogát. Mi nem felülről akarjuk megmondani és reformdiktatúrával kikényszeríteni egy szűk elit elképzeléseit."

Ebben az esetben én úgy gondolom, hogy most egy reformdiktatúrával állunk szemben, konkrétan egy sunyi reformot vernek át a kormánypárti képviselők, szeletről szeletre, napról napra újabb és újabb részelemeit dobják be itt a tisztelt Ház elé ennek a reformnak, és valójában nem tudunk arról beszélni, amiről tényleg kellene szólnia ennek a vitának, hogy milyen nyugdíjrendszert képzelünk el mi itt, együtt Magyarországnak.

Rogán úrnak igaza van abban, hogy mi a vita tárgya, és azokat az érveket, amelyeket elmondott, javarészben akceptálni is tudjuk, elfogadjuk, de itt most nem igazán a tartalmi kérdésekről van szó. Itt arról a kérdésről van szó, hogy hogyan tudja a Fidesz-kormány a Jobbik segítségével ezt a társadalmi vitát, ezt a hatalmas társadalmi rendszer átalakításáról szóló vitát két nap alatt lenyomni, úgy, hogy az érdekelteket nem vonja be a döntéshozatalba, és nem törekszik a konszenzusra.

Miért is ilyen fontos ez a konszenzus számunkra? Nem azért, hogy most az LMP-nek mindenáron kötözködnie kellene, belerakjuk egy módosítónkat, és úgy lesz tökéletes a rendszer, hanem azért kell egy olyan nyugdíjrendszert kialakítani, amit mindenki elfogad, mert úgy lesz igazán bizalma az embereknek ebben a nyugdíjrendszerben. Én nem azt mondom, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer rossz; a nyugdíjbomba ketyeg, de ezt közösen és csak együtt lehet hatástalanítani.

(18.50)

Hogy rátérjek, hogy mi is igazából a probléma: a jogbiztonság elve sérül ezeknél az ad hoc reformoknál, aminek igazából nincsenek elvarrva a szálai. Ez egy fércmunka. Nincs kidolgozva, hogy hogyan lesznek majd ezek a befizetések garantálva. Ezért is mondtuk azt, és továbbra is sziklaszilárdan tartjuk magunkat ahhoz az állásponthoz, hogy nem az e heti, hanem amiről ma fogunk szavazni, ez a 14 hónapos befizetések einstandolása alkotmányellenes jogalkotásra vezet vissza. Majd az Alkotmánybíróság próbáját meglátjuk, hogy megállja-e ez a helyzet vagy nem.

Hogy mire számíthatunk? Valószínűleg pont azért, mert nincs kidolgozva ez a nyugdíjrendszeri reform, hanem sunyin van bevezetve, lépésről lépésre, ezért a magánnyugdíjpénztárak gyorsan az eszközeiktől megszabadulnak, mint azt láthattuk a múlt héten is. Kisbefektetőknek szórták el a részvényeket a parlamenti vitanap után, a kisbefektetők meg fölvásárolták, esett is rögtön a BUX. Ez a rendezetlen rendszer arra kényszeríti a magánnyugdíjpénztárakat, hogy az eszközeiket akár áron alul is gyorsan likvidálják. Ezzel az addigi megtakarításokat hozzák veszélybe.

De hogy mit is csinál valójában a kormány? Hogy maradjak annál a képnél, amit Sneider úr az előbb fölvezetett, itt valóban torreádorként lép fel a kormány, ahol a vörös posztóra az van ráírva, hogy MSZP egyenlő magánnyugdíjpénztárak, tőkések lobbistái. És az MSZP iránti közmegvetést és azt, hogy az MSZP-re már ráragadt, hogy ők a kapitalisták pártja, használja ki arra, hogy az egész nyugdíjrendszer reformját átvigye. (Szórványos taps az LMP soraiban.) És az egész nyugdíjrendszer-reformot az MSZP-re való utálatra építve viszi át, ahelyett, hogy valóban társadalmi meggyőzésnek, egy társadalmi vitának adnának teret, és kibontakozhatnának azok az érvek, hogy miért is jó, miért is nem jó, és milyen rendszert képzelünk el.

Én nem látom, hogy milyen rendszert képzel el a kormány, de nagyon várom már, hogy a jövő héten is milyen, nyugdíjüggyel kapcsolatos megszólalás lesz, mert biztos vagyok benne, hogy a Jobbik asszisztálni fog ehhez, és jövő héten is beszélni fogunk a sunyi nyugdíjreform egy újabb eleméről. Talán pont ez a Hegedűs-Lázár-paktum az, ami lehetőséget ad arra, hogy átmenjen a nyugdíjrendszer reformja érdemi társadalmi és politikai vita nélkül. Mi azt szeretnénk, hogy legyen egy széles körű vita, ahol nemcsak engem mint képviselőt, nemcsak önöket mint képviselőket vonjuk be, hanem az érdekelteket. Valóban legyen megszólalási lehetőség, és ha már fontosnak tartják, hogy vitatkozzunk most is a jogalkotási törvényről, akkor vegyük komolyan a társadalmi egyeztetést.

Engedjék meg, hogy kétkedek, huhogok, vagy bármit is csinálok, de nem a múlt védelmezője akarok lenni, hanem a jövő védelmezője. És úgy lehetek igazán a jövő védelmezője, hogy kinyitom, kinyittatom a kaput a széles társadalmi vita előtt, hiszen a széles társadalmi vita képes arra, hogy a jövőben biztos lábakon álló nyugdíjrendszert szüljön. Egy szűk elit által ráerőltetett reformdiktatúra nem biztos, hogy garantálja a jogállami biztonságot, és biztos, hogy nem garantálja azt, hogy az embereknek az államba és a nyugdíjrendszerbe vetett bizalma, hite megerősödjön.

Ezért arra kérem a képviselőtársaimat, hogy adjanak lehetőséget egy széles szintű társadalmi egyeztetésre, és kérem a kormány képviselőit arra, hogy ha nyolc évig valóban nem volt idejük arra, hogy kidolgozzák az átfogó nyugdíjrendszert, hanem most akarják kidolgozni hétről hétre, akkor legalább az elképzelésnek a végpontját mondják ki. Mert lehet, hogy valóban a svéd rendszerre fogunk átállni, mint azt már elmondták a kampány előtt, és utána gyorsan visszakoztak kommunikációs bakira hivatkozva, de akkor jó volna, ha a svéd rendszerről tudnánk vitatkozni egy nagyobb, átfogó vita keretében, és nem csak lépésről lépésre vezetnék be sunyin ezt a nyugdíjrendszer-átalakítási reformot.

Nagyon szépen köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Hegedűs Tamás képviselő úrnak, Jobbik.

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A Jobbik nevében a múlt héten beterjesztett javaslattal kapcsolatban megfogalmaztuk azon aggodalmainkat, hogy mivel a vadkan leterítése helyett csak annak megsebzése történt meg, igen komoly veszélyben látjuk a magánnyugdíjak, a magánnyugdíjpénztárak kezelésében lévő portfóliónak a sorsát. Azóta, ugye, újabb előterjesztés került a Ház elé, aminek a vitája éppen most folyik. A pénztárak valószínűleg ezekből levonhatják azt a következtetést, hogy fényes jövő elé valószínűleg már nem néznek Magyarországon.

A legnagyobb aggodalmunk azonban pont itt van, hogy a portfólió az ő kezelésükben van. Nem történt meg az a lépés, ami a Jobbiknak az eredeti javaslata volt, hogy államosítsuk, vegyük állami kezelésbe ezt a portfóliót, pontosan azért, hogy ezek biztonságban legyenek. Mi nem félünk attól, az MSZPMP (Közbeszólások.)... - nyelvbotlás volt, talán nem véletlen, tehát az MSZP állításaival ellentétben, hogy a kormány ezt a pénzt le akarná nyúlni. Attól viszont komolyan tartunk, hogy azok a magánnyugdíjpénztárak, amelyeknek ilyen módon megingott a helyzete, ezzel a pénzzel - hogy úgy mondjam - nem biztos, hogy a jó gazda felelősségével fognak eljárni, hiszen hosszú távú perspektíva híján a piac szabályozó ereje rájuk már igen kis mértékben hat, az állami felügyeletnek, az állami szabályozásnak a lehetőségét pedig gyengének és közvetettnek látjuk.

Éppen ezért fogalmaztam meg azt a módosító javaslatot, amit - és egyben pontosítanom kell a képviselőtársamat is - a gazdasági bizottság ugyan nem támogatott, de az egyharmados támogatottságot megkapta, ezért tárgyalhatunk itt most róla. És ajánlom egyben az önök figyelmébe, hogy addig is, ameddig ez az átmeneti állapot tart, és ez a hatalmas portfólió ott van a magánnyugdíjpénztárak tulajdonában, a kormány kapjon felhatalmazást arra, hogy felügyeleti biztost nevezhessen ki ezen pénztárak mellé.

Felmerülhet persze a kérdés, hogy miért teszünk ilyen javaslatot, amikor a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény egyik elrejtett pontjában már van erre utalás. Itt azonban felhívnám a figyelmet arra, hogy forradalmi időket élünk, mint tudjuk, és ilyen helyzetben az események gyakran felgyorsulhatnak, mint láthatjuk, igen drámai gyorsasággal is. Azt az intézkedéssorozatot, amit a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény leír, és amelynek része az, hogy egy bizonyos szakaszban akár felügyeleti biztost is nevezhet ki a felügyelet, mi túlságosan közvetettnek és túlságosan lassúnak tartjuk, hiszen itt nagyon rövid idő alatt állhat elő olyan krízishelyzet, ami gyors beavatkozást igényelhet a számlatulajdonosok befektetéseinek védelmében. Ezért javasoljuk kiemelten azt, hogy már ebben a törvényjavaslatban is jelenjen meg ez a felhatalmazás, hogy pontosan felolvassam: "Felhatalmazást kap a kormány, hogy a magánnyugdíjpénztár mellé, annak gazdálkodásának ellenőrzésére felügyeleti biztost rendeljen ki. A kormánybiztos működésének részletszabályait kormányrendelet állapítja meg."

Kérem ezért a tisztelt Házat, hogy a módosító javaslatokról szóló szavazáskor támogassák a javaslatunkat.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kalmár Ferenc András, KDNP!

KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt tartom a kezemben egy '83-as születésű ifjú úriembernek az éves számlaegyenlegét, ez a 2008. évre szól, és az áll itt, hogy - nem akarom mondani, hogy melyik nyugdíjpénztár, nehogy reklám vétsége alá kerüljünk - jóváírt tagdíj 131 ezer forint, jóváírt hozam mínusz 31 ezer forint.

Na most, én tudom, hogy a fiatalok körében az az általános vélemény, hogy igazából nekik már nyugdíjuk sem lesz, hiszen fizetnek valahova, valamiért (Moraj.), és nem tudják, hogy mi lesz ezzel a pénzzel. Amikor az ember megkérdezi őket, hogy miért fizetitek, "azért fizetjük, mert muszáj fizetni, muszáj befizetni a magánnyugdíjpénztárba", de senki sem tudja közülük, sőt meggyőződésük az, hogy ez egy kötelező penzum, amit nekik le kell róni valamilyen oknál fogva, mert valaki ezt kitalálta valamikor. Gyakorlatilag a fizetése vagy a jövedelme ezzel kevesebb, és így számol a gyerek, hogy akkor ezzel lehet tovább számolni, és ebből kell az életét tovább építeni.

(19.00)

Tisztelt Ház! Ilyen pénzügyi válság után, ami érte a világot, mikor minden pénzintézet, ami válságba került, az államokhoz folyamodott annak érdekében, hogy támogatást kapjon, hogy talpra tudjon állni, piacon tudjon maradni, ezek után mit tudjunk mondani ezeknek a fiataljainknak? Azt, hogy tessék továbbra is a magánnyugdíjpénztárakba menni? Hát legalább a lehetőségét adjuk meg annak, hogy válasszanak, és akkor a felelősség már nem a miénk, nem a társadalomé, a felelősség az egyénre kerül, hiszen ő fogja eldönteni, hogy vállalja a kockázatot, vagy átmegy egy olyan rendszerbe, ami mögött az állam áll. És az állam azért még mindig úgy néz ki, hogy stabilabb, bármelyik államról legyen szó, mint egy magánnyugdíjpénztár vagy egy magánpénzintézet. Hiszen, amint mondtam, ezek a pénzintézetek, amikor baj volt, csak az államokhoz folyamodtak.

Úgyhogy úgy gondolom, ez abszolút normális gondolkodás, ha megadjuk a lehetőséget a társadalom számára, hogy válasszon, és a felelősség az övé legyen, a választóé és nem a miénk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Több jelentkezőt nem látok az első körre, ezért kérem a táblát átállítani, és megkezdjük a második kört, 10-10 perces időkeret áll rendelkezésükre. Elsőként megadom a szót Sós Tamás képviselő úrnak, MSZP.

SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vitából is kiderül, hogy több sebből vérzik ez az előterjesztés, hisz óriási ellentmondások vannak. Hát miről szól az előterjesztés? Arról szól, hogy 3,8 százalékos államháztartási hiánycélt kíván teljesíteni az előterjesztő. A vita teljesen másról szól, másról beszélnek. Önmagában a helyzetet jól mutatja, hogy nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott van, aki gyakorlatilag olyan előterjesztést hoz ide, ami a nyugdíjrendszert veszélyezteti. Úgy gondolom, ez jól mutatja a helyzetet.

Valójában nem tudom, önöket mi akadályozta meg abban, miért nem készült hatástanulmány. Nem ismertek az intézkedések következményei, nincsenek háttérszámítások. Itt kiragadunk példákat: előzetes egyeztetések a szakmai szervezetekkel, érdekképviseletekkel nem voltak, az intézkedés alkotmányossági szempontból is enyhén szólva aggályos, és ténylegesen havi 10 ezer forintos nyugdíj-különadót vetünk ki az érintettek számára.

Valójában miről van itt szó? Azt gondolom, arról, hogy lehet itt vitázni szakmai kérdésekről - többen ezt megfogalmazták -, de egyről nem lehet vitázni, hogy 3 millió embertől elvesszük azt a pénzt, ami az övé, gyakorlatilag elvettük a tulajdonát. A befektetések vonatkozásában lehet vitatkozni, hogy szigorúbb előírások legyenek, de arról, hogy elveszik 3 millió ember pénzét, a tulajdonát, arról nem. Lehet arról vitatkozni, hogy a vagyonkezelés másképp történjen, de arról nem, hogy 3 millió embernek elveszik a pénzét. Lehet arról vitatkozni, hogy a pályakezdőnek kötelező legyen-e vagy nem, vagy hogyan, de arról nem lehet vitatkozni, hogy 3 millió embernek elveszik a pénzét, gyakorlatilag a tulajdonát. Ráadásul úgy gondolom, szétvernek egy olyan rendszert, ami 12 év alatt felépült, szembemennek egy olyan szemlélettel, ami az öngondoskodásra épül. Valójában van egy állami rendszer, van egy magánnyugdíjrendszer, egy önkéntes pénztári rendszer, és más egyéb megtakarítási forma; erről próbáljuk leszoktatni a lakosságot, és azt mondjuk, hogy majd az állam megoldja ezt nélkülük.

Felvetődik a svéd nyugdíjrendszer. Ahogy figyeltem, és bizonyára itt a napirendek előtti hozzászólásokat önök is figyelték, a kormány részéről megkerülték a választ például a svéd nyugdíjmódszer, a svéd nyugdíjrendszer bevezetése kapcsán. Itt szeretném azért elmondani, hogy ez a rendszer - mondjuk, a svéd nyugdíjrendszer - egy fejlettebb gazdaságnál került bevezetésre, ugyanakkor itt is virtuális tőkésítési nyugdíjmodell van, és nem valóságos, mivel egy úgynevezett virtuális nyugdíjszámlát vezetnek, amelynek lényege, hogy annyi nyugdíjat fizetnek ki egy adott évben, mint amennyi járulékot abban az évben beszedtek. Így lesznek olyan évek, amikor az éppen akkor nyugdíjba menők jól járnak, és lesznek olyan évek, amikor kifejezetten rosszabbul járnak a nyugdíjba vonulók.

Ha ma Magyarországon ez bevezetésre kerülne, akkor 100 ezer forint fizetés esetén a jelenlegi magyar rendszer alapján 68 ezer forint nyugdíjra számíthat az érintett, míg ha bevezetik a svéd modellt, akkor 56 ezer forintra számíthatna. Ezt is megkerülték, és erről sem beszéltek, és azt gondolom, ezekről a szakmai kérdésekről kellene beszélni, hiszen az elmúlt 4-5 évben már folytak különböző szakmai egyeztetések. Ezt önök megkerülték, és gyakorlatilag behoztak ide néhány nap alatt egy olyan módosítást, ami fenekestől felforgat egy rendszert. Elterelő kampányt folytatnak, nem őszinte ez a kampány, és gyakorlatilag 3 millió ember biztonságával játszanak, elvesznek 420 milliárdot, és valójában hazug érvelések fogalmazódnak meg.

Ezután kérdezem, hogy hogyan lehet érvelni Magyarországon az öngondoskodás mellett, amikor valójában a pillérek egymás mellett vannak, egymást egészítik ki. Ne feledjék - és azt gondolom, a lakosság sem felejti -, hogy '98-ban önök voltak azok, illetve gyakorlatilag önök voltak, akik elvették a 19 ezer forintot a nyugdíjasoktól. Szeretném elmondani, hogy a mostani intézkedéseik is ellentmondásosak, hisz 1,1 százalék helyett 0,6 százalékot adnak nyugdíj-kiegészítésként, és végül is a költségvetésben sem szavazták meg azokat, ami kedvező lett volna a nyugdíjasok számára.

Jó lenne választ kapni itt arra, hogy ha a tb-rendszerbe lép be valaki, akkor vele mi történik, és jó lenne tudni azt is, hogy aki a magánnyugdíjpénztárban marad, nem szenved-e hátrányt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Tóbiás József képviselő úr, MSZP.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, egyre inkább az a meggyőződésem, hogy amiről önök itt beszélnek, annak semmi köze a valósághoz és a benyújtott törvényjavaslatokhoz. Hiszen azt, amiről önök beszélnek, hogy a rendelkezés szabadsága, azt leegyszerűsíti a törvény úgy, hogy viszik a pénzt. Ami a választás szabadságát illeti, az azt jelenti, hogy november 1-jétől már nem oda érkezik az egyéni számláról utalt pénz, hanem a közösbe, az állami nyugdíjkasszába.

Amikor arról beszélnek, hogy a döntés szabadságát kívánja megadni a törvénytervezet, akkor valójában önök elfelejtettek megkérdezni 3 millió magyar állampolgárt, aki magánnyugdíjpénztárban tag, hogy ők hogyan és miképpen gondolkodnak erről a kérdésről. Bizonyára elkerülte a figyelmemet az elmúlt néhány hétben, néhány napban az a nemzeti konzultáció, ahol jobboldali és baloldali és liberális, és egyáltalán nem szavazó állampolgár kifejthette a véleményét a Fidesz által benyújtott képviselői indítványról, merthogy az érintettek pont emiatt nem tehették. Tehát ők nem mondhatták el a véleményüket, ezt a döntési szabadságot kínálta, kínálja ma a Fidesz.

Az is látható, hogy az elmúlt néhány napban csak a tervektől, majd aztán megjelenő törvénytervezetektől érzékelhető és növekvő társadalmi feszültség elől menekül a Fidesz, szeretné ma lezárni egy nagyon rövid vitában egy olyan törvény, egy olyan törvénycsomag vitáját és szavazását, amely alapjaiban határozza meg mind ma a jelen, mind pedig a jövő nyugdíjasainak a sorsát.

Amikor önök arról vitatkoznak, hogy '97-től kezdve milyen problémák álltak elő, akkor az jutott eszembe - nem belemenve ebbe a vitába, tisztelt képviselőtársaim -, hogy ha jól emlékszem, 1998-2002 között önök kormányoztak, amelynek első négy évében pontosan ez a rendszer alakult ki, akkor nem igazán hallottuk itt a Parlament falain belül, hogy hogyan és miképpen kívánják önök javítani annak működését, annak ellenőrzését erősíteni.

(19.10)

Végezetül, hiszen minden képviselőtársam észérvekkel, szakmai érvekkel kívánta elmondani, hogy valójában amiről önök beszélnek, annak a kulcskérdése, hogy hol a lóvé: hová kerül ez a pénz?

Hargitai képviselőtársam egy héttel ezelőtt bátor volt, elismerte, hogy ez önöknek kell a költségvetésbe. Akkor tetszettek volna azt mondani! Akkor arról kell beszélni. Nem arról, hogy mi hogyan működik, és hogyan nem működik jól vagy nem jól, hanem arról, hogy önöknek szükségük van 420 milliárd forintra a magyar állampolgárok, a magyar nyugdíjpénztártagok pénzéből.

Azt szeretném önöknek mondani, hogy a cinizmus a lélek halála, és amit önök ma itt tesznek, az nem más, mint hogy nemcsak a saját jövőjüket, hanem minden pénztártag jövőjét is fel kívánják élni, ehhez mi nem kívánunk asszisztálni. Világosan elmondtuk, hogy lehet, bármilyen megoldásban partnerek vagyunk, amely garanciát ad mindazoknak, akik átlépnek és azoknak is, aki úgy döntenek, hogy nem lépnek át. Önök ezt nem hajlandóak meghallgatni. Önök egy évre kitolják annak a törvénynek az elfogadását, ahol majd talán rendeződik ez a kérdés. Önök egyidejűleg azt mondják a miniszterelnök úr személyében, hogy soha többé nem történhet ilyen, majd Matolcsy úr egy hét alatt kétszer változtatja meg a véleményét, hiszen a múlt héten azt mondta, hogy ő sem tudja, miből lesz itt a garancia vállalva. Éppen a mai sajtótájékoztatóján közli, hogy 2012-től jóváírják.

Szeretném kérdezni, miniszter úr, miért nincs benne ez a törvényben? Miért nem vállal akkor garanciát a törvény erejével a kormány arra, hogy 2012-től hogyan, miképpen fogja visszafizetni mindazoknak, akik ezt az áldozatot meghozzák anélkül, hogy nem döntenének róla, önök elveszik tőlük? Ebben nem leszünk partnerek. Nem leszünk abban partnerek, hogy önök csak úgy einstandolják azt a 420 milliárd forintot azoktól, akiktől nem kérdezték meg, nem kérték ki a véleményüket, és nem ígérnek nekik semmit, hogy hogyan, miképpen lesz ez megoldva 2012-től. Nem kívánunk részt venni ebben a színjátékban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem leszünk bűntársai önöknek abban, hogy azt a pénzt, amit valakik (Kikapcsolják a mikrofonját.) jogosan gyűjtöttek a saját maguk számláján, önök csak úgy, minden megkérdezés nélkül elvegyék.

Kérem a frakciótársaimat, hogy hagyjuk el az üléstermet, ne asszisztáljunk ehhez a kérdéshez. Köszönöm. (Az MSZP képviselői elhagyják az üléstermet. - Taps és közbeszólások a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban, többek közt: Egymás bűntársai vagytok! - Pfuj! Pfuj!)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a szót Jobbik képviselőjének, Sneider Tamás képviselő úrnak. Sneider Tamás képviselő úré a szó.

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj. - A elnök csenget.) Sok mindent gondoltam, de azt nem, hogy ezzel a magán-nyugdíjpénztári törvénnyel sikerül kizavarni az MSZP-t a soraink közül. Megmondom őszintén, hogy nem igazán hiányolom az ő jelenlétüket.

Nos, nézzük, hogy a Jobbik mondanivalója mit is jelent ezzel a témával kapcsolatban! Engedjék meg, hogy ott folytassam, ahol abbahagytam a felszólalásomat, és kritikusan rávilágítsak arra, ami már többször elhangzott párttársaim részéről, hogy milyen problémákat okoz a mostani, ad hoc jellegű törvénytervezet, ami előttünk van. Itt már a pénzügyi problémák megjelentek ugyebár, nem ok nélkül szeretnénk egy kormánybiztost kineveztetni ezeknek a magán-nyugdíjbiztosítási pénztáraknak az élére. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.)

De úgy gondolom, hogy a törvénykezés szempontjából is komoly probléma adódott, és nagyon jól mutatja, hogy mennyire hirtelen ötlettől vagy mondhatnám úgy is, hirtelen felindulásból terjesztenek elénk hetente törvényeket a magán-nyugdíjbiztosítási rendszerrel kapcsolatban.

A törvény lényegi mondanivalója az 1. §-ban található, ahol egyértelműsítik, hogy a magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó személy 15 napon belül köteles bejelenteni, hogy melyik magán-nyugdíjbiztosítási pénztárhoz csatlakozott. És nyilván az "önkéntes" szón van a hangsúly.

Kérem szépen, holnap fogjuk tárgyalni az adótörvényeket, amelyekben a 45. § az alábbi sorokat tartalmazza. A tagságra kötelezett pályakezdőnek - ismétlem még egyszer, hogy akik nem hallják, és most jönnek be, ők is hallják -, a tagságra kötelezett pályakezdőknek minősülő egyéni vállalkozó, az egyéni vállalkozói nyilvántartásba való bejegyzése napjától a mezőgazdasági őstermelő a biztosítottá válása napjától, az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállaló a foglalkoztatása kezdetétől számított 15 napon belül köteles bejelenteni, hogy melyik biztosítótársasághoz kívánja átutaltatni a pénzét.

Mit jelent mindez? Kérem szépen, ez azt jelenti, hogy egyrészt a mai törvényben a kötelező jelleget megszüntetjük, önkéntessé fogjuk nyilvánítani, míg viszont a holnapi adótörvényben kiterjesztjük a kötelezettséget erre a három kategóriára, ami eddig nem létezett. Mondhatnánk úgy is, hogy ha mind a két törvényt elfogadjuk, akkor a nagy részét kivesszük a kalapból, és erre a három területre fog vonatkozni ugyebár, hogy nekik mégis kötelező lesz benne lenniük a magán-nyugdíjbiztosítási pénztárakban.

Csak külön megjegyezném, hogy micsoda pikantéria, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás keretében be kell jelentkezni. Ez azt jelenti, hogy ha valaki az első napon, amit ledolgozik, mondjuk, napszámosként életében, 18 évesen kilép a munka világába, tegyük fel, és egy hónapban egy napra alkalmazzák, és be kell fizetnie körülbelül 120 forintot a magán-nyugdíjbiztosítási pénztárba, akkor neki már kötelező keresni is azonnal egy magán-nyugdíjbiztosítási pénztárat.

Nos, én a kormánytól szeretnék kérni ezzel kapcsolatban egy állásfoglalást, hogy akkor most miről is van szó. Megszüntetjük az adófizetők nagy része számára a kötelezettséget, és meghagyjuk egy részének, vagy pedig egyszerűen arról van szó, hogy önök nem tudták, hogy mit terjesztenek be az egyik törvényben, és mit terjesztenek be a másik törvényben. Mi mindenesetre annak érdekében, hogy ne legyen inkoherencia, ugyebár, módosító javaslatot teszünk lesz az asztalra, amiben egyszerűen ennek a paragrafusnak az elhagyását fogjuk kérni.

Nos, én úgy gondolom, hogy ez rámutat arra, hogy mekkora problémákat okoz ez a hirtelen kapkodás, és miért kritizáljuk folyamatosan a kormányt, hogy fél év alatt nem terjesztett elénk egy komoly, átfogó törvényjavaslatot a nyugdíjrendszer átalakításával kapcsolatban. Én már itt nagyon sokszor rámutattam arra, hogy micsoda problémákkal terhes ez a rendszer. Szerintem mindenki tud példákat mondani, de én most felhasználom az alkalmat, hogy talán harmadjára is elmondjam - hogy ilyen sok képviselő jelen van a parlamentben - az az esetet, ami a mostani rendszer miatt fennáll.

Kérem szépen, most, ha valaki, aki az előző rendszerben, a szocializmusban 20 évig dolgozott, majd utána egy-két embert adott esetben meggyilkolt, és 20 éven keresztül a börtönbe volt zárva, ha most kiszabadul, körülbelül 90 ezer forintra jogosult a mostani nyugdíjszámítási módszer alapján. Ugyanaz az ember, aki 20 évig dolgozott a szocializmusban, 20 évig dolgozott ebben a rendszerben csak alacsony keresettel vagy minimálbérrel, az pedig megkapja a maga 50-60 ezer forintos nyugdíját. Ez csak egy példa, amit egyébként ha jól számolom, harmadszorra mondok el, de nem tehettem meg, hogy ne jelezzem, hogy micsoda problémákkal állunk szemben.

Nos, még szeretném mindenképp megjegyezni, hogy én önmagában annak, hogy megint elénk került egy ilyen törvényjavaslat, és úgy néz ki, hogy hetenként kerülnek elénk ezek a törvényjavaslatok, annyira nem problémázok ezen, hiszen ennek van egy nagy előnye, mégpedig az, hogy ez a permanens vita, ami majd esetleg itt fog folytatódni folyamatosan a parlamentben, az állampolgárok szemét fel fogja nyitni, hogy valami nincs rendben a rendszerrel.

Abban bízom, hogy ez a vita, ami most itt zajlik - és szeretném, ha minél nagyobb sajtónyilvánosságot is kapna - rádöbbentené a magyar társadalmat, hogy micsoda problémákkal állunk szemben. Azt szeretném, ha úgymond nyugdíjtudatossá tenné az állampolgárokat, hiszen ha most megkérdezünk egy mai átlagos nyugdíjast vagy a nyugdíj felé közelítő embereket, egyszerűen az átlagembert az utcán, fogalma sincs, hogy hogy működik a nyugdíjrendszer. El sem tudja képzelni, nem tudja, mi az a felosztó-kirovó rendszer, és nem tudja a magán-nyugdíjbiztosítási pénztárak működését sem.

Örülnék, ha ez megváltozna, mert ha ez a magyar társadalom úgymond nyugdíjtudatossá válik, akkor ez egyben, azt mondom, hogy a nemzeti öntudatot is fogja erősíteni, mert a nyugdíjtudatosság azt is fogja jelenteni, hogy elgondolkodnak azon a tisztelt választók és a tisztelt polgárok, hogy miből is teremtődik elő a nyugdíj, és akkor rájönnek, hogy a megszületendő generációk fogják megtermelni a számunkra a nyugdíjat. Ez a legfontosabb szerintem, és remélem, hogy ez eljut az állampolgárokhoz.

Nos, ha már itt tartunk a nyugdíjrendszer problémáinál, még egy dologra mindenképp szeretnék reagálni, hogy melyik rendszer is a jó: a magánnyugdíjrendszer vagy pedig az állami nyugdíjrendszer.

(19.20)

Azt kell mondjam, hogy mind a kettőnek vannak előnyei és vannak hátrányai. A magánnyugdíjrendszernek nyilvánvalóan előnye az egyéni számlavezetés, ami nincs meg az állami nyugdíjrendszerben. Ezért szeretnénk, ha erre javaslatot tennének, hogy végre lássuk: ez megtörténik.

És melyik a veszélyesebb? Sajnos mind a kettő összedőlhet. Összedőlhet a magánnyugdíjrendszer, hiszen gyakorlatilag befektetői alapon működik, és ha a részvények elértéktelenednek vagy ha a kincstárjegy elértéktelenedik, akkor bizony nem fogják tudni kifizetni a nyugdíjakat. De mennyire bízhatunk az állami rendszerben? Gyakorlatilag semmivel sem jobban. És miért? Amiről már beszéltem: a demográfiai viszonyaink miatt.

Engedjék meg, hogy egypár sort felidézzek Pokol Béla egyik írásából, amiből a múlt héten is idéztem. Most csak egyetlenegy hosszú mondatot emelnék ki belőle, azt, amely a nyugdíjrendszerre vonatkozik. Ez egyébként a cigányság demográfiai helyzetéről szól, de megszívlelendő a nyugdíjasok számára is. Így szól: "A drámai helyzet abban áll - és ezért ketyeg a cigányságot érintő demográfiai bomba -, hogy az elöregedett többségi társadalom már nyugdíjas tömegei nem tudják majd eltartani a cigányságot, akik részére a létfenntartásuk költségvetési segélyei és családi pótlékai megszűnnek, miközben az egykori többségi társadalom - most rólunk van szó - nyugdíjasai számára is bizonytalanná válhat a nyugdíj biztosítása."

Mit jelent ez számszerűen? Csak a saját példámat hozom elő: elméletileg 27 év múlva, 65 évesen nyugdíjba fogok vonulni. Akkor az én nyugdíjamat gyakorlatilag egy harmadakkora munkavállalói társadalomnak kell megtermelnie, mint a jelenlegi rendszerben. El tudják képzelni, ez hogyan fog működni? Ilyenkor mondom azt, hogy a magánnyugdíjrendszer pozitív oldalait, méghozzá a befektetői oldalait is figyelembe lehet venni, és azt be kellene vezetni az állami rendszerbe, mert ne adj' isten - nagyon nem szeretném, hogy így legyen - lehet, hogy az indiai és a kínai részvények felfutó árfolyama fogja majd jelenteni a nyugdíjat a magyar társadalom számára 27 vagy 30 év múlva.

Látom, hogy az időm lejárt, de higgyék el, mindez pontosan rámutat arra, hogy micsoda problémával állunk szemben, és egyáltalán nem lehet biztos benne ma egy ember, hogy 20-25-30 év múlva milyen nyugdíja lesz, egyáltalán meg tud-e a nyugdíjából élni. Ezért kérjük nyomatékosan a kormányt és a kormánypártokat, hogy minél gyorsabban vizsgálják meg ezt a kérdést, és határozott kézzel nyúljanak hozzá, és lássunk egy komoly, valódi törvénytervezetet a szemünk előtt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy egy kicsit halkabban beszélgessenek. Több mint száz határozathozatal vár ránk, és közben bejelentkezett két hozzászóló. Elsőként megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Először is szeretnék gratulálni Selmeczi Gabriellának, hiszen neki egyedül sikerült az, ami négy parlamenti pártnak nem, elérte azt, hogy az MSZP kivonuljon az ülésteremből. (Taps.) Mindezt tették azért, mert nem álltak fel akkor, amikor a Döbrögi-törvénycsomagnál a Fidesz leszűkítette a választási lehetőségeket, nem álltak fel akkor, amikor a médiát teljes mértékben elfoglalta a Fidesz. Meglátszik, hogy hol vannak a hangsúlyos pontok az egyes pártok politikájában.

Rátérve a vitára: KDNP-s képviselőtársamtól hallottuk, a fiatalok nem látják biztosan, hogy lesz-e nyugdíjuk. Sajnos, ez így van, én magam sem látom, és nagyon hasonló számlával rendelkezem, mint a felolvasott számla. Pont ezért mondom azt, hogy a nyugdíjbomba ketyeg. Súlyos társadalmi teher és politikai felelősség nyugszik a vállunkon, az, hogy a nyugdíjrendszert megreformáljuk együtt, közösen. Önök a közös reformot ellehetetlenítik azáltal, hogy cseppenként adagolják a mérget, mert azt hiszik, hogy így nem mérgező. Lehet, hogy ez a méreg cseppenként gyógyszer - elhiszem, hogy gyógyszer, reméljük, hogy az -, viszont nem látjuk, hogy mi a végkimenetele.

Engedjék meg, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének inkább a lázári vonalát vigyem, azaz merjek kétkedni, legyen különvéleményem. A különvéleményem pedig egy javaslat, egy tanács: mi lenne, ha lehetőség lenne arra, hogy az itt jelen lévő parlamenti pártok kifejtsék a véleményüket a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban, és mi lenne akkor, ha tisztán látnánk azt, hogy mit kíván a Fidesz elérni, valójában milyen nyugdíjrendszer a cél. Mert lehet, hogy valójában az van - mint az alkotmánynál is -, hogy már készen van, meg van írva a nyugdíjrendszer, de adagonként kell eljátszani a játékot azért, mert ez egy népszerűtlen dolog. Ez egy nagy társadalmi rendszer reformja, ahol vannak érdeksérelmek - ez látszik az MSZP kivonulásán is -, viszont az érdeksérelmeket értelmes vita során kell konszenzussal feloldani.

Tisztelettel kérem a kormánypárti képviselőket, hogy a jövő héten ne egy újabb részelemét adják be a nyugdíjreformnak gyors döntésre a tisztelt Ház elé, hanem dolgozzunk ki, dolgozzanak ki egy átfogó nyugdíjrendszerreformot, amiben az LMP is partner tud lenni.

Még egyszer elismétlem: itt nem feltétlenül a tartalmi dolgokkal van probléma. Itt azzal van probléma, hogy nem látjuk, mire megy ki a nyugdíjrendszer reformja, és ha a reformot ilyen lassan, sunyi módon oldják meg, azzal azt érjük el, hogy a magánnyugdíjpénztárak eddigi befizetései kerülnek veszélybe, és nincs garantálva a rendszerátállás biztonsága. Akkor biztonságos egy rendszerátállás, ha tudjuk, hogy A rendszerből hogyan jutunk át B rendszerbe, és az út is fel van vázolva. Jelen esetben mindig csak egy-egy lépést látunk előre. Kérem tisztelettel, kormánypárti képviselők, hogy ha talonban van a nyugdíjrendszerreform, terítsék ki a lapjaikat, és lássunk tisztán, hogy milyen lesz a nyugdíjrendszer.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Szili Katalin képviselő asszony, független.

DR. SZILI KATALIN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem fogom tíz percig rabolni az idejüket. Tudom, hogy két törvény fekszik ma az asztalunkon, amelyeknek valamennyi eleme valahol összeér, legalábbis reméljük. Azt teljes egészében elismerem, hogy ha rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedést tesz szükségessé, akkor azt meg kell tenni. De akkor ki is kell tudnunk mondani, hogy ezt az intézkedést meg kell tenni a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatosan. Ugyanakkor van néhány kérdés, ami nem kerülhető meg. Nyilvánvaló, hogy a magántulajdon sérelmére ez nem tehető meg. Ilyen kérdés az is, hogy mi történik a rendszerkorrekció kereteiben, és idetartozik az is, hogy lesz-e választható rendszer vagy sem. Azt gondolom, hogy utóbbit biztosítani és támogatni kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszer fel kell tennünk magunknak is azt a kérdést, hogy hol van a vége, és mi lesz a nyugdíjrendszer átalakításának a vége. Úgy gondolom, hogy ebben szükséges egy közös gondolkodás, és biztos vagyok benne, hogy ha a végét mindannyian közösen látni fogjuk, és a rendszerkorrekció megtörténik, akkor azok a lépések, amelyek most a Ház elé kerültek, ennek a részét képezik. Viszont a tisztánlátás érdekében kell ez a fajta közös tudás is. Én a magam részéről a választhatóság kérdésében az igen gombot fogom megnyomni, ugyanakkor a másik kérdésben a tartózkodásommal fogom kifejezni azt, ami ennek a nyugdíjrendszer-átalakításnak a közös gondolkodását és végének a mai hiányát jelenti. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz a KDNP és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni a fennmaradó időkeretben. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Selmeczi Gabriella képviselő asszonyt, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Selmeczi Gabriella: Igen.) Igen, öné a szó.

DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, hogy az MSZP feladta, és elment. Csak azt nem tudom, hogy ki maradt a teremben, aki védelmezni fogja a vagyonkezelők és a menedzsment érdekeit a pénztártagokkal szemben. No de, ugye, nem hiányzik nekünk ez az érvrendszer.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitában nem hangzott el józan indok és érv arra, hogy miért ne adjuk vissza a választás lehetőségét a magánnyugdíjpénztár-tagoknak. Nem hallottam arra igazából érvet, hogy miért kellene kötelezően benntartani a magánnyugdíjpénztár-tagokat egy olyan rendszerben, amely rendkívül drága, nagyon költséges és rendkívül kockázatos.

(19.30)

Nem válaszoltak arra többek között MSZP-s képviselőtársaim sem, hogy mi van azokkal a pénztártagokkal, akik komoly veszteséget szenvedtek el a magánnyugdíjpénztárban úgy, hogy kötelezően küldték őket be a törvény erejénél fogva.

Az egyik MSZP-s képviselőtársunk kifogásolta a háttértanulmányokat. Megpróbálom felemelni (Felmutat egy iratköteget.) azt a mennyiségű egyenlegközlőt, amelyet ez alatt a pár nap alatt beküldtek a honfitársaink. Ezek az egyenlegközlők arról szólnak, hogy a pénztártagok elveszítették a befizetéseik egy részét. Ebben csak A/4-es papírok, egyenlegközlők vannak. Több mint ezer immáron, mert folyamatosan érkeznek az egyenlegközlők. Miért nem védik ezek a képviselőtársaim azoknak a pénztártagoknak az érdekeit, akiknek olvad a vagyonuk? Azért kellett sürgősen lépni, azért kellett sürgősen ezt a törvénytervezetet beterjeszteni, hogy megvédjük ezeknek a pénztártagoknak a forintjait. Ezek a befizetések tehát jó helyen vannak, garanciát nyújt rájuk az állam, az állam kezeli addig ezeket a pénzeket, amíg a további részletszabályok nem kerülnek kidolgozásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudjuk, és nem kaptunk választ arra, hogy miért gondolja magáról egy szocialista képviselő azt, hogy neki kell megmondania, hogy mi a jó az embereknek, neki kell megmondani akár a törvény erejénél fogva, hogy miért maradjon bent kötelezően ebben a rendszerben egy pénztártag. Erre a kérdésre sem kaptunk választ. Egyvalami azonban komolyan felmerül az emberben: a szocialista nyugdíjreform, amit 1997-ben döntöttek el és vezettek be, leginkább egy piramisjátékhoz hasonlít; kockázatos, költséges, akik a piramis csúcsán vannak, azok nagyon jól járnak, akik pedig magában a piramisban vannak, és befizetik a pénzt, nevesül most amiket a magánnyugdíjpénztár-tagok befizetnek, veszítenek ezen a rendszeren. Mellesleg megjegyzem, hogy a piramisjátékot a büntető törvénykönyv tiltja és büntetni rendeli.

Tisztelt LMP-s Képviselőtársaim! Önök azt hozták fel itt érvként vagy ellenérvként, hogy beszélni kellene a nyugdíjrendszer olyan átfogó reformjáról, ha jól értem, hogy mitől lesz fenntartható a nyugdíjrendszer. A nyugdíjrendszer ez irányú reformja már elindult, hiszen egy nyugdíjrendszer úgy tartható fenn, ha egyre több gyermek születik, egyre több lesz az aktívak, a befizetők száma, és nem keletkezik egyre nagyobb hiány a nyugdíjkasszában. Ez a reform valójában, ha megnézik, elindult, hiszen az adórendszerrel biztatjuk és támogatjuk az állampolgárokat, a családokat, hogy egyre több gyermeket vállaljanak, és elindult az a program is, amely megvédi a magyar munkahelyeket, és ösztönzi, hogy egyre több magyar munkahely és munkavállaló legyen, akik majd a befizetéseikkel ösztönösen is hozzájárulnak ahhoz, rendszerszerűen hozzájárulnak, hogy a nyugdíjrendszer középtávon is fenntartható legyen. Ezek régi válaszok a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságára, hiszen a legnagyobb probléma az elöregedés.

Jobbikos képviselőtársaimnak pedig azt mondom, hogy igen, hallottuk azokat az érveket, hogy gyorsabban, még keményebben, hogy sürget minket az idő. Mi igyekszünk a részletszabályokat is minél előbb a parlament elé terjeszteni. Azt tudom mondani önöknek, a tévé képernyője előtt ülőknek és a rádióhallgatóknak, hogy ez a törvényjavaslat jó. Jó a pályakezdőknek, hiszen eltörli a kötelező rendszert, és jó azoknak, akik bár bent vannak a magánnyugdíjpénztár-rendszerben, de vissza akarnak lépni az állami rendszerbe. Kérem a képviselőtársaim támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az összevont általános és részletes vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Most a benyújtott módosító javaslatról határozunk. Ezt a bizottságok megtárgyalták, és arról ajánlást készítettek T/1425/3. sorszámon. Most erről döntünk.

Az ajánlás 1. pontjában Hegedűs Tamás a 11. §-t új bekezdéssel egészíti ki, amelyben kormányfelhatalmazást terjeszt elő felügyeleti biztos kirendelésére. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 38 igen szavazattal, 262 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott Házszabálytól való eltérésnek és a napirendnek megfelelően a zárószavazásra a határozathozatalok végén kerül sor.

Most pedig soron következik az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek a nehéz helyzetbe került lakáscélú hitelt felvevő fogyasztók megsegítése érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatala. Kósa Lajos, Rogán Antal, Németh Szilárd István, Fidesz; Harrach Péter és Tarnai Richárd KDNP-képviselők önálló indítványát T/1278. sorszámon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1278/9., 15. és 19. sorszámon kapták kézhez.

Az előterjesztői zárszó a részletes vita végén már elhangzott, ezért most a határozathozatalok következnek. Ennek során nem döntünk az ajánlás 2. és 6. pontjairól, valamint a kiegészítő ajánlás 8. és 11. pontjairól, mert azok nem kapták meg a szükséges bizottsági támogatást, valamint a kiegészítő ajánlás 1., 3. és 4. pontjairól sem, mert azokat előterjesztője visszavonta. Az ajánlás 1., 3. és 4. pontja és a kiegészítő ajánlás 9. pontja sem kapta meg a szükséges bizottsági támogatást, de ezekről a frakciók szavazást kértek. Az előterjesztők a T/1278/15. sorszámú kiegészítő ajánlás 2., 5., 6., 10. és 12. pontjait támogatják.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a támogatott módosító javaslatokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 302 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül a támogatott módosító javaslatokat elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most azokról az indítványokról döntünk, amelyekről a Házszabály értelmében még szavazni lehet.

Az ajánlás 1. pontjában Tóbiás József és mások az 1. §-ban a hitelintézeti törvény 200/A. § (2) bekezdésének módosítását javasolják. Az alaprendelkezés szerint a devizahiteles az átváltás esetén választhat a bank deviza-középárfolyama vagy az MNB hivatalos devizaárfolyama között. Az MSZP kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 47 igen szavazattal, 253 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

A második kiegészítő ajánlás 1. pontjában a gazdasági bizottság az 1. §-ban a hitelintézeti törvény 200/A. §-át új bekezdésekkel egészíti ki. Ebben azt javasolja, hogy a forinthitel átváltása esetén ne lehessen külön költségeket felszámolni. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 301 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elfogadta.

A második kiegészítő ajánlás 2. pontjában a gazdasági bizottság a 3. § (1) bekezdésében a hitelintézeti törvény 210/A. §-át módosítja és egészíti ki. Ebben késedelmi kamat és egyéb fizetési kötelezettség felszámításának tilalmát írja elő a felmondást követő 90. napot követően. Ennek elfogadása kizárja az ajánlás 3. pontját. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 303 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elfogadta.

(19.40)

A második kiegészítő ajánlás 3. pontjában a gazdasági bizottság a 4. §-ban a törvény 234/A. §-ában az egyoldalú szerződésmódosítás végrehajtásának szabályát változtatja meg. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 52 igen szavazattal, 247 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 5. pontjában, valamint a kiegészítő ajánlás 7. pontjában szereplő indítványok egymás mellett is elfogadható módosításokat tartalmaznak az érvényesített költségek vonatkozásában a fogyasztói hiteltörvény 25. § (4) bekezdésében.

Az ajánlás 4. pontjában szereplő javaslat mindkét indítvány elfogadását kizárja. Ebben Lenhardt Balázs kizárja a költségtérítést a jelzáloghitel előtörlesztése esetén.

Először az ajánlás 4. pontjáról döntünk, amelynek határozathozatalát a Jobbik-frakció kérte. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 40 igen szavazattal, 263 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Most az ajánlás 5. pontjában Tóbiás József és mások javaslatáról döntünk, amelyben a kivétel elhagyására tesznek javaslatot. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 49 igen szavazattal, 252 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Most a kiegészítő ajánlás 7. pontjában Vágó Gábor javaslata következik, amelyben mértékeket módosít. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 49 igen szavazattal, 254 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

A kiegészítő ajánlás 9. pontjában Tóbiás József és mások a 7. § (2) bekezdésében, a törvény 25. § (7) bekezdésében költségtérítési szabályt módosítanak. Az MSZP kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 40 igen szavazattal, 263 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 7. pontjában Ertsey Katalin és Scheiring Gábor a 8. §-ban a fogyasztói hiteltörvény 28. §-át új bekezdéssel egészítik ki. Ebben az eredményes végrehajtás esetén fizetendő jutalék mértékét maximálják. A bizottságok nem támogatják.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 48 igen szavazattal, 253 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 8. pontjában Ertsey Katalin és Scheiring Gábor a 8. §-ban a törvény 28/A. §-át új bekezdéssel egészítik ki. Ez alapján a közjegyzőnek fizetendő díjak mértékét külön jogszabály átalánydíjként határozza meg. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 49 igen szavazattal, 251 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott Házszabálytól való eltérésnek megfelelően a mai napon még a zárószavazásra is sor kerül. Kérem az előterjesztőket, hogy tekintsék át az iménti határozathozatal során kialakult normaszöveget. A zárószavazásra tehát a határozathozatalok végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat zárószavazása. Vas Imre, Braun Márton, Papcsák Ferenc, Fidesz; Vejkey Imre és Rubovszky György, KDNP, képviselők önálló indítványát T/1172. sorszámon, az egységes javaslatot pedig T/1172/10. sorszámon kapták kézhez a képviselők. Mivel az egységes javaslathoz benyújtott módosító javaslat nem felel meg a Házszabály rendelkezéseinek, ezért záróvitára nem kerül sor.

Most a zárószavazás következik. A határozathozatal előtt megkérdezem, hogy a kormány álláspontját ki kívánja ismertetni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/1172. sorszámú törvényjavaslatot az egységes javaslat szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 255 igen szavazattal, 48 nem ellenében, tartózkodás nélkül a törvényjavaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők indítványozták, hogy az Országgyűlés elnöke az imént elfogadott törvény sürgős kihirdetését kérje a köztársasági elnöktől. Kérdezem önöket, hozzájárulnak-e ehhez. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a sürgős kihirdetési kérelmet 254 igen szavazattal, 48 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatala. Az előterjesztést T/1244. sorszámon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig T/1244/12. és 14. sorszámokon kapták kézhez. Az előterjesztői zárszó már elhangzott, így most a határozathozatalok következnek.

Felkérem a jegyző urat, ismertesse az ezzel kapcsolatos információkat.