Felszólalás adatai

MAYER BERTALAN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm. Előrebocsátom, hogy én most a hozzászólásomban csak a 49. ponthoz szeretnék hozzászólni, annál is inkább, mert mint azt az elnök úr bizonyára észrevette, hozzászólásommal egyrészt nem akartam a koalíciós egyeztető tárgyalások zavartalan menetét megzavarni, másrészt pedig kifejezetten nem tartottam érdemesnek, hogy az előző vitában részt vegyek, annál is inkább, mert megítélésem szerint ma egyértelműen a 49. pontban beterjesztett szövetkezeti törvényről kellene és lehetne érdemben vitát folytatni. Annál is inkább, mert ha itt arról beszélünk, hogy az európai normáknak megfelelő új szövetkezeti törvényt, vagy pontosabban fogalmazva szövetkezeti törvényt kellene megalkotni, akkor a 49. pontban beterjesztett, Orosz Sándor, Pásztohy András, Solymosi József képviselőtársakkal jegyzett valamennyi pontra kiterjedő módosító javaslat az - azt gondolom -, amiről érdemi vitát lehetne folytatni.

Hiszen arról szól a történet, hogy miért kell tulajdonképpen az ebben az évtizedben egyszer már megváltoztatott szövetkezeti törvényt most újra napirendre tűzni, és ennek vajon van-e gazdasági üzenete vagy csak politikai düh és támadás eredményezi ezt, hiszen egyszer ezek a szövetkezetek '92-ben az I. és a II. törvénnyel ezt már elszenvedték, nagyjából akkor átalakult és konszolidált gazdasági társaságoknak fogadta el őket mind a közvélemény, mind a politika, mind pedig a gazdasági élet szereplői. Csak hát az az alapvető igazság, tisztelt Ház, hogy a szövetkezetek azok, amelyek magyar tulajdonosokból állnak, kimondottan magyar tulajdonosokból, kizárólagosan magyar tulajdonosokból állnak, és amelyek tulajdonképpen az utolsó színtiszta, a magyar vagyon működtetése mellett... - és azt gondolom, hogy a kisemberek érdekeit szolgálják és védik.

A másik talán, amiért ez a politikai támadás beindult, az nem más, mint az, hogy a jelenlegi polgári koalíciót emlékezteti az elmúlt 50 évre, mert már megszűntek a nagy szocialista üzemek, kimondottan és kizárólagosan a mezőgazdasági szövetkezetek maradtak volna meg.

Én ennek a 49. pontnak két pontjával szeretnék foglalkozni. Az egyik, amely tulajdonképpen a preambulum, hiszen az alkotmány 12. §-ának (1) bekezdése szerint az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, és elismeri a szövetkezetek önállóságot. Valóban így van-e ez, hiszen azt gondolom, akkor, amikor itt különböző módosításokkal szövetkezeteknek a kereteket megszabjuk, amikor tulajdonképpen arról intézkedünk, hogy milyen támogatásban kívánjuk részesíteni, mennyi legyen az a jegyzett tőke, amivel egy szövetkezet megalakul, akkor mindenről szól itt a történet, csak pontosan a kisemberekről nem.

Márpedig az elmúlt százéves tapasztalata a szövetkezeteknek arról szól, hogy az általános és regionális válságok esetén a szövetkezetek száma jelentősen megnő, hisz tulajdonképpen az utolsó kapaszkodási lehetősége a kis egzisztenciájú embereknek a szövetkezés, hogy a megroggyant egzisztenciájuk megőrzésére szövetkezzenek, vagy éppenséggel az ellehetetlenülést megállítsák. Márpedig azt gondolom, ma a magyar vidéken és a magyar agráriumban és a szövetkezetek körében meglehetősen nagy válság van, ebből adódóan szükség lenne a kisemberek szerveződésének lehetőségére.

Biztosítja-e az előterjesztett törvény az alkotmány 12. §-ának (1) bekezdéséből adódó kötelezettséget? Szent meggyőződésem, hogy nem. Márpedig ezt támogatni kellene, mégpedig különböző adókedvezményekkel és egyéb más támogatásokkal. Amiről itt már szó volt, az előterjesztett törvényjavaslat kizárja ezekből a támogatásokból a különböző szövetkezeti szereplőket.

A másik, amiről szeretnék szólni: tulajdonképpen ha nem tetszenek támogatni a 49. pontban beterjesztett szövetkezetekről szóló törvényt, akkor valóban érvényesül-e a kormány által és az FVM vezetése által előterjesztett szövetkezeti törvényben, új szövetkezeti törvényben az a megfogalmazás, amely a szövetkezés szabadságáról szól, hogy az emberek szabadon és önként szövetkezhetnek; az önsegély elvének megfelelően létrehozott közösség lesz-e a szövetkezet, amely a tagok személyes közreműködésével és vagyoni hozzájárulásával demokratikus önkormányzat keretében működik.

(21.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! A 3. § elfogadása esetén, azt gondolom, egyértelműen ezen kitűzött célok ellen szavazna az Országgyűlés, és egy olyan szövetkezeti törvényt fogadna el, ami mindenről szól, csak nem a kisemberről, nem a szövetkezetről, nem a szövetkezésről.

Félreértés ne essék, én most nemcsak a mezőgazdasági szövetkezetekről beszélek, hanem általában az ellen a politikai támadás ellen emelek szót, ami a szövetkezések ellen megindult, hisz ezen szövetkezeti törvény elfogadása magával rántja az áfészeket, a takarékszövetkezeteket, a hitelszövetkezeteket, a szolgáltató szövetkezeteket, az ipari szövetkezeteket és egyáltalán a ma Magyarországon tevékenykedő szövetkezeteket.

Az áfészeknél megragadva, talán több támogatásban kell részesíteni ezeket a szövetkezeteket és nem a multinacionális bevásárlóközpontokat; talán a falusi takarékszövetkezeteket több támogatásban kell részesíteni és nem az államilag konszolidált, külföldi kézre játszott bankokat; az ipari szövetkezeteknél pedig azt gondolom, hogy a szövetkezeteket kell támogatni, nem pedig a multinacionális, adót nem fizető cégeket ebben az országban.

Ha ez ennek a kormánynak a célja, hogy ezeket a szövetkezeteket tönkretegye, és a külföldi karvalytőkét juttassa ebben az országban fehér rabszolga munkaerőhöz, és az, hogy a magyar mezőgazdasági vagyont átjátssza a külföldi tőkének, ehhez lehet asszisztálni kormányoldalról, de ehhez ellenzéki oldalról sem a Magyar Szocialista Párt, sem az Agrárszövetség-Nemzeti Agrárpárt nem adja a voksát.

Ebből adódóan azt tudom indítványozni, tisztelt képviselőtársaim, gondolom, ennek a tanulmányozása végett folyik behatóan és mélyrehatóan az egyeztető tárgyalás, hogy talán ezt a javaslatot jól meg kellene gondolni, meg kellene fontolni, mert az önök által előterjesztett szövetkezeti törvény elfogadása egyértelműen a magyar vidék elárulása és a rabszolgasorba döntésével jár. Ezért azt gondolom, a politikai felelősség önöket terheli, mi pedig ebben szerepet nem vállalunk.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP és a MIÉP padsoraiban.)