Felszólalás adatai

DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a magyar liberálisok szemével kell visszanézni az elmúlt három évre, az egészségügy vonatkozásában a Szabad Demokraták Szövetségének választási programját, illetve annak is az egészségügyi részét kell először megemlítenem, mert úgy érezzük, most is büszkén vállalhatjuk azt, és az abban leírtak most is ugyanolyan aktuálisak, mint akkor voltak. Egy rövid mondatot hadd idézzek: “A magyar egészségügy részeiben megreformálhatatlan, gyökeres változásra van szükség. E változás legfontosabb célja nem lehet más, mint a lakosság egészségi állapotának gyors és hatékony javítása, az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének és finanszírozási rendszerének egyidejű megváltoztatása.ö

Amiben egészen biztos vagyok: az egészségi állapot javítása mindannyiunknak egyformán a célja. Amiben nem vagyunk egészen egyformák, az a gyorsaság. Én azt látom a problémák egyikének az elmúlt három évben, hogy az a munka, ami folyt az egészségügyi kormányzásban, ami szerintem egy nagy munka volt, szinte folyamatosan nagy munka volt, de nem volt elég határozott, kicsit bizonytalankodó volt, és így nagy felületet adott azoknak a támadásoknak, amik végül is bizonyos törvényeket egészen ellehetetlenítettek, másokat pedig megkurtítottak.

Akkor is és most is azt gondoljuk, hogy a szabályozott piac intézményeinek a megteremtése volna az egyik legfontosabb kérdés abban, hogy az egészségügytől mérhető változást vagy javulást várhassunk. Ebben próbált annak idején az intézményi törvény lépést tenni, amit mi természetesen kevésnek tartottunk. Mindettől függetlenül támogattuk, mert úgy érezzük, hogy az elmúlt évre is az jellemző, hogy a dolog szinte megy a maga útján, a privatizáció működik a háziorvosok esetében már majdnem száz százalékban, a patikáknál szintúgy. A járóbeteg-ellátás nagy része is átalakult már különféle közhasznú és egyéb társaságokká, tehát tulajdonképpen a tőkebeáramlás valamilyen szinten működik, de nincs meg egy rendszer, nincs meg az a szabályozottság, hogy egy önkormányzati kórház jól működik Zalaegerszegen, de nem működik jól az ország egy másik részén, ugyanígy a privatizált járóbeteg-rendelő itt jól működik, egy másik helyen nem működik olyan jól. Tehát nem tudjuk megadni azt az esélyegyenlőséget a betegeknek, hogy mindenki számára ugyanaz a színvonal elérhető legyen, vagy legalábbis hasonló színvonal.

A privatizációnak és a magántőkének az egészségügybe való bevonását mi kezdettől fogva hangoztattuk. Úgy érezzük, hogy ebben sem volna igazán, elméletileg nagy különbség a kormánypártok között, csak a módszer és ennek is a leszabályozottsága az, ami várat marára, és ami meglassítja. Természetesen tudnunk kell, hogy ehhez hozzájárulnak bizonyos financiális problémák is, a bizonytalanság ebben is ott van.

(11.40)

Tehát az, aki tőkét akar befektetni a magyar egészségügybe, nem igazán tudja, hogy mire számíthat, hiszen a gazdaság általános változásához képest, az aktuális költségvetéshez képest nem lehet hosszabb távra tervezni.

Visszatérve még egy pillanatra az eredeti gondolatomhoz, tehát a választási programunkhoz, azt gondolom, hogy mi is kiálltunk amellett akkor, hogy a diplomás-minimálbér valósuljon meg, illetve emelkedjen meg. Bármennyi viharon is ment át ez azóta, és bármennyire is nehézségeket okozott a költségvetésben, most is azt állítom, hogy arra szükség volt, mert az egészségügynek a működőképessége, azt gondolom, csak ezzel együtt volt ilyen szinten is fenntartható.

Nagyon fontos, amiben tulajdonképpen a kormányzó pártok egyet is értenek, azt gondolom, hogy a definitív ellátás minden alacsonyabb szintre való helyezését inspiráljuk. Tehát ez azt jelentené, hogy a körzeti orvosok végezzenek el egy olyan munkát, amivel a betegségek ellátásának nagy részét megteszik. Ha ez nem sikerül, akkor egy járóbeteg-ellátó végezze el ezt, és csak a legeslegszükségesebb esetben kerüljenek a betegek a legdrágább ellátási formába, a kórházakba.

Mindannyian ezt akarjuk, és valahogyan ez mégsem sikerül. Még mindig ugyanaz van, hogy a kórházak pörgetik a teljesítményüket azért, hogy a létüket egyáltalán biztosítani tudják, a járóbeteg-ellátók ugyanúgy pörgetik a teljesítményüket, mivel teljesítményfinanszírozás van, és nincs meg az a kontroll, amely a betegek érdekeit és a gazdaság érdekét is igazán képviselné.

Hogy hogyan szerveződik manapság minálunk az egészségügy, arról mindenkinek megvan a maga véleménye. Mi, szabad demokraták mindenféleképpen azt gondoljuk, hogy az elmúlt három évben fenntartott, sőt létszámában felszaporított irányított betegellátási rendszer mellett mi továbbra is ki szeretnénk állni. Úgy látjuk, hogy az irányított betegellátásban szereplő körülbelül 1200 orvos és körülbelül 2 millió ember, akik a résztvevői ennek a rendszernek, mindenképpen egy magasabb nívójú ellátásszervezésben vesznek részt. A kormányzat bizonytalanságban tartja az irányított betegellátási rendszert, tehát ez a tendencia semmiképpen sem vezet jóra, és bármennyire jónak tartjuk azt a gondolatot, hogy az irányított betegellátás tapasztalatait be kell vinni az általános egészségügybe, mi úgy érezzük, hogy ha ezt a nívót hagyjuk visszasüllyedni a nagy átlagba, akkor ezzel nem nyer a magyar egészségügy.

Tehát az irányított betegellátás mint egy optimális betegút-szervezés, mint egy hatékonyabb ellátás, mint a körzeti orvosok kapuőr szerepének az erősítése, a szorosabb ellenőrzés a gyógyszerellátásban, a betegútkövetésben és ennek a számonkérése, illetve egy olyan érdekeltségi rendszer felállítása, hogy aki ezeket a szabályokat betartja, az esetleg anyagi előnyökhöz is jut, szerintünk mindenféleképpen a továbbiakban is nagyon fontos és példaértékű.

Az örökös téma, amiről mi, szabad demokraták beszélünk, az, hogy a finanszírozásnak a megváltoztatása nélkül az egészségügyben igazi változást nem várhatunk. Azt gondoljuk továbbra is, és most, amikor a 21 lépés az egészségügyre vonatkozóan kimondja azt, hogy az országos egészségpénztárnak valódi biztosítóként kell működnie, még jobban azok a gondolatok kívánkoznak ki belőlünk, hogy vannak olyan biztosítók, amelyek ezt profi módon művelik, a munkájukat profi módon végzik, érdekeltek abban, hogy a munkájuk jó legyen, és az életünknek már nagyon-nagyon sok területét átadtuk nekik, hogy intézzék, és nem is kételkedtünk abban, hogy az életbiztosításunk, a vagyonbiztosításunk vagy egyebek jó kezekben vannak-e. Csak ezt az egészségügyi finanszírozást nem akarjuk kiengedni a kezünkből, nem akarjuk, hogy közelebb kerüljön az emberekhez, és nem igazán értjük azt, hogy ennek milyen igazi akadályai vannak.

Úgy gondoljuk, hogy ha a biztosítási munkálatokat a versengő biztosítók - ezt a szót szoktuk használni -, amelyek értünk versenyeznek, mint ahogy ez most is így van más szakterületeken, az egészségügy vonalán is ezt megtennék, attól még államilag garantált az, hogy mit adnak ezek a biztosítók, és mi elvárható tőlük, természetesen a járulékbefizetések és a gazdaság állapotának a pillanatnyi helyzetétől függően. Tehát ez az elképzelésünk, egyáltalán, hogy ez így felmerül, hogy a biztosítási alap, úgy érzem, hogy esetlegesen ismételten teret kap, ezt mi nagyon fontosnak tartjuk, és szeretnénk, ha ezt a gondolkodásmódot a képviselőtársaim is továbbgondolnák.

Ha kell, akkor erről nyissunk vitát, és beszéljük meg újra meg újra, meg újra, de mi továbbra is egyértelműen ebben látjuk azt, hogy a magyar egészségügy európaibb, a magyar betegellátás színvonala európaibb legyen.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)