Felszólalás adatai

A Font Sándor és Józsa István társelnökök által vezetett vizsgálóbizottság a magyarországi cukorgyáraknak a Németh-kormány működésétől kezdve előkészített privatizáció folyamatát, valamint az uniós cukorreform magyarországi következményeit vizsgálta. Ez utóbbi kérdéskörrel az európai ügyek bizottsága is többször foglalkozott a korábbi parlamenti ciklusokban, mivel az Országgyűlés döntése alapján ez a bizottság foglalkozik az uniós javaslattervezetek előzetes vizsgálatával.

A jelentés részletesen foglalkozik azzal a szomorú folyamattal, amelynek során az 1990-ben működött 12 cukorgyárból egyetlenegy cukorgyár maradt. Magyarország uniós csatlakozását követően az uniós cukorreform nyomán került bezárásra az akkori 5-ből 4 cukorgyár, a kabai, a szolnoki, a szerencsi és a petőházi. A jelentés részletesen elemzi a privatizáció folyamatát, megállapításaiban alapul vette a vizsgálóbizottság előtt megjelent számos korábbi kormánytag, illetve volt állami vezető nyilatkozatát. Az Európai Bizottság által 2003-ban előterjesztett cukorreformról 2005 őszén és 2006 februárjában született meg a döntés a Tanácsban. A cukorreform lényege, hogy éves szinten több mint 30 százalékkal kellett csökkenteni az uniós cukortermelést és kvótákat, ez pedig több cukorgyár bezárásához vezetett.

A reform eredményeként Magyarország cukorkvótája 75 százalékkal csökkent. Magyarország éves cukorfogyasztása 300 ezer tonnát jelent, az uniós cukorreformot követően a kaposvári gyárban körülbelül 105 ezer tonna cukor előállítására kerül sor, vagyis hazánk éves fogyasztásának kétharmadát importálja. Mint ismert, a jelenlegi uniós kvótarendszer 2015-ig hatályos, amelyről az Európai Bizottság 2011 októberében tette közzé az új rendszerre vonatkozó javaslatot. A tagállami álláspontok a kvótaszerzés növelése, valamint a jelenlegi szinten való tartás mellett látszanak körvonalazódni. Magyarország a kvótaszerzés mellett érdekelt, így már tavaly megkezdődtek az agrárdiplomáciai tárgyalások.

A H/6003. számon a mezőgazdasági bizottság által előterjesztett határozati javaslat a jelentés elfogadásán túl megállapítja, hogy a magyarországi cukorgyárak bezárásához és a cukorkvóták elvesztéséhez vezető, az előző kormányzati ciklusokban hozott döntések nem álltak összhangban a magyar nemzetgazdaság érdekeivel. Ezen károk enyhítése érdekében az Országgyűlés felkéri a kormányt a cukorkvótarendszer jövőjét érintő európai uniós tárgyalásokon a magyar érdekek hatékony képviseletére, továbbá a cukorkóvatrendszer Európai Unió által tervezett megszüntetésével előálló helyzetre történő felkészülésre.

A bizottsági vitában ellenzéki oldalról a leghangsúlyosabban arról beszéltek, hogy nemcsak a cukorgyárak, hanem az egész magyar mezőgazdaságot érintő tényfeltáró elemzésekre lenne szükség.

(19.20)

Kormányoldalról többek között kitértek arra, hogy a magyar energiaszektor 1996-97-es és a magyar cukoripar teljes privatizációja között jelentős párhuzam van; hogy az elsőkörös privatizáció gyakorlatilag a rendszerváltás után már kész helyzet elé állította az első demokratikusan megválasztott kormányt; hogy a termelési kvótákkal kapcsolatban a magyar kormány nem hazánk érdekeivel összhangban levő álláspontot képviselt az uniós döntéshozatal során; hogy Tabajdi Csaba és Glattfelder Béla európai parlamenti képviselők többször is aggodalmuknak adtak hangot a 2005-ös cukorreform során képviselt magyar állásponttal kapcsolatban - tehát pártoktól függetlenül elég egyértelmű volt a vélemény.

Végezetül, hogy az Unióban nem a szerény feltételekkel történő csendes alkalmazkodás a helyes politika, hanem az ország érdekeinek határozott képviselete, mint ahogyan ezt teszik a környező országok, akár Csehország vagy akár az eggyel távolabbi Lengyelország.

A vita végén az Országgyűlés európai ügyek bizottsága 14 igen, 2 nem és 2 tartózkodás mellett a jelentést és a határozati javaslatot általános vitára ajánlja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)