A felszólalás szövege:

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Bízom abban, hogy a sertéstenyésztők megnyugtatására az ön válasza elfogadható lesz, ámbár nekem a kételyeim megvannak; ha hazamegyek, azért ellenőrizni fogom, hogy hány darab sertést tudtak megyénkből értékesíteni.

A Magyar Demokrata Fórum már többször felhívta a kormány és az illetékesek figyelmét, hogy az uniós normarendszer bevezetése előtt, még most, a huszonnegyedik órában megvan a lehetősége a kormánynak a kisméretű, de annál több munkahelyet teremtő gazdaságok segítésére.

(14.40)

A komolyabb ártámogatás jelentősen segítené az uniós piaci versenyben hamarosan részt vevő gazdák számára a felkészülést, a talpon maradást. Vagy talán ez nem is szándéka a tárcának? Mert falvakat rombolni buldózerrel is lehet, de lehet úgy is, hogy az ott élő emberek életfeltételeit ellehetetlenítik. Az agrártárca jelen pillanatban a vidéken gazdálkodók jogos igényeit kielégíteni nem tudja, így nem biztosítja a hatékony gazdálkodás alapvető feltételét.

Még egyszer kérem önöket, hogy gondolják ezt át, és segítsenek a magyar gazdáknak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Választókörzetemben, Szatmárban, de az ország számos területén a mezőgazdaság a lakosság fő megélhetési és jövedelemkiegészítő forrása; pontosabban, a jelenlegi katasztrofális agrárágazati helyzetet ismerve: tengődésének forrása. A kialakult lesújtó állapotok orvoslása érdekében több alkalommal felhívtam a tisztelt miniszter úr figyelmét, sajnos valószínűleg hasztalanul, hiszen szinte már természetes jelenség az országban, hogy az elkeseredett gazdák itt is, ott is demonstrálnak. Júliusban szűkebb lakókörzetemben, Kocsord, Győrtelek települések között tartottunk a kilátástalan helyzetű sertéstenyésztőkkel félpályás útlezárást.

Az egykor híres almatermelő vidéken ma új jelentést kapnak a szavak. A gyümölcs szó régen a megélhetés, ma a rettegés szinonimája a gazdatársadalomban. Az almaszezon augusztus végén, szeptemberben megkezdődött. A hosszú, kemény tél, a hirtelen szokatlanul meleg tavaszkezdet, majd ismét fagyok, végül jég- és aszálykár felváltva megtette a hatását. A hagyományos gyümölcsöknél átlag alatti termésmennyiséggel és termésminőséggel számolhatunk.

Az újabb telepítésű intenzív termelésű gyümölcsösök több és jobb almát eredményeztek, mivel jobban tűrték a szélsőséges időjárást is. Viszont az értékesítési lehetőségek itt is erősen korlátozottak.

Keveset hallunk mostanában az egykor a kampányban beígért moszkvai piacról. Az étkezési alma 60-90 forint közötti termelői ára még mindig nem ad lehetőséget a termelőnek tisztességes profitra. A gazdák a léalma árával még elégedetlenebbek. Jogosan, hiszen az átvételi ár jelenleg 11-14 forint kilogrammonként, az almatermelők kezdetben 10 forint állami jövedelemkiegészítő támogatásban bíztak, majd a tavalyi szint, az 5 forint/kilogramm is elfogadható lett volna, de a tárca vezetése kérésüket talán meg sem hallotta. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Miért nem kapnak a gazdák a léalmára támogatást, miért nem érdemel a magyar mezőgazdasági termelő egy előrelátó, segítő és a gazdák érdekeit is védő minisztériumi vezetést?

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Sajnos, mintha nem egy országban élnénk. Tavaly sem tudták az almát kivinni külföldre, és bizonyos mennyiségű alma ott rohadt a hűtőházakban - ez az egyik. A másik része: a léalmáról beszéltem, ami az ott élő gazdáknak szociális kérdés, megélhetési kérdés, nem lehet mindent az Európai Unióra kenni. Amennyiben mégis arra hivatkozik, akkor pedig annak megfelelően kellene cselekedni a kormánynak, és a kistérséget felzárkóztatni kellene.

A jó irányban elindult családi gazdaságok kialakítása, kiszélesítése helyett miért a nincstelen agrárproletárok tömeges előállítását tűzték ki célul? Miért érzik az agrárium résztvevői úgy, hogy inkább nyúzzák őket, mint inkább segítenék? - holott ők becsületesen dolgoznak az egyenlőtlen versenyben. A jól támogatott, kiegyensúlyozott termelési helyzetben dolgozó uniós kollégáik helyzetével mikor lehet majd összehasonlítani a magyar termelő életesélyeit?

Tisztelt Miniszter Úr! Ismételten kérem önt a mezőgazdasági támogatási rendszer felülvizsgálatára, és a változó klimatikus adottságokkal számoló agrárstratégia kidolgozására.

Köszönöm.

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány 2003. február 26-ai ülésén elfogadta a Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságának növelésére vonatkozó koncepciót, a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztéséről szóló előterjesztést.

A kormány az 1022/2003. (III.27.) számú kormányhatározatában már előírja, hogy a Vásárhelyi-terv által érintett területeken a térség lakosságának feltételeit javító környezet- és természetbarát, az Európai Unió követelményrendszerével összhangban lévő, terület- és földhasználat kialakítását elősegítő terveket, valamint a kapcsolódó szakterületek gazdasági és infrastrukturális terveit ki kell dolgozni.

E pont végrehajtásával biztosítható, hogy a fejlesztés az árvízvédelem prioritásának figyelembevétele mellett a Tisza-völgy népességének esélyt adó programjává válhasson. A terület lakossága döntően a termőföldből él, és ebből remél megélhetést a jövőben is. A mezőgazdasági termelés szerkezete nem minden esetben alkalmazkodott a meglévő természeti adottságokhoz.

A Tisza-völgy lakosságának és gazdaságának sorsa döntően a folyó vízgazdálkodási sajátosságától függ. A térségi problémákat vízháztartási és árvízvédelmi koncepció nélkül megoldani nem lehet, de az árvízvédelem helyzete sem javítható a térség, a környezetgazdálkodás részvállalása nélkül.

Felvetődik a kérdés, hogy a kormánynak van-e a térségre hosszú távú fejlesztési programja. A tervvel kapcsolatos egyik legfontosabb elvi követelmény ugyanis, hogy a kijelölt prioritások alapján alkalmas legyen az árvízvédelem kérdését egy összehangolt, nagyobb léptékű tiszai tájrendezési és vidékfejlesztési terv keretein belül, annak első fontos lépcsőjeként rendezni, ahol fontos szempont az ott élő lakosság életkörülményeinek javítása, a térség természeti értékeinek megtartása, az eddigi gyakorlattól eltérően sok esetben a vízfölöslegek elvezetése helyett a mély árterekben való odavezetése.

A folyó ökológiai adottságainak megfelelő vízügyi beavatkozások tervezéséhez a vízgyűjtő egészét egységként kell kezelni. A terv végrehajtása, megkezdése során megkezdődtek a műszaki tervezések és felmérések. Az érintett térségekben néhány lakossági fórumra is sor került, ahol az érintett lakosok zöme a tározóterületek igénybevétele tekintetében a kárpótlást, illetve kisebb részen a kisajátítást is elfogadhatónak ítélte meg. A fórumokon a hozzászólók számos, az árvízvédelem témakörén kívül eső vízgazdálkodási és területfejlesztési problémát is felvetettek.

A választókerületemben tartott igen viharos és indulatoktól sem mentes fórumon elsődleges igényként merült fel, hogy végre valósuljon meg egy, a vidék, a táj, településeink lakosságának érdekeit figyelembe vevő, komplex vidékfejlesztési program, amelynek része a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése is. Ebben a komplex programban az érintett településeken valósuljanak meg olyan programok, amelyek lehetőséget teremtenek az infrastruktúra fejlesztésére, az agrárkörnyezet, az agrár-vízgazdálkodás javítására, a lakosság helyben tartására, a megélhetésükre.

Mindezek alapján kérdezem tisztelt államtitkár urat, milyen lehetőségeket lát, és mit szándékozik tenni annak érdekében, hogy térségünkben a terv keretében a kormányhatározatnak megfelelően egy komplex vidékfejlesztési program valósuljon meg, amely felvázolja a térség fejlődési lehetőségét, és ennek megfelelően alakítja majd ki e térségben a Tisza árvíz-mentesítési programját.

Mikor valósul meg az érintett településeinken e terv keretében a szennyvízhálózat teljes kiépítése, a meglévő szennyvíztisztító telepek kapacitásának bővítése és a belvízelvezető művek rekonstrukciója? Mikor tervezik megvalósítani azokat a beruházásokat, amelyek a tervezett árvízi víztározók területén az egyes települések közötti összekötő utak megfelelő minőségű kialakítását jelentenék Kocsord, Szamosszeg, Szamoskér, Ópályi és Mátészalka között? Mikor történik meg a vizes élőhelyek kialakítása, a Kraszna mederkotrása, és hogyan tervezik megoldani a víztározáson kívüli időszakban a szükséges víz pótlásának biztosítását?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a törvény azon törvények egyike, ahol bizonyos módosítások után, azt hiszem, konszenzusos megállapodás születhet. Az előttünk fekvő, élelmiszerekről szóló törvénytervezet általánosságban támogatandó, hiszen eleget tesz az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előfeltételeként szabott jogharmonizációs kötelezettségeinknek, és fontos, eddig nem definiált fogalmakat jelenít meg.

Fel kell azonban hívnom a figyelmet néhány súlyos szakmai visszásságra. A tervezet 20. §-ának (4) bekezdése a jelenleg hatályos, az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény 27. § (5) és (7) bekezdését változtatná meg, nemkívánatos irányba. A hatályos törvény 27. §-ának (5) bekezdése az élelmiszer-előállítás és forgalomba hozatal általános feltételeinek együttes rendeletben való szabályozására a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, az egészségügyi, szociális és családügyi minisztert, valamint a gazdasági és közlekedési minisztert hatalmazza fel. A (7) bekezdése viszont az élelmiszer-előállítás és forgalomba hozatal élelmiszer-higiéniai feltételeinek együttes rendeletben való szabályozására már csak a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, illetve az egészségügyi, szociális és családügyi minisztert hatalmazza fel.

Az általános feltételek és az élelmiszer-higiéniai feltételek szabályozásában tett eddigi különbségtétel nem volt véletlen, és ezt a gyakorlatot véleményem szerint helytelen lenne most megváltoztatni. Az élelmiszer-higiéniai feltételek szabályozása és ellenőrzése speciális szaktudással és többéves gyakorlattal rendelkező szakemberek foglalkoztatását igényli mind a központi közigazgatási szerveknél, mind az alárendelt szerveknél. Ezek a szakemberek sok esetben posztgraduális képzésben is részt vettek, és magas szinten tisztában vannak úgy a hazai, mint az európai uniós követelményrendszerrel.

(15.10)

Ezek a szakemberek eddig maradéktalanul ellátták a tőlük elvárható magas szintű munkát. Ez a szakembergárda feladat- és hatásköréből adódóan jelenleg csak a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban és az Egészségügyi és Szociális Minisztériumban, valamint az irányításuk alá tartozó szerveknél biztosított. Számuk - pontosan speciális képzettségük miatt - olyannyira korlátozott, hogy némely esetben gondot jelent még egy-egy szakember pótlása is. Ezzel egyenértékű szakemberhálózatot országos szinten kiépíteni a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium hatáskörében mind szakmailag, mind költségvonzatát tekintve igen nagy feladatot jelentene. Meggyőződésem, hogy egyszerűen nincs annyi ilyen speciálisan felkészült szakember jelenleg az országban, hogy ezt a szakmai színvonal csökkenése nélkül meg lehetne oldani.

Mindezeken túl az európai uniós ellenőrzések tapasztalataival is ellentétes lenne a két meglévő, szakmailag felkészült, tapasztalatokkal rendelkező hatóság mellé egy új hatóság bevonása az élelmiszer-higiéniai feltételek szabályozásába és ellenőrzésébe, mivel az Európai Unió ellenőrei több esetben hangsúlyozták jelentéseikben, hogy nem hívei a párhuzamos ellenőrzéseknek és intézkedéseknek. Jogalkotásunknak tehát pontosan erre kellene irányulnia és nem ellene.

Lényegében hasonló problémát vet fel a tervezet 20. § (3) bekezdésének pontatlan megfogalmazása, amely felhatalmazza a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, az egészségügyi, szociális és családügyi minisztert, a gazdasági és közlekedési minisztert, hogy a c) pont szerint az élelmiszer előállításának feltételeit, a d) pont szerint az ivóvíz és ásványvíz palackozásának és forgalomba hozatalának szabályait együttes rendeletben szabályozza. Mindkét pontban hangsúlyozni javasoljuk, hogy itt e két tevékenység általános feltételeinek szabályozásáról van szó, a fentiekkel összhangban. Alapvetően szükségesnek tartjuk, hogy a törvényben a különböző élelmiszer-ellenőrző hatósági feladatok elválasztására vonatkozó külön jogszabály megemlítésre kerüljön. Az élelmiszer-ellenőrzési feladatok szakmai differenciáltsága teszi ezt szükségessé. Ebben a differenciált keretben lehet szabályozni az EU Bizottság szakembereinek ellenőrzéseit, ezért javasoljuk a 11. § (2) bekezdésének módosítását és (3) bekezdéssel való kiegészítését.

Még néhány kisebb pontosítás. A törvénytervezet 15. § (1) bekezdésének második mondatát javasoljuk kiegészíteni, mivel az a minőségvédelmi bírságból befolyt összegek felhasználásával kapcsolatos. A törvényjavaslatból kimaradt az egészségügyi hatóságon kívüli két ellenőrző szervezet, az állat-egészségügyi hatóság és a fogyasztóvédelmi felügyelőség, amelyek szintén jogosultak a minőségvédelmi bírság kiszabására. A tervezet 18. § (2) bekezdésének második sorát javasoljuk kiegészíteni az Élelmiszer-biztonsági Hivatal megnevezésével, mivel a magyar élelmiszerkönyv-bizottság összetételéből az Élelmiszer-biztonsági Hivatal képviselője nem hagyható ki.

Mindezen indokok alapján a Magyar Demokrata Fórum nevében az általunk beadott módosító indítványok elfogadása esetén javasoljuk a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Igen, elfogadom.

ELNÖK: Köszönöm.

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szülőföldem és választókörzetem, Szatmár egyik rendkívül fontos programjára szeretném nyomatékosan felhívni a figyelmet. Teszem ezt a minél előbbi megvalósulás érdekében. A helyiek láprekonstrukciónak nevezik azt a kezdeményezést, mely kapcsán önkormányzatok, környezetvédelmi, vízügyi, műemlékvédelmi és turisztikai szakemberek, gazdálkodók és civil egyesületek, alapítványok fogtak össze a megvalósítás érdekében.

Az egykor hatalmas kiterjedésű, a XIX. század végén lecsapolt Ecsedi-láp, egy még ma is ritka természeti értékeket tartalmazó, 80 hektár kiterjedésű területnek az állandó vízellátásáról van szó.

A többszörösen hátrányos helyzetű Nagyecsed és a környező települések komoly gazdasági lehetőségeket is látnak a tervezett programban. Az optimistábbak egy 135 hektáros, nehezen művelhető terület újraláposítását képzelik el. Az egykori Sárvár nemzetségi birtok a térség turisztikai központja lehet. A szakemberek értékvédést, értékteremtést, a polgármesterek új munkahelyeket és zsúfolásig megtelt turistabuszokat, a gazdák kiszámíthatóbb jövedelmet és környezetkímélő gazdálkodást remélnek.

A történet egyetlen és sajátos szépséghibája, hogy egyelőre csak a szakembereket és az ott élő polgárokat foglalkoztatja ez a téma. Ha nemcsak ők dolgoznának érte, ha máshol is, kormányzati szinten is keresnék a megoldás kulcsát, akkor a közös cél elérése belátható távolságra kerülne. A láprekonstrukció közvetlenül 15-20 ezer ember életét, boldogulását érintené, de közvetve az egész ország profitálhatna a szatmári térség ezen kincséből.

Tisztelettel kérdezem az államtitkár urat, hogy mi a tárca elképzelése az Ecsedi-láp rekonstrukciójával kapcsolatban. Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Örömmel hallom, hogy a tárca pozitívan áll hozzá. Bízom benne, hogy a kormányzat is hasonlóan fog ehhez a láprekonstrukcióhoz viszonyulni. Mi ott élők, mindannyian tudjuk, hogy a több száz hektáros terület újralaposításáról nem lehet szó, hanem bizonyos területek természet közeli állapotának visszaállításáról vagy helyreállításáról lenne szó.

Azt is tudjuk, hogy itt különböző tárcák közötti koordinációról lenne szó. Bízom benne, hogy a tárcák között megállapodás, illetve olyan koordináció jöhet létre, amely az ott élő emberek életfeltételeit és a környezetvédők szempontjából elvárt helyzetet fog eredményezni.

Még annyit mondanék, hogy az is szóba került, amit esetleg a tárca szintén támogathatna, hogy a Hortobágyi Nemzeti Parkból kiválva egy szatmári park jönne lére, amely természetesen ezt már jobban sajátjának érezné. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Így a megvalósuláshoz is közelebb jutnánk.

Köszönöm szépen.(Taps az MDF padsoraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm szépen a szót. A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként kívánok hozzászólni. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az almatermesztők érdekében az idén már többször felszólaltam, legutóbb három-négy héttel ezelőtt azonnali kérdést tettem föl a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez, de márciusban még idejekorán interpellációban hívtam fel a tárca figyelmét, hogy az almatermelők milyen jövő elé néznek. Most ismét szeretném – ezért is, hogy e késői órán vállalkoztam erre – még a huszonnegyedik órában felhívni a kormány és a tárca figyelmét az agráriumnak erre az ágazatára, hiszen az alma nálunk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében megélhetési forrás. Az ország almatermelésének 75-80 százaléka a mi megyénkből, Szabolcs-Szatmár-Beregből származik, a 2002-es adatok alapján 435 300 tonna.

Miniszter úr a múltkori hozzászólásom után elmondta, hogy nem kívánják támogatni a léalmát, hanem a korszerű étkezési alma támogatását tartják fontosabbnak, amivel elméletileg egyet is értek, hiszen az a jövő, hogy a gazdák az Európai Unióban, de a világon mindenütt versenyképes étkezési almával tudjanak előállni. Új, intenzív telepítésű gyümölcsösök vannak, illetve még a régi hagyományos jonatán, delicsesz, gold almákkal is a piacra lehetne menni. Lehetne, ha a kormányzat is komolyan venné azt, hogy a gazdákon segíteni kíván. Mert ehhez bizony meg kell teremteni a feltételeket. Amíg a feltételek nincsenek meg, addig viszont miből fognak megélni a gazdák? Ezért most az utolsó, a huszonnegyedik órában ismét kérem a kormányt és a tárcát, gondolják át, hogy a léalmára milyen támogatást adnak, vagy adnak-e támogatást.

A rendszerváltozás óta az idén éltük meg először azt, hogy egy forint állami támogatást sem kapnak a gazdák a léalmára. Higgyék el nekem, de aki ismerős a gazdák körében, és még az ország keleti részén is megfordult, az tudja, hogy az alma ott több, mint gazdasági szempont. Nem lehet a piacgazdaságot ráereszteni azokra az emberekre, akik a mindennapi megélhetéssel küszködnek. Tehát ott az alma szociális kérdés is. Egy kiló léalma előállítása körülbelül 18-20 forintba kerül, és jelenleg 18 forint körüli összeget kapnak érte a gazdák, ez azt jelenti, hogy egy forint hasznuk sincs rajta.

Amennyiben a kormány úgy gondolja, hogy megteremtette az étkezési almának a piacot és hogy ez azonnal kiváltható, akkor el tudnám fogadni a választ, de ezt önök sem gondolják komolyan. Hiszen olyan nehéz körülmények között kell a gazdáknak ma az almatermesztéssel foglalkozni, túl azon, hogy a piacra jutás nincs megoldva, hogy egyre inkább emelkednek a különböző megmunkálási árak, a földmegmunkálás árai, a permetszerek árai, a biztosítási összegek, az üzemanyagköltségek. Ezek együttesen olyan magas termelési árat eredményeznek, hogy az étkezési almát legalább 100 forinttól kezdődően, 100-150 forint közötti áron kellene eladni, és kellő mennyiségű étkezési alma kell, hogy a gazdák birtokában legyen.

Nekem a gazdák azt mondták, hogy termelnek gyapotot is, ha a kormány ismét ezt kéri, de akkor a gyapotnak legyen piaca. Tehát nem úgy, hogy az Európai Unióra hivatkozva ösztönzi a kormány, mert az Európai Unióra hivatkozik akkor, amikor a piacgazdaságról van szó, de nem hivatkozik az Európai Unióra akkor, amikor a nyugati gazdákkal kell összevetni őket, hisz a nyugati gazdák támogatási rendszere teljesen más. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Még egy mondatot legyen kedves megengedni: nem tudom, nem jutott-e még a piacteremtéssel kapcsolatban a kormány eszébe az - mert én el fogom kezdeni ezt az akciót -, hogy minden iskolásnak almát. Ha csak ezt az egyet támogatná a kormány, hogy minden óvodásnak, minden általános iskolásnak és minden középiskolásnak az ebédjénél lenne egy darab alma, akkor ez elfogadható áron megvalósítható lenne, egészséges lenne, és a gazdákat is támogathatnánk.

Köszönöm szépen.

FÜLÖP ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Postát 1867-ben, a kiegyezés évében alapították. Ez a posta az akkori igényes Magyarország elvárásainak megfelelően kitűnő szervezet volt, nemzetközi szinten is elismertséget szerzett magának magas szintű szolgáltatásaival. A postás a megbízhatóság szinonimáját jelentette az országban, a derék, segítőkész, becsületes alkalmazottat a kézbesítőtől a felső vezetésig egyaránt. A Magyar Posta és jogutódja, a Magyar Posta Rt. jól szervezettségét, lakosságbarát szolgáltatási készségét többé-kevésbé a mai napig megtartotta, bár az utóbbi hat-nyolc esztendőben ez halványulni látszott. A posta lejtmenetében szerepe volt a távközlési és a műsorszórási tevékenység - egyébként indokolt - leválasztásának.

A posta szervezeti rendszere az elmúlt évtizedben alig változott, átmeneti helyzetet képvisel a korábbi állami szervezet és egy gazdasági társaság szervezete között. Ez részben a hosszú és értékes hagyományoknak, részben annak köszönhető, hogy a politika mind erőteljesebben bevonult a posta vezetésébe, állandóak lettek a vezetőcserék, és ebben a szakmai követelmények, a helyi ismeretek egyre inkább másodlagos szerepet játszottak a politikai megbízhatóság, a klienspolitika elsőbbsége mellett.

A Magyar Posta leépülése az MSZP-SZDSZ-kormányzás utóbbi másfél esztendejében felgyorsult. A kormány nem veszi figyelembe, hogy a posta ma is az ország egyik legfontosabb logisztikai hálózata, aminek a fejlesztése lenne a feladat. A kormány nem az alultőkésítettségből eredő postai szolgáltatási problémákat kívánja megoldani, ezeket magasabb szintre emelni, nem a lakosság jogos szolgáltatási elvárásait kívánja teljesíteni, nem a jelenlegi hálózatot kívánja esetleg más szolgáltatások bevonásával gazdaságosabbá tenni, hanem a hálózatot kezdi rohamléptekben zsugorítani. A közszolgáltatási és szociális szempontok egyértelműen kiestek a kormány preferenciái közül.

Az, hogy a kistelepüléseken megszűnik a postahivatal, illetve a helyi postai szolgáltatás, része a szociálliberális kormány modern falurombolási tervének, amibe beletartozik az iskolák bezárása, a vasúti szárnyvonalak leépítése és a helyi önkormányzatok önállóságának korlátozása is - ez utóbbi az önkormányzatok finanszírozásának megszorításán keresztül történik. A most megvitatásra kerülő törvényjavaslat újabb lépés ezen az úton, lényegileg a Magyar Posta Rt. folyamatos leépítését készíti elő.

Az előterjesztő a posta tevékenységének újraszabályozását a 2002/39. EK-irányelv 2002. július 7-ei hatálybalépésével indokolja, ami liberalizációs intézkedéseket ír elő a tagállamoknak a versenypiaci feltételek javítására, a postai piac teljes liberalizációjának az EU által előírt időpontig, 2009-ig történő megvalósítása érdekében. Ezzel a végső céllal természetesen az MDF egyetért, de szükségesnek tartja, hogy a Magyar Posta Rt. az ország második legnagyobb foglalkoztatást biztosító vállalkozása - ma több mint 40 ezer embernek ad kenyeret -, aminek mint hálózatnak kiemelt fontossága van az ország életének és gazdaságának szervezésében, akkorra erős pozícióban legyen a piacon jelentkező, elsősorban külföldi postai vállalkozásokkal szemben. Egyebek mellett ennek érdekében kellene átgondolni a tennivalókat, aminek nyomát sem látjuk a törvényjavaslatban.

A törvényjavaslat a legfontosabb közszolgáltatási kérdésekben a kezelhetetlen általánosságok szintjén marad. Ezeket pontosítani kell, mert értelmezésük teljesen önkényes lehet. Például az 5. § (3) bekezdése szerint az egyetemes postai szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatásoknak igazodniuk kell az igénybe vevők szükségleteihez, valamint a technikai, gazdasági és társadalmi környezethez. Mit mond ez a szakasz? Ki határozza meg ezeket a szükségleteket? Mit jelentenek a felsorolt környezeti tényezők? Hogyan viszonyul ez az EU követelményrendszeréhez? - és így tovább.

Másik példa: 33. § (1) bekezdésének a) pontja: a díjaknak a szolgáltatás költségén kell alapulniuk; 1/b) pontja: a díjképzésnek áttekinthetőnek, a díjaknak megkülönböztetéstől mentesnek és az igénybe vevők által megfizethetőnek kell lenniük. Kérdés, mit jelent az, hogy a díjaknak megfizethetőnek kell lenniük. Ez valami, feltehetőleg a szocializmusban gyökerező üres szólam. Ki mondja meg, hogy megfizethető-e a díj, és milyen réteg számára? Ha ennek tényleg mindenki számára olcsónak - bár ezt sem tudni, mit jelent - kell lenni, akkor mit jelent az, hogy a szolgáltatás költségén kell a díjaknak alapulniuk? Ezt pontosabban kell megfogalmazni, ez így, tisztelt Ház, üres szólam.

Különösen veszélyes és egyben parttalan a 40. § (2) bekezdése, nevezetesen az, hogy a postai hozzáférési pontok létesítése és működtetése során gondoskodni kell arról, hogy az azt igénybe vevők könnyen és akadálymentesen hozzáférhessenek a postai hálózathoz. A hozzáférhetőség feltételeinek megteremtésében érvényesíteni kell a fogyatékkal élők érdekeit.

Ez a paragrafus a postai pontok legfontosabb kérdéséről, azok területi elhelyezkedéséről nem mond semmit. Akár az egész forgalmat bonyolíthatná az egyik budapesti posta, hiszen ez könnyen és akadálymentesen hozzáférhető bárki számára, csak kicsit kényelmetlen, kicsit sok időt vesz igénybe, kicsit költséges és kicsit közszolgáltatás-ellenes felfogást tükröz. A paragrafus szellemében korlátlanul folytatható a falvak postahivatalainak felszámolása és a modern falurombolás - a példákat még sorolhatnám.

Általában elmondható, hogy a törvény nem határozza meg az egyetemes szolgáltatás minőségét, módját és sok fontos feltételét. A törvény alkotói valószínűleg nem tudják kellő pontossággal megfogalmazni ezeket a feladatokat, vagy a jelenlegi rossz gyakorlatot kívánják igazolni.

A 16. § (1) bekezdése szerint a postai szolgáltató a postai küldeményt a jogszabályban foglalt eltérésekkel és kivételekkel a címzett, illetve az egyéb jogosult átvevő részére a feladó által megjelölt helyen, az erre a célra szolgáló levélszekrénybe történő elhelyezéssel vagy a címzettnek, illetve egyéb jogosult átvevőnek történő átadással köteles kézbesíteni.

Biztosan teljesíthető ez a mobil postai szolgáltatás mellett? A szolgáltató fogja meghatározni, hogy a járat érkezésének időpontjában mindig köteles valaki várni a postát? Mi van, ha valaki nem tud vagy nem akar átvevőt állítani? Hogyan teljesülnek a kézbesítés gyorsaságára vonatkozó szerződéses feltételek? Eddig, látván az értesítést, a címzett átvehette a küldeményt a hosszú nyitvatartási idejű postahivatalban. Most hova kell mennie? A következő városba? Vagy ez jelenti az 5. §-ból idézett, a mai kornak, társadalomnak és technikának megfelelő szolgáltatást?

A sokat hangoztatott postai modernizáció egyik alaptétele, hogy a gazdaságtalan kispostákat be kell zárni. A Medgyessy-kormány megjelenéséig tudta a mindenkori magyar állam, hogy az állampolgárai a legfontosabbak, és a postai szolgáltatások szempontjából nem lehet a vidéket másodosztályba sorolni. Ez olyan szempont, amit a tisztelt kormánynak, és tisztelt kormánykoalíció, önöknek sem szabad megsérteniük.

Ha pedig az árképzés, a hatósági árak megállapítása így történik, akkor nem túl értelmes dolog gazdaságtalan kispostákról beszélni. Értem én, a gazdaságosságot úgy kívánják javítani, hogy a gyengébb egységeket fokozatosan leépítik. Ha ez a logika érvényesül, akkor a hálózat leépítésének nem lesz határa, hiszen a legjobb, legeredményesebb postahivatalok mögött mindig maradnak gyengébbek, amelyek így az önök logikája szerint feleslegessé válnak.

(13.00)

Szerencse, hogy ezt a kiváló gazdasági megközelítést más szolgáltatásoknál, például az elektromosenergia-ellátás terén még nem kívánják alkalmazni.

A posta utóbbi két évben jelentkező komoly gazdasági gondjainak kialakulásában nem a hálózatnak, hanem a téves fejlesztési koncepcióknak volt szerepük. A kisposták fenntartása és gazdaságosságuk javítása lenne az MDF számára az elfogadható út. Erre számtalan mód kínálkozik, és tudjuk, hogy ezekkel az illetékesek is foglalkoznak. Újabb funkcióknak lehetne ezekben a helyiségekben helyet találni, például ide lehetne telepíteni a teleházakat, postaboltokat lehetne létrehozni, esetleg a Magyar Posta más hálózatokkal együttműködve tartaná fenn a kisközségekben eddigi jó színvonalú szolgáltatásait, és még sorolhatnám.

A postahivatalok közös finanszírozása az önkormányzatokkal érdekes próbálkozás, és tudom, hogy mintegy húsz esetben sikerülni látszik. Az önkormányzatokat nyilvánvalóan a helység lakosaiért érzett, a kormányénál jóval felelősebb gondolkodás kényszeríti erre a lépésre. Itt a legfőbb korlátot az jelenti, hogy az önkormányzatok a kormány politikája következtében pénzügyileg nehéz helyzetbe kerültek, a 2004. évi költségvetési törvényjavaslat pedig kifejezetten a helyi önkormányzatok ellehetetlenítése irányába tett újabb komoly támadást jelent.

A törvényjavaslat 43. §-ának a) pontja szerint a kormány kialakítja a nemzeti postapolitikát, a postai tevékenységek és a szolgáltatások alapvető elveit és feltételeit, valamint a postai infrastruktúra fejlesztésére irányuló állami programokat. Bölcs feladatmeghatározás, egyetértünk vele, csak nem mindegy, hogy a kormány ezt mikor teszi. Milyen legyen a jövő postája? A telematika, az információáramlás, a technika mai gyors fejlődése mellett erre kellett volna egy koherens kormányzati vízió.

Az MDF szükségesnek tartotta volna, ha a következő tíz esztendőben követendő politika kidolgozása s a stratégiai feladatok meghatározása megelőzte volna a hazai postai szolgáltatások jövőjét és a Magyar Posta Rt. sorsát alapvetően meghatározó postatörvénynek az Országgyűlés elé történő beterjesztését. Ebben ki kellett volna dolgozni azt a szabályozást, ami a Magyar Posta Rt. vagyongyarapodását, ütemes korszerűsödését elősegíti, és végig kellett volna gondolni az rt. tőkebevonásos privatizációjának kérdéseit. Megjegyzem, hogy a posta privatizálását az MDF csak úgy tudja elképzelni, hogy 50 százalék plusz egy részvény mindenképpen a magyar állam kezében marad. Remélem, a tisztelt kormánykoalíció ezt ugyanígy gondolta, függetlenül attól, hogy milyen mélyre vezet az a lejtmenet, amibe az országot kormányozzák. Jobb lett volna ezen koncepció keretében átgondolni a Postabank privatizálásának ügyét is, ami egyébként nehézségeket okozhat a postának, másrészt ennek külföldi számára történő értékesítését semmi sem indokolja.

Ez a törvény sok fontos technikai részletkérdésről rendelkezik, bár ebből több az általánosság szintjén mozog, de a stratégia felvázolásával adós marad. Egyetértünk azzal, hogy a posta nem lehet a költségvetés által eltartott szervezet, az is nyilvánvaló, hogy ezzel a szolgáltatással meg lehet a piacról élni. Fontos feladatunk, hogy megfelelő szabályozással ezt Magyarországon biztosítsuk. Az EU-jogharmonizáció fontos dolog, a harmonizáció a jövő postai szolgáltatásait tekintve pozitív elmozdulást is jelent. Az EU-előírások számunkra kedvezőtlen túlteljesítése azonban csak az MSZP-SZDSZ-kormány elfogadhatatlan szokása, ami mögött nemzeti érdekek nem, lobbiérdekek annál inkább állhatnak.

Érthetetlen a Magyar Posta Rt. jelenlegi gyenge versenyképessége mellett a törvényjavaslatban diktált gyors piacnyitás, ami a szolgáltatások biztonságát a törvényi szabályozás gondossága ellenére is veszélyezteti a többi, már korábban felsorolt fontos negatívum mellett. Nagyon veszélyesnek és indokolatlannak tartjuk, hogy a postai pénzforgalmi és a pénzügyi, valamint a belföldi postautalvány-szolgáltatásokat a törvényjavaslat kivenné az egyetemes postai szolgáltató, a Magyar Posta Rt. kizárólagos jogosultsági köréből. Ezt semmilyen EU-irányelv nem írja elő. A feladatot a Magyar Posta Rt. jól és nem utolsósorban botránymentesen látja el. A posta éves pénzforgalmi árbevétele ebből közel 40 milliárd forint/év. Ennek csökkenése, kiesése nem lehet érdeke a kormánynak. Most, a K&H-botrány árnyékában különös óvatosságot igényel ennek a szolgáltatásnak a piacosítása, és végül értelme sincs, bár tudom, ez nem túl meggyőző érv. Az MDF ezt nem támogatja.

Nem tudjuk elfogadni a 7. § (1) bekezdés b) pontjának azt a részét, amely szerint a hivatalos iratokkal kapcsolatos szolgáltatás kizárólag az egyetemes postai szolgáltató által végezhető szolgáltatás, amennyiben kormányrendelet erről másképp nem rendelkezik. Az MDF szükségesnek tartja, hogy ennek végzése törvényi szabályozás keretében a Magyar Posta Rt. feladata maradjon. Ezt a mindenki számára kiemelten fontos munkát a posta jól és megbízhatóan végzi. Számára tervezhető biztos bevételt jelent, a kormánynak a paragrafusban rejtett, számunkra ismeretlen ambícióiról le kell mondania.

A Magyar Demokrata Fórum az indokolt EU-jogharmonizációs lépéseket támogatja. A közszolgáltatások színvonalának csökkenését, a postabezárásokat nem tudja elfogadni, szükségesnek tartja a szolgáltatások pontosabb meghatározását, a liberalizációban lassúbb, átgondoltabb, több biztonsági garancia melletti lépéseket tart indokoltnak. A hátralévő időszakban alapvető fontosságot tulajdonít a Magyar Posta Rt. megerősítésének, ennek keretében piaci érdekei szem előtt tartásának.

Az előterjesztő a törvény általános indoklásának utolsó mondatában így fogalmaz, az 52. oldalon található: “A legfontosabb követelmény az elkészült új postai szabályozással szemben, hogy az egyetemes postai szolgáltatások továbbra is az egész ország területén, minden állampolgár számára egyenlő feltételek mellett, elérhető áron, a mai kor követelményeinek megfelelő módon és megkülönböztetésmentesen hozzáférhetőek legyenek.ö

Ha még hozzátette volna a miniszter úr, hogy a nemzeti érdekek ne sérüljenek, akkor ezzel a törvénnyel teljesen egyetértenénk. Az egyetlen baj, hogy ez a törvényjavaslat nem erről szól.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az idei október 9-e, a posta világnapja már nem volt a magyar postások számára felhőtlen ünnep. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az úgynevezett postatörvény a Magyar Posta további legyengülését és elvéreztetését eredményezi. A kérdés az, hogy ez hozzá nem értés vagy tudatos elhatározás. A most megvitatásra kerülő törvényjavaslat ugyan a 2002/39/EK irányelvnek igyekszik megfelelni, de nem csupán ezen elvárásokat tartalmazza, hanem túl is licitálja azokat. A postai piac teljes liberalizációját az EU által előírt időpontig, 2002-ig kell megvalósítani.

Az MDF szerint az ország második legnagyobb foglalkoztatást biztosító vállalkozása a Magyar Posta Rt., amelyet 2009-ig olyan erős pozícióba kell hozni, hogy a piacon jelentkező, elsősorban külföldi cégekkel, vállalkozásokkal szemben versenyképes legyen.

A kormány előszeretettel használta és gyakran használja egyes törvények bevezetése előtt a társadalmi vitára bocsátást, mely inkább porhintés, mintsem a tényleges igények figyelembevételére irányul; bár most még az érintettek véleményére sem voltak kíváncsiak.

(13.30)

Tudják-e, mi a postástársadalom és a postásszakszervezetek véleménye? A postásszervezetek elhatárolódnak a Magyar Posta Rt. jelenlegi szervezeti átalakításától, amely már alapvető postai tevékenységeknek - értékszállítás, pénzfeldolgozás, Postabank és így tovább - a postától való elidegenítését eredményezi. Tiltakoznak a jelenlegi létszámmal kapcsolatos intézkedések miatt, mert az átgondolatlan, minden normától független leépítések a postai szolgáltatás ellátását és a minőségi munkavégzést veszélyeztetik, a postánál maradókra pedig indokolatlanul nagy felelősség és pluszmunka hárul, amelyeknek többsége nincs megfizetve. Mindezek miatt gondot okoz a szabadságok kiadása is. A postahelyek munkahigiéniai állapotát évek óta sérelmezik az érintettek; javaslatuk - egy ezzel kapcsolatos program bevezetése - nem talált meghallgatásra az rt. vezetése részéről. Elfogadhatatlan, ha a munkahely munkahigiéniai állapota további postahelyek megszüntetését eredményezi.

A postai szervezetek továbbra is az állam mint tulajdonos segítségét is igénylik a postai gondok megoldásánál. A postai tevékenységek bővítését és nem a szűkítést tartják szükségesnek a munkavállalók, a dolgozók. Az MDF támogatja a szakszervezeteket és a postai dolgozókat ezen törekvéseikben. Alapcélként tekintjük a postai munkavállalók jogainak és kötelességeinek egyesítését.

A szakszervezetek minden lehetséges fórumon és érdekegyeztető tárgyaláson tiltakoznak a Magyar Posta Rt. jelenlegi, úgynevezett modernizációs programja ellen. Ez a program szellemiségében megegyezik a jelenleg tárgyalt törvénytervezettel. A törvényi keret mellett szükség lenne stabil, kiszámítható postavezetésre, mert a folyamatos vezetőcserék és az ebből adódó, egymással teljesen ellenkező elképzelések a munka színvonalának romlását eredményezik. Eközben a dolgozók ezrei félnek munkahelyük elvesztésétől, a napi megélhetési gondokkal küszködve.

Milyen legyen a jövő postája? Tisztelt Ház! A postát, a posta jövőjét, munkavállalóinak ezreit nem szabad politikai játékszernek tekinteni, gazdasági kísérletek hatásainak kitenni. A törvényjavaslatnak egy olyan kormányzati elképzelést kellett volna megfogalmaznia, amely megfelel a mai kor gyors fejlődésének és igényeinek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm szépen. Simon Gábor képviselő úr említette, hogy a törvény és a Posta Rt. nem függ össze, de valamilyen szinten összefügg, annak ellenére, hogy a törvény nem csupán a Posta Rt.-re vonatkozik, hanem egy egyetemes postai szolgáltatást kíván megoldani, de ettől függetlenül kölcsönhatásban vannak egymással. Tehát ez a törvény azért valamilyen szinten a Posta Rt. jövőjét befolyásolni fogja - ezt, azt hiszem, a képviselő úr is belátja.

A kérdés az, hogy egyáltalán a Posta Rt.-t kívánjuk-e helyzetbe hozni, vagy eldöntötte a tisztelt kormánypárti oldal, hogy a Posta Rt.-t kivéreztetik. Mert ez a törvény természetesen, ha a Posta Rt. kivéreztetéséről szól, akkor elfogadható, csak mi azt mondjuk, hogy a Posta Rt.-nek mint jelenleg állami tulajdonban lévő részvénytársaságnak a jövőben szerepet kell szánni. Nem hisszük azt, hogy csupán ezen a piacon, ezen a területen a szabad verseny szempontjából egy kivéreztetett Posta Rt.-t kell majd versenyeztetni esetleg egy olyan kondíciójú külföldi szolgáltatóval, amelyben a posta nem veheti fel a versenyt. Amennyiben ez a cél, akkor teljesen más a dolog.

(13.40)

Amit még nehezményeztem az előbbi hozzászólásomban, és most még megerősítem, hogy annak idején, meg előszeretettel ma is a Szocialista Párt a szakszervezetekre szokott hivatkozni akkor, amikor a szakszervezetek véleménye az ő véleményüket alátámasztani látszik. De amennyiben a szakszervezetek véleménye már eltér attól, akkor a szakszervezetek véleményére már nincs szüksége a Szocialista Pártnak, és jelenleg is ez látszik: nem hallgatták meg a szakszervezetek véleményét.

Köszönöm szépen.

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm szépen. Molnár Gyula képviselőtársam kérdezte, hogy nekünk mi fáj. Nekünk az fáj, ha a postát tönkreteszik, nekünk a posta mélyrepülése fáj. Nem a kiszámítható törvények fájnak, sőt a kiszámítható törvényeket várjuk, és abban partnerek vagyunk. Nekünk az fáj, ha a szolgáltatás csorbul.

És a stabil vezetés: csak nem esetleg megint klienspolitika alapján történt a kiválasztás, hogy ennyire védi a posta másfél éves új vezetését, ami természetes, amennyiben ez klientúra alapján történt.

Előszeretettel mutogatnak vissza szocialista képviselőtársaink az előző polgári kormány intézkedéseire. Emlékszem, hogy annak idején, '90-ben, amikor egy mondatot ki mertünk ejteni a negyven évről, akkor azt mondták, hogy elég a múltból. Akkor most kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy előre tekintsenek. De azt hiszem, hogy a polgári kormány idejében a posta mélyrepülése nem volt ennyire akut probléma, mint most.

A modern posta. Egyetértünk a modern postával, de tisztelt képviselőtársam, az, hogy majd Budapesten kiválasztunk egy postát, és akkor az összes vidéki postát - persze most egy kis túlzással mondom - ellehetetlenítjük, az önök felfogása szerint az is lehet egy modern postai hálózat működtetése, hiszen az a posta elérhető mindenki számára, csak kissé nehézkesen, kissé költségesen, de az jól fog működni. De sajnálom, hogy ebből a törvényből a kormánypárti képviselők nem látják ki azt, hogy a vidéki posták, a régiók postái kerülnek veszélybe, és olyan veszélybe, ami visszafordíthatatlan problémákat fog eredményezni, amit majd csak költségesen tud újra helyreállítani 2006 után (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egy polgári kormány.

Köszönöm szépen.

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Molnár Gyula képviselőtársam kiment, de csak visszakanyarodnék hozzá: azt említette, hogy mi visszasírjuk az előző rendszer bizonyos dolgait. Isten őrizz, a nosztalgiázás nem a mi feladatunk - nem is szoktunk -, de ami jó, azt nem kell tudatosan tönkretenni. Egyfajta olyan modernizációra van szükség, amelyik az így is hátrányos helyzetben lévő és lemaradó településeket felhozza, tehát mi egy ilyen postatörvényt várunk el.

Hogy most esetleg általános dolgokat mondunk: a részletes vitában majd elmondjuk azokat a pontokat paragrafusonként, amelyek szerintünk hibásak, de én azt hiszem, itt alapvetően az a probléma közöttünk, hogy önök, tisztelt kormánypártiak, úgy próbálják ezt a törvényt beállítani, mintha ez a törvények netovábbja lenne, mintha ez a legegzaktabb, legprecízebb lenne. A részletes vitában majd ki fogunk rá térni, de egy paragrafust hadd olvassak fel, mert nagyon jól általánosítható, és az egész törvényjavaslat ilyen általánosságokkal van tele.

Az 5. § (3) bekezdése: “az egyetemes postai szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatásoknak igazodniuk kell az igénybe vevők szükségleteihez, valamint a technikai, gazdasági és társadalmi környezethez.ö Mit mond ez a szakasz? Ki határozza meg ezeket a szükségleteket? Mit jelentenek a felsorolt környezeti tényezők? Hogyan viszonyulnak ezek az európai uniós követelményekhez?

Ezek azok az általános dolgok, amelyek kapcsán mi próbáljuk azt elmondani, hogy sajnos az egész törvény nem időszerű, nem ilyen formában kellene előterjeszteni, de amennyiben önök azt kívánják, persze konkrétan el tudjuk mondani azokat a hibákat, amelyek az egész törvényjavaslatot áthatják, és az egész törvényjavaslat szellemiségét ki lehet belőlük következtetni.

Köszönöm.

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Készül a 2004-es költségvetés. Az előjelek baljósak. Várhatóan a rendszerváltás leggyengébb költségvetése lesz a mostani, hiszen elvonásokat és leépítéseket von maga után. Ennek szellemében terjesztette elő a kormány a postáról szóló T/5681. számú törvényjavaslatot is.

A Magyar Posta Rt. életét érintő komoly változások várhatóak a közeljövőben. Számomra érthetetlen, miért pont ebben az időszakban, az október 20-án meginduló tárgyalások megkezdésével - amely a tizenharmadik havi alapbér kifizetéséről szól - egy időben mondja fel a Magyar Posta Rt. vezetése az érdekképviseletekkel kötött együttműködési megállapodásokat. Remélem, az intézkedés célja nem a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységének korlátozása, jobb belátásra bírása. A tervezett stratégiai intézkedések létszámleépítéssel járnak, ez minden bizonnyal munkavállalói elégedetlenséggel fog együtt járni. Ezért különösen fontosnak tartom a munkáltató és az érdekképviselet korrekt együttműködését a várható problémák kezelésében.

Október 9-én az egyik független postai szakszervezet - élve állampolgári, munkavállalói jogával - békés demonstráció keretében petíciót nyújtott át az ÁPV Rt. képviselőinek. Talán ez a megmozdulás váltotta ki a munkáltató haragját, hogy felmondta e szakszervezet évek óta használt irodájának használati jogát. A kormány intézkedéseinek következményeként várható, hogy mindegyik szakszervezet hallatni fogja a hangját. Akkor majd tőlük is elveszik az irodát? Vagy más módon korlátozzák a tevékenységüket?

Köszönöm. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF soraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Tisztelt Államtitkár Úr! Mindegyik szakszervezet érdekében emel a Magyar Demokrata Fórum szót, hiszen úgy véljük, hogy csorbulni látszanak a szakszervezeti jogok. Az MDF tiltakozik minden olyan kísérlet ellen, amikor az érdekvédelmi szervezeteket nyílt vagy burkolt támadás éri. Az Európai Unióban a szakszervezetek szerepe kiemelten fontos, és jó lenne, ha a kormány - amely bizonyos szempontból az európai uniós elvárásokra hivatkozik - a szakszervezetek esetében is így viselkedne, és nemcsak szavakban, hanem tettekben is. A szakszervezeteknek minden jó szándékú véleményét figyelembe kellene venni, hiszen ez törvényi kötelezettség is.

A postásszakszervezeteknek a posta területére való belépését is meg akarják tiltani? Hiszen ha a postásszakszervezetek minden tevékenységükben korlátozottak lesznek, akkor nem működik az információáramlás a postai dolgozók és az érdekvédelmi szervezetek között, és megszűnik közöttük a kapcsolattartás. Vagy éppen ez a cél?

Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Várakozással és nagy reményekkel tekintünk az EU-s csatlakozás elé. Sokak számára átláthatatlan problémaegyüttest képez a csatlakozással kapcsolatos nagy számú tennivaló. Néha úgy tűnik, a kormányzó erők jó része is így van ezzel, sokak pedig „ a majd megoldódik magátólö szemlélet kényelmes, Pató Pál-i magaslatából várakozó semmittevéssel múlatják a csatlakozásig hátralévő időt. Néha az “uniós előírásö vagy az “uniós kívánalomö szóhasználat mögé bújva rendelik el a nagy többség számára kellemetlen dolgokat, ami bizony nem népszerűsíti az uniós jövőt az állampolgárokban, de szép számú bürokratának okoz kényelmes és olykor gondolkodásmentes pillanatokat.

Ezer gondtól sújtott mezőgazdaságunk számára ugyanakkor égetően sürgős, hogy minél kevesebb zökkenővel tagozódjon az uniós rendhez, és valóban fontos, hogy az egyes ágazati törvények jogharmonizációja mielőbb megtörténjen. Elengedhetetlen, hogy a közösségi jogszabályokkal összhangban változzanak az egyes ágazati törvények fogalommeghatározásai, definíciói, és természetesen az is, hogy az egyes szakágazati hatósági eljárások csatlakozásorientált korrekciója megtörténjen, természetesen az ágazat, illetve a szakterületen működő, azzal érintett egyének, szervezetek, hatóságok, és így tovább, optimális együttműködése érdekében.

(13.10)

Hasonló megfontolásokat a törvényjavaslat általános indoklása tartalmaz. Így fordulhatott elő, hogy a jelen törvényjavaslatot úgy tekintettük, hogy az igyekszik az uniós csatlakozás félútján a meglévő problémákat feltárni, saját adottságaink, lehetőségeink oldaláról mérlegelni, és a megoldási javaslatainkat az uniós jogrend figyelembevételével interpretálni.

A javaslat azonban sok tekintetben elmegy a problémák feltárása, megértése és főleg az összefüggések meglátása, a szakterületet érintő feladatok árnyalása mellett. Ez többek között azért is nagy gond, mert így egy komoly utolsó lehetőséget szalasztunk el, amikor még saját szabályozási jogkörben, esetleg évek, évtizedek óta magunk előtt tologatott gondolatot oldhatnánk meg. Itt most csak néhány olyan problémacsokrot világítok meg, amely kimaradt a mostani módosításból, de amelyek megoldását mi, szakemberek már régen vártuk.

Az ágazatban szolgáló szakemberek jelentős többsége a különféle ágazati törvények működtetése során kiáll az egyértelmű szabályozás és a keményedő szankcionálás lehetősége mellett. Az élet annyi és olyan eseményt produkál, amelyre jelenleg sincs jó válaszunk, és az Unióban sem lesz. A jelen módosítás ugyanis ebben sajnálatosan nem segít.

A káoszról először a vadvédelemről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény kapcsán csak néhány kiragadott példa. A tulajdonosok vadászati közösségének nincs törvényességi felügyelete, egységes működési szabályozása. Ennek eredménye a kaotikus, ellenőrizhetetlen állapot; nem lehet felelősséget megállapítani, a szakszerűtlen gazdálkodásban, vadgazdálkodásban felmerülő hibákat kijavítani. Sürgős rendezést igénylő probléma ez a vadászat területén, ahol, mint tudjuk, sok helyütt nem túl magas a morális mérce, állandó téma a híradásokban a szabályok megszegése miatti környezeti kár, ritka állatfajok irtása, kicsempészése. A vadászati törvénnyel kapcsolatos még, hogy az erdészeti és a természetvédelmi hatóságoknak vétójoguk van a vadászat terén, míg ez a vadászati hatóság esetében nem így van. A vadgazdálkodást hátráltatja, esetenként bénítja az a jelenség, hogy vadirtó hadjáratot rendelhetnek el, aminek sok helyütt kárát látja például a dám- és a muflonállomány.

Rendezni kellene a vadütközések kárfelelősségét, mivel jelenleg többnyire csak a bírósági gyakorlattól függ a döntés, ki, mikor, kinek a kárát állja.

Fel kellene készülni a csatlakozás utáni tulajdonosi viszonyok sajnos várható változására. Mivel a vadászati jog a földtulajdonjog elválaszthatatlan része, célszerű lenne a 2007. február 28-ával lejáró tervezési időszak utáni vadászterület-átalakulások szabályozását még a csatlakozás előtt, tehát most újraértékelni.

Nincs itt most hely teljes körű felsorolásra, de az elmondottak rávilágíthatnak: ne áltassuk magunkat azzal, hogy az ágazati törvényeket célszerűen módosítjuk, ha azok a gyakorlat kívánalmainak nem felelnek meg.

Hasonló csokor gyűjthető a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény módosítása kapcsán is. Itt is, mint szinte mindegyik törvény módosítása esetén, a szakemberek részéről az első igény a káosz megszüntetése, az alkalmazható szankciók körének bővítése, a törvénysértőkkel szemben a szigor növelése mint kívánalom.

Kissé más a helyzet a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény módosítása esetében. Magyarország ezen a területen talán a legjobban szabályozott európai ország. Sok megközelítésben uniósabb az uniós országoknál. Ha a józan paraszti eszünket nem hagyjuk az Unión kívül, akkor most fel kell tenni a kérdést, hogy ha nem akarjuk, hogy a magyar gazdálkodó, aki amúgy is jelentős versenyhátrányba kerül a csatlakozás során, további versenyhátrányt szenvedjen, nos, akkor nem kellene-e óvatosan liberalizálni nagyon kemény szabályozó rendszerünket. Nem lenne-e szükség jelen módosítás keretében néhány területen derogációra? Ugyanakkor így is sok terület kimaradt a mostani módosításból; a teljesség igénye nélkül megemlítek néhányat.

A jelenlegi szűk jogszabályi keret nehezíti a célszerű korlátozás, szankcionálás lehetőségeit. Lehetetlen helyzet alakult ki az osztatlan közös földtulajdonokon. Az ország termőterületének csaknem egynegyedén nehézkes a hatósági eljárás. A helyzet sok éve megoldatlan, és az marad e tervezett módosítással is, de aláássa az eljáró hatóság tekintélyét, gátolja az eredményes munkát. Ezzel kapcsolatban a növényvédelmi bírság jogcímét és mértékét igen fontos lenne esetleg kormányrendeletben, jelen törvény felhatalmazása alapján szabályozni.

Számos egyéb gyakorlati probléma megoldásra vár még. Egyértelműsíteni kell nagyon sürgősen, az EU-s gyakorlatot figyelembe véve, a különböző szintű képesítésekkel kapcsolatos jogosítványokat. Mire jogosít az EU-ban a szakmásított növényvédelmi szakmunkás oklevél, a 80 órás tanfolyam, technikusminősítő és így tovább?

Végezetül, de nem utolsósorban szót kell ejteni magáról a szervezetről, amely a jelenlegi törvény szellemében magas szinten végezte és végzi a hatósági feladatokat. Teljességgel érthetetlen, hogy az a szervezet, amelynek országos hálózatából több mint 250 álláshely nincs betöltve, jelenleg egy fűnyírásszerű létszámlecsökkentés elé néz. Érthetetlen, hogy ez a szervezet, amely működteti a törvényt, nem EU-konform és nem piackonform hatóság. Szolgáltatási feladatkörben mozog úgy, hogy a szolgáltatási feladatokból költségvetésének körülbelül 70 százalékát kell előteremtenie. Senki nem tudja megmondani, hogy ez a szervezet, amelyik az uniósnál keményebb hazai előírások betartásában és betartatásában magas színvonallal dolgozott, a karanténbevételek 2004. évi kiesésével hogyan tartja magát fenn. 2004-től ugyanis megszűnnek a határállomásokon a karantén-ellenőrzések. Senki nem tudja megmondani azt sem, hogy az uniós csatlakozással várhatóan kieső egyéb bevételek, különösen a várhatóan csökkenő növényvédőszer-engedélyezési eljárások bevétele, mennyiben veszélyeztetik e szervezetek működőképességét.

Számos kérdés marad tehát megoldatlan a tervezett törvénymódosítások kapcsán. Sajátos torzót készülünk megalkotni, amely szolgálja az uniós csatlakozást, de nagyon sok területen nagyon sok szereplő számára nyitva hagy nagyon jelentős kérdéseket. Ezért várt célját nem érheti el.

Köszönöm szépen. (Dr. Kis Zoltán és Pásztohy András tapsol. - Taps az MDF soraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Igen tisztelt Elnök Úr! A Magyar Demokrata Fórum ugyan valami malőr miatt nem adta le az írásbeli hozzászólást, szeretném most ügyrendiként elmondani a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoklatát, ha megkapom a szót. Köszönöm.

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A szövetkezetekről és az előttünk lévő törvénymódosításról Butrosz Gáli volt ENSZ-főtitkárnak a Közgyűlés 47. ülésszakán elhangzott gondolatai jutottak az eszembe: “A liberalizációs és a privatizálási politikák, melyeket a piacorientált gazdasági rendszerre való teljes áttérés elérése érdekében alakítottak ki, kezdetben elutasítóak voltak minden szövetkezeti kísérlettel szemben, mivel ezeket az állam és a közvélemény egyaránt mint az előző rendszerek részeit azonosította. Az utóbbi időben néhány országban kedvező légkör alakult ki a valóságos szövetkezeti mozgalom fejlődéséhez.ö

Valóban, a közvélekedés változóban van az új típusú szövetkezésekkel kapcsolatban, és ez a változás pozitív irányba mozdult el, hiszen a nagy kihívások előtt, de mondhatom: a meglévő kihívások alatt az egyik üdvözítő megoldás az önkéntességen alapuló szövetkezés lehet. Az igazi és a több száz éves gyakorlattal rendelkező nyugati demokráciákban megvalósult szövetkezetekről és a magyar szövetkezeti hagyományokról a ma gazdálkodója számára egyre tisztább kép alakul ki. A ráció, az egyre tisztább múlt és a pozitív példák kötelezik a mindenkori jogalkotót, hogy a kor kihívásának megfelelően kezelje ezt a kulcsfontosságú, százezreket érintő kérdést.

Nos, megismerve a törvénymódosítás tervezetét, elszomorodom, hiszen rádöbbenek, hogy a problémaköteget, az elvarratlan szálakat meg sem próbálja megoldani, elvarrni. A szövetkezetek helyzetének és státusának tisztázása, rendezése elmarad, várat magára. Nem adja meg a következőket, címszavakban: a szövetkezet fogalmát, a szövetkezeti alapelveket, az önkéntes és nyitott tagság elvét, a demokratikus tagi ellenőrzést, a tagok gazdasági részvételét, az autonómia és függetlenség elvét, az oktatás, képzés és tájékoztatás elvét, a szövetkezetek közötti együttműködést, a közösségi felelősség elvét. A szövetkezetek fontosságáról a kormány és a szaktárca dicshimnuszokat zeng, valószínűleg az Európai Unió felé igazolásul, miközben a támogatásuk, a felkarolásuk csekély. Valószínű, hogy ez a törvénymódosításocska egyfajta pótcselekvés, a demokratikus deficitet igyekszik köddel befedni.

A módosítások nagyrészt a demokráciában és szövetkezeti alapelvek tekintetében evidenciaként létező, jelenlegi hiányosságainkat pótolják, miszerint a véleményalkotási és jogszabály-kezdeményezési jog megilleti a szövetkezeteket és a szövetségeiket is. Csak felveti, és nem varrja el a szövetkezeti üzletrészek körüli anomáliákat. Ez utóbbit illetően a véleményem az, hogy egy törvénymódosításnak nem a problémafelvetés és -odázás, hanem a megoldás lehet a célja.

A továbbiakban is a kettősséget és a párhuzamosságot érzékelem a kétféle szövetkezet és többféle szövetkezeti szövetség érintetlenül hagyásával. A törvénymódosítás nem ad megoldást, nem lehet tudni, melyik a legitim, véleményalkotásra és jogszabály-kezdeményezésre jogosult szövetkezeti szövetség.

Máshonnan felhozott, de rokon példa a termelői csoportok: a 85/2002. számú FVM-rendeletben szabályozottak szerint létrehozhatják országos szövetségeiket a támogatásra jogosultak. Sorra alakultak a termelői csoportok és a termelői csoportok országos szövetségei is, majd megindult a bejegyzésük iránti verseny. A cégbíróságoknak fogalmuk sem volt és ma sincs a termelői csoportok elismerési eljárásáról; megyénként eltérő értelmezést gyakorolva hol bejegyezték a minisztérium által elismert vagy még el nem ismert termelői csoportokat, hol nem jegyezték be országos szövetségként. A káosz itt is teljes, mint a szövetségeknél is. A szövetkezetek és tagjaik érdekvédelme siralmas ma Magyarországon. Ez az a terület, amelyik még a jobboldali kormányok idején politikailag aktiválódó szakszervezeti mozgalmaknál is gyengébben tevékenykedik.

A 2. § a szövetkezeti üzletrészekkel foglalkozik, ideiglenes megoldást nyújtva. A szövetkezeti üzletrészbomba ketyeg az ország alatt. A polgári kormány által elindított pozitív folyamatokat leállították. Ez a törvénymódosítás mentőövet ad a még meglévő, '92-es szövetkezeteknek a túlélésre, de nem törődik a kívülálló szövetkezeti üzletrészekkel és a tulajdonosaikkal.

Az indoklásban számomra elképesztő összefüggést találtam. A kodifikátor szinte rosszallóan jegyzi meg, hogy nincs az üzletrészekre vonatkozóan eladási kötelezettség, így tulajdonképpen patthelyzet alakulhat ki, és megszűnhet a szövetkezet. Nézetem szerint viszont az a természetes, hogy a meglévő üzletrészeket a jogos tulajdonosai nem akarják 5-10 százalékért eladni - nagyon sokan megtették ezt sajnos.

A megoldás megint a szőnyeg alá söprés és az elodázás lenne. 2005 végére megfelelő állami támogatással és egy minimumár vagy küszöbár bevezetésével kellene ösztönözni a szövetkezeti üzletrészek megvásárlását. Zárójelben jegyzem meg, a Horn-éra idejére tehető a negatív példa: államilag támogatott - 50 százalékkal - üzletrész-kizsákmányolás 5-10 százalékért.

Összefoglalva: az előttünk lévő törvénymódosítás csupán pótcselekvés, a meglévő problémákat nem oldja meg, és a jövő követelményeire sem ad választ.

(14.50)

Befejezésül Roberto Rodrigueznek, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége elnökének Gödöllőn, 1998 májusában megtartott, szövetkezeti nagygyűlésen elhangzott beszédének zárómondatát idézném: “Magyarországon azokon a problémákon kívül, amelyekkel a világ különböző részeiben tevékenykedő szövetkezetek szembenéznek, még egy többletprobléma is jelentkezik. Ez pedig az, ami az 1990-es rendszerváltozás időszakából származik. Ez azt jelenti, hogy a reformokat, a változásokat, úgymond, repülés közben kell végrehajtani. Nem könnyű önöknek. Biztos vagyok azonban benne, hogy az önök szövetkezeti kultúrájával és hagyományaival meg fogják tudni oldani ezt a problémát.ö

Tisztelt kormányzó Többség! Úgy tűnik, itt sem fogadták meg a jó tanácsokat.

Köszönöm szépen, elnök úr.

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! A szatmári térség, Mátészalka, Nagyecsed országgyűlési képviselőjeként kötelességemnek érzem lakóhelyem tömegközlekedési abszurdumaira, a vasúti közlekedés lesújtó infrastrukturális állapotára felhívni a figyelmet.

Mátészalkát a megyeszékhellyel, Nyíregyházával összekötő vasútvonal jelen pillanatban a szakemberek véleménye szerint is olyan rossz műszaki állapotban van, amely azonnali felújítást, beavatkozást igényel a pályaszakasz egyes részein. Az ez idáig a vágányokon elvégzett munkák csak a már balesetveszélyes határt súroló állapotromlást orvosolták. Ezeket a beruházásokat fejlesztésnek még jóindulattal sem nevezhetjük.

A közelmúltban volt olyan eset, hogy ezen a szakaszon 20 kilométer/órás maximális sebességgel közlekedtek a szerelvények, nem kis bosszúságot okozva ezzel a vasúton közlekedő utasoknak. Az alig több mint 50 kilométeres távolságot a pálya elhanyagoltsága miatt másfél-két óra alatt lehet vonattal közlekedve megtenni. Ennyi idő alatt egy átlagos kerékpáros is leküzdi ezt a távolságot. Ezzel a szédületesnek nem nevezhető sebességgel, honfitársaimmal együtt csak araszolgatunk, és nehezen tudunk eleget tenni a mai napig látható „ Nyomás az Unióba!ö reklámot ösztönző felhívásnak.

Kérem tisztelt miniszter urat, hogy a térség felzárkóztatásának segítése és a lakosok utazási körülményeinek jobbá tétele érdekében dolgozzanak ki rövid távú kríziskezelő tervet, és belátható időn belül korszerűsítsék a pályaszakaszt. Úgy gondolom, ennek eredményeként még többen fogják a személyközlekedés ezen ágazatát, a vasutat választani a mindennapi teendőik intézése során.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Tisztelt Államtitkár Úr! Lesújtó választ adott. Ha ez az átlagos vasútnak megfelelő pályaszakasz, akkor milyen lehet a gyengébb?

Ezért különösen érthetetlen számomra, hogy a 2004-es költségvetésben 30 százalékot vonnak el a MÁV-tól. Akkor ilyen esetben hogyan képzeli el a tisztelt kormány a vasúti reformot, a vasút rekonstrukcióját? Hiszen ha az Európai Unió a fővonalakat támogatni fogja, a mindenkori nemzeti kormánynak pedig a mellékvonali szárnyakat kell szárnyai alá vennie.

Tisztelt Államtitkár Úr! Válaszát elfogadni nem tudom. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A katonai titkosszolgálatnál - a Katonai Felderítő Hivatalnál és a Katonai Biztonsági Hivatalnál - végbemenő nagyarányú létszámleépítés oly módon történik, hogy nyelveket beszélő, 20-22 év szolgálati viszonnyal rendelkező tiszteket és tiszthelyetteseket küldenek el, ugyanakkor nyugállományú tiszteket alkalmaznak főállásban.

Hogyan lehetséges az, hogy például a Katonai Biztonsági Hivatalnál olyan ember irányítja az átszervezést, akinek a honvédelmi miniszter úr 2002-ben három év túlszolgálatot engedélyezett? A hivatal vezetője a nyugdíjba vonulást követően ötödik éve irányítja a hivatalt, a csapatoktól pedig olyan tiszteket küldenek el, akiknek esetleg egy év hiányzik a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez. A titkosszolgálattól mintegy négyszáz főt bocsátanak el. Hogyan fordulhat elő, hogy elküldenek embereket, akiknek hat hónap hiányzott a nyugdíjjogosultsághoz? Hol az önök szociális érzékenysége?

Kérdezem a miniszter urat, mi az oka annak, hogy nyugdíjjogosultságot szerzett, tábornoki beosztásban lévő ember irányítja a nagyméretű leépítést, és elküldik a képzett tiszteket, akik esetleg alkalmasak lennének egy ilyen hivatal vezetői posztjára. Nem gondolja-e a tárca, hogy az ilyen mérvű és ilyen átgondolatlan személyzeti politika már hazánk védelmét veszélyeztetheti? Kérdezem a tisztelt miniszter urat, kik fogják a külföldön szolgálatot teljesítő katonák biztonsági védelmét ellátni. Ki fogja megállítani ezt az oktalan embervesztést?

Várom a megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Az elbocsátások olyan rohamos tempót vettek a honvédségnél, hogy ez már katasztrofális eredményhez vezethet. Sajnos, a meglévő állomány megbecsülése viszont nagyon gyenge, mert ha a meglévő állományt jobban megbecsülnék, akkor esetleg azt mondom, egy modern, kis létszámú hadsereg kialakítását tűzték volna ki célul. Kiváló katonáink vannak, kiváló kiképzőtisztjeink, és mintha hagynánk az ő értékeiket szétfoszlani, szétmenni, szétzilálni.

Tisztelt Miniszter Úr! Remélem, egyetért ezzel az idézettel: a falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében. Egy morálisan tönkretett hadsereg képtelen lesz a haza védelmére.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Választókörzetem, Mátészalka és térsége, Szatmár a fővárostól legmesszebb eső országrész. Hozzánk Budapest több mint 300 kilométeres távolságra van. Ez a távolság már önmagában hátrány, amelyből több, az elmaradott helyzetből való kitörést nehezítő dolog következik.

(14.10)

Mátészalka a térség vasúti központja, ennek ellenére az ország más vidékein már régen megszokott vasúti szolgáltatások nálunk még a tervek szintjén sem léteznek. A vonatok, az állomások állapotai katasztrofálisak, gyakran fordulnak elő késések. A Mátészalka-Budapest között közlekedő gyorsvonatok öt óra alatt képesek a két város közötti távolságot megtenni, nem is beszélve a személyvonatokról, melyeknek még ennél is jóval több időre van szükségük.

A rövidebb utazási idő miatt a lakosság körében a naponta két alkalommal közlekedő interpici-járatok, melyek a nyíregyházi vagy debreceni intercityvonatokhoz csatlakoznak, igen népszerűek, a kihasználtságuk százszázalékos, a hétfőn, csütörtökön, pénteken, szombaton, vasárnap közlekedő járatokra pedig már napokkal az indulás előtt nem lehet jegyet váltani. Ezekre a vonatokra a férőhelyek alacsony száma miatt gyakran egy héttel az indulás tervezett időpontja előtt jegyet vásárolnak az utazók.

A jelenlegi alacsony közlekedési színvonalat jelentősen javítaná, ha Mátészalka és Budapest között intercityjáratokat indítanának. A nagyobb utasszámú napokon nagyobb kocsiszámmal közlekedhetnének a szerelvények, a napi három - a kora reggeli, déli, esti - indulási időpont pedig megfelelő szinten elégítené ki az utazók igényeit.

Kérem a tisztelt államtitkár urat, fontolják meg ezt az ötletet, és intézkedjenek a Mátészalka-Budapest, Budapest-Mátészalka intercityjáratok beindítása ügyében, ezzel is elősegítve az ország hátrányos helyzetű keleti területének felzárkóztatását és az itt élő emberek életkörülményeinek javítását.

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Tisztelt Államtitkár Úr! Igen, ön egyértelmű választ adott, ami lesújtó: nem óhajtják megoldani ezt a problémát. Nem rejtem véka alá a csalódásomat sem, és azt sem rejtem a véka alá, hogy ezt a választ elfogadni nem tudom, annál is inkább, mert az államtitkár urat félretájékoztatták a négy pár vonattal kapcsolatosan.

A megfelelő szintű utaztatásról pedig az a véleményem, hogy, kedves államtitkár úr, látogasson el az ország keleti részébe egy odamenő vonattal, és akkor majd meglátom, ezt követően mi lesz a véleménye. Még ehhez ha hozzátesszük, hogy a Nyugati pályaudvar helyett az intercityvonatok a Keleti pályaudvarra fognak beérkezni, akkor vajon milyen hátrányos helyzetben fognak majd utazni az ország keleti részéből az ott élő emberek.

Azt hiszem, a vasútnál kialakuló helyzet, amely most éppen komoly orvoslást igényelne a kormány részéről, sajnos még hátrányosabb helyzetbe fogja hozni… (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.)

ELNÖK: Képviselő úr!

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): …az ország keleti részét, így az államtitkár úr válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A posta átszervezése kapcsán a hatszáz lakosnál kisebb lélekszámú településeken megszûnnek a postahivatalok. Ez azzal jár, hogy a posta helyi alkalmazottjai - hivatali munkatársak, kézbesítõk - elveszítik állásukat. Történik ez velük olyan körülmények között, amikor - a településük sajátosságaként - nem valószínû, hogy bõvelkednek az állásajánlatokban. Ez ismételten elõtérbe hozza társadalmunk egyik alapvetõ problémáját, a tartósan munkanélküli réteg további növekedését.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezek az emberek, elveszítve állásukat, többségükben nagy valószínûséggel elõbb munkanélküli-segélyen, majd jövedelempótló segélyen kényszerülnek élni. Morálisan is nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen tisztes munkajövedelem helyett megalázó kegyelemkenyéren kell élniük a továbbiakban. Biztosak önök abban, hogy ezeknek az embereknek a segélyekbõl történõ eltartása olcsóbb, mint a veszteséges kisposták veszteségének finanszírozása?

Sajnos, felszólalásommal nem egy eldöntött helyzet megváltoztathatóságában bízom, hanem azt szeretném tudni, mit tettek, mit tesznek önök annak érdekében, hogy a fent említett postai alkalmazottak mégis álláshoz jussanak. Milyen átképzési programokat alakítanak ki a kisposták felszámolásával egyidejûleg?

Kérdezem, tisztelt államtitkár úr, mi lesz azokkal, akik koruknál vagy más oknál fogva nem bizonyulnak eléggé mobilnak sem területileg, sem szakmailag, így nincs lehetõségük a termelésben részt venni. Õk végleg elvesznek a munkaerõpiacon? (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Társadalmunk eltartottjaivá lesznek, vagy találnak önök valamilyen megoldást (Az elnök ismét csenget.) annak érdekében, hogy társadalmunk amúgy is magas inaktív lakossági aránya legalább emiatt ne romoljon tovább?

Köszönöm a szót. Várom megtisztelõ válaszát. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Az egész országot érintő problémáról van szó, de különösen halmozottan hátrányos helyzetű az ország keleti része. Tehát, mint ahogy hallottuk már korábbi felszólalásokban, a mai napon is, a korábbi napokon én is említettem, hogy ha a postákat leépítjük, ha a vasutakat bezárjuk, a mellékvágányokat felszámoljuk, akkor az ott élő emberek életkörülményei ellehetetlenülnek.

Ezért különösen érzékenyen fogadjuk mi, az ország keleti részén, hiszen államtitkár úr tökéletesen tisztában van azokkal a munkanélküli-rátákkal, amelyek az ország keleti részét sújtják, különösen a szatmári térségben, ahol bizonyos településeken gyakorlatilag a postáson kívül vagy ha van önkormányzati hivatal, az ott dolgozó pár emberen kívül más munkalehetőség nem nagyon van, főleg ha még iskola sincs azon a kistelepülésen.

Ezért különösen fontos az, hogy olyan programokat indítsanak be, amelyek az így munkanélkülivé vált emberek életlehetőségeit a továbbiakban is biztosítják. (Taps az MDF soraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A MÁV Rt. szerint 2002 második felében kialakult az EU-konform vasúti struktúra. Ez azt jelenti, hogy a 2001/12/EK. irányelvnek megfelelően megszűnt az elkülönített vasúti tevékenységek keresztfinanszírozása. Amennyiben ez igaz, nagyon kedvező fordulatot vett a MÁV fejlődése, hiszen a keresztfinanszírozás elkülönülésével jól nyomon követhetővé válik a pályafenntartás és a személyszállítás finanszírozására adott állami támogatás felhasználása.

Azonban engedje meg, miniszter úr, hogy kételkedjek, ugyanis a MÁV cégjogilag lényegében megmaradt egyetlen egységnek a pályafenntartás, személyszállítás, illetve árufuvarozás tekintetében, ennek következtében a MÁV Rt.-n belüli költségelszámolásban lehetőség nyílik a rejtett keresztfinanszírozás kialakítására, ezáltal nagyobbnak tüntetve fel a pályafenntartás, illetve a személyszállítás veszteségeit.

Mindezek alapján kérdezem öntől, miniszter úr: tervezik-e a MÁV Rt. üzletágainak cégjogi értelemben történő szétválasztását annak érdekében, hogy a pályavasút-fenntartás esetén egyértelmű legyen az állami költségvetés közreműködésének mértéke az infrastruktúra fenntartásában, valamint az állami költségvetés megrendelői pozíciója a személyszállítás közszolgáltatásként történő fenntartásában? A magam részéről a MÁV Rt., illetve üzletágai tartós állami tulajdonban tartásának a híve vagyok, így a különböző üzletágak EU-csatlakozás utáni időkben is versenyképes üzemeltetését, menedzselését állami felelősségi körbe sorolom. Ismereteim szerint önök sem terveznek privatizációt a MÁV üzletágait illetően. Tehát önök mint kormányerők mit kívánnak tenni a MÁV egyes üzletágai versenyképességének a biztosítása érdekében?

Köszönöm a szót, és várom a megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm. Tisztelt Miniszter Úr! Nem igazán tudott megnyugtatni. Az, hogy Németországban hogyan van, biztos specifikus helyzet. Magyarországon - amennyiben ez a szétválasztás az EU követelményének megfelelően megtörtént - ennek a nyomon követhetőségének folyamatosnak kell lenni pénzügytechnikai szempontból is, hiszen az adófizetők pénzét használják fel, és a MÁV vezetőit nem hozhatják abba a kellemetlen helyzetbe, hogy esetleg olyan pénzügytechnikai kezelést kényszerítenek rájuk, amely esetleg azt a tisztánlátást, amely a lakosság részéről fennáll, elhomályosíthatja.

Kérem miniszter urat, hogy hathatósabban figyeljenek oda a MÁV üzemeltetésére pénzügytechnikai szempontból is, mert sajnos egyéb szempontból a MÁV-ot igencsak magára hagyták.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MDF soraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Bizonyára ön is tudja, hogy a jelenleg hatályban lévő 2003. évi XV. törvény a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról, illetve ennek a törvénynek a 2003. évi CXXII. törvényben történt módosítása teljesíthetetlen a gyakorlati életben. Ilyen teljesíthetetlen feltétel az, hogy a hazai bankok csak olyan külföldi utalást írhatnak jóvá a bankszámlán, amelynél a külföldi banktól megkapják az átutaló három személyes adatát. Az amerikai és az uniós bankok ugyanakkor banktitokra hivatkozva nem adják át ezeket az adatokat.

Tisztelt Miniszter Úr! Ennek alapján exportőreinkre vár az az áprilisi tréfa, hogy elseje után nem kapják meg exportjuk ellenértékét. Komolyan gondolják önök, hogy az országunk nemzetközi pénzforgalmára az a két alternatíva vár, hogy vagy törvénysértő módon zajlik, vagy leáll? Őszintén remélem, hogy nem azért hozzák jogi értelemben lehetetlen helyzetbe a pénzügyi szolgáltatókat, hogy bűnösségük tudatában könnyebben tegyenek engedményeket a kormányzat részére.

Miként történhetett meg az, hogy a minisztériumának az apparátusa nem dolgozott ki újabb törvénymódosítási javaslatot az előre látható probléma megelőzésére? Hogyan lehetséges az, hogy az idő rövidsége ellenére sem az elődje nem tett, sem ön nem tesz soron kívüli lépéseket annak érdekében, hogy országunk nemzetközi pénzforgalma zavartalanul működjön?

Végezetül: biztos ön abban, hogy azok a vállalkozások, amelyek április 1-jén azon kapják magukat, hogy nem kapják meg az exportjuk, külföldre végzett szolgáltatásuk ellenértékét, kellő humorérzékkel fogják ezt tudomásul venni?

Köszönöm a szót, és várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm. Tisztelt Miniszter Úr! A kormány monetáris politikája eddig sem volt egy sikertörténet, és én azt hiszem, hogy az ellenzékre hivatkozni a kormányzat pénzügypolitikája miatt, elég olcsó dolog.

Lenne még egy olyan kérdésem a tisztelt miniszter úrhoz, hogy amennyiben nemzetközi megállapodások miatt szükséges ez, akkor miért tárgyal a Bankszövetség a pénzügyi tárcával arról, hogy a pénzmosás elleni törvény végrehajthatatlan rendelkezését még márciusban módosítsa a parlament. Én azt hiszem, hogy a pénzügypolitikának ez a liberalizmusa nem veszélyeztetné azt a harcot, amit a terrorizmus ellen minden jó szándékú ország folytat, és nem hiszem, hogy ilyen direkt árukapcsolással kellene a spanyolországi eseményeket a pénzügypolitikával összekapcsolni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(14.40)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Önök nagyon komoly összeget áldoztak az M5-ös autópálya matricássá tételére. Azonban, tisztelt miniszter úr, megkérdezem: ön szerint a gépjárműforgalom infrastruktúrájának a fejlesztése helyettesíti-e a vasúti infrastruktúra korszerűsítését, fejlesztését? Mi az oka annak, hogy a MÁV permanensen a magyar közlekedés mostohagyermeke? Miért nincs senki a kormányzati többségben, aki cselekvő módon lépne fel annak érdekében, hogy a MÁV végre megtalálja a helyét a hazai közlekedés egységes rendszerében?

Gondolt-e ön arra, hogy a vasút milyen mértékben tudja tehermentesíteni útjainkat, drága pénzen megépített autópályáinkat? Miért nem dolgozott ki senki olyan programot, amelynek segítségével a kamionforgalmat minél nagyobb arányban a sínekre lehessen terelni? Tudatában vannak-e önök annak, hogy Magyarországon, az egyik legsűrűbb vasúthálózattal rendelkező országban, mindösszesen négy rendszeres ROLA-, azaz kamionokat szállító járat van?

Tudja-e ön, hogy, a határkörzeteket leszámítva, csak Budafok-Háros vasútállomáson üzemeltet a MÁV ROLA-terminált? Véleményem szerint a megfelelő támogatási rendszer kialakításával elérhető, hogy a kamionosoknak jobban megérje vasúton vitetni magukat, mint súlyos tengelyterhelésükkel amortizálni a drága útjainkat. Meggyőződésem szerint az ez év május elsején bekövetkező uniós csatlakozásunk különösen jó alkalmat teremt arra, hogy az ön minisztériumának ráhatásával a MÁV - európai szintű együttműködés keretében - dolgozzon ki programot a kamionforgalom minél nagyobb arányban történő sínekre terelése érdekében.

Úgy vélem, hogy nem ütközik az EU előírásaival, ha ez a támogatás olyan formát ölt, hogy az autópálya üzemeltetője és a MÁV egymással együttműködve ad ki olyan speciális autópályajegyet, ha úgy tetszik, matricát, amely feljogosít az úthasználatra és a ROLA-szolgáltatás igénybevételére is; és a bevétel a tényleges úthasználat vagy ROLA-szolgáltatás igénybevételének arányában folyna be a MÁV-hoz, illetve az utak üzemeltetőihez. Ha a kamionok üzemeltetői számára a vasút nem költségesebb az autópályák igénybevételénél, akkor nekik is elemi érdekükké válik a vasút szolgáltatásainak igénybevétele. Figyelembe véve a vasúti közlekedés összehasonlíthatatlanul nagyobb biztonságát a közútival szemben, javaslatom elfogadása közútjaink biztonságát is számottevően javítaná.

Tisztelt Miniszter Úr! Várom megtisztelő válaszát, de még inkább intézkedését a MÁV érdekében, környezetünk tisztasága és közútjaink biztonsága érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! A szavakat tetteknek kell követniük. Ön szépen ecsetelgette, pontosan milyen tevékenységeket kellene folytatnia kormánynak, illetve a MÁV-nak ahhoz, hogy közútjainkat tehermentesítsük, de azt hiszem, konkrétabb intézkedéseket várunk.

Tudomásul kell venni azt is, hogy pénzt csak pénzzel lehet megspórolni. Arra gondolok, hogy a költségvetésben olyan elvonásokat érvényesítettek a MÁV-val szemben, amelyek a MÁV-ot sajnos ebből a szempontból is ellehetetlenítik, és azokat a célokat, amelyeket itt felvetettem, felvázoltam, ebből a szempontból a pénzügy hiányából nem hiszem, hogy meg fogják tudni oldani. Az, hogy az előző kormányra mindig visszamutogatnak, azt hiszem, elég olcsó fogás.

A miniszter úr válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Bizonyára önnek is, minisztériumának is tudomása van arról, hogy 2004. május 1-jei hatállyal csatlakozunk az Európai Unióhoz. Vélhetően arról is tud, hogy a csatlakozás után országunkban is az uniós vámszabályok lesznek érvényesek. Tisztelettel kérdezem önt, hogy az Európai Unió vámkódexéhez kapcsolódó nemzeti vámtörvény végrehajtási rendelete mikor készül el. Mennyi idejük lesz a vámszakmákban dolgozóknak, hogy felkészüljenek az új szabályok szerinti munkavégzésre?

Nem gondolja-e, tisztelt miniszter úr, hogy a szabályozás hiányosságai jogbizonytalanságot és fennakadást okoznak a magyar külkereskedelmi forgalom lebonyolításában? Attól tartok, hogy a jogbizonytalanság még a magyarországi székhelyű vállalkozásokat is arra ösztönözheti, hogy tengeren túli importjukat az uniós vámhatár átlépésekor Hamburgban vagy más kikötőben vámkezeljék, vagy ami még rosszabb, a keletről vasúton érkező árut Magyarország helyett valahol az Unió belsejében vámkezeljék.

Gondolnak-e önök arra a minisztériumukban, hogy a vámeljárás elkerülése országunkból azzal jár, hogy az eddig az Unióba továbbított áru kezelése is elkerül az országból, és ezáltal logisztikai, csomagolástechnikai munkahelyek szűnhetnek meg itthon, csak azért, mert az ön által vezetett Pénzügyminisztérium munkatársai késlekednek néhány jogszabály előkészítésével? Kiszámolták-e már, hogy ebben az esetben az Unió számára történő vámkezelések esetén járó vámterhek 25 százaléka, mely a magyar államot illetné, mekkora bevételkiesést okoz?

Tisztelt Miniszter Úr! A mai napon még a hiányzó törvények megvitatására sor fog kerülni, remélem, ez fel fogja gyorsítani a várt folyamatot. Kérem, adjon tájékoztatást arról is, hogy mikorra készülnek el a végrehajtási rendelettel. Köszönöm. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF soraiból.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Örömmel hallom, hogy ezen hiányosságot ön is észrevette, és örömmel konstatálom, hogy ezek a hiányzó rendeletek napokon belül meg fognak érkezni, így ezek ismeretében a vámszakmában dolgozók már nagyobb magabiztossággal végezhetik munkájukat. Őszintén remélem, az ön által vezetett és általam igen nagyra becsült minisztérium nem hagyja a csatlakozás utáni időszakra, ahogyan azt ön most jelezte.

Az, hogy esetleg az ellenzéket tartja felelősnek: én azt hiszem, pontosan az ellenzék világított rá olyan problémákra, amelyek a mai szavazással kiküszöbölhetők, illetve a vám- és pénzügyőrség előtt olyan modern európai lehetőségek nyílnak meg, amelyekkel Magyarország az Európai Unió ezen szempontból is méltó tagja lehet.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Jogbiztonság, létbiztonság, közbiztonság - hirdette óriásplakátokon a Magyar Szocialista Párt a választási kampányában. A hangzatos ígéretek ellenére a mindennapokban a választópolgárok ennek pont az ellenkezőjét tapasztalhatják: munkahelyek tucatjai szűnnek meg egyik napról a másikra, sőt hetente kapunk olyan híreket, miszerint egyszerre akár több ezer dolgozót tesznek az utcára egyik napról a másikra. Ugyanakkor nem hallunk arról, hogy a felelős magyar kormány olyan adózási, járulékfizetési, munkahelyteremtést támogató környezetet alakítana ki, mint teszik egyes szomszédai, amely idevonzaná a beruházókat, különösen azokat, akik képesek felszívni a kevésbé képzett és mobil munkaerő-állományt.

Tudjuk, hogy a megszűnők helyébe új munkahelyek is jöttek létre, olyanok, amelyek nagyobb képzettséget igényelnek a munkavállalóktól, és nagyobb hozzáadott értéket termelnek egy munkavállalóra vetítve. De mi lesz azokkal a 45 év felettiekkel, akik előtt még 15-20 év aktív idő áll, és nem találnak munkalehetőséget? Mi lesz azokkal a zömmel roma kisebbséghez tartozókkal, akik között jócskán akad fiatal is, de végzettségükre a nyolc általános a jellemző? Életük hátralévő részét segélyen tengetve, megalázottan kell leélniük?

Az események elrohannak mellettünk, a magát szocialistának nevező párt és szövetségese által birtokolt végrehajtó hatalom pedig tehetetlenül nézi, hogy a társadalom legelesettebb rétege kilátástalanul, jövőtlenül és megalázottan sodródjon az időben. Közben eljutottunk 2004. május 1-jével az Európai Unióba történő belépésünkhöz, és önök elvárják ezektől a porig alázott emberektől, hogy ne csak Magyarország büszke állampolgárai legyenek, hanem büszke európaiak is legyenek.

De kérdem én, miként lehet büszke valaki, aki munka nélkül, segélyből tengeti életét. Mit tettek önök annak érdekében, hogy a kezdő és nem kezdő munkaerő munkához jusson országunkban? Miért segélyekkel, ami mégiscsak kegyelemkenyér, kívánják kiszúrni társadalmunk e munkaképes korú tagjainak a szemét? Miért van az, hogy önök, a szociálisan érzékeny szocialisták és az önök szegénységpárti miniszterelnöke éppen a legszegényebbekről feledkezik meg? Netán szociális érzékenységüket megalázó könyöradományok osztogatásával gondolják letudni, ahelyett, hogy munkát, kenyeret és ezáltal emberi méltóságot próbálnának teremteni a társadalom legelesettebb rétegei számára? Kérdem tisztelettel: nem túl kényelmes megoldás ez?

Tisztelt Miniszter Úr! A sok csalódott választópolgárral együtt várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps az MDF soraiból - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Ön azt mondta, hogy én nem olvasok újságot. A szocialista propaganda - amely beindult, mint egy gép - adatait természetesen nem kívánom megismerni, mert ez csupán álpropaganda, ön pedig, úgy veszem észre, mintha kizárólag csak az újságokból tájékozódna. Nem hiszem, hogy járt volna azokban az országrészekben, ahol a munkanélküliség nyomasztja az emberek mindennapjait. El lehetne sorolni, hogy Diósgyőrtől Székesfehérváron át a Debreceni Dohánygyárig milyen munkahelyek szűntek meg. De azt is el tudom sorolni, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az önök politikájának eredményeként egyáltalán nem teremtődtek munkahelyek.

Arról meg különösen érdemes lenne beszélni, hogy a KSH elnökét vajon miért váltották le. Talán azért, hogy bizonyos adatokat megmásítson? Talán azért, hogy önöknek kedvezőbb színben tüntessen fel munkaerő-viszonylatokat?

A miniszter úr válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki oldalon.)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A kormány az előző év tavaszán fogadta el a Tisza-völgy Szamos-Kraszna öble árvízvédelmi biztonságának növelésére vonatkozó előterjesztést, az úgynevezett Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének koncepcióját.

Az 1022/2003. (III. 27.) számú kormányhatározatban már előírja, hogy a Vásárhelyi-terv által érintett területekre a térség lakosságának feltételeit javító környezet- és természetbarát, az EU-követelményekkel összhangban lévő terület- és földhasználat infrastrukturális tervét ki kell dolgozni. E pont végrehajtásával biztosítható, hogy a fejlesztés az árvízvédelem prioritásának figyelembevétele mellett a Tisza-völgy és Szamos-Kraszna öble népességének esélyt adó programjává válhasson.

A most tárgyalandó T/9938. számú törvényjavaslat valójában a Tisza-völgy árvízbiztonságának céljait szolgálja, és ennek megfelelően rendezni kívánja az árvízi tárazók területével érintett földrészek igénybevételének kérdését. Választókerületemben a lakosság döntő hányada a termőföldből él, és remél a jövőben is megélhetést. A terv során jelentős vidékfejlesztési és tájgazdálkodási szerkezetváltásra számítanak. A tárazók helykijelölésével, előtervezésével vannak bizonyos tevékenységek, de az érdemi munkák - mint az árvízi tárolók területén lévő ingatlanok árvízi szabályozásai céljából történő igénybevétellel kapcsolatos kártalanítási előtárgyalások, csereingatlanok esetleges kijelölése és így tovább - területén szinte lépés sem történik. Hasonlóan problémás, hogy a nemzeti vidékfejlesztési terv agrár-környezetgazdálkodási pályázati rendszerében a csökkentett források miatt a termékszerkezet-váltás elmarad, illetve csak igen lassan valósul meg.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérdezem, hogyan áll a komplex vidékfejlesztési program kidolgozása ebben a térségben. Várom a megtisztelő válaszát.

(15.50)

FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! A törvénytervezet 2. §-ának indoklásában van, hogy az első ütem során részletes és komplex terület- és vidékfejlesztési tervet kell az első ütem keretében elkészíteni. Ezzel egyetértünk, de hol van ez? Mikor kezdenek ehhez hozzá? A térségemben több fórum is volt ezzel a témával kapcsolatosan, legközelebb csütörtökön Mátészalkán lesz egy megbeszélés. A polgármesterek és az ott élő emberek kétségbe vannak esve, és elsősorban a komplex agrárprogram tekintetében, mert valamelyest a vízügyi program áttekinthető.

Az az agrárprogram okoz kételyeket az ott élőkben, hogy milyenfajta termékváltásra lesz szükség, milyenfajta struktúrát kell ott majd megvalósítani a jelenlegi helyett, amely ehhez a programhoz illeszkedik. Tehát ebből is látszik, hogy ez nem csupán egy vízügyi, hanem komplex vidékfejlesztési program.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

FÜLÖP ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A miniszter úr expozéját hallgatva egy költői kérdés jutott az eszembe: milyen egyéb gazdaságossági, hasznosítási programot fogalmaz még meg ez a terv?

A most tárgyalandó T/9938. számú törvényjavaslat valójában a Tisza-völgy árvízbiztonságának céljait szolgálja, és ennek megfelelően rendezni kívánja az árvízi tározók területével érintett földrészek igénybevételének kérdését. Már régóta vártuk, hogy a Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságának növelésére vonatkozó előterjesztés, az úgynevezett Vásárhelyi-terv továbbfejlesztési koncepciója megjelenjen. Sokan gondolják úgy, hogy erre a törvényre nincs túl nagy szükség, anélkül is megvalósítható a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése, elég lenne kormányzati hatáskörben rendeletek megalkotása.

Az MDF azt vallja, jó az, ha törvényi szinten kerül megfogalmazásra a Tisza-völgy árvízi biztonsága, annál is inkább, mert ez a program eddig is és ezentúl is kormányokon átívelt, és ez a jövőben is így lesz. Fontos azért is, hogy a térségben élő embereknek garanciát, biztonságot nyújtson, hogy a jövőben is ott élhetnek, ahol születtek, térségünk fejlődése vízgazdálkodási, mezőgazdasági és komplex vidékfejlesztési szempontból is megnyugtató legyen. Úgy érzem, itt jutottunk el a törvény hiányosságaihoz.

Komplex vidékfejlesztés: ez az, ami hiányzik, és így mintha ebből a szempontból elkapkodott lenne a törvénytervezet. Az 1022/2003. (III. 27.) számú kormányhatározat már előírja, hogy a Vásárhelyi-terv által érintett területeken a térség lakosságának feltételeit javító, környezet- és természetbarát, az EU-követelményekkel összhangban lévő terület- és földhasználat infrastrukturális tervét ki kell dolgozni. E pont végrehajtásával biztosítható, hogy a fejlesztés az árvízvédelem prioritásának figyelembevétele mellett a Tisza-völgy népességének is esélyt adó programjává válhasson; zárójelben megjegyezve, hogy én is a Szamos-Kraszna vidékén lakom, és az ott élő emberek mindennapos problémáival szembesülök, ezzel a törvénnyel kapcsolatosan is azokat a kérdéseket nap mint nap megfogalmazzák felém, amelyek az ott élőkben megfogalmazódnak, illetve kérdésként fölmerülnek.

Hazánk lakosságának egy el nem hanyagolható része a termőföldből él, és remél a jövőben is megélhetést. A terv során jelentős vidékfejlesztési és tájgazdálkodási szerkezetváltásra számítanak. Az 1107/2003. (XI. 5.) számú kormányhatározat is megfogalmaz olyan elveket, amelyeket a törvény figyelmen kívül hagy. Többek között a koncepciónak, illetve a térség fejlődésének a társadalmi, a gazdasági és a táji rendszerek illeszkedésén és együttműködésén kell alapulnia. A fejlesztés célja az ártér fokozatos reaktiválása, amely az ártéri ökológiai és vízrendszer rehabilitálását jelenti, egy, a táji adottságukra épülő tájgazdálkodási rendszer kiépítésével, amely magában foglalja az egészséges, mozaikos tájszerkezet helyreállítását és fenntartását.

A jövőben a táj- és vízhasználatnak egyaránt szolgálnia kell az éghajlatváltozásból, az ár- és belvízvédelemből, a vízháztartás kedvezővé alakításából származó stratégiai jelentőségű funkciók és feladatok ellátását, valamint a társadalmi, gazdasági degradációnak fenntartható fejlődéssé fordítását. A térségi fejlődés egyéb ágazati és népességmegtartást, a jövedelemszerzés lehetőségét és az életminőség javulását kell hogy szolgálják. Ezen belül kiemelt jelentősége van a tájhasználatváltás mellett a népesség összetételét is figyelembe vevő oktatási, képzési, integrációs és szociális programoknak, valamint a tájgazdálkodáson alapuló termékfeldolgozási, szolgáltatási és turisztikai fejlesztéseknek.

A víz jelenléte és az ártér sajátos helyzete következtében kiemelt figyelmet kell fordítani a vízminőség-védelemre, a talajvédelemre, a szennyvíz- és hulladékártalmatlanításra, beleértve a vízgyűjtőn történő nemzetközi együttműködést is.

(18.00)

Úgy gondolom, érzékelhető, hogy ez a program nem csupán egy vízügyes kérdés, a törvénynek éppen ez a gyengéje, hogy nem komplex vidékfejlesztési terv része. Ha viszont innen közelítjük meg, akkor a törvény nem lehet féloldalas, csak a vízépítésre koncentráló.

Hiányolom, hogy az FVM nem kellő súllyal vett részt a terv kidolgozásában, az agrárium és a térségben mezőgazdaságból élők nem kaptak megnyugtató választ. Milyen termékszerkezet-váltás várható? Ehhez milyen támogatást kapnak? Milyen értékesítési feltételeket biztosít a kormány? A törvény általános vitájakor a gazdasági bizottságban a földművelésügyi tárca nem is képviseltette magát, és ahogy észreveszem, most sem - jó lett volna, ha az agrártárca is képviselteti magát.

A térségben lakóknak a tározókon kívül is számos más, legalább olyan horderejű beruházásra, elsősorban infrastrukturális fejlesztésre van igénye és joga. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztését nemcsak tározók és gátak létesítésével lehet teljesítettnek tekinteni, hanem más, közérdeket és közjót szolgáló, tartós létesítmények megvalósulásával.

Az ökológiai rendszerek között stratégiai jelentőségük alapján meg kell valósítani a természetes erdők helyreállítását, ökológiai szerepüknek megfelelő fenntartását, területük olyan arányú növelését, amely már lehetővé teszi az ártéri élőrendszer egészséges működését. A tájgazdálkodási rendszert a táji rendszerek működési sajátosságai szerint kell kialakítani, a táj térszintjei és a rehabilitálandó vízrendszerek által meghatározott élőhelyek potenciális haszonvételei, ezek piaci lehetőségei, a helyi társadalom képességei és szándékai, valamint az országos érdekű, stratégiai jelentőségű funkciókat elismerő kifizetési rendszer alapján.

A tájgazdálkodás-váltást a kellő óvatosság és fokozatosság elve alapján árapasztó, illetve tájgazdálkodási mintaterületeken kell elkezdeni a helyi érintett közösség közreműködésével. Ezen elvek figyelembevételével célszerű lett volna önálló fejezetbe foglalni a térség fejlesztését szolgáló komplex terület- és vidékfejlesztési tervek elkészítésének kötelezettségét, szempontrendszerét, felelőseit, a megvalósítás forrásaira vonatkozó alapvető előírásokat. Külön meg kellett volna jeleníteni a tervek, a programok készítésének és megvalósításának költségeit a finanszírozásra vonatkozó rendelkezésekkel, például a költségvetési terv elkészítése során valamennyi érintett minisztérium fejezetében külön soron kell tervezni a Vásárhelyi-terv finanszírozását, és ez év közben ne legyen elvonható.

Felvetődik a kérdés: a 8 milliárd forintot, ami a költségvetésben szerepel, pontosan mire fogják elkölteni? Ebben az évben jószerével csak a tervezés történik meg? Vagyis 2004-ben a 8 milliárd forintból pontosan mit fognak megvalósítani? Fontos lenne egy mindenki számára átlátható ütemezés mind a munkafolyamatok tekintetében, mind a hozzájuk rendelt pénzösszegek tekintetében.

Itt említeném meg, hogy a tározók megvalósításánál első lépésként a Szamos-Kraszna köze, majd a Szamosköz és a Tisza-Szamos térsége kell hogy prioritást kapjon. A járulékos és infrastrukturális beruházások támogatását normatív módon, illetve céltámogatási rendszer kialakításával kell segíteni. Az állami beruházásokat a térségben intenzívebbé kell tenni, például az úthálózat korszerűsítésével, valamint az úgynevezett menekülőutak biztosításával és így tovább.

A tározók területének igénybevételekor a földcserét előnyben kell részesíteni az adásvétel és a kisajátítás elé, mivel ennek a lakosságmegtartó ereje nagyobb, mint a pénzbeli kártalanításnak. Azon tározóterület, ahol gazdálkodni lehet, a törvény erejénél fogva kapjon érzékeny területi besorolást.

A tározók területére eső földek tulajdonosainak a kártalanítását nem aranykoronában, hanem területi alapra kell helyezni, mert az tisztességesebbnek tűnik az ott élőkkel szemben. Az egyszeri térítés aranykorona-értékben is elfogadható, amennyiben az egyszeri térítés mértéke nem 6 ezer forint aranykoronánként, hanem 12 ezer forint.

Beruházóként a majdani üzemeltetőket kell nevesíteni: vízügyi igazgatóságok, vízgazdálkodási társulások és így tovább. Sajnos, ismét meg kell említenem, hogy az FVM a munkálatokban nem kellő intenzitással vett részt, így a komplex program mezőgazdasági része kívánnivalót hagy maga után.

Az elkövetkezendő időben erre a törvényre kell felfűzni azokat az agrárprogramokat, amelyek az ott élő emberek számára biztonságot, megélhetést nyújtanak hosszú távon is. A hosszú távon működőképes, fenntartható mezőgazdálkodás megvalósításának alapvető feltétele a környezeti alkalmazkodás, vagyis az, hogy a földet mindenütt arra és olyan intenzitással használjuk, amire az a legalkalmasabb, illetve amit károsodása nélkül képes elviselni.

A fenntartható gazdálkodásnak tehát az egyik legfontosabb alapeleme a tájhoz, a környezetéhez illeszkedő funkció, tevékenység, ágazati rendszer és intenzitási fok megtalálása, vagyis olyan földhasználati rendszer kialakítása, amely magából a környezetből, annak adottságaiból és korlátaiból fakad. A mezőgazdaságból élő családok jövedelmében a termelési feladatokhoz kapcsolódó piaci értékesítésből származó árbevétel, illetve az agrárkörnyezeti, valamint társadalmi, szociális és egyéb teljesítmények alapján kapott kifizetésekből származó jövedelem egymáshoz viszonyított aránya a térség adottságaitól, agroökológiai feltételeitől nagymértékben függ.

Ez a vizesprogram természeténél fogva nem veheti figyelembe ilyen mélységekig a térség problémáit, viszont az FVM-nek már igenis fel kell készülnie a vidék, közöttük a hátrányosabb mezőgazdasági területek, mint például Szabolcs-Szatmár-Bereg megye komplex vidékfejlesztésére, különös tekintettel az előttünk fekvő törvény figyelembevételével.

Az előttünk fekvő törvény szempontjából is, de természet- és környezetvédelmi szempontból külön kiemelést és megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a hullámtéri szántók. Egyrészt a természetes füves, illetve erdős vegetációval borított hullámtérnek különleges funkciója van a folyókat érő tápanyagterhelés megszűnésében, amit nem tud betölteni, amennyiben még a hullámtéren belül is további vegyi terhelések érik. Másrészt a hullámtéri növénytermesztés meglehetősen bizonytalan terméseredménnyel jár az áradások miatt, ezért nagy környezet- és természetvédelmi jelentősége van a természetszerű hullámtéri élőhelyek helyreállításának, például ligeterdők, kaszálók, ártéri gyümölcsösök.

Az árvizek mellett gondolni kell a rendszeresen és tartósan belvízzel sújtott mezőgazdasági területekre is. Hazánk területének néhány százalékát, 30-150 ezer hektárt az éves időjárástól függően rendszeresen borítja belvíz, különösen az 1990. év szomorú tapasztalatait nézve indokolt e területek más irányú hasznosítása. Bizonyos területek vizes élőhellyé vagy rét-legelővé alakítása nemcsak megélhetési, jövedelmi, de környezet- és természetvédelmi szempontból is előnyös lehet.

Fontos nagyobb figyelmet szentelni a kisebb termelési potenciállal, de jelentős természeti értékkel rendelkező területek célprogramjaira is.

(18.10)

Az agrár-környezetvédelmi intézkedéseknek a Vásárhelyi-tervvel összhangban megvalósítandó célként szem előtt kell tartani a következőket: extenzív védelmi célú termelési módok alkalmazása, szántó-gyep konverzió, természetvédelmi célú gazdálkodás, őshonos állatok külterjes tartása, élőhely-rekonstrukció és -fenntartás - különös tekintettel a vizes élőhelyekre -, egyes fajok élőhelyeinek fejlesztése, tájvédelmi célú gazdálkodás, tájrekonstrukció, vízfolyások parti sávjának védelme, felszín alatti vízbázisok védelme és így tovább.

Végezetül összefoglalva: a komplex terület- és vidékfejlesztési tervek előkészítése során az olyan területhasználatokat kell előnyben részesíteni, amelyek hagyományos és természet közeli gazdálkodást valósítanak meg, az élővilág sokszínűségének a fennmaradását biztosítják, ökoturisztikai célokat szolgálnak, segítik a lakosság helyben tartását, tartós megélhetést és a helyi lakosság életszínvonalának és életminőségének a növelését eredményezik, valamint EU-támogatási formák igénybevételét teszik lehetővé. Mivel láthatjuk, hogy ez egy olyan komplex program, amely több tárcát is érint, szükséges egy kormánybiztos kinevezése, aki az adott feladatot koordinálja és irányítja.

A Magyar Demokrata Fórum bízik benne, hogy álláspontját a kormány figyelembe veszi, mivel a szakmaiság mellett a térségben élők véleményét és boldogulását is tükrözi, valamint példát mutathat határon túliak számára, hogyan lehet egy térségben komplex szemléletű programot megvalósítani.

Az ellenzék több módosító indítványt nyújtott be, amelyek építő jellegűek, ezek figyelembevételével a törvény támogatható.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék és az MSZP soraiból.)