Felszólalás adatai

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A bűnszervezetek keretében elkövetett bűncselekmény elleni harc hatékonyságának fokozása, illetve bűnszervezetek létrehozásának megakadályozása céljából egy olyan tervezetről tárgyal a Ház, amely áttekinti a témához kapcsolódó szinte valamennyi jogterületet, és ennek érdekében egy nagy módosítási csomagot is tartalmaz; ha én jól számoltam, akkor huszonegy törvényt és két törvényerejű rendeletet módosít. Nagyon széles területet fog tehát át, és maga a bűnözés is szerteágazó, nyilván azért ilyen széles spektrumú ez a tervezet is.

A MIÉP képviselőcsoportja a szervezett bűnözés visszaszorítása területén támogat minden előrelépést, támogat minden szigorítást, és ellenez minden hátralépést, visszalépést. Hogy egy kicsit konkrétabb legyek:

A tervezet 4. §-a értelmező szótárba is beillő igényességgel és pontossággal meghatározza azokat a fogalmakat, amelyeket a javaslat tárgyal, szabályoz vagy visszaszorítani tervez. Mivel a mérvadó jogi irodalomban is jórészt ezeket a fogalommeghatározásokat használják a kriminológia szakterületének művelői, ezért ebben a részben nem látunk aggályokat.

A tervezet II. fejezet 5. és 6. §-a három nagy jelentőségű jogkövetkezményt helyez kilátásba azon üzletek esetén - például drogdiszkók, drogbarlangok, játéktermek és egyéb szórakozóhelyek s a többi -, ahol az 5. § (1) bekezdés a), b), c) pontjaiban meghatározott súlyos bűncselekmények és szabálysértések folyamatosan és visszatérően tapasztalhatók, és ezen cselekmények az üzletmenetbe integrálódtak. Úgymint: az üzlet ideiglenes, maximum egy évre történő bezárása mint szankció; másodszor: az üzlet működési engedélyének visszavonása; harmadszor: 500 ezer forinttól 1 millió forintig terjedő közrendvédelmi bírság kiszabása az üzlet üzemeltetőjével szemben.

A MIÉP-frakció egyetért ennek a három jogkövetkezménynek a kilátásba helyezésével és alkalmazásával ott, ahol az szükségesnek mutatkozik, tehát ahol kábítószer és prostitúció, valamint a nehézfiúk természetéből fakadó könnyű és súlyos testi sértés bűncselekménye, valamint prostitúciós és egyéb - például verekedés, közbotrányokozás, részeg emberek kifosztása és így tovább - szabálysértések miatt a rendőrségnek gyakran kell intézkednie, ott a rendőrség 500 ezer és 1 millió forint közötti közrendvédelmi bírság kiszabásával ösztönözheti az üzletvezetést arra, hogy vendégkörével szemben követelje meg a jogkövető magatartást.

Ha ez nem vezet eredményre, akkor helyes, hogy lehetőség nyílik az üzlet ideiglenes bezárására. S ha az üzlet újbóli kinyitása után sem szűnnek meg a problémák, akkor azt is helyesnek tartjuk, hogy a működési engedély is visszavonható legyen, aminek a jogkövetkezménye, hogy ugyanarra a profilra más személynek se legyen kiadható működési engedély. Ettől még az üzlethelyiség más célra hasznosítható és bérbe adható lenne; például drogdiszkó helyett nyugodtan lehetne fürdőszoba-berendezések bemutatótermét nyitni - nyilván hasznosabb is lenne.

A javaslat II. fejezetének gyenge pontját a MIÉP-frakció abban látja, hogy az üzlet ideiglenes bezáratásának és működési engedélyének a visszavonása kizárólag a helyi önkormányzat jegyzőjének a hatáskörébe van utalva. Egy-egy bűnbarlang üzemeltetése mögött határozott, agresszív, semmitől vissza nem riadó, nehézfiúkkal körülvett sötét alakok állnak. És mivel az üzlet bezárása jelentős anyagi kárral járhat számukra, ezért hamar előkerülhet a kés, a bokszer, a nuncsaku, sőt még a lőfegyver is, vagy éppen az ezekkel való fenyegetés.

Nem minden jegyző egyéni habitusa alkalmas arra, hogy egy ilyen konfliktushelyzetet felvállaljon. Erre figyelemmel befogadásra ajánlom a belügyminiszter úrnak azt a módosító javaslatot, hogy a helyi rendőrség előterjesztése alapján az üzlet ideiglenes bezáratását vagy működési engedélyének hatályon kívül helyezését a megyei vagy fővárosi rendőrkapitány is elrendelhesse. Ezek a személyek lényegesen nagyobb tekintéllyel rendelkeznek a bűnözői körökben, és sokkal hatékonyabban meg tudják magukat védeni, védetni, mint a jegyző.

A velük szembeni esetleges brutális fellépés is sokkal több kockázatot és megfontolandó következményeket rejt magában. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy olyan szórakozóhelyek is működnek már ebben az országban, ahová még a rendőrség is csak kommandószinten jár ki razziát tartani.

Ilyen méretű problémát kizárólag a jegyző nyakába varrni nem elegendő. Módosító javaslatunk egyébként nem érinti a jegyzőnek a tervezetben megfogalmazott jogosultságát, csupán kiegészítené azt.

A tervezet III. fejezete a prostitúció kezelésének közrendvédelmi szabályait tárgyalja, védett övezetek és türelmi zónák kialakításáról rendelkezik. A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja ellenzi az utcai prostitúció legalizálását. Ha ugyanis törvény valamely tevékenységet büntetőjogi vagy szabálysértési szinten tilt, akkor azt az ország egész területére kell alkalmazni, és nem csak az ország egy részén tiltani, más részén pedig engedélyezni. Példaként említem, hogy lopni sem szabad, és ezért a zsebtolvajok részére sem alakítanak ki sem védett övezetet, sem türelmi zónát.

A prostitúció területén 1993-ban már történt egy nagy visszalépés. Ekkor ez a cselekmény a büntetőjog területéről a szabálysértési jog világába költözött vissza. A türelmi zónák kijelölése további visszalépést jelentene. Mivel a szabálysértésekről rendelkező és jelenleg még hatályos 1968. évi I. törvény 92. és 92/A. §-a generálisan tiltja a tiltott kéjelgést, valamint a szexuális szolgáltatásra irányuló felhívás elkövetését, ezért a tervezet 9. §-a visszalépést jelent még a jelenlegi állapothoz képest is. Ezt a tevékenységet a 18. életévet betöltött ügyfélkör vonatkozásában türelmi zónában megengedné, külön jogszabályban előírt orvosi igazolás birtokában.

Álláspontunk szerint az ország egész területén sem kiskorú, sem nagykorú személy vonatkozásában nem követhető el ez a szabálysértés, ezért orvosi igazolás kiállítására vonatkozó külön jogszabály megalkotására sincs szükség. Erre tekintettel, ha ezt az indokolást az előterjesztő elfogadja, akkor a javaslat 10. §-a is okafogyottá válik.

Egyetértünk a tervezet 11. és 12. §-ának rendelkezéseivel, vagyis hogy tilos a televízióban, a rádióban, a sajtóban, szextelefon útján szexuális szolgáltatást felajánlani, hirdetni és ilyesmiben közreműködni. A sajtótevékenységet, tájékoztatást, hír- vagy műsorszolgáltatást nyújtó szervezet ebben az esetben 500 ezer forinttól 1 millió forintig terjedő közrendvédelmi bírsággal sújtható hirdetésenként. E rendelkezéstől a MIÉP-frakció csodákat ugyan nem vár, mivel ez a rendelkezés csak a Magyarországon megjelenő magyar és idegen nyelvű sajtóra és egyéb műsorszolgáltatóra vonatkozik, ezért hatása nem lehet teljes és hasznos, hiszen a külföldi sajtó olvasói, a külföldi műsorszolgáltató nézői és hallgatói, valamint a külföldi telefonszámokat felhívók részesülhetnek információkban és esetleg szolgáltatásokban.

A tervezet IV. fejezete a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény bűnmegelőzési ellenőrzés szabályainak a módosításáról rendelkezik. A jelenlegi szabályozáshoz képest a tervezetben szigorítást - vagy legalábbis jelentős szigorítást - sajnos nem tudtam felfedezni.

A rendőrségi törvény 35. §-a annak a szabadságvesztésből szabadultnak a személyét vonja bűnmegelőzési ellenőrzés hatálya alá, aki kétévi szabadságvesztésből szabadult vagy visszaeső. Ez a kör lényegesen tágabb, mint a tervezet által javasolt kör, amely háromévi szabadságvesztésből szabadult elítéltek esetén jelöli ki ezt az ellenőrzési lehetőséget. Lényegében tehát enyhítésről és nem szigorításról lehet beszélni.

A bűnmegelőzési ellenőrzés jogintézményi elődje a rendőri felügyelet - az idősebb bűnözők a mai napig is refnek nevezik. Ezen intézmény működtetésétől nagy áttörést szintén nem vár a MIÉP-frakció. Tulajdonképpen a rendszerváltás előtt a refnek az volt a legfontosabb eleme, hogy a szabadságvesztésből ideiglenesen szabadult elítéltet ellenőrizze a rendőrhatóság, hogy elhelyezkedett-e már valamilyen munkahelyen a feltételesen szabadult, és utánanézzenek, hogy meg szokott-e jelenni a munkahelyén, tehát rendelkezik-e a megélhetést biztosító jövedelemmel, vagy pedig bűncselekmények elkövetéséből tartja fenn magát.

(10.40)

A személyi igazolvány "különleges bejegyzések" rovatába beírt tilalmak betartása - így a kitiltás valamilyen övezetből, vagy eltiltás szórakozóhelyek látogatásától - nem a ref, hanem a közrendvédelmis járőrszolgálat igazoltatásai során volt szúrópróba szerint ellenőrizve. Mivel napjainkban nem kötelező dolgozni, megszűnt a közveszélyes munkakerülés tényállása a Btk.-ban és egyébként is munkanélküliség van, csökkent ennek az intézménynek a hatékonysága. A jelenlegi szigorúbb szabályok fenntartását javasolja inkább képviselőcsoportunk, és nem a tervezet által bevezetni javasolt enyhített változatot.

A tervezet 14. §-a olyan eljárási és adminisztratív rendelkezések beiktatását javasolja a rendőrségi törvénybe, amit a MIÉP nem ellenez. A bűnmegelőzés ugyanis kombinálható a pártfogó felügyelettel, és e két jogintézmény akár külön-külön is alkalmazható. Frakciónk ilyen módon tehát egyetértene a tervezettel.

A tervezet V. fejezete az idegenrendészeti és menekültügyi szabályokat tárgyalja oly módon, hogy módosítja a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvényt. Ezt a MIÉP frakció fokozott figyelemre számot tartó problémának tartja, hiszen a szervezett bűnözés személyi utánpótlása jelentős részben külföldről hozzánk befészkelt személyekből toborzódik, akiknek a távol tartása hazánktól sajnos máig nem megoldott probléma. Továbbá az ország nemzetiségi és etnikai összetételének a megváltozását is képviselőcsoportunk elkerülendőnek tartja.

A tervezet 17. §-a vonatkozásában azonban szűkítést javasolunk. A hivatkozott jogszabályhely a bevándorlási engedély visszavonását a személyazonosító igazolvány kiállításától számított öt év eltelte után kizárja. Figyelembe kellene venni azonban azt is, hogy a bevándorló ez alatt az öt év alatt mennyire tanúsított jogkövető magatartást, ez alatt az idő alatt rendelkezett-e jövedelemmel, és fizetett-e jövedelemadót. Szándékos bűncselekmény elkövetése esetén pedig nem célszerű a bevándorolt számára biztosítani ezt a felmentést. Aki tehát öt évet nem bír ki szándékos bűncselekmény elkövetése nélkül, az ne hivatkozhasson pusztán az ötévi itt-tartózkodására, és ezzel automatikusan ne kaphassa meg a további itt-tartózkodási lehetőséget, hanem továbbra is álljon fenn vele szemben a kiutasítás fenyegetettsége.

A javaslat 22. §-a vonatkozásában képviselőcsoportunk azt a módosítást javasolja, hogy szándékos bűncselekmény elkövetése esetén is mód legyen a kiutasításra, függetlenül a büntetési tételtől, ha az - mint jeleztem - szándékosan elkövetett cselekmény.

A tervezet 23. §-a rendelkezésének a módosításával egyetértünk azzal, hogy a kiutasítás tényének az útlevélben történő bejegyzésétől szerintünk kivételesen sem szabad eltérni. Akit tehát valamilyen okból kiutasítottak az országból, annak az útlevelébe ezt igenis be kell jegyezni.

Ezt követően elérkeztünk ennek a fejezetnek a legkényesebb pontjához, amikor felmerül az a kérdés, hogy mi módon lehet megszabadulni az aktatologatásokat követően az ittrekedt külföldiektől, akiket nagy nehezen sikerül csak legtöbb esetben kiutasítani. Ez a probléma nyomasztóan nehezedik az országra. A tervezet szerint a kiutasítás foganatosítása érdekében a külföldit idegenrendészeti őrizetbe lehet, illetve bizonyos esetekben kell venni. Ezt követően a 27. § (3) és (7) bekezdései szerint hosszabbítható meg az őrizet, amíg a 18 hónapot el nem éri, mivel ez a határidő a tervezet szerint az őrizet tartamának a maximuma. Ezt követően az idegenrendészeti hatóság kötelező tartózkodási helyet rendelhet el a külföldi számára, elsősorban közösségi szálláson. Ha itt nem megfelelő magatartást tanúsít a külföldi, akkor ismét elrendelhető az idegenrendészeti őrizet vele szemben. Azonban a közösségi szálláson is csak 18 hónapig lehet kötelező tartózkodási helyet kijelölni a külföldi számára, ezt követően gyakorlatilag szabadon sétálhat, kószálhat az országban. Ekkor már a tervezet szerint olyan igazolványt állítanak ki neki, amely munkavállalásra is feljogosítja. Ezt követően pedig, ha öt év eltelt, és a külföldi kiutasítása a tervezet 30. § (6) bekezdése szerint nem neki felróható okból hiúsult meg, a kiutasító határozat nem végrehajtható.

A MIÉP-frakció ellenzi azt a megoldást, hogy az a külföldi, aki vállal ötévi idegenrendészeti - ha úgy tetszik - molesztálást, és azt sikerrel kiállja, akkor mentesüljön az ország elhagyására irányuló kötelezettsége alól. Véleményünk szerint a kiutasítás végrehajtásáról az idegenrendészeti szerv nem mondhat le. Egyébként, aki öt év kényelmetlenség után sem akar hazamenni, az nem is nagyon akar, szándéka sincs rá. Számtalan példát tudnánk mutatni a történelemből arra, hogy nagy távolságokról, fogságokból megszökve is haza tudtak jutni emberek, ha akartak. Aki tehát öt év után sem akar, azt nem biztos, hogy nekünk automatikusan be kell fogadnunk. Az e pontban tárgyalt problémát elsősorban nem jogszabály-módosítással, hanem a már most is meglévő szabályok erőteljes végrehajtásával lehetne orvosolni.

A tervezet 35. §-a a rendőrségről szóló törvény kép- és hangfelvétel készítéséről rendelkező 42. §-át úgy módosítaná, hogy a rendőrséget kötelezné a képfelvevő elhelyezésének nyilvánvaló észlelhetőségére, és a lakosság irányába tájékoztatási kötelezettséget állapít meg. Véleményünk szerint azonban ez csupán lehetősége legyen a rendőrségnek és ne kötelezettsége. Lehessen képfelvevőt titokban is elhelyezni a rendőrségnek, ha azt így látja célszerűnek.

A tervezet VII. fejezete módosítani javasolja az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi XXV. törvényt. A megelőzési szolgálat a Határőrség, a VPOP és a rendőrség tevékenységi körében államtitokká minősít iratokat, információkat, nyilvántartásokat és az azokat kezelő és gyűjtő személyi körök kilétét. Ezen túlmenően számomra egy kicsit hosszúnak tűnő titkosítási időtartamokat is megállapít. A legtöbb esetben ez a titkosítási idő 90 év. A MIÉP-frakció nem feltétlenül szükséges esetekben szívesebben látna ennél jóval rövidebb titkosítási határidőket is.

A tervezet 67. §-a módosítani javasolja a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 92. §-át, amely a tiltott kéjelgés szabálysértési tényállását generálisan állapítja meg. A javaslat szerint a prostitúciós cselekmények szabálysértési szinten csak akkor üldözhetők fokozottan, ha tiltott övezetben kerülnek elkövetésre; ha egy övezet se nem tiltott, se nem védett, akkor nem. Ahol pedig prostituáltak nagy tömegben jelennek meg, ott türelmi zónákat létesítenek a számukra, ahol egyfajta védettséget is élveznének, ráadásul a javaslat elfogadása a tiltott kéjelgés jelenlegi megfogalmazásának megváltoztatását is eredményezné oly módon, hogy a homoszexuális és a biszexuális prostitúció közötti különbség is elhomályosulna. A javaslat ugyanis már nem közösülésről és fajtalanságról beszél, hanem egységesen szexuális szolgáltatásról. A MIÉP képviselőcsoportja ezért ezt a módosítást is ellenzi.

Összefoglalva: szemben azon pártok szónokaival, akik szerint túl szigorú ez a törvényjavaslat, mi szomorúan látjuk, hogy több ponton jelentősen felpuhult az előterjesztés a korábbihoz képest, mégpedig olyan pontokon, amelyeket nem lehet a kétharmados szabályra fogni.

(10.50)

Ezekre a pontokra módosító indítványokat fogunk előterjeszteni, de hozzáteszem, hogy ezt a témát tartjuk olyan fontosnak, és a szabályozást tartjuk olyan szükségesnek, hogy a jelzett hiányosságai mellett és a módosító javaslatokkal elfogadásra fogjuk javasolni a tervezetet.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)