Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok minden elhangzott már, ezért én nem szeretném vagy megpróbálom nem ismételni azokat, amelyeket képviselőtársaim már elmondtak. Ellenben azzal szeretném kezdeni, és javasolni a kormánypárti képviselők zömének ‑ tisztelet a kivételnek, természetesen, mert hála istennek, voltak ilyenek ‑, hogy több szerénységet. Az, amit egyes képviselők a mai napon a vitában megengedtek maguknak, az több a soknál!

Kezdeném L. Simon László államtitkár úrral, aki hovatovább addig a gusztustalanságig is elment ‑ lehet, hogy sokaknak nem tűnt föl ‑, hogy azzal kezdte el idézőjelben döngetni a mellét, és beszólni más képviselőknek, hogy „nekem négy gyerekem van”. Én erre azt tudom mondani, hogy gratulálok, örülök neki, hogy a Jóisten kegyelméből négy gyermeke lett, és kívánok nekik sok erőt, egészséget és nagyon sok unokát. De azért fejezzük már be ezt az arrogáns, nagyképű, cinikus stílust, hogy ezt érvként hozzávágom egy másik képviselőhöz, akinek egyébként lehet, hogy egészségügyi okból vagy teljesen más okból nem lehet! Amikor elvándorlásról és demográfiai problémákról beszélünk, akkor azt gondolom, hogy a kormány álláspontját tökéletesen tükrözi ez a minta, ez a viselkedés, ez a beszólás, amelyet egyes, államtitkári rangot betöltő képviselők maguknak megengednek.

Arra, hogy önök a hozzászólásaik döntő többségében sikerpropagandáról, bagatellizálásról és felelősség áthárításáról beszélnek, azért azt hadd jegyezzem meg halkan, hogy túl azon, hogy öt éve vannak kétharmados többségben itt az Országgyűlésben, 25 éve az ország politikájának aktív részesei. És ne arra legyenek büszkék ‑ mint ahogy egyesek elmondták ‑, hogy hú, de jó, hogy van ez a vitanap, és mi aktívan részt veszünk benne! Önöknek nem részt kellene venni egy ilyen vitán, hanem akár eseti bizottságot kellett volna már öt évvel ezelőtt létrehozni, konkrét programokat kidolgozni, és mindazt megvalósítani. Ugyanis azt önöknek nem kell elmondanom ‑ és ha valaki végignézi a költségvetést, látja ‑, hogy ebben az országban mindenre van pénz, amire a kormány egyes tagjai azt mondják, hogy legyen, amire meg azt mondják, hogy nem lesz, arra nem lesz. Úgyhogy én egy picit több alázatot, főleg egy ilyen súlyos kérdésben több alázatot kérnék önöktől.

Az, hogy mi dühösen mondjuk mindezt, engedtessék meg nekünk! Én azt hiszem, hogy a mi generációnk az, aki ennek leginkább áldozata, és egyáltalán nem kalandvágyból mennek, hanem igen, menekültek. Ha státust kellene adni ezeknek az elvándorolt tömegeknek, akkor akár gazdasági, akár szociális, de ők menekültek, ugyanis ‑ ahogy nagyon sokszor elmondtuk már ‑, ha munka van, minden van, ha nincs munka, semmi nincs.

Ez az ország nem attól nem élhető, hogy ilyen vagy olyan szakpolitikai kérdésekben nem értünk egyet, hanem alapvetések hiányoznak. Többek között a vidék megtartó erejére is célzok, amikor azt mondom, hogy nincs munka. És közben lehet hangoztatni a sikerpropagandát, hogy hány és hány milliárdot fejlesztünk, és milyen és milyen beruházások történtek ‑ na de mire? Ipari mennyiségű díszkövet meg térkövet fektettek le országszerte kampányidőszakban, ipari mennyiségű szökőkút jött létre sok száz milliós, sőt lehet, hogy országos szinten milliárdos tételekből. És mindez hány munkahelyet hozott létre? Vagy hány lakóhelyet létesített? Nullát! Viszont kampányban nagyon jól hangzik, és nagyon szépen összefoglalható mindez. Mert jó esetben csak belső migráció valósul meg, de rosszabb esetben mennek külföldre, sőt, ha én csak a gimnáziumi osztálytársaimra gondolok, egy jelentős részük már nem is ezen a kontinensen él, és eszük ágában nincs hazajönni.

Ha arról beszélünk, hogy mekkora az elvándorlás, és mindenki visszamutogat az előző kormányokra, akkor én csak szűk pátriámról, csak Egerről hadd beszéljek! A dátum 2011 és 2013. Tudják, mennyit veszített Eger lakossága? Több mint kétezer főt. Egy megyeszékhely két év alatt a lakossága 4 százalékát veszítette el, és ez nem a természetes elöregedés. Ez az élhetetlenség. És ha azt mondjuk, hogy élhetetlen egy város, akkor nem Eger jut eszünkbe, és én is azt gondolom, hogy nem Eger van az élbolyban az élhetetlen városok soraiban, mégis kétezer főt veszített. Ennek oka van. Persze hogy van oka! Nincs egzisztenciális biztonság, sőt létbizonytalanság van, a közbiztonság romokban, az infrastruktúra romokban, a lakhatás kilátástalan. És ezek a fiatalok nem azért mennek ki, mert megtetszik nekik Párizs, London vagy München. Azért mennek, mert egyszerűen nincs más választásuk. És higgyék el, ha a feltételek adottak lennének, hazajönnének.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)