Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szóba került a mai parlamenti viták során az, hogy az egész Európai Unió tekintetében a tagállamokat megvizsgálva toronymagasan Magyarországon a legnagyobb az inflációs adat. Tehát a pénzromlás üteme, az elképesztő áremelkedések, főleg, amelyek az alapvető fogyasztási cikkeket érintik, Magyarországon kiugróan magasak, és ez a jelenség párosul egy elképesztően alacsony bérszínvonallal, amely bár az utóbbi években szerencsére elmozdulásnak indult, legalábbis a statisztikai adatok ezt mutatják, egy nagyon alacsony bázisról mozdult el, és az elmozdulás végpontja, tehát ahol most vagyunk, az is az egyik legalacsonyabb érték még az Európai Unión belül.Kitérhetnénk arra, hogy a statisztika hogyan torzul akkor, ha a kafetériát ez a kormányzat megszünteti, a munkaadók pedig beépítik ezt a kafetériát az alapbérbe, látszólag nő az alapbér, de a valóságban nem változik semmi, ugyanannyi forintot kap kézhez a munkavállaló. De nem is erről akarunk beszélni. Leginkább arról szeretnék, hogy az alapvető cikkek elképesztő drágulását a magyar gazdasági rendszerben lényegében nem kompenzálja semmi. Az élelmiszerek árának egy éven belüli 6 százalékos áremelkedése  ezen belül is a sertéshús 23 százalékos , de más tényezőkre kitérve, a lakbér 10,5 százalékos áremelkedését és az üzemanyagok majdnem 8 százalékos áremelkedését nem tudja kompenzálni semmilyen szociális transzfer vagy egyéb hatás. Ha megvizsgáljuk azt, hogy ugye, 4,7 százalék volt a januárban mért inflációs adat az egy évvel korábbi időszakhoz képest, és összemérjük ezt a nyugdíjak 2,8 százalékos növekedésével, azt látjuk, hogy az Orbán-kormány legalapvetőbb ígérete, miszerint a nyugdíjak legalább vásárlóértékét megőrzi, semmilyen formában nem sikerült, nem sikerülhet.

És van itt egy demográfiai tényező is, amely a nyugdíjrendszerünket sajnálatos módon fenntarthatatlanná teszi. Lehet, hogy nem két vagy három év múlva következik be az összeomlás, de 20-30 év távlatában mindenképpen bekövetkezik.

(20.10)

Én magam szégyellem saját magamat is a parlament viselkedése miatt, hiszen itt nagyon ritkán beszélünk nemzetstratégiai hosszú távú kérdésekről. Jellemzően a mindenkori kormányok a négyéves mandátumuk idején talán egy kicsivel gondolkodnak túl, ugyanakkor ennek az országnak 20-30 éves távlatokban gondolkodó államférfiakra lenne szüksége, és azt látjuk, hogy senki nem gondolkodik lényegében a magyar parlamentben azon, hogy húsz vagy harminc év múlva hogyan lehet nyugdíjakat kitermelni Magyarországon. Pedig lenne egy előfeltétele mindennek, mégpedig a valódi közteherviselés, amely nem kedvezményez indokolatlanul multinacionális hálózatokat, amely eléri azt, hogy a magyar munkabérek szintjének tisztességes növekedése maga után vonja a magasabb járulékbefizetéseket is, és azt, hogy ezen magasabb járulékbefizetések kerüljenek be a rendszerbe, és jelenjenek meg, mondjuk, magasabb nyugdíj vagy nyugellátás formájában, de egészen más formákban is.

Azt látjuk, hogy ha nem lenne elég bajunk ezekkel a nehezítő tényezőkkel, akkor itt van még előttünk a forint árfolyamának elképesztő és folyamatos romlása, amelyet a magyar lakosság egyáltalán és semmilyen formában nem tud kikerülni. Azt látjuk ugyanis, hogy aki bármilyen importterméket betesz a kosarába, az nem tud mentesülni a gyenge forint járulékos költségei alól.

Hogy ezt éppen egy plázában egy ruhaboltban teszi meg, mert ott kényszerül elkölteni a fizetését, vagy éppen importélelmiszerre szorul, mert egyszerűen nem lehet mást kapni a bevásárlóközpontokban, és nagyon sokszor még a piacokon is belefut az ember a külföldi áruba, bizony azt látjuk, hogy kikerülhetetlen tényezőkről beszélünk, és a magyar fizetések tovább apadnak.

Adott tehát egy alapvetően alacsony fizetési szint, amelyet terhel egy brutálisan magas infláció, egy inflációnál nagyobb mértékű áremelkedés az alapvető élelmiszerek, fogyasztási cikkek tekintetében, egy 27 százalékos világrekorder áfa a gyermeknevelési cikkeknél, a kafetéria megszüntetése arra az esetre, ha mondjuk, a munkáltató a munkavállaló lakhatását támogatta volna, a lakáscélú előtakarékosság állami támogatásának megszüntetése arra az esetre, ha a munkavállaló maga takarékoskodott volna, és egy extrém gyenge forintárfolyam, amely megdrágítja az importtermékeket. Ha mindezeket a károsító hatásokat összeadjuk, akkor igen nehéz családbarátsággal vádolni azt a kormányt, amely ezt tető alá hozza.

Érthető tehát, hogy minden egyes tényező tekintetében parlamenti vitákat kívánunk generálni a jövőben, és lehetőség szerint összpárti megegyezéseket annak érdekében, hogy az érintett társadalmi csoportok, a magyar fiatalok, a magyar jövendőt szolgáló emberek meg tudjanak maradni ebben az országban, mert lehet bármilyen szép jelmondatokat hangoztatni a parlamentben, azért mégiscsak valódi emberek valódi problémáiról kell, kellene hogy beszéljünk, ezekre lenne kutya kötelességünk együttesen megoldásokat találni. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)