Felszólalás adatai

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány témában szeretnék röviden hozzászólni az elhangzottakhoz, annál is inkább, mert - bár Takács Imre kollégám már említette - mintegy hat éve, amióta a számvevőszéki bizottság megalakult ebben a parlamentben, nem volt arra példa, hogy költségvetési zárszámadás vagy maga a költségvetés, vagy általában költségvetési gazdálkodási témával foglalkozó állami számvevőszéki jelentés ide, az Országgyűlés plénumára úgy került volna, hogy azt a számvevőszéki bizottság ne tárgyalta volna meg, ne minősítette volna részletes vitára alkalmasnak vagy nem alkalmasnak, ne járult volna hozzá ahhoz, hogy a Számvevőszék megállapításai módosító javaslatok kapcsán valósággá is váljanak.

Sajnos ebben az évben már mintegy megszokássá vált nyár óta, hiszen volt egy államháztartási törvénymódosítási javaslata a kormányzatnak, volt egy 1997. évi zárszámadás, és most van a társadalombiztosításnak az 1997. zárszámadása, amely úgy került ide a plénum elé, hogy ezzel kapcsolatban a számvevőszéki bizottság nem foglalt állást. Úgy gondolom, hogy ez nem a számvevőszéki bizottság ez iránt érdeklődő tagjainak a problémája leginkább, hanem én a probléma gyökerét és a súlyát ott látom, hogy ez az Állami Számvevőszék munkájának leértékelése, lebecsülése.

Az Állami Számvevőszék a parlament tanácsadó szervezete, a legfőbb állami ellenőrző szervezetek egyike, és mint ilyen egyedül a Számvevőszék és a számvevőszéki bizottság az, amely nem szektoriális, nem ágazati jelleggel, hanem átfogó gazdálkodási szempontok alapján dolgozza fel a törvényeket, különösen a költségvetéssel kapcsolatos zárszámadást és a költségvetési előterjesztéseket. Úgy gondolom, hogy amikor törvényességi, hatékonysági és célszerűségi vizsgálatokra van szüksége a parlamentnek - hiszen enélkül kizárólag csak az ágazati lobbyk, ágazati elvek érvényesülnek -, akkor nem nélkülözhető a számvevőszéki bizottság lényegesen nagyobb aktivitású tevékenysége. Ez az egyik témakör.

A másik témakör, ami ehhez kapcsolódik: látok egy nagy veszélyt a jelenlegi polgári kormány tevékenységében, és ez abban foglalható össze, ha van egy élő törvényi szabályozás, és ez zavarja a mindenkori politikai szándékát a polgári kormánynak, akkor nem a politikai-törvényességi reakciókat kell előtérbe helyeznie, hanem a törvényekhez kell módosítási javaslatokat hozzáfűznie. Most is az 1992. évi LXXXIV. törvény 11. § (8) bekezdése azt írja elő - a társadalombiztosítási alapok pénzügyi alapjairól szóló törvényről van szó -, idézem: "A Nyugdíjbiztosítási Alap, illetve az Egészségbiztosítási Alap kezelőjének pótköltségvetési tervjavaslatot kell készítenie, ha a Nyugdíjbiztosítási Alap, illetve az Egészségbiztosítási Alap várható éves egyenlege legalább az előirányzott kiadási összeg 1 százalékával kedvezőtlenebb az előirányzott egyenlegnél, és ez a tárgyév szeptember 30-áig megállapítható."

Azt hiszem, valamennyi feltétel megállt 1998-ban. Egyértelmű, hogy pótköltségvetést kellett volna készíteni, és ezt az Állami Számvevőszék jelentésében meg is állapította, hogy az alapok kezelői, gazdálkodói ezt el is készítették. Mégis, az előttünk lévő, egyébként október 1-jén keltezett előterjesztés, törvényjavaslat egyetlenegy mondattal ki akarja törölni ezt a (8) bekezdést azzal, hogy az 55 milliárd forintos többletkiadás túlteljesülhet a zárórendelkezések (3) bekezdése során.

Úgy gondolom, hogy a pótköltségvetés készítése persze nyűgös, bonyolult dolog, időt is igénybe vesz, és valószínű, hogy parlament munkájában ez most nem nagyon hiányzik, mégis úgy gondolom, hogy a pótköltségvetésnek vannak nagyon súlyos vonzatai is, hiszen csak pótköltségvetés alapján kerülhetnek igazán felszínre és nyitottan megtárgyalásra azok a követelmények, amiket Keller László képviselőtársunk mondott, hogy térjünk már ki arra, mi okozza a pótköltségvetés előfordulását, kötelezettségét, milyen bevételi, kiadási pontokon kell és lehet beavatkozni a rendszerbe. Ha ezt nem tesszük, akkor a költségvetések igazából korrekció nélkül, követelmények, visszacsatolási lehetőség nélkül hiábavaló malaszttá is válhatnak.

Úgy gondolom, ha csak egyedül ez a társadalombiztosítási alapok pótköltségvetésével kapcsolatos dolog lenne az, amit én most itt megemlíthetnék, akkor azt egyedi esetként is lehetne kezelni. De sajnálatos módon az elmúlt időszakban az államháztartási törvényben is olyan szabályokat fogadott el a polgári kormány, amit saját maga sem tartott be már az induláskor, hiszen ebben az évben egyáltalában nem készült költségvetési irányelv, amit a polgári kormány július 31-éig irányzott elő utólagosan az államháztartási törvény módosítási javaslatában. Még mindig nem volna igazából érdekes, ha a napokban nem került volna felszínre az ítélőtáblákkal kapcsolatos kormányzati vélemény is. Gondoljanak bele, képviselőtársaim, másfél hónap van az ítélőtáblák felállításáig vagy nem felállításáig. Van egy élő törvénye ennek a köztársaságnak, és az előttünk lévő javaslatokból legalábbis nem derül ki, hogy mikor akarja kormányzat módosítani.

Másfél évvel a rendszer felállása előtt, amikor az előkészületek 80 százalékosan megtörténtek, azt gondolni, hogy a dolog szabad folyása visszafordítható és megállítható, azt hiszem, alapvetően a jogállamiság elveivel ellentétes cselekedetnek minősíthető.

(13.00)

A harmadik ilyen téma, amellyel szeretnék foglalkozni: Selmeczi Gabriella politikai államtitkár kisasszony részéről, de sajnálatos módon felelős gazdálkodási tényezők részéről is nagyon sokszor elhangzik az "elherdálják", "a pénzek elfolyása" kifejezés. Úgy gondolom, hogy ha ennek valós magva van, akkor mindenkinek elemi érdeke ezzel szembenézni, az ennek megfelelő konzekvenciákat kivetni.

Engem határozottan zavar az, amikor jelszó szintjén kezeljük ezeket a gazdálkodást súlyosan veszélyeztető dolgokat, nem számolva azzal, hogy a közvéleményt irritálják, idegesítik, zavarják ezek a megjegyzések, s olyan érzetet keltenek, mintha itt bárkinek bármilyen szempontból érdekében állna ezeket az intézkedéseket elhallgatni, leplezni vagy nem nyilvánosság elé hozni. Annál is inkább, hiszen legutoljára már Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr szájából elhangzott az is, hogy "a közpénzek elfolyását megállítottam" - mármint ez a kormányzat.

Koltai Ildikó képviselőtársam kicsit rózsaszínre sikeredett hozzászólásában is visszacsengett az, hogy az "elherdálás, a közpénzek elfolyása a társadalombiztosítási rendszerben megszüntetve". Ha valaki egy ilyen bonyolult rendszerről, mint az egészségbiztosítási rendszer, ennyit tud mondani és ezt ki meri jelenteni - amikor 1500 milliárd forintról van szó, ezer sebből vérzik, hiszen csak a szegmenseket említették az eddigi képviselőtársaim -, az, úgy gondolom, felelőtlenül nyilatkozik ezekről a kérdésekről. A felelős tényezőknek azzal kellene foglalkozniuk, hogy mit tudnak tenni annak érdekében, hogy ez a rendszer javuljon. 1500 milliárdos nagyságrendről van szó, nem pedig a 30 milliárdos működési költségvetésről! Bár úgy gondolom, ha valakinek érdemi mondandója van, abban a vonatkozásban is konkrétumokkal kellene előállni.

A legutolsó pedig egy tipikus kétperces: Lentner Csaba képviselőtársam a nyugdíjrendszert és a nyugdíjreformot átfogó kritikával illette. Csak egyetlenegy problémát látok az ő gondolatmenetében, de az rendkívül fontos probléma. Hozzászólásából kiderült - legalábbis számomra úgy tűnik -, hogy feláldozná a stratégiai célokat rövid távú, operatív problémák elkerülése érdekében. Ez roppant veszélyes dolog, hiszen egy nyugdíjrendszert negyven-ötven évre előre készít a kormányzat és a törvényhozás, és kell hozzá legalább húsz-harminc év türelem, míg igazából a hatásait - kedvező vagy negatív hatásait - elérheti.

Úgy gondolom, nagyon körültekintő módon, nagyon sokszori párbeszéddel, az érdek-képviseleti szervekkel történő párbeszéddel készítette elő az előző kormányzat a nyugdíjreformot. Ez valóban nem teljes, hiszen ilyen reformértékű elképzeléseknél nem lehet a hatástanulmányokat tényszerű adatokra alapozni, hiszen nincsenek olyan tények, amelyekre ezt rá lehetne építeni. De a mindenki által elfogadott elvek érvényesülését, érvényesíthetőségét, célszerűségét megkérdőjelezni azért, amit egyébként mindenki tudott, hogy ennek valamelyest operatív költségvetési hatásai is vannak, amelyeket kezelni kell a soros éves költségvetésekben, úgy gondolom, többet vesztenénk a réven, mint a vámon, ha ezt meg nem történtté vagy esetleg alapvetően elhibázottá akarnánk minősíttetni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)