A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár urat is arról kérdezném, amiről az elődjét, aki majdnem abban a székben ült talán, ahol ön, ő nem válaszolt arra a kérdésre, hogy itt sokat beszélünk a rezsicsökkentésről, és arra lennék kíváncsi, hogy a kormány miért nem lépett bátrabban előre, amikor a világpiaci árak lehetővé teszik ezt a lépést. Hiszen sem a villamos energia árában, sem a távhő, sem a földgáz árában nem lépett tovább a kormányzat, holott ezek az árak, a nemzetközi körülmények lehetővé tették volna ezt. Balczó képviselőtársam beszélt róla, hogy milyen nagy öröm, hogy Bulgáriában meg Romániában olcsóbbak csak ezek az energiahordozók, mint Magyarországon. Én azért ennek annyira nem örülnék, én Magyarországhoz hasonlítanám, az itt élő emberek életszínvonalához, hogy mi kerül sokba, és mi kerül kevesebbe.

Tehát magyarul, nagyon egyszerűen azt kérdezném államtitkár úrtól, hogy miért nem csökkentik ezeknek az energiahordozóknak az árát, miközben erre a piac hosszú évek óta, 2014 óta lehetőséget ad, és miért teszik zsebre ezt a profitot ezek az állami cégek, miközben ezt a magyar családok is megkaphatnák. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány, a vitában elhangzott dologra szeretnék reagálni. Az első rögtön az, amit az előbb Nacsa Lőrinc képviselőtársam mondott, hogy ha terhes nekünk a munka, akkor maradjunk nyugodtan otthon, és akkor megkönnyebbülten veszik ezt tudomásul. Én úgy látom, hogy legalább 120 képviselőnek terhes ma itt a munka (Dr. Gyüre Csaba közbeszól.), mert úgy tűnik nekem, minthogyha bazira kevesen lennének itt a fideszes képviselők. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Én tehát úgy látom, hogy önöknek folyamatosan terhes a munka, mert mindig az van, hogy a vitában vagy nem vesznek részt az államtitkárok és a kormány tagjai, hanem csak a végén elmondják, mint a süketek párbeszéde, a véleményüket, az, hogy valós vita alakulna ki a kormány képviselőjével, szinte ritkaságszámba megy. A másik megjegyzésem ugyanehhez: tudja, lehet, hogy jobb lenne, ha önök is kevesebbet dolgoznának, mert kevesebb kárt okoznának itt a parlamentben. Látható módon ez a mostani törvénykezési roham egészen más célokat szolgál, mint amiről ön beszél, képviselő úr. Itt szó sincs arról, hogy önök hihetetlen lázba jöttek, hogy dolgozzanak, mindig minden ilyen kezdeményezés mögött van valamilyen olyan gazdasági érdek, amely az önök holdudvarához, az önök barátaihoz és azoknak a zsebéhez kötődik. Tehát amiről Molnár Gyula képviselőtársam vagy Varju képviselő úr beszélt a hozzászólásában, hogy nem mindig lehet látni, hogy egy adott módosítás mögött milyen valós érdekek húzódnak meg az adott pillanatban, amikor az bekerül ide, az Országgyűlés elé, ez nem egy újdonság, valóban nagyon sokszor élnek ezzel az eszközzel, aztán majd a hetek, hónapok világossá fogják tenni, hogy melyik módosítás milyen célt szolgált ebben a javaslatban.

A másik megjegyzésem az államadóssághoz kötődik. Ugye, ön lelkesen elmondta, hogy 2008-09-ben milyen államadóssági adatok szerepeltek a statisztikákban. Nem tudom, képviselő úr, az valószínűleg elkerülte a figyelmét, hogy 2008-09-ben volt egy világgazdasági válság, amelynek a keretében mindenhol emelkedett a költségvetési hiány, emelkedett az államadósság, mert így próbálták kezelni a kormányok azt az adott válsághelyzetet, és ilyen esetben ez természetesen majd minden országban előfordul.

Hozzátenném  nem tudom, észrevettee a mai adatokat , hogy emelkedett Magyarországon az államadósság, 73 százalék fölött van. Tehát az önök idejében is, amikor egy válsághelyzet van, akkor emelkedik az államadósság, mert kezelni kell valamilyen formában. Amikor válság van, akkor nő a költségvetési deficit például, most is nőtt Magyarországon. Tehát azt mindig elmondani, hogy egy válsághelyzetet össze akarnak hasonlítani egy pénzügyi konjunktúrában, gazdasági konjunktúrában lévő ország helyzetével, az olyan, minthogyha az almát a dinnyéhez hasonlítanánk, mind a kettő kerek, de mégsem ugyanaz a gyümölcs.

(12.40)

Tehát én értem, hogy ezt állandóan ide kell hozniuk, hogy mi volt 2008-09-10-ben. De kérem, egy válságszituációt hasonlítsanak egy válságszituációhoz, ne ahhoz, amikor önök adott esetben sokkal kedvezőbb körülmények között tudták az országot irányítani, ezen válság lezárulta után!

Még egy harmadik megjegyzésére is reagálnék, csak hogy legyen meg a jegyzőkönyvben. Ön azt mondja, hogy önök folyamatosan gyarapítják az állami vagyont. Csak a jegyzőkönyv végett mondanám, hogy nem, önök folyamatosan ellopják az állami vagyont, tehát így pontos a mondás. Önök sokszor állami tulajdonba vesznek, centralizálnak, majd utána kiárusítják a barátaiknak.

Tehát magyarul, ez pusztán csak egy kufárkodás ezekkel a vagyontárgyakkal, és alapvetően, hogyha éppen egy kastélyról van szó, akkor egészen biztos, hogy az előbb-utóbb valahol ki fog kötni  bármelyik kastélynak kinéző tárgy vagy ingatlan Magyarországon  valamelyik vállalkozásnál, vagy a Tiborcznál, vagy a Mészáros Lőrincnél, vagy mit tudom én, kicsodánál. Könnyen lehet, hogy már rég kinézték ezeket valamilyen turisztikai fejlesztés szempontjából a saját maguk részére, ami majd a következő hónapokban fog megvalósulni.

A másik, hogy Bányai képviselő úr beszélt arról, hogy milyen jó lesz, hogyha egy sokkal nagyobb szervezet fog beszerzést lebonyolítani, mert az sokkal gyorsabb lesz. Képviselő Úr! Ha gondolja, akkor ezt vegye önkritikának, én azt tapasztaltam meg a mi kormányzásunk idején, hogy minden olyan esetben, amikor valami nagyon nagy szervezet kezdett el nagyon hatékonyan közbeszerzést indítani, akkor az mindig lassabb lett és kevésbé hatékony. Ez sajnos ténykérdés, ez független a kormányok színezetétől. Ez mindig úgy van, hogy elméletileg önnek igaza lenne, hogy nagyobb mennyiségben, nagyobb tételben jobb alkupozícióból lehet tárgyalni. Ez sajnos sose fordult még elő szerintem a magyar történelemben.

Tehát énszerintem is hibás lépés az, hogy az ÁEEK-től elveszik ezt, mert nem fog nőni ezzel a hatékonyság. Ha valakik nem jól csinálták az ÁEEK-ben, akkor azokat ki kellett volna rúgni onnét, és akkor adott esetben lehet, hogy ez egy személyi probléma volt valójában, nem pedig egy szervezeti vagy rendszerszerű gond, hogyha az nem működött hatékonyan. Vagy ha mégis azt mondják, hogy ez így volt és nem működött hatékonyan, akkor most javasolnám, ha mégis ezt a döntést, ezt a törvénymódosítást be kellett hozni, és el kellett venni az ÁEEK-től ezeket a beszerzéseket, mert nem volt hatékony, akkor legyen ennek személyi konzekvenciája is. Hiszen ha valaki valamit nem hatékonyan üzemeltet, menedzsel, pedig ez lenne a feladata, akkor utána ennek kell hogy legyen valamilyen következménye is, és érdemes lenne akkor ezeket a vezetőket ott az ÁEEK-ben számonkérni. Köszönöm szépen, elnök úr.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Na végre, akkor pontosította a képviselő úr, hogy miről beszél! Ezért nem mindegy, hogy milyen évhez mit hasonlítunk hozzá! Tehát hogyha nem a válsághoz hasonlítja, akkor azt gondolom, hogy reális az összehasonlítás. Én azt kértem önön számon, hogy pontosan idézzen, és azt hasonlítsa össze valamivel, amivel van értelme összehasonlítani.Tudja, mire ment el akkor az a pénz? Az emberekre! Képzelje el, az a pénz, ami államadósság-növelő volt, ami költségvetésihiány-növelő volt, az a magyar emberekre ment el, béremelésre ment el, fejlesztésekre ment el, persze nem stadionfejlesztésre, hanem kórházra, iskolára, bölcsődére, utakra és az emberek fizetésének a növelésére ment el akkor ez a pénz.

Lehet erre azt mondani, hogy ez egy túlzó politika volt, lehet azt mondani a Medgyessy-kormányra, hogy túllépte a mozgásterét, a költségvetési mozgásterét, sokan kritizálták is akkor (Nacsa Lőrinc: 2006!), egyébként a mi oldalunkról is (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) az akkori kormányzatot, sőt azóta is van, aki úgy ítéli meg, hogy akkor ez egy tévedés volt. Én mégis azt mondom, hogy akkor bizony egy olyan fejlődési pályát kezdett az ország, amiből valóban az átlagemberek is kaptak valamit, és hasznosult valami a 2002-től kezdődő időszakban.

A másik: Vigh képviselő úr, én is azt gondolom, hogy ez már csak így fog maradni, hogy amikor önök vannak kormányon, önök azt gondolják, hogy aranykor volt, mi ezt nem így gondoljuk; amikor mi voltunk kormányon, én azt sose gondoltam, hogy aranykor volt, de hogy sokkal tisztességesebben költötték el a forrásokat, az egészen biztos.

Egyben szerintem egyetértünk, hogy mindenki azt kéri a másiktól, hogy reálisan ítélje meg a helyzetet. Nekem úgy tűnik, hogy amikor önök 2002-ben, 2006-ban vagy 1994-ben veszítettek, akkor nem hivatkoztak annyit az emberek bölcsességére, mint amikor önök nyertek.

De azért a figyelmébe ajánlom azt, hogy egy egész könyv készült arról, hogy 2002 és ’10 között Magyarországnak milyen fejlesztéseket sikerült megvalósítania. Tehát azt gondolom, hogy ha kell, akkor természetesen odaadom önnek ezt a könyvet (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy forgassa, és abból látja, hogy nem csak akkor épül az ország, amikor önök vannak kormányon. Köszönöm szépen.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tiszteletreméltó az, ahogy Vigh László úr szól a saját kormányáról. Szerintem helyes, hogyha egy kormánypárti képviselő hisz a saját kormányának a tevékenységében. Ezt a jogot ne vitassa el tőlünk se. Tehát mi meg abban hiszünk, hogy amely politikát mi képviselünk, az egészen biztosan a mi hitünk szerint jobban segítené a magyar emberek, magyar családok helyzetét.Én értem, hogy az ön hőse Orbán Viktor; engedje meg, hogy a miénk ne legyen. És még azért van jó pár ember Magyarországon, például az ápolónők, orvosok, tűzoltók, rendőrök, bolti dolgozók, akik szintén reggel kezdik a munkájukat, és késő estig dolgoznak, csak sokkal kevesebb fizetésért meg kisebb vagyonfelhalmozási lehetőségért, mint a miniszterelnök vagy éppen a családja. Tehát azért, hogy ő korán kel, későn fekszik, még ne ünnepeljük meg itt a parlamentben. Ez az egyik észrevételem.

A másik, hogy Nacsa Lőrinc nagyon szellemesen i betűt hiányolt. Én meg egy jelzőt. Amikor önök családbarát kormányról beszélnek, akkor én egy jelzőt hozzátennék: sajátcsalád-barát kormány. Akkor kiegyezhetünk, hogy ez pedig az önök családpolitikájának a lényege, hogy hogyan lehet a saját családjaikat minél jobb helyzetbe hozni, minél több pénzt lenyúlni nekik, tisztelet a kivételnek.

Egyébként, ha meg a börtönválogatottat sorolta, akkor felhívnám a figyelmét, hogy azok az emberek, akikről ön beszélt, börtönbe kerültek, mert valamilyen jogszabályt megsértettek. Egy jelentős különbség van, hogy önök közül, akik ilyen jogszabályokat sértenek, nem kerülnek többségében börtönbe. Bár ilyen börtönválogatottjuk már önöknek is van, hiszen Mengyi Roland tölti jól megérdemelt büntetését, Simonka képviselő úr itt ül önök között a padsorokban, és van másik olyan képviselőjük Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, aki csak azért nem került börtönbe, mert önök nem adták ki egyébként a mentelmi jogát, és így megúszta a büntetését, miközben az összes többi társa, aki belekeveredett egy bűncselekménybe, egyébként jól megérdemelt börtönbüntetését tölti. Úgyhogy óvatosabban ezekkel a megjegyzésekkel. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

(13.10)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Értem az elnök úr intelmét, de mégiscsak a történelemnek köze van a mostani vagyongazdálkodáshoz, hiszen pont arról folyik a vita, hogy ez a vagyongazdálkodás mennyire észszerű, mennyire hatékony. Ebben, ahogy nézem, eltérő álláspontok vannak. Ebben Stummer képviselő úrnak is kérném a megértését, hogy értse meg, hogy a múltban bizony sok olyan dolog van, ami abból gyökerezik a mai problémák közül, és szerintem a múlt boncolgatása néha hasznos, néha kevésbé hasznos. Talán a szövetségesek irányába az ő részükről is kicsit nagyobb megértést várnánk. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.)

A másik, hogy sok olyan észrevétel hangzott el, főleg Nacsa képviselő úr részéről, de Bányai képviselő úr részéről is, ami… Szóval, nincs baj a kritikával, Bányai képviselő úr, de szerintem akkor jó vagy akkor pontos a kritika, ha nem kettős mércét alkalmaz. Tehát elmondja, hogy mi általánosítunk, hozzáteszem, én nem általánosítottam. Nem azt mondtam, hogy az összes EU-s forrást lopják el, de ha jól emlékszem, Varju képviselőtársam sem erről beszélt. Mi egészen precízen, pontosan, legalábbis én megmondtam azt, hogy hol látok ebben problémát. De miután elmondta, hogy mi általánosítunk, ön rögtön elmondta általánosítva, hogy ez meg egy dilettáns kormányzás volt korábban, annak minden egyes elemével együtt; akkor szerintem ne sértődjön meg, ha mi meg azt mondjuk, hogy tolvajkormányzás az, ami most történik, némi általánosítással.

Azt gondolom, ön pontosan érti, hogy mi miről beszélünk. Többen pedzegették ezt a kérdést. Ma Magyarországon az állami vagyon és a különböző, állam által vásárolt vagyonelemek környékén a mi gondunk az, hogy ez nem piaci verseny alapján történik, ahogy Szakács képviselőtársam is mondta, meg többen  Stummer képviselőtársam is , nem arról van szó, hogy bárki egyenlő esélyekkel indul, hanem akinek jobb politikai kapcsolatai vannak, akinek valamilyen rokoni kapcsolata van fideszes vezető politikusokkal, azok előnnyel indulnak. Nincsen semmilyen verseny sem a pályázatoknál, sem bizonyos vagyonelemek megszerzésénél.

Ami történik ma Magyarországon, az a tulajdonviszonyok erőszakos átalakítása. Lehet azon vitatkozni, hogy jó volte a Suchman-féle privatizáció; hozzáteszem, az abból származó bevétel egy az egyben a magyar költségvetésbe került be. Ez szerintem bírná a kritikát egyébként, hogy ebben mi volt a helyes döntés akkor, de mivel nem erről a szól a vita, ebbe most nem mennék részletesebben bele; de az egészen biztos, hogy nem erőszakos módon, és piaci verseny alapján történt. Most, azt gondolom, teljesen világos, hogy politikai kapcsolatok alapján a magyar tulajdonviszonyokat, különböző gazdasági pozíciókat alakítják át.

A másik: azt mondta Bányai képviselőtársam, hogy a hitel az rossz, a hitelből etetik az embereket. Azért lepődtem meg ezen a véleményen, hiszen most vettek föl több milliárd euró hitelt. Korábban ugyan azt mondták, hogy nem szabad hitelt felvenni az Európai Uniótól, meg az IMF az rossz; úgy tűnik nekem, hogy a Kínai Kommunista Párt nem annyira rossz, mint az IMF, hiszen kínai hitelt fölvesznek, vagy úgy tűnik, hogy az orosz hitel sem rossz annyira, mint az európai uniós vagy az állami hitel, hiszen korábban orosz hitelt is vettek föl.

A másik, hogy Tiborcz esetében is pont azt látjuk, hogy nem akárki újíthat föl kastélyokat. De egyébként, Nacsa képviselőtársam, itt senki nem azt kritizálta, hogy kelle esetleg Magyarországon kastélyokat fölújítani.

A módszerét kritizáltuk, meg az idejét kritizáltuk, hogy vajon egy kastély felújítása most, ebben a pandémiás helyzetben talán a legjobb megoldáse, vagy esetleg másra lehetne elkölteni jelen pillanatban ezeket a forrásokat, ahogy Szakács képviselőtársam is említett más példát is: a Budapest-Belgrád vasútvonalat vagy egyéb ilyen kérdéseket.

És a másik jelentős különbség, ahogy itt Bányai képviselő úr is mondta, jött a Tiborcz, szerencsétlen pont erre a kastélyra gondolt, de kapott hozzá 50 százalék állami támogatást vissza nem térítendő támogatás formájában. Tehát ez mégiscsak magánvagyonná válik valamilyen módon, és nem a saját pénzéből teszi ezt.

Még egyet hadd tegyek hozzá! Nacsa képviselőtársam említette az M6-ost. Ha most nagyon önkritikus akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy megtanulták a leckét, mert éppen tegnap olvastam, hogy meghosszabbítják ezt a szakaszt. Újabb viaduktokat fognak építeni, és ha jól számolták ki az újságírók a nyilvános adatokból, akkor 4,7 milliárd forint/kilométerbe fog kerülni ennek az autópályának minden egyes kilométere, amit meg akarnak hosszabbítani, és egyébként talán az egyik legkisebb forgalmú autópályáról beszélünk ma Magyarországon. Tehát azt gondolom, hogy óvatosabban itt a vagdalkozással ebben a tekintetben.

Mint ahogy az is lehetne akkor ebben, ahogy Bányai Gábor javasolt egy kiegészítési pontot. Mi lenne, ha a képviselő úr azt javasolná, hogy a Tiborcz és Mészáros által összeharácsolt vagyon visszaadása is kerüljön be akkor ebbe a törvénytervezetbe? Lehet, hogy akkor mi is szívesebben szavaznánk ezt meg. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Több ellenzéki felszólalásban elhangzott, hogy nem adtak magyarázatot, racionális indokot arra, hogy miért kell ezt a hatóságot felszámolni, beszántani, és lehet, hogy ebből annak, aki véletlenül hallgatja a vitát, úgy tűnhet, minthogyha ez egy ilyen ad hoc ötlet lenne a Fidesz vagy éppen a KDNP részéről, amely nem kellően átgondolt, és minthogyha egy ilyen elkapkodott döntéshozatalba illeszkedne ez bele. Énszerintem nem így van. Valóban nincs racionális indoka, hogy ezt a hatóságot miért kell megszüntetni, hiszen ahogy sokan elmondták, és nem akarom őket ismételni, jól látta el a tevékenységét. Amikor azt korábban létrehozták, akkor minisztériumi vezetőként még én is közelebb voltam ehhez a kérdéskörhöz, akkor azt láttuk, hogy ez egy szükséges hatóság, a társadalmi igazságtalanságok csökkentéséhez hozzá tud járulni a tevékenysége, az egyenlőtlenségek csökkentéséhez hozzá tud járulni ez a hatóság, valós fogódzót, kapaszkodót adhat az embereknek különböző diszkriminációkkal szemben, és ezáltal mégiscsak jobbá teheti sokaknak az életét, vagy legalábbis ha igazságtalanság érte őket, akkor ki tudja küszöbölni ezeket az igazságtalanságokat egy határozattal, egy büntetéssel, egy döntéssel.

Én tehát azt gondolom, hogy igenis van oka annak, hogy miért szüntetik meg, de ez az ok nem pragmatikus, nem a hatóság működésében keresendő, hanem abban a politikában, amit önök képviselnek, abban a szimbolikus politikában, amit önök képviselnek. Egyszerűen ez a hatóság nem illik bele abba a politikába, amit önök képviselnek. Egyszerűen nem illik bele abba az elképzelésbe, ahogy önök a világot látják, ahogy elképzelik az emberek társadalmon belüli együttműködését, legyen szó családról vagy bármilyen más közösségről, és egyszerűen az a fajta tevékenység, amelyet ez a hatóság tesz  ráadásul nagyon szemmel látható módon, hiszen a nagyközönséget is tájékoztatják arról, hogy milyen döntéseket hoztak, és úgy is mondhatnám, hogy túl könnyű ehhez a hatósághoz fordulniuk az embereknek , az egyszerűen nem passzol abba a felkészülésbe, ami a választásokhoz vezető utat jelenti az önök számára.

(18.20)

Ezt a döntést én nem tekintem másképpen, mint egy tudatos fideszes, KDNP-s politikai kampánynak a része. Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen fontos intézmény áldozatul esik, valóban igaz, nem először egy politikai, hogy mondjam, megfontolásnak vagy politikai kommunikációs akciónak. Látjuk, hogy most az Alaptörvény kilencedik módosításában milyen típusú változtatásokat akarnak elérni, látjuk ennek a hatóságnak a megszüntetését, és egészen biztosan lesznek még hasonló elképzeléseik és ötleteik a következő időszakban.

Én úgy látom, hogy ennek a felhangolói a Mi Hazánk Mozgalom körében vannak, ők azok, akik feléneklik vagy feladják önöknek a labdát, önök pedig leütik ezeket a labdákat, és megpróbálnak ebben a társadalmi érzékenységet figyelmen kívül hagyva, csak politikai haszonszerzés szempontjából eljárni. Tehát igenis van oka, én azt mondanám, hogy csak és kizárólag politikai oka van, és hozzátenném, ez az ok az én megítélésem szerint egy elfogadhatatlan indok, hogy ezt a hatóságot ilyen formában beszántsák.

Hiszen ez a hatóság kikkel foglalkozott? Azokkal, akik valamilyen formában diszkriminációt szenvednek. Hogy őszinte legyek, ha pragmatikusan közelíteném meg vagy racionálisan, akkor nem is értem, hogy a KDNP hogyan tehet ilyen javaslatot. Hiszen tulajdonképpen ez arról szól, hogy segítsünk az elesetteknek, segítsünk azoknak, akik valamiben szenvednek, segítsünk azoknak, akiket eltipornak valamilyen okból kifolyólag, akik valamilyen hiányt szenvednek valamiben. Lehet, hogy ez a hiány nem egzisztenciális, hanem lehetőségekről szóló hiány, de ezeket az embereket mégiscsak megalázzák, vagy eltiporják, vagy félreállítják, vagy hátrányos helyzetbe hozzák.

Szerintem nincsen szebb politika egy KDNP-s politikus számára, mint hogy ezeket az igazságtalanságokat megszüntesse vagy kezelje, vagy hozzájáruljon ezek kezeléséhez. Hozzáteszem: természetesen egy baloldali, szociáldemokrata politikusnak sincsen szebb gondolat, mint hogy ezeket az igazságtalanságokat valahogy kezelni tudjuk. Mi ezért támogattuk vagy támogatjuk ennek a hatóságnak a működését, önök pedig sajnos politikai, pártpolitikai célok, kommunikációs célok, társadalmi megosztottságot generáló célok okán bizony kiszolgálói lettek ennek a politikának, ami szerintem szégyen, ha a KDNP logóját nézzük és mindazt, amit egy kereszténydemokrata pártnak szerintem ilyen kérdéskörben képviselni kellene.

Magyarul: ez a hatóság foglalkozott a nők és férfiak egyenlőtlenségével, ahogy erről már itt többen beszéltek, hogy hol, mikor, milyen hátrányos helyzetbe kerülnek a nők vagy éppen bizonyos szempontból adott esetben a férfiak, a fogyatékosoknak a hátrányos helyzetével, a melegeknek a hátrányos helyzetével vagy akármilyen más, például a kisebbség szempontjából a cigányok nehéz helyzetével; tehát csak olyan kérdésekkel, amik bizony mind-mind valahol egy picit a társadalom perifériáján lévő csoportokat jelentenek ebből a szempontból, éppen ezért nagyobb szolidaritásra, nagyobb támogatásra és több segítségre lenne szükségük ezeknek a személyeknek és ezeknek a társadalmi csoportoknak.

Éppen ezért szerintem ez teljes mértékben szembemegy azzal, amilyen értékeket önök kereszténydemokrataként és mi baloldali politikusként, szociáldemokrataként képviselünk. Kettőnk között az a különbség, hogy mi nem támogatjuk, hogy ezt a hatóságot megszüntessék.

Abszolút értem én ezt a jogi blablát, hogy majd az ombudsmani hivatalban egy alosztályként lehet majd oda is fordulni, és olyan fantasztikus feladatokat fog ellátni, még hatékonyabban, mint eddig. Én bevallom őszintén, nem hiszek abban, hogy ha megemeljük a küszöbét annak, ahogy az állampolgárok egy hatósághoz fordulhatnak, vagy már néha az is elég, ha átnevezünk valamit és a székhelyét máshová tesszük  idézőjelben vagy akár szó szerint is , hogy ne találják meg a választópolgárok. (Sic!)

Tehát én azt gondolom, hogy ezzel önök nem azoknak az embereknek az érdekét vagy társadalmi csoportoknak az érdekét szolgálják, akikről az imént beszéltem, hanem sokkal inkább politikai haszonszerzés okán találtak ki egy kommunikációs ötletet, ami sajnos nagyon sok embernek az életét fogja nehezebbé tenni ilyen szempontból. Hiszen úgy fogják érezni, hogy nem tudnak kihez fordulni, vagy sokkal nehezebbé válik ez az út, ahogy ők elérhetik ezt a hatósági segítségnyújtást, mint amit eddig adott esetben megszokhattak.

Tehát összességében én is csak azt szeretném mondani a végén, hogy ez egy nem helyes javaslat, egészen biztosan nem szolgálja a magyar nemzet érdekét, nem szolgálja a magyar embereknek az érdekét, egyedül a Fidesz-KDNP pártpolitikai céljait szolgálja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Csak azért kértem szót, mert Bajkai képviselőtársam egy elég érdekes érveléssel kezdte a hozzászólását, és azt mondta, hogy leegyszerűsíthetné ide is. Hát, akkor képviselő úr, az ön véleményét én meg oda tudom leegyszerűsíteni, hogy ön az Orbán család ügyvédje, aki ötmilliárd forintért nyújtott jogi tanácsadást európai uniós pályázatok ügyében, de olyan rosszul tette, hogy a pályázati tanácsadás okán még meg is büntették Magyarországot, mert nem jól ellenőrizte e pályázatok hatékonyságát. De legutóbb is sikeres volt, mert kilencmillió forintot kapott, hogy a nem tudom, melyik üdülőjét felújítsa.Magyarul: meg kell dolgozni a pénzért; vagy Orbán Viktor barátságáért, vagy az aláírásért, ha jól emlékszem, ön volt a negyedik, aki aláírta a Fidesz alapítását a Bibó Kollégiumban. Nem akarnám ide leegyszerűsíteni. Ez fontosabb téma, és csak azért akartam példaként hozni, hogy vagdalhatunk egymás fejéhez butaságokat, hiszen ennek semmi köze sincs a 2006-os eseményekhez, sem ahhoz, amit mondtam, semmi köze nincs ahhoz, amiről ma itt vitatkozunk. De azt azért fogadja el, képviselő úr, hogy vannak más szempontok is, mint az ön szempontjai, vannak emberek, akik másként látnak bizonyos helyzeteket, társadalmi problémákat, mint ön.

Éppen ezért, hogy ne ilyen kategóriákban gondolkodjon, a figyelmébe ajánlok, ha szabad nekem, egy Ferenc pápától származó idézetet. Azt mondta, hogy „Nem szabad kategóriák szerint megítélni, ki a felebarátom és ki nem az, legyél annak a fivérednek vagy nővérednek a felebarátja, akit nehézségben látsz.” Szerintem érdemes ennek szellemében eljárniuk. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kezdeném egy barátságosabb gondolattal: én nagyra értékelem, hogy Bajkai képviselőtársam egyáltalán részt vesz a vitában, mert általában az szokott lenni a gyakorlat, hogy aki előterjeszt vagy aki felvállalja ezt, az bizony végigüli, és aztán utána, a legvégén elmondja a saját verzióját itt a parlamentben arról a sok sületlenségről, amit az ellenzék mondott. Tehát nem viccből mondom, tényleg köszönöm szépen, hogy a vitában részt vesz.Egyébként biztatnám államtitkár urat is, hogy unaloműzőként esetleg, miután már megnézett minden újságot itt a teremben, esetleg vegyen részt a vitában, mégiscsak van valami köze ehhez a témához. Tehát lehet, hogy hasznos volna, ha az ön álláspontját is meg ezáltal a kormány álláspontját is hallhatnánk.

Bajkai képviselőtársamnak mondom, hogy direkt egyszerűsítettem le a gondolatokat oda, mert provokálni akartam. Azért akartam provokálni, mert így viszonylag hamar kiderült az, hogy milyen az, amikor leegyszerűsítjük a dolgokat, általánosítunk, és ez mennyire rosszulesik embereknek, amikor ezt tesszük.

Természetesen én is pontosan tudom, hogy az SBGK ügyvédi iroda konzorciumi tagként nyert különböző pályázatokat, sőt azt is tudom, hogy a szakmában egyébként egy jó hírű ügyvédi irodának tartják a részben az ön tulajdonában lévő ügyvédi irodát. Ettől függetlenül én azt gondolom, hogy érdemes óvakodni attól, hogy könnyen és egyszerűen általánosítsunk, és ezáltal ennek a bázisán vádoljunk meg embereket vagy képviselőtársakat is bármivel is.

Én azért is tartok még egy gondolatot fontosnak, nagyon konkrétan ehhez a javaslathoz is, mert higgyék el, hogy még a neve is fontos ennek a hatóságnak, hogy ez egy Egyenlő Bánásmód Hatóság. Hiszen ezzel is edukálja a társadalmat, edukálja a munkáltatókat, és bizony már maga az, hogy ez a szó eltűnik, és beolvad valamibe, higgyék el, hogy ez is kárt okoz, és nehezíti a munkát. Hiszen legalább ez a hatóság önállóan is végezhetett kommunikációs tevékenységet, vagy talán hétköznapibban úgy fogalmaznék, hogy PR-tevékenységet, tehát tudta népszerűsíteni azt a munkát, amit végzett.

Én azt gondolom, hogy egy ombudsmani hivatal keretében ez a fajta kommunikációs tevékenység vagy ön-PR, pozitív értelemben fogalmazva, kevésbé adatik meg, és talán ez sem segíti azt, hogy ezek az emberek vagy hogy az emberek eligazodjanak ebben a kérdéskörben.

Azt meg csak a vicc kedvéért mondom a végén, hogy mondta, hogy mi feszültségkeltést csinálunk itt este hét órakor: nem tudom, milyen feszültséget tudunk kelteni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sok minden elhangzott, úgyhogy nem biztos, hogy teljesen összefüggésszerű lesz, amit mondok, inkább néhány dologra reagálnék. Nacsa képviselőnek mondanám tisztelettel, hogy nem normál menetrend szerint működik a Ház, és az ellenzék látható módon egy hatalmas hibát követett el, amikor hozzájárult ahhoz, hogy ne normál menetrend szerint működjön a Ház, mert akkor maguknak minden egyes interpellációnál itt kéne ülniük, hogy megszavazzák az interpellációra adott válasznak az elfogadását. Tehát maga ne mondja azt, hogy itt úgy működik a Ház, mint korábban! Maguk kérték, az ellenzék  szerintem hibás módon  hozzájárult ehhez, és maguknak utána van képük azt mondani, hogy nekünk nincs kedvünk itt dolgozni. Mit csinálunk maga szerint most itt este 9 órakor, hogyha nem dolgozunk? (Nacsa Lőrinc: Mi is itt vagyunk!) Igen, vannak itt négyen a 132-ből vagy 133-ból. Tehát maradjunk abban, tudom, a templomban is csak azokat tudja a pap leszúrni, akik ott vannak a misén, akik nem mentek el, azokat nem, azokat nem tudja, de, még egyszer, szerintem óvatosabban ezekkel a kijelentésekkel, hogy milyen fantasztikusan normálisan működik a Ház, mikor az ellenzék lemondott az egyik legerősebb jogosítványáról, amellyel tudja önöket valamilyen formában, legalább a szavak szintjén ebben a Házban kontrollálni. Ez az egyik.

Azt nem értem  én nem vagyok ennek a szakértője, de végighallgattam ezt a vitát , azt mondják meg nekem akkor, államtitkár úr, akkor miért csinálják, ha ez nem ideológia a maguk részéről! Hát, elmondták, hogy minden ugyanúgy lesz, mint eddig: szakemberek fognak dönteni, mindenki örökbe fogadhat, aki csak akar Magyarországon  akkor miért akarnak változtatni ezen?! Ha minden fantasztikusan jól működött eddig, és most is ugyanúgy fog működni, csak egyetlenegy pici különbség van, hogy a pontot a mondat végére majd a miniszter asszony fogja kitenni, de ő is csak kellő alázattal az alapján, amit a szakemberek mondtak neki, akkor mi az istennek  már bocsánat, hogy én is ezt a szót használom, hogy önöket egy picit provokáljam , mondja már meg, akkor miért kell hozzá egy politikus a végén, ha ez egy szakmai kérdés?!

Egyetértek önnel, ez a gyerekekről kéne hogy szóljon, nem másról. Hát, akkor minek, mi a csudának kell ebbe egy politikus még a végére? Azok a kiváló szakemberek, akikről ön beszélt, azok nem tudják eldönteni, kell a végére Novák Katalin mint felsőbb én, aki eldönti, hogy jól döntötteke a szakemberek? Vagy miért kell oda? Hát, azért kell oda, mert politikát csinálnak belőle, mert ideológiát csinálnak belőle  és hogy nem szakad le a ház, hogy maga vádol bennünket ezzel! (Sebián-Petrovszki László: Így van!) Én nem vádolom önt ezzel, mert minden kormányzati intézkedés valahol meggyőződésből, politikából, értékrendből fakad, nincs ezzel semmi gond. Igen, mi másképpen gondolkodunk például a családról. Maga azt mondja vagy önök azt mondják, hogy csak az a család, ahol házasság van. Miért csak az a család, ahol házasság van? Egy jogi papír, az megváltoztatja a szeretetet két ember között? (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Hát, szó sincs róla!

Bocsánat, államtitkár úr, mi arról beszélünk, ugye, hogy a gyerekeket nézzük, nem jogi terminológiáról beszélünk, mert ezt kérték az előbb számon Varga-Damm Andreán. Én nem jogi terminológiáról beszélek, én nem vagyok jogász, nem tudom így megközelíteni, és nem is akarom ezt a kérdést úgy megközelíteni, hogy jogilag, dogmatikailag mit jelent a házasság fogalma. Nem érdekel. Az a része érdekel, hogy két ember úgy is felnevelhet egy gyermeket szeretetteljes közegben, hogy nincs róla nekik egy papírjuk. Én ezt mondom, és igen, ebben valóban teljesen mást gondolunk, mint amit önök gondolnak.

Egyben igaza van Nacsa képviselő úrnak, és szerintem akik ebben nem értettek vele egyet, azok tévednek. Való igaz, hogy ha egy házasságban van gyermek egy-kettő-három, akkor nehezebben válnak el az emberek, de azért válnak el nehezebben, mert meg akarják várni azt, hogy a gyerek felnőjön 14-18 éves koráig, attól függ, ezért való igaz, hogy akik házasságban élnek, és van egy-kettő-három-akárhány gyerekük, azok, való igaz, az elmúlt években nehezebben váltak el vagy nem váltak el, tehát igaz, hogy csökkent ezeknek az aránya, a száma. De, kérem, bocsánatot kérek, itt a gyermek stabilizálja a házasságot (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.), nem a házasság a gyereket! (Sebián-Petrovszki László: Így van!) Itt nem arról van szó, hogy azért maradnak együtt, mert ők nagyon szeretik egymást, hanem azért, mert a gyerekkel nem akarnak kiszúrni. Ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy az a gyermek fantasztikusan gondoskodó és szerető környezetben nő fel, lehet, hogy abban szenved egyébként szerencsétlen gyerek, hogy a két szülő tévesen fogja fel, hogy mi a gyermeknek az érdeke; nem tudom, biztos van ilyen eset és helyzet is.

Ezért én azt akarom önöknek mondani, hogy ha ennyire… Például mondják már meg nekem, hogy ha ennyire fontos a házasság, akkor miért nem teszik lehetővé a meleg pároknak a házasodást. (Derültség az ellenzék soraiban.) Hát, ez lenne a logikus következtetés. Hogyha a házasság ennyire fontos szakrális valami, akkor én azt gondolom, hogy érdemes lenne azon elgondolkodniuk, hogy a meleg párok számára biztosítsák a házasodásnak a lehetőségét, hiszen akkor ezt a problémát megoldjuk, azt gondolom.

Én azt látom, hogy van három olyan javaslatuk most  az egyik az imént tárgyalt Egyenlő Bánásmód Hatóság, a másik ez a mostani igazságügyi kérdésekről szóló törvényjavaslat, amelybe az örökbefogadás van beleillesztve, és ahogy ön is említette már, az alkotmánymódosítás , amely, teljesen világos, politikai ideológiát képvisel, semmi másért nem foglalkozunk ezzel ebben a Házban. Most nem tudom, hogy Dúró Dóra kapott önöktől megbízást, vagy Dúró Dóra ad önöknek megbízást, ezt most nem tudom, mind a kettő rosszul hangzik, de mégiscsak arról van szó, hogy önök felénekeltették itt a Mi Hazánk párttal ezt a témakört, és most jönnek önök, akik megoldják ezt a felizgatott állapotban lévő társadalmi problémát, és önök hozzák a megoldást erre a kérdésre.

Hát, akkor beszéljünk már őszintén! Semmi másról nem szól ez a kérdés, mint ellenségkép-keresésről, most, amikor a migránsok már kezdenek egy kicsit kifulladni, akkor kell valami mást is találni, most megtalálták ezt az LMBTQ-közösséget, megtalálták ezt a genderszemléletet, és most már ez ellen harcolnak  és a legutóbb még azt mondták, hogy mi harcolunk valami ellen, mikor önök mást sem csinálnak, mint egyik napról a másikra újabb és újabb ellenségképeket rajzolnak fel ide a Parlament falára. Hát, itt is erről van szó. És teljesen világos, hogy ez ideológiából fakad. Egy konzervatív ideológiával akarják tulajdonképpen ezt a kérdést leönteni. De akkor ne kérjék rajtunk számon, hogy mi pedig azt gondoljuk, hogy a családról is lehet másképpen gondolkodni, a házasságról is lehet másképpen gondolkodni és az örökbefogadásról is lehet másképpen gondolkodni, mégpedig pont az alapján a szempont alapján, hogy mi is a gyermek érdekét nézzük ebben a kérdéskörben.

Én azt látom, hogy azért a világ megváltozott, tehát miközben ön kihirdette a végeredményt, hogy a házasságok száma növekszik, és akkor ez most már egy örökké tartó trend lesz Magyarországon (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.), én szeretném önnek a figyelmébe ajánlani, hogy legutóbb azt hirdették ki, hogy egyre több újszülött gyermek van Magyarországon, és milyen fantasztikusak a statisztikák, aztán az egyik évre ez igaz volt, a következőre már nem, tehát vigyázni kell, amikor egy év tapasztalásból akar levonni hosszú távú trendeket. Alapvetően azt lehet látni, hogy úgy egy ilyen 20-30 éves távlatban azért a házasság kevésbé lett trendi vagy kevésbé lett gyakorlat, talán ez a jó szó, és való igaz, van nagyon sok olyan pár, akik úgy élnek egymással együtt, hogy nincs róla házassági papírjuk, és most lehet ezen vitatkozni, hogy ez most éppen 40 százalék vagy 39 vagy 38 ebben az évben az előzőhöz képest, csak nehogy az legyen, hogy ha a jövő évben lenne egy ilyen vita, akkor meg 42 lenne! Én tehát azt gondolom, hogy a világ változott, és bizony ehhez a megváltozott világhoz érdemes igazodni, miközben egyébként elválni is könnyebbé vált az elmúlt időszakban.

A másik  és erre Varga-Damm Andrea már utalt , hogy én figyelmesen elolvastam az újságcikkeket és a különböző elemzéseket, érdekelt ez a témakör, és én azt látom, hogy a célját tulajdonképpen nem fogja elérni, már ha az önök cipőjébe helyezem magam vagy az önök szempontjából nézem ezt a kérdést, tehát még innét is értelmetlen, és ezért megint csak ugyanoda mutat vissza ez a vektor, hogy ez egy politikai kampány. Ön mindig mondja ezt a hergelést vagy  mit szokott mondani?  hangulatkeltést. Hát, én azt gondolom, hogy pont önökre lehet azt mondani, hogy önök keltik állandóan a hangulatot, hogy aztán lehessen állandóan harcolni valamivel, hiszen megvan az a kiskapu, hogy ki tudják kerülni ezt azok az emberek, akiket éppen ki akarnak zárni ebből a lehetőségből, vagy akiknek minél nehezebbé akarják tenni a gyermekek örökbefogadását. Hát, ha nem érnek el vele semmilyen eredményt, egyébként minden ugyanúgy fog működni, mint ahogy eddig, akkor valóban semmi értelme nincs ennek a törvénynek a tartalmát tekintve, hacsak nincsen politikai céljuk ezzel. Márpedig én azt gondolom, hogy ezzel a törvénnyel, az alkotmánymódosítással és az Egyenlő Bánásmód Hatóság beszántásával önöknek politikai céljaik vannak, semmi köze nincs a gyermekhez meg a gyermek jólétéhez, ez egészen világos és teljesen egyértelmű szerintem mindenki számára.

Abban önnek igaza van, én is azt vallom, hogy egy gyereket ugyanúgy lehet szeretni vagy nem szeretni, mint ötöt meg hatot meg hetet, tehát ebben, azt gondolom, hogy van igazsága; éppen ezért érdemes odafigyelni arra, hogy ezt a kérdést valóban csak a gyermekek szempontjából nézzük.

(21.40)

És még egyszer, csak zárásképpen mondanám, hogy azt a hivatkozást meg tegyük félre, hogy mi akarjuk rugdalni a gyermekvédelmi szakértőket meg szakembereket, meg megsértjük azokat az embereket! Nem sértünk meg mi senkit sem! Nagyon erősen törekszünk rá, hogy önöket rugdaljuk és önöket sértsük meg, hogy legalább valamilyen hatást el tudjunk érni azáltal, hogy elgondolkodjanak azon, hogy legalább megfontolják azokat a szempontokat, amiket az ellenzék akármelyik törvényjavaslatnál egyébként felsorakoztat, mert sok esetben ez a parlamenti működés süketek párbeszédévé válik.

Egyébként az ilyen vitákat én jobban élvezem, mert itt vannak érvrendszerek vagy legalábbis véleményeknek az ütköztetése, és ezért még egyszer köszönöm mindazoknak a kormánypárti képviselőknek a részvételét, akik ebben részt vesznek. Valahol a parlamentnek valami ilyesmiről kellene szólni, különböző véleményekkel, még akár hevesen is néha, akár túl hevesen is vagy talán kellemetlen következményekkel együtt is, arról kéne hogy szóljon, hogy ezekben a vitákban valami kikristályosodjon. Itt még nem tartunk, de ma legalább ezekről a kérdésekről egy-két törvény esetében lehetett érdemi vitát kicsiholni és lefolytatni, még akkor is, hogyha maximum abban értettünk egyet, hogy nem értünk egyet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a cserével még tovább javult az arány, hiszen ahogy nézem itt a Házban, annyira fontos a fideszes képviselőknek ez az alkotmánymódosítás, hogy összesen két olyan fideszes van, akinek nem kötelező itt lennie, illetve egy ezek közül a képviselők közül KDNP-s, a miniszter asszony itt hagyta az államtitkár urat túsznak, gondolom (Bányai Gábor felnevet.), és a levezető elnöknek meg kötelező itt lennie. Ehhez képest van hét-nyolc ellenzéki képviselő, tehát úgy tűnik, minthogyha bennünket jobban foglalkoztatna az önök alkotmánymódosítása, mint saját magukat, miközben amellett érvelnek, hogy ez mennyire fontos. De amiért szerettem volna most egy kétperces hozzászólást tenni, az az, hogy úgy látom, most az új fideszes kommunikációban az a varázsszó, hogy „hangulatkeltés”, mert azt látom, hogy tegnap Nacsa Lőrinc mondta ezt refrénként, ma Hollik István ismételgette folyamatosan, és hogy itt az ellenzéki képviselők hazugságokat mondanak és hangulatot keltenek. Hát, én elmondanám, hogy kik keltenek hangulatot. Kérem, önök keltenek hangulatot és az önök sajtója kelt hangulatot, és rögtön, hogy erről nagyon nagy vitát ne kezdjünk, négy darab számot említenék, ami alapján kiderül, hogy kik azok, akik alapvetően hamis híreket, fake newst, hazugságokat terjesztenek. 2018-ban - ugye, ez választási év , azt képzeljék el, hogy a Fideszhez köthető média 109 esetben vesztett el sajtópert, helyreigazítási pert (Z. Kárpát Dániel: Hoppá!), tehát amikor olyat állított, amit nem tudott bizonyítani. (Z. Kárpát Dániel: Hoppá!) Ezzel szemben az ellenzékinek mondott sajtó  csak hogy legyen egy összehasonlítási alap (Nacsa Lőrinc közbeszól.)  14 ilyen pert vesztett el, tehát 109 versus 14. Ez volt egy 2018-as adat. És egy 2019-es adat pedig: 61 sajtópert vesztett el a kormányközeli média, és négy darabot az úgymond ellenzékhez köthető média. Tehát ebből világosan látszik, hogy önök azok, akik hamis hírt terjesztenek, ráadásul még csak nem is szégyellik magukat ezért. Köszönöm szépen. (Dr. Gyüre Csaba: Sőt, büszkék rá!  Taps a Jobbik soraiban.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Figyelmesen végighallgattam Nacsa képviselő úrnak a hozzászólását. Végül is akkor megnyugodtam egy kicsit, mert úgy tűnik, hogy ez a hozzászólás is azt mutatja, hogy önök is tartanak attól, hogy elveszíthetik a következő választást. Mert különben miért akarnának bebetonozni az önök számára fontos ideológiai kérdéseket az Alaptörvénybe? Miért akarják átalakítani a közpénznek a fogalmát? Miért akarják az egyetemek modellváltását úgy alakítani, hogy utána ahhoz minél nehezebben nyúlhasson hozzá adott esetben egy új kormányzat?Egyébként maga a szándék, ahogy nézem, az egyébként biztató az ellenzéki képviselők számára. Mert ha önök ettől nem félnek, akkor miért kell a normalitást, ahogy ön fogalmazott, Alaptörvénybe iktatni? Hát, miért kell az evidenciákat törvénybe iktatni? Én nem tudom. Itt hallgattam a vitát, egyik képviselő sem folytatott parázs vitát arról, hogy vajon az apa férfie vagy az anya nő-e. Tehát valahogy erről nem alakult ki egyébként itt vita, nem tudom, észrevették-e. (Nacsa Lőrinc: Mert félünk!) Sok minden másról igen, de erről például nem. (Szilágyi György: Nem bizony!) Sőt, arról sem, hogy az ég kék, a fű meg zöld. Ezt is beleírhatnák egyébként az Alaptörvénybe, mert hátha valaki ezt is megkérdőjelezi.

Sőt, azt képzeljék el, hogy azt is érdemes lenne beleírni az Alaptörvénybe, hogy a Föld kerek! Megmondom, miért: komoly követőtábora van a laposföld-hívőknek. Rendkívül sok magyar állampolgár, magyar választópolgár abban hisz, hogy a Föld lapos. Érdemes lenne megakadályozni ezt, nehogy valaki úgy gondolja, hogy leeshet a végéről! (Dr. Gyüre Csaba: Na, ez az!)

Tehát ezért én azt gondolom, hogy vannak olyan alapigazságok, amik természetesen nem azért kerülnek be egy ilyen Alaptörvénybe, amiről önök beszélnek, hogy ezeket meg kell védeni, mert most már olyan támadás éri ezeket, olyan kihívás éri ezeket a fogalmakat, ami miatt erre szükség van. Szó sincs erről!

Nacsa képviselő úr nem tudott egyetlen magyar példát sem hozni, beszélt Franciaországról, beszélt Németországról. A figyelmébe ajánlom Németországot, alapvetően keresztény-konzervatív kormány irányítja, a kancellár Merkel, a CDU, CSU a kormánynak a nagyobbik kormányzó pártjai. Magyarul: csak olyan példákat tudott hozni, hogy valahol máshol csinálnak valamit, ami önöknek nem tetszik. De kérdezem én: Magyarországon is tudnak ilyet csinálni? Önöknek kétharmaduk van! Mitől félnek? Hogy tudna itt bárki olyan támadást intézni törvényi szabályozási kötelezettségi szinten, amit önök ne tudnának megakadályozni? Hát, még azt is megakadályozzák, amit nem kéne megakadályozniuk!

Tehát én azt gondolom, hogy ez teljesen világos, és ezt a tegnapi vitában is elmondtam, a mai vitában is el fogom mondani, hogy önök nem csinálnak mást ezzel, az Egyenlő Bánásmód Hatóság megszüntetésével, ezzel az alaptörvény-módosítással és az örökbefogadási szabályok átalakításával, mint egy újabb társadalmi csoportot akarnak kijelölni bűnbakként. (Nacsa Lőrinc: Melyiket?) Például az LMBTQ-közösséget, tisztelt képviselő úr! (Dr. Völner Pál széttárja a karjait.)

És tárogathat, mint a pingvin, államtitkár úr, ettől még, képzelje el, nekem ez a véleményem! És hogyha magának az nem tetszik… Tegnap is kértem már, hogy ne túszként üljön itt, hanem nyomja már meg azt a gombot! Legyen már annyi bátorsága, hogy föláll és véletlenül megszólal, hogy lehessen magával vitatkozni! Mert az, hogy tárogat, még egyszer mondom, így, mint a pingvin (Mutatja.), azzal nem sokra megyünk! Hát azért ül itt maga!

Kérem, mondja el a véleményét! Vitatkozzon velem! Intézzen kihívást az ellen, amit itt a képviselők mondanak! Védje a saját ideológiáját, a saját értékrendjét, amiben hisz! Ne mint a sült hal! Szólaljon meg! Nacsa képviselő urat mindig megdicsérem, ő legalább kiáll ezért! Maga azért kapja a fizetését, nagyobbat is, mint ő, mert államtitkár! Szólaljon már meg! Hogyhogy nincs erről véleménye? Hogyhogy oda bújik, hogy a legvégén, amikor már nem tudnak az ellenzéki képviselők egy szót sem szólni, akkor majd jól elmondja, hogy itt mindenki hülye volt, csak maga az okos meg a kormánya?! Na?

Tehát, tisztelt államtitkár úr, ideje van a kormányváltásnak, én azt gondolom. Ideje van annak, hogy önök megtanulják azt, hogy nem tehetnek meg bármit ebben az országban. Ideje van annak, hogy megértsék, hogy a fák nem nőnek az égig, mert úgy látom, hogy egyszerűen semmi nem szent, minden határt átlépnek.

És igenis, Nacsa képviselő úr, az érzékenyítésnek van értelme egy társadalomban, függetlenül attól, hogy melyik társadalmi csoportról van szó. Igenis, van annak fontossága, hogy bizonyos kérdésekben érzékenyíteni kell az embereket, mert valószínűleg nem találkoznak az élethelyzetükből fakadóan esetleg olyan jelenséggel, ami miatt ez természetes módon megtörténne, hogy értsék, hogy az nem baj, hogy az létező, hogy az nem rosszabb vagy jobb, hanem egyszerűen csak más. Sok ilyen társadalmi csoport van. (Nacsa Lőrinc: Igen.) Tehát szerintem ez egyáltalán nem baj, hogyha van erre törekvés. Azzal lehet vitatkozni, hogy mi ennek a formája, módja, mi ennek a helyes szakmai megközelítése. De hozzáteszem: ebben a vitában én nem tudok részt venni, mert nem értek ehhez. De ön sem ért hozzá, tehát ezért önnek sem kéne részt venni ebben a vitában, már ami ezt illeti.

Éppen ezért én azt gondolom, hogy ez a mostani három törvénymódosítás, ami itt van a Ház előtt, ez nem szól másról, mint a 2022-es választási kampányról. Valószínűleg a migránsok most már kevésbé motiválóak, valószínűleg most már Soros György is eléggé unalmas mindenkinek. Bár nem tudom, Szilágyi képviselő úr fölidézte a történelmet, de azért érdekes módon  mindig el szoktam mondani, amikor Soros György szóba kerül  én pályáztam Soros-ösztöndíjra, képzeljék el, én nem kaptam, maguk meg kaptak. De mégis én vagyok a Soros-bérenc, nem azok, akiket finanszírozott Soros György, amikor megalakult az önök liberális pártja, mert régen még liberális párt volt, önök voltak az SZDSZ fiókszervezete meg ifjúsági szervezete  csak ha már itt a hazugságokat meg a köpönyegforgatást szokták emlegetni. Aztán egyszer úgy gondolták, hogy kifizetődőbb, hogyha egy ilyen konzervatív irányba váltanak, és akkor hirtelen onnét kezdve már az „Isten, haza, család” volt a fő pillére az önök politikájának, előtte meg még arról beszéltek itt a parlamentben, hogy „Csuhások, térdre!”

Ezért én azt gondolom, hogy ez a mostani három javaslat semmi mást nem jelent, mint egy cinikus, álságos politikai kampánynak a részét. Itt talán Hollik képviselő úr mondta a hozzászólásában, hogy bizony lesznek még törvények, amik az Alaptörvényt aztán majd értelmezni és pontosítani fogják. Tehát valószínűleg ez volt a kampánymotornak a berúgása, hogy így fogalmazzak, és akkor mostantól kezdve lesznek majd még ilyen javaslatok, amivel még polírozni fogják ezt a mostani kezdeményezésüket.

(21.30)

De mégiscsak azért szerettem volna ezt leszögezni, hogy itt szó nincs semmi másról, mint ugyanarról az ótvaros politikai, pártpolitikai kampányról, semmilyen értékrendről meg egyebekről. Egyszerűen a felméréseik alapján azt gondolják, hogy ez egy helyes irány, mert szavazatokat lehet rajta nyerni. Mindegy, hogy ennek egyébként mi a következménye a magyar társadalomra, hogy milyen károkat okoznak ezzel a magyar társadalomban, ez mindegy, csak egy centit is, vagy egy millimétert is segítse önöket ahhoz, hogy szavazatokat tudjanak szerezni.

Éppen ezért ugyanúgy ezekkel a témákkal is a társadalom megosztására törekednek, és keresik azokat a témákat, amikkel ezt a megosztást különböző ügyekben el lehet érni. Régi technika ez, sajnos sokszor működő technika is, ezt mutatja az önök kormányzása és politizálása, ettől függetlenül én mégiscsak azzal szeretném zárni, amivel kezdtem, hogy valószínűleg nem kezdtek volna ebbe bele, ha nem éreznék azt, hogy az, hogyha az ellenzék összeáll egy közös listára, hogyha minden egyes körzetben egy jelölttel szemben egy ellenzéki jelölt fog szemben állni, hogyha minden egyes kampánycsapatot egy miniszterelnök-irányítása mellett szerveznek, akkor bizony nagyon jelentős esélye van annak, hogy önök elvesztik ezt a következő választást (Dr. Völner Pál közbeszól.), és úgy látom, hogy nem fogják könnyen adni a hatalmukat, az egészen biztos.

De ettől függetlenül szerintem Magyarország megérett arra, és talán nemzeti érdek is, hogy ne önök kormányozzanak tovább. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiban.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Csak azt akartam megjegyezni Nacsa képviselő úrnak, hogy valóban igaz az, hogy önök értékalapon gondolkodnak, amennyiben ezt forintnak hívják, ez biztos. És tudja, hogyha attól leszünk erős közösség, majd még ezer év múlva is, mert beleírták most az Alaptörvénybe, hogy az apa a férfi, az anya meg nő, hát akkor elég nagy bajban lesz a magyarság ezer év múlva (Nacsa Lőrinc: A másik oldal…), még akkor is, ha önök az önök politikájáról gondolják azt, hogy ilyen pozitív hatása lesz.

Nézze, képviselő úr, én mindig csodálkozom azon, amikor ön az ellenzéket vádolja ezzel a harciassággal, meg a ki-ki meccs, meg az egész politikájuk… A miniszterelnökük maga mondta el, hogy a fideszes politikai kultúra mindig a konfliktusok kereséséről szól, az erő demonstrálásáról szól, hogy a Fidesz karakterébe nem passzol bele a kompromisszumkeresés.

Ha ezt nem mondta volna el a miniszterelnök, akkor is tudnánk, mert látjuk napi szinten, hogy mást se csinálnak, mint hogy konfliktust keresnek, mint hogy megpróbálnak mindig valamilyen bűnbakokat képezni, hol az elmúlt nyolc év, hol Soros György, hol a cigányok, hol a migránsok, hol a melegek. Mindegy, hogy ki, csak valamilyen ellenség ellen tudjanak harcolni. Ebből áll a politikájuk tulajdonképpen, és most is ez a törvénytervezet, ahogy az imént is mondtam, ez se szól másról, mint ellenségkeresésről, újabb és újabb ellenségek kereséséről és kreálásáról. Köszönöm, elnök úr.

(21.40)

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Így, hogy a vita vége felé tudok hozzászólni, tudok én is reagálni néhány, a vitában elhangzott észrevételre. És ebben egy picit néha talán lehet, hogy vitatkozom az ellenzéki képviselőkkel is. Én nem értek egyet azzal az elvvel, hogy legyen minél több nagykövetség, szerintem annyi nagykövetség kell, ami hatékonyan tudja képviselni Magyarország nemzeti érdekeit, mert ha csak azért hozunk létre egy nagykövetséget, hogy oda az egyik haverunkat ki tudjuk nagykövetnek tenni, és egyébként onnantól kezdve soha többet ne halljunk annak a nagykövetségnek a munkájáról, akkor azt gondolom, hogy ez egy felesleges közpénzpazarlás. Ha viszont olyan nemzeti érdeket vagy olyan gazdasági érdeket szolgál, ami nélkülözhetetlen, akkor, azt gondolom, hogy természetesen érdemes növelni ezen nagykövetségek számát. Hogy teljesen korrekt legyek, azt tudom mondani, hogy a mostani Külügyminisztérium csinált ilyet is meg olyat is. Magyarul, volt valóban olyan nagykövetségi létszámbővítés, ami szerintem is indokolt volt, de volt olyan is, amelyik nem, és talán így pontosan érthető az én hozzáállásom.

(9.20)

Én úgy mondanám, az, hogy most ez törvényben vagy rendeletben van szabályozva, szerintem az teljesen mindegy lenne. Valóban igaz az, hogy korábban majdnem a 80-85 százaléka ennek a törvénynek rendeletben volt, akkor is működött, tehát igazából az élet vagy a napi gyakorlat szempontjából tényleg mindegy, hogy ez most törvény vagy rendelet, de azzal egyetértek, hogy ha már hozzáfogtak ahhoz, hogy egy törvényt csináljanak, akkor érdemes lenne azt jól megcsinálni. Itt most nemcsak arra gondolok, hogy 12-szer módosították már, azért 2016 óta az élet akkorát nem változott, hogy ha tökéletesen csinálták volna meg ezt a törvényt elsőre, akkor ennyiszer kelljen hozzányúlni ehhez, akár szócseréket alkalmazva, mert hogyha szót kell cserélni, akkor az valószínűleg nem a világ változása miatt van, hanem mert valami rosszul lett megfogalmazva. De ettől függetlenül én azt gondolom, hogy van szükség olyan törvényre, ami ezt a külszolgálatot és a külügyi kérdéseket szabályozza, tehát alapvetően azzal, hogy ez törvényi formában legyen, ahogy ezt képviselőtársaim is elmondták, egyet lehet érteni.

Azzal is vitatkoznék, hogy nem látszik a kormány külpolitikája  de! Pont az a baj, hogy nagyon is látszik a kormány külpolitikája, már olyan értelemben, hogy a mi szempontunkból nézve az a baj, mert egy csomó mindennel nem értek én személyesen egyet, amit csinálnak. Ha nem látszana, akkor nem tudnánk mivel vitatkozni, akkor maximum azt mondhatnánk, hogy lusták, aztán miért nem csinálnak már valamit. Én azt látom, hogy pont sok olyat csinálnak, amit szerintem külpolitikaként nem szabadna csinálni, a nemzetközi kapcsolatainkat alapvetően rombolja, Magyarország nemzeti érdekérvényesítő képességét rombolja, és ez az állandó harc, amit a külképviseletek vagy a Külügyminisztérium jelenleg képvisel, szerintem nem éri el a kívánt hatást.

Magyar belpolitikai fogyasztásra kiváló, félreértés ne essék, tehát itthon egészen biztosan megsüvegelik a külügyminisztert, amikor elküld mindenkit a csudába, amikor berendel különböző nagyköveteket különböző sérelmekért, van, amikor ennek természetesen van oka és helye, de az, hogy éppen legutóbb az Amerikai Egyesült Államok megválasztott elnökét küldte el a csudába a külügyminiszter, az lehet, hogy nem feltétlenül rögtön segíti a magyar-amerikai kapcsolatoknak a kiépítését, és adott esetben számos más olyan nyilatkozatot is idézhetnénk, ami valóban magyar belpolitikai használatra egészen biztosan kiváló, de ha csak szakmapolitikailag nézzük, ha Magyarország külkapcsolatai szempontjából nézzük, és ezáltal azért az érdekérvényesítő képességünk szempontjából nézzük, akkor szerintem ennek a külpolitikának valóban számos káros hatása van, és nagyon sokat romlott Magyarország megítélése nagyon sok helyütt, amit természetesen a mostani Külügyminisztérium soha nem fog elfogadni.

Azt én is szeretném jelezni, mert nagyon sok diplomatát ismerek, hogy azt, hogy a magyar diplomaták nem a hazájukat és nem a nemzetüket szolgálják, nem merném állítani. Inkább az ellenkezőjét állítanám, hogy a legtöbben, és természetesen nem száz százalék, tehát ha a kritika úgy hangzik el, hogy vannak olyan politikai kinevezettek, akik nem az országuk érdekét, hanem a pártpolitikai érdekeket képviselik, akkor azt tudom, mondani, hogy egyetértek ezzel az állítással, vagy legalábbis ezt a dolog elé helyezik. Ha megengedő vagyok, azt mondom, hogy azt hiszik, hogy ennek a pártpolitikai érdeknek a képviselete az nemzeti érdek, de alapvetően én is azt vallom, hogy a magyar diplomaták külföldön alapvetően a nemzeti érdeket képviselik, alapvetően azt a célt szolgálják, hogy az ország érdekét, az ország állampolgárainak az érdekét szolgálják, és van, amikor megnehezítik ezt a munkájukat politikai érdekből, de azért nem ezek a diplomaták a felelősek, hanem azok, akik ilyen politikai célokat vagy követelményeket állítanak eléjük. Ők pedig nem tudnak mást tenni, mint végrehajtják adott esetben ezeket az utasításokat.

Énnekem is az a gondom ezzel a mostani javaslattal, valóban legutóbb tartózkodtunk az eredeti törvényjavaslat vitája után a szavazáskor, pont ezekből az okokból kifolyólag, hogy szerintünk lehetne egy ilyen törvény, 85 százalékban ugyanaz volt benne, mint egy kormányrendeletben, igaz, hogy a maradék 15 százalék szerintem nem lett annyira jó, ezért tartózkodtunk. Most viszont nemet fogunk mi is mondani erre a törvényjavaslatra, mégpedig azért, mert nagymértékben sérülnek a munkavállalóknak a jogai, tehát azok, amiket itt több képviselő is elmondott, hogy kirendelhetik indoklás nélkül, nem kell megkérdezni az adott személyt arról, hogy hova rendelik át, ezek szerintünk nem elfogadhatóak.

Én azt gondolom, hogy ez beleillik abba a tempóba, amit a magyar külügyminisztertől már többször láttunk, nevezetesen, hogy ő legutóbb is úgy nyilatkozott, hogy nem játszunk szakszervezetesdit a Külügyminisztériumban; vagy éppen azt mondta, hogy senkinek nem engedélyez semmiféle home office-t, bárhogy is tomboljon a vírus; vagy éppen amikor kiszivárgásokról volt szó, már információszivárgásról a minisztériumból, akkor az volt talán az egyik államtitkárnak a véleménye, vagy lehet, hogy a miniszternek magának, hogy úgy látszik, még nem rúgtak ki elég embert a Külügyminisztériumból, hogy ezeket a szivárgásokat el tudják zárni. Tehát én azt látom, hogy a teljes szemléletmód egy ilyen katonai irányba megy el.

Úgy látszik, hogy a miniszterelnök úrnak a stílusa ragadós a külügyminisztert illetően, úgy gondolja, hogy ő is a honvédséget vezeti, és katonaságot irányít, ezért azt gondolja, hogy tulajdonképpen ezek az emberek bábuk, és mint hadvezér vagy kicsi hadvezér, vagy alhadvezér, nem tudom, hogy mondjam, ő is ugyanúgy játszhat ezekkel az emberekkel, és tologathatja őket a sakktáblán, ahogy éppen kénye-kedve tartja. Szerintünk ez nem helyes.

Zsigmond képviselőtársam mondta, hogy sokat változott a világ. Bizony, sokat változott, ma már vannak munkavállalói jogok például, amiket szeretünk képviselni baloldali pártként. Tehát ez nem elfogadható. Lehet valakit átrendelni, lehet valakit hazarendelni, sőt, néha kell is hazarendelni, mint ahogy láttuk a legutóbbi alkalommal, akár egy pedofil nagykövetnek a példájából, hogy olyan jól végezték az Alkotmányvédelmi Hivatalban a munkát, hogy simán kiküldték nagykövetnek.

Olyan jól végezte az Információs Hivatal a munkáját, hogy nem tudták felderíteni azt, hogy a hivatali laptopján több tízezer pedofil képet tárolt ez a személy, tehát igen, ilyenkor valóban gyorsan haza kell rendelni ezt az illetőt, de lehet hozzá indoklást tenni: azért rendeltük haza, mert pedofil volt, és eddig nem tudtuk felderíteni.

Tehát én azt gondolom az indoklásnélküliség és a katonai hozzáállás kapcsán, hogy lassan már fegyvert is kell majd viselni a diplomatáknak a toll helyett, úgyhogy mi ezért azt gondoljuk, hogy rossz irányba indult el ez a törvény. Lehetne jó irányba is vinni ezt a törvényt, sokat lehetne javítani rajta, vagy lehetett volna a 11. módosítás és most a 12. módosítás kapcsán is, de ez most egészen biztosan nem sikerült. Ezért az MSZP nem fogja támogatni most ezt a törvényt.

Amit Zsigmond képviselőtársam mondott, hogy ilyen gyorsan megszüntetnek valamit, és ez a múltat idézi: kár, hogy nem volt itt az elmúlt napok vitáiban, mert amikor az Egyenlő Bánásmód Hatóságról vitatkoztunk, akkor nehéz azt mondani, hogy fontos hatástanulmányok, átgondolt, hosszú tervezés után, sok szakmai vita után nehezen, de meghozták azt a döntést, hogy beszántják az Egyenlő Bánásmód Hatóságot. Ehelyett az történt, hogy gondoltak egyet, aztán pártpolitikai okból, most passzol ehhez a homofób megközelítéshez, amit itt használnak különböző törvények kapcsán, ezért gyorsan ezt a hatóságot is beszántották. Nem kellett sokat várni, képviselőtársam, egyik pillanatról a másikra megtették.

Tehát hogyha egy törvényt lehet változtatni, vagy ön szerint nem lehet változtatni egyik pillanatról a másikra, akkor valószínűleg ilyen döntéseket sem lehet meghozni, sőt olyan képviselői indítványokat sem érdemes tenni, amiket 24 órán belül vagy 48 órán belül vernek át a Házon, amikben olyan módosítások vannak, amik alapvetően írják át akár családok életét, vagy akár különböző gazdasági szektoroknak a működési feltételeit, csak azért, mert éppen valamilyen pártpolitikai érdekük vagy valamelyik barátjuknak az anyagi érdeke éppen azt szolgálja. Úgyhogy ebben kioktatást maguktól egészen biztosan nem fogadunk el, hogy mit lehet és mit nem adott esetben egy törvénymódosítás kapcsán megtenni. Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy Bősz Anett képviselőtársamnak annyiban bőven jogos volt a megjegyzése, hogy azért akik hamis híreket vagy úgynevezett fake newsokat  ahogy szokta a miniszterelnök emlegetni  terjesztenek, arra csak két számot hadd mondjak: a kormányhoz köthető média 2018-ban 109 helyreigazítási pert vesztett el, míg az összes többi média 14-et. Szerintem ez egy beszédes szám. Köszönöm szépen.

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Az MSZP támogatja. Köszönöm. (Taps.)

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, és a megértést is köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Én is csak azzal tudnám kezdeni, hogy a célok, azok nemesek, tehát mindenféleképpen elismerésre méltó az a célrendszer, amelyet felvázol ez a mostani javaslat, erről részletesen beszélt Brenner Koloman alelnök úr, úgyhogy az idő miatt, hogy spóroljunk egy kicsit vele, eltekintenék ennek a részletes ismertetésétől. Egyszerűen csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az a célrendszer, amely felvázolásra került ebben a javaslatban, az valóban támogatandó, és külpolitikával foglalkozó politikusként én mindig örülök annak, hogyha valamilyen nemzetközi kezdeményezésnek, legyen szó regionálisról vagy bármi másról, Magyarország tud lenni a központja, az mindig előnyt jelenthet, ebben Juhász Hajnalkával is egyetértek. Aztán itt utána kell egy „de” szót csatoljak a mondandómhoz, hiszen van egy-két dolog, amit nem pontosan értünk ez alapján a javaslat alapján, például azt, hogy az fogalmazódik meg benne, hogy a köznevelési rendszert erősítse, eközben a köznevelési törvény alól kiveszi ezt az intézményt; ez az egyik, hogy így nehezen fogja talán erősíteni a magyar köznevelési rendszert.

A másik, hogy azt sem pontosan értjük, hogy miért kell alapítványi formában létrehozni ezt, hiszen számos olyan intézmény van Magyarországon, amely egyébként a korábbi híre, tapasztalata alapján abszolút alkalmas lenne ilyen képzettség, képzés végzésére, és valószínűleg még olcsóbban is meg tudnák csinálni.

A harmadik ilyen kérdésünk, úgy fogalmaznám meg szlogenszerűen, hogy tehetséggondozást igen, elitképzést nem, tehát hogy hol van ebben az a garancia, az a biztosíték, hogy nem csak, vagy inkább úgy mondom: nem kizárólag azok a diákok kerülhetnek ide be, akik tandíjat tudnak fizetni, hiszen az elsődleges  hogy mondjam?  a tehetségek felkarolása kellene hogy legyen, a társadalmi mobilitás ilyen értelmű támogatása, nem pedig a kiváltságos kevesek még erősebb kiváltságokhoz való hozzájuttatása. És tudom, hogy ösztöndíjrendszer is van magában a javaslatban, szociális szempontú is, de mégiscsak úgy tűnik, minthogyha ez csak egy bokréta lenne valakinek vagy ennek az intézménynek a kalapján, nem pedig a lényegi eleme, tehát magyarul, nem feltétlen a tehetséggondozás a cél, legalábbis így ebből kiindulva.

A másik, hogy voltak a történelemben, már így a magyar újkori történelemben kezdeményezések, amikor ilyen különböző regionális, közép-európai központokat akartunk létrehozni  ez inkább csak egy aggály vagy egy ilyen múltbeli tapasztalás , azok is alapítványi formában jöttek létre, aztán szépen x év alatt, öt-hat év alatt, tíz év alatt el is haltak, tehát ahogy jöttek üstökösként, úgy eltűntek a semmiben. Én bízom abban, hogy ha létrejön bármi ilyen, akkor nem ez lesz a sorsa egy tízéves perióduson belül, de mindent, ami egy ilyen alapítványi formában, nem rendszerszerűen kerül létrehozásra, vagy nem a rendszerbe épülten kerül létrehozásra, akkor azért fenyegeti az, hogy könnyen ki is kerülhet abból a körből, amelyben most bevezetik.

És valóban, ahogy az alelnök úr is mondta, ez az alapítványi forma egy kicsit… Az ilyen ellenzéki képviselők fejében visszhangzik az egyetemi átalakítás, és hogy az mennyi visszássággal telt, és mindig, amikor alapítványokról beszélünk, és a Fidesz kerül szóba ezzel kapcsolatban, akkor az embernek csak az eszébe jut az, hogy nem arról vane szó megint, hogy ide fideszes politikusokat tesznek majd be a kuratóriumba, és így ezáltal a saját ismerőseik, barátaik és politikai érdekeik szerint szelektálnak majd a felveendő diákok között. Ezt inkább már csak  az államtitkár úr megfogalmazásában  biztos az ellenzéki rosszindulat mondatja velem, de a tapasztalatunk mégiscsak azt mutatja, hogy az ilyen típusú megjegyzéseknek is helye van egy-egy ilyen előterjesztés kapcsán, hiszen túl sok negatív tapasztalásunk volt az elmúlt akár hetekben vagy hónapokban az oktatással, a felsőoktatással, a közoktatással kapcsolatban.

Ezért az MSZP frakciója ezt a javaslatot ilyen formában nem fogja támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt a részvételből úgy tűnik, hogy nagy vita nem fog kialakulni ennél a javaslatnál, de mégis annyit szeretnék rögzíteni a jegyzőkönyv számára, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciója, ahogy az első lábát sem támogatta ennek a törvénynek, így a másik lábát sem fogja támogatni, hiszen nem értünk egyet ezzel az átalakítással. Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház!  és a három vagy négy képviselő rajtam kívül a teremben, aki részt vesz a vitában. Tisztelt Államtitkár Úr! Én is veszprémi vagyok, ezért érdekel kiemelten ez a témakör, azon túl, hogy van általában is véleményem erről, és erről is majd fogok a hozzászólásomban beszélni. Egy-két kérdésem lenne, néhány észrevételem az alapján, amit ön elmondott, és aztán a véleményemet is elmondanám a jegyzőkönyv számára, ha már nagy vitába nem fogunk bonyolódni hárman itt a parlamentben. Az előterjesztés azt írja, hogy az egyetem vagy az alapítvány további vagyonáról a kormány fog gondoskodni. Nem tudom, jól olvastame az előterjesztést. Azt kérdezném államtitkár úrtól, hogy tegye meg, hogy kitér majd az összefoglalójában, hogy mi lesz ez a vagyon, és mekkora lesz ez a vagyon, amit az alapítvány megkaphat. Itt láttuk, hogy a Corvinus Egyetem mekkora vagyont kapott és a többi egyetem is. Jó lenne pontosan látni, hogy mi lesz a hozománya ennek a modellváltásnak és átalakításnak.

A második egy hasonló, bár egyszerűbb kérdés, hogy miért Navracsics Tibor tájékoztatta az egyetem vezetését arról, hogy modellváltás lesz. Tudomásom szerint Navracsics Tibor nem önöknek dolgozik, nem a minisztérium alkalmazottja. Tehát miért ő vitte a hírt, hogy ez az átalakítás meg fog történni? Csak nem azért esetleg, mert ahogy Veszprémben mondják és hírlik vagy híresztelik, Navracsics Tibor lesz ennek az alapítványnak az elnöke, és már a kinevezése előtt úgy jár el, mint hogyha ő lenne a vezetője tulajdonképpen ennek az alapítványnak? Tehát kérdezném államtitkár urat, hogy miért Navracsics Tiboron keresztül üzengetnek a Veszprémi Egyetemnek vagy Pannon Egyetemnek, és hogy igaze az az állítás, ami arról szól, hogy Navracsics Tibort fogja a miniszter kinevezni a Pannon Egyetem Alapítvány elnökének.

Államtitkár úr néhány gondolatát kommentálnám. Azt mondta, hogy azért kell ez a modellváltás, mert így nem tud továbbfejlődni az egyetem. Ezt szomorúan hallom, mert akkor nagyon sok mindent ki kéne szervezni az állami hatáskörből, és sok mindent alapítványi formába kellene hozni, hogyha ez igaz lenne. És ön azt is mondta, hogy ez lesz a legideálisabb forma a Pannon Egyetem működésére. Talán ezt az állítást kicsit árnyalja az, hogy az egyetem rektora világossá tette, hogy nem ők kérték ezt az átalakítást. Tehát ha a benne levő vezetők, egy szervezet élén levő vezetők  ahogy ön is beszélt az iménti törvénymódosítás kapcsán a vezetői felelősségről , ha az adott egyetem vezetése úgy gondolja, hogy nincs szükség erre az átalakításra, mert nem ők kérték, akkor valószínűleg ők úgy érzik, hogy tudnak fejlődni még azok között a keretek között is, melyek korábban meghatározták az ő működésüket.

A másik, hogy azt említette államtitkár úr, hogy ez által a modellváltás által a régió szellemi tudásközpontjává válhat vagy azzá váljon majd az egyetem. Szeretném kiigazítani államtitkár urat: nem, államtitkár úr, ez az egyetem már most is a régió szellemi tudásközpontja, és nagyon sok eredménnyel rendelkezik, ahogy egyébként ezt ön is felsorolta. Tehát nem ettől a modellváltástól vagy éppen attól, hogy Navracsics Tibort kinevezik alapítványi elnöknek, nem ettől lesz a Pannon Egyetem szellemi tudásközpont a régióban.

(20.10)

Picit vitatkoznék Varga-Damm Andreával is, az iménti hozzászólásának az egyik mondatával. Ő úgy fogalmazott, hogy ő nem vitatja el a jó szándékát azoknak az embereknek, akik ezt az átalakítást kezdeményezték és végigviszik, mert biztosan a jó szándék vezérli őket, hogy jobb felsőoktatást akarnak, jót akarnak az ott dolgozó kollégáknak, tanároknak és az egyetemi polgároknak, a hallgatóknak. Én azt mondanám, képviselő asszony, hogy de, én igenis kétségbe vonom a jó szándékát ezeknek a vezetőknek, ezeknek a politikusoknak. Én úgy látom, ez a modellváltás sokkal inkább egy paraván az önök számára, ez egy bevett szokás a fideszes politika oldaláról, a miniszterelnöki politika oldaláról, mindig felhúznak valamilyen paravánt, ami látszatra, messziről még akár tetszetősnek is tűnhet, aztán ahogy egyre közelítünk, ahogy benézünk a paraván mögé, világossá válnak a hatalmi ambíciók, világossá válik sok esetben a pénzügyi érdek, világossá válik sokszor az ideológiai befolyásolás szándéka.

Én azt gondolom, hogy e mögött a modellváltás mögött sincsen más: vagy pénz, vagy ideológiai befolyásolás, vagy valamilyen hatalomtechnikai kérdés. Én azt gondolom, hogy mindegyik, hiszen óriási vagyonnal fognak rendelkezni ezek az alapítványok.

Másik oldalról bebetonozzák ezekbe az alapítványokba a saját politikusaikat. Nem pontosan látom át, hogy hogy nem lehet találni nagyon sok hozzáértő szakemberen túl másokat, mint csak politikusokat, minden alapítványban benn ül valamilyen fideszes politikus. Ráadásul olyan politikusok, akik aktív politikusok. Tehát nem arról van szó, hogy valaki professor emeritusként valaha egyszer a Fidesznek is dolgozott, hanem jelenleg aktív politikusokat fognak behelyezni ezekbe a pozíciókba. Hozzáteszem, lenne nekik más dolguk is, hogy mással foglalkozzanak, hiszen van más állásuk.

Ráadásul ezt kétharmadosan be is betonozzák. Ebből világossá válik, hogy ez egy hatalomtechnikai kérdés is, és a nagy vagyon és az önálló gazdálkodás világossá teszi, hogy ez gazdasági érdek is.

És a harmadik is teljesen világos, hogy egyszerűen ideológiailag is befolyásolni akarják a magyar felsőoktatást, a saját érdekkörükbe akarják vonni ezeket az egyetemeket, egyszerűbben fogalmazva le akarják nyúlni őket. És ez azért nagyon veszélyes, mert ezáltal hosszú távon tudják befolyásolni a magyar fiatalság jövőjét. És én egyáltalán nem tartom ezt egy ilyen tisztességes, rendes törekvésnek, ami csak a szerencsétlen gyerekeknek a minél jobb oktatását tartja szem előtt. Egy csudát! Azt tartja szem előtt, hogy fideszes ideológusokat, fideszes politikusokat betonozzanak be kétharmaddal, hogy ha esetleg elveszítik a választást, akkor is ez a befolyás megmaradjon az önök számára, és a saját érdekeiket, a saját ideológiájukat tudják képviselni és keresztülvinni ezeken az alapítványokon. Hiszen, mint ahogy államtitkár úr is sokszor elmondta, micsoda fantasztikus dolog lesz, hogy függetlenek lesznek ezek az alapítványok a mindenkori kormánytól, és ezáltal mennyire nő az autonómiája ezeknek az egyetemeknek. Itt egyéb más államtitkártársa is hosszan példálózott ezzel az elmúlt időszakban, hogy ettől lesz nagyobb az autonómia tulajdonképpen. Attól függ, hogy honnan nézzük természetesen. Ha úgy nézzük, akkor elvi szinten lehet azt mondani, hogy kikerülnek az állami gondoskodásból, és ez akár növelhetné is az autonómiát az alapítványi formában, de ahhoz olyan embereket kellene ültetni ezekbe a kuratóriumokba, akik erre garanciát jelentenek, ha már ilyen modellváltásban gondolkodnak, nem pedig fideszes politikusokat.

Szóval, nem meglepő, ahogy ezt már korábban is a másik napirendi pontoknál az MSZP szónokai elmondták, nem fogja meglepni sem a fideszes képviselő urat, aki egyedül itt ül a parlamentben rajtunk kívül, meg államtitkár urat sem, hogy az MSZP frakciója nem fogja támogatni ezt a kezdeményezést, mint ahogy a korábbiakat sem támogatta. És semmi mást nem látunk ebben a modellváltásban, mint egy fideszes nyomulást, egy kultúrharc egyik leágazását, ami nem éppen a tudomány irányába vagy nem éppen a kultúra irányába, nem a tudomány, hanem az egyetem, a felsőoktatás és ezen keresztül persze egy kicsit a tudomány irányába is hat. Önök egész pályás letámadásban vannak, ennek az egyik leágazása ez a modellváltás, semmi mást nem kell ebben látni, mint hogy egyszerűen ezt is le akarják nyúlni, és a saját érdekkörükbe akarják hajtani. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném jelezni Pósán László képviselőtársamnak, hogy önről egyébként el is hiszem, hogy ezt őszintén így gondolja, ahogy mondja. Nem önre utaltam, amikor ön szerint összeesküvés-elméleteket gyártok, sokkal inkább én azt gondolom, hogy realista vagyok, sokkal realistább, mint ön ebben a kérdésben. Szerintem a valós motivációk nem azok, amelyről ön beszél. És még egyszer mondom, az ön jóindulatát nem vonom kétségbe, hiszen most is itt van, és megvitatja ezt a törvénytervezetet. Ha önnek is eszébe jutott egy idézet, akkor én is hadd mondjak egy másikat. Kicsit az az ember érzése, amikor beszél ezekkel az egyetemi vezetőkkel, hogy ők úgy érzik, mint a régi viccben, hogy elvtárs, érted jöttünk, nem ellened. Tehát én azt gondolom, hogy bizony, ez nagyon sok problémát is felvet, ahogy erről én már az imént beszéltem, de ezzel nem húznám az időt.

A piaci együttműködés, amiről beszélt: a közgazdasági egyetem is mindig sokkal több pénzt össze tudott szedni, mint amit adott esetben az államtól kapott, de vannak olyan egyetemek meg vannak olyan szakirányok biztosan, ahol ezek kisebb mértékben lehetségesek. És én azt gondolom, hogy bizony, ahogy ön is elmondta, most is volt lehetőség piaci együttműködésekre. Tehát valószínűleg nem ez a fő mozgatórugó, hogy miért kellene változtatni ezen, sokkal inkább az, amit én mondtam, hogy egyszerűen le akarják ezt nyúlni ideológiai és pragmatikus hatalomtechnikai okokból, mert tartanak attól, hogy elvesztik a következő választást.

Zárásként, elnök úr, annyit engedjen meg, hogy rögzítsem a jegyzőkönyv miatt, hogy dr. Pósán László, Varga-Damm Andrea és jómagam vettünk csak részt ebben a fontos vitában… (Dr. Pósán László: És Földi László!), bocsánat, és Földi László képviselőtársam. Azért mondtam az előbb, hogy négyen vagyunk a teremben, mert úgy látszik, hogy mást nagyon nem izgatott ez a kérdés. Köszönöm szépen.

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Veszprémiként én is büszke vagyok arra, hogy 2023-ban Veszprém és a térség, a régió lesz Európa kulturális fővárosa. Korábban is volt Veszprémnek már egy ilyen pályázata, sajnos akkor az elbukott, talán éppen pont Péccsel szemben. Az akkori városvezetés  amelyet érdemes talán megemlíteni, már csak a jegyzőkönyv végett is, Dióssy László polgármester úr, Hartmann Ferenc és Asztalos István alpolgármesterek voltak  szintén hitt abban, hogy van értelme egy ilyen pályázatot benyújtani, megcsinálni, és egyébként a Fidesz támogatta is az akkori szocialista-SZDSZ-es városvezetésnek a pályázatát, köszönet érte. Én azt látom, hogy most ugyanez a helyzet fordítva, tehát magyarul: most az ellenzéki szocialista képviselők is támogatják ezt a pályázatot, és ez a támogatás így is fog maradni a projekt végéig egészen biztosan. Én magam is írtam Porga polgármester úrnak egy levelet, amelyben felajánlottam a segítségemet, ha bármiben tudom segíteni ezt a projektet, akkor természetesen személyesen is állok rendelkezésre.

(13.40)

Egy apróbb megjegyzésem hadd legyen, és ezt azért is teszem, mert Nacsa képviselő úr az imént említette ezt a szót. Én is kitértem volna rá, de így még talán jobb is: ez az átláthatóság kérdésköre. Éppen ezért én is hiszek abban, hogy az átláthatóság legalább annyira fontos, mint az időbeni elkészülése ezeknek a projekteknek. Talán érdemes lett volna ellenzéki politikusokat vagy az ellenzéki politikusok, frakciók által javasolt szakértőket is bevonni akár igazgatótanácsi, akár felügyelőbizottsági munkába. Sajnos ez nem történt meg. Talán lehetne ezt még korrigálni, hiszen nem hiszem, hogy egyetlenegy ilyen személy, mondjuk, meg tudná akadályozni  rosszindulattal, ha még ezt is feltételezzük róla  egy ilyen projekt sikerét, de az átláthatóság szempontjából egészen biztosan lenne értelme. Ha egy közös olyan projektről van szó, amiben mindenki hisz ott a városban és a térségben, akkor talán egy olyan személy beválasztása, akinek a személye garanciát nyújthat arra, hogy ez az átláthatóság az ellenzéki gondolkodású politikusok, polgárok oldaláról is megvalósulhat, vagy legalábbis valamilyen biztosítékot, garanciát jelenthet, talán ez a projektet nem gyengítené, hanem az én hitem szerint még erősíthetné is; különösen akkor  még egyszer hadd ismételjem , ha egy politikai konszenzus van már a projekt fontosságában és hasznosságában Veszprémben.

Külön szeretném megköszönni Hartmann Ferenc munkáját is, hiszen ő a helyi önkormányzat keretében szintén próbál sokat tenni azért, hogy ez a projekt ott, a városban is folyamatosan haladjon. Ő a Magyar Szocialista Párt képviselője a veszprémi önkormányzatban.

A másik: szintén több felszólaló is említette joggal, hogy akik ebbe a térségbe, tehát a Veszprém, a Bakony és a Balaton térségébe látogatnak 2023-ban, jó hírét vigyék ennek a projektnek, a városnak, és annak, amit ott látnak. Ennél már csak egy fontosabb dolog van, ha szabad így fogalmaznom, hogy akik ott élnek, ebben a térségben, ők is úgy éljék meg azt az évet, hogy volt értelme, és ők is úgymond ne vigyék a jó hírét, hanem megőrizzék a jó hírét annak az évnek, amin túl vannak. Való igaz, hogy ebben érdemes a pécsi példákra és tapasztalatokra alapozni. Szerintem akkor lesz sikeres ez a projekt hosszú távon, ha nemcsak annak az évnek szól, hanem ami ott megépül, ami ott megszépül, amilyen projekteket véghez viszünk, azok később szolgálják a térségben élő, ott lakó emberek érdekét, életminőségét vagy kulturális és egyéb épülését.

Tehát ha valamit érdemes kívánnunk, vagy amit szeretnék kérni, akkor azt, hogy olyan szempontból is mérlegeljék ezeket a fejlesztéseket, hogy ezek ne csak egyszeri attrakciók legyenek, hanem beépülhessenek a térségben élő emberek hétköznapjaiba is, majd miután túl vagyunk ezen a projekten.

Tehát összességében azt szeretném mondani, hogy én azt fogom javasolni az MSZP-frakciónak, hogy támogassa ezt a projektet. Abszolút értem jobbikos képviselőtársam aggályait a közbeszerzésekkel és egyebekkel kapcsolatban, hiszen számos, valóban negatív tapasztalása van az ellenzéknek és talán a magyar választópolgároknak is, sokaknak ezzel kapcsolatban, ami a Fidesz kormányzását illeti. De mégiscsak ennek ellenére én azt fogom javasolni, hogy támogassuk ezt a projektet, hiszen adjunk egy esélyt, hátha most másképpen lesz. Bízom abban, hogy Navracsics Tibor kormánybiztos úr kiemelt figyelmet fog fordítani mind az átláthatóságra, mind pedig arra, hogy ezek az anomáliák ne kísérjék a veszprémi vagy a térségi projekt megvalósulását.

Csak az önkritika végett mondom, mert ezt jobbikos képviselőtársam is felvetette joggal, hogy a mi időnkben a pécsi kulturális főváros projekt költségvetése is nőtt, majdnem 50 százalékkal, tehát 30 milliárdról majdnem 45 milliárdra ment fel. Ez akkor sem meg most sem feltétlenül azt jelenti, hogy ellopják ezeket a pénzeket. Tehát előfordulhatnak olyan változások az évek során, olyan áralakulások, amik miatt ez elkerülhetetlen. Bár jobb volna, tény és való, ahogy ön is említett több világesemény helyszínéül szolgáló létesítményt, ahol azért irracionális módon növekedtek ezek a költségek, ráadásul sok esetben indokolatlan módon is, tehát a kritika jogos, de mégiscsak talán úgy tisztességes, ha egy pillanatra ennél a programnál azért ezt is megemlítem, és akkor vagyok teljesen fair magunkkal szemben.

Tehát összességében még egyszer én azt tudom önöknek mondani, Ovádi Péter képviselőtársamnak és a kormánynak is, hogy én támogatnám és támogatni is fogom ezt a projektet. Utolsó mondatként hadd tegyem még egyszer az asztalra, hogy esetleg fontolják azt meg, hogy adjanak valamilyen rálátási lehetőséget a helyi ellenzéknek vagy a helyi ellenzék által felkért civil szakértőknek  azt hiszem, egy ilyen személy volt egyébként a javaslata ott a helyi képviselőknek, legalábbis az én információim szerint. Talán ez megérné azt, hogy ez a projekt ugyanolyan konszenzussal folytatódhasson, mint ahogy kezdődött, és fejeződhessen is be természetesen, a veszprémiek és a térségben élők, remélhetőleg, hosszú távú örömére. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért nem akarnám a vitát túlfeszíteni, mert a végén nem fogunk egyetérteni abban, amiben az elején egyetértettünk, úgyhogy nagyon visszafogottan csak annyit mondanék, hogy készséggel elfogadjuk, hogy a Fidesz-frakció nélkül soha senkinek nem jutott volna eszébe, hogy egy ilyen pályázaton elinduljon Veszprém. Viszont akkor sajnos a Fidesz-frakció nem tudta ezt a pályázatot megcsinálni, mert nem ők voltak hatalmon Veszprémben. Ehhez kellett Asztalos István és az akkori városvezetés, és tény és való, hogy utána ők ezt megcsinálták, a támogatás pedig megmaradt, ahogy az imént is mondtam. És szeretném, ha ez a mi részünkről is megmaradna a következő két-három évben végig  ez az egyik.A másik, hogy pontosan fogalmaztam. Nem arról van szó, hogy egy önkormányzati keretben a politikusoknak mire van rálátásuk és mire nincs, hanem pontosan azt jeleztem, hogy van egy cég, amely pontosan bonyolítja ezeket az eljárásokat, és más, hogy ha valaki a folyamatot is látja, mint ha a végeredményt, és utána papírokból dolgozhat, mint ha részese azoknak a vitáknak, amik folynak.

Ezért az ellenzéki frakciók javasoltak egy nevet, aki nem politikus, hanem szakember, és illő tisztelettel azt a megfontolást kértem a kormány képviselőjétől, hogy fontolják meg, hogy ebben az igazgatótanácsban kapjon egy helyet ez az érintett személy. Ettől egyébként Porga Gyula polgármester úr nem zárkózott el, csak úgy tűnik, hogy picit lassabban megy ez a dolog. Lehet, hogy értelmes lenne gyorsan lezárni ezt a kérdést, és akkor mindenki arra tudna koncentrálni, mindenki egyetért, és mindenki megnyugszik és tényleg akkor olyan környezetet lehet teremteni, ami kell egy ilyen projekthez, hogy az konszenzusosan haladhasson végig.

Egy mondatot, csak hogy még erősítsem ezt a konszenzust: az való igaz, hogy a veszprémi polgármester az átlagnál sokkal jobban odafigyel arra, hogy bevonja az ellenzéket még most is, a pandémiás helyzetben is, hogy lássák (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy mi miért történik a városban. Tehát ezt a kreditet, hogy egyszerűen fogalmazzak, meg kell hogy adjuk a polgármester úrnak. Köszönöm szépen.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Igen, elnök úr, elfogadom a miniszterelnök-helyettes úrnak a válaszát. Köszönöm. (Dr. Rétvári Bence: Már a választ is?)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Mesterházy Attila képviselő úré a szó. Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Az Európai Uniónak jelenleg a gyengeségei közé tartozik, hogy nehezen tud a saját maga által vallott értékeknek és elveknek érvényt szerezni. Egy országnak, amíg csak törekszik az Unió tagjává válásra, komoly feltételrendszernek kell eleget tenni a jogállamiság, a demokrácia, az emberi és kisebbségi jogok betartása terén. Tagként azonban már nincs ilyen szoros kontroll az országok felett. Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy az Unió intézményei félnek beavatkozni egy-egy kormány belügyeibe. Az a meggyőződésem, hogy közös értékeink és elveink érvényre juttatását nem lehet mérlegelés tárgyává tenni. Fel kell tehát ruházni az Európai Uniót olyan eszközökkel, hogy tagjait folyamatosan az értékek képviseletére és az alapelvek betartására késztesse. Ellentmondás, ha elvárjuk az Uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk.

Mert az Uniónak ügyelnie kell arra, hogy értékeinek védelme ne csak papíron valósuljon meg, ezeket az értékeket az Unió tagjaként egyetlen tagállam se sérthesse meg. Meggyőződésem, az Európai Unió nem habozhat, amikor arról van szó, hogy egyes kormányok megsértik az Unió által vallott értékeket. Ki kell dolgozni azokat az eljárásokat, amelyeket ilyen esetben alkalmazni lehet, hogy egyetlen tagállam se bújhasson a be nem avatkozás nemzetközi jogi elve mögé.

Kérdezném a miniszterelnök-helyettes urat: mi erről a véleménye? Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Ha jól értettem, akkor nem ért velem egyet. Ez azért érdekes, mert amit én felolvastam, az szóról szóra az önök „Igen, Magyarország többre képes!” fideszes európai parlamenti választási programjából való (Derültség az ellenzék soraiban.), a 35. oldalon, a 41. oldalon és a 44. oldalon található, megmutatnám (Taps az ellenzék soraiban.), ebben a dokumentumban van benne. Tehát talán ez az első eset, miniszterelnök-helyettes úr, amikor támogatnám a Fidesznek a programját (Derültség az ellenzék soraiban.), és azt kérném öntől, hogy egyszer az életben tartsák azt be, amit egyszer már leírtak a magyar választópolgároknak, és ezeket a követeléseket, amelyeket megfogalmaztak 2009-ben, igaz, akkor Gyurcsány-kormány volt még, szocialista kormány volt hatalmon, na, ezeket most itt a lehetőségük, hogy betartsák, hiszen most végre az Európai Unió is hasonlót akar, mint amit maguk szeretnének. (Derültség az ellenzék soraiban.) Úgyhogy ennél jobb kompromisszumot és ilyen jó történelmi helyzetet el sem lehet képzelni. Az élet úgy hozta, hogy önök nagyon könnyen teljesíteni tudják a saját programjukat, amit ígértek a választópolgároknak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiban.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Ha már itt szóba került december 5e meg a múlt, akkor azért hadd ajánljam Nacsa képviselő úr figyelmébe, hogy itt mint MSZP-s örökségről beszél, én voltam az a pártelnök, aki elment Kolozsvárra elnézést kérni ezért az akkori politikai döntésért. Tehát hogyha a múlt emlékei, meg hogy mire épül egy összefogás, akár lehet ez is egy híd, hogy volt olyan politikus, aki képes volt beismerni azt, hogy adott esetben egy ponton rossz döntést hozott adott esetben az a párt, amit ő képviselt. Tehát azért én még emlékszem azokra az időkre, amikor önök úgy beszéltek a kettős állampolgárságról, mint egy nem aktuális kérdésről Martonyi miniszter úrral, Németh Zsolt külügyi bizottsági elnökkel vagy magával a miniszterelnökkel az élen. Aztán amikor belekényszerültek egy népszavazásba a Magyarok Világszövetsége kapcsán, akkor természetesen megváltozott ez az álláspont. De valószínűleg hogyha akkor például az akkori Jobbik nem erőlteti ezt a kérdést olyan erővel, lehet, hogy önök sem változtattak volna az azt megelőző hivatalos kormányzati állásponton, amely mindig úgy hangzott, amikor a határon túli magyar szervezetek ezt megkérdezték önöktől, hogy bizony nem aktuális ez a kérdés, ez volt a szóhasználat, ami akkor elő volt írva kommunikációs segítségként.

De ezt félretéve, ha már közös múltra emlékezünk, akkor talán annyit érdemes megemlíteni, hogy sokféle hagyaték van az MSZP-ben, ami adott esetben összeköthet embereket. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ritkán beszélünk a fogyasztóvédelemről itt a Házban, pedig ez a témakör sokkal többet érdemelne, ahogy képviselőtársaim is elmondták különböző megközelítésből, de mégiscsak egy olyan hatóságról beszélünk, amely rendkívül sokat tud tenni a napi működése során a magyar fogyasztók, a magyar családok biztonsága érdekében. Itt volt szó többféle kérdésről, ami a fogyasztóvédelem hatáskörébe tartozik. Szerintem felháborító, hogy kettős minőségű vagy többes minőségű élelmiszereket vagy termékeket árulnak az Európai Unión belül. Erről szól a javaslat azon tartalmi része, hogy ezzel valamit kezdeni kell. Szerintem ez egy teljesen helyes és jó felvetése a kormánynak, de abban is igaza van jobbikos képviselőtársamnak, hogy még számos olyan terület van, ahol lenne értelme egy kicsit előrelépni ezen a területen.

Én azt javasolnám, hogy nemcsak a drákói szigor az, amelyik eredményeket hozhat  hiszen erről beszélt jobbikos képviselőtársam, hogy nagyon komoly büntetéseket kell kiszabni különböző tisztességtelen piaci magatartás esetén , én ösztönözném a kormányt arra, hogy költsön minél többet a hatóságra és a hatósági munkavégzésre, hiszen vizsgálati tervek alapján működik a Fogyasztóvédelmi Hatóság, legalábbis nagyon régen, amikor én még felügyeltem ezt a területet, akkor így volt, és bizony, ha nincs valami benne az ellenőrzési tervben, akkor nagyon nehezen tud mozdulni a hatóság. Tehát minél több forrásuk, minél több lehetőségük van az ellenőrzésre, annál hatékonyabb munkát tudnak elvégezni. Tehát itt ezen a területen is valószínűleg igaz az állítás, hogy nem elsősorban a büntetés nagysága, hanem a lebukás veszélye az, amelyik adott esetben vissza tudja tartani a piaci szereplőket a tisztességtelen magatartástól.

Tehát magyarul, én arra ösztönözném önöket, hogy ez egy jó irány, amelyik irányba a kormány elindult ezzel a javaslattal, de valóban érdemes lenne még tovább haladni, és adott esetben érdemes lenne az erőforrásait is növelni ennek a hatóságnak, hogy minél hatékonyabb munkát tudjanak végezni, mert nagyon sokszor egyébként  amivel kezdtem, azzal fejezném be  magyar családok egészségét őrizheti meg vagy a biztonságát őrizheti meg egy hatékony hatósági fellépés. Köszönöm szépen, elnök úr.

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt frakciója támogatja az előterjesztést. Köszönöm. (Taps.)

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen Molnár Gyula képviselőtársammal is ezekről a kérdésekről beszélgettünk, amelyekről Rig Lajos képviselőtársam is beszélt, hogy a gyorsaság mennyire fontos, ezért mi a magunk részéről egészen biztosan támogatni fogjuk ezt az előterjesztést, és szerintem is magáról a tartalmáról ennek az előterjesztésnek egészen biztosan nem lesz vita itt a Házban. Amit az államtitkár asszonynak javasolnék, hogy viszonylag kevés szó esik a kábítószer-politikáról itt, ebben a Házban. Egyetértek Nacsa képviselőtársammal, hogy ez egy rendkívül fontos probléma nemcsak Magyarországon, a világban mindenhol, a probléma mértékéhez képest szerintem a Ház keveset foglalkozik ezzel a kérdéssel. Valószínűleg ebben akár mi képviselők is lehetnénk aktívabbak, hiszen ilyen tárgyú azonnali kérdéseket és kérdéseket talán sűrűbben fel lehetne tenni, de mégis azt gondolom, hogy ettől függetlenül a kormányzati kezdeményezés is sokat jelentene ebben a kérdéskörben.

A másik, hogy abban azért vitatkoznék Nacsa képviselőtársammal, hogy csak és kizárólag a szigorítás  persze attól függ, hogy mit értünk szigorítás alatt  az egyetlen üdvözítő út, hiszen ha a szereknek a besorolását értjük ez alatt, akkor ebben nincs vitánk, de azért látni kell, hogy a kábítószer-politika területén a prevenció, az ártalomcsökkentés, az elterelés, számos olyan nagyon fontos eszköz van, amely pont annak a fiatalságnak a megmentését vagy megóvását szolgálja, amelyről a képviselő úr is beszélt, és hiába van egy hihetetlenül szigorú büntető törvénykönyvi rendelkezés, szerintem ennek az eredményességét, hatékonyságát nem nagyon bizonyítják a nemzetközi eredmények; sokkal inkább egyébként, mint ahogy minden más bűncselekmény esetében is, a felderítésnek a hatékonysága, és én azt látom, hogy Magyarországon a rendőrség kötelékében hihetetlenül kevés erőforrás áll rendelkezésre a kábítószer-felderítés tekintetében, tehát ha nemzetközi összehasonlításokat nézünk, akkor Magyarország valahol a végén kullog ezekben az összehasonlításokban.

Tehát tudom, hogy nem az államtitkár asszonyhoz tartozik ez a kérdéskör, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy szükség volna a rendőrség megerősítésére is ezen a területen, hiszen alapvetően a terjesztőket kell üldözni, a fogyasztók kapcsán talán nem a legjobb eszköz, hogyha őket mindenáron csak a büntetőjog eszközével akarjuk erről az útról leterelni. Ez sokkal kevésbé hatékony, minthogyha egyéb más, úgymond szofteszközt használnánk, és úgy látom, hogy a fideszes kormány sokkal inkább erre a markáns büntetőpolitikai eszközrendszerre helyezi a hangsúlyt, és sokkal kevésbé az egyébként a világban már konszenzuális egyéb más elterelési és ártalomcsökkentési vagy megelőzési technikákra. És éppen ezért, hogyha jól emlékszem a számokra, talán jóval kevesebb forrás is áll ilyen értelemben rendelkezésre ezekre a kérdésekre.

Összességében tehát egy nagyon rövid kitekintést szerettem volna adni, de mind a kettőnk nevében, Molnár Gyula képviselőtársam nevében is azt tudom mondani, hogy mi a magunk részéről támogatni fogjuk az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.  Nacsa Lőrinc közbeszól.)

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a törvényt is megvitattam Molnár Gyula képviselőtársammal, és arra jutottunk, hogy ez egy nagyon hasznos és jó javaslat. (Derültség.) Ezért az MSZP-frakció mindenféleképpen támogatni fogja ezt a kezdeményezést. És mivel annyira jól és klasszikusan beszélt jobbikos képviselőtársam Kambodzsáról és a történeti tényekről, ezt kiegészítette még Juhász Hajnalka képviselőtársam, egy hasznos és jó tartalmi összefoglalót adott konkrétan a törvényt illetően, ezért én úgy gondolom, hogy ennél többet én ehhez nem tudnék hozzátenni. Úgyhogy nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, és továbbra is támogatjuk ezt a javaslatot. (Taps.)