Felszólalás adatai

DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közterület rendjének és tisztaságának megóvása nem új gondolat.

(16.30)

Ha visszatekintünk a közterület-felügyelet intézményének jogtörténeti előzményeire, meg kell állapítanunk, hogy ilyen jellegű testület a mindenkori fegyveres rendvédelmi szervek mellett állíttatott fel a magyar államszervezési gyakorlatban. Ugyanis az előttünk álló századokban a közterületeken a rendet mindig fegyveres rendvédelmi szervek biztosították, több-kevesebb sikerrel. Elnevezésük koronként és testületenként változott, mint porkoláb, hajdú, pandúr, zsandár, poroszló s a többi, de ők a mai rendőrség történelmi elődeinek tekinthetők.

A háború előtt a közterületeken a rendőrség és a csendőrség tartotta fenn a rendet, a közterület-felügyelet segítsége nélkül. Nagyobb eredményeket tudott felmutatni, mint a mai rendőrség a közterület-felügyelőkkel együtt. A háború után is a rendőrség állományának azon része felügyelte a közterületek rendjét, amely a közterületen teljesített szolgálatot. Lényegében ma is ez a helyzet. Az önkormányzatok által végzett általános polgári közterület-felügyelet története a parkosítások kezdetéig nyúlik csak vissza. Az első parkőrök a monarchia idején kerültek alkalmazásra. Az intézmény a két háború közötti időszakban, majd a háborút követően is fennmaradt. A parkőr volt a mai közterület-felügyelő első megjelenési formája. A rendszerváltozást megelőző kommunista rendszerben a parkőr a helyi tanács alkalmazásában állt, sok esetben nyugdíjasként. Ez az állapot 1983-84-ig tartott. A 3/1983. számú MT-rendelet a Fővárosi Közterület-felügyelet felállításának teremtette meg a jogi alapját, a 16/1984. számú MT-rendelet pedig a városokat, valamint a gyógy- és üdülőterületi településeket hatalmazta fel felügyelet felállítására és alapítására. Akkor még nem nagyon éltek ezzel a lehetőséggel a tanácsok, és ezek a jogszabályok még néhány évig alvó jogszabályok maradtak.

A rendszerváltást követően azonban egyes önkormányzati vezetők közterület-felügyeleteket kezdtek alapítani. A főváros járt az élen, de követték a nagyobb városok. E városok közterület-felügyeleteinek a megalakulásukat követő tevékenysége lényegre törő - vagyis pénzre törő volt. A példát a főváros szolgáltatta, amely sok helyen ragadósnak bizonyult. A rendőrségi egyenruhához részben hasonló formaruhába bújtatták a közterület-felügyelőket, hogy tekintélyük ezzel is növekedjen, majd pénzbeszedő portyázásra küldték ki őket. Igen ám, de a legnagyobb volumenű pénzmennyiség a bírságolások vonatkozásában a közlekedési szabálysértések területén található, nevezetesen a megállni tilos, a várakozni tilos és a fizető parkolóhely táblák árnyékában. A KRESZ-táblák útmutatásainak a betartása azonban a rendőrség, elsősorban a közlekedésrendészet feladata volt, és ez napjainkban sem változott.

Az 1983-84-ben hozott rendeletek a közlekedésrendészet ezen hatáskörét nem kurtították meg. A tilosban parkoló lakosság jelentős része éppen ezért nem is akarta elismerni a közterület-felügyelő illetékességét szabálytalankodása ügyében. Úgy gondolták, az még rendben van, hogy szabálytalankodás miatt bírságot kell fizetni, de nem akárkinek, hanem csak az arra illetékesnek: a jogszabályban feljogosított rendőrségnek. A kiküldött csekket is sokan eldobták, eltépték, nem fizették meg. Mivel alacsony volt a befizetési arány, ezért a főváros kerékbilincs alkalmazását helyezte kilátásba és gyakorlatba. Ez a gyakorlat a tiltakozások miatt egészen az Alkotmánybíróságig is eljutott.

Ha a mostani tervezetet nézzük, először a pozitívumaira mutatnék rá, majd a kritikánkra.

A tervezet sok pozitívumot tartalmaz, amelyet a jelenlegi helyzethez képest előrelépésként értékel a MIÉP képviselőcsoportja. Ezek a következők. A tervezet nem teszi kötelezővé a közterület-felügyelet alapítását a helyi önkormányzat számára, ez csupán egy lehetőség a képviselő-testület részére.

A tervezet országosan egységessé teszi a közterület-felügyelők státusát, egyenruházatát, jelvény- és igazolványrendszerét, illetve annak nyilvántartását, képesítési követelményeit, valamint szakmai és vizsgáztatási követelményrendszerét, egészségügyi, fizikai elvárásait.

A tervezet kimondja, hogy a felügyelő a települési polgármesteri hivatal köztisztviselője. Ez helyes. Nagyon helyes, mivel személyüket a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alá helyezi, ilyen módon kizárja a gazdasági társaságok, kft.-k, bt.-k, kht.-k szerepeltetését ebben a szerepkörben. A profitorientált szervezetek működése egy bírságolási jogkörrel felruházott tevékenységben mindig visszaélések forrása. Ezt a tervezet kizárja.

A közterület-felügyelő személye a tervezet szerint közfeladatot ellátó személy, és mint ilyen, a büntetőjog fokozottabb védelme alatt áll. Egyébként régen a parkőr is közfeladatot ellátó személynek minősült, akárcsak a halőr, a mezőőr, a vadőr s a többi. Ezt is helyesnek tartjuk.

A tervezet országosan egységesíti a felügyelő által alkalmazható intézkedések közös szabályait, és megakadályozza a partikularizmus kialakulásának lehetőségét. Ez is erénye a javaslatnak.

A tervezet a szabálysértésekről szóló törvény, valamint az államigazgatási eljárásokról szóló törvény szabályai, keretei közé helyezi a felügyelő eljárását, ami kedvező talajt biztosít a kialakuló joggyakorlatnak. Jogsérelem esetén a tervezet országosan egységes jogorvoslati rendszert biztosít, amelynek keretében első fokon a sérelmezett intézkedés ellen a helyi önkormányzat jegyzőjéhez panasszal, másodfokon a fővárosi-megyei közigazgatási hivatal vezetőjéhez fellebbezéssel lehet élni. Ez előrelépés a jelenlegi kaotikus jogorvoslati rendszerrel szemben. Jelenleg ugyanis azok, akik úgy érezték, hogy sérelmet szenvedtek a közterület-felügyelet részéről, a sajtó, a rádió, a televízió, az Alkotmánybíróság, a köztársasági elnök, a helyi polgármester és más, panaszirodának vélt hatalmasságokhoz fordultak.

A tervezet világosan szabályozza a felügyelet által alkalmazható kényszerítő eszközök alkalmazásának eszköztárát. Ezek: a testi kényszer, a könnygázszóró palack és a szolgálati kutya. Bilincs és lőfegyver nem szerepel az eszköztárban, és ez helyes is, hiszen remélhető, hogy a közterület-felügyelők nem találkoznak olyan esettel, és nem kerülnek olyanokkal kapcsolatba, amikor ezek alkalmazása szükségszerű lenne.

A tervezet helyesen rendelkezik akként, hogy a láthatóan terhes nővel és gyermekkorúval szemben kényszerítő eszközként szolgálati kutya nem alkalmazható.

Az állampolgári jogbiztonság és közérzet szempontjából fontos előrelépésnek tartjuk a tervezet 26. §-a (1) és (2) bekezdésének rendelkezését. E hivatkozott jogszabálytervezet-hely előírja, hogy kényszerítő eszköz alkalmazása esetén az intézkedést követően haladéktalanul, legkésőbb az alkalmazást követő munkanapon jelenteni kell a jegyző útján a felügyelet működési helye szerint illetékes rendőrkapitányságnak. Ebben az esetben az előterjesztőnek befogadásra ajánljuk azt, hogy az értesítés ne a jegyző útján, hanem a jegyző értesítése mellett történjen az illetékes rendőrkapitányság felé, amely kivizsgálja az alkalmazott eljárás jogszerűségét. A javaslat indoka az, hogy a helyi önkormányzat és a helyi rendőrség között általában szívélyes, kollegiális viszony szokott fennállni - ami helyes is -, és ezért a helyi ügyészség felé is célszerű a jogorvoslati lehetőséget megnyitni, amely fórum másodfokon hivatott felülvizsgálni a helyi rendőrkapitányság álláspontját.

Előrelépésként értékelhető, hogy a tervezet meghatározza a felügyelet viszonyát a szabálysértési eljárás lefolytatására jogosult szervekhez. A felügyelő együttműködik a rendvédelmi szervekkel, a rendőrséggel, a polgári védelemmel, a vám- és pénzügyőrséggel, a hivatásos önkormányzati tűzoltósággal, valamint határterületen a határőrséggel. A felügyelő ezen szervek közegeinek közfeladatot ellátó személyként a segítője. A közterület-felügyelet, bár helyszíni bírságolási jogkörrel rendelkezik, szabálysértési eljárás lefolytatására nem jogosult, hiszen idézés, tanú meghallgatása, szembesítés s a többi a szakirányú szabálysértési hatóság reszortja.

Ha vitatják a közterület-felügyelő eljárásának a megalapozottságát, és erre hivatkozva megtagadják a bírság helyszínen történő megfizetését, a közterület-felügyelő a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szabálysértési hatóságnál tesz feljelentést, halaszthatatlan esetben értesíti a rendőrséget, illetve egyéb rendvédelmi szervet, és annak helyszínre érkezéséig a tervezetben meghatározott kényszerítő eszközök alkalmazásával az elkövetőt visszatartani is jogosult.

(16.40)

Feljelentés alkalmazása esetén a felügyelő bizonyítékok gyűjtésére is jogosult, és igazoltatási jogkörével élve a tervezet alapján - az esetleges tanúk adatainak begyűjtésén túlmenően - kép- és hangfelvételt készíthet, ami megkönnyítheti majd a szabálysértés tényének bizonyítását a szabálysértési eljárás során.

A törvénytervezetet tehát alapvetően helyesnek és előremutatónak találja a MIÉP képviselőcsoportja, de aggályaink is vannak, amelyek többirányúak, és jobbító szándékkal módosításokat javasolunk befogadásra az előterjesztőnek.

Problémát látunk abban, hogy a közterület-felügyelet közlekedésrendészeti ügyekben a feljelentés foganatosításán túlmenően olyan kényszerítő intézkedések foganatosítására is jogosult, amelyeket ez idáig a közlekedésrendészet, tehát még a rendőrség sem alkalmazott. A tervezet ugyanis a szabálytalanul várakozó és parkoló jármű esetén kerékbilincs alkalmazását teszi lehetővé a felügyelőnek, saját mérlegelési jogkörében. Véleményünk szerint kerékbilinccsel történő gépjárműrögzítés csak rendőri intézkedés keretében foganatosítható, és csak rendőri intézkedést követően intézkedhet a közterület-felügyelő a kerékbilincs felszerelésére mint a rendvédelmi szerv segítője.

Miért tartja ezt fontosnak képviselőcsoportunk? A KRESZ logikailag egységes rendszer, és nemzetközileg is egységesülésre törekszik. Előírja, hogy a rendőrségen belül a közlekedésrendészet feladata a KRESZ betartatása. Ebből a rendszerből négy közlekedési jelzőtáblát kiemelni, a megállni tilos, a várakozni tilos, a fizető parkolóhely és a behajtani tilos táblákat, s ezek tövében harácsolni nem lenne szabad.

Fontosnak tartja a MIÉP képviselőcsoportja, hogy egy közlekedési szabálysértés elkövetése esetén egy elkövető egy hatóságtól egy eljárást szenvedjen el. Mivel a tervezet az általam hivatkozott négy KRESZ-tábla felhívásának betartatását - nagyon helyesen - nem vonja ki a közlekedésrendészet hatásköréből, ezért az is előfordulhat, hogy mind a közterület-felügyelet, mind pedig a rendőrség eljár az elkövetővel szemben. Ezért nem lehet ezt a négy táblát kivenni a közlekedésrendészeti feladatok struktúrájából.

A MIÉP-frakció nem ellenzi, hogy a közterület-felügyelő a rendőrség munkájának segítőjeként, közfeladatot ellátó személyként segítse biztosítani a közlekedés rendjének fenntartását; e jogkörében eljárva helyszíni bírságot szabhasson ki, illetve annak megtagadása esetén feljelentést tegyen, bizonyítékokról gondoskodva, amelyek a szabálysértési eljárás keretében kerülnek elbírálásra.

Nem ellenzi a MIÉP képviselőcsoportja a kerékbilincs alkalmazását sem, de mint jeleztük, azt csak a rendőri intézkedés keretében tartja alkalmazhatónak, és nem a közterület-felügyelő önálló intézkedéseként.

Összegezve: úgy gondoljuk, hogy a közterület rendjét és tisztaságát fontosnak tartó és annak szabályait betartó állampolgároknak nem kell félniük egy ilyen törvény megszületésétől. A tervezet beleillik a büntető törvénykönyv és a szabálysértési törvény által megkezdett szigorítási, a közterületeken uralkodó káosz felszámolásának irányába mutató sorba. E törekvést a Magyar Igazság és Élet Pártja üdvözli, de hogy a közterület-felügyelők ne élhessenek vissza a törvényben meghatározott jogaikkal, módosító indítványokat fogunk benyújtani.

Amennyiben fenti aggályainkat az előterjesztő a módosító indítványok figyelembevételével el fogja tudni oszlatni, a MIÉP támogatni fogja a javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)