A felszólalás szövege:

A kiszáradóban lévő Szigetköz vízpótlási erőfeszítéseinek az elsődleges célja nyilvánvalóan a Duna 1992-es eltereléséből adódó károk mérséklése kell hogy legyen, valójában azonban az a probléma - ahogy Ángyán képviselő úr erre már utalt - az elmúlt 100-150 beavatkozásai nyomán alakult ki, és ma ebben a komplex megközelítésben kell kezelni a kérdést. Vagyis nem az Antall-kormány, nem a vízlépcsőszerződés felbontása, nem az elmúlt 8 év önmagában a felelős azért a helyzetért, ami létrejött a Szigetközben, de természetesen az elmúlt húsz év valamennyi kormánya is - ideértve az első és második Orbán-kabinetet is - hordoz felelősséget azért, hogy a mai napig a Szigetköz és a Duna ügye nem tudott megoldódni, nincsen előrelépés ebben az ügyben. Büszkélkedni, majd hátrafelé mutogatni éppen ezért senkinek nincsen oka, ez egy olyan kudarctörténet, ami a Szigetközben a szemünk elé tárul, amelynek a súlya az egész rendszerváltó elitet terheli.

A Duna felső szakaszának a belépcsőzése óta - amelyre Kepli képviselőtársam utalt - egyre kevesebb kavicsot, homokot és egyéb hordalékot, töltőanyagot hoz a víz az alsó szakaszra, magyar területen ezért a meder folyamatosan mélyül, ám néhány ponton, ahol a kemény aljzat a medermélyülésnek gátat szab - ennek fizikai akadálya van, például a visegrádi szorosban csak a hajózó út válik egyre sekélyebbé és járhatatlanná -, a főmeder egyre alacsonyabbra kerül, ami kiszáradással fenyegeti a folyó menti teljes mellékágrendszert. Tehát ez megint nem csak a Szigetköz problémája, a lentebbi mellékágrendszer is hasonló problémákkal küzd.

A bonyolult Duna-üggyel kapcsolatos politikai hibák sora az erőműrendszer felépítéséről szóló eredeti, és a fenti medermélyüléses jelenségre gyakorlatilag nem reflektáló, azt a problémát meg nem oldó '77-es magyar-csehszlovák államközi szerződés megkötésével kezdődött, és töretlenül folytatódott a folyó '92-es eltereléséig, sőt azután is. Amikor például '93. január 1-jén - talán emlékeznek képviselőtársaim - Csehszlovákia kettévált Csehországra és Szlovákiára, a Duna-ügy rendezetlen maradt, de a magyar kormány átaludta, az akkori magyar kormány a közbelépési lehetőséget. Szlovákia egyoldalúan a szerződés jogutódjának nyilvánította magát, Magyarország pedig ezt de facto elfogadta, amikor április 7-én aláírta a bősi kérdést a szlovák partnerrel együtt a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztő különmegállapodást; ha nem teszi, kérdéses, hogy Szlovákia milyen pozíciókat tudott volna Hágában nyerni.

Az elmúlt húsz évet az elterelés óta végigkísérte a vízmegosztásról folyó, magyar szempontból teljesen meddő vita. Csehszlovákia eredetileg a teljes vízmennyiség 95 százalékát ígérte a főmederbe terelni, Szlovákia 40 százalékot vállalt, de az elmúlt húsz évben átlagosan 20 százaléknál többet soha nem kaptunk, előfordul, hogy ez a mennyiség a 10 százalékot is alig haladja meg. A hágai Nemzetközi Bíróság '97 szeptemberében hozott ítéletet, amelyben mind a két felet elmarasztalta, Magyarországot a vízlépcsőszerződés egyoldalú felbontása miatt, Szlovákiát pedig a Duna egyoldalú elterelése miatt, tehát egy olyan patthelyzet jött létre, amelyben mindkét fél rá lett volna kényszerítve arra, hogy valamilyen jogi megoldást találjon.

(11.10)

Az ítéletet azonban a felek azóta sem hajtották végre, tehát van egy végrehajtatlan 15 éves nemzetközi bírósági határozatunk, és a magyar fél gyakorlatilag ennek a hágai döntésnek a végrehajtása érdekében alig-alig tett erőfeszítéseket ebben az elmúlt 15 évben. Még az első Orbán-kormány idején a Székely-féle kormánybiztosság tett erőfeszítéseket bizonyos tárgyalások során, de azóta ez az ügy teljesen elsikkadt. Ez két szocialista kormányzatnak és az elmúlt két és fél év Fidesz-kormányzatának a közös felelőssége.

Az érvényben lévő és parlamenti határozattal alátámasztott magyar álláspont világos, és ebben nincs vita: számunkra a mindenkori vízhozam legalább 50 százalékának a megszerzése a prioritás. Ez a magyar álláspont, nem pedig az, hogy milyen technológiai megoldásokat találunk ki a meglévő, nem egész 20 százalékos vízmennyiségnek a kezelésére. Ez természetesen azt is jelentené, hogy a bősi vízlépcső kevesebb áramot termelne, amibe a szlovák fél vélhetőleg külső kényszer nélkül nem fog belemenni, tehát Magyarországnak elemi érdeke, hogy külső nyomást gyakoroljon - és nem csak kétoldalú tárgyalások révén - a szlovák félre a vízmegosztás kérdésében.

Az elterelés, illetve a főmederi vízmennyiség 80 százalékának az elvesztése tragikus ökológiai, gazdasági és társadalmi következményekkel járt a Szigetközben, tudja az MTA Szigetközi Munkabizottsága az ökológiai károkat, ismerik a helyiek a gazdasági és társadalmi károkat, ezek tehát mindenképpen megoldásra szorulnak. Az élő Dunából hiányzó víz környezeti és vízgazdálkodási problémák forrása is, és ahogy az idő telik, ez a helyzet egyre súlyosabb, a problémák egyre súlyosabbak.

A szigetközi vízrendszer ugyanakkor, és ezt látnunk kell, eredeti természetes állapotában sekély vizű, gyorsan áramló, változó vízmagasságú, kavicsos medrű mellékágakból áll, ma ezek helyén jellemzően pangó vizű, eliszapolódó medreket találunk, ez nem a természetes állapot, de egy intenzív begátalással, belépcsőzéssel a Szigetköz területén ezt a helyzetet nem tudjuk megoldani. Ugyanez a pangó vizű állapot marad a Szigetközben, amely nem az ökológiai állapot helyreállítását fogja eredményezni.

Rajka és Dunaremete térségében a Duna vízszintje az elterelés következtében helyenként négy méterrel süllyedt a korábbi középvízszint alá, és másfél-két méterrel kisebb a korábban jellemző minimumértékeknél. Csökkent a vízjárás dinamizmusa is, korábban az egész Szigetközben egy intenzíven változó vízmagasság volt jellemző, ez a jelenlegi állapotban, ami korábban napi több tucat centiméteres vízingadozást jelentett a Szigetközben, mára hetes-havi időtávlatban is néhány centiméteres vízingadozást jelent. Ez megint csak azt mutatja, hogy az eredeti ökológiai állapottól jelentősen eltér a jelenlegi helyzet, azonban a belépcsőzés, begátazás azt a helyzetet sem tudja kezelni. A mellékágak többsége mindeközben kiszáradt, és egy olyan helyzet állt elő, aminek következtében az egész mellékágrendszer tulajdonképpen el van vágva mind a főmedertől, mind pedig a különböző mellékágrendszerek egymástól. Megfordult a talajvízszint áramlásának az iránya is. Jelenleg az eliszapolódott mellékágaktól az alacsony vízszintű főmeder felé halad a mélyben a talajvíz, és ez a felszín alatti talajvízkészletekre is veszélyt jelent.

Mindez azt jelenti, és elnézést, hogy ilyen részletekbe menően a szakmai helyzetet ecseteltem, de mindez azt jelenti, hogy mivel a Szigetköz ökológiai válságát nagyrészt a régi főmederbe és a mellékágakba jutó víz mennyiségének a csökkenése okozza, értelemszerűen a megoldást is csak a vízmennyiség növelésével lehet megtalálni, nem pedig a meglévő vízmennyiség ide-oda pakolgatásával. Ennek ellenére a vízpótlási javaslatok döntő többsége a vízszintemelés különböző variációit írja le, vízmennyiség-növelés nélkül. Tehát a helyzet kulcsa az, hogy Magyarország képes-e érvényesíteni a hágai döntésben neki ítélt vízmennyiség visszaszerzésére vonatkozó álláspontját avagy sem. Bármilyen további vita, döntés arról, hogy a megszerzett vízmennyiséggel milyen technológiai megoldások mentén tudunk optimális eredményt elérni, csak ezt követheti. Amennyiben nagyobb vízmennyiséghez nem jutunk hozzá ebben a nemzetközi vitában, a Szigetközi ökológiai kárai tovább fognak súlyosbodni, bármilyen műszaki megoldást fogunk találni rá.

Az egyes műszaki megoldások várható hidrológiai, ökológiai, hajózási, pénzügyi és egyéb vonzatairól ugyanakkor van egy terv, amit intenzíven képvisel néhány lelkes - és egyébként a jó szándékát senkinek nem vonom kétségbe - szervezet, de a lehetséges alternatívák kapcsán nem készültek átfogó vizsgálatok, amelyek az ökológiai, társadalmi, vízgazdálkodási hatásokat azonos mértékben elemezték volna. Tehát van egy helyzet, amikor a rendelkezésünkre álló vízmennyiségről nincs biztos tudásunk, és egy ilyen helyzetben kezdünk el olyan műszaki megoldásokról vitázni, amely műszaki megoldások nincsenek azonos mértékben megvizsgálva ökológiai, társadalmi, pénzügyi és egyéb hatássaik tekintetében.

Tehát azt gondolom összességében, hogy az eddig elvégzett vizsgálatok alapján is az a legfontosabb tapasztalat, hogy a műszaki alternatívák hatása nagymértékben különbözik aszerint, hogy a teljes vízmennyiségnek mekkora hányada kerül a főmederbe, illetve hogy mi az a fő szempont, amelynek alapján az értékelést elvégezzük. Tehát valóban dönteni kell, és ebben az egyben Kepli képviselőtársammal egyetértek, döntenünk kell, hogy a Duna ökológiai állapotának a helyreállítását célozzuk, vagy egy kibetonozott hajózóutat akarunk létrehozni Magyarország vízügyi főtengelyében, vagy milyen egyéb célokat próbálunk követni. Ezek nagyban fogják befolyásolni, hogy milyen műszaki megoldásokat fogunk választani, de jelen pillanatban, azt gondolom, fordítva ülünk a lovon. Egy technológiai megoldás, műszaki megoldás áll a vita középpontjában, amikor az alapvető kérdés az, hogy mit akarunk összességében a Dunával és a kapcsolódó vízrendszerekkel kezdeni, és hogy ennek fényében hogyan tudunk egy nemzetközi vitában a magyar álláspont érvényesítése érdekében hatékonyan fellépni.

Az idő szűkössége miatt már csak egy dologra szeretnék kitérni. Az alapvető kérdés tehát a vízmennyiség visszaszerzése, a kérdés az, hogy erre Magyarországnak van-e reális lehetősége. Látjuk, 15 éve a hágai döntést nem tudjuk végrehajtani kétoldalú tárgyalások keretében a szlovákokkal, a nemzetközi jogi helyzet ugyanakkor nem kedvezőtlen Magyarország számára. Egyrészt a hágai döntés egyértelműen leszögezi az ökológiailag szükséges vízmennyiség jogosultságát a magyar fél számára, amennyiben a magyar fél azt kommunikálta a hágai döntést követően a Nemzetközi Bíróság felé, hogy jóhiszemű tárgyalásokat folytat a szlovák féllel, és a hágai Nemzetközi Bíróság jelenleg ennek az információnak a birtokában van. Így 15 év után, azt hiszem, ideje kimondani, hogy nem folynak jóhiszemű tárgyalások Szlovákiával, egyébként sajnos egyáltalán nem folynak tárgyalások Szlovákiával, de mindenesetre jogos a magyar fél szándéka arra, hogy visszavigye az ügyet a hágai Nemzetközi Bíróságra, és arra kérje a hágai Nemzetközi Bíróságot, hogy kötelezze a szlovák felet az első hágai ítéletben megállapított vízmennyiség visszaadására. Ráadásul a két fél európai uniós csatlakozása új nemzetközi jogi helyzetet teremtett, mind a két félre érvényesek az európai uniós jogszabályok, és jelenleg a szlovák fél ezen jogszabályoknak, direktíváknak, előírásoknak hosszú sorát - oldalakon lehet sorolni, hogy milyen hosszú sorát - sérti meg.

Ezek alapján a magyar kormány - és ez a magyar kormány felelőssége -, ha 15 év késlekedés után végre tényleg megoldást akar találni a Szigetköz problémáira, egy olyan dunai kormánybiztosságot állít fel, amely hatékonyan képes fellépni a nemzetközi jog területén, majd a hágai Nemzetközi Bírósághoz visszaviszi a dunai vízmegosztás kérdését, a strasbourgi Európai Bírósághoz fordul az európai jogszabályok megsértése ügyében, és az Európai Bizottságnál kötelezettségszegési eljárásokat indít a víz keretirányelv szlovák fél általi megsértése miatt. Ezek azok a lehetőségek, amelyekkel a magyar fél már néhány éves távlatban a szlovák félre olyan nyomást tud helyezni, amelynek eredményeképpen Magyarország hozzájuthat ahhoz a vízmennyiséghez, amely jár neki a hágai ítélet alapján, és utána ennek a vízmennyiségnek a birtokában lehet értelmes vitát folytatni arról.

(11.20)

Mert sajnos azt be kell látnunk, hogy pusztán a vízmennyiség 50 vagy még nagyobb százalékának visszaadása sem fogja önmagában a Szigetköz ökológiai állapotának helyreállítását eredményezni. Tehát szükség lesz ennek birtokában is műszaki megoldások alkalmazására. Valóban, amit az ember elrontott, abba az embernek be kell avatkoznia, hogy helyreállítsa, és ehhez szükség lesz műszaki megoldásokra. De ezekről értelmes vitát és az optimális műszaki megoldásokat akkor fogjuk tudni megtalálni, ha tudjuk, hogy mennyi az annyi, ha tudjuk, hogy mennyi az a vízmennyiség, amivel a Szigetközben gazdálkodni lehet, mennyi az a vízmennyiség, amivel ki lehet elégíteni az ökológiai rendszerek igényeit, ki lehet elégíteni a helyben élő közösségek jogos igényeit, ki lehet elégíteni azokat a gazdálkodási igényeket, amelyeket figyelembe kell venni.

Köszönöm a szót. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Több felszólalásra szeretnék reagálni. Elsőként Szakács képviselőtársamra, aki azt mondta, hogy beszéljünk végre a népi kezdeményezésről. Másról se beszélünk. Tehát a népi kezdeményezés szlogenje az volt, hogy több vizet a Dunába - erről beszélünk. Lehet-e több vizet szerezni a Dunába, és ha igen, hogyan?

Ehhez kapcsolódik, amit Illés államtitkár úr mondott, illetve Nagy István polgármester úr is, hogy nincs kényszerítő erő a szlovákok felé. De van! Képviselőtársaim, lehet kényszerítő erő a szlovákok felé, ha élünk vele. Ha Magyarország, a magyar kormány nem csinál semmit, akkor nincs kényszerítő erő. A szlovákok maguktól nem fognak visszaadni egy molekula vizet sem a magyar félnek. Akkor fogunk vizet visszakapni, ha ezért megharcolunk. Ezt meg kell tenni. Ez a kormány feladata, hogy ezt a harcot folytassa le.

És, államtitkár úr, az a helyzet, hogy Hágában vagyunk. Tehát a szlovák fél elfogadta a hágai Nemzetközi Bíróságot a Duna-ügy rendezésére. Ez az ügy nem zárult le, mert nincs végrehajtva a hágai ítélet. '98 decemberében Orbán Viktor és szlovák kollégája levélben azt közölte a testülettel, hogy a két fél eredményes tárgyalásokat folytat a vízmegosztásról. Ez az utolsó információja Hágának, de ott vagyunk. Tehát nem kell már a szlovákok beleegyezése ehhez, egyszerűen a bíróságot tájékoztatni kell arról, hogy a szlovák fél nem hajtja végre az ítéletet - ennyi. Tehát ehhez nem a szlovák fél beleegyezése, ehhez a magyar kormány elszántsága kell, hogy ezt megtegye. Abban egyetértünk, hogy az Európai Unió pedig egy olyan lehetőséget nyit meg, ami nem állt rendelkezésünkre a '97-es hágai ítéletkor. Ezzel élni kell.

Szintén a polgármester úr mondta, hogy 50 százalék esetén sem jut víz a mellékági rendszerbe. Természetesen, ebben egyetértünk. Én ezt mondtam az előbb is, hogy még ha meg is kapjuk az 50 százalék vagy még nagyobb vízmennyiséget, akkor is szükség lesz valamilyen megoldásra. De hogy milyen megoldásra, az nagyon nagyban függ attól, hogy mennyi az a víz, amennyivel gazdálkodunk. Ha a jelenlegi 16 százalékos vízmennyiségre próbálunk műszaki megoldásokat találni, azok nem lesznek jók egy 50 vagy 70 százalékos vízmennyiségre. Tehát először azt kell tudni, hogy mire akarunk műszaki megoldást találni.

Köszönöm szépen.

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót. Nagyon rövid leszek. Csak Kepli képviselő urat szeretném kérni, hogy ezzel a kishitűséggel hagyjon föl. Tehát az, hogy maximum a kétszeresét tudjuk megszerezni a jelenlegi átlagban 16-17 százalékos vízmennyiségnek egy nemzetközi jogi vitában, ha így állunk hozzá, akkor még annyi se fog sikerülni.

Azt gondolom, hogy itt, képviselő úr, helye van annak, hogy büszkén, magabiztosan álljunk ki a nemzetközi színtéren a magyar érdekekért, és védjük meg őket. Ez az a hely, ahol ezzel foglalkozni kéne. Van lehetősége Magyarországnak arra, hogy egy nemzetközi bírósági ítélet végrehajtását kikényszerítse, ha ezt akarja. Ami pedig azt illeti, hogy milyen gátakat hova akarnak építeni - azt gondolom, hogy Ángyán képviselő úr ezt már elmondta. Így a XXI. században nem az a cél, hogy a XX. század nagy vasbeton létesítményeit, tömegét építsük be a Dunába, hanem az, hogy találjunk olyan, valóban emberi beavatkozásokat is igénylő megoldásokat, amelyek lehetőség szerint a természetes állapot rekonstrukcióját eredményezik.

Ez a Duna esetében pedig alapvetően a vízmennyiség visszatartása, a mellékágrendszer újjáélesztésével, a vízrendszerek rehabilitációjával, a vízmennyiség szétterítésével a tájban, ami egy új tájgazdálkodási megközelítést is igényel. Így lehet helyreállítani azokat a hozadékokat, azokat a különböző szolgáltatásokat, amelyeket ez a folyó Magyarország számára, a magyar emberek számára nyújtani tudna, nem pedig úgy, hogy bizonyos szűk érdekcsoportok javára óriásberuházásokat építünk meg ezen a folyószakaszon, amelynek a környezeti következményeit aztán majd 10-20-50 év múlva kell iszonyatos pénzekből újra elhárítani.

Köszönöm.

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én csak Kepli képviselő úr figyelmét szeretném felhívni. Egyrészt említette a heidenaui erőművet vagy gátat. Ez Bécs alatt helyezkedik el, tehát a bécsi árvízvédelemhez való hozzájárulása viszonylag csekélyebb. Ez emlékeztet engem az ügyben szintén érintett egykori Nemcsók államtitkár úrra, aki a nagymarosi vízlépcső megépítését azzal támogatta, hogy az majd megoldja a medermélyülést a Barátság kőolajvezeték alatt Dunaújvárosnál. Szóval hogy merre folyik egy folyó, azért az viszonylag meghatározza, hogy hol milyen hatásai bírnak lenni egy gátnak vagy erőműnek.

Viszont jótékonyan megemlékezett két másik vízlépcsőről, a hainburgiról és a wolfsthaliról, amelyeket szintén Bécs alá terveztek Ausztriában, és amelyek azonban nem épültek meg, pontosan azért, mert a '90-es évekre Ausztriában világossá vált, hogy ezen az alsó folyamszakaszon nincs értelme nagy vízerőművek létesítésének, és mind a hainburgi, mind a wolfsthali erőmű, gátrendszer megépítését az osztrák kormányzat - civil szervezetekkel, szakemberekkel együttműködve - elutasította. Nem politikai hisztéria miatt, hanem azért, mert belátták, hogy szakmailag nincs értelme, ezért utasították el. És ehelyett mit csináltak? Ezeken az érintett területeken létrehozták a Duna-ártér nemzeti parkot, amelynek a célja a megmaradt természetes állapotú dunai vízrendszer megőrzése a jövő generációk számára.

Természetesen Magyarország dönthet amellett, hogy az '50-es évek osztrák vízgazdálkodási politikáját tűzi ki célul 2012-13-ban, ez is egy lehetséges választás. Ennek valamennyi politikai, ökológiai, gazdasági és társadalmi következményeit vállalnia kell azoknak, akik emellett fognak dönteni. Reméljük, a Jobbik soha nem lesz ebben a helyzetben.

Köszönöm szépen. (Szilágyi László tapsol.)

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a kívánatos megoldások tekintetében szeretnék hozzászólni. A korábbi felszólalásomban elég világosan elmondtam, hogy mit kell tenni. Szükség van egy olyan kormánybiztosságra, amelynek feladata, hogy vizsgálja meg, Magyarországnak milyen nemzetközi jogi lehetőségei vannak arra, hogy a jogi igazát érvényesíteni tudja. Ha magánszemélyként megsértik a jogomat, ha betörnek hozzám, és elviszik a tulajdonomat, akkor nem nyugszom addig, amíg vissza nem szerzem. Magyarország országként, nemzetként sem mondhat le erről az igényéről, hogy a jogosan neki járó vízmennyiséget visszaszerezze. A kormánybiztosságnak a hágai Nemzetközi Bíróság, az Európai Bizottság és a strasbourgi Európai Bíróság színterein kell fellépnie saját jogi igazának megvédése érdekében.

Emellett szükség van arra, hogy ez kormánybiztosság, együttműködve a Tudományos Akadémia Szigetközi Munkabizottságával, a hazai tudományos műhelyekkel, vizsgálja meg és összehasonítóan vizsgálja meg, hogy különböző vízmennyiségek esetén milyen lehetséges műszaki megoldások vannak azoknak a vízmennyiségeknek megfelelő, optimális kezelésére a Szigetköz területén. Ezek után lehet azt a vitát eldönteni, hogy mennyi víz áll rendelkezésünkre, és a rendelkezésre álló vízmennyiség birtokában mit teszünk. Ez a tennivaló, minden egyéb vajákolás, minden egyéb a lovon való fordított ülés, gyakorlatilag olyan döntések meghozatala, amelyek alapfeltételei nem adottak, amelyekhez a szükséges információk nincsenek meg. Azt gondolom, hogy ezt a vitát nem is érdemes tovább folytatni ebben a mederben, amíg a peremfeltételeket, az alapvető információkat ehhez nem ismerjük.

Köszönöm szépen.

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én visszatérnék az ajánlási pontokhoz, ezek közül a 2. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni.

Ez egy olyan módosító indítvány, amely az energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló csomagnak a kibocsátási egységek kereskedelmével kapcsolatos rendelkezéseit kívánja módosítani. A beterjesztett törvényjavaslatban szerepel az a kitétel, hogy a kvótabevételek 50 százalékát különböző éghajlatváltozással, klímaváltozással és környezetvédelemmel kapcsolatos projektekre kell fordítani, és ezzel kapcsolatosan ez a törvény, illetve a törvény végrehajtására kiadott jogszabályok lesznek irányadók.

(9.50)

Ebben a rendelkezésben - ez a 26. § (1) bekezdése a beterjesztett törvényjavaslatnak - az szerepel, olvasom szó szerint, hogy "a Magyar Állam általi, árverés útján való értékesítéséből származó bevételnek - a kvótabevételeknek - az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást célzó" tevékenységek támogatására kell fordítani. Itt egy pontosító javaslatot szeretnénk tenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére nagyon sokféle megoldás lehetséges, és ezek közel sem egyenértékűek környezeti, fenntarthatósági, éghajlat-változási szempontból. Adott esetben egy lignittüzelésű erőmű gáztüzelésűre való átállítása szintén járhat üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkenési végeredményével, ugyanakkor nem tekinthetünk egy ilyen fosszilisről fosszilisre való áttérést szakmailag egyenértékűnek az energiahatékonysági beruházások vagy a megújuló energia részarányának növelésével kapcsolatos megtakarításokkal.

Éppen ezért a módosító indítványban - amihez kérjük a kormánytöbbség támogatását is - az szerepel, hogy az "üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését" szövegrész helyett a "megújuló energia részarányának és az energiahatékonyságnak a növelésére, valamint az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást célzó hazai és nemzetközi tevékenységek támogatása" szerepeljen. Tehát ne általában az üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentése legyen a cél, hanem kifejezetten és célzottan a megújulóenergia-fejlesztések, illetve az energiahatékonysági beruházások támogatása.

Azt gondoljuk, egyébként a magyar államnak legitim célja lehet az is, hogy a szennyező fosszilis energiaforrásokról kevésbé környezetszennyező fosszilis energiaforrásokra való átállást valamilyen módon elősegítse, de a kvótabevételek esetében, azt gondolom, kívánatos és elvárható, hogy ezek a lehető legoptimálisabban hasznosuljanak, és kifejezetten a zöldenergia-, illetve az energiahatékonysági beruházások finanszírozására kerüljenek elköltésre.

Ennek a módosító indítványnak a támogatását kérem a tisztelt Háztól. Köszönöm szépen.

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bencsik képviselő úr, örülök annak, hogy megjelenik a jövő évi költségvetésben a zöldgazdaság-finanszírozási rendszer, örülök annak, hogy valóban végre önálló költségvetési soron meg fognak jelenni ezek a célok. Ezt a célt azonban nem fenyegeti az általunk benyújtott módosító, ennek az elfogadása semmilyen mértékben nem mond ennek ellent.

De pontosan az, amit ön elmond, az aggodalom amiatt, hogy lehetnek olyan szereplők a kormányzat vagy a kormány körüli gazdasági szereplők körében, akik nem feltétlenül olyan zölden gondolkoznak, éppen ez indokolja ennek a módosításnak az elfogadását. Hiszen ez vetíti előre, hogy a kvótabevételek 50 százalékát -, amelyet egyébként nemzetközi rendelkezések alapján is ilyen jellegű beruházásokra kell fordítani - majd kézen-közön különböző, környezeti szempontból kevésbé kívánatos vagy legalábbis megkérdőjelezhető beruházásokra fogják fordítani.

Én pontosan ezt a kiskaput látom ebben a rendszerben, hogy beleírjuk a törvénybe, hogy lesz zöldgazdaság-finanszírozási rendszer, beleírjuk a törvénybe, hogy üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentését kell ebből finanszírozni, rengeteg ilyen törvényt láttunk Magyarországon, amibe szépen beleírtunk dolgokat, és amikor a gyakorlatban megvalósul, amikor meglátjuk majd, hogy a kvótabevételek konkrétan mire kerülnek elköltésre, akkor fogunk megdöbbenve szembesülni azzal, hogy ezeket megint nem az eredetileg megfogalmazott cél, a megújuló energia, a zöldenergia, az energiahatékonyság finanszírozására költöttük, hanem olyan üzleti vállalkozások támogatására, amelyek erre nem szorulnak rá, vagy eleve kívánatos lenne, hogy a jelenleginél is kevesebb állami segítséget és támogatást kapjanak.

Tehát pontosan az ön által elmondottak azok, amik miatt kívánatos ennek az indítványnak az elfogadása.

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elsőként Turi-Kovács képviselőtársamra szeretnék reagálni a legnagyobb tisztelet mellett, együtt dolgozunk egy bizottságban, de én azért azt szeretném kérni, hogy a fenntartható fejlődés bizottságának alelnökeként a klímaváltozás tényét, ebben az üvegházhatású gázok szerepét és az emberi tevékenység jelentőségét azért fogadjuk el tudományos konszenzusként, amennyire lehetséges - százszázalékosan soha nem lesz tudományos konszenzus -, az ezzel foglalkozó szakemberek ebben egyetértenek. Hogy ennek pontosan mi a szerepe, mekkora a jelentősége az egyes elemeknek, és hogyan tudunk ellene küzdeni, erről lehet beszélgetni, de ezt azért alaptézisként fogadjuk el.

Bencsik képviselőtársamra reagálva pedig én szeretném elmondani, hogy maga az, hogy a nemzetközi egyezmények is - és ez a jogszabály is ezekkel összhangban - a kvótabevételek 50 százalékára írják elő a klímaváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos tevékenységek finanszírozását, ez maga a nagy kompromisszum. Tehát lehet mindig még eggyel továbblépni, hogy de még egy kis kompromisszum, a felét lehet a költségvetés lyukainak betömködésére használni, de a másik felét azért mégiscsak használjuk az energiahatékonyság tevékenységére. Ez az a nagy kompromisszum, amit megkötöttek a nemzetközi szereplők.

Ha ebből még tovább akarunk lépni, hogy ezen az 50 százalékon is legyen egy kis kompromisszum, és hagyjunk teret annak, hogy ki tudja, milyen beruházások finanszírozódjanak ezekből a bevételekből, ezt nagyon nem tartom szerencsésnek. Egy olyan folyamatnak egy újabb lépését látom, aminek a végén az lesz, ami Magyarországon az elmúlt években, évtizedekben van, hogy tulajdonképpen erre a területre állami forrás alig-alig jut, mélyen alulfinanszírozott, és miközben az állam rengeteg egyéb területre - az energetika területén is - iszonyatos pénzeket költ el, ez mindig mostohagyerek marad, és soha nem jut rá megfelelő mennyiségű forrás.

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem váratlanul az egyetlen ponthoz szeretnék hozzászólni, ami az én módosító indítványomat jelenti.

Az a törvénymódosító javaslat, amelyről most beszélünk, meglehetősen trükkös megfogalmazást tartalmaz. Egy viszonylag semleges szövegszerű javaslattal állunk szemben, amely arról szól, hogy a bíróság a bekezdés szerinti határozatot, valamint az atomerőmű tervezett üzemidején túli üzemeltetéshez kiadott engedélyt tartalmazó határozat végrehajtását nem függesztheti fel. Ez nem egy olyan kérdés, ami azt gondolom, hogy lázba hozná az ország népét, és tömegtüntetésekre lehetne számítani ennek a módosító indítványnak a kapcsán, pedig elég komoly dologról van szó.

Ez a módosító indítvány alapvetően a Paksi Atomerőmű üzemelő I-es blokkjának az élettartam-hosszabbításáról szól, egy olyan kérdésről, amely rendkívül nagy mértékben megosztja a magyar társadalmat. Tavaly több felmérés szerint az üzemidő-hosszabbítást a magyar társadalom körülbelül 60 százaléka ellenzi, Medián- és Ipsos-kutatások - Aradszki képviselő úr számára ezeket szívesen rendelkezésére bocsátom - ezt támasztják alá, és ezzel az üzemidő-hosszabbítással a kormányzat meglehetősen meg van késve.

(10.30)

Ennek az I-es blokknak a hatályos engedélye idén december 31-én lejár, ez azt jelenti, hogy körülbelül három hét múlva, és nincs meg a továbbüzemeltetéshez szükséges engedélye jelen pillanatban. A jelenleg hatályos szabályozás alapján a helyzet úgy néz ki, hogy könnyen lehet, hogy nem is lesz. Egész egyszerűen, amennyiben az Országos Atomenergia Hivatal által kiadott engedélyt a törvényben biztosított jogával élve, mondjuk, egy civil szervezet megtámadja a bíróságon, akkor ennek halasztó hatálya van, és január 1-jétől a Paksi Atomerőmű I-es blokkjának akkor sem lesz érvényes működési engedélye, ha egyébként az Országos Atomenergia Hivatal ezt az engedélyt amúgy kiadta volna.

Ebben a helyzetben látjuk azt, és igazából ez az ijesztő számomra, hogy az atomerőmű élettartam-hosszabbítása, esetleges új blokkok, új atomerőmű építése kapcsán a kormányzati hozzáállást képezi le ez a módosító indítvány. Amely úgy néz ki, hogy amennyiben törvényi vagy egyéb akadályai látszanak a zavarmentes élettartam-hosszabbításnak, új blokkok létesítésének, akkor erre nem az a kormányzat reakciója, hogy igyekszik megfelelő munkával megelőzni azokat a problémákat, amelyekbe beleütközhet az élettartam-hosszabbítás vagy az új blokkok létesítése során, hanem egész egyszerűen a törvényeket hozzáigazítja a célhoz, amit megfogalmazott, hogy a paksi I-es blokknak tovább kell működnie. Felmerül az a gyanú, hogy vajon a későbbiekben más ügyekben, amikor esetleg hasonló problémák merülnek föl az élettartam-hosszabbítással, az új blokkokkal kapcsolatban, amikor a hatályos törvények nem teszik lehetővé egy-egy, a kormányzat által szándékolt lépés megtételét, akkor vajon azokra ugyanez lesz-e a válasz. Ugyanaz lesz-e a válasz, hogy egyszerűen a jogszabályokat hozzáigazítják a saját elvárásaikhoz ahelyett, hogy a saját tevékenységüket igazítanák hozzá a jogszabályokhoz?

Ez egy nagyon rossz precedens, amit itt látunk. Ugyan Aradszki képviselő úr arra fog hivatkozni, hogy létezik most is a törvényben olyan passzus, amelyik bizonyos esetekben kimondja, hogy a bíróság határozata nem felfüggesztő hatályú, azonban ezek azok a rendelkezések, amelyeknél a bírósági felfüggesztés a nukleáris biztonság veszélybe sodrásával járna, olyan esetekben, amikor a maximális elérhető nukleáris biztonság megteremtését veszélyeztetné a bíróságnak egy ilyen érvényű határozata. Ezekben az esetekben valóban eltekint ettől a felfüggesztő hatálytól a hatályos törvény.

Itt azonban nem erről van szó. Nem a nukleáris biztonság fokozása érdekében vezeti be ebbe a 14. § (4b) pontba ezt az új rendelkezést az indítvány, nem a nukleáris biztonság erősítését célozza, hanem egy megcsúszott kormányzati előkészítés utolsó utáni pillanatban való korrekcióját próbálják elvégezni a jogszabályok módosításával, tekintet nélkül arra, hogy a jogszabályok, ez a jogszabály-módosítás a nukleáris biztonság növelésével vagy gyengítésével járna. Tehát nem illik bele abba a koncepcióba a javaslat, ahová megpróbálják beleszuszakolni, nem azonos a cél, mint az eredeti jogszabályban foglaltak. És mondom, egy olyan precedenst vetít előre a későbbi engedélyezési eljárás, a későbbi folyamatok esetében is, hogy nem az lesz a cél, hogy a szigorú és a maximális biztonságra törekvő jogszabályoknak megfelelően történjenek - a társadalom aggodalmainak eloszlatása érdekében vagy a társadalom megnyugtatása érdekében - a későbbi üzemidő-hosszabbítási döntések vagy a későbbi blokklétesítésről szóló döntések, hanem az várható, hogy az ilyen döntések előtt álló jogszabályi akadályokat különböző kreatív módszerekkel a kormányzat le fogja építeni, tekintet nélkül azok tényleges következményeire.

Köszönöm a szót.

JÁVOR BENEDEK (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Mióta a parlamentben az energiapolitikával kapcsolatban a vitáinkat folytatjuk, azóta számtalanszor elmondtam, hogy az energetika területén a kormánynak elsősorban szigorú szabályozó oldalon kell fellépnie annak érdekében, hogy a stratégiai szempontok az energiapolitikában érvényesülni tudjanak. Ehelyett a kormány hosszabb ideje a tulajdonosi megjelenést erőlteti az energia- és a közműszektorban, ami, azt gondolom, nem egy kívánatos cél.

Itt most lett volna, van egy lehetőség arra, hogy valóban egy szigorú, jól működő, átlátható és ellenőrizhető hatósági munka formálja azokat az alapvető szolgáltatásokat, amelyekkel polgártársaink, az adófizetők, a háztartásokat vezetők mindennap szembesülnek. Sajnos, ezt a lehetőséget a kormány elszalasztotta, hogy itt egy ilyen átlátható és jól működő szabályozás jöjjön létre, és a javaslat által létrehozandó Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal egy olyan monstrum, amelyik elképesztő jogosítványokhoz jut hozzá, amelynek a felügyelete kevéssé megoldott, és amelynek az irányítását ugyanakkor a kormányzat egy évvel a választások előtt olyan módon kívánja bebetonozni, amit semmi nem indokol. Az Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal nem lát el alkotmányos funkciót, semmi indoka nincs annak, hogy hét évre kinevezett elnök és öt-hét évre kinevezett alelnök vezesse ezt a hivatalt, amely elnök és alelnökök leváltása gyakorlatilag lehetetlen. A jogszabályban olyan szigorú kritériumok vannak, gyakorlatilag köztörvényes bűncselekmény esetén lehet eltávolítani ezeket a vezetőket a hivatal éléről.

Tehát, gyakorlatilag sokkal inkább azt látjuk, hogy egy miniszteri fizetéssel, illetve a helyettesek esetében államtitkári fizetéssel egy kvázi minisztériumot hoz létre a kormány, amelynek a felügyelete, az ellenőrzése gyakorlatilag alig megoldott, és amelynek a vezetését egy későbbi kormányzat - nem csak a 2014 utáni kormányzat, miután a hétéves kinevezések 2020-ig szólnak, tehát a 2018 utáni kormányzat is - alig tudja befolyásolni.

Ugyancsak ezt a gyanút erősíti meg, hogy a törvény semmilyen visszamenőleges összeférhetetlenségi szabályt nem állapít meg.

(19.30)

Tehát azt, hogy a kormányzat kikkel fogja feltölteni ezt a hivatalt, amelynek szigorú szakmai kritériumok szerint kellene működnie, erre vonatkozóan semmilyen olyan kikötés nincs a törvényben, amely megakadályozná, hogy gyakorlatilag politikai pártkatonákkal töltsék fel ezt az intézményt. A javaslatban a szakmai kritériumok oly gyengén vannak megfogalmazva, hogy teljesen nyílttá válik a pálya, hogy kikkel töltik fel az elnöki, illetve az alelnöki pozíciókat, és nem kell pályáztatni ezeket a pozíciókat, tehát gyakorlatilag a mostani kormány teljesen szabad kezet kap, hogy akár a szakmai elvárásoknak alig megfelelő politikai küldöttekkel hét évre feltöltsék ezt a hivatalt.

Tehát azt látjuk, hogy ezzel a javaslattal, ahelyett, hogy egy szigorú, átlátható, elfogulatlan, a szakmai szempontokat és a lakosság teherviselő képességét is szem előtt tartó szabályozási tevékenységet folytató hivatal jöjjön létre, ehelyett a kormány egy olyan hivatalt hoz létre, amelyet fel fog tölteni a saját küldötteivel, és amellyel hét évre előre gyakorlatilag egy ilyen kis "állam az államban" intézményt, jól megfizetett tisztségviselőkkel kíván létrehozni, amely felett igazából sem az illetékes minisztérium, sem a kormányfő érdemi ellenőrzést gyakorolni nem tud.

Úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat így, ebben a formában nem a megfelelő szabályozás és felügyeleti tevékenység kialakítását fogja magával hozni, hanem a jelenlegi kormányzó pártok 2014-es, illetve '18-as választásokat követő kormányzatok idején is az energiapolitikára gyakorolt befolyásának a fenntartását. Ez egy rendkívül káros és rendkívül indokolatlan intézkedés, tehát azt gondolom, hogy ebben a formában ez a javaslat nem támogatható.

Azok az elemei, amelyek az uniós jogharmonizációval függenek össze, természetesen valóban, ahogy elmondta Bencsik képviselőtársam is, egybeesnek egyébként a magyar fogyasztók és a magyar energiapiac érdekeivel, ezek támogathatók lennének. Ismétlem, a magunk részéről minden eszközzel támogatunk minden olyan intézkedést, amely a megfelelő szabályozási környezet és a megfelelő felügyelő hatóságok létrehozását szolgálja. Ez a javaslat azonban nem ilyen, ezért nem tudjuk támogatni.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

JÁVOR BENEDEK (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindannyian tudjuk, hogy miről szól ez a törvényjavaslat. A magyar bíróság a közelmúltban megállapította, hogy jogtalan volt a magyar kormánynak az a döntése, hogy a szolgáltatókra valós költségként nehezedő adókat nem érvényesítheti a gázárban, és erre reakcióként terjesztette be a kormány ezt a javaslatot, amely gyakorlatilag azt mondja ki, hogy a szolgáltatókra valós teherként nehezedő adónemeket nem lehet érvényesíteni, nem lehet elszámolni valós teherként a gáz, illetve a villamos áram árának megállapításakor.

Egy kicsit furcsa számomra ez a javaslat, amely gyakorlatilag azt mondja ki, hogy ami ténylegesen az állam által kivetett valós költség, azt nem lehet költségként érvényesíteni. Azzal, gondolom, mindannyian egyetértünk, hogy a magyar háztartások rendkívül nehéz helyzetben vannak, nem függetlenül ennek a kormánynak a tevékenységétől. Az alacsony jövedelmű háztartások különösen nehéz helyzetben vannak, még kevésbé függetlenül ennek a kormánynak a tevékenységétől, amely az egykulcsos adóval különösen nehéz helyzetbe hozta őket.

Abban is, gondolom, egyetértés van, hogy ezeket a háztartásokat segíteni kell abban, hogy a rájuk nehezedő rezsiköltségekkel meg tudjanak birkózni. Az az eljárás, amit a rezsicsökkentéssel és ezzel a javaslattal a kormány végrehajt, azonban sajnálatos módon talán a legostobább módja ennek a segítésnek. Ostoba mód, mert nem azokhoz szól elsősorban, akik valóban nehéz helyzetben vannak. A gáz- és villanyárcsökkentésből kimaradnak azok a legrosszabb helyzetben lévő háztartások, amelyek például fával fűtenek, őket nem éri el ez a rezsicsökkentés.

Ez a rezsicsökkentés aránytalanul kedvezményezi azokat a nagyfogyasztókat - a hatalmas alapterületű budai villák tulajdonosait fűtött úszómedencével, fűtött garázskihajtóval -, akik közpénzen, az adófizetők pénzén fognak kedvezményt kapni ahhoz, hogy ezt a teljesen felesleges fogyasztást finanszírozzuk egy alacsonyabb rezsidíjjal. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Hány ilyen van?) Ráadásul lehetne ezt a segítséget a nehéz helyzetben lévő háztartásoknak okosan is nyújtani. Lehetne olyan rezsitámogatást bevezetni, amely valóban a szociális alapon rászoruló háztartásokat éri el, és ennek a finanszírozására valóban be lehet és be kell vonni azokat a szolgáltatókat, amelyek indokolatlan profitra tesznek szert. De nem ez történik!

Lehetne úgy bevezetni vagy olyan intézkedéseket bevezetni, amelyek nem pusztán abban segítenek, hogy a fogyasztók - függetlenül attól, hogy milyen jövedelmi helyzetben vannak - olcsóbban jussanak az áramhoz vagy a gázhoz, hanem olyan intézkedéseket bevezetni, ami abban segíti őket, hogy csökkenteni tudják a fogyasztásukat. Ehhez kiterjedt épületenergetikai pályázatokra lenne szükség, amelyeket a kormány 2010 óta nem igazán volt képes bevezetni. Most, a közelmúltban kerültek meghirdetésre érdemi épület-energiahatékonysági beruházások, de ezeknek 3 éve kéne futniuk, és azok a források, amelyek itt rendelkezésre állnak. És ebbe szintén be lehet vonni azokat a szolgáltatókat, akik adott esetben indokolatlan profitra tesznek szert - ha ez valóban így van -, hogy az ilyen beruházásokat finanszírozzák, de nem ez történik.

Az történik, hogy a kormány azokat kedvezményezi, akik sokat fogyasztanak, ezek sokszor, bár nem kizárólag, hiszen találhatunk olyan példát, amikor nagy családok nagy alapterületű lakásban maguk is viszonylag nagyobb fogyasztók, de ez egy szabályozással kezelhető kérdés... - alapvetően nem az alacsony jövedelmű családokat segíti, hanem a nagyfogyasztókat segíti aránytalan mértékben. Ráadásul az energiafogyasztást támogatja és ösztönzi, miközben a világban energiaválság van, és nyilvánvaló, hogy minden, a jövőbe tekintő kormányzatnak arra kell az erőforrásait, energiáit, konfliktustűrő képességét - akár a szolgáltatókkal, akár a nemzetközi szereplőkkel kapcsolatos konfliktustűrő képességét - használni, hogy olyan rendszert vezessen be, amely a fogyasztáscsökkentést el tudja hozni.

(19.50)

Erre mind lehetőség lett volna, önök nem ezt a megoldást választották. Azt a megoldást választották, hogy gyakorlatilag a kormány a hatalmi ágak egymástól való elválasztását némiképp kreatívan értelmezve nekimegy a független magyar bíróság döntésének, és gyakorlatilag semmissé teszi a bíróságnak ezt a döntését olyan módon, hogy gyakorlatilag azt a döntést, amit a bíróság meghozott, olyan módon értelmezi, hogy ne lehessen a gyakorlatban érvényesíteni, és a szolgáltatóknak azt az igényét, hogy a valós költségeiket egy árképletben meg tudják jeleníteni, elutasítja.

Egyébként jelen pillanatban is a gázárat, a villanyárat az Energia Hivatal és a területért felelős miniszter állapítja meg. Tehát a kormány kezében jelenleg is elég komoly lehetőségek vannak a gázárképlet, villanyárképlet kialakítására. Ehhez nem kell a független hatalmi ágak elválasztásának alapvető demokratikus és alkotmányos elvét felrúgni. Erre meglennének a jogszerű, a fenntartható és a szociálisan érzékeny megoldások. Önök nem tettek kísérletet arra, hogy ezeket alkalmazzák, hanem ezt a javaslatot terjesztették be, amely sajnos ezeknek a kritériumoknak nem felel meg, ezért nem támogatható.

Köszönöm a szót.

JÁVOR BENEDEK, a fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A bizottsági vitában kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. Ennek a lényege, hogy ahogy Bartos Mónika is említette, a bizottsági vitában és most államtitkár úr expozéjában is hangsúlyosan előkerült a termálvízkincs fontossága, mivel ez az egyik legfontosabb természeti erőforrásunk. Megítélésünk szerint a parlament most ennek a törvénynek a vitájával, és ha megtörténik, az elfogadásával teszi tönkre ezt a természeti erőforrást. (Moraj és közbeszólások a Fidesz soraiból: Ó, Istenem!)

A termálenergia akkor megújuló erőforrás, ha olyan módon használjuk, hogy annak az utánpótlódása nem sérül, ha az olyan módon kerül felhasználásra, hogy hosszú távon, nemcsak most néhány évig, hanem évtizedekig a jövő nemzedékek számára is rendelkezésre áll. Az a törvényjavaslat, amelyik a visszasajtolási kötelezettséget egy tollvonással megszünteti, nem vizsgálatok esetén lehetőséget ad a felmentésre, hanem megszünteti a visszasajtolási kötelezettséget, nyilvánvalóan és egyértelműen rövid távon ennek a termálvízkincsnek a túltermeléséhez fog vezetni, és ezzel a hosszú távú megmaradását veszélybe sodorja.

Emlegették sokan a mezőgazdasági hasznosítás fontosságát, hogy nem lehet a mezőgazdasági termelőket ezzel a költséggel terhelni. Itt jelzem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy tavaly nyáron elfogadtunk egy olyan törvénymódosítást, amely 2015. június 30-áig felmentést adott a mezőgazdasági hasznosítás esetén a visszasajtolási kötelezettség alól azzal, hogy a minisztérium hozzon vissza 2015 júniusáig egy olyan szabályozást, amely megfelelő vizsgálatokkal alátámasztja, hogy milyen esetekben szükséges és milyen esetekben nem szükséges a visszasajtolás kötelezővé tétele, mikor lehet felmentést adni megfelelően szigorú feltételek érvényesülése esetén. Ennek mind a felszín alatti vízkincsre vonatkozó, mind a felszíni terhelésre vonatkozó környezeti kritériumokat tartalmaznia kell.

(11.20)

Ilyen tanulmányt a minisztérium nem készített, ilyen tanulmányból két sort sem a bizottság, sem a parlament a mai napig nem látott, ebben a helyzetben ennek a kötelezettségnek az egyetlen mozdulattal való megszüntetése olyan bűn, amit azoknak kell a vállukra venni, akik ezt a törvényt meg fogják szavazni.

Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Önök az elmúlt években megkapó vonzalmat mutattak a szocialista rendszer hibáinak a megismétlésére. Ezt a hibát Magyarország egyszer már elkövette, amikor a bauxitbányászat érdekeit mindenek elé sorolva, a bakonyi karsztvízbázisokat tönkretéve a Hévízi-tó vízhozamát lecsökkentették, a Tapolcai-tavasbarlangot kiszárították. Most egy hasonló bűnre készül a Magyar Országgyűlés: a magyar termálvízkincs tönkretételére, anélkül hogy megvizsgálnánk, mik azok a környezeti, jogszabályi és egyéb kritériumok, amelyek mentén 2015-ig - mert eddig van ideje a mezőgazdasági hasznosítóknak - egy olyan szabályozást el tudnánk fogadni, amely valóban megőrzi a termálvízkincset a jövő nemzedékek számára, és amely alkalmas arra, hogy egy hosszú távon működő szabályozást fogadjunk el erre a területre.

Egyébként ezt a szabályozást maguk a termálvíz-hasznosítók elítélik, valamennyi szakmai szervezet és valamennyi egyetemi szakmai műhely tiltakozik ez ellen a szabályozás ellen. Nem tudom, milyen üzleti érdek motiválja a kormányt, a kormánypártot annak érdekében, hogy elfogadjon egy szakmaiatlan, cinikus, hazug és megítélésem szerint alkotmányellenes törvényjavaslatot. (Babák Mihály közbeszólása.) Tisztelt Képviselő! A részletes vitában el fogom mondani, hogy miért alkotmányellenes ez a törvényjavaslat.

Tisztelt Ház! Annyit szeretnék zárásként hozzátenni: én kérek elnézést, hogy a fenntartható fejlődés bizottsága ezt a törvényjavaslatot támogatta, és úgy nyújtotta be a parlament elé.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek és az MSZP soraiban.)

JÁVOR BENEDEK (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A benyújtott módosító indítványok közül a bírói jogorvoslat megteremtését célzó MSZP-s indítvány egy szépségtapasz próbál lenni egy olyan törvényen, amely alapvetően, az indulásától kezdve súlyosan aránytalanul és elfogadhatatlanul korlátozza az állampolgárok méltósághoz való jogát, olyan betekintést enged az államnak az állampolgárok magánéletébe, ami jogállamban megengedhetetlen.

Szemmel láthatólag a Fidesz-kormány azzal az elvvel szemben, amely az állampolgárok számára az állam átláthatóságát tekinti célnak, és az állampolgárok magánéletébe pedig az államot lehetőség szerint a szükséges legkisebb mértékben engedi betekinteni, ezzel szemben egy olyan eszményt tűzött ki maga elé, ahol az állam a magánélet valamennyi szegmensébe betekint, amely az állampolgárok magánéletét teljes mértékben felügyelete és figyelme alatt tudja tartani, miközben más törvényekben látjuk, hogy mindeközben az állam átláthatóságának az elvét pedig a lehető legszűkebb körre próbálja korlátozni.

Botrányos és szégyenletes ez a törvény, és elfogadhatatlan a XXI. századi Európában, hogy egy ilyen törvényben önök az állampolgárok állam általi átvilágítását gyakorlatilag korlátlanná és ellenőrizhetetlenné teszik, miközben más törvényekben az állam állampolgárok általi ellenőrzését és átláthatóságát pedig radikálisan csökkentik. Elfogadhatatlan törvény, szégyelljék magukat!

Köszönöm a szót. (Taps a függetlenek soraiból.)

JÁVOR BENEDEK (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Elég ez a 40 másodperc arra, hogy ennek a törvénynek a lényegét kifejtsük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt arról döntenek, hogy a saját legközelebbi üzletfeleiken és a saját politikai érdekeiken kívül képviselnek-e bárki mást ebben a parlamentben, vagy pusztán annak az oligarchakörnek, annak a politikai lekötelezetti körnek a képviselői, akik a Fidesz körül hemzsegnek, és ebből próbálnak megélni. Ezzel a fejükben álljanak neki ennek a szavazásnak. Aki megszavazza ezt a törvényt, az azt szavazza meg, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség-KDNP frakciója a saját üzleti körén kívül senkit nem képvisel.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik frakciója mögött helyet foglaló függetlenek körében.)

JÁVOR BENEDEK (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Paksi Atomerőmű tíz évvel ezelőtti súlyos üzemzavarának legfontosabb következményeit a közvélemény még mindig nem ismeri. Nem tudjuk, pontosan mekkora kár keletkezett, és ki fizette a költségeket, csupán az derült ki, hogy a kárelhárítás máig nem fejeződött be.

A tények eltitkolásában a Medgyessy-, Gyurcsány- és Orbán-kormány egyformán közreműködött. Különösen érthetetlen számunkra, hogy Orbán Viktor kabinetje, amely szavakban állandóan gazdasági szabadságharcot vív a nemzetközi nagytőke ellen, miért asszisztál a Framatome francia atommultinak, amely 2003-ban súlyosan hibázott az üzemanyag-kazetták tisztítása során, veszélybe sodorva a magyar lakosságot és az erőmű működőképességét, nem utolsósorban pedig jelentős költségeket okozva.

A közelmúltban írásbeli kérdést tettünk fel Németh Lászlónénak az évtizedes titkok tisztázása végett, ám a miniszter válasza szerint a kárelhárítás részletei a Framatome-mal kötött szerződés szerint titkosak. Az azonban a szerződés mellett sem lehet senkinek az üzleti titka, hogy mennyibe került eddig a magyar államnak a baleset, azaz mekkora a kiesett termelés értéke, mennyit költöttek mostanáig a kárelhárításra közpénzből.

Kérem tehát az államtitkár urat, tájékoztasson róla, milyen anyagi értékű kár keletkezett az erőműben 2003-ban, mekkora volt a reaktor leállása miatt kieső veszteség, és mennyit fordítottak eddig az akkor keletkezett károk elhárítására. Arról is kérem a szíves tájékoztatását, hogy az említett károkból mennyit fedezett az atomerőmű biztosítása. Ezek a tételek nem érintik a magáncég érdekeit, nem vonatkozik rájuk a Framatome-mal kötött szerződés, ugyanakkor egyértelműen azokra a magyar adófizetőkre tartozik, akik a közpénzeket összeadják.

Várom a szíves válaszát.

JÁVOR BENEDEK (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim, akik ezen a késői órán kitartanak a mentelmi ügyünk tárgyalásánál! Remélem, nem fogunk olyan riadalmat kelteni, amit a Közgép dolgozóinak körében, amikor többek között Szabó Rebeka képviselőtársammal kart karba öltve Simicska úr és a Közgép számára ezt az ijesztő cselekményt megtettük, hogy néhány transzparenssel helyet foglaltunk a Közgép Soroksári úti telephelyén.

Az ügy kapcsán a demonstráció jogszerűségét illető szabálysértési eljárás lezajlott, és ebben az ügyben az érintett aktivisták, illetve képviselők a rájuk kiszabott százezer forint bírságot befizették. A Közgép azonban úgy gondolta, hogy ebben az ügyben nem elégszik meg ezzel, hanem az akcióban részt vevő aktivistákkal és képviselőkkel szemben egy magánvádas büntetőeljárást kezdeményezett, arra való hivatkozással, hogy a demonstráción a képviselők által tartott táblák, amelyek a Közép által végrehajtott korrupcióra hívták fel a figyelmet, kimerítik a rágalmazás fogalmát.

(23.40)

Tisztelt Országgyűlés! Én most bele se mennék abba, hogy egy cégnek egyáltalán van-e olyan lehetősége, hogy a rágalmazás tényállása vele szemben megálljon. Azonban az egy nagyon fontos kérdés, és azt szeretnénk, ha erre végre Magyarországon egyszer s mindenkorra választ kapnánk, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében van-e még lehetősége országgyűlési képviselőknek vagy aktivistáknak arra, hogy nyilvánosan felvessék a korrupció gyanúját egy olyan cég esetében, amely az összeomló építőipari piacon évről évre sokmilliárdos profitot tud előállítani és sok milliárd forintos osztalékot tud a tulajdonosainak fizetni, alapvetően állami megrendelések segítségével, olyan közbeszerzések megnyerésével, amelyekkel gyakorlatilag letarolja a teljes közbeszerzési piacot, ahol olyan közbeszerzési eljárásokat nyer meg, amelyek minden gyanú szerint jelentősen túlárazottak, ilyen esetekben felvethető-e egyáltalán a korrupció gyanúja, vagy ezt ma Magyarországon nem teszi lehetővé az intézményrendszer, a bírósági rendszer, illetve a Közgép felléphet-e sikerrel a politikai véleménynyilvánítás szabadságával, a szólásszabadság alapvető alkotmányos jogával élő képviselőkkel és aktivistákkal szemben.

Azt szeretnénk, ha ez az ügy nem ott süllyedne el, hogy a mentelmi jogunk megtartása miatt ezt a pert nem folytatja le velünk szemben a bíróság. Azt szeretnénk, ha a bíróság végre kimondaná, hogy lehetséges-e a politikai véleménynyilvánításnak ezzel a szabadságával élni Magyarországon. Emellett arra is szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét, hogy ezt az akciót képviselők és aktivisták közösen kezdték el, közösen vágtunk ebbe bele, közös felelősséget vállaltunk azokért a cselekedetekért, amelyeket ott végrehajtottunk, és ezt az ügyet az utolsó pontig, a bírósági per lezárultáig közösen szeretnénk végigvinni.

Mindezek érdekében azt kérem a magam nevében, és azt gondolom, ezzel tolmácsolom, ahogy Rubovszky elnök úr is a többiek álláspontját a mentelmi bizottság előtt előadott álláspontját ismertette, azt kérjük, azt kérem az Országgyűléstől, hogy a mentelmi jogunkat függessze fel, hogy ezt a bírósági eljárást, ezt a pert velünk szemben le lehessen folytatni, és legyen papír a mi kezünkben, és legyen papír minden, a magyar demokráciáért aggódó ember kezében, hogy létezik-e ma még szólásszabadság vagy sem, lehetséges-e ma Magyarországon a Közgépet kritizálni, a Közgéppel szemben a korrupció vádját felemlíteni avagy sem. Ennek érdekében kérjük a mentelmi jogunk felfüggesztését. Kérjük, tegyék lehetővé, hogy ezt a pert a bíróság lefolytathassa.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiból.)

JÁVOR BENEDEK (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Súlyos leépítésekre kényszerült az orosz-ukrán tulajdonú Dunaferr. Több ezer dolgozójától kénytelen megválni, ami Dunaújvárosban és térségében a munkanélküliség jelentős emelkedését vonhatja maga után, hiszen nincs annyi munkahely, amennyi ennyi dolgozó elhelyezkedését meg tudná oldani.

A Párbeszéd Magyarországért dunaújvárosi önkormányzati képviselője, Szabó Zsolt több más szervezettel közösen felhívta a figyelmet ezekre a veszélyekre, és jelezte előre a várható foglalkoztatási problémákat. Felhívta a kormányzat figyelmét arra is, hogy komoly elbocsátásokra kerül sor, így a kormányzat végre vegye igénybe az erre a célra szolgáló európai globalizációs alap gyors és hathatós segítségét, amivel szinte azonnal komoly segítséget lehet nyújtani az elbocsátott dolgozóknak jövőbeni elhelyezkedésükhöz, lassú és meglehetősen körülményes ESZA-támogatások helyett, ahogy egyébként arra Andor László EU-biztos is felhívta már a kormányzat figyelmét.

Szabó Zsolt képviselő úr jelezte azt is, hogy Dunaújvárosban gazdasági szerkezetváltásra is szükség lenne. Nem lehet a város és környékének munkahelyeit pusztán a vasműtől függővé tenni. A nyilvánosságra került információk szerint a kormányzat eddig Dunaújvárossal csupán annak kapcsán foglalkozott, hogy a város polgármesterét bebetonozta az új energiahivatal élére, és legalább az ő munkahelyét hosszú távra és bőkezűen biztosította.

Sajnos, ez nem mondható el a városban élő munkanélküliekről, a most elbocsátottakról. Éppen a KSH-nak a héten megjelent munkanélküli-statisztikáiból derült ki, hogy átlagosan 18 hónapig tart a munkahelykeresés egy álláskeresőnek, miközben az Orbán-kormány a gazdasági válság közepén ahelyett, hogy segítette volna őket, harmadolta és lecsökkentette 3 hónapra az álláskeresési járadék időtartamát.

A munkanélküliség még mindig eléri a 2010-es kormányváltáskori mértéket, és 170 ezer valódi munkahely hiányzik még a 2008-as válság kitörése előtti időszakhoz képest. A kormány a munkanélküliség elleni küzdelmet sajnos először a foglalkoztatási statisztikákkal kezdte, hiszen összemossa a közmunkások számát a valódi piaci munkahelyek számával.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön új minisztere, Varga Mihály kapcsán eddig csomagokról, sarcokról lehetett csupán hallani. Kérdezem öntől tisztelettel: mikor fognak nekilátni érdemben csökkenteni a munkanélküliséget is?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a függetlenek padsoraiban.)

JÁVOR BENEDEK (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, Dunaferr-ügyben csak az igazat mondom. (Folyamatos moraj a kormánypárti padsorokban.) A városban a Dunaferrnél dolgozók körében 30-40 százalékos leépítésről beszélnek. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiban: Azt sem tudod, mit beszélsz!) Ez sok száz, sok ezer embert érint. Ha ebből néhányat meg tudnak tartani, ennek nagyon örülünk. Biztos, hogy komoly elbocsátásokra kerül sor, és azokat az embereket az ön válasza nem fogja kielégíteni, akik elvesztik a munkájukat. Ők azonnali és hathatós segítséget várnak.

(17.20)

A statisztikákat illetően pedig önök nem hoznak nyilvánosságra megbízható adatokat a tényleges foglalkoztatási adatokról, összemossák a közmunkát a valódi piaci foglalkoztatási adatokkal. Ön mondta, hogy stagnál a foglalkoztatottak száma, miközben a számok azt mutatják, hogy a közfoglalkoztatottak száma nő, ebből az következik logikusan, hogy a valódi piaci munkahelyek száma csökken. (Soltész Miklós: Gordont üdvözöljük, a libás barátodat. Menjetek libázni, gyerekek!)

Ez a tény, a válaszát nem lehet elfogadni, nem fogadom el. Köszönöm. (Taps a függetlenek soraiból.)

JÁVOR BENEDEK (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A paksi atomerőmű-bővítés ténylegesen még el sem kezdődött, de máris egyre jobban hasonlít a 4-es metró történetéhez. Az utóbbi a világ egy legdrágább és leglassabban elkészülő metróvonalaként kerül majd be a történelembe, és amennyiben az Orbán-kormány folytatja a paksi bővítési projekt körül az alapvető információk elhallgatása és a teljes átláthatatlanság politikáját, jó esély van rá, hogy a reaktorépítéssel is megdöntünk minden eddigi negatív rekordot.

Ennek elkerülése és a megalapozott döntések meghozatala csak az alapvető információk nyilvánossága mellett lehetséges. Kérem ezért, államtitkár úr, tájékoztassa a parlamentet és a nyilvánosságot arról, hogy mikor és milyen tartalmú költségbecslés készült a paksi bővítésnek nevezett beruházásról az Orbán-kormány időszakában. Korrigálták-e ezeket a számításokat a fukusimai baleset nyomán megnövelt biztonsági elvárások alapján? Válaszát várom továbbá arról is, hogy a kormány szerint mennyibe kerülne a szükséges kiegészítő beruházásokkal, például tartalék-erőművi kapacitásokkal és az áramszállító hálózat átalakításával együtt a két új reaktorblokk felépítése Pakson, és mekkora a beruházás megtérülését biztosító áramár.

Tájékoztatást kérek arról is, lesz-e tenderkiírás, illetve szerződéskötés vagy más kormányzati elköteleződés a bővítés mellett a jelen kormányzati ciklus végéig. Amennyiben igen, akkor kérem, válaszolja meg azt a kérdést is, hogy mindezt milyen parlamenti felhatalmazás alapján kívánja megtenni a kormány, az érvényes parlamenti határozat ugyanis csak az előkészületekre és az alternatívák vizsgálatára vonatkozik, nem pedig a bővítési projekt megvalósítására.

Várom megtisztelő válaszát.

JÁVOR BENEDEK, fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Picit hadd pontosítsam a Bartos Mónika képviselőtársam által elmondottakat. Nem pusztán ennyi ellenvélemény, illetve kiegészítés volt a bizottságban az előterjesztéssel kapcsolatban. A kisebbségi vélemény lényege az, hogy az egész ombudsmani rendszer eredeti, 2011-es átalakítása is szakmailag elhibázott volt, és az azóta eltelt idő bebizonyította, hogy az újonnan kialakított rendszer, benne a hatáskörök nélküli, igazából funkciójukat elég nehezen megtaláló helyettesekkel nem alkalmas arra, hogy a hozzájuk rendelt alaptörvényi alapjogok védelmét hatékonyan el tudják látni.

Éppen ezért a kisebbségi vélemény annyiban összefoglalható, hogy ha már nekilátott a kormányoldal az ombudsmantörvény módosításának, ezzel beismerve, hogy az eredeti rendszer, amit kialakítottak, nem jól működik, nem alkalmas arra, hogy hatékonyan ellássák az alapjogok védelmét, akkor ezt az átalakítást, amelyet kezdeményezett a kormányoldal, hajtsuk rendesen végre, és legalábbis a jövő nemzedékek országgyűlési biztosához korábban rendelt jogköröket biztosítsuk ezzel a módosítással a mostani helyettesnek, illetve az új javaslat szerint szószóló néven futó, jövő nemzedékek szószólója néven futó intézménynek. Ezzel válik lehetővé, hogy az alaptörvényben foglalt jövő nemzedékek érdekeinek védelme, illetve az egészséges környezethez való jog mint alkotmányos alapjog, megfelelő képviselettel rendelkezzen az ombudsmani rendszerben, és el tudja látni a helyettes megfelelő hatáskörrel ezeknek az érdekeknek a védelmét.

Elhangzott az is a bizottságban, hogy ezeknek a hatásköröknek a helyreállítására módosító javaslat is fog érkezni a tisztelt Háznak. Köszönöm szépen.

JÁVOR BENEDEK (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az a javaslat, amit a házvezetés az Országgyűlés elé terjesztett, hogy a paksi paktumról szóló törvényjavaslatot időkeretben tárgyaljuk meg, ez méltó folytatása annak a sunnyogásnak, amit az elmúlt években a paksi bővítés ügyében önök folytattak.

Erről a kérdésről évek óta a társadalom előtt és az Országgyűlés előtt nyilvános vitának kellene folynia. Évek óta kellene vitatnunk, hogy mennyibe fog ez kerülni, hogy milyen kamatfelárral fogjuk fölvenni a hitelt, hogy vannak-e alternatívái, hogy mennyibe fog kerülni az az áram, ami a Paksi Atomerőműből jön, hogy mekkora önök szerint, a becsléseik szerint az akkor várható piaci áramár, hogy megéri-e Magyarországnak a paksi bővítés avagy sem.

Ezt a vitát önök elsunnyogták. Ezt a vitát annak ellenére, hogy évek óta követeljük, nem hajlandók lefolytatni sem az Országgyűlésben, sem a nyilvánosság előtt. Az erre vonatkozó adatkéréseimet a minisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal következetesen visszautasítja. Ami nagyobb baj, hogy a nyilvánosságot sem tájékoztatja az alapvető kérdésekről.

Az, hogy ezek után minden előkészítés, felhatalmazás és érdemi országgyűlési vita nélkül megkötik ezt a paktumot Moszkvában, majd behozzák ezt a javaslatot ide az Országgyűlés elé, és itt is a lehető leggyávább módon, egy szűk időkeretbe próbálják beszorítani ennek a vitának a lefolytatását, ez a parlamentarizmus megcsúfolása, ez az Országgyűlés megalázása, ez a választópolgárok semmibevétele, ez a Magyarország jövőjéről való valós elképzelések és szándékaik kinyilvánítása. Ez a vita szemfényvesztés, ez egy színház, ahol nem tudnak önök sem és nem is készülnek rá, hogy érdemi érveket tegyenek ki az asztalra, már csak azért sem, mert az a paktum, amit ide behoznak az Országgyűlés elé, nem tartalmazza az alapvető számokat, az alapvető feltételeit annak, hogy hogyan lehet ezt a bővítést megvalósítani, mennyibe fog kerülni ez az országnak.

Ebben a színjátékban felelős politikusként részt venni nem tudok. Ezt a színjátékot azok játsszák el, akiknek ebben a kérdésben elég egy parlamenti színjáték, valós parlamenti és valós társadalmi vita helyett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Ha önöknek elegendő egy alibizés, ha önöknek elegendő egy ötórás időkeretbe besűrített álvita, ám tegyék, ebben én jó szívvel részt venni nem tudok, és nem is fogok.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek és az MSZP padsoraiban.)